udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
201 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 58 találat lapozás: 1-30 | 31-58
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Tismaneanu, Vladimir

2007. június 5.

A romániai kommunizmust elítélő jelentést elkészítő kutatócsoport irányítója, Vladimir Tismaneanu elmondta: halálos fenyegetést tartalmazó levelet kapott. A politológus szerint a megfélemlítési akció mögött a Nagy-Románia Párt (PRM) áll. „Tekintettel arra, hogy C. V. Tudor már többször is kifejezte az elnöki bizottság iránti ellenszenvét, és mivel tagadhatatlan a hasonlóság Tudor nyilvánosság előtt tett nyilatkozatai, illetve a levél hangneme között, felmerül a kérdés: vajon egy mániákus antiszemita egyéni akciójával, vagy a PRM szekusaihoz kötődő stratégiával állok szemben”, tette fel a kérdést Tismaneanu. /Halállal fenyegették meg Tismaneanut. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 5./

2007. június 21.

Furcsa cikkek sorozata jelenik meg a bukaresti román sajtóban. Traian Ungureanu írta a minap a Cotidianulban, hogy „friss projektre van szükség”, amelynek kezese Traian Basescu legyen. Vladimir Tismaneanu pedig úgy fogalmazott, az új politikai erő „a harmadik köztársaság szövetsége” kellene hogy legyen. A Traian Basescut tömjénező, Gabriel Liiceanu köré csoportosult bukaresti értelmiségiek támogatják az új politikai mozgalom létrehozását. A Basescu testére szabott új alkotmányt Vladimir Tismaneanu politológus és Gabriel Liiceanu filozófus vezetésével dolgozná ki a szóban forgó értelmiségiek csoportja. Liiceanu kijelentette: Romániában az elnöki rendszert kell meghonosítani, s nem kell félni attól, hogy ez esetleg diktatúrához vezetne, mert ez a mai Európában már elképzelhetetlen. Az alapelv egyszerű: egy nemzet, egy párt, egy führer. Orbán Viktor polgári körös populista politikai tervéből merítenek ezek? – kérdezte Tibori Szabó Zoltán. /Tibori Szabó Zoltán: Jön a populista köztársaság? = Szabadság (Kolozsvár), jún. 21/

2007. június 28.

Autonómiatörekvések, Bolyai Tudományegyetem, magyar állampolgárság –mindössze néhány az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) harmadik nyári táborának tervezett témái közül. Az EMI és magyarországi testvérszervezete, az Egyesült Magyar Ifjúság közös táborát augusztus 8–12. között a Gyergyószentmiklós melletti Négyes motelben szervezik meg. Az előadások között szerepelnek Vladimir Tismaneanu kommunizmust elítélő jelentésének magyar vonatkozásai is. /Sallai Loránd: Hangsúly az önrendelkezésen. = Krónika (Kolozsvár), jún. 28./

2007. július 31.

„Tőlünk függ minden, csak akarjunk!” jelmondattal szervezi meg harmadik táborát az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) augusztus 8 és 12. között a Gyergyószentmiklós és a Gyilkos-tó közötti Négyes Motelben. Az előadások témáinak sorában szerepel többek között a román kommunizmust elítélő Tismaneanu-jelentés, a magyar népesedési helyzet, a baszkföldi autonómia, az 1945 utáni erdélyi magyar politizálás, az erdélyi magyar ifjúságpolitika elmúlt tizenhét éve, illetve a tavaly őszi magyarországi utcai tüntetések és rendőrségi jogsértések. A rendezvényre Tőkés László királyhágómelléki református püspököt, Gergely István csíksomlyói plébánost és Böjte Csaba ferences szerzetest is várják. /Politikamentes tábor. = Krónika (Kolozsvár), júl. 31./

2007. augusztus 9.

Augusztus 8-án mintegy hétszáz résztvevővel harmadszor kezdődött a ,,nemzeti gondolkodású fiatalok” tábora a Gyergyószentmiklós melletti 4-es Motel környékén. Az előadások sorát Ludányi Horváth Attila közgazdász, nyugalmazott diplomata kezdte meg. Jelenleg azért nincs önbecsülésünk, mert nincs elég önismeretünk, ezért fogy népünk száma és tartása egyaránt ― szögezte le Ludányi. Radics Géza, Egyesült Államokban élő történész a tengerentúli magyarság életéről beszélt, majd a Tismaneanu-jelentésről vitázott Nagy Mihály, Vekov Károly és Vincze Gábor történész. Raffay Ernő történész Horthy Miklósról tartott előadást. /Ferencz Csaba: Rajt, harmadszor (EMI-tábor). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 9./

2007. augusztus 15.

A Szekuritáté besúgója volt Iustin Moisescu pátriárka, a közelmúltban elhunyt Teoctist elődje, a Cotidianul című bukaresti napilap szerint. A lap Cristian Vasile történészre hivatkozott, aki a kommunizmus bűntetteit felsoroló, tavaly elkészült Tismaneanu-jelentésben az egyház és a kommunista rendszer közötti kapcsolatokról szóló fejezet szerzője. Vasile szerint a román ortodox egyház legmagasabb tisztségét 1977 és 1986 között betöltő Iustin már azelőtt is együttműködött a kommunista titkosrendőrséggel, hogy erdélyi metropolitává nevezték volna ki. Az egyházfőnek hálózati dossziéja volt. A dokumentumok szerint Iustint a szélsőjobboldali légionárius mozgalomhoz fűződő kapcsolatai miatt zsarolták. /Balogh Levente: Szekus besúgó volt Teoctist elődje. = Krónika (Kolozsvár), aug. 15./

2007. augusztus 29.

Vladimir Tismaneanu az Egyesült Államokban élő történész-politológus történészekből és társadalomkutatókból állította össze csapatát. Alig fél év alatt készítették el a parlament előtt is bemutatott Jelentést, amely alapján Traian Basescu államfő elítélte a román kommunizmust. Idén ősszel jelenik meg könyv formájában a 660 oldalas dokumentum. A Jelentés magyar vonatkozású fejezetének megírására magyar szakembereket kértek fel. A fiatal történészekből álló kutatócsoport tagjai: Stefano Bottoni, a Bolognai Egyetem oktatója; László Márton, a Pázmány Péter Egyetem PhD-hallgatója és a marosvásárhelyi Teleki Téka munkatársa; Lázok Klára, az ELTE PhD-hallgatója és a csíkszeredai Sapientia Egyetem oktatója; Nagy-Mihály Zoltán, a pécsi egyetem doktorandusza és az EME főmunkatársa; Novák Csaba Zoltán, a bukaresti egyetem PhD-hallgatója és a Román Akadémia marosvásárhelyi fiókintézetének munkatársa, valamint Olti Ágoston, az ELTE PhD-hallgatója. Nagy Mihály Zoltán kolozsvári történész elmondta, Vladimir Tismaneanu a kolozsvári Etnokulturális Központ vezetőjét, Salat Levente politológust kérte fel a magyar munkacsoport szervezésére, illetve a magyar fejezet megírására, tudva, hogy ebben a kutatóközpontban etnikai, kisebbségi és kisebbségtörténeti témákban folytak kutatások. Salat Levente a budapesti Bárdi Nándorhoz fordult, aki akkor a Teleki Intézetben dolgozott, és akinek a munkatársi köréből kerültek ki a felsorolt fiatal történészek. Romániában intézményesen nem folyik kisebbségkutatás, csak próbálkozások vannak a Jakabffy Elemér Dokumentációs Tár vagy az Erdélyi Múzeum-Egyesület részéről. Bárdi Nándornak köszönhető, hogy az elmúlt tíz évben megpróbálták intézményesíteni a magyarság kommunista korszakának kutatását, fiatal erdélyi történészeket avatva be a kutatómunkába. – A magyar történészeknek azokat a kérdéseket kellett beemelni a román történetírásba, amelyeket az egyáltalán nem ismer. Például, hogy 1945-től kezdődően hogyan történt a magyar gazdasági intézmények államosítása és megszüntetése. A szövetkezeti központok megszüntetésével óriási vagyonállományt kebelezett be a román állam. Azért szedték össze mindezt, mert a román történetírásban létezik egy feltevés, miszerint a kommunizmus alatt mindenki egyformán szenvedett, sőt, a kommunizmus első időszakában a romániai magyarság pozitív diszkriminációban részesült. - Mindössze fél év állt rendelkezésre a Jelentés elkészítésére. A magyarországi levéltárakban megkezdődött a Romániára vonatkozó kutatás, de a romániaiakban nem. Nagy Mihály Zoltán hangsúlyozta, hogy az erdélyi magyarság 20. századi történetének felkutatásával hadilábon állnak. Reméli, hogy a Tismaneanu-jelentés magyar fejezete felgyorsítja ezeket a kutatásokat. /Oláh-Gál Elvira: Tismaneanu-jelentés – megjelenés előtt a könyv. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), aug. 29./

2007. szeptember 4.

Sikeres volt a marosvásárhelyi Kisebbségtörténeti Konferencia a szervező, Novák Zoltán szerint. A Román Tudományos Akadémia munkatársa szerint a nézetbeli különbségek abból fakadnak, hogy míg az idősebb korosztály konkrét emlékekkel és személyes tapasztalatokkal is rendelkezik a közelmúltból, a fiatal kutatók főleg írásos források alapján alakítják ki véleményüket. A Kisebbségtörténeti Konferencián közel harminc erdélyi, délvidéki és felvidéki történész és társadalomkutató mutatta be kutatásainak eredményeit. A résztvevők közül hárman – Horváth Szabolcs, K. Lengyel Zsolt és László Márton – tanulmányköteteikkel is előrukkoltak. Az előadásokat a szervező Magyar Tudományos Akadémia és a Borsos Tamás Egyesület közéleti vitával szerette volna zárni az ülést. A Tismaneanu-jelentésről és az 1944 utáni román–magyar állambiztonsági szervek együttműködéséről elhangzottak az előadások, azonban a hozzászólásra felkért RMDSZ-politikusok közül csak Borbély László tett eleget a meghívásnak. /Szucher Ervin: Történelmi vita hozzászólók nélkül. = Krónika (Kolozsvár), szept. 4./

2007. szeptember 14.

A csíkmadéfalvi Olti Ágoston, a budapesti ELTE doktorandusz-hallgatója tavaly az államelnök által létrehozott, kommunizmust vizsgáló Tismaneanu-bizottság szakértői csoportjának tagjaként kutatásokat folytatott a Román Kommunista Párt és az Állambiztonsági Szolgálat levéltáraiban. Elmondta, hogy a bukaresti levéltárak a kilencvenes években szinte hozzáférhetetlenek voltak a magyar kutatók számára. A 2000-es években történt elmozdulás, és bizonyos anyagok kutathatóvá váltak. A Tismaneanu-bizottság szakértőiként hozzájutottak a kommunista párt iratanyagához is. Vannak korlátok, így csak személyekről szóló dossziékat lehet kérni, és minden újabb dosszié áttanulmányozására heteket kell várni. Mindig csak besúgókról beszélnek, nem a tisztekről, pedig kötetekben is megjelent, a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság /CNSAS/ által kiadott dokumentumokból nyilvánvaló, hogy kik voltak a székelyföldi Szekuritáté tisztjei. Arról sem beszélnek, hogy mi történt, miután a Szekuritáté begyűjtötte az anyagokat: azokat összegezték, elemezték, és kidolgoztak egy cselekvési tervet. A Szekuritáté nem öncélúan tartott fenn egy hatalmas besúgói és tiszti hálózatot, hanem azért, hogy a társadalmat terror, ellenőrzés alatt tartsa. A székelyföldi tisztek a magyarság soraiból kerültek ki. A rendszeren belül egy elitet jelentettek. Léteztek fedett ügynökök is, akik gyárakba, szerkesztőségekbe kihelyezve, álcázva dolgoztak, és léteztek olyanok, akik a szeku megyei ügyosztályán tevékenykedtek. /Daczó Katalin: Besúgók, tisztek, dossziék. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), szept. 14./

2007. szeptember 18.

A politikusok, a pártok egymással versengtek az ortodox egyház majdani szavazatokban lemérhető kegyeiért. Traian Basescu elnökké kinevezésekor kézcsókkal járult Teoctist pátriárka színe elé, majd pálcát tört fölötte, a kommunista diktatúra bűneit és kiszolgálóit megbélyegző Tismaneanu-jelentésre rábólintva, holta után pedig a legmagasabb állami kitüntetést adományozva neki. Az egyháziak szekusdossziéit az átvizsgálókhoz küldve megjegyezte, hogy „az ateizmust állampolitikai rangra emelő kommunista időszakban az egyháznak a túlélésre kellett törekednie”. A honatyák sem akartak lemaradni, a szenátus döntése nyomán felépül a volt pátriárka grandromán álmainak székesegyháza, méghozzá közpénzből, azaz az ateisták, katolikusok, protestánsok, mózeshitűek, muzulmánok is hozzájárulhatnak az ortodox románok megváltásához. Megduplázták az ortodox papok fizetését. Az ellenzék is vérszemet kapott, és vezére, Mircea Geoana törvényjavaslatot fontolgat, miszerint a papság szekusmúltját nem az erre hivatott átvilágító intézmény – hanem a papság vizsgálná felül. /Bogdán Tibor: A túlboldogság küszöbén. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 18./

2007. november 1.

A politika általában a pillanatnyi pártérdekek szempontjai szerint pocskondiázta vagy, ritkábban, dicsérte a munkát – állapították meg Marosvásárhelyen a Tismaneanu-jelentés szakemberei. Fiatal történészek voltak a marosvásárhelyi Belvárosi szerdák rendezvénysorozat októberi estjének meghívottjai. László Márton, Lázok Klára és Novák Csaba Zoltán tagjai lehettek annak a szakértői csoportnak, amely elkészítette a kommunista rendszer bűntetteit fellajstromozó Tismaneanu-jelentést. Markó Enikő moderátorként örömének adott hangot, amiért a három fiatal szakember egyaránt Marosvásárhelyen talált magának munkát: László Márton az Állami Levéltár Maros megyei fiókjának levéltárosa, Lázok Klára a Teleki Téka kutatója, Novák Csaba Zoltán pedig a Román Akadémia Társadalomkutató Intézete vásárhelyi fiókjának munkatársa, mindhárman doktoranduszok. Kutatási területük is megegyezik: a jelenkorral foglalkoznak. 2006 áprilisában alakult meg még a Tismaneanu-bizottság. Magyar részről Salat Leventét, a Babes-Bolyai Tudományegyetem professzorát kérték fel a részvételre, neki köszönhetően kapcsolódhatott be az a történészcsoport, amelynek a három fiatal kutató is tagja. A magyar rész megírását két hónapnyi kemény kutatómunka előzte meg, amelynek során minden levéltári anyaghoz hozzáférhettek, munkájuk elé sehol sem gördítettek akadályokat. A decemberre elkészült hatszáz oldalas kötetből mindössze huszonöt oldal jutott a magyar vonatkozásoknak. A kutatók igyekeztek, már amennyire a terjedelmi megkötések engedték, mindenről szólni, ami fontos. /Tismaneanu-jelentés elemzés. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 1./

2007. december 22.

Egy évvel ezelőtt, 2006. december 18-án olvasta fel a parlamentben Traian Basescu államfő a kommunizmus bűntetteit elítélő, a köztudatba Tismaneanu-jelentés címen bekerült dokumentumot. Mára a szerző által javasolt harminchat intézkedés közül mindössze négyet sikerült életbe ültetni – számolt be az egyik televízió. A jelentés felkerült az elnöki hivatal honlapjára, nemzetközi konferenciát szerveztek a témáról, a közszolgálati televízió folytatja a Memorialul durerii című dokumentumfilm-sorozatot. Azonban a mai napig nem született meg az átvilágítási törvény, nem véglegesítették sem a forradalom, sem a bányászjárások ügyészségi kivizsgálását, és nem készült el a líceumoknak szánt, A kommunizmus enciklopédiája című tankönyv sem. /Tismaneanu-jelentés. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 22./

2007. december 28.

Egy évvel a kommunizmus hivatalos elítélése után a Tismaneanu-jelentésben foglalt 36 konkrét intézkedésből csak négyet léptettek életbe, derül ki a Hotnews internetes hírportál elemzéséből. A dokumentum elkészítésével megbízott kutatócsoport vezetője, Vladimir Tismaneanu politológus szerint az intézkedéseket kormányrendeletek útján ültethetnék gyakorlatba. A Tismaneanu-jelentésben foglalt, ám még meg nem valósított intézkedések listája igen hosszúra nyúlik: a kommunista ellenes felkelések, az 1990-es márciusi marosvásárhelyi események kutatásainak mielőbbi befejezése, a Belügyminisztérium levéltárának nyilvánossá tétele, a kommunizmus áldozataira való emlékezés napjának kijelölése, a hősök bukaresti emlékművének felállítása, a történelmi múzeumokban a kommunizmus rémtetteit bemutató részlegek létesítése. S ehhez még hozzá tehető a parlamentben megszervezendő állandó kiállítás, a kommunizmusról szóló tankönyv kibocsátása, az átvilágítási törvény mihamarabbi elfogadása, valamint olyan kutatócsoport létesítése, amely vállalná a romániai kommunizmus enciklopédiájának kidolgozását, a kommunizmus bűntetteinek az emberiség elleni bűntettekké nyilvánítását. Fontos lenne az 1948-ban, 1955-ben és 1968-ban érvényes büntetőjogi törvénykönyv alapján hozott ítéleteknek törvény általi megsemmisítése, a fizikai és pszichikai kínzásoknak, a kényszermunkára vonatkozó ítéleteknek törvénytelenné nyilvánítása, a Ceausescu által életbe léptetett, a politikai bűntettekre vonatkozó határozat érvénytelenítése, a kommunista rendszerben kiutasított személyek jogainak visszaállítása, illetve olyan jogszabály elfogadása, amelynek alapján a Román Kommunista Párt volt élvonalbeli aktivistái, a szekus vezetők, a rendőrség, az igazságügyi és belügyminisztériumi vezetők a lehető legkisebb nyugdíjban részesüljenek. A jelentésben említették Gheorghe Ursu kommunistaellenes disszidens naplójának felkutatását és közzétételét, a Szekuritáté valamint más intézmények irattárát tönkretevő személyek elleni bűnvádi eljárás elindítását, a Románia és a volt Német Szövetségi Köztársaság között a kivándorolt személyekre vonatkozó egyezségek titkosságának feloldását, a katonai törvényszékek, a volt rendőrségi nyilvántartási igazgatóságok, az igazságügyi minisztérium iratcsomói átadásának megsürgetését, a kommunizmust megelőző és követő időszak igazságainak feltárását, valamint tizenkét, negyven évnél fiatalabb, a kommunizmus feltárása iránt érdeklődő kutató ösztöndíj-rendszerének kialakítását. Az életbe léptetett intézkedések a következők: az elnöki hivatal honlapján román nyelven közzétették a jelentést, november 15-én a parlamentben megszervezték a „Ways to consider communism” elnevezésű, a kommunizmus bűntetteit elítélő nemzetközi konferenciát. Folytatják a román közszolgálati adó egyes adóján „A fájdalom emléknaplója” elnevezésű sorozatot. Feloldották valamennyi, a kommunista rezsimre vonatkozó levéltári anyag titkosságát, de az illetékesek közölték: az iratok nem titkosak, de amíg azokat nem dolgozták fel, nem hozhatók nyilvánosságra. /Csak négy intézkedést léptettek életbe a Tismaneanu-jelentésből. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 28./

2008. február 11.

Február 11-én adja át Bukarestben Traian Basescu államfőnek azt az iratcsomót az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT), amelyről a decemberi találkozón állapodott meg Tőkés László az államelnökkel. Az EMNT által összeállított dokumentumokat Toró T. Tibor, a szervezet alelnöke viszi az államfőnek. A most átadott dokumentumok között szerepelnek majd a választási reformmal kapcsolatos magyar félelmek is, azaz, hogy az egyéni körzetes, kétfordulós rendszer hátrányt jelent a kisebbségek számára. Megoldásként Szilágyi Zsolt a szerb és a horvát modellt javasolná, ahol arányuknak megfelelő, fenntartott helyekre versenyeznek a nemzeti közösségek képviselői. Szilágyi Zsolt kifejtette, egy tervezet is helyet kapott a csomagban, a kommunizmus rémtetteit számba vevő Tismaneanu-jelentésben ugyan szerepeltek magyar vonatkozású részek is, de szükség lenne az ilyen irányú kutatások elmélyítésére, ezért külön kutatócsoport felállítását kérik, és nem hiányoznak a romániai magyar oktatással, a magyar egyetemek akkreditációjával kapcsolatos gondokról szóló beszámolók sem. /Farkas Réka: Javaslatcsomag Basescunak (Tőkés folytatná a párbeszédet az elnökkel). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 11./

2008. február 12.

Toró T. Tibor február 12-én adja át Traian Basescu államfő munkatársának azt az iratcsomót, amelyről tavaly decemberben állapodott meg Tőkés László az államfővel. Hat dokumentumból álló iratcsomóról van szó, jelentette ki Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) alelnöke. Ebben – többek között – román–magyar kerekasztal összehívását, valamint kisebbségi elnöki tanácsosi tisztség létrehozását javasolják, amelyet Smaradna Enache, a Pro Europa Liga elnöke töltene be. Ezen kívül a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem akkreditációs gondjainak a megoldását sürgetik, ismertetik továbbá a választási törvény módosításával, illetve az autonómiával kapcsolatos elképzeléseiket, a Tismaneanu-jelentésben foglaltaknak megfelelően pedig a kommunizmus magyar vonatkozásainak elmélyültebb vizsgálatára kutatócsoport felállítását javasolják. /Kisebbségi elnöki tanácsos lesz Smaranda Enache? = Szabadság (Kolozsvár), febr. 12./

2008. február 13.

Toró T. Tibor képviselő február 12-én hivatalosan átadta a román államelnöki hivatalnak azt a dokumentumcsomagot, amelynek összeállításáról Tőkés László európai parlamenti képviselő Traian Basescu államfővel állapodott meg decemberben. A dokumentumcsomag a romániai magyar közösség – Tőkésék által megfogalmazott – főbb célkitűzéseit tartalmazza. Toró elmondta: a csomag készítői hat pontban foglalják össze, szerintük mire van szüksége az erdélyi magyarságnak. Szorgalmazzák egy román–magyar reprezentatív kerekasztal összehívását az államfő védnöksége alatt. Politikai támogatást kérnek a Partiumi Keresztény Egyetem akkreditációs törvényének parlamenti elfogadásához. Kérik a magyarság és a kommunista rendszer viszonyának kutatását. Szeretnék azt is, ha a választási törvény módosítása körül zajló vitában a kisebbségek szempontja érvényesülne. Sürgetik a kisebbségi ügyekkel foglalkozó államelnöki tanácsadói intézmény létrehozását, ennek vezetőjéül Smaranda Enache asszonyt, a Pro Europa Liga emberi jogi szervezet társelnökét javasolják. „Kirakat-kezdeményezésnek“ nevezte a csomagot Markó Béla. Az RMDSZ elnöke elmondta: Basescuval annak idején a szövetség már megegyezett a kisebbségi törvényről, az államfő azonban később elállt e jogszabály támogatásától. /Cs. P. T. : Toró átadta Tőkés csomagját. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 13./ A Toró által benyújtott dokumentum összefoglalta a magyar közösség autonómiaigényével kapcsolatos álláspontját, az autonómiát egy, az állam és a nyelvi, kulturális vagy kisebbségi közösségek közötti lojalitási szerződésként bemutatva. Az önkormányzatiság a gazdasági kibontakozásra is lehetőséget teremt. Erre példaként Dél-Tirol esetét hozták fel, mely Olaszország egyik legelmaradottabb régiója volt autonómiája törvénybe iktatásakor, mára viszont az egész Európai Unió egyik legfejlettebb régiójává vált. A román–magyar kerekasztal-megbeszélésekre vonatkozó fejezet felsorolta azokat a dokumentumokat, amelyekben Tőkés László kezdeményezésére az RMDSZ, illetve az erdélyi magyar történelmi egyházak javasoltak. Kevesellették, hogy a kommunizmus elítélését szolgáló, úgynevezett Tismaneanu-jelentés mindössze 18 oldalon foglalkozik a magyar üggyel. /Basescunál a Tőkés-csomag. = Krónika (Kolozsvár), febr. 13./

2008. február 16.

Több temesvári magánszemély postai úton kapott vaskos borítékot, amelyben a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KRE) püspöke, Tőkés László független európai parlamenti képviselő meghívása állt a Szembenézés a kommunista múlttal című, február 15-én tartott konferenciára. A paksaméta tartalmazta – többek között – azt a tavalyi egyházkerületi közleményt, amelyben Bányai Ferenc temesvár-belvárosi református lelkész ügynökmúltját hozták nyilvánosságra, valamint azt a püspöki levelet, amit az egyházfő az egyházközség presbitériumának címzett, bűnpártoló határozatnak nevezve, hogy a világi vezetőtestület elfogadta Bányai gyülekezet előtt mondott bocsánatkérését. A lelkész tavaly beismerte együttműködését a titkosszolgálattal, de súlyosbíthatja helyzetét, hogy az 1998-as egyházkerületi választások alkalmával nyilatkozatot tett arról, hogy a múlt rendszerben nem kollaborált a politikai rendőrséggel. Tőkés kifejtette: „nem vihetjük magunkkal meglapuló besúgóinkat, akik akadályt jelentenek. Ha őket eltávolítjuk, akkor európaivá válhatunk, a szó eszmei értelmében. ” Tőkés László felidézte 1974-es prédikációját, melyet tanára, dr. Kozma Tibor szolgáltatott ki Securitaténak. Marius Oprea, a Kommunizmus Bűntetteit Feltáró Intézet elnöke, miniszterelnöki tanácsos arról beszélt, milyen akadályokba ütköznek a leleplező munkájuk során, és hogy sok szekus tiszt, ügynök, aktivista átmentette pozícióját, és jelenleg is hatalmat gyakorol. A konferencián előadást tartott az a történészcsoport – Molnár János, Vincze Gábor, Nagy Mihály Zoltán – akik az egyházkerület felkérésére tovább kutatják a Tismaneanu-jelentésben a romániai magyarságot hátrányosan érintő kommunista bűntényeket. A tanácskozáson kiosztották a KRE Igazgatótanácsának február 14-i határozati kivonatát, amelyben felszólítják Bányai Ferenc temesvár-belvárosi lelkipásztort, hogy vonuljon vissza lelkészi szolgálatából. /Pataki Lehel Zsolt: Szembenézés a kommunista múlttal. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 16./

2008. március 8.

Országos botrányt és kedvezőtlen nemzetközi visszhangot váltott ki az alkotmánybíróság január 31-i határozata, mellyel az alaptörvénnyel ellentétesnek nyilvánította a lusztrációs törvény azon cikkelyeit, amelyek a politikusok, tisztviselők és egyéb közszereplők átvilágítására hivatott intézmény, a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság (CNSAS) és levéltára (ACNSAS) működését szabályozták. Az alkotmánybíróság határozata nyomán fennállt a veszély, hogy az átvilágító testület működését törvényen kívül helyezik, az egyes személyek állambiztonsági érintettségéről szóló korábbi döntései semmissé válnak, és a nem minősített, kutatható iratok ismét zár alá kerülnek. Február 6-án a civil tiltakozás nyomására kompromisszumos megoldás született. A Tariceanu-kormány sürgősségi kormányrendelettel lehetővé tette működésének folytatását, szűkül azonban a hatásköre. Mindez jelzi, hogy a román politikai elit egy jelentős része kísérletet tesz a lusztrációs folyamat megállítására. A csehszlovák válságot követően, 1969-ben Nicolae Ceausescu parancsot adott egy titkos katonai egység létrehozására (UM 0110), amely a Varsói Szerződés ellen folytatott hírszerző és elhárító munkát az adott ország területén is. Ceausescu idejében a Szekuritáté fontos gazdasági tevékenységet is folytatott. Ennek első megjelenési formája volt a német és a zsidó származású román állampolgárok ,,eladása” az NSZK-nak, valamint Izraelnek. A folyamat 1963-ban kezdődött, amikor a román kormány brit közvetítéssel megegyezett Izraellel tízezer zsidó család kivándorlásában /személyenként 4000–6000 dollár/, ez a Szekuritáté ellenőrzése mellett történt. A hatvanas évek végétől az NSZK kormánya is hasonló módszerekhez folyamodott, és ,,kivásárlási” programot indított, amit az 1978-as államközi egyezmény csak szentesített. Az eddigi kutatások szerint az 1968 és 1989 között kivándorolt, kb. negyvenezer zsidóért 112 millió dollárt fizetett Romániának az izraeli kormány, míg a nyugatnémet hatóságok közel kétszázezer németet ,,vásároltak meg”. Marius Oprea történész szerint az ,,idegenek” kivándorlásának köszönhetően a Külügyi Hírszerző Igazgatóság (DIE) kb. négyszázmillió dolláros tiszta profitot könyvelhetett el. Az állambiztonsági szervek működését 1989. december 31-i hatállyal felfüggesztették: az intézkedés nemcsak az elhárítást, hanem a Külügyi Hírszerző Igazgatóságot és a gazdasági részleget (CIE) is érintette. A belügyi szervek hirtelen leépítését követően több tízezer tiszt és az általuk irányított, 130 ezer főből álló ügynökhálózat ellenőrizhetetlen módon áramlott vissza az ország politikai és gazdasági életébe. 1990-ben a marosvásárhelyi incidens utáni héten, március 26-án Román Hírszerző Szolgálat (RHSZ, SRI) néven – kizárólag korábbi állambiztonsági tisztekből álló – elhárító szolgálat jött létre. 1999. december 9-én hosszú egyeztetések után elfogadták az átvilágító bizottságot /CNSAS/ létrehozó törvényt. Magyarországhoz hasonlóan Romániában is többfokozatú hálózat működött. A képzettebb, megbízhatóbb hálózati személyek (titkos megbízott, titkos munkatárs) tartása sokkal informálisabb keretek között zajlott, nem beszélve az szt-tisztek rendszeréről. Az átvilágító bizottság öt év alatt, 2005-ig alig több mint kétszáz ,,ügynököt” lepleztek le, miközben az országot kormányzó Nastase több száz, 1997 óta ,,pihentetett” volt hírszerzőt és elhárító tisztet reaktivált. Larry L. Watts nemzetbiztonsági szakértő becslése szerint 2003-ban az SRI teljes apparátusának tizenöt százaléka, a külföldi hírszerzéssel foglalkozó szolgálat húsz százaléka 1989 előtt kezdte pályafutását. Az utóbbi időszakban, az EU-hoz való csatlakozás előtt látványosan felgyorsult az átvilágítási folyamat. A Hivatalos Közlöny több száz volt tiszt és ügynök személyes adatait tette közzé, és a nemzetbiztonsági szervek állományában nagyobb megújulásra került sor. Tariceanu kormányfő történeti intézetet hozott létre Marius Oprea történész és nemzetbiztonsági tanácsadó vezetésével, Basescu államfő pedig nemzetközi bizottságot, melyet Vladimir Tismaneanu amerikai politológus irányított. A fennmaradt, közel húszezer folyóméternyi dokumentáció zöme 2006 végéig a jelenlegi szakszolgálatok raktáraiban maradt, mivel ,,gazdáik” lassították vagy egyenesen megtagadták azok átadását a levéltárnak. Elnöki parancsra 2006 őszén közel kétmillió dosszié átadása történt meg, a több ezer folyómétert kitevő anyag feldolgozásának tavaly kezdett neki az átvilágítók közel háromszáz fős stábja. /Stefano Bottoni történész, az MTA Etnikai és Kisebbségkutató Intézet külső munkatársa: Átvilágítási (kudarc)történet Romániában. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 8./

2008. június 14.

Az Európa Parlament (EP) épületében június 12-én mutatták be a kommunista diktatúráról szóló romániai jelentést – tájékoztatott Tőkés László EP-képviselő sajtóirodája. A román történészekből és társadalomtudósokból alkotott munkacsoportot Vladimir Tismaneanu vezetésével Traian Basescu államelnök kérte föl a kommunizmus elnyomó gépezetét bemutató jelentés megírására. A brüsszeli bemutatón részt vett a munkacsoport vezetője, Vladimir Tismaneanu, a Marylandi Egyetem professzora és Horia Roman Patapievici, a Román Kulturális Intézet igazgatója is. Tőkés László üdvözletét Szilágyi Zsolt kabinetfőnök tolmácsolta. A Tismaneanu-jelentés az első olyan hivatalos állami dokumentum, amely rögzíti az etnikai, nyelvi közösségek és vallási felekezetek elleni, az állam által tudatosan irányított elnyomást. Vladimir Tismaneanu elmondta, konkrét javaslatokat is megfogalmaztak a jelentés nyomán: a dokumentum hozzáférhető lesz alternatív oktatási anyagként az iskolákban, tervezik egy, a kommunista diktatúra rémtetteit bemutató intézet létrehozását a budapesti Terror Háza példáját követve. Törvénykezési javaslatuk is van, ugyanis a Szekuritáté egykori verőlegényei mind a mai napig az átlagos nyugdíjak többszörösét kapják az államtól. Patapievici elmondta: a kommunizmus a nácizmus hasonló elbírálást érdemel, nyugaton viszont megmagyarázhatatlan közönyt mutatnak a kommunizmus elítélése kapcsán. A kommunista totalitarizmus illegitim és kriminális rendszer volt, egy őrült utópia, és így kell kezelni. Még húsz évvel a rendszerváltás után is óriási ellenállásba ütközött a diktatúra elítélése. A jelentés megírása politikai támadások kereszttüzébe került: „többen azt is meg akarták akadályozni, hogy a kommunizmust illegitimnek és kriminális rendszernek nyilvánítsuk” „A kommunista rendszer egy tömeggyilkos logikára épül. Elnyomva az egyén és a közösség identitását, az emlékezet szétrombolását akarta véghezvinni. Ha eltöröljük az emlékezetet, közömbösek vagyunk a múlttal, képtelenek leszünk jövőt építeni” – mondta. /Bemutatták Brüsszelben a Tismaneanu-jelentést. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 14./

2008. július 2.

A kommunista elnyomást bemutató romániai jelentést a román történészekből és társadalomtudósokból alkotott munkacsoport készítette el Vladimir Tismaneanu vezetésével. A két világháború között Vladimir Tismaneanu kommunista szülei kominternes sejtekben tevékenykedtek. Apját, Leonid Tisminetchit 1935-ben szovjet propaganda terjesztése miatt lecsukták. Szabadulása után Vladimirral Spanyolországba mentek, apja a spanyol kommunisták oldalán tevékenykedett a polgárháborúban, innen a Szovjetunióba menekültek. 1948-ban tértek vissza Romániába, ahol Vlagyimir apja, Leonid Tisminetchi a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának propaganda osztályán kapott állást. Vladimir 1951-ben született. Apja 1981-ben halt meg. Felesége Hermina, és fia Vladimir ugyanabban az évben elhagyják Romániát. Rövid spanyolországi tartózkodás után, Hermina Venezuelában, a venezuelai kommunisták táborában lelt oltalomra. Vladimir az Egyesült Államokban az Amerikai Kommunista Párt főtitkárának segítségével kapott letelepedési lehetőséget. Az időközben románosított nevű Vladimir Tismaneanu 1974 és 1981 között Romániában a Román Kommunista Párt tagja, a bukaresti pártalapszervezet ifjú propagandistájaként tevékenykedett. Toducz Endre szerint a Tismaneanu-jelentés anélkül ítélte el a gyilkos kommunista rendszert, hogy megnevezte volna a gyilkosokat és a gyilkosságokért felelős agytrösztöket. /Toducz Endre, Mikháza: Kommunista felügyelet alatt készült a Tismaneanu-jelentés. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), júl. 2./

2008. augusztus 26.

Elhunyt Iosif Constantin Dragan, a meggyőződéses vasgárdista, dollármilliárdos üzletember, évtizedeken át a leggazdagabb román, áltörténész, médiacézár. A Kommunizmus Romániai Bűncselekményeit Feltáró Intézet vezetője, Vladimir Tismaneanu megállapította, Ceausescu és Dragan kapcsolata nagyszerűen példázza „a hivatalosan meghirdetett kommunizmus és a valóságban érvényesülő ultrasovinizmus perverz összefonódását”. A romániai holokauszttal foglalkozó Elie Wiesel által elnökölt nemzetközi bizottság jelentése szerint Ceausescu hallgatólagos jóváhagyásával Ion Antonescu lelkes ügyvédeként igyekezett rehabilitáltatni a volt fasiszta marsall rendszerét. Dragan 1990 után szélsőséges kiadókat, kiadványokat támogatott, de maga is kisebb médiabirodalmat épített ki, tévé- és rádióadót működtetve, beindítva a Redesteptarea, valamint a Renasterea Banateana című heti-, illetve napilapot, továbbá az Europa Nova kiadót. A „román civilizáció értékeit szorgalmazó” intézményeket hozott létre, így már 1967-ben a Dragan Európai Alapítvány majd 1991-ben Lugoson a Dragan Európai Egyetemet. Hitt a román nép „sokévezredes múltjában”, ezért Rómában Trákkutató Európai Központot hozott létre, olaszországi Nagard nevű kiadója pedig ontotta a „trakológiai” munkákat. Több mint egymillió dollárt fordított Decebal negyven méteres portréjának sziklába faragására, 2004-ben az Aldunánál. Dragan több mint harminc történelmi tárgyú könyvet, tanulmányt közölt, de a történészek megkérdőjelezik Dragan történészi felkészültségét, Alexandru Pippidi pedig egyenesen sarlatánnak és kalandornak tartja a botcsinálta történészt. /Bogdán Tibor: Ceausescu vasgárdistája. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 26./

2008. augusztus 28.

A néhány napja megjelent Nyilvános tiltakozás című közleményt, a Daniel Vighi temesvári író, újságíró kezdeményezését, amelyben Traian Stef, a nagyváradi Gheorghe Sincai Megyei Könyvtár igazgatójának a könyvtár éléről való feltételezett menesztése ellen tiltakozott, mintegy 63 író, irodalomkritikus, történész, és képzőművész írta alá A közlemény szerint Stef „hibája” az, hogy a könyvtár igazgatójaként olyan irodalmi rendezvényeknek adott helyet – a budapesti Noran Kiadó közvetítésével – amelyeknek meghívottjai Esterházy Péter, Konrád György, Spiró György, Bodor Ádám, Závada Pál, Ágoston Vilmos, Hubay Miklós, valamennyi nemzetközi hírnévnek örvendő író. „Emiatt – írja a közlemény – a Bihar Megyei Tanács útilaput kötne Traian Stef talpára, azzal vádolva őt, hogy »románellenes árnyalatú magyar kulturális rendezvényeket támogatott«. Az aláírás-listán nem csupán Romániában élő értelmiségiek neve szerepel, hanem Ausztrália, Németország, Franciaország, Amerikai Egyesült Államok, Lengyelország, Svájc is jelen van egy-két név erejéig, de a legtöbb szignó mégiscsak romániaiaktól érkezett. Íme a szöveg: „ A románellenesség és a »nem adjuk el az országot« szlogen jegyében időnként felélednek a Ceausescu-féle kulturális fasizmus idejéből örökölt primitív és képzelőerő-hiányos támadások, amelyek újabban Traian Stef ellen irányulnak”. A közleményt küldő feladó, Daniel Vighi ugyanakkor megjegyzi levelében: „Íme, ismét egy eset, amikor a nacionalizmust politikai ürügyként használják fel egy sikeres menedzser és kultúrember leváltására, a nagyváradi politikai klientúra érdekében. ”Kiderül a Nyilvános tiltakozás szövegéből, hogy Traian Stef „csupa hazagyűlöletből olyan nagyszerű antológiát állított össze”, amelyben tíz kortárs román novellista, a nyolcvanas nemzedék tagjainak művei olvashatók magyar nyelvű fordításban, a kötet a már említett Noran Kiadónál jelent meg, Esterházy Péter előszavával. „A budapesti Ünnepi Könyvhéten az antológiát Konrád György mutatta be, a könyvvásár egyik legfontosabb eseményeként számon tartva” –, zárul a közlemény. A listán olyan neveket találhatók, mint például: Horia Roman Patapievici, Vladimir Tismaneanu, Andrei Oisteanu, Ioan T. Morar, Ioan Grosan, Nicolae Prelipceanu, Dumitru Tepeneag, vagy Anamaria Beligan, Carmen Musat, Ovidiu Pecican stb. – Traian Stef még a helyén van. /Köllő Katalin: Civil kurázsi. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 28./

2008. október 20.

A magyar és román oktatási tárca által aláírandó nyilatkozat ajánlása szerint a romániai és a magyarországi oktatási intézményekben kibocsátott érettségi és egyetemi diplomákat, mesteri és doktori fokozatokat automatikusan kölcsönösen elismerik a két ország illetékesei. Román és magyar értelmiségiek fordultak nyílt levélben Calin Popescu-Tariceanu román és Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnökhöz a nagyváradi Gheorghe Sincai Megyei Könyvtár igazgatójának menesztése ügyében. Aggodalmukat fejezik ki amiatt, hogy lejárató hadjárat folyik Traian Stef író, az intézmény vezetője ellen azért, mert számos olyan rendezvénynek is teret engedett, ahol részt vettek a magyar és a román irodalom ismert alakjai. Az aláírók közt szerepel Gabriel Andreescu, Smaranda Enache, Vladimir Tismaneanu, Ágoston Hugó, Bakk Miklós és Konrád György is. A magyar kormány évente milliárd forintos nagyságrendű összegekkel támogatja a két egyetemet /a Partiumi Keresztény Egyetemet és a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemet/. A román kormányilletékesek ígérete szerint a PKE az akkreditálást követően kaphat pénzügyi támogatást a kabinettől. Levélben kérte a Partiumi Keresztény Egyetem vezetősége a román–magyar együttes kormányülés résztvevőit, hogy tűzzék az összejövetel napirendjére az erdélyi, illetve partiumi magyar magánegyetemi rendszer román költségvetési támogatását. Tőkés László európai parlamenti képviselő sajtóirodája közleményében hangsúlyozza: a törvény adta keretek kihasználásával immár lehetőség nyílhat arra, hogy az anyaországi költségvetési támogatás mellett az akkreditált Partiumi Keresztény Egyetem, illetve a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem román állami finanszírozásban is részesüljön. /Bogdán Tibor Román–magyar diplomaelismerés. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 20./

2008. november 28.

Az elhunyt Kónya Ádám emléke előtti tisztelgéssel kezdődött a Tőkés László részvételével tartott fórum november 26-án Sepsiszentgyörgyön, majd a kommunizmus éveire emlékezett a református püspök. Felidézte a falurombolás elleni nyilatkozatot, majd a kommunizmus elleni küzdelem kapcsán hangsúlyozta: a papságon, sőt, a református egyházon belül is voltak besúgók, közülük sokan ma is közéleti szerepet vállalnak. Szükséges a totalitárius rendszer elleni küzdelem, hogy a közélet megtisztulásához járuljon hozzá – mondta a püspök, rávilágítva: a kommunizmus ma is tovább él a mentalitásban, ezt bizonyítja, hogy ma sem szívesen beszélnek erről az emberek, mind az egyházban, mind az Európai Parlamentben kerülik ezt a témát. A Református Világszövetség európai nagygyűlésén a résztvevők azt mondták, nem lehet elítélni a kommunista rezsimet, mert nincsenek bizonyítékok az áldozatokra. A globális kommunizmus áldozatainak száma százmillióra tehető, ezért lenne fontos, hogy az Európai Parlament elítélje a rendszert a nácizmussal együtt, mint tette azt a román államfő a Tismaneanu-jelentés bemutatása után – mondta Tőkés, hangsúlyozva: képviselői munkájának ez az egyik fontos célkitűzése. Ugyanakkor szeretnék elérni, hogy a totalitárius rendszerek áldozatainak emléknapjává nyilvánítsák augusztus 23-át, az 1939-es Ribbentrop–Molotov-paktum aláírásának dátumát. A rendezvényen Toró T. Tibor képviselő a kommunizmus elleni küzdelem parlamenti tapasztalatairól beszélt, hangsúlyozva, a több mint másfél évtizede a Temesvári Kiáltványban megfogalmazott átvilágítási törvény (amely megtiltaná, hogy közéleti szerepet vállaljanak azok, akik az elnyomó apparátus részesei voltak) elakadt a törvényhozás labirintusában, nemrég pedig a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság működésére vonatkozó jogszabályt is alkotmányellenesnek ítélték, sürgősségi rendelettel kellett biztosítani az intézmény további munkáját. /Farcádi Botond: Szemben a kommunizmussal. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 28./

2009. február 23.

„Csángóügyben Marshall-tervre van szükség” – jelentette ki Tőkés László európai parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke a február 20-án, Nagyváradon tartott Csángónap alkalmával, a második világháború után Nyugat-Európa újjáépítésében fontos szerepet betöltő, átfogó segélyprogramra utalva. Az EMNT azzal a céllal hirdette meg a rendezvényt, hogy kiegészítse a csángókért 2000-ben indított cselekvési tervet. „Annál is inkább szüksége van a csángóságnak erre, mert Moldovában a csángók vértelen népirtásnak vannak kitéve” – hangsúlyozta az EP-képviselő, hozzátéve, hogy a csángó sorsban benne látja a magyarság sorsát is. A politikus ugyanakkor bejelentette, hogy EP-képviselői irodája megrendelte a Tismaneanu-jelentésen dolgozó magyar szakemberektől az ún. Magyar Tismaneanu-jelentést arról, hogy a kommunista rezsim milyen elnyomó, beolvasztó tevékenységet folytatott a magyar és a csángó közösség ellen. A résztvevők egyetértettek abban, hogy ki kell terjeszteni a magyar nyelv oktatására vonatkozó programot, és a jelenlegi 20-ról 50-re kell növelni azoknak a településeknek a számát, ahol iskolákban vagy közösségi házakban elsajátíthatják anyanyelvűket a csángó gyerekek. Hangsúlyozták, a jelenlegi mintegy 1500 magyarul tanuló gyermeken kívül csak Bákó megyében további – hozzávetőleg – kilenc-tíz ezerre tehető azon kicsinyek száma, akik tudnak vagy értenek még magyarul. A rendezvény résztvevői közös nyilatkozatot is elfogadtak, amelyben kifejtik, hogy az ezelőtt tíz évvel megfogalmazott Csángó cselekvési terv alapján stratégiai tervet dolgoznak ki a csángók védelmében. Hangsúlyozzák: az oktatási program folytatása és bővítése mellett szükségesnek tartják, hogy a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége és az EMNT közösen dolgozzon ki oktatási segédanyagot a csángómagyarok történetéről és jelenlegi helyzetéről, és külön felhívják a figyelmet az Erdélybe származott csángómagyarok helyzetére, és számukra is egy oktatási és kulturális program létrehozását javasolják. A magyar misézés ügyében ugyanakkor megkereséssel fordulnak a hazai és külföldi egyházakhoz, hogy támogassák a csángómagyarok nemzeti kisebbségi, vallási és anyanyelvi jogainak az elismertetését. /Marshall-tervet a csángóknak. = Krónika (Kolozsvár), febr. 23./

2009. május 20.

Kolozsváron az Erdélyi Múzeum-Egyesület székhelyén mutatták be május 18-án Nagy Mihály Zoltán és Olti Ágoston fiatal történészek Érdekképviselet vagy pártpolitika? Iratok a Magyar Népi Szövetség történetéhez 1944–1953 /Pro Print Kiadó, Csíkszereda/ című munkájukat. Egyed Ákos EME-elnök rámutatott, annak idején a Magyar Népi Szövetség (MNSZ) érezhetően alakította a romániai magyar közvéleményt. Kezdetben az MNSZ reményeket fűzött a kiépülő új hatalomhoz, tárgyalási pozíciót keresett a hazai magyarság számára, aztán következett a leépülés, a többségi ígéretek be nem tartása. A kötet célja a valóság megismerése. Kiderült, hogy helyi szinten az MNSZ determináltabb volt, mint az országos vezetés. Az 1990 utáni román történetírás megfeledkezett a magyar kisebbségről, amelyhez legfeljebb azt a sémát csatlakoztatja, hogy a kommunizmust a magyarok és a zsidók hozták be az országba, és ezt még „megspékelik” a magyar irredentizmus nyomaival. Vitatható, hogy az MNSZ keretében milyen mértékben valósultak meg a Moszkvából és Bukarestből diktált pártérdekek. /Ö. I. B. : Érdekképviseletünk múltjáról. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 20./ „A Magyar Népi Szövetség története rendkívül összetett. Ebbe a bonyolult belső életbe nyújtanak betekintést a most nyilvánosságra hozott iratok” – jelezte Lönhárt Tamás egyetemi adjunktus az Érdekképviselet vagy pártpolitika? című forráskötetről. – Az MNSZ történetéből nemrég szintén könyvet író Lönhárt elmondta: tagadhatatlan, hogy a szövetségnek az illúziók és elvárások, illetve az elért eredmények közötti mérlege negatív. Az MNSZ az évek során, 1953-ban bekövetkezett megszűnéséig a Román Munkáspárt magyar tagozatává, azaz a kommunista hatalom magyar hivatalos szervévé vált. Olti Ágoston szavai szerint sokáig nem tudták, hogy az MNSZ iratanyaga egyáltalán megmaradt-e. „A véletlennek köszönhető, hogy ezek a források a birtokunkba kerültek, és arra törekedtünk, hogy a szervezet életét tükröző iratokat tegyük közzé” – mondta a Tismaneanu-jelentés összeállításában is tevékenykedő kutató. Nagy Mihály Zoltán elsősorban az EME-ének köszönte meg, hogy lehetővé tette a kutatást, és sajnálatát fejezte ki, hogy a mai „divat” a kutatóknak legfeljebb egy-másfél éves „projektek” keretében nyújt munkalehetőséget, holott „ennyi idő legfeljebb arra elegendő, hogy a kutató feltérképezze a keresett iratokat őrző levéltárakat és gyűjteményeket”. Elhangzott: az erdélyi magyar kutatók munkáit román nyelven is ki kell adni. /Benkő Levente: Tisztító források. = Krónika (Kolozsvár), máj. 20./ Megjegyzés: Lönhárt Tamás említett könyve: Uniunea Populara Maghiara in perioada instaurarii regimului comunist in Romania, Argonaut, Kolozsvár, 2008.

2009. július 20.

Tűző napon, rekkenő hőségben került sor július 18-án Tusnádfürdőn a 20. Bálványosi Nyári Szabadegyetemen Traian Basescu államfő, Tőkés László EP-képviselő és Orbán Viktor volt magyar miniszterelnök előadással egybekötött vitájára, amelyet Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi és határon túli bizottságának elnöke moderált. Orbán Rendszerváltók Európában címmel tartott előadást a baloldal csődjéről, a jobboldal sikeréről. Füttykoncert és hurrogás volt a reakció Traian Basescu államfő azon kijelentésére, hogy egyenlő szintű autonómiára van szükség Székelyudvarhelyen, Tulceán és Caracalban. A hallgatóság füttykoncerttel fejezte ki egyet nem értését akkor is, amikor az államfő emlékeztetett: az alkotmány első paragrafusa szerint Románia egységes nemzetállam. Basescu azzal válaszolt, hogy háromszor megismételte: Románia alkotmánya szerint az ország egységes nemzetállam. Tőkés László EP-képviselő előadása során kisebb párbeszéd alakult ki közte és az államfő között. Amikor a magyar politikus az alkotmány módosításának szükségességét említette, Traian Basescu közbevágott: – Próbáltuk módosítani az alkotmányt, de az RMDSZ nem támogatta – fogalmazott. Tőkés László pedig így replikázott: – Sajnálatos, hogy olykor a magyar politika is téved. Tőkés elítélte a szlovákiai nyelvtörvényt, és felhívta a figyelmet arra, hogy Csángóföldön még mindig korlátozzák a magyar oktatást, és tilos a magyar nyelvű mise a templomokban. Emlékeztetett a Székelyföldön leváltott magyar intézményvezetők miatt és a Bolyai Egyetem visszaállításáért sorra került tüntetésekre, majd Traian Basescu néhány érdemét méltatta: a decentralizáció támogatása, a Tismaneanu-jelentés. – Az államfő az általános autonómiát is vállalja. Még akkor is, ha azt mondja, hogy Tulceában, Caracalban és Székelyudvarhelyen egyenlő szintű autonómiára van szükség. Ez is valami – fogalmazott Tőkés. Az EP-képviselő szerint „nemzetpolitikai rendszerváltozásra” van szükség „a magyar nemzet ügyében a Kárpát-medencében”. – A politikában nincs olyan, hogy sohasem – mondta, utalva az államfőnek az autonómiára vonatkozó kijelentésére. – A nézetek revideálására van szükség, nem szabad leragadni a régi kommunista és nacionál-kommunista eszméknél – figyelmeztetett, majd hozzátette: nincs szükség az ortodox egyház és a román fegyveres erők expanziójára Székelyföldön. – Magyar kisebbségi törvényre van szükség. A többi kisebbséggel szolidaritást vállalunk, de nekünk sajátos gondjaink vannak, amelyekkel a többi kisebbség nem szembesül – szögezte le a politikus. A román államfő leszögezte: természetesnek tartja a kettős állampolgárságot, amelyet az új európai konstrukció körülményei között Románia nem ellenez. A rendezvény végén Basescu a színpadra invitálta az egyik autonómia-transzparenst kezében tartó hölgyet, leültette a saját helyére, és felkérte: magyarázza el, mit ért autonómia alatt. Az asszony végül annyit elmondott, hogy önrendelkezést szeretne a székelyföldiek és gazdasági függetlenséget Székelyföld számára. Basescu fölényesen válaszolt: Székelyföld ötven százalékkal többet kap a bukaresti költségvetésből, mint amennyit oda befizet, gazdasági ereje a függetlenséghez, intézményeinek eltartásához tehát nincs. A rendezvényt követően Traian Basescu és Orbán Viktor négyszemközti tárgyalásra vonult vissza, ennek tartalmáról azonban részleteket egyikük sem közölt. /Ferencz Zsolt, Kiss Olivér: Kifütyülték és lehurrogták Traian Basescut Székelyföldön. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 20./

2009. október 2.

Traian Basescu államfő mandátumának megszerzésekor egyebek között a kommunizmus bűneinek egyértelmű elítélésére tett ígéretet. Öt év után látható, a román államfő valóban ítélkezett a kommunizmus haszonélvezői, szekus vallatói és verőlegényei fölött: életük végéig tartó jólétre ítélte őket. Az államfő kezdeményezésére létrejött, Tismaneanu-bizottság néven ismertté vált Kommunizmus Romániai Bűncselekményeit Feltáró Intézet tevékenységéről megoszlanak a vélemények. Maga az intézet elnöke, Marius Oprea történész úgy véli, a testület voltaképpen „elpolitizálta a történelmet”. Oprea maga is a kommunizmus konkrét bűntetteinek kivizsgálója, vezetésével például idén 18 antikommunista partizán holttestét exhumálták a hegyekben. A kihantolásnál a „felső utasítás hiányára” hivatkozva, nem jelentek meg a meghívott történészek. Oprea szerint a jelenlegi hatalom számos politikusának a feje hullana a kommunizmus tényleges elítélése esetén. A parlament két háza még mindig nem szavazott meg a kommunizmus bűneit tételesen elítélő nyilatkozatot, nem határozott a kommunista megtorlások és terror áldozatai előtt tisztelgő emléknap bevezetéséről, nem jött létre a romániai kommunista diktatúra múzeuma, nem állították össze a román kommunizmus enciklopédiáját. /Bogdán Tibor: A kommunizmus büntetlen bűnei. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 2./


lapozás: 1-30 | 31-58




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2020
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998