udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 64 találat lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-64
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Szatmári Tibor

2003. május 28.

Drescher J. Attilát, a pécsi tudományegyetem szekszárdi főiskolai karának vezetőjét bízták meg a Márton Áron Szakkollégium (MÁSZ) vezetésével - írta a Magyar Nemzet május 20. száma SZDSZ-es váltás a szakkollégiumban címmel. A határon túli magyar hallgatók budapesti diákotthonának előző főigazgatója Horváth Tamás volt, akinek hároméves megbízatása idén április közepén járt le. Az Oktatási Minisztériumban (OM) elégedettek voltak Horváth szakmai munkájával, ennek ellenére új pályázata sikertelen maradt. Drescher - aki 1998-ban SZDSZ-es önkormányzati képviselőjelölt volt - OM-támogatásának hírére április 7-én a MÁSZ munkatársai levelet írtak Magyar Bálint miniszternek és az összes államtitkárnak, melyben a bizottság javaslatának felülvizsgálatát kérték. A szakkollégium Hallgatói Önkormányzata is levelet küldött az OM-be, melyben kifogásolták, hogy nem kérdezték meg a véleményüket. A vezetőváltás hírére néhány nap alatt összesen kilencven határon túli szakmai szervezet és több közéleti személyiség juttatott el ajánlást a minisztériumba, amelyben Horváth főigazgatót támogatták. A MÁSZ 1991 óta működik. A budapesti diákotthonban 900 teljes és 120 részképzésben részt vevő határon túli magyar hallgató lakik. Horváth Tamás munkája nyomán Szegeden, Pécsen és Debrecenben is beindult a kollégiumi képzés. A döntés mögött személyes, politikai indítékok állnak: az RMDSZ csúcsvezetése nem kedvelte az OM előző közigazgatási államtitkárát, s a jelenlegi főigazgatót az államtitkár egykori közeli munkatársának tartják. Az is köztudott, hogy az RMDSZ az OM politikai államtitkárságára beültette emberét, határon túli ügyekben való tanácsadás céljával, Szatmári Ildikót (Markó Béla egykori tanácsadójának, a pár évnyi bukaresti pártszolgálat után Budapestre költözött és újabban Erdély-szakértő médiaemberként fel-feltünedező Szatmári Tibornak a felesége). Úgy tudják, hogy az OM Határon Túli Magyarok Főosztályán már semmi sem történik Szatmári Ildikó bólintása nélkül, s a Márton Áron Szakkollégium megregulázása után jelenleg az Apáczai Közalapítvány van terítéken, ahol már sikerült elérnie, hogy az alapítvány kuratóriumi elnökének hiányában ő hozza meg a döntéseket. /Jól dolgozott, de Markóék nem szerették. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), máj. 28./

2003. augusztus 14.

Aug. 12-én Niculescu Tóni, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség integrációért felelős ügyvezető alelnöke dr. Dobrev Klárával, a Miniszterelnöki Hivatal Nemzeti Fejlesztési Terv és EU Hivatalának elnökhelyettesével találkozott Budapesten. A találkozón jelen volt Vörös Andrea, a Tempus Közalapítvány Európai Szociális Alap magyar képzőközpont programtervezője, Szatmári Tibor, az RMDSZ külügyi tanácsosa, valamint Csutak István, a Hargita megyei Megyei Tanács eurorégió fejlesztési szakértője. A megbeszélés során a felek felvázolták azokat a lehetőségeket, amelyek módot teremtenek arra, hogy Románia, és közvetett módon az RMDSZ felhasználhassa Magyarországnak, az EU-csatlakozás terén nyert tapasztalatait. Szintén aug. 12-én, Niculescu Tónit, valamint Szatmári Tibort fogadta Király András, a Határon Túli Magyarok Hivatalának főosztályvezetője. A tanácskozás keretében a résztvevők a soron következő MÁÉRT-ülés napirendjén szereplő, a határon túli magyarságot érintő, valamint Magyarország EU-integrációjával kapcsolatos kérdéseket beszélték meg. A továbbiakban Györkös Péter, a magyar külügyminisztérium főosztályvezetője fogadta az RMDSZ ügyvezető alelnökét és külügyi tanácsosát. /Az EU-integráció módozatairól egyeztettek Budapesten. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 14./

2003. november 13.

Levélben fordult a csángók egyházi anyanyelvhasználatának kérdésében II. János Pál pápához Markó Béla, az RMDSZ elnöke. A Szentszék figyelmébe ajánlotta legutóbbi vatikáni látogatása óta a csángók nemzetközi és hazai megítélésében bekövetkezett kedvező fejleményeket, az Európa Tanács 1521/2001 számú ajánlását, amely külön említi a csángók egyházi anyanyelvhasználatra való jogát, illetve azt, hogy a magyar nyelv oktatásának két faluban való bevezetésével a román állam elismerte a csángómagyarok anyanyelv-használati jogát világi szinten. A pápai audiencián Szatmári Tibor, az RMDSZ elnökének külügyi tanácsosa adta át a Szentatyának Markó Béla levelét. Szatmári Tibor külön a Szentatya figyelmébe ajánlotta a pusztinai Szent István Király Egyesület levelét, a pusztinaiak által e célból összegyűjtött 200 aláírást, illetve a Moldvai Csángómagyar Szövetség eddigi levelezését a iasi-i püspökséggel, amely egyértelműen elutasítja a párbeszédet. Markó Béla levelét, illetve a csángómagyarok egyházi anyanyelvhasználatáért készített dokumentáció egyik példányát Stephen Biller, az európai keresztény-konzervatív pártokat tömörítő Európai Néppárt képviselője adta át Jean-Louis Tauran bíborosnak, a Vatikánban az államközi kapcsolatok ügyosztálya felelős vezetőjének. /Markó Béla levele a pápához. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 13./

2003. november 22.

Levélben fordult a csángók egyházi anyanyelvhasználatának kérdésében II. János Pál pápához az RMDSZ elnöke. Markó Béla a Szentszék figyelmébe ajánlotta legutóbbi vatikáni látogatása óta a csángók nemzetközi és hazai megítélésében bekövetkezett kedvező fejleményeket, az Európa Tanács 1521/2001 számú ajánlását, amely külön említi a csángók egyházi anyanyelvhasználatra való jogát, illetve azt, hogy a magyar nyelv oktatásának hét faluban való bevezetésével a román állam elismerte a csángómagyarok anyanyelvhasználati jogát világi szinten. A pápai kihallgatáson, amelyen részt vett Jacques Santer, az Európai Bizottság volt elnöke is, Szatmári Tibor, az RMDSZ elnökének külügyi tanácsosa adta át a Szentatyának Markó Béla levelét. Szatmári külön a Szentatya figyelmébe ajánlotta a pusztinai Szent István Király Egyesület levelét, a pusztinaiak által e célból összegyűjtött 200 aláírását, illetve a Moldvai Csángómagyar Szövetség eddigi levelezését a iasi-i püspökséggel, amely egyértelműen elutasítja a párbeszédet. Markó Béla levelét, illetve a csángómagyarok egyházi anyanyelvhasználatáért készített dokumentáció egyik példányát Stephen Biller, az európai keresztény-konzervatív pártokat tömörítő Európai Néppárt képviselője adta át Jean-Louis Tauran bíborosnak, a Vatikánban az államközi kapcsolatok ügyosztálya felelős vezetőjének. Szatmári Tibor kifejtette, hogy a csángómagyarok arra vonatkozó kérelmét, hogy a római katolikus szertartás ott, ahol igény van rá, magyar nyelven is folyhasson, a pápai nuncius és a Vatikán pedig válasz nélkül hagyta, jóllehet a jelek szerint foglalkoznak a kérdéssel. Ezért vállalta fel az RMDSZ az ügyet, és az Európai Néppárt közvetítette találkozó, remélhetően felgyorsítja a Vatikán csángókkal kapcsolatos kedvező álláspontjának kialakítását. /Balló Áron: A csángók egyházi anyanyelvhasználatáért. Interjú Szatmári Tiborral, az RMDSZ külügyi tanácsosával. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 22./

2003. december 3.

Újabb RMDSZ területi szervezet alakult Csángóföldön. A hét végén a Klézsén, Pusztinán, Külsőrekecsinen és Lujzikalagoron megalakult helyi szervezetek kezdeményezésére létrejött a Bákó megyei RMDSZ is. Az új szervezet létrehozására azt követően került sor a hét végén, hogy a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége (MCSMSZ) is megtartotta közgyűlését. Az ülésen több mint százan vettek részt. Az MCSMSZ elnöki tisztségét ideiglenesen ellátó Bilibók Jenő az elmúlt három év tevékenységét értékelte. Elmondta, hogy 45 év után először beindult az állami iskolákban is a magyar nyelv oktatása, jelenleg hét településen közel kétszáz csángó gyerek tanulja a magyart. Szatmári Tibor, a szövetség külügyi tanácsadója beszámolt a három héttel ezelőtt II. János Pál pápánál tett látogatásáról, és ennek várható eredményeiről. - Növelni kellene a csángómagyar oktatási programok támogatását az elkövetkező időszakban, hogy az erdélyi magyarságtól elszakadt népcsoport magyarságtudata erősödjék - jelentette ki Szép Gyula. Az ügyvezető alelnök elégedetlenségét fejezte ki, hogy a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma által tavaly pályázatra kiírt 100 millió forintból a moldvai csángók oktatási programja csak az összeg egyötödét kapta, és a csángók, valamint a csángó kultúra támogatására létrehozott alapot nem használták el teljes mértékben. /Borbély Tamás: Újabb RMDSZ szervezet Csángóföldön. Főként az oktatási programokat kell támogatni. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 3./

2003. december 8.

Szatmári Tibor, az RMDSZ elnökének külügyi tanácsosa adta át a pápának az RMDSZ elnöke csángóügyben írt levelét. Úgy látja, hogy áttörés érzékelhető a csángók ügyében. Olyan légkör kezd kialakulni Bákó megyében, amelyben a csángók nem félnek magyarnak vallani magukat. Ahogy az egyik kisdiák fogalmazott a pusztinai iskola magyar csoportjának lapjában: "a magyarórát szeretem erőst, és engem nem jezgetnek, mert nem félek". Markó Béla 1996-ban járt ez ügyben II. János Pálnál, Szatmári Tibor többször a bukaresti nunciusnál, nemzetközi szinten pedig igyekeztek meggyőzni az európai közvéleményt e kérés jogosságáról. Nemzetközi szinten mérföldkő az Európa Tanács 1521. sz. ajánlása, amely nemcsak kimondta, hogy a csángó népcsoport anyanyelve a magyar, hanem kifejezetten szorgalmazta az anyanyelv bevezetését az iskolákban és a templomokban. Négy faluban alakult meg az RMDSZ helyi szervezete, rendkívül nagy volt az érdeklődés. Míg a kilencvenes években csupán tucatnyi lelkes szervező gyűlt össze a Csángószövetség közgyűlésén nagy titokban, most több mint százan jöttek el Bákóba a közgyűlésre. Következő lépésként a gazdaköröket kellene megszervezni, és olyan programokat elindítani, amelyek az életminőséget is javítják. /Guther M. Ilona: Szatmári Tibor, az RMDSZ elnökének külügyi tanácsosa szerint. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 8./

2004. május 1.

Markó Bélának, a RMDSZ elnökének külügyi tanácsadója, Szatmári Tibor bírálta a Fidesz fellépését a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) ügyében, leszögezve: az MPSZ önkormányzati választási indulását megakadályozó romániai döntés nem politikai, hanem jogi természetű volt, s úgy látja, egyes Fidesz-politikusok nem megfelelően tájékoztatták az Európai Néppárt vezetőit. Szatmári Tibor Brüsszelben az MTI-nek elmondta: az MPSZ elkövette azt a hibát, hogy már azt megelőzően megkezdte a választási indulásához szükséges aláírások gyűjtését, hogy megjelent a választási törvény módosításához kapcsolódó végrehajtási rendelet. Így azután az MPSZ-ívek nem feleltek meg a rendelet szabta követelményeknek. Szatmári Tibor szólt arról is, hogy Szájer József fideszes képviselő és Hans-Gert Pöttering, a Fideszt (és egyben az RMDSZ-t) is magába foglaló Európai Néppárt (EPP) európai parlamenti frakcióvezetője közös közleményben tiltakozott az MPSZ választási indulásának megakadályozása miatt. A tanácsadó emlékeztetett arra, hogy az Európai Néppárt februári kongresszusán külön határozatban állt ki az RMDSZ mellett. Hozzátette: az RMDSZ nem tudja elfogadni, hogy a Fidesz (mint az EPP tagja) egy olyan szervezetet, a Magyar Polgári Szövetséget támogat Erdélyben, amelynek deklarált célja, hogy a szintén EPP-tag RMDSZ ne jusson be a parlamentbe. /Az RMDSZ elnökének tanácsadója bírálja a Fideszt a romániai Magyar Polgári Szövetség ügyében. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), máj. 1./

2005. augusztus 23.

Elkészült a magyarországi polgári titkosszolgálatok éves jelentése, amelyet az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságával is ismertettek. Ennek kapcsán szó volt egy kémtörténetről, amely a Határon Túli Magyarok Hivatalához és Erdélyhez kapcsolódik. – A nemzetbiztonsági szolgálatok a törvény betűjéhez és szelleméhez ragaszkodva végzik munkájukat, ennek konkrét részletei azonban államtitoknak minősülnek – közölte Tóth András, a magyar polgári nemzetbiztonsági szolgálatok irányításában közreműködő politikai államtitkár az MTI-vel, akit a Magyar Nemzetben megjelent kémtörténettel kapcsolatban keresett meg a hírügynökség. A Magyar Nemzet augusztus 22-én beszámolt arról, hogy az NBH tavaly kiszorított Magyarországról egy házaspárt, mivel a titkosszolgálat gyanúja szerint a román hírszerzésnek dolgoztak. A Magyar Nemzet szerint a házaspár nőtagja, Sz. I. korábban a Határon Túli Magyarok Hivatalánál (HTMH) dolgozott, és itt „intim kapcsolatba került” a hivatal azóta már leköszönt vezetőjével, valamint „ennek a kormányzati ciklusnak egy volt és egy jelenlegi miniszterével”. Tóth Károly elfogadhatatlannak tartja, hogy „Magyarországon lassan dicsőség lett valós, vagy nem valós államtitkokat, az állam érdekeit semmibe véve a nyilvánosságnak kiszivárogtatni”. Bálint-Pataki József, a Határon Túli Magyarok Hivatalának (HTMH) volt elnöke megdöbbentőnek és felháborítónak tartja, határozottan visszautasította, hogy a napilap összefüggésbe hozta őt egy kémtörténettel. Bálint-Pataki József, akit egészségügyi okok miatt, saját kérésére, július elsején mentett fel elnöki tisztéből a külügyminiszter, az MTI-nek elmondta: elkeseredett, hogy ilyen színvonalú koholmányok, képtelenségek jelenhetnek meg egy országos napilapban. Leszögezte: elnöksége alatt, azaz 2002 júliusa és 2005 júliusa között a hivatal egyetlen munkatársával szemben sem merült fel nemzetbiztonsági jellegű probléma. /”Kémbotrány” a HTMH-ban? = Szabadság (Kolozsvár), aug. 23./ Az Index című internetes portál úgy tudja, Szatmári Tiborról és feleségéről van szó, az Sz. I. monogram Szatmári Ildikót takarja, aki egyebek mellett a budapesti oktatási tárca főtanácsosa is volt, férje pedig nem más, mint Szatmári Tibor, az RMDSZ egykori budapesti irodavezetője. Szatmári Ildikó egyébként a Határon Túli Magyarok Hivatala (HTMH) mellett idén áprilisig kuratóriumi tag volt az Apáczai Közalapítványban, Szatmári Tibor pedig idén januárig intézte az RMDSZ anyaországi kapcsolatait. Szatmári Ildikó a magyar titkosszolgálatok információi szerint intim kapcsolatba került a HTMH időközben leköszönt vezetőjével, Bálint-Pataki Józseffel, továbbá ennek a kormányzati ciklusnak egy volt és egy jelenlegi miniszterével. Ezt a lap szerint számos más információn kívül telefonlehallgatási jegyzőkönyvek tanúsítják. Szatmári Tibor az Index megkeresésére tagadta, hogy kapcsolatban álltak a román hírszerzéssel. „Régi szokása az RMDSZ-t kritizáló erdélyi és magyarországi radikálisoknak, hogy a Szekuritátéval és annak utódszervezeteivel hozzák kapcsolatba az RMDSZ vezetőit és azok munkatársait” – magyarázta Szatmári Tibor, aki RMDSZ-es állásának megszűnését azzal indokolta, hogy a szövetség kormányra kerülése után a diplomácia szabályainak mondott volna ellent, ha Markó Béla kormányfő-helyettes tanácsosaként egy másik országban dolgozna. Szatmári jelezte, felesége még tavaly tavasszal átesett, a HTMH-ban kötelező C típusú vizsgálaton, továbbá neje az új támogatáspolitikai főosztály vezetéséről maga mondott le, mert „ebben a minőségben már nem csak oktatási kérdésekkel kellett volna foglalkoznia”. Markó Béla RMDSZ-elnök ugyancsak az Indexnek elmondta, augusztus 22-én szerzett tudomást a Szatmári-ügyről, viszont az RMDSZ már december–január folyamán megszakította a kapcsolatot budapesti képviselőjével. „Mondjuk úgy, hogy nem tartottunk igényt a munkájára” – fogalmazott Markó. Répássy Róbert, az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának fideszes tagja – részletek említése nélkül – azt nyilatkozta, hogy a titkosszolgálatok éves beszámolójában mások mellett szerepelt a román hírszerzés magyarországi tevékenysége is. /Besúgó az RMDSZ volt tanácsosa? = Krónika (Kolozsvár), aug. 23./ A Magyar Nemzet cikke: Villányi Károly: Kormányzati érintettek a kémtörténetben /aug. 22./.

2005. augusztus 24.

A Magyar Nemzet tudni vélte, hogy a kémkedés miatt állítólag az ország elhagyására késztetett házaspár hölgytagja intim kapcsolatban állt több volt és jelenlegi magyar miniszterrel, illetve más magas rangú kormányzati tisztségviselővel. A lap értesüléseivel ellentétben kiderült, a Szatmári házaspár jelenleg is Magyarországon él, sőt a férj nemrég kapott letelepedési engedélyt. A Szabadság által telefonon megkeresett Szatmári Tibor elmondta: egyáltalán nem reagál a közöltekre mindaddig, ameddig a cikk szerzői nem nevesítik őt és feleségét. Az RMDSZ elnöke, Markó Béla, illetve Takács Csaba ügyvezető elnök egyöntetűen azt nyilatkozták, hogy még december–január folyamán lemondtak Szatmári Tibor szolgálatairól. A Román Hírszerző Szolgálat (RHSZ, SRI) újságírói kérdésre azt nyilatkozta, hogy a szabályok értelmében nem nyilatkozhatnak újságokban megjelent hírekről. Az ügyben illetékesebb Külföldi Hírszerző Szolgálat (KHSZ, SIE) képtelenségnek nevezte a Magyar Nemzetben megjelenteket. A román sajtó röviden ismertette a néhol kémbotránynak, néhol meg hírlapi kacsának tűnő esetet, az egyik lap viszont egyenesen „A romániai Mata Hari” címmel írt cikket. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Kémsztori, vagy hírlapi kacsa? Az egyik érintett nyilatkozik a Szabadságnak. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 24./ A Nemzetbiztonsági Hivataltól és az Országgyűlés ellenőrző bizottságától kiszivárgott értesülés Erdélyben tulajdonképpen fél éve közbeszéd tárgya, írta a Krónika munkatársa. Szatmáriék természetesen cáfolják a kémkedés vádját. Szatmári Tibortól nem meglepő ez a fajta hozzáállás: öt évvel ezelőtt homlokegyenest másképp indokolta lemondását feletteseinek és a nyilvánosságnak, mielőtt elment volna az elnöki hivatalból. Az erdélyi közvéleménnyel azt tudatta, belefáradt Tőkés László bírálataiba, Markó Béla előtt pedig az elnöki hivatalban általa tapasztalt titkosszolgálati és kommunista módszereket fedte fel. Mindez kínosan érinti az RMDSZ-t és annak elnökét, Markó Bélát. Ha ugyanis a házaspár valóban kémkedett, akkor ez azt jelenti, hogy a titkosszolgálatokat felügyelő bukaresti parlamenti bizottság RMDSZ-es tagja nem jut megfelelő információhoz. /Rostás Szabolcs: A mi kémsztorink. = Krónika (Kolozsvár), aug. 24./

2005. augusztus 24.

Pest megyében építkezik a román titkosszolgálatokkal hírbe hozott erdélyi házaspár. A Szatmári házaspár cáfolja az ellene felhozott vádakat. A Magyar Nemzet Sz. I. monogramját közölte, az Index című internetes újság írta meg, hogy Szatmári Tiborról, az RMDSZ volt magas rangú tisztségviselőjéről, valamint nejéről, Ildikóról van szó. Szatmári Tibor és felesége már évek óta Magyarországon él, egyikük sem szándékozik visszatérni Romániába. A Krónika úgy értesült, hogy Markó Béla RMDSZ-elnök korábban felháborodott hangon kérte számon Verestóy Attila szenátoron: „miért nem tájékozódott időben arról, hogy Szatmári Tibor a hírszerzés embere?” Verestóy ugyanis annak a bizottságnak az RMDSZ-es tagja, amely a szenátus és a képviselőház nevében gyakorolja az ellenőrzést a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) fölött. Szepessy László, az RMDSZ Szövetségi Elnöki Hivatalának igazgatója, Szatmári Tibor sajtóiroda-vezető egykori felettese elmondta, a sajtóból értesült a magyarországi kémtörténetről, a házaspár állítólagos szerepéről. Gorka Sebestyén budapesti nemzetbiztonsági elemző a Krónikának elmondta, a román titkosszolgálatok roppant aktívak a térségben, beleértve Magyarországot. Markó Béla szövetségi elnök 1999. június 15-én nevezte ki Szatmári Tibort az RMDSZ sajtóirodájának vezetőjévé. Szatmári aránylag hamar, 2000. március 10-én lemondott tisztségéről, távozása okaként ellenben eltérő érveket sorolt fel a nyilvánosság, illetve Markó Béla előtt. A sajtónak szétküldött nyílt levelében azt írta: az utóbbi félév politikai történéseit figyelembe véve úgy érzi, képtelen egy olyan szervezet sajtókapcsolataiért és médiastratégiájáért felelni, amely nem ért egyet saját magával. „Nem tudom elfogadni, hogy miért állítja az RMDSZ-t az alapszabály szerint képviselő tiszteletbeli elnök, hogy kommunista és totalitarista módszerekkel vezetik a szervezetet. Nem tudom elfogadni, hogy most, a parlamenti választások előtt az RMDSZ egyik vezető testülete sem határolódott el a tiszteletbeli elnök azon kijelentésétől, hogy nem lenne nagy kár, ha a parlamentbe sem jutna be az RMDSZ.” – írta Szatmári. Markó Bélának címzett másik, bizalmas feljegyzése más magyarázatot rejt. Szatmári Tibor ebben azt írja: mivel meggyőződése, hogy jelen pillanatban (vagyis 2000 tavaszán) az RMDSZ és vezetősége a romániai magyarság érdekeit képviseli, nincs szándékában ártani a szövetségnek. „Nem fogom említeni az RMDSZ Szövetségi Elnöki Hivatalában használatos titkosszolgálati és kommunista módszereket, a mindennapi megaláztatást és az alkalmazottak iránti krónikus bizalmatlanságot.” Szatmári Tibor 1992-ben az Erdélyi Magyar Kezdeményezés platform több dokumentumának is aláírója, a neve mellett vagy a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Párt (RMKDP), vagy az RMDSZ Kolozs megyei szervezete szerepel. 1994. április 18-án a Kolozs megyei szervezet ügyvezető testületének titkárává választották, 1995. júniusától szerkesztette az Ügyvezető Elnökség Sajtófigyelőjét. 1995-től az SZKT, ezen belül a Kelemen Kálmán vezette RMKDP tagja. 1996-ban aktívan részt vesz az RMDSZ választási kampányában, elsősorban a rádiós szerepléseket szervezte; 1997. október 3–4-én az RMDSZ elnökének tanácsadójaként számolt be a marosvásárhelyi kongresszuson a szövetség külpolitikai tevékenységéről. 1999. június 15-től Markó Béla kinevezte Szatmári Tibort az RMDSZ sajtóirodájának vezetőjévé, funkciójáról 2000 márciusában lemondott. 2001. szeptember 29-én az SZKT ülésén Szatmári azt kérdezte Markó Bélától, meddig tesz még elvtelen engedményeket a szövetség egységét fenyegető Reform Tömörülésnek és Tőkés Lászlónak. Arra is rákérdezett, hogy az RMDSZ miért nem teszi szóvá a nemzetközi fórumokon a Fidesz „négyéves aknamunkáját”, mely az RMDSZ legitim vezetőségének a megdöntésére irányul. 2002. november 5-én Szatmári Tibor bekerült a kongresszusára készülő RMDSZ programmódosító bizottságába. Szatmári Ildikó (lánykori neve Bajkó) a kilencvenes évek közepén Kötő József oktatásügyi államtitkár kabinetfőnöke volt, 2002 szeptemberében a magyar Oktatásügyi Minisztérium politikai államtitkárának határon túli oktatási tanácsadójává nevezték ki. 2004-ben a HTMH-hoz került, ahol az év áprilisában a hivatal főosztályvezetője lett, és az oktatásért, fejlesztésért, egyházi kapcsolatokért és művelődésért felelt. Emellett tagja az Apáczai Közalapítvány kuratóriumának, amelynek alapító okirata kimondja: a testület elnökét akadályoztatása esetén Szatmári Ildikó helyettesíti, és ebben az esetben őt teljes körűen megilleti az elnök jogköre. A kuratórium mandátuma – így a Szatmári Ildikóé is – idén május 31-én lejárt, de a kormány még nem nevezte ki az újabb kuratóriumot. Szatmári Ildikó a HTMH-ban 2005. április végéig dolgozott. /Szatmáriék tagadják a kémkedést. = Krónika (Kolozsvár), aug. 24./

2005. augusztus 24.

A bukaresti román napilapok hírügynökségi jelentések alapján számoltak be arról a magyarországi újsághírről, amely szerint egy román állampolgárságú házaspár Budapesten Romániának kémkedett, és az asszony különösen bizalmas kapcsolatot ápolt egy volt és egy jelenlegi magyar miniszterrel. A román Külföldi Hírszolgálat illetékese cáfolta, hogy a házaspár Romániának dolgozott volna. Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke a Népszabadságnak elmondta: Szatmári Tibor a szövetség Budapesten dolgozó szakértője volt. Mivel a tavalyi romániai parlamenti választások nyomán az RMDSZ kormánytényezővé vált, a szövetség Communitas Alapítványának alkalmazásában lévő Szatmárinak Romániában kellett volna folytatnia munkáját. Mivel Szatmári korábban áttelepült Magyarországra, munkaszerződését közös megegyezéssel felbontották. Szatmári Ildikó nem az RMDSZ alkalmazottja volt, így vele kapcsolatban a szövetségnek semmilyen illetékessége nincs – tette hozzá Takács Csaba. Szatmári Tibor a Népszabadságnak elmondta: egyetlen szó sem igaz a kémügyből. Bizonyítja ezt, hogy ellentétben a Magyar Nemzet hírével, ma is Magyarországon élnek, megkapta letelepedési engedélyét. Szatmári Ildikó ugyancsak cáfolta a vádakat, a Népszabadság kérdésére. /Tibori Szabó Zoltán kolozsvári tudósító: Letelepedhetnek a „kiszorított kémek”. Szatmári Tibor és felesége cáfolja, hogy Romániának dolgoztak volna. = Népszabadság, aug. 24./

2005. augusztus 25.

Markó Béla RMDSZ-elnök augusztus 24-én úgy nyilatkozott, hogy még tavaly decemberben megszakított minden kapcsolatot Szatmári Tiborral, a szövetség volt tanácsosával, aki kémügybe keveredett. Markó detektívregénybe illő történetnek nevezte a sajtó tényfeltárását. „Nem tudom és nem akarom kommentálni ezt az ügyet” – nyilatkozta Markó. Elmondta, hogy Szatmári Tibor az RMDSZ sajtóirodájában dolgozott 1998-1999 között, utána az MTI kolozsvári tudósítója volt. „2004-ben az RMDSZ Communitas Alapítvány alkalmazottja volt. Segített megszervezni magyarországi látogatások programjait, sajtókapcsolatokat. A tavalyi választások után megszakítottunk minden kapcsolatot. Más szóval, december végétől nem munkatársa a Communitasnak vagy az RMDSZ-nek” – mutatott rá Markó. Markó szerint nem minősülnek RMDSZ-ellenes támadásnak a volt tanácsosa ellen felhozott vádak. „Nem úgy fogtam fel a Szatmári Tiborról közölt tényfeltárásokat, mint támadást az RMDSZ ellen, mivel nem egy RMDSZ-es politikusról van szó. Szerencsére minden romániai magyarnak van vagy volt kapcsolata az RMDSZ-szel. Sok munkatársunk van” – fejtette ki Markó. /Hullámokat vet a „kémügy” = Népújság (Marosvásárhely), aug. 25./ Detektívregénynek nevezte, és érdemben nem kívánta kommentálni a Magyarországon kirobbant állítólagos kémbotrányt Markó Béla. Eközben Gálszécsy András, az Antall-kormány egykori titkosszolgálati minisztere a Duna Televíziónak elmondta: tudomása van olyan, Romániából Magyarországra áttelepült íróról, művészről, neves újságíróról, akiről bizonyított, hogy a Szekuritáté hivatásos alkalmazottja volt. „A magyarországi sajtó által megszellőztetett kémtörténet egy detektívregény forgatókönyvéhez hasonlít, ezért nem kívánom kommentálni az ügyet. Remélem, a két ország közötti viszony olyan természetű, hogy ne legyen szükségünk kémekre” – nyilatkozta bukaresti sajtótájékoztatóján Markó Béla, aki közölte, Szatmári Tiborral tavaly decemberben megszakított mindennemű kapcsolatot. Eckstein-Kovács Péter szenátor szerint a budapesti kémbotrány arra hivatott, hogy rossz fényt vetítsen számos magyarországi intézményre, valamint az RMDSZ-re. Verestóy Attila szenátor a Transindexnek úgy nyilatkozott: nem ismeri a Szatmári-ügy részleteit, és nincs rálátása a román–magyar „kémmozgásokra”. „Egy parlamenti bizottság nem juthat személyi jellegű adatok birtokába, ezek bizalmas információk, amelyeket nem lehet kiadni” – állapította meg az internetes újságnak a Román Hírszerző Szolgálatot (SRI) felügyelő parlamenti vegyes bizottság alelnöke. Gálszécsy András, az Antall-kormány egykori titkosszolgálati minisztere elmondta, a szomszédos országok titkosszolgálatai a rendszerváltás óta fokozottan figyelik Magyarországot, az információkat pedig nem egy esetben az onnan áttelepülők szolgáltatják. „Mindenki borzasztóan örült annak, hogy Magyarországon letelepednek határon túli magyarok, értelmiségiek. Voltak olyan minisztériumok, ahová gond nélkül vettek föl magyar származású román állampolgárokat minden előzetes vizsgálat nélkül, akár felelős beosztásba is. Aztán amikor egy-két ügyben felmerült az a gyanú, hogy ez a tevékenység nem feltétlenül magyarbarát, annak ellenére, hogy magyar folytatja, akkor már az állami hivatalok is bizonyos óvatosságot tanúsítottak” – jelentette ki a Duna Tévének a szakértő, aki szerint, ha valakivel kapcsolatban felmerült a gyanú vagy a bizonyosság, akkor az illető egy idő után nem kapott jelentős állást, lehetőséget, hírlapi vagy televíziós megjelenési módot. „Egészen biztos, hogy vannak olyan személyek minden határon túli magyar szervezetben is, akiknek az a feladata, hogy valamilyen szolgálat vagy szervezet számára időnként annak a magyar politikai szerveződésnek a háttérmunkájáról, belső viszonyairól szolgáltassanak adatokat” – vélekedett Gálszécsy. /Rostás Szabolcs: Markó detektívregénynek tartja Szatmáriék kémügyét. = Krónika (Kolozsvár), aug. 25./

2005. augusztus 25.

Kémkedett-e Szatmári Tibor és felesége a román titkosszolgálatnak? A gyanú alapos, a magyar hivatal vezetője, Tóth András nem nyilatkozik, nem nyilatkoznak – értelemszerűen – a román testvérszervezetek sem (SRI, SIE). Szatmári Ildikó elcsábította a Határon Túli Magyarok Hivatalának robusztus elnökét, s intim kapcsolatokat ápolt egy volt és egy jelenlegi magyar miniszterrel is. Fölmerül a kérdés: Verestóy Attila szenátor, a titkosszolgálatokat felügyelő bukaresti parlament RMDSZ-es tagja mit tudott erről? Miért kémkedik egy NATO-ország egy másik NATO-országban, ez nem kérdés, ez tény. Bálint-Pataki tagadta a vádat. Még viccesebb Hiller István tagadása, kijelentette, az ő zsánere a szőke, zöld szemű hölgy – amilyen a kedves felesége –, míg Ildikó, ahogyan hallja: fekete. Szatmári Tibor is megszólalt: az egész rágalom. /Bogdán László: Közélet: Ildikó, a román(iai) Mata Hari. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 25./

2005. augusztus 27.

A Szatmári házaspár ügye egyre dagad, a Magyar Nemzet szerint feladatuk a Határon Túli Magyarok Hivatala belső ügyeinek a kiszimatolása volt. A HVG szerint ,,a pár csak a román titkosszolgálat szervezésében kötött házasságot, és eleve meghatározott céllal jött Budapestre. Amikor az év elején lebuktak, úgy tudni, megállapodtak a leleplező magyar hatóságokkal: itt maradhatnak, ha nem beszélnek a román hatóságoknak.” A hírmagazin portálja ugyanakkor számba veszi azt a verziót is, hogy ,,román források szerint a hír vélhetően a romániai magyar kisebbség jobboldali radikális csoportjától származik, ahol nem nézik jó szemmel Markó Béla és a magyar ellenzéki Fidesz – MPSZ közeledését”. A HTMH-nál különböző nemzeti titkoshálózatok emberei dolgoznak, akik egymás konkurensei. A magyar kémelhárítás próbálja kiszűrni őket, nem túlzás azt állítani – írta a Magyar Nemzet, hogy az intézményben a hálózatok háborúja folyik. Azzal kapcsolatban, hogy milyen típusú információkat gyűjtenek Magyarországról a román, ukrán, szlovák stb. titkosszolgálatok, a Magyar Nemzet újságírója azt válaszolta: a román igényekről Verestóy Attilát, a titkosszolgálatokat felügyelő parlamenti bizottság tagját kellene megkérdezni. Verestóy nevét a Krónika is beveti: ,,Miért nem tájékozódott időben arról, hogy Szatmári Tibor a hírszerzés embere?” – kérte számon az ügy kapcsán Markó Béla Verestóyt. Különben az udvarhelyi szenátornak nagyon rossz az imázsa. Nem kedvez neki, hogy egyes források szerint ő volt az, aki annak idején Szatmári Tibor szolgálatait Markó Béla figyelmébe ajánlotta. Köztudott, hogy annak idején Szatmári és Verestóy cégtársak voltak. (Transindex) /Hírsaláta. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 27./

2005. augusztus 27.

Gyurcsány Ferenc miniszterelnök Tóth András nemzetbiztonsági államtitkártól kért tájékoztatást a kémtörténet kapcsán – közölte a kormányszóvivő. A Cotidianul nevű román napilap Magyar Bálint oktatási miniszter és egy Lorin fedőnevű személy között lezajlott telefonbeszélgetés alapján készült lehallgatási jegyzőkönyvet hozott nyilvánosságra, melyet 2004. május 24-én Budapesten készítettek. Az újság Lorint Szatmári Ildikóval azonosította be, ő korábban az Oktatási Minisztériumban (OM), majd a Határon Túli Magyarok Hivatalában (HTMH) is dolgozott. „Te vagy az egyetlen, akit meghívtam” – a jelentés tanúsága szerint Magyar Bálint így szólt Lorinhoz, majd hozzátette: „személyesen”. Magyar Bálint minisztériumi sajtóosztályán nem tudnak arról, hogy a miniszter lakására invitálta volna Szatmári Ildikót, hangsúlyozták, a tárcavezető és a hölgy között csak szakmai kapcsolat volt. A hvg.hu szerint az egyik nagy párt szóvivője is bizalmas kapcsolatba került a hölggyel. A hirszerzo.hu nevű internetes oldal úgy tudja, hogy a házaspár „hatalmas befolyásra tett szert a magyar kormány határon túli politikájára és százmilliós támogatásainak elosztására” főleg a Medgyessy-kormány időszakában. Szatmári Ildikó 2003-ban magyar állampolgárságot, férje, Szatmári Tibor idén nyáron letelepedési engedélyt kapott Magyarországon, annak ellenére, hogy az Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) kiszorította őket munkahelyeikről. A hirszerzo.hu arra is felhívta a figyelmet, hogy Szatmári kapcsolatai elsősorban a határon túli ügyekkel foglalkozó MSZP-vezetőkkel és az SZDSZ-szel voltak kiemelkedően jók. Az NBH a lap információi szerint 2004 utolsó hónapjaiban kezdett nyomozni Szatmáriék ügyében. A gyanú szerint Szatmári Tibor „nagyköveti” beosztása fedőállás lett volna, valójában a budapesti román nagykövetségen keresztül kapott bukaresti megbízásokat teljesítette. A férfi elismerte, hogy volt „munkakapcsolata” a budapesti román nagykövetséggel, állítólagos hírszerző voltát viszont tagadta. /Mucuska fedőneve: Lorin. = Magyar Nemzet, aug. 27./

2005. augusztus 29.

A Magyar Polgári Szövetség sepsiszentgyörgyi vezetősége kéri az RMDSZ-t, tisztázza képviselőinek a viszonyát a román kormány tagjaival, valamint a román titkosszolgálatokkal, hogy ezáltal elkerülhetővé váljon újabb kémekről szóló cikkek megjelenése a sajtóban. “Nem szeretnénk olyan helyzetbe kerülni, hogy az RMDSZ bizalmi embereiről olvassuk, hogy kémek, amint az Szatmári Tibor esetében történt, akit Magyarországon kémkedéssel vádolnak” – nyilatkozta Gazda Zoltán, az MPSZ sepsiszentgyörgyi elnöke. /Tiszta vizet a pohárba. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 29./

2005. augusztus 30.

A kémügyről Gálszécsy András azt mondta, mindennapos ügyről van szó, az viszont „üzemi balesetnek” tekinthető, ha ilyesmi nyilvánosságra kerül. A nemrég még a HTMH osztályvezetőjeként dolgozó Szatmári Ildikó jelenleg rendelkezési állományba van, és októbertől állástalan. Férje, Szatmári Tibor, az RMDSZ volt budapesti irodavezetője már az év elejétől szintén munkanélküli, saját bevallása szerint most kizárólag a házuk építésével foglalkozik. Nemrég még – kis túlzással – élet és halál urai voltak, legalábbis informálisan az anyaország és a romániai magyarság viszonylatában. Sem a HTMH, sem az RMDSZ vezetése nem adott meggyőző indoklást arra, miért váltak meg bizalmi állásba emelt munkatársuktól. A kiszivárgott hírek szerint a magyar igazolványt igénylők adatai, illetve különböző, a határon túlra juttatott támogatások dokumentációja jutott el Romániába. A román állam valószínűleg sokkal több adattal rendelkezik valamennyi állampolgáráról, mint amennyi a magyar igazolványban szerepel, írta Koncz Attila Budapestről. Gálszécsy megerősítette, hogy a rendszerváltás után sok olyan határon túli magyar került felelős pozícióba az anyaországban, akiről azután kiderült, valójában egy másik ország titkosszolgálatának érdekeit szolgálja munkájával. A szomszédos országok titkosszolgálatainak ügynökei vélhetően kivétel nélkül minden határon túli magyar szervezetben ott vannak. Megbízható források szerint a 90-es években volt olyan román hírszerzési ügynökség amelynek kolozsvári kirendeltségén több mint 40 százalékban magyar származású alkalmazottak dolgoztak. /Koncz Attila, Budapest: A kémek már (régen) a spájzban vannak. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 30./

2005. augusztus 30.

Fölösleges az RMDSZ minden elhatárolódásra való törekvése, mivel Szatmári Tibor és felesége az RMDSZ alapemberei voltak, a szövetség juttatta őket tisztségeikbe – jelentette ki Tőkés László református püspök. Tőkés az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöki minőségében vett részt Szovátán a Magyar Ifjúság Tanács nyári táborában. Tőkés rámutatott: az RMDSZ elnöke szerint nem a szövetség ellen irányuló támadás a kémbotrány, mivel nem RMDSZ-es politikusról van szó. Markó pont arról a személyről nyilatkozott így, aki személyi tanácsadója volt Bukarestben, valamint a szervezet sajtóirodájának vezetői tisztségét is betöltötte. Utólag szintén ő vezette a MÁÉRT küldöttséget Brüsszelben, és az RMDSZ küldöttségét az Európai Néppártban. Markó Béla RMDSZ-elnök korábban úgy nyilatkozott, még tavaly decemberben megszakított minden kapcsolatot Szatmári Tiborral. Egyelőre nem érkezett meg Gyurcsány Ferenc kormányfőhöz az az írásbeli tájékoztató, amelyet Tóth András államtitkártól kért az egyik napilap által tálalt magyarországi „kémtörténetről” – közölte augusztus 29-én a kormányszóvivő. László Boglár szóvivő határozottan cáfolta azt a Magyar Nemzet hétfői számában megjelent információt, amely szerint a miniszterelnök egy háttérbeszélgetésen idén márciusban beszélt volna erről az ügyről. /Tőkés: fölösleges az RMDSZ-nek elhatárolódnia a kémbotrányban. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 30./

2005. augusztus 30.

Telefonlehallgatási jegyzőkönyvek is nyilvánosságra kerültek a Szatmári-ügyben. Ez azt látszik bizonyítani, hogy Szatmári Ildikó valóban bizalmas viszonyt ápolt Magyar Bálint oktatási miniszterrel. A dokumentumot a Cotidianul című lap és a Transindex is közölte. A két ember közti beszélgetés a Transindex szerint: „A szövegek hangulata visszafogottan erotikus, gyakran nem szól semmiről, utalások, fél mondatok, sóhajok, szünetek, találkozó egyeztetések.” A Magyar Hírlap szerint az egyik magyar miniszter Mucuskámnak szólította telefonbeszélgetésük során az állítólagos kémnőt, Szatmári Tibor feleségét. A bizalmas megszólítást valóban tartalmazza a telefonlehallgatási jegyzőkönyvek egyike. Ennek ellenére a párbeszéd női résztvevője, Szatmári Ildikó a Magyar Nemzet on-line kiadásában „badarságnak” minősítette, hogy két tárcavezetővel is intim kapcsolatba került volna, Magyar Bálint oktatási és Hiller István volt kultuszminiszterrel „szigorúan” csak munkakapcsolatban volt. Az ügyben érintett valamennyi fél tagadja a vádakat. /L. J.: Mucuska, a román kémnő? = Krónika (Kolozsvár), aug. 30./

2005. augusztus 30.

Markó Bélának, az RMDSZ elnökének közeli munkatársa, Szatmári Tibor valamint több magyar kormányzati tisztségviselővel (közöttük Hiller Istvánnal és Magyar Bálinttal) hírbe hozott felesége, Ildikó ügyével immár nemcsak a Magyar Nemzet foglalkozott, hanem többek között az Index, a Transindex, a hvg.hu, a Magyar Hírlap és a Cotidianul is. A legvalószínűbb forgatókönyv az, amit a hvg.hu fogalmazott meg, hogy a két főszereplő „csak a román titkosszolgálat szervezésében kötött házasságot, és eleve meghatározott céllal jött Budapestre”. Amikor pedig lebuktak, „megállapodtak a leleplező magyar hatóságokkal: itt maradhatnak, ha nem beszélnek a román hatóságoknak”. A szóban forgó ajánlatot minden bizonnyal elfogadták, annál is inkább, hogy Szatmári Tibor mindig tudott helyezkedni. Politikai pályája kezdetén nem állt távol az EMK-tól, pár évvel később pedig az autonomistákat a legagresszívebben támadó tollnokká vált. /Pápaffy Endre: Otthon történt. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), aug. 30.

2005. augusztus 30.

Szatmári Ildikóval kapcsolatban kérdés: hogyan juthat valaki a bukaresti ismeretlenségből egyetlen dobbantással a Határon Túli Magyarok Hivatalába, majd a magyar Oktatási Minisztérium tanácsosi székébe? Megérkezik a férj, Szatmári Tibor Budapestre a megbízólevéllel vagy üzenettel, amelyben van egy kis utalás a feleségre, hogy valami állást kell neki biztosítani. Illetékes MSZP-s elvtárs lekáderezteti a házaspárt, és pillanatok alatt kijön az eredmény: Szatmári az ellenség ellensége, tehát csak jó fiú lehet. Kimagasló érdemeket szerzett Tőkés László gyalázásában. A házaspár az év elején hirtelen kegyvesztett lett. Ennek okáról a román sajtót sem tájékoztatták. Most miből épül a magyarországi házuk, kérdezte Nits Árpád. /Nits Árpád: Érzelmi káderpolitika. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), aug. 30.

2005. szeptember 2.

A Román Hírszerző Szolgálatnak (SRI) semmi köze a Magyarországon kémkedéssel meggyanúsított két román állampolgár (Szatmári Ildikó és Szatmári Tibor) ügyéhez – jelentette ki Radu Timofte, a SRI igazgatója a titkosszolgálatokat felügyelő parlamenti bizottság és a hírszerző szolgálat vezetői között lezajlott találkozón. Verestóy Attila szenátor, a parlamenti bizottság alelnöke az említett találkozóról azt is elmondta, hogy a Külföldi Hírszerző Szolgálatnak (SIE) sem volt része ebben az ügyben. A titkosszolgálatok vezetői egyébként már korábban is – rögtön a kémügy kirobbanása után – cáfolták részvételüket vagy tüntetően megtagadták az eset kommentálását. Augusztus 23-án a SRI illetékesei például azzal hárították el a Gandul című napilap munkatársának kérdését, hogy „nem a megfelelő hivatalhoz fordult” (hiszen a SRI a belföldi titkosszolgálat). A lap ennek nyomán fordult a külföldi hírszerző szolgálathoz (SIE) is, amelynek meg nem nevezett illetékese egyenesen „lázálomnak”, „félrebeszélésnek” minősítette a magyar sajtóban megjelenteket. /A kémügyben a SRI cáfol. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 2./

2005. szeptember 2.

Kezdetét vette a jövőre esedékes magyarországi parlamenti választásokat megelőző kampány. A felek a politikai csatározásokból immár a titkosszolgálatokat sem hagyják ki. Tibori Szabó Zoltán, a lap munkatársa, a Népszabadság kolozsvári tudósítója szerint a kormányváltás után az ároktemetés a Fidesznek is rendkívül fontos volt, nem állt érdekében, hogy kitudódjék: „mennyi pénz is került esetleg honi vagy magyarországi pártkasszába, netán magánzsebekbe azokból az összegekből, amelyek Erdélyben alapítványok számlái között eltűntek.” Tibori szerint a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem ingatlanügyeivel kapcsolatban több millió dolláros összegek sorsáról a mai napig nincsenek világos információk. Az újságíró szerint Erdélyben elkezdtek kerengeni az első információk arra nézve, hogy Szatmári Tibor és felesége kémek. „A Fidesznek nem maradt más hátra, mint bosszút állni azokon a személyeken, akik az egész ügyet, bizonyítékokkal együtt, kiszivárogtatták. Elkezdték tehát egyre hangosabban mondogatni a „kémügyet”, amelyet nyilvánosan, sok hónappal ezelőtt, a kolozsvári Transindex internetes lap egyik névtelen fórumán dobtak be először.” Mások szerint az ügyet a szocialisták szivárogtatták ki. Ezzel akarták megbüntetni az RMDSZ-t a Fideszhez történő közeledése miatt. „Mit is tudott volna megszerezni Szatmári Ildikó Bálint-Pataki Józseftől, Hiller Istvántól vagy pedig Magyar Bálinttól? Azt a titkot, hogy a HTMH-nak valójában milyen kevés beleszólása van a határon túlra szánt nagypénzek elosztásába?” „Az egész ügy valószínűleg nem egyéb, mint a kezdődő kampány keretében történő elmaradt leszámolások egyik legelső felvonása.” /Tibori Szabó Zoltán: Visszalövő lövészárok. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 2./

2005. szeptember 3.

A magyar Informatikai és Hírközlési Minisztériumtól az erdélyi magyar televízió létrehozására kapott 300 millió forint egynegyede megérkezett, senki sem költötte el, hanem a tévé létrehozásával megbízott Janovics Jenő Alapítvány bankszámláján áll – jelentette ki Nagy Zsolt informatikai miniszter. A magyarországi kémbotrány kapcsán a hirszerzo.hu internetes hírportál azt a látszatot keltette, mintha a magyar informatikai minisztérium túl sok pénzt költött volna Erdélyre. A cikk azzal magyarázta a magyar szaktárca nagylelkűségét, hogy a kémkedéssel vádolt Szatmári Tibor meglehetősen jó kapcsolatokat ápolt a magyarországi SZDSZ-szel. Mint ismeretes, Kovács Kálmán távközlési miniszter is a SZDSZ-es. Az újság szerint 300 millió forintot elkülönítettek a televízió eszközbeszerzésére, a pénz megérkezett a Janovics Jenő Alapítványhoz, azonban az alapítvány eddig nem adott számot annak felhasználásáról. Nagy Zsolt szerint alapítvány azt várja, hogy engedélyt kapjon „az eredeti cél későbbi megvalósítását lehetővé tevő terv megvalósítására”. A miniszter nem volt hajlandó részletekbe bocsátkozni, hogy mi lenne ez a terv. Nagy Zsolt a honlap azon információját is cáfolta, miszerint 2002 és 2004 között az IHM közel egymilliárd forintot csorgatott volna Erdélybe. /B. T.: Nem költötték el a 300 millió forintot. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 3./

2005. szeptember 5.

Folyik a vita Erdélyben – írta a Népszabadság – , hogy kinek állhatott érdekében a kémbotrány kiszivárogtatása. Egyesek úgy látják, hogy az egész botrányt a budapesti kormánykoalíció egyik vagy másik pártja robbantotta ki, de talán inkább a szocialisták, és a fő célpont éppen az RMDSZ és Markó Béla elnök, aki az utóbbi hónapokban túl közeli kapcsolatba került a Fidesszel, több alkalommal is nyilvánosan és határozottan bírálva a magyar kormányt. Mások szerint az egész a Fidesznek állhatott érdekében. Bosszúként amiatt, hogy annak idején – szerintük – Szatmári Tibor segítségével szivárogtak ki Budapestről azok a dokumentumok, amelyekkel a nagyváradi Erdélyi Riport hetilap a bíróság előtt is bizonyítani tudta: Szász Jenő székelyudvarhelyi polgármester több mint negyvenmillió forintot számolt el egy olyan – államosított, így elidegeníthetetlen – ingatlannak a vezetése alatt álló alapítvány általi megvásárlására, amelyik ingatlan a szakértők szerint legfeljebb nyolcmilliót ért. Mindenki egyetért abban, hogy a Szatmári-ügy hátterében magyar belpolitikai okok állnak. Az elmúlt napokban Bukarestben magyarellenes támadások sora indult egyes lapokban. Most kerül a plénum elé az RMDSZ által kidolgozott kisebbségi törvénytervezet, amelyet a szakbizottságokban rengeteg bírálat ért. /Szalontai Sándor: Hazai krónika. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 5./

2005. szeptember 23.

Budapesten a Nemzeti Nyomozó Iroda bűncselekmény gyanújának hiányára hivatkozva utasította el a Deport 56 elnökének feljelentését. Az indoklásban az áll, hogy „Szatmári Tiborral és Szatmári Ildikóval szemben sem a feljelentésben szereplő kémkedés bűntett, sem más bűncselekmény gyanúját megállapítani nem lehet”, a házaspár tekintetében büntetőeljárás megindítására alapul szolgáló adatokkal nem rendelkeznek. Szerdahelyi a kapott válasz ellen panasszal élt, szerinte jogtalanul tagadják meg a nyomozás megindítását. Ismert: a Magyar Nemzet augusztus végén írt először arról, hogy a magyar titkosszolgálat gyanúja szerint a román hírszerzésnek dolgozott egy romániai magyar házaspár, amelynek nőtagja korábban a Határon Túli Magyarok Hivatalánál (HTMH) dolgozott. Szatmári Ildikó állítólag „intim kapcsolatba került” a hivatal azóta leköszönt vezetőjével, valamint „ennek a kormányzati ciklusnak egy volt és egy jelenlegi miniszterével”. A házaspár férfitagja, Szatmári Tibor többször tagadta, hogy ő vagy felesége a román hírszerzésnek kémkedett volna, s perrel fenyegette meg azokat, akiknél „látható a rosszhiszeműség, illetve nem adták meg a lehetőséget, hogy elmondják véleményünket”. Érdekes, hogy a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat munkatársai megjelentek az internetes Index és a Hírszerző szerkesztőségében, s mindkét helyen arra voltak kíváncsiak, honnan kerültek a médiumok birtokába a kémbotránnyal kapcsolatos információk. /A Szatmári házaspár ellen nincs bizonyíték. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), szept. 23./

2005. október 13.

Szatmári Tibor, a kémkedéssel vádolt budapesti RMDSZ-megbízott lakott abban az ingatlanban, amelyet eredetileg a magyar kormány az erdélyi magyar történelmi egyházaknak szánt volna – állította ezt Tőkés László királyhágómelléki református püspök. Emlékeztetett: még 2001-ben kormányhatározat született olyan épület vásárlásáról, amelyet felújítása után az erdélyi magyar történelmi egyházak használatába adtak volna. Ezt az épületet felújították, de a címzettekhez a mai napig nem került. Tőkés kifejtette: ezzel az egyházaknak régi kérésük valósult volna meg. Tőkés két hete értesült arról, hogy a Határon Túli Magyarok Hivatalának vezetője ebben az épületben biztosított lakást Szatmári Tibornak és feleségének. Információi szerint a Szatmári házaspár egyedüli lakója volt az épületnek, az ingatlan védőberendezésének két évi működtetése 10 millió forintba került. Tőkés furcsállja, hogy az épületből közvetlen telefonvonal létezett különböző magyar és román kormányhivatalokhoz. Tőkés kijelentette: mélyen sérti az erdélyi magyar történelmi egyházak érdekeit, hogy az RMDSZ vezető funkcionáriusa ahelyett, hogy a történelmi egyházak érdekeit és jogait védené, „részt vett ennek az épületnek az eltérítésében”. /Az erdélyi magyar egyházak házában laktak Szatmáriék. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 13./

2005. október 13.

Október 12-én Marosvásárhelyen tartott sajtótájékoztatót Tőkés László püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke. Arról tájékoztatott, hogy a romániai magyar történelmi egyházak vezetői levelet fogalmaztak meg Traian Basescu román, Sólyom Lászlóhoz magyar elnökhöz és Markó Bélához, amelyben párbeszédet szorgalmaznak a kisebbségi törvénytervezetről. Elmondta, hogy az erdélyi magyar történelmi egyházak delegációja Brüsszelbe utazik, ahol elsősorban egyházi kérdésekről fognak tárgyalni, különös tekintettel az ingatlanügyre, a felekezeti oktatásra, az egyháztörvényre, illetve az egyházak finanszírozására. Ezek után tért rá a kémbotrányra, erről közleményt adtak ki, vaskos dokumentumcsomag kíséretében. Ezek egy nagy értékű ingatlanról szólnak, amelyet 2001-ben az Orbán-kormány határozatban rendelt az erdélyi magyar történelmi egyházak használatára. Az egyházak sürgették a Svábhegyen levő, 450 millió forintért vásárolt ingatlan átadását, azután megtudták, hogy az épületet Szatmári Tibor és felesége használták és mint Tőkés mondta, itt kerül kapcsolatba a kémüggyel. Kérdés, Szatmári Tinor, Markó Béla bizalmasa mivel érdemelte ki ezt a kiváltságot, hiszen az épületnek csupán az őrző-védő szolgálata 10 millió forintba került két év alatt. „Mélyen sérti az egyházakat, hogy az RMDSZ vezető funkcionáriusa ahelyett, hogy a történelmi egyházak jogait védené, részt vesz az épület eltérítésében, holott deklarált módon az egyházak támogatóinak állítja be magát”. További fejleménynek nevezte, hogy 2004 nyarán egy újabb kormányhatározattal hatálytalanították a 2001-es határozatot. Az EMNT elnöke szerint változatlanul fennáll a kérdés, mire szánják, kik használják az épületet, holott Szatmáriék már nem laknak benne. Tőkés furcsállotta, hogy mindez megtörténhetett, Kis Elemér, Kiss Péter, Szabó Vilmos, Bálint-Pataki József és mások közreműködésével. Komoly kérdéseket vet fel, hogy mivel érdemelte ki Szatmári ezt a privilegizált helyzetet a magyar kormány részéről. Hozzátette: őt nem a magyar állambiztonság, inkább „az erdélyi magyarság nemzetbiztonsága érdekli”, és ez az eset „bizonyítja, hogy egyes RMDSZ-vezetők veszélyesek a romániai magyar közösség biztonságára”, és az a kérdés, hogy Szatmári „Markó Béla tudtával végezte-e azt a tevékenységet, amit feltételeznek róla, vagy Markó tudtán kívül”. Tőkés kijelentette: élesen felvetődik az RMDSZ- elnök felelőssége ebben az ügyben, mert Szatmári Tibor amikor 2000-ben lemondott a személyi tanácsadói tisztségéről, nemcsak Tőkés Lászlót, az RMDSZ akkori tiszteletbeli elnökét „nem tolerálta”, de Markó Bélával szemben is kritikákat fogalmazott meg. Ennek ellenére, Markó bizalmi állásba helyezte Szatmárit. /Mózes Edith: Egyházi küldöttség készül Brüsszelbe. Tőkés László: Markó Béla felelős a kémügyért. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 13./

2005. október 14.

„Szatmári Tibor és Szatmári Ildikó nem lakik és nem lakott az Ötvös utcai villában” – reagált a lapnak Szabó Béla, a Határon Túli Magyarok Hivatalának ügyvezető elnöke, Tőkés László kijelentéseire. A püspök marosvásárhelyi sajtótájékoztatóján azt állította, a kémkedéssel megvádolt Szatmári család lakott a határon túli magyar történelmi egyházaknak szánt budapesti épületben, és ez a magyar államnak több millió forintjába került. Ezzel szemben Szabó Béla elmondta: „Két épületről van szó, de az épületek nem lakhatóak, nem olyan jellegűek. Az egyik romos állapotban van, a másik felújítás alatt áll. Az RMDSZ működtetett ott egy irodát, de januártól az is megszűnt.” A Szatmári házaspárt is megkérdezte az Új Magyar Szó, de nem kívántak reagálni a püspök kijelentéseire. Állításuk szerint a kémkedési vádak miatt a Magyar Nemzet napilappal három napja perben állnak, a per végéig nem kívánnak nyilatkozni. /HTMH: valótlanságot állított Tőkés László. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 14./

2005. november 5.

- A „Szatmári-ügy” szervezőinek célja az volt, hogy a törvénytelen módon megszerzett minősített adatokat eltorzítva, az esetet „kémügynek” feltüntetve, kormányzati tisztségviselők „félrelépéseivel” összekapcsolva botránykeltésre, a kormány munkájának ellehetetlenítésére használják fel – áll a magyar polgári nemzetbiztonsági szolgálatok irányításában közreműködő Tóth András politikai államtitkár által a Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnöknek készített jelentésben. A „kémügyről” Gyurcsány Ferencnek írt jelentés kivonatának titkosságát Tóth András politikai államtitkár feloldotta. A dokumentum szerint az ügyben érintett házaspár, különösen pedig Szatmári Tibor Rogán Antallal, Révész Máriusszal és Németh Zsolttal, a Fidesz három parlamenti képviselőjével volt „közvetlen, rendszeres és bizalmi jellegű kapcsolatban”. Tóth András megállapította, hogy magyar politikai, közéleti személyiség a Szatmári-házaspár részére minősített adatot, vagy akár a nemzetbiztonsági érdeket sértő információt nem adott át. – Okkal feltételezhető, hogy az ügyben a nemzetbiztonsági szolgálatok műveleti tevékenységéből származó, államtitoknak minősülő adatok politikai céllal történő felhasználására történt kísérlet – állapította meg a politikai államtitkár. /Kémügy: a cél a kormány ellehetetlenítése volt. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 5./


lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-64




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2019
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998