udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2017
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 130 találat lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-90 | 91-120 | 121-130
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Tarisznyás Márton

2008. április 2.

Gyergyószentmiklósi kulturális intézmények vezetői tartottak sajtótájékoztatót április 1-jén, beszámolva egri kiszállásukról, hangot adva panaszuknak, hogy az önkormányzati „pénzügyi fegyelem” eredményeként késnek az alkalmazottak fizetései. Béres László, a Figura Stúdió Színház igazgatója és Csergő Tibor, a Tarisznyás Márton Múzeum igazgatója elmondta: a VIII. Egri Tavaszi Fesztivál rendezvényein vettek részt. Eger és Gyergyószentmiklós közötti testvéri kapcsolat tizenöt esztendős múltra tekint vissza. A múzeum fotódokumentációs kiállítást vitt, Gyergyószentmiklós 100 évét 100 képben mutatták be a Figura pedig bemutatta a Magyar Elektrát, a színházi világnapon pedig a Jancsi és Juliska előadást. A Figura nehéz helyzetben van, a februári fizetés összege sem érkezett meg a bankszámlára. /Balázs Katalin: Külföldön elismerés, itthon pénztelenség. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 2./

2008. május 10.

Gyergyóújfalu temploma megérett a restaurálásra. Külső-belső feljavítás mellett visszaállítják az egykori falfestéseket fényképek, emlékezet alapján, mert ezekre rámeszeltek, megnehezítve a restaurátorok munkáját. A javítás lehetőséget adott a régészeti leletek feltárására, melynek eredménye átírja Újfalu eddig ismert, későközépkori történelmét. Csergő Tibor, a Tarisznyás Márton Múzeum igazgatója szerint a jelenlegi templom helyén korábban egy másik istenháza állt, amelynek pusztulását valószínű, hogy földcsuszamlás okozta. A jelenlegi templom 1820–30 között épült, felszentelése az 1850-es években történt. A Tarisznyás Márton Múzeumnak ez az első régészeti munkája, feltárták a régi templom alapzatát és a sírokat. A régészek megtalálták Újfalu első nagyobb, középkori temetőjét is. /Balázs Katalin: „Kiásták” Újfalu történelmét. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 10./

2008. augusztus 8.

Körülbelül 800 magyarországi és romániai magyar fiatal vett részt augusztus 6-án a negyedik EMI-tábor megnyitóján. A tábort a Gyergyószentmiklós közelében fekvő Hétvirág panzió területén szervezik. A megnyitó ünnepségen beszédet mondott Mezei János gyergyószentmiklósi polgármester, Bagoly Zsolt, az Erdélyi Magyar Ifjak alelnöke, Strahl Zoltán, az Egyesült Magyar Ifjúság elnöke, Nagy Endre unitárius lelkész és Csergő Tibor, a gyergyószentmiklósi Tarisznyás Márton Múzeum igazgatója. Az első napi programban szerepel többek között A transzszilvanizmus tájszemlélete Wass Albert epikájában című előadás, a Lehull nevedről az ékezet – emigráns magyar élet az óceánon túl előadás, az Erdély, a hét autonómia országa, valamint Az autonómiáért való küzdelem a román parlamentben előadás. A szervezők szerint a tábor célja az, hogy "egyesítse azokat a magyar fiatalokat, akiknek egészséges nemzeti öntudatuk van". A tábor meghívottjai között van Tőkés László református püspök, Asztalos Lajos író, Bakk Miklós politológus, Toró T. Tibor képviselő, Sógor Csaba parlamenti képviselő, Patrubány Miklós MVSZ-elnök. A tábor szervezői, az EMI és az Egyesült Magyar Ifjúság, naponta ezer személy részvételére számítanak. /Mintegy 800 magyar fiatal az EMI-táborban. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 8./ A délvidéki helyzetről, a népesedésről, a ’89 előtti magyar ellenzékiségről, a székelyek eredetéről, valamint Erdély európai értékeiről esett szó a negyedik EMI-táborban augusztus 7-én. Vincze Gábor történész és Tóth Károly Antal irodalmár, az Ellenpontok című nagyváradi szamizdat egyik szerkesztője idézte fel az akkori időket. Csép Sándor, az Áldás, népesség mozgalom elindítója népesedési helyzetről szólt, rámutatva, a 24. óra utolsó perceiben vagyunk. Megállapította: a politikumban nincs elképzelés a folyamat megállítására, s ha így megy tovább, 2200-ban eltemetik az utolsó magyart. A szakember a defetista, pesszimista hozzáállás ellen emelte fel szavát, bizalmának adva hangot a civil szervezetekben, melyek végzik a felvilágosító munkát addig, míg egy olyan politikus meg nem jelenik a színen, aki a megfelelő jogszabályok megalkotására felhívja a figyelmet, s így államilag ösztönzik majd a gyermekvállalást. A beszélgetésen részt vett Csíki Sándor, a Pro Familia Egyesület vezetője és Ábrám Noémi nagycsaládos, aki személyes élményeit osztotta meg a hallgatósággal. A délvidéki helyzetről tartott előadást Matuska Márton temerini újságíró, őt Grandpierre Attila követte, aki a székelység eredetéről beszélt, Csetri Elek akadémikus pedig Erdély európai értékeiről tartott előadást. A táborba várják Wittner Mária ’56-os szabadságharcost is. Augusztus 7-én délutánig napi 3500 látogatót tartottak számon a szervezők. /Népesedés, ellenzékiség (EMI-tábor). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 8./

2008. augusztus 14.

Székelyföldet járja és jelenleg Gyergyószentmiklóson állomásozik a Magyar Nemzeti Múzeum sztereofotó vándorkiállítása. A több mint száz fotográfiát bemutató sikeres sorozatnak eddig valamennyi helyszínen több mint kétezer látogatója volt. Egy piros-kék papírszemüvegen keresztül a nézők – a különleges technikával készült fotók háromdimenziós hatása – valósággal időutazásra készteti a látogatót. Ötven év óta ez az első kiállítás, amely a Magyar Nemzeti Múzeumból eljutott Székelyföldre is, jelezte Csergő Tibor, a gyergyószentmiklósi Tarisznyás Márton Múzeum igazgatója. A sztereófotó vándorkiállítás székelyföldi turnéja Csíkszeredában kezdődött, majd Székelyudvarhelyen és Székelykeresztúron folytatódott. /Barabás Márti: Dimenziókba zárt pillanat. Budapestről Székelyföldre érkeztek a Magyar Nemzeti Múzeum sztereofotói. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 14./

2008. november 1.

Vargha Mihály, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum vezetője elmondta, az év legkiemelkedőbb eseményei közé tartozik az erősdi ásatás centenáriumi kiállítása, ugyanis az erősdi anyaggal vált a Székely Nemzeti Múzeum világhírűvé, László Ferenc és Csutak Vilmos idejében. A múzeum néprajzi osztályának legnagyobb teljesítménye a veszprémi Laczkó Dezső Múzeumban rendezett Ünnepek és találkozások című kiállítás. A múzeumban Nagy György olaszteleki mester jóvoltából a mellvédre felkerült az oda megálmodott kovácsoltvas korlát, továbbá elkészíttették a Kós tervezte múzeumcímert velencei mozaikból. Jó a kapcsolatuk a többi székelyföldi múzeummal is. Nemrég nyílt a Térbe zárt pillanat című, háromdimenziós képekből álló kiállítás, amely a Magyar Nemzeti Múzeum anyaga ugyan, de a gyergyószentmiklósi Tarisznyás Márton Múzeum közvetítésével jutott el ide. A múzeum szakemberei számos külföldi és hazai konferencián tartottak előadást. Kocs Irén két tudományos ülésszakon, Sztáncsuly Sándor ifjú régész pedig Rómában tartott előadást, a néprajzosok jól együttműködnek a Kriza János Néprajzi Társasággal. Vinczeffy László a Munkácsy-díjat kapta meg. Évkönyvük, az Acta Siculica decemberben megjelenik. Hasonmás kiadványként megjelentették Kozma Ferencz A Székelyföld közigazgatási és közmívelődési állapota című reprezentatív könyvét, továbbá a Gyulai Ferenc Fotóművész Egyesülettel közösen a Bortnyik György-fotóalbumot. Az Orbaiszék változó társadalma című konferenciakötet nem a múzeum kiadása, de a zabolai részlegben zajló munka eredménye. /Szekeres Attila: Életet vittek a Székely Nemzeti Múzeumba. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 1./

2008. december 11.

Hadnagy Miklós és a Portéka Egyesület részesült abban a kitüntetésben, hogy átvehette a 2008-as Tarisznyás Márton-díjat. A gyergyószentmiklósi Tarisznyás Márton Múzeum vezetősége minden esztendőben díjjal tüntet ki egy magán- és egy jogi személyt, akik leginkább hozzájárultak az intézmény sikeres működéséhez. Hadnagy Miklós, a Magyar Köztársaság Kulturális és Koordinációs Központjának igazgatója e díjat segítségnyújtásával érdemelte ki. A Portéka Egyesület a népi mesterségeket tette élővé a múzeumban, részt véve minden rendezvényen, tanítva a gyerekeket az ősök tudására. /Balázs Katalin: Tarisznyás-díjat osztottak. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 11./

2009. május 6.

Szűkös költségvetésből gazdálkodik idén a gyergyószentmiklósi Tarisznyás Márton Múzeum, fejtette ki Csergő Tibor múzeumigazgató. A márciusban megnyitott 1848–49-es szabadságharc ereklyéi témájú kiállításnak eddig több mint ezer látogatója volt. Újabb tárlatot május 8-án nyitnak: Hadik Gyula Munkácsy-díjas magyarországi szobrászművész életműkiállítását. A legnagyobb siker Jakab Gyula kőzet- és ásványtani kiállításának megnyitása volt. A Piricske-tetőn lévő egykori vámnál terveznek régészeti kutatást, és ezzel párhuzamosan feltárásokat végeznek a város határában lévő Botváránál is. /Jánossy Alíz: Régészeti feltárásokat tervez a gyergyószentmiklósi múzeum. = Krónika (Kolozsvár), máj. 6./

2009. június 25.

Június 26-ától több mint két hónapon át lesz helyszíne a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum vándorkiállításának a gyergyószentmiklósi Tarisznyás Márton Múzeum. A Gyárfás Jenő (1857–1925) – A székelyek Munkácsyja című tárlat megnyitója június 26-án lesz. Gyárfás Jenő alkotói munkássága során vállalt arcképfestést, könyvillusztrálást, illetve történeti témájú képeket festett. Az 1896-os milleniumi kiállításra V. László király esküje című festményével készült. Íróként ódákat, drámákat, románcokat, balladákat írt, könyveit maga illusztrálta. Kivette részét az Osztrák–Magyar Monarchia írásban és képben című monumentális kiadvány illusztrálásában is. /Jánossy Alíz: A székely Munkácsy képei. = Krónika (Kolozsvár), jún. 25./

2009. június 29.

Ilyen értékes kiállítást nem fogadott még a gyergyószentmiklósi Tarisznyás Márton Múzeum – jelentette ki Csergő Tibor múzeumigazgató a Gyárfás Jenő (1857–1925) – A székelyek Munkácsyja című tárlat megnyitóján. Két éve zajlottak tárgyalások a székelyföldi múzeumok vezetői között arról az együttműködésről, amely egymás kiállítási anyagainak a bemutatását célozza. A sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban őrzött kiállítási anyag az első, amit bemutatnak a gyergyószentmiklósi közönségnek is. /Jánossy Alíz: A székelyek Munkácsyja. = Krónika (Kolozsvár), jún. 29./

2009. július 3.

Falrestaurálási munkálatokat végeztek, Gyergyóújfalu római katolikus templomában. A Sarlós Boldogasszonynak szentelt hajlékot július 2-án szentelték fel újra azután, hogy Czimbalos Attila és Maszelka János festőrestaurátorok vezetésével befejezték a munkát. Előzőleg a gyergyószentmiklósi Tarisznyás Márton Múzeum és a Csíki Székely Múzeum régészei feltárást végeztek az istenházában. Az ásatás során kiderült, hogy a régi templom körül temető volt, az új templom falait erre építették rá a későbbiekben. /Jánossy Alíz: Restaurált templomfalak. = Krónika (Kolozsvár), júl. 3./

2009. december 7.

Jó volt a hangulat a Gyergyószentmiklósi Városnapok ünnepségsorozatán. Az egyik legnagyobb látogatottságot eredményezte Bajna György író, újságíró az Utcáim című kötetének bemutatója. A kötet Gyergyószentmiklós útjainak, utcáinak fejlődését kísérte nyomon. Sikeres volt a nemrégiben megalakult Gyergyói Fotóklub 12 fotósának közös kiállítása a Tarisznyás Márton Múzeumban, a tárlatot Ábrahám Imre, a Gyergyói Kisújság főszerkesztője nyitotta meg. Szintén nagy érdeklődés övezte a Bernád Rita, a Szent Miklós Plébánia levéltárosa által bemutatott római katolikus levéltári dokumentumokat. Pro Urbe díjjal jutalmazták Kolumbán Istvánt, a Tekerőpataki Fúvószenekar vezetőjét és karmesterét. Oklevelet kapott az Ipartestület Férfikórusa, a Szent Miklós Kamarakórus, a Figura Stúdó Színház, a Krigel Sportklub és az Erdélyi Magyar Ifjak szervezete. /Csibi Márti: Mikulás-ünnep Gyergyóban. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 7./

2010. január 8.

Néhány ok arra, hogy idén múzeumba menj
A legnagyobb 19. századi magyar festők művei, vándorkiállítás a pestisről, vagy a székelyudvarhelyi gótok – többek között ez várható idén az erdélyi múzeumokban.
Múzeumi körképünkben erdélyi intézmények igazgatóit kérdeztük meg arról, mik a terveik 2010-re. Kiderült, tavasszal a 19. század legnagyobb magyar festőinek munkáiból láthat kiállítást a közönség Csíkszeredában, nyár végén pedig ugyanott Nagy István új arcát ismerhetik meg a látogatók. Marosvásárhelyen másfél éves projekt eredményét mutatja majd be a klasszikus román festők műveinek kiállítása, míg Sepsiszentgyörgyre 4,5 millió eurós támogatás érkezik, amelyből a múzeum teljes rehabilitációját tervezik. A pestis című vándorkiállítás beutazza Erdélyt, Székelyudvarhelyről pedig útnak indul egy kora népvándorláskori gót települést bemutató, nagyszabású régészeti vándorkiállítás.
Művészeti Múzeum, Brassó 
“Mivel az idei év pénzügyileg nem túl ígéretes, a múzeum másféle programokat szervez, mint eddig – ami persze nem jelenti azt, hogy nem lesznek kiállítások” - mondta a Transindexnek Bartha Árpád múzeumigazgató. Elsőként Kövesi György keleti útján készített fényképeinek kiállítása nyílik meg, amely februárban és márciusban lesz látogatható. 
Ugyancsak márciusban a nagyszebeni Brukenthal Múzeumban mutatják be a brassói múzeum Arthur Coulin-kiállítását, amely február 14-éig látogatható. A tárlat az egyik legnagyobb 20. század eleji, erdélyi festő születésének 140. évfordulóját ünnepli. Áprilisban a Brassó létezéséről tanúskodó első dokumentum 775. évfordulójára a Művészeti Múzeum Brassó képekben és fényképekben címmel tervez kiállítást. Szeptemberben Elena Popea festő tiszteletére szerveznek évfordulós kiállítást, míg novemberben Művészet a kommunizmusban címmel az 1944 és 1989 között készült, a múzeum tulajdonában lévő alkotásokból láthat majd tárlatot a brassói közönség.
Csíki Székely Múzeum, Csíkszereda 
A csíkszeredai múzeumban az április végén megnyíló, a 19. századi magyar festészetet bemutató kiállítás ígérkezik az év legnagyobb eseményének. Itt olyan művészek alkotásaival találkozhat majd a közönség, mint Barabás Miklós, Székely Bertalan, Munkácsy Mihály, Mednyánszky László, Paál László és Szinyei Merse Pál. A június végéig látogatható tárlat több mint hatvan festményt vonultat fel a Magyar Nemzeti Galéria, illetve a Budapesti Történeti Múzeum gyűjteményéből. “A múzeum ötödik, kiemelt kiállítása a magyar művelődéstörténethez, a közkedvelt festészethez való visszatérést jelent majd” - fogalmazott Gyarmati Zsolt igazgató. 
A február 7-én záruló egyiptomi tárlatot két vándorkiállítás, a Démoni ragály: A pestis, valamint Könczey Elemér karikatúra-kiállítása követi majd. Augusztus elején, a csíkszeredai városnapok alkalmával pedig Nagy István életmű-kiállítása nyílik meg a Csíki Székely Múzeumban. “Nagy Istvánt a legnagyobb székely festőművészként tartják számon, de személyisége nincs eléggé markánsan megjelenítve az erdélyi köztudatban” – fogalmaz Gyarmati Zsolt, és hozzáteszi: nem lehet eleget beszélni róla. A csíkszeredai múzeum saját, húsz képes gyűjteménye mellé újabb 16 Nagy István-művet vásárolt meg az alkalomra 7000 euró értékben, a kiállítást pedig a magyarországi Antal Péter műgyűjtő tulajdonában lévő képek egészítik majd ki. Októberben a cserkészet történetét bemutató tárlattal, novemberben pedig Plugor Sándor grafikus, festő kiállításával várják a múzeum látogatóit. Az igazgató reményei szerint 2011 első felében befejeződhet a 2005-ben elkezdett korszerűsítés a múzeumban, és elkészül az Erdélyben egyedülálló látványraktár, amely gördíthető polcrendszerével egyszerre lesz helytakarékos és látványos. Hiszen – mint az igazgató elmondta –, a múzeum tevékenységének jelentős része, a gyűjtés, konzerválás, restaurálás a színfalak mögött zajlik: ebbe nyerhet majd betekintést a közönség a látványraktár révén, egy-egy múzeumi nyílt nap alkalmával.
Tarisznyás Márton Múzeum, Gyergyószentmiklós 
Gyergyószentmiklóson egyelőre csak rövid távon mer tervezni Csergő Tibor András múzeumigazgató, hiszen hogyha megérkezik az épület felújítására a regionális operációs programból megpályázott pénz, a múzeumnak költöznie kell. Az új, ideiglenes székhely pedig egyelőre csak raktárhelyiségek, irodák befogadására alkalmas. Az intézmény ugyanakkor kurátori szerepet vállal több vándorkiállítás szervezésében, ilyen volt tavaly a Térbe zárt pillanat című sztereófotó-kiállítás, illetve A pestis című tárlat is. A távlati tervek között szerepel a Magyar Vendéglátóipari Múzeum anyagából összeállított vándorkiállítás megszervezése, az év első felében pedig többek között Ardai Ildikó iparművész kiállítását láthatja majd a közönség.
Művészeti Múzeum, Kolozsvár 
A Bánffy-palotában működő múzeumban több romániai kortárs alkotó kiállítása is látható lesz idén, a Képzőművészek Romániai Egyesületének Kovászna, Beszterce, Maros megyei szervezetével együttműködve. A múzeum saját anyagából is számos válogatást láthat majd a közönség: Kolozsvár képzőművészeti védjegye címmel például Ioachim Nica és Feszt László műveit mutatják be.
Constantin Dinu Ilea és Ion Țuculescu képzőművészek születésének századik évfordulóját is egy-egy kiállítással ünnepli a múzeum, illetve tárlatot szerveznek Georgeta Arămescu Anderson műveiből is. De a tervek között szerepel az intézmény saját gyűjteményéből összeállított önarckép-kiállítás, valamint a nagybányai iskola festőinek tárlata is. A Tribuna újsággal közreműködve a múzeum nemzetközi grafikai kiállítást tervez, míg a német kulturális központ együttműködésével a 20. század eleji reklámot és designt bemutató tárlatot nyitnak majd meg. A Művészeti Múzeumban megtekintheti majd a közönség a magyarországi Kornis Péter fotóművész munkáit is.
Maros Megyei Múzeum, Marosvásárhely 
A marosvásárhelyi múzeumban idéntől lesz látható egy nagyobb, másfél éve folyamatban lévő beruházás eredménye: a klasszikus magyar művészeti kiállítás klasszikus román művészeti kiállítással egészül ki. A Várban idén nyílik meg a múzeum kincstári gyűjteményének állandó kiállítása, és ugyanott terveznek egy, a 17. századi Marosvásárhely céhes életét bemutató tárlatot is. Hogyha év végéig elkészül az erre szánt helyiség rendbehozása a Várban, megnyitják a Székely Színház emlékszobáját is. 
A múzeum több vándorkiállításnak is otthont ad majd, köztük A pestis című tárlatnak. Május 17-én az intézmény nagyobb szabású rendezvénnyel készül a Múzeumok éjszakájára, amelyet negyedik alkalommal rendeznek meg. Soós Zoltán igazgató elmondta, többek között szabadtéri koncert megszervezésére is készülnek a Kultúrpalota előtt.
Körösvidéki Múzeum, Nagyvárad 
A nagyváradi múzeum január 3-ától ideiglenesen zárva tart: az intézmény a Királyi Hadapródiskola épületébe költözik, mivel eddigi székhelye, a római katolikus püspöki palota visszakerült az egyház tulajdonába. Az intézmény legkorábban év végén nyílhat meg újra.
Székely Nemzeti Múzeum, Sepsiszentgyörgy
Az intézmény nemrég 4,5 millió eurós támogatást nyert a regionális operacionális programból – amint a pénz megérkezik, elkezdődhet a múzeum Kós Károly tervezte épületének és környezetének rehabilitációja. 
Molnár István Múzeum, Székelykeresztúr
A múzeumban havonta egy képzőművészeti- vagy fotókiállítás megszervezésére készülnek, amelyek elsősorban erdélyi magyar, ezen belül is főként székelykeresztúri alkotók műveit mutatják majd be: többek között Kádár Dombi Péter szobrait, Kalló László festményeit és Czire Alpár fotóit láthatja majd a közönség. Nem hiányoznak majd a néprajzi kiállítások sem, többek között kecseti bundikákat, azaz cifra férfimellényeket láthatnak majd a Molnár István Múzeum látogatói. A kiállítások mellett könyvbemutatók, író-olvasó találkozók, valamint az erdélyi kiadók, újságok szerkesztőivel szervezett találkozások színesítik majd az intézmény programját. A színfalak mögött pedig mentő ásatások folynak a város területén, amelyek az őskor, népvándorláskor és középkor emlékeire koncentrálnak.
Haáz Rezső Múzeum, Székelyudvarhely 
A múzeum egyik legütősebb idei eseményének ígérkezik az a régészeti vándorkiállítás, amelyet a tervek szerint május és október között elsőként Székelyudvarhelyen mutatnak be. Róth András igazgató elmondta, a helyi régészek egy gót települést tártak fel a város környékén, ahonnan óriási anyag gyűjt össze, érdekes újdonságokkal. 
A Magyar Kultúra Napját a múzeum tulajdonában lévő művekből összeállított szobrászati kiállítással, a Föld Napját természetrajzi tárlattal ünnepli majd a múzeum. A tervek között szerepel egy képzőművészeti kiállítás megszervezése is a Palló Imre Művészeti Szakközépiskola volt tanárainak munkáiból. Az év második felében pedig Kosztándi Jenő és Katalin kézdivásárhelyi képzőművészek gyűjteményes kiállítására készülnek. Az érdeklődők Székelyudvarhelyen is megtekinthetik majd A Székely Hadosztály emlékezete című vándorkiállítást. Ugyanakkor nem marad el az évtizedes múltú erdélyi magyar restaurátor-továbbképző konferencia sem, amely az előadások után hagyományosan tanulmányi kirándulással zárul. Őszre két iparművészeti kiállítást is terveznek, ahol nyomdászjelvényeket, illetve Székelyföld magán- és társulati pecsétjeit láthatja majd a közönség. Jelenleg pedig a Haáz Rezső Múzeum ad otthont A pestis című vándorkiállításnak, amelyet január 16-áig tekinthetnek meg az udvarhelyiek. 
Fülöp Noémi. Forrás: Transindex.ro

2010. február 22.

Csergő Tibor: Vákár P. Arthurról
A gyergyószentmiklósi Salamon Ernő Irodalmi Kör február 23-i vendége: Csergő Tibor, a Tarisznyás Márton Múzeum igazgatója, aki Vákár P. Arthurról tart előadást.
A köri találkozót 19 órai kezdettel tartjuk a Nosztalgia kávézóban. Forrás: irodalmikor.wordpress.com

2010. augusztus 12.

Megnyitották a VI. EMI-tábort
Két központi téma köré épül a Gyergyószentmiklóson rendezett VI. EMI-tábor: a trianoni békediktátum 90 éves, illetve a II. bécsi döntés 70 éves évfordulójára – mondta Bagoly Zsolt, az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) volt alelnöke, a tábor ünnepélyes megnyitóján. Az idei EMI-tábor már a nulladik napon rekordot döntött: mintegy hatszáz látogató verte fel a sátrát a megnyitó előestéjén. Mezei János, Gyergyószentmiklós polgármestere büszkén szólalt fel az ünnepségen. „Az EMI egy olyan rendezvénysorozat itt, Gyergyószentmiklóson, ami megerősíti lelkünket. Óriási szükségünk van az EMI-re.” A városvezetés elöljárója nevelő és jellemformáló jellegét emelte ki a tábornak. „Mi, akik itt vagyunk, egyet gondolunk a világról, magunkról, a magyarokról” – mondta Mezei, aki beszédét az erdélyi magyarok tízparancsolatával zárta.
A nyitóbeszéd után a kolozsvári Széman Csilla előadásában hallhatott két népdalt a táborozó közösség. A házigazda város polgármesterének felszólalása után a mezőpaniti Porka Hagyományőrző Néptánccsoport táncrendet mutatott be.
Csergő Tibor, a gyergyószentmiklósi Tarisznyás Márton Múzeum igazgatója elmondta, hogy a folyamatosság jegyében minden rendezvény „szalonképesebbé” válik, szerinte az egyetlen szélsőséget a táborban az időjárás jelenti. A két központi téma mellett a marosvásárhelyi fekete március húszéves évfordulóját is hangsúlyozta, továbbá a „vesztes huszadik századot” követő huszonegyedik század kedvező előjeleit firtatta.
A megnyitót Dinnyés József daltulajdonos előadása zárta. A befejezést képező dalcsoport előtt Bagoly Zsolt bátorította a közönséget: a fekete március példáján felhívta a figyelmet annak a fontosságára, hogy ne a vereséget, a bebörtönözések emlékét emeljük át mindennapjainkba, hanem a nemzeti összetartásra épülő törekvések élményét és értékét.
Kovács Hont Imre. Szabadság (Kolozsvár)

2011. január 19.

Bemutatják az Erdélyország történelmi folyóiratot Gyergyószentmiklóson
Az Erdélyország című folyóiratot mutatják be Gyergyószentmiklóson, a Tarisznyás Márton Múzeumban, január 25-én 18 órakor. A negyedik alkalommal megjelenő budapesti folyóirat célja Erdély történetéhez kötődő írásokat, az erdélyi magyar identitástudat és a történelem kényesebb kérdéseiről szóló tanulmányokat közzétenni. A folyóirat első székelyföldi bemutatóján jelen lesz Szakács Árpád, az Erdélyország lapigazgatója, Szentesi Zöldi László, a Magyar Hírlap főszerkesztő-helyettese, valamint Bajna György újságíró. (hírszerk) Transindex

2011. június 4.

Régi barátság felújítása
A korondi irodalmárok és a Salamon Ernõ Irodalmi Kör tagjai között rég tartó kapcsolat felfrissítésére is alkalom a június 7-én, kedden délután 5 órakor, Gyergyószentmiklóson, a Tarisznyás Márton Múzeum kávéházában tartandó irodalmi találkozó.
A Kriterion Kiadónál megjelent, Katona ?va szerkesztette 111 vers a Sóvidékrõl címû versgyûjteményt és a korondi Hazanézõ folyóiratot is magukkal hozzák barátaink. Az antológiát Katona ?va színmûvész, a Hazanézõt Ambrus Lajos költõ mutatja be. Vendégeink között - mások mellett - ismételten üdvözölhetjük Király László költõt, Majla Sándor költõt, szerkesztõt.
A találkozóra minden érdeklõdõt szeretettel várunk.
irodalmikor.wordpress.com

2011. december 30.

Tovább nyit a közönség felé (Székely Nemzeti Múzeum)
A sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum idei megvalósításairól és jövő esztendei terveiről kérdeztük Vargha Mihály igazgatót.
– Mit tart az idei legnagyobb megvalósításnak?
– Infrastruktúrafejlesztés szempontjából legfontosabb a múzeum déli szárnyának teljes felújítása, a tetőszerkezet és födém rendbetétele, mert szú és gomba támadta meg. Szakemberek jelezték, hogy ezzel nem szabad várni. A szerkezet már rendben, a többi folyamatban. Fontos, hogy rendeztük a portánk elejét, felújítottuk a kerítést, egyes kerítéslábakat teljesen újjáépítettünk. Restauráltuk a nálunk levő öt székely kaput.
– Rendezvények szempontjából mit emelne ki?
– Elsősorban az Apor-kódex köré épített Haza a mélyben magyar kultúrtörténeti kiállítást emelem ki (kurátor Boér Hunor), melynek hozadéka, hogy felújítottuk a múzeum szentélyét, magyar állami segítséggel restauráltuk a zabolai szárnyas oltárt. Az Országos Széchényi Könyvtár partnerségével létrejött tárlatot augusztusban bemutattuk Kolozsváron a Marianumban, a hungarológiai kongresszuson. Nagy sikert aratott A fekete leves, a kávé, a kávéfőzés, kávéivás történetét bemutató kiállítás, a budapesti Vendéglátó-ipari Múzeum tárlata, amely két és fél hónapot volt itt. Nem azért fontos csak, mert a kávé történetébe nyerhettünk betekintést, hanem azért is, mert működtettünk egy kávéházat a múzeumkertben. Három hónapig kávézhattak a látogatók, hetente egyszer dzsesszkoncert, filmvetítés, divatbemutató volt, tehát sikerült életet vinni a múzeum udvarába. Rendhagyó tárlatunk volt A sár mesterei – téglavető cigányok című néprajzi kiállításunk (kurátor Kinda István), amely egy avantgárd szemléletű tárlat. A főépületben most is látogatható még a Kiss Manyi-kiállítás. A Gyárfás Jenő Képtárban kiemelem egy nemzetközi szimpózium zárókiállítását, a Spirált, amelyen finn és svéd képzőművészek alkotásait állítottuk ki, a csíkszeredai Márton Árpád életmű-kiállítását. Őneki még soha nem volt itt tárlata, ezáltal rehabilitáltuk – ha lehet így fogalmazni. A Magma Kortárs Művészeti Galéria rendezvényei közül kiemelem Bukta Imre Munkácsy-díjas művész, illetve Dan Perjovschi tárlatát. – Kiadványaik?
– Megjelent a múzeum gyűjteményeit bemutató könyvecskénk. Végre szép, színes melléklettel bőven ellátott könyvünk is van, amely átfogó képet nyújt belső és külső egységeinkről, gyűjteményeinkről. Késsé megkésve, hamarosan megjelenik évkönyvünk, az Acta Siculica is. – Egyéb tevékenységek?
– Megmentettünk egy 1833-as székely kaput a pusztulástól, Futásfalváról hoztuk be, adományként kaptunk egy nagyon megrongált Gyárfás Jenő-festményt, melyet restauráltunk. Fontos, hogy múzeumpedagógiai foglalkozás is indult a képtárban és Csernátonban, Kézdivásárhelyen már régen működik. A kávékiállítás idején esti tárlatvezetéseket tartottunk, melyek sikeresek voltak. Sokan jelezték, hogy este nyolckor igazán találó az időpont. Igyekszünk, hogy hozzáférhetővé tegyük programjainkat, próbálunk mi is alkalmazkodni közönségünkhöz. A Szent György-napok rendezvényeibe idén szervesen bekapcsoltuk a múzeumkertet. Jó hangulat volt, közel háromezer ember látogatott el a kézművesvásárra, a borsátorba. Célunk a nyitás. A szomszédos telek megvásárlása nagy fegyvertény. Fontos a múzeum bővítése, gond a raktározás. Bővíteni kell a kínálatot, nem lehet megállni, a múzeum is bővülni akar. Érezzük, hogy az emberek szeretik a múzeumot, megnőtt az adományozók száma, régi képeket, festményeket, porcelánedényt kaptunk. Válság ide vagy oda, 55 000-en látogatták meg múzeumunkat, ami enyhe növekedést jelent tavalyhoz képest. – Mit terveznek a jövő évre?
– Jövőre százéves lesz a Kós Károly tervezte főépület. Ezt meg akarjuk ünnepelni. Gróf Bánffy Miklós-emlékkiállítást szeretnénk rendezni. Elkészíttetjük a Bánffy által tervezett, Csaba királyfit ábrázoló vitráliumot. Ki szeretnénk adni egy könyvet Kós Károly sepsiszentgyörgyi és székelyföldi épületeiről. A gyergyószentmiklósi Tarisznyás Márton Múzeummal közösen székely szőttesekből rendezünk tárlatot, a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeummal az Üzenet a múltból – székelyföldi pecsétek és címerek című tárlatot mutatjuk be, a szentendrei skanzen elhozza az Erdély virágai című kiállítását. Halad a képtár korszerűsítése, jövőben be szeretnénk fejezni. El szeretnénk érni a múzeum akkreditációját is.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2012. július 5.

Gyergyóban az Incze-hagyaték
Értékes gyűjteménnyel gazdagodott a gyergyószentmiklósi Tarisznyás Márton Múzeum. Itt kap helyet a város szülötte, a huszadik század erdélyi festészetének meghatározó alakja, Incze Ferenc festőművész hagyatéka.
Az 1910-ben Gyergyószentmiklóson született művész – akit később méltatói a második Dalíként emlegettek – tehetsége alapján kora ünnepelt festője lehetett volna, politikai okokból sokáig mégis háttérbe szorították, mivel festészete nem illeszkedett a szocialista realizmushoz.
A művészt akkor kezdték elismerni, amikor 1973-ban egyik önarcképét ezüstéremmel díjazta a párizsi Francia Képzőművészek Szalonja. Az élete legnagyobb részét Kolozsváron töltő művész 1988-ban hunyt el, életében csak egy alkalommal voltak láthatóak alkotásai Gyergyószentmiklóson, 1982-ben. Incze akkor megfogalmazta, hogy amennyiben a város erre kiállítóhelyet biztosít, akkor műveiből adományozni fog Gyergyószentmiklósnak. Incze Ferenc hagyatéka – közel száz olajfestmény, több száz ceruza- és szénrajz és egyéb alkotások – a múlt héten érkezett meg a Tarisznyás Márton Múzeumba – jelentette be Csergő Tibor, az intézmény vezetője.
A festő nevelt lányával, Polonyi Jolánnal megkötött egyezség, szerint a teljes hagyaték a múzeum tulajdonába kerül – igaz jól meghatározott feltételekkel. „A múzeumnak fel kell nőnie Incze Ferenchez, állandó kiállítóhely kialakítására lesz szükség” – mondta el Csergő. Erre szerinte a legalkalmasabb hely az egykori tüdőszanatórium lenne. Az épület átalakításának elképzelése már évek óta megvan, a kivitelezési tervek, látványtervek is készen vannak. A tényleges munkálatokat három év alatt kell befejezni, ahhoz, hogy az Incze-örökösökkel kötött megállapodás tartható legyen. Az írásba foglalt egyezség szerint 2014-ig Gyergyószentmiklóson, majd több székelyföldi városban és Magyarországon is időszakos kiállítások keretében lennének láthatók a festmények, ezt követően pedig véglegesen az erre kialakított kiállítóhelyen helyeznék el Incze Ferenc alkotásait. Csergő hozzátette: ő és a múzeum mindent meg fog tenni azért, hogy ez valóban így történjen, a megállapodás tartható legyen, mivel ellenkező esetben akár el is veszítheti a város a gyűjteményt. „Incze ferenc hazatért, végre meg kell becsülnünk” – fogalmazott Csergő Tibor.
Gergely Imre
Krónika (Kolozsvár)

2012. augusztus 8.

A 13. századi leletanyagot tártak fel a gyergyószentmiklósi Both váránál
Értékes információkkal gazdagodtak a régészek a gyergyószentmiklósi Both váránál végzett kutatások során. Bár a vár keletkezéséről, lerombolásáról nincsenek írásos adatok, az 1960-as években végzett ásatások alátámasztják a vár létét.
Ennek hitelesítéséért 2009-ben kutatási munkálatokat kezdtek el a régészek. A feltárások most is zajlanak. A Gyergyószentmiklós Gyilkos-tó felőli kijáratánál található Both várához több monda is fűződik.
Az egyik monda szerint a 17. század végén Both András királybíró lakta családjával – ettől az időtől kezdve lett Both vára a neve. Orbán Balázs A Székelyföld leírásában adatokkal szolgál ugyan, ám építésének idejéről nincsenek írásos említések. Tarisznyás Márton és Székely Zoltán régészek az 1960-as években kutatásokat végeztek a valamikori vár területén. Munkájukról mindössze néhány soros jelentés maradt fenn, innen tudható, hogy ők az öt nap alatt feltárt falmaradványok és leletanyag alapján a 15–16. századra teszik a vár építését. Meghatározásuk szerint a vár a helyi lakosság számára menedékként szolgált.
A 2009-ben elkezdett újabb feltáró munkálatok a Tarisznyás Márton Múzeum régésze, Demjén Andrea vezetésével zajlanak. „Előbb az 1960-ban ásott egyik szelvényt nyitottuk újra, ekkor derült ki, hogy a kerítőfal méretei nem egyeznek meg a Tarisznyásék által feljegyzett adatokkal. A másfél méteres falak helyett 2,20-2,50 cm szélességű falakat találtunk, az építési technika is teljesen eltér a korábban jegyzettől. A belső és külső falsíkot hasított kövekkel, a közöttük lévő részt habarcsos mésszel rögzített kövekkel rakták ki” – magyarázta Demjén Andrea.
Az új kutatások során egy tornyot is feltártak, melynek építési technikája teljesen eltérő a kerítőfalétól. „A torony aljában, az égésrétegből előkerült kerámiatöredékek alapján állíthatjuk, hogy a 13. század vége előtt már állt a torony. A kerítőfalat sajnos nem sikerült keltezni, vélhetően jóval később épülhetett, mint a torony” – magyarázta a régész.
Egyelőre nem sikerült beazonosítani annak a frissen feltárt, kőből készült támpillérnek az építési idejét sem, melyet a régészek a torony északi falánál találtak, feltételezések szerint a leomlott fal javítására szolgált. „Jellegét, formáját és elhelyezkedését tekintve, kézenfekvőnek tűnik, hogy a várat egy tehetősebb főember magánvárként építtette. A feltehetően többszintes torony szükség esetén megfelelő védelmet biztosított. A vár szórványos leletanyaga arra utal, hogy alapvetően ritkán használták, nemesi lakójának állandó rezidenciája a település belterületén lehetett” – magyarázta a régész, hozzátéve, hogy szerintük Gyergyó vidékén a 13. században magánbirtok állhatott.
A szakember szerint a Both-vári ásatásnak rendkívüli jelentősége van, mivel a napvilágra került leletek és vármaradványok a középkori, az Árpád-kori Gyergyószentmiklós településének első tárgyi bizonyítékai. A kutatómunka a hétvégén lezárul, a leletek a múzeumba kerülnek, a falakat visszatemetik – közölte Demjén, hozzátéve: a kutatás lényege tulajdonképpen a jövendőbeli rekonstrukció, a vár maradványait turistalátványosságként szeretnék bemutatni.
Pethő Melánia
Krónika (Kolozsvár)

2012. augusztus 9.

Ősi tudásból jövőt szőni
Tojásírás, székely ruha készítés, varrottasok és úri hímzés – mind-mind azt az időt idézik, amikor a kézimunkák üzenetét még értették. A termékenységvarázslás, rontás távol tartása mellett a mód és a vágy is jelentést kapott egy-egy darabban. Az üzenetek mai ritka értőinek egyike, Kisné Portik Irén Gyergyószentmiklóson élő néprajzkutató.
Fiatal szülők gyermeke voltam, de a két nagyanyám bűvkörében nőttem fel. Ma is csodálatra késztet az egyetértés, ahogy anyatársként és szomszédként éltek, a megoldáskészség, amivel a mindennapokat élhetőbbé tették, s a népi tudás és bölcsesség, ami belőlük áradt. Apai nagyanyám hét gyermekkel maradt özvegyen, anyám nevelőanyja pedig – akit mindenkinél jobban szerettem – még özvegyen is nagyobb testvérei gyermekeit nevelte. Köztük anyámat, később minket, a két unokát.
Stafírung az élethez
Édesapám – aki azt vallotta, hogy „nyolc óra a kommunisták munkaideje, mi pedig annyit dolgozunk, hogy ne csak a mindennapi kenyér, de a kalácsba a mazsola is tisztességes keresetből kerüljön az asztalra” – genetikailag testálta rám a munka örömét, szépségét. Az osztályfőnökeimnek már nem volt nehéz elhitetniük velem, hogy „a legboldogabb ember az, akinek a legtöbb dolga van a világon.” Lelkipásztorom, Guszti bácsi nem csak református hitre, hanem a keresztyén életformára is nevelt. „Csak azt az életet érdemes élni, amit másokért élünk” – mondta nekem. Tőle és tanáraimtól tanultam meg, hogy senki sem fogja nemzeti kincseinket megtartani, megmenteni, továbbadni csak mi magunk. Ezért pedig sürgősen cselekedni kell! – szólalt meg bennem a még embrionális hivatástudat.
Számok és szerelmek
Mire leérettségiztem, már tudtam, milyen rengetegbe lesz küldetésem, csak az út nem volt még világos. Akkor azt hittem, matematikatanárként kell szolgálnom a nemzetemet. Most már tudom, hogy lépésről-lépésre a Gondviseléstől vezérelt utat jártam be. Amikor sokak megbotránkozására abbahagytam matematikai tanulmányaimat, azt hittem, kizárólagosan a néprajz arája leszek. Gyergyóba jöttem, apám szülőföldjére, amelyet ő maga tizennyolcadik születésnapomon mutatott be nekem, és akkor már világossá vált előttem, hogy Szászrégen csak a szülővárosom marad. Amikor berendezkedtem a magányos életre, megismertem azt a kétgyermekes özvegyembert, aki nem csak állította, hogy egy nő élete pusztán a szakmai gyönyörökkel nem lehet teljes, hanem be is bizonyította. Így lettem két gyermek boldog édesanyja, és fogadott gyermekeim után négynek nagymamája. Egyedüllétem alatt sikerült összegyűjtenenem Csík-, Gyergyó-, Kászon-szék szőttes anyagát – több mint 350 rokolya és 250 lakástextil –, népi építészetének formaelemeit, deszkamintázatait – 1200 deszkakivágást –, hímestojás-anyagát, hiedelemvilágának és folklórjának tekintélyes részét. Több mint 300 keresztszemes hímzést rajzoltam le Felső-Maros mente 21 falujából, amit Palkó Attilával és Zsigmond Józseffel közös kötetben tettünk közzé.
Kévék megkötve, aratásra készülve
Amikor még középiskolás koromban lelkipásztorom kezembe adta Lükő Gábor A magyar lélek formái című munkáját, már megtanultam, hogy a tárgyi kultúra és a szellemi elválaszthatatlan egymástól. Ebben a rálátásban, nagy kiterjedésű terepmunkával a hátam mögött, igen gazdag gyűjteményekkel a birtokomban kezdtem el néprajzi, majd kulturális antropológiai tanulmányaimat Debrecenben. Faragó József professzor úr, aki ismerte néprajzi munkámat, szeretett volna oktatónak beajánlani az éppen induló kolozsvári tanszéken. Én ragaszkodtam ahhoz, hogy egyszer magam végezzem el a néprajz szakot, természetesen ott, ahol a tanáraim is szakképzést szereztek. Mai napig büszke vagyok erre a döntésemre, bár nekem kellett gondoskodnom gyűjtéseim kiadatásának mindennemű költségeiről. A kutatóintézményekhez tartozóknak hivatalból fizetik a gyűjtést, a feldolgozást, a kiadáshoz is hamarabb pénzhez jutnak, mint a magányos önérzetesek. Ha nem is sikerült még mindenik témát kiadványban magamhoz ölelni, vigasztal Újváry professzor írott véleményezése, aki államvizsga dolgozatomat és disszertációmat irányította, ez utóbbi 2500 hímes tojás jelképeinek eredetét és azok kapcsolatrendszerét vizsgálja.
Tojásírástól az úri hímzésig
Természetesen a néprajzos dolga a hagyományok újraélesztését is felvállalni, a kézművesség újratanítását is kézbe venni. A felgyűjtött anyagot ezért az 1992-ben általam kezdeményezett, Ethnographia Gyergyóiensis Alapítvány keretében a Gyergyószentmiklósi Népművészeti Alkotóházban szemléltettük. Itt érte meg idén 21. születésnapját a foszlányaiból újjáélesztett farsangtemetés is, a húsvét előtti tojásírás is. Az utóbbi években közel kétezer érdeklődő több mint hatezer tojást ír meg évente. Idén 14. alkalommal emlékeztünk meg az 1848-as forradalom népi vonatkozásairól, és több mint 300 résztvevővel kóstoltattuk meg évente más-más katonakonyha ínyencségeit. Az alapítvány kebelén előbb baráti társaságként különvált, mára jogi személyként működik a Gránátalma Egyesület. A magyar úri hímzés hagyatékértékeinek népszerűsítését tartjuk szem előtt. Eddig több mint hatvan hasonmás munka készült el a történelmi nagyasszonyok kelengyéiből, és több mint húszon munkálkodunk.
Élni valamiért
Fontosnak tartom a szövés, varrás, hímzés technikai ismereteinek, ősi tudásának átadását is, lehetőleg úgy, hogy megváltoztassa a szemléletet, az ízlést, a piacot, és a megélhetésben is része legyen. Ezért oktatónak jelentkeztem a Hargita Megyei Művészeti Népiskolához, ahol nagyszámú érdeklődőnek sikerült átadni a kézművesség elfelejtett ismereteit. Minél többen ismernék meg és tennék magukévá őseink életfelfogását, hitét, hét határon viselt jelképeit, annál közelebb állnánk az egységes székelység, illetve magyarság újraszerveződéséhez. Volna kitartás a székely autonómiához, több esély lenne a független Erdélyre, egy újjászülető Magyarországra.
Ehhez pedig nem valamiből, hanem valamiért kellene élnünk. Nem az erdőkből, hanem az erdőkért, nem a néprajzból, hanem a néprajzért, nem magyarságunkból, hanem magyarságunkért. Nekünk erre őseink élete a modell. Ott pedig, ahol a nomád világban kipróbált, Európának leckét adó életformában bevált eszmeiség lenne az úr, nem lennének, mint ahogy nem is voltak szennyezett vizek, tar hegyek, egyfelől kipusztuló-, másfelől kóbor állatok, szellemi fölénytől és a fizikai munka alázatától messze álló meggazdagodottak. Magyarán: az ősi tudás és a vele járó életformára, életeszményre azért van szükségünk, hogy letéphessük magunkról az elkorcsosodás láncát.
Kisné Portik Irén
Néprajzkutató, Szászrégenben született 1955-ben, elemi és középiskolai tanulmányait is ott végezte. 1977-től Gyergyószentmiklóson él. A Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Bölcsész karán diplomázott. Dolgozott textil-technikusként a gyergyószentmiklósi Bútorszövetgyárban, néprajzosként a Tarisznyás Márton Múzeumban, a Szárhegyi Kulturális és Művészeti Központban, a Salamon Ernő Gimnáziumban. Három évig igazgatója volt a Városi Könyvtárnak, jelenleg a Gyergyószentmiklósi Polgármesteri Hivatal kulturális felügyelője, a Hargita Megyei Művészeti Népiskola oktatója. Munkásságáért 2003-ban Aszalós-díjat, 2005-ben a Magyar Kultúra Lovagja kitüntetést kapta. Önálló kötetei: Kossuth Lajos a magyar nép tudatában, 2002; Barát Jóska, Gyergyóalfalu Naszreddin Hodzsája, 2006; Gyergyó és a fenyő, 2006; Rejtélyes számok a hiedelemvilágban, 2008; Barát Jóska, az alfalvi adomázó, 2012. Két kötet társszerzője: Felső-Maros vidéki keresztszemesek, Kriterion, 1985; Két nagyanyám időjósló mondókái, Népismereti Dolgozatok 1994. Kriterion.

2012. szeptember 14.

Számvetés a Céhtörténeti múzeumból
Tanintézményekben, kulturális intézményekben a nyári nagyvakáció, szünet, szabadságok után szeptemberben kezdődik az „új év”. A múzeumban is ilyenkor kell számvetést készíteni...
A kézdivásárhelyi Incze László Céhtörténeti Múzeum eseményekben gazdag évet, éveket tud maga mögött. A már hagyományossá vált képzőművészeti kiállítások mellett a néprajzi-történelmi jellegű szakmai kiállításokat is rendszeresíteni próbáljuk. 2006/2007-ben kezdődtek azok a gyűjtések, amelyek eredményeképpen az intézmény szakmailag is elismert, saját kiállításokat tudott szervezni a kézdivásárhelyi polgári kultúra, polgári értékek bemutatására. 2007-ben Jó ruhában járni-kelni címmel viselettörténeti kiállítást szerveztük, 2009-ben pedig a zabolai Csángó Múzeummal közösen a Békebeli otthonok – Polgári lakáskultúra Háromszéken a 19–20. század fordulóján című kiállításunkat. Mindkét kiállítást sikerült vándoroltatni, más településeken is bemutatni. Viselettörténeti kiállításunk Magyarország több településén képviselte sikeresen városunkat: Várpalotán, a veszprémi Laczkó Dezső Múzeumban, majd az egri Dobó István Vármúzeumban. A polgári lakásbelsőt bemutató kiállítás jelenleg a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeumban látogatható, ősszel pedig a gyergyószentmiklósi Tarisznyás Márton Múzeum fogadja be. Mindkét kiállításhoz, de a jövőben tervezett kiállításokhoz is jelentős tárgyadományokkal, illetve kölcsönzéssel járultak hozzá Kézdivásárhely lakói, akik féltve és tisztelettel őrzött családi emlékeiket, generációkról generációkra hagyományozott örökségük darabjait, olykor egész tárgyegyütteseket adományoztak a múzeumnak, közkinccsé téve ezeket. 2008-tól a múzeum gyűjteménye jelentősen gyarapodott, összesen 948 tárgy került a leltárunkba. Tematikus lebontásban a történelmi leltárba 14 új darabot soroltunk, a néprajziba 645-öt, a képzőművészetibe 83-at, 5 dokumentumot és 201 fotót kaptunk. Évek szerinti elosztásban 2008-ban 62 tárggyal gyarapodtunk, 2009-ben 477 tárgyat adományoztak, 2010-ben 181-et, 2011-ben 209-et, 2012-ben eddig 22-t. Ezeket ezúton is szeretnénk megköszönni az ötvennél több adományozónak. A múzeum a továbbiakban is folytatja a gyűjtőmunkát, főként étkezési szokások, polgári lakásbelső témakörben. Szívesen, köszönettel fogadunk a korral, témával kapcsolatos tárgyakat, fotókat, dokumentumokat. Rendezvényeinkre, kiállításainkra ezután is szeretettel várunk minden kedves érdeklődőt!
DIMÉNY ERIKA muzeológus
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2012. szeptember 21.

Település nyomaira bukkantak a régészek az egykori pricskei vám körül
Írott források alapján kezdték el kutatni a régészek Gyergyószentmiklós közelében a pricske-tetői egykori országhatáron lévő vám területét. A 2009 óta zajló munkálat során két kőépület és két kőalapú faépület maradványait sikerült feltárniuk, illetve számos tárgyi leletre bukkantak.
„A felszínen tornyosuló kavicshalmokból nyilvánvalóan következtethető volt, hogy kőépület maradványai, így az ásatás ezek feltárásával kezdődött. Az épületek 13, illetve 16 méter hosszúak, szélességük 8 méter, mindkettő három helyiségből áll. A középsőnek téglával rakták le a padlóját, ez volt a konyha, a másik két helyiséget valószínűleg szobának használták. Bár a faépületek létére már szinte semmi felszíni jel nem utalt, sikerült két fából készült, kőalapozású épületet is feltárnunk. Emellett rengeteg használati tárgy, kerámia is felszínre került. Mivel ezek különböző történelmi korokból származnak, feltételezhető, hogy ezen a helyen létezett település már korábban is, esetleg átutazóktól származik a tárgyi leletek egy része” – foglalta össze az eddigi kutatómunka eredményét Demjén Andrea, a gyergyószentmiklósi Tarisznyás Márton Múzeum régésze.
A kutatási csoportok vezetőjeként tevékenykedő régész elmondta, írott források utalnak arra, hogy a pricskei vámot az 1700-as években kezdték építeni, és mintegy 100 évig működött; 1806-ban költöztették Tölgyesre. Az Erdély határvonalai mentén működő, hasonló funkciójú településekkel ellentétben a pricskei vám az egyedüli, melyen nem történt emberi beavatkozás az idők folyamán, így ez az egyetlen, amely értékes régészeti leleteket tartalmaz. A vám alaprajzát eddig nem sikerült megtalálniuk a régészeknek.
Alaprajz hiányában nehézkes lett volna a további kutatás, ebben nyújtottak segítséget a geofizikai mérések: a radarberendezés feltérképezte a felszín alatt lévő épületmaradványokat, ez alapján pedig célirányosan tervezhető tovább a feltárás. „A növénytakaró alatt, 10 centiméter mélységben boronavázas épületeket mutatott ki a műszer, jól látható alapozással. Lévén, hogy a legtöbb kőépület körül sok az omladék, ezek maradványai 60 centi mélységben jelentkeztek. Olyan kőépületet is sikerült azonosítani, melynek alaprajza egyértelműen kivehető. Pincehelyiségeket, illetve egy utat is bemért a berendezés, és az épületek közötti utcák létét is egyértelműen kimutatta” – magyarázta Demjén Andrea. Mint mondta, a geofizikai mérések egyelőre az eddigi ásatásokhoz közeli területeken, mintegy 1,4 hektáron történtek meg, a továbbiakban nagyobb területet is megvizsgálnak.
„A vám vesztegzárként is működött: járványos betegségek esetén 40, pestisjárvány idején akár 80 napig is ott tartották azokat, akik egyik országból a másikba akartak átkelni. A betegeket kerítéssel körülvett házakban különítették el. Mindenkinek volt egy szolgája, aki bevitte az ételt és a gyógyírként használandó ecetes vizet, pálinkát. Az orvos a rácson keresztül, fizikai érintkezés nélkül vizsgálta a betegeket, a vám személyzete is elkerülte a karanténba helyezetteket” – idézte fel a külföldi utazók leírásai alapján ismert erdélyi vesztegzárak körülményeit a régész.
Elmondása szerint, mivel az osztrákok által tervezett vámok területe igen rendezett volt, templomon, lakóházakon és néhány latrinán kívül más építményt nem tartalmazott, az erődítményen kívüli részben alakították ki a temetőt, itt épültek az istállók, különböző szemétgödrök, és feltételezhetően kocsma is létezett. A kápolna létére egy 1785-ös okirat utal, ami szerint a gyergyószentmiklósi plébános hetente tartott misét ezen a helyen. Demjén Andrea elmondta, a Tarisznyás Márton Múzeum egy kiadványban kívánja közzétenni a kutatások eredményeit, ehhez azonban még rengeteg levéltári és terepmunka szükséges.
Pethő Melánia, Krónika (Kolozsvár).

2012. november 3.

Nagyszeben
Ars Hungarica kulturális fesztivál hetedszer
A kultúra magába foglalja egy adott társadalom mindazon ismereteit, értékeit, normáit, melyek a közösség összetartozását és fennmaradását biztosítják. A nemzeti közösségek kulturális önismeretének kiapadhatatlan forrása a művészetek sokszínű és értékekben gazdag világa és ennek bemutatása. Ezt a célt szolgálja a 2005-ben alakult HÍD – Szebeni Magyarok Egyesülete és az általa hetedik alkalommal szervezett Ars Hungarica magyar kulturális fesztivál, amelyet idén november 7. és 11. között tartanak Nagyszebenben.
November 7., szerda
A programsorozat ünnepélyes megnyitóját a Thalia Nagytermében szervezik 19 órakor, ezt követi a sepsiszentgyörgyi Vox Humana kórus koncertje, 22 órakor pedig a Duola vagyis a Bágyi Balázs és P. Szabó Dániel Duó zenél az Atrium Kávézóban. Bágyi Balázs és P. Szabó Dániel dob és cimbalom duója egyéni szín és egyedülálló produkció az etno-jazz és világzene területén. Mindketten a hazai és a nemzetközi jazz, illetve folk élet szakmailag elismert, meghatározó résztvevői. Játékmódjuk a kamarazenélés legszebb hagyományaira épül. Repertoárjuk javarészt Kárpát-medencei és balkáni népzenei alapokon nyugszik, jazz és szabadzenei elemekkel fűszerezve.
November 8., csütörtök
A Brukenthal Múzeum Kék Házában Incze Ferenc kiállítást nyitnak meg 15 órakor. Incze Ferenc Nagyszebenben élt gyermek- és ifjúkorában. Később gyakran járt vissza alkotni, inspirálódni. Utolsó nagyszebeni tárlata 1985-ben volt ugyancsak a Brukenthal Múzeumban, az akkor kiállított alkotásokat itt is hagyta adományként Nagyszebennek, a múzeum raktárában őrzik. Ezek közül és a Székelyföldön működő képzőművészeti múzeumokból, nem utolsó sorban nevelt lánya, Polonyi Jolán és családja hagyatékából válogattak a kiállítás kurátora, dr. Iulia Mesea nagyszebeni muzeológus és Csergő Tibor, a Gyergyószentmiklósi Tarisznyás Márton Múzeum igazgatója. A kiállítás célja bemutatni Incze Ferenc művészi pályáját, sajátos nyelvezetének és világszemléletének kialakulását.
17 órakor Zorkóczy Zenóbia Ady Endre emlékműsorát láthatják az érdeklődők, Szeretném, ha szeretnének... címmel a Habitus Galériában. Zongorán közreműködik Kovács Réka. Ugyanitt 18 órakor könyv- és kiadó bemutató kezdődik. Gudor Kund Botond Az eltűnt Gyulafehérvári Református Egyházmegye és egyházi közösségei és Az erdélyi-hegyaljai Magyarigen református közösségének története című könyveket mutatják be, Gudor Kund Botond történész, református lelkész és Demeter László történész, a Tortoma Könyvkiadó igazgatójának jelenlétében.
19 órakor Barokk est kezdődik a Habitus Galériában, a csíkszeredai Codex Régizene Együttes koncertezik, majd 20.30-tól táncházba várja az érdeklődőket. 22 órakor Laczkó Vass Róbert kolozsvári színművész zenés konferansza kezdődik az Atrium Kávézóban, Régi Magyar Cabaret – A pesti dal kultúrtörténete címmel. Zongorán kísér Szép András.
Vízaknán a református gyülekezeti teremben 19 órakor lép fel Zorkóczy Zenóbia az Ady-emlékműsorral, majd 20 órakor könyv- és kiadó bemutató kezdődik, Gudor Kund Botond és a Tortoma kiadó jelenlétében.
November 9., péntek
Demeter Miklós és Petrova Anasztázia Koboz és kubyz című gyerekműsorát láthatják mindazok, akik 13 órakor ellátogatnak a Thália kistermébe, ahol magyar- és udmurt népi hangszereké, nyelvi kapcsolatoké, táncoké és játékoké a főszerep. Petrova Anasztázia udmurt nemzetiségű, képzettsége udmurt–magyar szakos tanár, Demeter Miklós pedig magyar–néprajz szakot végzett Pécsett. Jelenleg kézművességgel foglalkozik (népi- és régizenei hangszereket, fa- és nemez gyermekjátékokat, egyéb használati tárgyakat készítenek természetes anyagokból). Emellett szívesen muzsikálnak magyar és udmurt népzenét.
18 órakor Kis Dániel sepsiszentgyörgyi csont- és fafaragó és Nagy Gábor szintén sepsiszentgyörgyi életpillanat festő kiállítását nyitják meg a Habitus Galériában. Ugyanitt 19 órakor barokk est kezdődik: a dévai Renessaince együttes Széchy Mária című táncjátékát tekintheti meg a közönség. A dévai Renaissance együttes 2006-ban alakult, a Dél-Erdélyért Kulturális Társaság keretében. A Társaság és az együttes közös célkitűzése történelmi hagyatékunk és épített örökségünk ápolása, népszerűsítése. Széchy Mária című táncjátékuk a XVII. századi Erdély mindennapjait eleveníti meg.
20 órakor a kolozsvári Flauto Dolce Ensamble Édes furulyák muzsikája – Reneszánszból lett a barokk című műsorát láthatják az érdeklődők a Habitus Galériában, 22 órakor pedig Kalapos Band koncertezik az Atrium Kávézóban.
November 10., szombat
A magyarországi Ciráda gyerekkoncertje kezdődik 13 órakor a Thaliában, majd 16 órakor a Szív- motívumok Székelyföldön című kiállítást nyitják meg a Nagyszebeni Magyar Kulturális Központ Galériájában. 17 órakor filmvetítést szerveznek, a Retropolisz – erdélyi épített örökségünk című filmet lehet megtekinteni. Meghívottak: Keresztes Péter, a film rendezője és Guttmann Szabolcs építész-urbanista, műemlékvédelmi szakember, történész, a forgatócsoport állandó segítsége. A Retropolisz dokumentumfilm-sorozat célja Erdély épített örökségének bemutatása infotainment (information+entertainment) stílusban.
19 órakor a magyarországi Ciráda Vígan élem világom! koncertje kezdődik a Thalia Nagyteremben. A Ciráda zenekar három népzenész/népdalénekes és egy elektronikus zenész/hangfaragó találkozásának közös zenei élménye. Változatos műsorukban magyar népdal és népzenei feldolgozásaikat mutatják be. Dalaikban a hagyományos népi hegedű, furulya, tárogató, klarinét, kaval élő előadás módja és énekesük autentikus ének stílusa remekül illeszkedik az általuk előadott popzenéhez. 22 órakor a kolozsvári Yesterdays zenekar koncertje zárja a napot az Atrium Kávézóban.
November 11., vasárnap
10.45 órakor a Backamadaras képekben című fotókiállítást nyitják meg a református templom galériájában, 12.30 órakor pedig a kolozsvári Flauto Dolce koncertezik a Belvárosi Szentháromság római katolikus templomban Egyházi barokk zene, Erdély és Európa címmel. 19 órakor Koós Éva és a Csíkmadarasi népi zenekar Bokrétát kötöttem című koncertje zárja az idei programsorozatot a Thalia nagytermében.
Szabadság (Kolozsvár)

2013. január 30.

Három kötet felnőtteknek
Albert Ildikó Örökzöld tabuk, Ambrus Tünde Székely falutízesek és Balázs Lajos Rituális szimbólumok című legújabb köteteit mutatták be január 29-én, kedden este a gyergyószentmiklósi Tarisznyás Márton Múzeumban. A Pallas–Akadémia Könyvkiadó huszadik születésnapja és a Magyar Kultúra Napja alkalmából szervezett rendezvénysorozat utolsó állomásán Kozma Mária író, szerkesztő beszélgetett a szerzőkkel.
„Meggyőződésem, hogy a helyi közösségek bevonásával vissza kell nyúlnunk a múltba” – fogalmazott Ambrus Tünde, majd arról mesélt, hogy a tízesek jelenlegi válsága késztette tulajdonképpen a könyv megírására. Szólt arról is, hogyan vannak jelen a falutízesekben az igazi közösség hatalmas erejét is adó kút-, forrás- és hídközösségek. Szintén fontosak az esztenatársaságok, a kalákamunka, a rózsafüzér-társulatok, a tízesbirtokok, közbirtokosságok. „Célom, hogy az örökséget átsegítsem a XX. századból a XXI. századba” – mondta Ambrus Tünde néprajzkutató. „A székely falutízesek történelmi múltunkba ágyazódó hagyományával, kialakulásával és fejlődésével, gazdasági jelentőségével, jelenünk értékrendjébe való illeszkedésével foglalkozik e kötet. A szerző a falutízes jellegzetességeinek feltárása mellett megfogalmazza azokat az iránymutató szempontokat is, amelyek lehetővé teszik, hogy ez az ősi modellértékű szerveződés a modern élet, az intézményesített gazdaságtervezés élő és hatékony része lehessen napjainkban is” – olvasható a könyvről a kiadó honlapján.
Dr. Balázs Lajos egyetemi tanár négy évtizedes néprajzi kutatómunkája során megjelent tanulmányaiból válogatott a most megjelent Rituális szimbólumok a székely-magyar jelképkultúra világából című kötethez. „Aki a múltját elfelejti, az ne siránkozzon, hogy őt is elfelejtik” – indította a beszélgetést Balázs Lajos. „Valós részei vagyunk a magyar nemzetnek, és erre tanúként hívhatjuk a rituális szimbólumainkat” – mondta a szerző, majd kiemelte a gyertyaláng rejtett tartalmát, üzenetét. A székely kapu szerepéről és árucikké való válásáról is szólt, illetve a nemzet kenyere mint az együvé tartozás tudatának egyik formájáról is mesélt.
„A szabályok, hagyományok, törvények be nem tartása káoszhoz vezet” – mondta, és példának hozta fel azokat, akik ellenszegültek, nem tartották be törvényeket. Őket megrovással, megvetéssel is szankcionálták. Egy ilyen eset akár generációkra is kihatott, a leszármazottaknak is viselniük kellett a stigmát. „A Rituális szimbólumok az emberi sorsfordító szokások monográfiája, a paraszti társadalom szervező, irányító, szabályozó, rendtartó, akár »alkotmánynak« is nevezhető kultúrájának foglalatai” – olvasható a kötetről.
Albert Ildikó pszichológus Örökzöld tabuk című legújabb kötete a jelennel foglalkozik, szerinte: „tiltások egész sora szabályozza életvitelünket”. Mint írja, „kerüljük, átnevezzük, igyekszünk nem észrevenni vagy nemlétezővé tenni az elmegyógyászati, a lelki, a faji és a nemzetiségi kérdéseket, a fogyatékosságot, az alkoholizmust, a kereseti forrásokat, a jövedelmünket és számtalan egyéb jelenséget”. A bemutatón szólt az ideális énképről, majd az önbizalomról és túlzott önbizalomról, amikor nem ismerjük a fékeket, mint mondta, XXI. századi e jelenség, és sokan be is „futottak” a túlzott önbizalommal. A státusszimbólumra térve több példával is érzékeltette a „meg kell mutatnom, én vagyok a főnök” jelenséget. „Miközben közös Európáról, nagy összeölelkezésekről és felemelkedésekről papolunk, egyre kevesebb oldalunkat mutatjuk meg, és egyre kevesebb dolgunkról vagyunk képesek őszintén, nyíltan beszélni.” Nos, a könyv e problémára adható válaszok keresésében nyújt fogódzót.
A szerzők a megjelent köteteik kapcsán kapott több visszajelzést is megosztottak a jelenlévőkkel. A könyvbemutatót követően a Pallas–Akadémia Könyvkiadó igazgatója, Tőzsér József az ajándéknak szánt köteteket adta át a Tarisznyás Márton Múzeum igazgatójának, Csergő Tibornak.
Baricz Tamás Imola
Székelyhon.ro,

2013. március 15.

Március 15. Erdélyben és a Partiumban
Erdély és a Partium szinte valamennyi magyarlakta településén megünneplik március 15-én a modern parlamentáris Magyarország megszületésének napját, az 1848–49-es polgári forradalom és szabadságharc kezdetét, amelynek célja a Habsburg-uralom megszüntetése, a függetlenség és az alkotmányos berendezkedés kivívása volt. Az erdélyi magyar politikai alakulatok a legtöbb helyen külön-külön, máshol viszont közösen tisztelegnek a ’48-as magyarországi és erdélyi hősök emléke előtt a forradalom kirobbanásának 165. évfordulóján. – ESEMÉNYBEHARANGOZÓ
Arad megye Arad 17 órától hagyományos ünnepi megemlékezést tartanak a Szabadság-szobornál. 19 órától a Ioan Slavici Klasszikus Színházban A kőszívű ember fiai című darabot tekinthetik meg az érdeklődők a Békéscsabai Jókai Színház előadásában.
Bihar megye Nagyszalonta Az RMDSZ szervezésében 18 órától ünnepi megemlékezés lesz Kossuth Lajos köztéri szobránál, majd fáklyás felvonulás. 19.30-tól ünnepi gálaműsort tartanak a Zilahy Lajos Művelődési Házban, fellépnek a kolozsvári magyar operaház művészei. Nagyvárad Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) ünnepi programja 14 órakor kezdődik Szacsvay Imre szobránál, az Ezredévi emléktéren. A rendezvény keretében beszédet mond Tőkés László EMNT-elnök és Zatykó Gyula, az EMNP alelnöke. Az RMDSZ szervezte program keretében 17 órától ünnepi műsor veszi kezdetét Szacsvay szobránál, majd huszárok, cserkészek és fúvószenekar által vezetett zászlós, fáklyás felvonulás lesz a Fő utcán a Petőfi-szoborig. 21 órától díszelőadás lesz a Szigligeti Színházban Óh napja márciusnak címmel. Brassó megye Brassó Az EMNP Brassó megyei szervezete az RMDSZ-szel közösen részt vesz a Brassó környéki ünnepségeken. 11 órától Brassó főterén, a Bem-emléktáblánál beszédet mond Sándor Levente, az EMNP Brassó megyei elnöke és Toró Tamás városi tanácsos, az EMNT Brassó megyei elnöke. Csíkszék Csíkszereda 10 órától ünnepi megemlékezés kezdődik a Petőfi Sándor Általános Iskolában. Az önkormányzat szervezte rendezvénysorozat a Gál Sándor szobránál folytatódik 12 órától, majd 18 órakor a hagyományos gálaest keretében a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes ünnepi műsorát tekinthetik meg az érdeklődők. Nyerges-tető 14 órától a Nyerges-tetőn szervezett megemlékezésen vesz részt, és mond ünnepi beszédet Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke. A nyerges-tetői ünnepi műsor a huszárok bevonulásával veszi kezdetét, ezt követően felszólal a rendezvény főszónokaként Kelemen Hunor szövetségi elnök, majd Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács elnöke. A rendezvényen Biró Zsolt, a Magyar Polgári Párt elnöke is részt vesz. Gyergyószék Gyergyószentmiklós 12 órától ünnepi szentmisét tartanak a Szent Miklós-templomban, ezt követően kezdődik a felvonulás a Petőfi- és Kossuth-szoborhoz, ahol 13 órától ünnepi műsor és koszorúzás lesz. 18 órakor nyílik a Megismételt pillanat című kiállítás a Tarisznyás Márton Múzeumban. 19 órakor a Figura Stúdiószínház előadására várják az érdeklődőket a művelődési ház színháztermében. Háromszék Kézdivásárhely 11 órától a felvonulók gyülekezője a Gábor Áron téren, 12 órától megemlékező ünnepség a Gábor Áron-szobornál, koszorúzás. Köszöntőbeszédet mond Bokor Tibor, Kézdivásárhely polgármestere és Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes. 19 órától ünnepi műsor veszi kezdetét Kelj, zendülj ismét! címmel, helyszín a Vigadó Művelődési Ház. Kovászna 12 órától a hagyományoktól eltérően ezúttal Csomakőrösön, a helyi református templomban kezdődik a megemlékezés, amit a Csoma Sándor-szobornál történő koszorúzás követ. A fürdővárosban, akárcsak az előző években, idén is 14 órakor az erdészeti hivatal előtt sorakoznak fel a Zabola és Barátos községből érkező lovasok és szekeresek, valamint a helyi iskolák diákjai. Ezt követően ünnepi megemlékezés kezdődik a főtéri színpadon. Ünnepi beszédet mond Thiesz János polgármester. Sepsiszentgyörgy A polgármesteri hivatal szervezésében 16 órától ünnepi emlékműsor lesz a színház előtti színpadon. Beszédet mond Antal Árpád polgármester. 19 órától a Tamási Áron Színház nagytermében a hagyományos ünnepi hangversenyt követően Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes átadja a Magyar Érdemrend középkeresztjét Egyed Ákos történésznek. Kolozs megye Bánffyhunyad Az EMNP és az EMNT, a Magyar Polgári Párt helyi szervezetével közösen tartja központi rendezvénysorozatát, melynek keretében 20 órától ünnepi műsorra várják a helybelieket. Az est folyamán ünnepi köszöntőt mond Vincze János, az MPP bánffyhunyadi szervezetének elnöke, Gergely Balázs, az EMNP alelnöke, Toró T. Tibor, a néppárt elnöke és Tőkés László európai parlamenti képviselő, az EMNT elnöke. Kolozsvár 11 órától ünnepi felvonulás kezdődik a protestáns teológia épületétől a Szent Mihály-templomhoz, ahol 12 órától ökumenikus istentiszteleten vehetnek részt az ünneplők. Ezt követően a Biasini Szállóhoz vonulnak az ünneplők a 14 órakor kezdődő koszorúzási ünnepségre. Maros megye Marosvásárhely A RMDSZ marosvásárhelyi szervezete egész napos ünnepi rendezvénysorozat keretében emlékezik meg a 1848–1849-es forradalomról és szabadságharcról. 11 órától a Bernády téren megkoszorúzzák a Bem-emléktáblát. 16 órától a Postaréten folytatódik az ünnepség. Az EMNT és EMNP 14 órától a Petőfi-szobornál ünnepel, ahol beszédet mond Portik Vilmos, a néppárt megyei szervezetének alelnöke. Szatmár megye Nagykároly Az RMDSZ szervezésében 16 órától lesz az ünnepi rendezvény a Petőfi-szobornál. Szatmárnémeti A Petőfi-szobornál 17 órakor kezdődik az ünnepi műsor, ahol Tilki Attila országgyűlési képviselő, a Fidesz Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei elnöke, Fehérgyarmat polgármestere és Kereskényi Gábor parlamenti képviselő, az RMDSZ szatmárnémeti szervezetének elnöke mond ünnepi beszédet. Udvarhelyszék Székelyudvarhely Az önkormányzat szervezésében 12 órától kezdődik az ünnepi program a Márton Áron téren, ahol megkoszorúzzák a Vasszékely szobrát. A történelmi egyházak képviselőinek imája és áldása után Bunta Levente polgármester és a meghívottak mondanak ünnepi beszédet, majd 13 órától a Boróka és a Kékiringó néptánccsoport előadását tekinthetik meg az ünneplők.
Krónika (Kolozsvár),

2013. március 15.

Hitet, bátorságot kívánt Orbán Viktor március 15-én a gyergyószentmiklósiaknak
A nagypolitika által tudatosan generált félelmek hatására sokan háttérbe próbálják szorítani népünk érdekeit. Ma, március 15-én nem szabad elfeledni azt a tényt, hogy a szabadság utáni vágy erősebb, mint bármilyen érdek. Az összetartozás felelőssége, a közös cél kivívásának szükségessége, az összefogás mindenek fölé emelése lehet 165 év után is az arzenálunk. A magyar emberbe a szabadság van kódolva, a hit a lelkiismeretünk szabadsága – ez az üzenete a mai március 15-nek, hangzott el a gyergyószentmiklósi megemlékezésen, pénteken.
Az elmúlt évektől eltérően idén az ünnepi szentmiséről a művelődési központ színházterme felé vonultak az emlékezők. Az Ipartestület Férfikara fogadta az ünneplőket, a beszédek sorát Benedek Csaba történelemtanár nyitotta történelmi visszatekintőjével. Kiemelte, „ma más a politikai helyzet, mint 1848-ban volt, elég, ha csak annyit említek, hogy az Európai Unió tagjai vagyunk, ahol elméletben minden itt élő nép egyenlő jogokkal bír” – fogalmazott Benedek Csaba.
„Március 15-e egy olyan ünnep, amely a nemzet elkötelezettségéről, szabadság iránti vágyáról, áldozatkészségéről és elhivatottságáról tanúskodik. A magyar ember génjeiben a szabadságra van kódolva, amit erőszakkal és fegyverrel soha nem tudtak elvenni, csak csalással és árulással. Sajnos ma is élnek árulók közöttünk, akiknek nem számít a nemzet, a hit, a haza, a család. Mi Márton Áron népe vagyunk, és hiszünk abban, hogy sikerül felülkerekedni az árulók cselszövésein, és Márton Áron szellemiségét visszaültetni az emberek lelkébe” – fogalmazott Mezei János, Gyergyószentmiklós polgármestere. Kiemelte, az 1848-as modelltől nem távolodhatunk el, mert a rendszerváltás után negyedszázaddal újra felelősségre vonnak, ha nagyjainkra emlékezünk, ha zászlainkat lengetjük, vagy ha nem fogadjuk el, hogy mások döntsenek sorsunk felett.
A Magyar Miniszterelnökség képviseletében a Nemzetstratégiai Kutatóintézet részéről Szász Jenő ünnepi beszédében a hit fontosságát emelte ki. „A hit lelkiismeretünk szabadsága, ennek intézményes kereteit a történelmi egyházaink adják. Egy új út kezdetén a nemzet jövőjét kell megálmodnunk, egyházainkat kerestem fel, bátorítást kérve. A szabadságharc nem járt le1848–49-ben. Hitre, cselekedetre van szükség, és ahol cselekedetre van szükség, ott nem elegek a szavak” – fogalmazott Szász Jenő, és üzenetként arra biztatta a jelenlévőket, hogy próbálják mindenek fölé helyezni a közösség ügyeit: „nincs egyéni boldogulás a közösség boldogulása nélkül”.
Magyarország miniszterelnöke, Orbán Viktor személyes üzenetét is Szász Jenő tolmácsolta. „Ez a nap, amikor minden magyar hallja a szabadság hangját. Ez a hang azt mondja, a szabadság azoké, akik elég bátrak, hogy kivívják. Mi magyarok kivívtuk, sokat küzdött a magyarság, hogy ez ma így lehessen. Az elmúlt években elindítottuk nemzetünket a határokon átívelő egyesítés útján. Így leszünk többen, így leszünk erősebbek, ezt a erőt épp oly bátran és elszántan, épp oly okosan és leleményesen kell használnunk, ahogy eleink tették. A nemzet újraegyesítésének értelme éppen az, hogy mindenki, aki magyarnak vallja magát, részt vehessen a magyar nemzet és Magyarország építésében. A határon túl élők részt vehetnek Magyarország erősítésében, az anyaország pedig többet tud tenni ott, ahol élnek. Régen voltunk ilyen közel ahhoz, hogy a magyarság céljait megvalósítsuk, a magyar szabadságot kiteljesítsük határainkon belül és kívül egyaránt. Régen voltunk ilyen egységesek, használjuk ki a lehetőséget, amit közösen teremtettünk, legyünk méltó utódai a 48-as magyar hősöknek. Ehhez kívánok a magyar szabadság ünnepén minden magyarnak, minden gyergyószentmiklósinak erőt, hitet és bátorságot.”
Az emlékező ünnepségen Moldován József parlamenti képviselő is szólt a jelenlévőkhöz, mint mondta, a szabadságharc üzenete ma is igaz, időszerű. Szabadságunkat, jogainkat kell megvédenünk most is, harcolnunk kell akár itthon Székelyföldön, akár Bukarestben, vagy éppen ha szükség, Brüsszelben is. Nekünk székelyeknek helyt kell állnunk” – fogalmazott a parlamenti képviselő.
A Székely Szabadság Napján elfogadott, a román kormányhoz intézett beadványt olvasták fel a következőkben, majd Portik Hegyi Kelemen főespres-plébános és Bíró Sándor református lelkész kérte Isten áldását. A kegyelet koszorúit a Petőfi- és Kossuth-szobornál helyezték el, közreműködött a karcfalvi ifjúsági fúvószenekar, majd a magyar és székely himnusz eléneklésével zárult az ünnepség.
A délelőtt folyamán a tanintézmények anyaországi testvériskolákkal közösen emlékeztek a szabadságharcra. Az est folyamán a Tarisznyás Márton Múzeumban kiállításmegnyitóra került sor, valamint a Figura Stúdió Színház előadásán vehetnek részt a gyergyóiak.
Baricz Tamás Imola
Székelyhon.ro,

2013. március 27.

Magyar tájházak Erdélyben
Számbavétel, megőrzés, hasznosítás, együttműködés
Erdély virágai – egy kutatás vándorképei című kiállítás képei között a tartalomhoz illő hangulatban tartották március 8–9-én a Magyar Tájházak Szövetsége (MTSZ) és a Kriza János Néprajzi Társaság (KJNT) közös tanácskozását a társaság kolozsvári székhelyén. A Határok nélkül – Magyar tájházak Erdélyben címmel rendezett konferenciát Jakab Albert Zsolt, a Kriza Társaság elnöke nyitotta meg. Magdó János, Magyarország kolozsvári főkonzulja az együttműködés fontosságát emelte ki, akárcsak Hegedüsné Majnár Márta, az MTSZ ügyvezető elnöke, aki hangsúlyozta, hogy a szervezet a Kárpát-medence valamennyi tájházának érdekeit képviseli. A rendezvényt, amely a Válaszúti Kallós Múzeumba és a mezőségi Feketelak falumúzeumába szervezett szakmai kirándulással zárult, a Nemzeti Együttműködési Alap támogatta. A szervezésben a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum működött közre, amely egy erdélyi épületegyüttes létrehozásán dolgozik. Az erre vonatkozó és erdélyi kutatókkal közösen folyó munkát tükrözte a hangulatos keretet biztosító kiállítás, amelyet T. Bereczki Ibolya főigazgató-helyettes, a Tájház- szövetség elnöke ajánlott a jelenlevők figyelmébe. A konferencián bemutatták és díjazták Kovács Piroska, máréfalvi pedagógust, akit néprajzi gyűjtőmunkájáért 2012-ben Europa Nostra nagydíjjal tüntettek ki.
A rendezvényen előadást tartottak a magyarországi és az erdélyi közismert múzeumok, valamint a kisebb tájházak, gyűjtemények képviselői, amit hozzászólások, kerekasztal-megbeszélések követtek.
– Mi ragadta meg a szakember figyelmét, mit látott követendő példának a magyarországi és erdélyi tájházakról, gyűjteményekről elhangzott bemutató során? – kérdeztem a nyitóelőadását tartó Pozsony Ferenc egyetemi tanártól, akadémikustól, a Kriza János Társaság tiszteletbeli elnökétől?
– Voltaképpen a konferencia az erdélyi és a magyarországi tájházakkal foglalkozó szakemberek, házigazdák találkozója, képzési formája volt, amelynek során feltérképeztük, hogy milyen eredményeket értek el a Kárpát- medencében levő tájházak megalapításával és működtetésével kapcsolatosan és milyen gondokkal kellett és kell megküzdeni. Az előadók feltárták, hogy a XIX. század végétől fokozatosan alakult ki a tájház, amely azt jelenti, hogy egy faluban a saját helyén megőriznek egy régi épületet, és azt lehetőleg az ott élő család társadalmi státusának, etnikumának, életstratégiájának megfelelően rendezik be. Az előadások egy része az erdélyi tájházak mai állapotát rajzolta meg. Tötszegi Tekla kolléganőm egy kalotaszegi, mérai tájház építésének szépségeit és buktatóit vázolta fel, Bereczki Ibolya azt mutatta be, hogy Magyarországon hogyan szervezték rendszerbe a tájházakat, amelyek különböző tulajdonban vannak, magánszemélyek, helyi tanácsok, egyházi intézmények, egyesületek birtokolják, majd működtetésüknek a legjobb változatára kereste a választ.
Furu Árpád mérnök a tájházak építészeti vetületeit elemezte, az épületek megőrzésének szakszerű módját, s azt, hogy miképpen lehet beműködtetni, korszerűsíteni úgy, hogy a posztmodern látogatóknak nemcsak látványt, hanem keretet is jelentsenek. Vajda András a Maros megyei tájházak állapotát vázolta fel. Páll István, a Nyíregyháza melletti Sóstón létesített szabadtéri néprajzi múzeum igazgatója Szatmár megyének a Magyarországhoz tartozó településein létrehozott szabadtéri múzeumokat, tájházakat elemezte, működtetésüknek, az oktatás és a turizmus szolgálatába állításuknak a pozitív példájára helyezve a hangsúlyt. Kinda István a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum igazgatója a Zabolán létesített tájháznak és a néprajzi múzeumnak a székelyföldi és a moldovai iskolások identitásának az építésében játszott szerepét mutatta be. Szőcs Levente, a Tarisznyás Márton múzeum néprajzosa azt vázolta fel, hogy Gyergyószentmiklós környékén milyen eredményeket értek el a népi építészet, a lakáskultúra, a kézművesség dokumentálásában, múzeumi és tájházas reprezentációjában. Miklós Zoltán, a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum igazgatója, néprajzkutatója az Udvarhelyszéken, Sóvidéken, a Küküllők és a Homoród mentén, a Havasalján elért eredményekről tartott nagyon szemléletes előadást a követendő példákra összpontosítva. Csíkból egy kászoni tájháznak az építését, működtetését mutatták be, ami korábbi tárgygyűjtések alapján magánkezdeményezésre alapult.
A második nap magyarországi, erdélyi magyar és román eredményeket osztottak meg a hallgatósággal. Szonda István tájházvezető azt vázolta fel, hogy a Dél-Alföldön hogyan teszik élővé az oktatás, a művelődés és a turizmus keretében, a naptári ünnepek, a népszokások, a népi gasztronómia otthonává a tájházat, hogyan lehelnek életet a már nem lakott házak világába. Kéri Gáspár és felesége azt mondta el, hogy családi kezdeményezésre hogyan alapítottak Biharban az Érmelléken három tájházat Gálaspetriben és Szalacson, s ezekben hogyan mutatják be a középgazda, a jobbágy vagy az uradalmi családok életét, és hogyan próbálják ezt élettel feltölteni, s a gyűjteményeket az erdélyi, partiumi, az európai turisztikai vérkeringésbe bekapcsolni. Rövid előadásban mutatta be Boldizsár-Zeyk Zsuzsa a pedagógusok által Tordaszentlászlón alapított múzeumot, tájházat, Vura Ferenc a Fekete-Körös völgyében, Várasfenesen, alapított gyűjteményt. A Bákó megyei Pusztináról érkezett Nyisztor Tinka elmondta, hogy a sajátos, történelmi, gazdasági szerkezetnek köszönhetően sok olyan ház maradt fenn, amelyet csak meg kell őrizni, szakszerűen fel kell leltározni, mivel szinte szabadtéri tájházként festenek, s elmondta: hogyan próbálják a magyar nyelvű helyi vallásosság, hitélet, ünnepek közegévé átalakítani ezeket a házakat. Balázs-Bécsi Gyöngyi a Kallós Zoltán által alapított válaszúti regionális múzeum létrehozását mutatta be, azt hangsúlyozva, hogy a múzeum köré milyen foglalkozásokat, képzéseket szerveztek: kézművesség, szövés, fonás, éneklés, zenélés, táncolás tanítása, s a néphagyományoknak az iskolai, szabadidős átadását hogyan szervezik meg. A tanácskozás külön színfoltja volt a Szebenből érkezett román kolléga, Eugen Vaida, aki megszervezte az erdélyi magángyűjtemények hálózatát (RECOMESPAR) és fölvázolta, hogy milyen programokat szerveznek a tárgyak restaurálására, a marketingre, a turizmus szolgálatába való állítására.
Azt gondolom, hogy hasznos volt ez a magyarországi erdélyi koprodukció, hisz mind a két nagy régióban a számtalan probléma mellett számtalan pozitív példa van, amiből minden résztvevő tanult – foglalta össze a tanácsokozás főbb eseményeit Pozsony Ferenc.
A záró kerekasztal-megbeszélésen a KJNT tiszteletbeli elnöke öt alapvető pontban foglalta össze a gondokat. Az első a tulajdonjog tisztázása, mert általában az intézményes háttérrel rendelkező tájházak működtetésére lehet támogatást nyerni. Építészeti szempontból a tulajdonosnak kötelessége szakemberek bevonásával helyrehozni az épületet, a szakszerű berendezésben pedig néprajzosok, muzeológusok adhatnak tanácsot, s nem szégyen segítséget kérni tőlük. Körvonalazódott az is, hogy nem csupán a tárgyakat kell őrizni, hanem a tárgyak mögötti tudást is, s ezt kell a működtetés során elővarázsolni és átadni a látogatóknak. A tájház így tehet eleget kettős feladatának az identitás megőrzésében játszott szerepének és a turisztikai hasznosítás lehetőségének.
Bár Erdélyben problémát jelent a szakemberhiány, hisz jó néhány nagyváros múzeumának nincs magyar néprajzos szakembere, a konferencián levő nagyszámú fiatal érdeklődő talán ezen az úton fog elindulni.
Megyénkben a megfelelő intézményi háttér és szakemberek hiányában a helyi kezdeményezések mindenféle szakmai támogatás, ellenőrzés nélkül valósultak meg – hangzott el a Hagyományos Kultúra és Művészeti Oktatás Maros Megyei Központját vezető Vajda András bemutatójában. A gyűjtemények minőség szempontjából nagyon változatosak, s pontos leltáruk elkészítését Vajda András a közeljövő legfontosabb feladatának tekinti.
A tanácskozás szakmai kirándulással zárult, Kallós Zoltán Alapítványi Múzeumát Válaszúton maga az alapító, valamint Balázs Bécsi Gyöngyi és Balla Ferenc mutatta be. A látogatók nemcsak a különböző tájegységek népművészetét igazoló gyönyörű darabokat láthatták, a vezetők a folyton gyarapodó raktárakat, s a műtárgyak védelmére használt eljárásokat is ismertették. A feketelaki faluházhoz az elmaradott felső tóvidéki régi házak, gazdasági épületek között vezetett a kátyúkkal tele út, azt az érzést keltve a látgatóban, mintha egy szabadtéri falumúzeum részletei között járna.
Bodolai Gyöngyi
Népújság (Marosvásárhely),

2013. április 4.

Tekerőpatak: öt nemzetiség, öt népviselet
Falujukban élő nemzetiségek népviseletével ismerkedtek a tekerőpataki Tarisznyás Márton Általános Iskola diákjai csütörtökön; a székely, csángó, román, cigány és sváb hagyományos ruházkodás darabjait a településen élők mutatták be nekik.
„Többek leszünk, ha megismerjük egymás nyelvét, kultúráját, mindenkinek tudnia kell, hogy kikkel él együtt, ugyanakkor ismernünk kell saját gyökereinket, saját kultúránkat” – szólt a tekerőpataki Tarisznyás Márton Általános Iskola diákjaihoz a multikultúrának kijelölt iskolai napon, csütörtökön Kolumbán Csaba, az iskola tanára. Tekerőpatakon több nemzetiség él együtt, ezúttal a népviseletek bemutatásán keresztül próbált rávilágítani a nemzetiségek közötti hasonlóságokra és különbségekre az iskola pedagógusközössége.
Székely népviselet
Bár a diákokból álló hallgatóság nagy része székely ruhát viselt, mindegyikük számára nyújtott valami újat Kolumbán Csilla és Kolumbán Csaba székely népviseletről szóló bemutatója. Megtudhatták, hogy az öltözet vidékenként változó, s hogy a női ruha anyagának színösszeállításából, a férfiak harisnyájának zsinórozásából régen következtetni lehetett viselőjének családi, társadalmi helyzetére, rangjára, módjára. A székely női viselet legfőbb darabja a színes csíkozású, háziszőttes anyagból készült rokolya és a mellény, a szintén házi megmunkálású alsószoknyák, az ing és a kötény. A rajta lévő, kilyénfalvi viseletet ismertetve Kolumbán Csilla elmondta, a sötétkék-fekete csíkozású öltözetet gyász vagy nagyböjt idején hordták a régiek, a fekete a gyász, a sötétkék Szűz Mária színe. Csizma, harisnya, ing, mellény, kalap – a székely férfiviselet darabjai is házilag készültek régen. Az ing len- vagy kendervászonból, a harisnyának nevezett nadrág pedig gyapjúszövetből készült. A harisnyát zsinórozással vagy a vitézkötéssel díszítették. A viselet az egyén számára előírt viselkedésformát is jelentette; ezért régen nagyon figyeltek arra, hogy ezt semmilyen formában ne hágják át. Nem megfelelő viselet hordása esetén a bicskabíró büntetésére lehetett számítani: mielőtt a lányok vagy asszonyok bementek a templomba, a bicskabíró egyet hasított a rokolyájukba, és az használhatatlanná vált. A férfiakat is megszégyenítette a bicskabíró, ha eltúlozták vagy más díszítésű harisnyát vettek fel, mint ami illett hozzájuk– mondta Kolumbán Csilla.
Cigány népviselet
A kislány Gábor Mária és a kétgyerekes anya, Gábor Mária mutatta be a cigány népviseletet. Az asszonyság volt a beszédesebb, tőle tudjuk, hogy a férfi szövetnadrágot visel, ha megnősül, kalap jár a fejére. A lányok, asszonyok ruházata cifrább, van belőle ünnepi és hétköznapi. Nem készen vásárolják, egy tekerőpataki varrónő rakja le, egy szoknyába akár tíz méter anyag is kerülhet, a köténybe kettő. Amíg leányok, hajadonfőtt járnak, hajukba belefonják a piros szalagot. Amint férjhez megy a nő, kendő kerül a fejére, haját felkontyolják. „Nem szégyelljük, hogy cigány népek vagyunk. Pérásban lakunk, két gyermekem van, ebben a jó világban nem is kell több. Kereskedők vagyunk, mi csak az árulással foglalkozunk, azt szeretnénk, ha a gyermekeink tanulnának, hogy munkájuk, jobb életük legyen” – mondta Gábor Mária, aki nem járt iskolába. Nagyobbik fia hetedikes, számára már a leány le van foglalva Radnóton, összeházasodnak majd. „Jó nemzetből való a leány, béváló nekünk. Rokon, s mi a rokonságból nem szeretnénk kimenni, más nemzetségbe kerülni. Kereskedő az apja s az anyja, s mikor a lakodalom lesz, négy napig is mulatunk” – mondja büszkén az asszony, majd hozzáteszi, hogy a mulatság körül még vannak kérdések, szombatosok lettek, alkoholt nem ihatnak, lehet, szombaton nem is kezdhetik a lakodalmat.
Román népviselet
A Neamţ megyei román női viselet egyik tartozéka az alsószoknya szerepét ellátó pendely, ezt és a rövid inget egy széles övvel rögzítik derekukhoz a nők. A széles övre egy keskenyebb, bernyócnak nevezett pánt is kerül, ezzel a katrincának nevezett szoknyát fogatják a derekukhoz. A sűrű mintákkal díszített ingre gazdagon kivarrt bundás mellényt öltenek, fejükre kendőt tesznek. Régen bocskort viseltek a nők és a férfiak is, ezt manapság félcipővel, csizmával váltották fel. A lányok egyfonatú copfban hordták hajukat, az asszonyok pedig kontyba fűzték. Nem csak régen, de ma is, ha templomba mennek, kendőt tesznek fejükre a Neamţ megyei lányok, asszonyok – tudhatták meg a gyerekek a békási származású, jelenleg Tekerőpatakon élő Bokor Marinelától, aki azt is elmondta, a rajta lévő viselet édesanyja lakodalmi leváltó ruhája volt.
Gyimesi csángó népviselet
A gyimesi csángó férfiak régebb bocskort viseltek, most már félcipőben járnak. Hosszú, fehér, a kézelőnél hímzett, gyolcs ingüket kiengedve hordták, derekukon széles, kézi hímzéssel, varrással díszített décsi szíjú. Az ingre hímzett báránybőrmellényt öltöttek, szűk, fehér gyolcs nadrágot hordtak. A fejükön viselt fekete kalapot virággal díszítették – mutatta be a gyimesi férfi népviseletet Antal Zsolt. A nők is bocskorban jártak régen, a fehér gyolcs pendelyre vették fel a katrincának nevezett szoknyát, melyet – akárcsak a Neamţ megyeiek – bernyócnak nevezett pánttal rögzítettek derekukhoz. Fehér, buggyos ujjú gyolcs ingüket hímzéssel, csipkével díszítették. Minden alkalomra ezt a viseletet öltötték régebben, annyi különbséggel, hogy temetésre például fekete kendőt, lakodalomba színeset kötöttek a fejükre a leányok, az asszonyok. Lakodalomban a menyasszony szalagokat viselt a hajában, de csak éjfélig, amikor kontyba kötötték a haját, ezzel jelezve, hogy az asszonyok sorába lépett – szólt a gyimesi szokásokról is Antal Erika.
Sváb népviselet
A Szatmár megyei Mezőpetriről származik Kosután Laura, aki pszichológusként dolgozik a tekerőpataki iskolában. Sváb származású, s mint mondta, büszkén ölti magára nemzetisége hagyományos viseletét. Ünnepi ruhát kölcsönzött a mezőpetri tájmúzeumból, ezt mutatta be a tekerőpataki gyerekeknek. Mint mondta, a sváb nők hétköznapi viselete színes volt, ünnepekkor pedig fehér szoknyát és blúzt viseltek, a vállukon virágmotívumokkal díszített kendőt, szoknyájukon hímzett kötényt hordtak. Mezőpetrin már csak hagyományok szintjén maradtak meg a sváb szokások, múzeumban őrzik eredeti kellékeiket, a népcsoport asszimilálódott, magyarnak vallja magát – mondta el Kosután Laura. Hangsúlyozta, mindenkinek fontos megismerni származását, ápolni hagyományait.
Pethő Melánia
Székelyhon.ro.

2013. április 9.

EMKE-közgyűlés és díjátadó
Április 13-án, szombaton délelőtt 10 órától tartja éves közgyűlését az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület a Protestáns Teológiai Intézet dísztermében (Bocskai tér/P-ţa Avram Iancu 13. szám). Napirend: elnöki köszöntő; köszöntések; szakmai fórum – Az Emberi Erőforrások Minisztériuma Közművelődési Főosztályának a Kárpát-medencei magyar közművelődéssel kapcsolatos stratégiája (előadó: Beke Márton főosztályvezető); Az abrudbányai és verespataki szórványmagyar kulturális életről (előadók: Kopenetz Loránd Márton és Gábor Ferenc); az elnökség beszámolója; pénzügyi beszámoló; cenzori jelentés; hozzászólások; a közgyűlés lezárása. Délután 2 órától adják át az EMKE-díjakat és a díszokleveleket.
SPECTATOR-díj: Karácsonyi Zsigmond, a MÚRE elnöke, a marosvásárhelyi Népújság főszerkesztője – az erdélyi magyar újságíró-társadalom elkötelezett képviseletéért, kiegyensúlyozott újságírói munkásságáért. (Laudációt mond: Kántor Lajos);
KACSÓ ANDRÁS-díj: Györfi Erzsébet, Csíkszereda – a táncházmozgalom elindításában játszott szerepéért, a magyar népdal és a régizene minőségi műveléséért, pedagógiai tevékenységéért. (Pávai István);
BÁNYAI JÁNOS-díj: Szőcs Levente, a gyergyószentmiklósi Tarisznyás Márton Múzeum néprajzkutató-muzeológusa – rendszeres terepkutatásaiért, módszeres forrásfeltárásaiért és muzeológusi munkásságáért. (Keszeg Vilmos);
KUN KOCSÁRD-díj: Bencze Mihály,Brassó – az erdélyi magyar kiművelt fők közösségének létrehozásaszolgálatában kifejtett közművelődési és tudományos munkássága elismeréseként. (Matekovits Mihály);
NAGY ISTVÁN-díj: Tóth Guttman Emese, a Magyarfenesi Vegyeskar karnagya, a Romániai Magyar Dalosszövetség elnöke – több évtizedes zenepedagógiai és karnagyi munkásságáért. (Benkő Judit Emese);
BÁNFFY MIKLÓS-díj: Rekita Rozália és Jancsó Miklós színművészek, Kolozsvár – kiemelkedő színművészi teljesítményükért és az anyanyelvi kultúra népszerűsítésében szerzett elévülhetetlen érdemeikért (Kötő József);
KOVÁCS GYÖRGY-díj: Pálffy Tibor színművész, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház művésze – folytonosan megújuló színészi teljesítményéért, valamint a Tamási Áron Színház művészi törekvéseiben játszott kiemelkedő szerepéért. (Bocsárdi László);
POÓR LILI-díj: Panek Kati színművész, a Kolozsvári Állami Magyar Színház művésze – élményszerű színészi teljesítményeiért, a kolozsvári magyar színjátszás elkötelezett szolgálatáért. (Visky András);
SZOLNAY SÁNDOR-díj: Székely Géza kolozsvári képzőművész, az Erdélyi Magyar Művészpedagógusok Egyesülete kolozsvári fiókjának elnöke – az erdélyi hagyományokból táplálkozó, legkorszerűbb művészi eszközökkel megvalósított, kimagasló grafikai-festészeti munkássága, valamint művészi közösségépítő tevékenysége elismeréseképpen.(Németh Júlia);
MONOKI ISTVÁN-díj: Emődi András, a nagyváradi Római Katolikus Püspökség Egyházmegyei Könyvtárának és Levéltárának könyvtárosa, levéltárosa, tudományos kutatója – a partiumi könyves műveltség terén kifejtett értékmentő és feltáró tevékenységéért. (Kurta József);
KŐVÁRY LÁSZLÓ-díj: Szekernyés János, Temesvár – Temesvár és a Bánság helytörténeti kutatásában és annak népszerűsítésében végzett kiemelkedő tevékenységéért. (Bodó Barna);
MIKÓ IMRE-díj: Flóriska Attila kolozsvári üzletember, az Euréka Egyesület soros elnöke – a civil szervezetek számára szociális téren nyújtott rendszeres támogatásáért. (Bartha Bálint);
ÉLETMŰDÍJ, POST MORTEM: Csép Sándor újságíró, közéleti személyiség–főhajtásként szellemi hagyatéka előtt, az erdélyi magyar kisebbségi modus vivendi kimunkálásában vállalt szerepéért. (Kötő József).
Szabadság (Kolozsvár).

2013. július 15.

Honismereti tábort szerveztek Gyergyószárhegyen
Hargita Megye Tanácsa és a Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ szervezésében, az Összetartozunk szórványprogram keretében július 4–11. között ötödik alkalommal szervezték meg a „Múlt, jelen, jövő…” honismereti és közösségfejlesztő tábort, melyen hajdúsági, Beszterce környéki és gyergyói-medencei V–VIII. osztályos diákok vettek részt. A program fő célja az volt, hogy az anyaországi, a tömbmagyarságban és a szórványban élő fiatalok találkozzanak, megismerjék egymás múltját és jelenét, hogy közösen építhessék a magyarság jövőjét.
A közösen eltöltött egy hét alatt megismerkedtek Székelyföld történelmével, nevezetességeivel és betekintést nyertek a helyi népi hagyományokba is. A Szárhegyen elszállásolt gyerekek meglátogatták a Lázár-kastélyt, a ferences rendi kolostort, valamint a Szármány-hegyi kápolnát, Gyergyóditróban megtekintették a Jézus szíve templomot és a Katalin-kápolnát, majd Gyergyóalfaluban a templommal és a csíksomlyói búcsú történetével ismerkedhettek meg. Csíkszeredában is jártak, a Mikó-várban, majd Csíksomlyón a kegytemplom és a Nyeregben zajló Ezer Székely Leány Napja kivételes hangulatát élhették át, és megnézték a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes előadásában a János vitéz című darabot, hazafelé pedig megálltak a madéfalvi veszedelem emlékére állított műemléknél.
A tábor programjában szerepelt még hagyományőrző nap kötélveréssel, kézműves-tevékenységgel, az Ethnographia Gyergyóiensis Alapítvány közreműködésével, és a gyergyószentmiklósi barantás fiúk bemutatták és gyakoroltatták a fiatalokkal az ostorozás, botforgatás, botbirkózás és íjazás alapjait. A Gyergyói Dancurás Hegyimentők vezetésével megmászták a Kis-Cohárdot, sétáltak a Békás-szorosban, majd egy kis csónakázásra is sor került a Gyilkos-tavon. Ellátogattak a Sóvidékre és Udvarhelyszékre is, Korondon egy fazekasműhelyben betekintést nyertek a híres fazekasok munkájába. Farkaslakán Tamási Áron síremlékénél és szülőházánál, Szejkefürdőn pedig Orbán Balázs sírjánál jártak. Gyergyószentmiklóson a Tarisznyás Márton Múzeum kiállításait nézték meg, valamint az örmény katolikus templomot és a Ethnographia Gyergyoiensis Egyesület népművészeti alkotóházát. Mindemellett a Súgó-barlangot is meglátogatták.
A reggeli tornák, a közös túrák, fagylaltozások, esti csapatjátékok és a sok közös nevetés által nagyon erős kapocs alakult ki a gyerekek és kísérőik között, amit mi sem bizonyít jobban, mint a hazaérkezésük után létrejött „Csingiling ország” nevű facebookos csoport, ahol a későbbiekben is tovább erősödhetnek a táborban született barátságok.



lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-90 | 91-120 | 121-130




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2020
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998