udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 3 találat lapozás: 1-3
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Helymutató:

2008. május 21.

A zoboraljai Alsóbodokon, Felvidéken május 17-én a Magyar Koalíció Pártjának Stratégiai Tanácsa és a Zoboralja Közhasznú Társaság szervezésében szórványkonferenciát tartottak a Kárpát-medencei szórványmagyarságról. A konferencián részt vettek a magyar nemzet szlovákiai (Felvidék), romániai (Erdély, Partium, Bánság), szerbiai (Délvidék), szlovéniai (Muravidék), ukrajnai (Kárpátalja) közösségeinek és a nyugati magyarságnak a képviselői, valamint magyarországi szakemberek. A közlemény szerint tanácskozás résztvevői megállapították, hogy az elszakított magyarság őshonos településein, tájegységeiben eddig nem tapasztalt mértékben jelenik meg a szórványosodás és annak összes demográfiai, lélektani, valamint kulturális következménye. Ma már nemcsak a néprajzi és nyelvi peremterületek szórványosodnak, hanem a magyarság által összefüggően lakott területeken is megjelennek a szórványosodás egyes elemei. Okát ennek elsősorban a Trianon után kialakult helyzetekben kell keresni: a szülőföld kényszerű elhagyásában, a magyar lakosság szülőföldjéről való kitelepítésében, kiűzésében vagy elmenekülésében, a magyar nyelvű oktatás fokozatos felszámolásában, a magyar közművelődés elsorvasztásában, szinte minden, a nemzethez kötődő közösségi tér elsorvasztásában, a magyar nyelvnek a közéletből és a napi kapcsolatokból való kiszorításában, a magyar településszerkezet szervezett fellazításában és a nemzetiségi arányoknak a magyarok kárára való megváltoztatásában, a szülőföld gazdasági eltartó erejének gyengítésében, a szervezett asszimilációban, a demográfiai mutatók romlásában stb. A tanácskozás résztvevői egyetértettek abban, hogy az elszakítottságban élő magyarság szórványkérdésével rendszeresen és rendszerezetten kell foglalkozni, és a szórványokkal törődni kell. A szórványok kormányzati és társadalmi segítség nélkül önmaguk nem tudják enyhíteni gondjaikat. Fontosnak tartják az egész Kárpát-medencében fogható, a nap 24 órájában sugárzó rádió működtetését. Hivatkozva a gyermek jogára el kell érni, hogy az általános iskola első négy osztályát minden gyermek saját anyanyelvén és szülőhelyén végezhesse. A szórványosodás megállításában fontos szerep jut a családnak, ezért különös figyelmet kell szentelni az erkölcsi nevelésnek és a családközpontú nevelésnek. Balla Mihály, a Fidesz országgyűlési képviselője leszögezte, sajnos, a mai átlag magyarországi ember számára a „szórványmagyarság” kifejezés gyakorlatilag nem sokat vagy semmit sem jelent, mert legtöbbjük egyáltalán nem szembesül ezzel a problémával. Balla szerint Arra kell törekedni, hogy a határon túli magyarok számára létrehozott intézmények és egyéb létesítmények, mint pl. Máért, Apáczai Közalapítvány, Selye János Egyetem, Erdélyi Magyar Tudományegyetem, kedvezménytörvény, Mária Valéria-híd, a csángóügy stb. – európai üggyé váljanak. Szabó Vilmos, az Országgyűlés külügyi és határon túli magyarok bizottságának alelnöke, MSZP országgyűlési képviselő szerint a szórványsors elleni küzdelmet a magyarság saját belső viszályai, politikai harcai is nehezítik. /Aggasztó méretekben szórványosodik a Kárpát-medencei magyarság. Délvidéki konferencia a magyar népességfogyásról. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), máj. 21./

2008. október 22.

Nemrég alakult meg Budapesten a Szórvány Tanács, és máris támadások kereszttüzébe került. Gémesi Ferenc, a Magyar Miniszterelnöki Hivatal kisebbség- és nemzetpolitikáért felelős szakállamtitkára szeptemberben jelentette be Kolozsváron, hogy a magyar kormány szórványévnek nyilvánította a 2009-es esztendőt, és szakmai testületet hoz létre a kérdésben. Vetési László lelkész, az Erdélyi Református Egyházkerület szórvány-ügyi előadója elmondta, hogy májusban a felvidéki Alsóbodokon volt egy tanácskozás, amit Duray Miklós és a Magyar Koalíció Pártja szervezett. Ott elhangzott, hogy valamit tenni kell a Kárpát-medencei szórványkérdés ügyében. A tanácskozás zárónyilatkozatában, amit a résztvevők elküldtek a Miniszterelnöki Hivatalhoz, benne volt ez a kérés, hogy szórvány tanácsra, szakértői munkacsoportra lenne szükség. Ezután szeptemberben volt még egy tanácskozás Ausztriában, Felsőpulyán, ahol ismét felvetődött ennek szükségessége. Vetési emlékeztetett: 1998-ig működött az úgynevezett Romániai Magyar Szórványtanács, amely nem szűnt meg, csak elerőtlenedett. Az erdélyi szórványtanács alulról felfelé szerveződött: erdélyi magyar országos intézmények a testületbe szakembereket jelöltek. Így alakult ki egy húsz személyből álló kis csapat, amely folyamatosan megbeszélte a szórvánnyal kapcsolatos erdélyi szakkérdéseket, tennivalókat. Mindez a Miniszterelnöki Hivatalnál most másképpen zajlott. Ők teljesen felülről szervezték meg Szórvány Tanácsot, nem voltak megfelelő előzetes egyeztetések, és nem kérdeztek meg legitim szervezeteket az illető ország területéről. Ez sok nézeteltérést és elégedetlenséget váltott ki a különböző régiókban. Vita volt például arról, hogy miért maradtak ki az ausztriai, őrvidéki őshonos, tehát nem emigrációs magyarok. A húsztagú Szórvány Tanácsban az erdélyi lobbi a legnagyobb, öten vesznek részt benne: Lakatos András, az RMDSZ ügyvezető alelnöke, Pásztor Gabriella oktatási államtitkár, Hegyeli Attila csángó oktatási programfelelős, Balázs-Bécsi Attila, a szamosújvári Téka Alapítvány elnöke és Vetési László. Alakuló ülés volt, bővebb beszélgetésre nem volt alkalom. A tanács vezetőjének megválasztásánál Vetési előzetes felkérésre javasolta, hogy az elnök a legnehezebb helyzetben lévő európai őshonos szórványból, a szlovéniaiból legyen. Megállapodtak abban, hogy évente egyszer-kétszer fognak találkozni, és elektronikusan tartanak kapcsolatot. Vetési elmondta, hogy ő csak politikamentesen tud részt venni ebben a munkában. Össze kell gyűjteni megbeszélésre a Kárpát-medencei szórványkollégiumok vezetőit, létre kell hozni egy nagy Kárpát-medencei magyar adatbázist, folytatva, bővítve a regions. hu információit. A Kárpát-medencei magyar szórványok támogatási háttere messze elmarad az elvárásoktól. Vetési hangsúlyozta, ha csak azoknál a pénzösszegeknél maradnak, amelyeket a magyar kormány a Szülőföld Alapon keresztül a határon túlra a szórványnak juttat, akkor nem lesznek eredményesek. Vetési magával vitt egy hatalmas – 350 képből álló – bemutató anyagot, amely a romániai magyar szórványoktatás intézményeinek, szórványkollégiumainak bemutatását tartalmazta. Ilyen képanyag mostanáig nem volt. A kormány tervez egy nagy magyar szórványkonferenciát, amit Vetési nem támogat. Szerinte kis feladatterületekre kell összpontosítani. Erdélyben a legfőbb gond az alapintézmények fenntartására juttatott normatív támogatás biztosítása. A legégetőbb feladat a romániai magyar szórványoktatás finanszírozása. Folytatni kell az önálló iskolateremtést belső Erdélyben is. Meg kell oldani például a szamosújvári önálló magyar oktatás kérdését. El kell dőlnie továbbá, hogy a Beszterce–Dés–Szamosújvár–Kolozsvár tengelyben melyik iskola marad meg. Szilágyságon Diósad nyolc osztályos iskoláját az idéntől már nem tudta fenntartani. El kell dőlnie, hogy Felvinc, Marosújvár és Székelykocsárd közül melyik lehet oktatási központ. /Papp Annamária: ”Csak világos tervek mellett látszik a cselekvés útja” = Szabadság (Kolozsvár), okt. 22./

2009. március 26.

Vetési László erdélyi református lelkészt választották a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF) március 25-én megalakult szórványügyi munkacsoportja elnökévé. A KMKF újonnan létrejött munkacsoportja 2010 szeptemberére dolgoz ki stratégiai tervet a Kárpát-medencei és a világban szétszóródott magyar közösségek szórványosodásának mérséklésére. Vetési László elmondta, hogy az általa vezetett munkacsoport elsősorban stratégiai tervezéssel és a szakmai munka előkészítésével foglalkozik majd. Vetési László Kolozsváron lelkész, az erdélyi református egyházkerület szórványügyi előadójaként foglalkozik az Erdélyben szórványban élő magyarsággal. Vetési megválasztásával nemcsak a KMKF, hanem a Miniszterelnöki Hivatal által tavaly létrehozott Szórvány Tanácsnak is tagja. Mint mondta, „a kettő nem zárja ki egymást”, mert míg a munkacsoport főleg szakmai előkészítéssel foglalkozik, addig a Szórvány Tanács inkább tanácsadó háttérintézménynek tekinthető, amely például javaslatot tett arra, hogy a határon túli magyarok 2009-es támogatásában melyek a kiemelten fontos feladatok. A KMKF munkájában részt vevő Németh Zsolt (Fidesz) és Gedei József (MSZP) egyetértően elmondták, hogy a szórvány munkacsoport megalakulásához nagyban hozzájárult a Duray Miklós, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártja stratégiai alelnöke kezdeményezésére és a közreműködésével megtartott első, a magyar szórványokkal foglalkozó konferencia, amelyet 2008-ban rendeztek meg a szlovákiai Alsóbodokon (Dolné Obdokovce). /Vetési László a KMKF szórványfelelőse. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 26./


lapozás: 1-3




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998