udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 197 találat lapozás: 1-30 ... 151-180 | 181-197
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Tonk Sándor

2003. október 27.

Mádl Ferenc magyar köztársasági elnök magánlátogatásra indult Erdélybe, okt. 27-én Kolozsvárra látogatott. Az államfő találkozott az RMDSZ tisztségviselőivel, meglátogatta a belvárost és a Sapientia-Erdélyi Tudományegyetem központi székhelyét, majd Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke által az elnök tiszteletére rendezett vacsorán vett részt. Mádl Ferenc elmondta, hogy több információt akart szerezni a romániai magyar közösség gazdasági, oktatási, elvándorlási, restitúciós és anyanyelvhasználati kérdéseiről. Magyarország felelősségérzetét akarja ezáltal kifejezni a határon túli magyar közösség sorsa iránt, amit a magyar alkotmány is rögzít. Egy évvel ezelőtti romániai hivatalos látogatásán Ion Iliescu államfővel az államközi kapcsolatokról tárgyaltak, ezúttal a magyar államfő az erdélyi magyarság gondjait tekinti át. Mádl Ferenc utalt az erdélyi magyarságon belül létező ellentétekre is, mondván, ha ezeket megismeri, akkor véleményezésük is könnyebbé válik. A Mádl Ferenc köztársasági elnökkel folytatott megbeszélést követően Markó Béla RMDSZ-elnök összefoglalta a tárgyaláson elhangzottakat. Tájékoztatták a magyar államfőt, hogy az RMDSZ vezetői hogyan látják a szövetség teendőit, a romániai magyarság politikai helyzetét. Néhány nappal volt az alkotmány módosításáról a népszavazás, melyet a romániai magyarság 95 százaléka támogatott. A felekezeti oktatás, a nyelvhasználat tekintetében és más területeken az RMDSZ-re az elkövetkezőkben újabb teendőket ró. Tájékoztatták Mádl Ferencet az ingatlanok visszajuttatásáról, s ezen belül az egyházi ingatlanok helyzetéről, valamint olyan problémákról, mint a státustörvény alkalmazása. Ezzel kapcsolatban elmondták, hogy sikerült a magyar és a román kormány között olyan megállapodást kidolgozni, amely a törvény zökkenőmentes alkalmazását lehetővé teszi. Az elmúlt hetekben már több ezren hozzájutottak a gyermekenként járó húszezer forintos oktatási támogatáshoz, amelyet a következő hetekben összesen több mint harmincezer családnak kell megkapnia. A Szabadság-szobor körül kialakult helyzet miatt válságban van az RMDSZ és a román politikai élet viszonya - fejtette ki a szövetségi elnök. Szóba kerültek azok a megosztási kísérletek is, amelyek az RMDSZ-t, a romániai magyarság politikai egységét érintik. Markó szerint a nagyarányú részvétel és igen-szavazat azt bizonyítja, hogy továbbra is egyértelmű támogatása van annak, amit az RMDSZ tesz. Markó kitért arra, hogy az RMDSZ már 2000 szeptemberében és októberében összegyűjtött több mint 80 ezer aláírást az ún. külhoni állampolgárság, tehát a kettős állampolgárság bizonyos formájának a támogatására. Ezt 2000. október 16-án jelezték az akkori magyar miniszterelnöknek, Orbán Viktornak. Azt a választ kapták, hogy nem látják lehetségesnek, nem látják időszerűnek ezt a megoldást. Markó hozzátette: az RMDSZ támogatta a Magyar Demokrata Fórumnak azt a kezdeményezését, hogy ha nem is kollektíven, de egyénileg kedvezményesen kapják meg a magyar nemzetiségűek a magyar állampolgárságot. Mádl Ferenc ellátogatott a Házsongárdi temetőbe, ahol megkoszorúzta Tonk Sándor, a Sapientia Egyetem egykori rektorának sírját. Ezt követően megtekintették a Farkas utcai református templomot és a Református Kollégiumot, ahol az iskola vezetősége és diákjai fogadták az államfőt. Czirják Árpád érseki helynök vezetésével megtekintették a Szent Mihály plébániatemplomot. Mádl Ferenc az esti órákban találkozott a Sapientia Egyetem vezetőségével, majd Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület által tiszteletére rendezett vacsorán vett részt. Magánlátogatása során Kolozsváron kívül Sepsiszentgyörgyöt, Csíkszeredát, Székelyudvarhelyt és Illyefalvát is felkeresi. /B.T, T.SZ.Z.: Az egység üzenetével érkezett Mádl Ferenc. Elsőként Kolozsvárt látogatta meg a köztársasági elnök. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 27./

2003. október 28.

Nem minden meghatódottság nélkül áll egy magyar tanár, magyar polgár, egy magyar köztársasági elnök ez előtt a hallgatóság előtt, éppen ezért megköszönöm a megtisztelő meghívást - ezek voltak Mádl Ferencnek köztársasági elnök első mondatai, amelyek okt. 27-én hangzottak Kolozsváron az Állami Magyar Színház és Opera termében. A köztársasági elnökkel együtt érkezett Mádl Dalma asszony, a magyar diplomáciai külképviseletek vezetői, Szilágyi Pál, a Sapientia - Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) rektora, Kató Béla, a Sapientia Alapítvány elnöke, és Kása Zoltán, a Babes-Bolyai Tudományegyetem rektor-helyettese. Szilágyi Pál köszöntötte a magas rangú vendéget az erdélyi tudományosság és kultúra fellegvárában, Kolozsváron, ezenbelül is a több mint kétszáz éves múltra visszatekintő magyar színjátszás jelenlegi otthonában. Ezután Kása Zoltán, a BBTE rektor-helyettese mondott köszöntő beszédet, hangsúlyozta: az EMTE nem vetélytárs a BBTE számára, hanem testvér, akit támogatni kell, amíg felnőtté válik. Mádl Ferenc elmondta: mint Tonk Sándor, az EMTE néhai rektora jellemezte, "bátor és merész gondolat" volt az önálló erdélyi magyar egyetem terve, amely ma már működő intézmény, élő valóság. Az elnök véleménye szerint a tanulás, a nevelés mindig a jövőnek készíti fel gyermekeinket és a fiatalokat. - S van-e ma nekünk nagyobb gondunk itt a Kárpát-medencében, mint a jövő, a mi közös jövőnk? - tette fel a kérdést. Mádl Ferenc szívből vállalt kötelességnek nevezte a magyar nemzet közösségének megőrzését, erősítését, és jövőjének biztosítását. - Már vannak a határon túli magyarságnak színvonalas kutatási-oktatási intézményei, általános- és középiskolái, felsőoktatási képzési lehetőségei, sajtója, irodalmi és színházi terei. De nem elég, mondhatjuk okkal és joggal - hívta fel a figyelmet a köztársasági elnök. Mádl Ferenc a továbbiakban kifejtette: a romániai magyarságnak nagy-nagy türelme és reménye, rengeteg munkája kellett ahhoz, hogy mindezek létrejöjjenek. Az elnök véleménye szerint a román államnak át kell éreznie, hogy neki is érdeke erős, jó európai kapcsolatokkal rendelkező és magas színvonalú, hasznos tudást adó magyar egyetem. Magyarország egész nemzetstratégiáját a következő alapelv határozza meg: az erdélyi magyarság ügyeiben mindig azt kell figyelembe venni, ami a romániai magyarság véleménye, kérése, vágya az adott területen. - Ha az erdélyi magyarok az őket megillető jogokat nem tudják érvényesíteni, akkor a magyar állam felelőssége, hogy a lehetséges eszközökkel támogassa őket jogaik megszerzésében vagy érvényesítésében - hangsúlyozta Mádl Ferenc. Az elnök a kedvezménytörvénnyel kapcsolatban kifejtette: meg kell őrizni a magyarigazolvány hitelét, méltóságát a kulturális és nyelvi nemzeti identitástudat erősítése érdekében. A köztársasági elnök személyes tapasztalatai szerint a magyar igazolvány ma már egyfajta ereklye is, bizonyos értelemben a személyes identitástudat kifejezésének egyik rendkívül szép és fontos formája. Ami a kedvezménytörvény másik célját, a határon túli támogatások jogszabályban történő rögzítését illeti, az elnök elmondta: ahol csak lehet, szószólója lesz ennek az igénynek. - A magyar politikai erők, a kormány, a parlament képviselői, az európai konvent magyar tagjai erőfeszítéseket tesznek szerte a világban és konkrétan a konventben, hogy a kisebbségi jog megfelelő, árnyalt és hatékony védelmet nyerjen - szögezte le Mádl Ferenc. Beszéde végén a köztársasági elnök feltette a kérdést: lesz-e elég kitartás, elszántság és egyetértés a jövőben is az erdélyi magyarságban, amikor fontos, életbevágóan fontos ügyekben kell együtt cselekedni? Majd felhívta a figyelmet a párbeszéd és az együttműködés fontosságára. Ezután Kató Béla mondott záróbeszédet. Felhívta az elnök figyelmét, hogy erdélyi útján gyakran találkozik majd olyan helyekkel, amelyekre azt szokták mondani az emberek, hogy az Isten háta mögött vannak. Egyik erdélyi nagy költőnk egy versében így imádkozik: Uram, nézz néha a hátad mögé is, mondotta Kató Béla. Kifejtette: mi most Európába készülünk, rongyosan, szervezetlenül és eszközök nélkül. Megy a szekér, és mi futunk utána, de jó, ha tudjuk: fiataljaink a tudás vagyonával lépnek majd be Európába. A Mádl Ferenc részletesen beszámolt eddigi tapasztalatairól, majd román újságírói kérdésre, amely a Székely Nemzeti Tanács megalakulására vonatkozott, kifejtette: a magyar köztársasági elnök otthon sem folytat közvetlen politikai tevékenységet, és nem is tisztje, hogy bármilyen értelemben értékelje és ezáltal valamiféle befolyást gyakoroljon a romániai belpolitikai eseményekre, vagy az erdélyi magyarság belügyeire. - Én magán úton jöttem Erdélybe, hogy megismerjem a magyar közösség örömeit, gondjait, és csak azt tudom mondani, hogy szükségesnek tartom a párbeszédet és az együttműködést a felmerült kérdésekben - szögezte le Mádl Ferenc. /Köllő Katalin: Mádl Ferenc: Van miért büszkének lenni Mádl Ferenc: Van miért büszkének lenni. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 28./Amikor idén májusban elküldtük Mádl Ferenc köztársasági elnöknek a püspökök részéről a meghívást, nem politikai látogatásra gondoltunk, nyilatkozta a magyar színházban tartott okt. 27-i ünnepség után a sajtónak Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke. Tőkés László hangsúlyozta: a magyar közösség jövője nem minden esetben a politikumtól függ, hanem az egyház és a civil társadalom tevékenységétől, a belső építkezéstől, ezek jelentenek valamelyest garanciát a jövőre nézve. Újságírói kérdésre Tőkés László elmondta: a magyar köztársasági elnök természetesen nem avatkozik bele a székelyföldi autonómiára való törekvésekbe, hiszen nincsenek is eszközei ehhez, ezzel kapcsolatban csakis az elnök részéről jövő morális segítség a fontos. - Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy mostani beszédében is a kötelező párbeszédről, megértésről szólt az elnök - hangsúlyozta a püspök, majd így folytatta: - Mi is egyetértünk ezzel, nem az egyházak és a civil társadalom a hibásak ennek a párbeszédnek és megértésnek a hiányáért, hanem az a politikai szféra, amely a Markó-klikk által képviselteti magát, és a képviseleti és önrendelkezési szervezetünket egy közönséges, román típusú párttá alakította, megfosztva bennünket a jövőbeli esélyeinktől - szögezte le Tőkés László. A püspök ugyanakkor elítélte, hogy Mádl Ferenc mostani látogatását is az RMDSZ agresszív módon, ki akarta sajátítani a maga számára. /(köllő): Tőkés László tiltakozik az RMDSZ agresszivitása ellen. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 28./

2004. január 6.

Kessler Jenő, a BBTE ny. professzora érdeklődéssel figyelte a Sapientia, illetve az EMTE fogantatását és fejlődését. Úgy látja, hogy nem megfelelő pályázatokkal választották ki a funkciók betöltésére a szakembereket, hanem ismeretség, rokonság, szubjektív befolyásolások alapján. Ráadásul, minden kívülről jövő kritikát gyanakodva fogadnak. Számára érthetetlen volt, hogy a BBTE magyar professzori és docensi testületéből csak nagyon kevésnek a véleményére voltak kíváncsiak a leendő tudományegyetem alapítói. Tapasztalataira szükség lett volna. A pályázatok elbírálására kialakított feltételrendszerről Kessler Jenő megjegyzéseit, kifogásait írásban is jelezte az EMTE néhai rektorának, Tonk Sándornak. Választ nem kapott. A követelményrendszer a BBTE hasonló szabályzatának szolgai lemásolása volt. Kessler nem tartotta helyesnek, hogy az EMTE ilyen, minden szakmailag elfogadható szempontokat nélkülöző, szellemében elavult rendszer alapján építse ki oktató és kutató testületét. Előzőleg már más, általa hibásnak ítélt jelenségekre is felhívta az EMTE vezetőségének figyelmét (például a környezetvédelmi szak tantervének elfogadhatatlanságára, az erdélyi magyar tudományos életet taglaló és a Sapientia által kiadott kötetek egyes részeinek felületes összeállítására és lektorálására). Választ nem kapott. Áttelepülve Magyarországra, úgy látja, hogy a Xántus-ügy is megerősítette abban, hogy a szervezési problémák, a szubjektív összefonódások rossz hatásai előbb- utóbb megjelennek és lerontják a rengeteg munkával megteremtett intézmény alakulgató presztízsét. /Kessler Jenő, a BBTE ny. professzora: Megválaszolatlan kérdések felsőoktatásunkról. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 6./

2004. január 31.

Markó Béla Egy magyar–magyar egyetértés esélyeiről című esszéje jó néhány sajtóorgánumban megjelent, sőt a Máért ülésén való megvitatásra is javasolták. Kincses Előd hozzászólását úgy kezdte, hogy esszének álcázott politikai vitairattal nehéz vitatkozni. Markó a trianoni békediktátumot, külső, nagyhatalmi döntést gyakorlatilag kizárólag belpolitikai okokkal magyarázott. Valójában az Osztrák-Magyar Monarchia szétverésének fő oka a győztes hatalmak politikai vezetőinek bosszúvágya és politikai vaksága volt. A békediktátumokkal sikerült is nekik Európára szabadítaniuk a fasizmust és a kommunizmust, a második világháborúról nem is beszélve. Markó Béla szerint a „határon túli közösségek felelős vezetői (…) lépésről lépésre kialakították azt a konszenzust, amelyre épülhetne a jövő: politikai egység, partneri viszony a többség képviselőivel, minél szélesebb önkormányzatiság, növekvő gazdasági erő, bővülő anyanyelvű művelődési és oktatási intézményrendszer, részvétel a közös döntések meghozatalában és önálló döntési jog a csakis minket érintő kérdésekben. Egyszóval: kulturális és közigazgatási autonómia”. A romániai magyarok jól tudják, az egység a Neptun-üggyel bomlott meg, még 1993-ban. Három prominens RMDSZ-es politikus (Frunda György jelenlegi SZKT-elnök, Borbély László jelenlegi alelnök és Tokay György volt kisebbségügyi miniszter) a fekete-tengeri Neptun-fürdőn szövetségi felhatalmazás nélkül az akkori román hatalommal titkos tárgyalásokat folytatott, amelyekről a romániai magyar képviselet csak az amerikai sajtóból értesült. Ez a partizánakció óriási felháborodást váltott ki az akkor még valódi döntési pozícióban levő RMDSZ miniparlamentjében, és Tőkés László javaslatára a szövetség elmarasztalta a három titkos tárgyalót. Azóta folyt a neptunosok és antineptunosok iszapbirkózása, amely a 2003. februári szatmári RMDSZ-kongresszuson az előbbiek kiütéses győzelmével, a ma is nagy népszerűségnek örvendő tiszteletbeli elnök eltávolításával, a monolitikus egység megteremtésével ért véget, szögezte le Kincses Előd. Az autonómia bekerült az RMDSZ programjába, és a parlamenti képviselet 1992-ben a kolozsvári Szent Mihály-templomban esküvel erősítette meg elkötelezettségét. Az RMDSZ vezetősége azonban az autonómiaigényt sohasem kommunikálta a román vezetésnek. Iliescu elnök megállapította, hogy a székelyföldi autonómiatervezet alkotmánysértő. Valójában a tervezetet európai normák szerint fogalmazták meg, 11 működő nyugat-európai autonómiastruktúra ismeretében. Az állami magyar egyetemet nem sikerült visszaállítani, van helyette a magyar kormány által, a magyar adófizetők pénzéből létrehozott és fenntartott Sapientia Egyetem. Köztudott, az RMDSZ csúcsvezetősége kezdetben nem ismerte fel a Sapientia jelentőségét. Gáncsoskodásaira az EMTE-Sapientia alapító rektora, néhai Tonk Sándor professzor végrendeletében utalt. Kincses hangsúlyozta: a tizenegy éve fennálló romániai megosztottságot nemlétezőnek tekinteni és azt állítani, hogy az friss anyaországi exporttermék, diagnózisnak elhibázott. Markó szövetségi elnök legitimitása azért vitatható, mivel az utolsó előtti kongresszus elhatározta, hogy a következő kongresszust csak egy általános, közvetlen és titkos választással kialakított Szövetségi Képviselők Tanácsa hívhatja össze. Ezt a választást nem tartották meg, ezért a szatmári kongresszus összehívása alapszabály-ellenesen történt, ennek következtében határozatainak érvényessége jogilag megkérdőjelezhető. /Kincses Előd (A szerző marosvásárhelyi jogász.): Esszé és valóság: a magyar–magyar összefogás. = Krónika (Kolozsvár), jan. 31./

2004. március 25.

Tőkés Elek, aki tizennégy esztendeje tanintézetek szervezésével, vezetésével, működésével foglalkozik, kifejtette véleményét a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemről. 1999 augusztusában az Országgyűlés jóváhagyott kétmilliárd Ft költségvetési támogatást az erdélyi magyar egyetem létrehozására. A Fidesz-kormány egyházi hátterű alapítvány létrehozása mellett döntött. Tőkés Elek akkoriban az Erdélyi Református Egyházkerület tanügyi tanácsosa és a bukaresti Vallásügyi Államtitkárság osztályvezetője volt, az egyházi vezetők felkérésére 2000 februárjáig elkészítette a Sapientia Alapítvány statútumtervezetét. Az egyházi hátérre azért volt szükség, hogy az erdélyi magyarság közintézménye biztonságos legyen. 2000-ben az alapítók közgyűlésén közmegegyezéssel, az adományozók jelenlétében kinevezték a kuratórium tagjait. Tőkés Eleket beválasztottak az alapítvány vezető testületébe. 2000 márciusában–áprilisában feláll a kuratóriumi iroda Kolozsváron. A HTMH képviselői minden ülésen jelen voltak, sokszor vezető szerepet töltöttek be a vitákban, mindig több szakértővel, anyaországi intézményvezetővel, kutatóval érkeztek. 2000 május-júniusában Tőkés értesült arról is, hogy Erdély különböző városainak tudós emberei, közösségei, civil szervezetei pályázni fognak az alapítványnál, hogy hol és milyen szakokat, karokat indítanának az eljövendő egyetemen. Tőkés Elek javasolta, hogy részletes egyetemtervet kell kidolgozni a megvalósíthatósági ütemtervvel együtt. Ezeket a terveket kell elfogadtatni a közvéleménnyel. Egyetemterv nem volt – kivéve Tonk Sándor, azóta elhunyt professzor, kuratóriumi elnök és rektor vázlatos tervét –, de megvalósíthatósági ütemterv nem született. 2000. aug. 31-én Tőkés Elek levélben fordult az egyházi vezetőkhöz, amelyben jelezte, hogy rossz irányba haladnak az ügyek. A kormányváltás után, 2002 novemberében minden kurátort Budapestre hívott Bálint-Pataki József HTMH-elnök. Tőkés Elek nem ment el. Tonk Sándort megfélemlítették, mindig szorongott. Tőkés szerint erre ment rá az egészsége, ezért kellett meghalnia! Tőkés Elek nem érti, miért kell annyi vendégtanár, amikor van erdélyi tanár is, miért kell szakvéleményezéseket drágán elvégeztetni Magyarországon, miért kell a pénzügyi átvilágítását elvégezni az alapítványnak több tízezer dollárért? Tőkés Elek mindezek miatt lemondott 2002. december 31-i hatállyal. /Tőkés Elek: Szegény Sapientia…. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 24., folyt.: márc. 25./

2004. június 17.

Harmincegy lelkészt szenteltek fel az Erdélyi Református Egyházkerület közgyűlésén, a Farkas utcai református templomban jún. 15-én megtartott ünnepi istentiszteleten. Dr. Fazekas Sándor dicsőszentmártoni nyugdíjas orvost választották a Tonk Sándor elhunytával megüresedett harmadik főgondnoki tisztségbe. A másnap folytatódó közgyűlés meghallgatta Pap Géza püspöki jelentését. Nagy teret kapott a jelentésben az egyházi ingatlanok kérdése is. Határozatot hoztak a lelkészek politikai szerepvállalásának tiltásáról. /Moldován Árpád Zsolt: Éves közgyűlését tartotta az Erdélyi Református Egyházkerület. Lelkészeket szenteltek, főgondnokot választottak. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 17./

2004. július 10.

A magyarság érdekében kifejtett tevékenysége elismeréseként posztumusz egyéni díjjal tünteti ki Tonk Sándort, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem elhunyt alapító rektorát a kisvárdai Tőkés László Alapítvány. A díjat júl. 11-én adják át az egykori egyetemi tanár hozzátartozóinak a kisvárdai református templomban, díjátadási laudációt mond Orbán Viktor, a Fidesz elnöke. /Posztumusz Tőkés-díjas Tonk Sándor. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 10./

2004. július 12.

A Sapientia Erdélyi Magyar Egyetem tevékenységét méltatta Orbán Viktor Fidesz-elnök júl. 11-én Kisvárdán, a Tőkés László Alapítvány egyéni díjának ünnepségén. – Az erdélyi magyar egyetem léte és működése azt bizonyítja, hogy a politikai határok által szabdalt magyarságot szellemiségében külső erő nem oszthatja meg – jelentette ki a volt kormányfő. A posztumusz elismerést Tonk Sándor, a Sapientia Egyetem alapító rektora kapta. Orbán Viktor kifejtette: csak akkor lesz igazán sikeres a magyar nemzet, ha mindenki szert tesz a versenyképes tudásra és az elődöktől örökölt kultúrára. /Orbán az EMTE-t méltatta Kisvárdán. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 12./

2005. március 26.

A Magyar Köztársaság Elnökének Érdemérme kitüntetést adományozta Mádl Ferenc köztársasági elnök Farkas Árpádnak. Az ünnepélyes átadásra március 29-én Budapesten kerül sor. Mádl Ferenc 2001. november 29-én alapította a Magyar Köztársaság Elnökének Érdemérme kitüntetést, a magyar állami elismerések között az egyetlent, amelyet nem miniszterelnöki vagy miniszteri előterjesztésre adományozhat az államelnök. Az eddig kitüntetettek között szerepel Béres József kutató, a Béres-csepp feltalálója, Böjte Csaba ferences szerzetes, Dobos László pozsonyi író, Gergely István csíkszeredai katolikus pap, Jókai Anna író, Kató Béla református lelkész, püspök-helyettes, Koltay Gábor filmrendező, Mikes Lilla színművész, Monspart Sarolta világbajnok sportoló, Sütő András író és dr. Tonk Sándor, az Erdélyi Magyar Egyetem néhai rektora. Farkas Árpád február elején visszautasította a Magyar Köztársaság Középkeresztjét arra hivatkozva, hogy a december 5-i népszavazás után nem tekinthet el a magyar kormány szerepétől e kitüntetés odaítélésében. Udvarias levélben kért elnézést a magyar köztársasági elnöktől, hangsúlyozván: ,,az Ön sepsiszentgyörgyi, nemzeti sorskérdéseink iránt érdeklődő látogatása alkalmából futólag nyújtott kézszorítása többet jelent számomra minden, e jelenlegi kormány által javasolt és érintett érdemrendnél”. /Mádl kitüntetését elfogadta Farkas Árpád. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 26./ A kitüntetettek között van Senkálszky Endre, a kolozsvári Állami Magyar Színház érdemes művésze, aki az erdélyi magyar színjátszás megőrzésében szerzett elévülhetetlen érdemeiért, kimagasló művészetéért, életművéért részesült az elismerésben. /Erdélyieket tüntetett ki Mádl Ferenc. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 30./

2005. május 13.

Május 12-én Tonk Sándorról, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem elhunyt rektoráról nevezték el a magyar állami költségvetésből támogatott egyetem kolozsvári Déva utcai kirendeltségének könyvtárát. Szilágyi Pál rektor elmondta: az erdélyi magyarság kultúrájának megőrzésére olyan tevékeny emberekre van szükség, mint amilyen Tonk Sándor volt. A rektor Tonk Sándor érdemei közé sorolta, hogy kiépítette az EMTE-t. Szilágyi hangsúlyozta: az egykori rektor tudta, hogy könyvtár nélkül nincs tudományos kutatás, ezért szorgalmazta az erdélyi magyar dokumentációs központ létrehozását is. Az elképzelés szerint ennek tartalmaznia kell az erdélyi magyarsággal kapcsolatos összes dokumentumot. A dokumentációs központ létrehozása eddig pénzhiány miatt nem valósulhatott meg, ezért bármilyen adományt szívesen fogadnak. Emlékeztetett: csak Kolozsváron legalább tíz könyvtár működik. A rendezvényen jelen lévő Monok István, az Országos Széchényi Könyvtár igazgatója is a dokumentációs központ fontosságát hangsúlyozta. A Tonk Sándorról elnevezett EMTE könyvtárban egyelőre három ezer könyv található, ezeket a Kolozsváron működő környezetvédelmi és média szakos diákok használják, de a készlet tartalmazza a tervezett európai tanulmányok szak beindítására szükséges szakirodalmat is. /B. T.: Tonk Sándor nevét viseli az EMTE könyvtára. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 13./

2005. szeptember 27.

Ötödik alkalommal nyitnak tanévet, Kolozsváron pedig immár negyedszerre ünneplik az évnyitót a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetemen (EMTE), kezdte beszédét Szilágyi Pál, az egyetem rektora szeptember 26-án az oktatási intézmény Mátyás király utcai székhelyén. A rektor elmondta: az egyetemnek összesen mintegy 2300 diákja és 330 oktatója van, ennek fele főállású tanár. Pethő Ágnes, a fotó-, filmművészet és média szak tanszékvezetője elmondta, hogy szeptember 28-án Pécsett, a fiatal alkotók filmjeiből rendezett seregszemlén az egyetem hallgatói is részt vesznek. A környezettudományi tanszék vezetője, Mócsy Ildikó megemlékezéssel kezdte nyitó beszédét: két éve nincs közöttük az egyetem megálmodója és létrehozója, Tonk Sándor, de idén májustól a tanszék könyvtára az ő nevét viseli. /(köllő): Tanévnyitó a Sapientia Egyetemen. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 27./

2006. május 15.

Május 12-én ünnepelték a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen a Tonk Sándorról elnevezett könyvtár fennállásának egyéves évfordulóját Kolozsváron. Mócsy Ildikó tanszékvezető köszöntő beszéde után dr. Kötő József művelődésügyi államtitkár emlékezett a Sapientia első rektorára, az egyetemalapító Tonk Sándorra. Dr. Szilágyi Pál, a Sapientia rektora kifejtette: megnő a Sapientia jelentősége olyan körülmények között, amikor az erdélyi önálló állami magyar egyetem újraindítását egyre inkább akadályozzák. Molnár Erika könyvtáros elmondta: a Tonk Sándor Könyvtár hozzávetőlegesen 4000 kötettel rendelkezik, az állomány pedig folyamatosan bővül: tavalyhoz képest 1000 kötettel nőtt. /Egyéves a Tonk Sándor Könyvtár. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 15./

2006. augusztus 14.

Augusztus 12-én Kolozsváron tartották a Magyar Reformátusok V. Világtalálkozójának nyitóünnepségét. A világtalálkozón a Bocskai szabadságharcról és a bécsi béke 400., valamint az 1956-os forradalom 50. évfordulójáról is megemlékeznek, az egész Kárpát-medencére kiterjedő rendezvényeken. Az augusztus 12-22. között zajló ünnepségsorozat a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben tartott Bocskai-emlékünnepéllyel kezdődött, az intézet udvarán felavatták Bocskai István mellszobrát. Tonk Sándor, az Református Egyházkerület ügyvezető főgondnoka Ady Endre sorait idézte, amelyek szerint Bocskai „elődje az igazi európai magyarnak”. Dr. Pap Géza püspök a jövő építésére hívta fel a figyelmet. Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke Bocskai örökségét méltatva emlékeztetett: a fejedelem felszólította az erdélyieket, hogy ne szakadjanak el Magyarországtól, és a magyarországiakat, hogy az „erdélyieket el ne taszítsátok”. Bölcskei Gusztáv, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke a magyar reformátusok köszöntését adta át az erdélyieknek, kiemelve, hogy az anyaországbeli magyarok is ugyanannak az örökségnek az őrizői. Felvetette a két évvel ezelőtti népszavazás kérdését, és a magyarországi református egyház nevében bocsánatot kért az erdélyiektől. A világtalálkozó több helyszínen folytatódik, Nagyváradon Református Ifjúsági Világtalálkozó zajlott, rendezvények lesznek Péterfalván (Kárpátalja), Bácsfeketehegyen (Délvidék), Kassán, valamint Sárospatakon. /Vincze Judit: „Tedd maradandóvá”. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 14./ A világ minden részéből érkezett református magyarok Bocskai István erdélyi fejedelem szobrát avatták a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet udvarán. A református egyház vezetői emlékeztettek, hogy a magyarországi református egyház 2005. évi májusi zsinati ülésén meghozott törvénymódosítása értelmében „tagjának tekinti a világ bármely részén élő, magát magyar reformátusnak valló és ezt kinyilvánító egyháztagot”. Az 1996-ban a Bihar megyébe tervezett megnyitóünnepséget a román vallásügyi államtitkárság akkori vezetősége be akarta tiltani. Éppen ezért Csiha Kálmán és Tőkés László akkori református püspökök Nicolae Vacaroiu miniszterelnököt is megkeresték nyílt levélben, hogy tiltakozzanak a rendezvény megakadályozására irányuló hatósági szándék ellen. Az idei rendezvény zökkenőmentesen zajlott. A Protestáns Teológiai Intézetben tudományos előadások hangzottak el Bocskai István erdélyi fejedelem történelmi jelentőségéről. Délután a sportcsarnokban a nyitóünnepségen közel háromezren vettek részt. Többek között a kolozsvári Református Kollégium vegyes kara lépett fel. Tőkés László püspök kifejtette, a kommunizmus öröksége mellett azok is hibások a népszavazás végkifejletéért, akik a kettős állampolgárság ellen kampányoltak. A 2004-es magyarországi népszavazás eredményére utalva leszögezte: vannak olyanok, akik Bocskai örökségét megtagadták. Tőkés szerint a 45 év kommunizmus a vétkes, amely „az osztályharc jegyében árkot ásott ember és ember közé”, és „történelmi feledékenységbe süllyesztette az ország népét”. /Borbély Tamás: Az összefogás jegyében találkoztak a világ reformátusai. Kolozsváron rendezték az V. Magyar Református Világtalálkozót. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 14./ A határon túli politikai és társadalmi szervezetek mellett az egyházak teljes mértékben indokoltan vallják, hogy a Gyurcsány-kormány a népszavazás idején homlokegyenest mást képviselt, mint a többség. A református püspökök kijelentései rávilágítanak arra a szakadékra, amely a jelenlegi magyar kormány és a magyar egyházak között húzódik. Bölcskei Gusztáv bocsánatot kért a magyarországiak nevében a referendum eredménye miatt, másrészt pedig bevallotta, hogy a világtalálkozó szervezői nem álltak oda a magyar kormány elé pénzt kérni. A viszonyt jelzi, hogy a mostani magyar hatalom új nemzetpolitikai koncepciójában egyetlen szó sem hangzik el az egyházról, írta a Krónika. /Rostás Szabolcs: Félrevert harangok. = Krónika (Kolozsvár), aug. 14./

2007. május 2.

Ritka életpálya a néhai Tonk Sándoré /1947-2003/. Keveseknek adatik meg, hogy iskola- és egyetemalapító feladattal bízzák meg, s hogy hozzájárulhasson a közösség életében döntő fontosságú intézmény létesítéséhez. S keveseknek adatik meg az a tudás, amely a nemes feladat végrehajtásához szükséges. Néhai Tonk Sándor egyetemi professzornak mindez megadatott. /Keresztyén hit és közösségvállalás egy életen át Hatvanéves lenne Tonk Sándor. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 2./ Tonk Sándor /sz. Kolozsvár, 1947. máj. 2./ református értelmiségi családban született, ez a tény döntő módon határozta meg életét, vallotta. Megismerhette az erdélyi magyar tudományosság nagy alakjait: a történetírás nagy öregjét, Kelemen Lajost, a művészettörténész Entz Gézát, a nyelvész Szabó T. Attilát s még sok mást. A Babes–Bolyai Tudományegyetemen az egyetemes történelem tanszéken végzett. Különösen nagy szerepet játszott életében dr. Jakó Zsigmond professzor, aki tanulmányait kezdettől fogva szeretettel követte. Tudományos kutatóként 1969-től a marosvásárhelyi Teleki–Bolyai Könyvtár munkatársa volt. 1972-ben lett a Román Tudományos Akadémia marosvásárhelyi kutatóintézetének tudományos munkatársa. 1992-ben kinevezték a kolozsvári tudományegyetem történelem karára. Első könyve Erdélyiek egyetemjárása a középkorban (Bukarest, 1979) volt. Mindenkor szakított időt arra, hogy egyháza megbízatásainak, valamint az erdélyi magyar tudományszervezés, az oktatásügy feladatoknak eleget tegyen. 2000. februárjától a Sapientia Alapítvány kuratóriumának elnökeként vett részt az önálló Erdélyi Magyar Tudományegyetem szervezésében. /Vallomás magamról. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 2./

2007. május 2.

Az egyetemlétesítés első alapelve az volt, hogy a hiányszakokat kell pótolni a Sapientia–EMTE-n. Másrészt azok a szakok valósuljanak meg, amelyek életképességét a helyi civil kezdeményezések biztosítják. Tonk Sándor rektor többször hivatkozott az egyetem történeti hivatására: a Ferenc József Tudományegyetem jogutódjaként kell tekinteni minden magyar nyelvű felsőoktatási kezdeményezés megvalósulását, emlékezett Tonk Sándorra dr. Dávid László egyetemi tanár, a Sapientia–EMTE jelenlegi rektora. 2007-ben történik az ezelőtt hat évvel beindított szakok akkreditációja. A Sapientia Alapítvány kezdeti szakaszában több olyan programot működtetett, amelyek a kolozsvári magyar diákközösség javát szolgálják: például a jogász-, közgazdász-kollégiumi, a vendégtanár- és a könyvkiadási programokat. Az egyetem minőségi oktatást vállalt olyan korban, amikor a felsőoktatás versenyében a minőség háttérbe szorult, s a középiskolai képzéssel is gondok vannak. A Sapientia-rendszerhez tartozó Kutatási Programok Intézetén a mai napig érződik az intézményteremtő kezdeti lépések hatása. Az egyetem alapítása nem volt mentes a vitától, az irigykedéstől. Ma az egyetemet számon tartják, része az akadémiai közösségnek. /Tonk Sándor döntései az egyetem ügyét szolgálták. Beszélgetés Dávid Lászlóval, a Sapientia rektorával. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 2./

2007. május 16.

Nagyenyeden iskola napokat tartottak a Bethlen Gábor Kollégiumban. Demény Piroska aligazgatónő elmondta: „amit tavaly elültettünk, idén betakarítjuk”. Az első nap a művészeteké és a sportbemutatóké volt. A Fenichel Kör tagjai bemutatkoztak diáktudományos dolgozataikkal. Szavalóverseny zajlott, a diákok bemutatták a várjátékokat, amelyet Fórika Éva zenetanárnő dramatizált és rendezett Árpád-házi Szent Erzsébet emlékére, Ki szívét osztja szét címmel. Este Szilágyi Róbert informatikatanár Álom a tánc című magyarlapádi életképekkel és gyönyörű táncokkal fűszerezett műsorát láthatták a jelenlevők, az iskola tánccsoportjának előadásában. Lengyel Szabolcs, a kisvárdai Tőkés László Alapítvány elnöke emlékeztetett, hogy 2003-ban Orbán Viktor, 2004-ben Tonk Sándor posztumusz kapta meg az alapítvány díját. Ebben az évben Szabó Magda írónőnek ítélték oda, és a szeptemberi átadásra a nagyenyedieket is meghívták. Az alapítvány évek óta 20 kollégistának biztosít ösztöndíjat, és reményeik szerint az elkövetkező években is tovább támogatják az iskolát. /Nagyenyed. „Amit tavaly elültettünk, idén betakarítjuk. ” Iskolanapok a Bethlen Gábor Kollégiumban. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 16./

2008. május 27.

Május 3-án orkánszerű támadás érte a Sapientiát és azokat is, akiket az erdélyi magyar egyetemi oktatás foglalkoztat. A támogatásnak nem lenne szabad megalázónak lennie, még ha olyan óriásinak is tartják az adományozók az összeget. Az arcpirító, május eleji fellépés elfogadhatatlan! Erdélybe áramolnak régóta nagyobb támogatások is, amelyeket az RMDSZ osztogat, de annak sorsáról az „anyaországi kormány” nem robbantott ki botrányos vitát. Ezek a támogatások politika mentesek kellene hogy legyenek, de a szoc-lib kormány fokozatosan teljesen politikaivá változtatta azokat. Szégyellhetik magukat, hogy újabbnál újabb megaláztatásnak teszik ki meggyötört erdélyi magyarságunkat! – írta Muzsnay Csaba. Arról, hogy sok ez a támogatás, vagy kevés, érdemes idézni az Erdélyi Magyar Tudományegyetem /EMTE/ első rektorának, Tonk Sándornak megfogalmazását: „egy átlagos magyarországi egyetem éves költségvetése minimum húszmilliárd forint”. Magyarországon a felsőoktatás támogatására jelenleg 223 milliárd Ft-ot fordítanak. Ebből az EMTE 0,515%-ban részesül. Belátható, hogy a magyar kormány által elátkozott egyetem messze alulfinanszírozott. Milyen jogon állítanak fel magyarországival azonos feltételeket egy sokkal bonyolultabb körülmények között és tapasztalathiánnyal működő egyetemmel szemben? Csak a rosszindulat jogán. A magyar kormány „nemzetstratégiai főosztályának főigazgatósága”, egy kolozsvári újságírót választva szócsövének, olyan vitát bontakoztatott ki, amely kísértetiesen hasonlít ahhoz, amelyet már kirobbantottak egy évtizeddel ezelőtt azzal a céllal, hogy a Bolyai Egyetem ügyét tegyék tönkre. Szószólói sokakat megmételyeztek, mai napig nyögjük következményeit. Mindezeknek 15 éve Törzsök Erika a mozgatója (szociológus, a „nagy és igazmondó” miniszterelnök tanácsadója kisebbségi ügyekben), ezalatt rendkívül sok zagyvaságot kiabált be ide hozzánk – írta Muzsnay. Az egyetemet működésének legveszélyeztetettebb időszakában érte a támadás. Most zajlik az egyetem akkreditálása, a fenntartási költségek egyharmadát kellene előteremteni fejlesztésre. Fel lehet szólítani az egyházakat, hogy állják ők a költségeket. De itt újból kiderül az, hogy „nagyméltóságú támogató” nem ismeri az erdélyi magyarság helyzetét. Az egyházak sok mindent visszakaptak nagyon leromlott állapotban, és elsőrendű feladattá lépett elő a kollégiumok építése, az iskolák nélkül maradt, szórványban élő gyermekek taníttatása. Más „barátaink” is támadásra készen állnak, akár a Babes–Bolyai keretein belüli magyar oktatás visszafejlesztése révén (a Kémia Karon már mutatkoznak ennek jelei), de úgy is, hogy Székelyföldön olyan hasonló profilú szakokat indítanának, amelyekkel megnehezítenék a Sapientia beiskolázási terveinek megvalósulását. Muzsnay meglepődött azon a lekicsinylő hangnemen, amellyel vitapartnere az előző kormányok segítőkészségét méltányolta. A legfontosabb hogy a Sapientia őrizze az egyetemi autonómiát, ápolja a diák-tanár kapcsolatot, hogy mindegyik diáknak felkészülését maximálisan elősegítse. A hibákkal is szembe kell fordulni. /Muzsnay Csaba: Felülkerekedni a pusztító viharban. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 27./ Muzsnay Csaba Tibori Szabó Zoltán cikkére utalt:T. Sz. Z. : A Sapientia–EMTÉ-ről – a kíméletlen tények nyelvén. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 3./, továbbá Törzsök Erika írására: Törzsök Erika: A Sapientia finanszírozásáról, a tények nyelvén. = Krónika (Kolozsvár), máj. 16./


lapozás: 1-30 ... 151-180 | 181-197




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2020
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998