udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 24 találat lapozás: 1-24
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Helymutató:

1998. március 6.

Márc. 6-7-én a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség és a négy erdélyi - már működő vagy épülőfélben levő - tanulmányi ház /a csíksomlyói, alvinci, gyergyószentmiklósi és marosvásárhelyi/ Csíksomlyón, a Jakab Antal Tanulmányi Házban Új öntudat Romániában - Az egyház, a demokrácia és az oktatás viszonya címmel rendezett kétnapos konferenciát. A rendezvény megnyitásakor dr. Jakubinyi György római katolikus érsek celebrált szentmisét, majd Paul Card. Poupard, a Kultúra Pápai Tanácsa elnökének képviseletében dr. Kovács Gergely mondott üdvözletet és bevezetőt. Az előadások az állam és egyház viszonyát, valamint az oktatás kérdését állították központba. Markó Béla a konferencia első napján A demokratizálási folyamat jelenlegi állapota és kilátásai Romániában címmel tartott előadást. További előadásokat tartottak: prof. dr. Szegő Katalin, aki az önállóan gondolkodó pedagógus eszményét kérte számon a kortárs oktatási rendszertől (Új életszemlélet és új öntudat Romániában). dr. Kötő József, az RMDSZ oktatás-, művelődés- és egyházügyi alelnöke és dr. Bencsik István egyházjogász (Egyház és állam Romániában), prof. dr. Cs. Gyimesi Éva a Láthatatlan Kollégium példájára hivatkozva szorgalmazta a nevelőmunkát, és prof. dr. Vencser László (Egyház, oktatás, demokrácia). /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), márc. 9., 1222. sz., Jakabffy Tamás: Másfél nap öntudat. = Vasárnap (Kolozsvár), márc. 24./

1995. december 27.

Dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsekkel készített interjút Marián Antal. Az 1995. év tevékenységét címszavakban összefoglalta az érsek: papképzés, hittanárképzés, iskolai- és felnőtt hitoktatás, liturgiai tevékenység, szentség-kiszolgáltatás, templomfelszentelések, beteggondozás, börtönpasztoráció, caritas-tevékenység, stb. Évtizedek óta segítik papokkal a temesvári egyházmegyét. 1994 óta Kárpátalján is szolgál egy erdélyi pap. - A kassai szentté avatással Erdély megkapta első szentjét, az alvinci születésű Pongrácz Szent István jezsuita vértanú személyében. Egyben ő az első nem Árpád-házi magyar szent is. - A bukaresti Apostoli Nunciatúra a római pápát képviseli, védi a kisebbségek jogait is. - Az érsek természetesnek tartja, hogy az erdélyi egyházak együtt tárgyalják meg közös ügyeiket. -Az erdélyi római katolikus provincia felállítását 1990-ben kérte a négy erdélyi történelmi magyar egyházmegye főpásztora. A Szentatya a kérés első részét 1991-ben teljesítette, Gyulafehérvárt kivette Bukarest fennhatósága alól, a második lépés, hogy az erdélyi magyar püspökségek egy tartományt alkossanak, várat magára. - "Először katolikus hívő vagyok, másodszor a magyar nép fia, harmadszor román állampolgár. A hívők érdekeiért folytatott küzdelemben ez az értéksorrend vezet" - vallja Jakubinyi érsek. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 27./

1997. június 17.

Bethlen Könyvtár /Nagyenyed/ jún. 6-7-én tudományos rendezvénysorozattal emlékezett a könyvtár létrejöttének 375. évfordulójára. Az erdélyi könyvtárak a tudomány szolgálatában című szimpóziumon Ambrus Hedvig, dr. Deé Nagy Anikó, Spielmann Mihály /Teleki Könyvtár munkatársai/, Olosz Katalin /Marosvásárhely/, Újvári Mária /Kolozsvár, Egyetemi Könyvtár/, Sipos Ibolya /Batthyaneum, Gyulafehérvár/ és Roth András Lajos /Dokumentációs Könyvtár, Székelyudvarhely/ tartott előadást. A részvevők megismerkedtek ezzel a vidékkel, Gyulafehérváron a Batthyaneum kincseivel, értékes könyveivel, majd a székesegyházzal, Alvincen felidézték a történelmet, Marosilyén Bethlen Gábor ma is álló szülőházán koszorút helyeztek el. Visszajövet Ompolyosgyepűn az 1848. okt. 24-én a románok által meggyilkolt, Zalatnáról menekülő 700 ártatlan magyar tömegsírjánál megálltak, az obeliszk előtt, Sárdon, Boroskrakkón, Marosszentimrén a református lelkek nélkül maradt, málladozó templomok előtt, Magyarigenben Bod Péter síremléke előtt, az ezer férőhelyes, de ma már csak hat református lelket befogadó templom előtt és mellette az állandó Bod Péter-kiállítást tekintették meg. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 17./

2000. október 1.

Államalapító Szent István király domborműve díszíti szeptember 9-e óta Nyárádtő katolikus templomának homlokzatát. Bálint Károly szobrászművész alkotását Tamás József segédpüspök áldotta meg. A nyárádtői és környékbeli hívek és a paptársak az említett események mellett a templom három védőszentjére emlékeztek. Az alvinci születésű Pongrácz István, a lengyel Grodecz Menyhért és a horvát Körösi Márk 1619. szeptember 7-én Kassán szenvedett vértanúhalált katolikus hitéért, és 1995-ben II. János Pál pápa avatta szentté őket. A templom új harangot is kapott, az Illyés Közalapítvány és mások támogatásával. Ugyanakkor márvány emléktáblát helyeztek el a templom falán a két világháborúban elesett nyárádtői férfiak emlékére, akiknek neve nem kerülhetett fel a falu központjában felavatott emlékműre. /Emlékezetes búcsú Nyárádtőn. = Vasárnap (Kolozsvár), okt. 1./

2000. október 16.

Okt. 15-én befejeződött a csíksomlyói Jakab Antal Tanulmányi Házban a Romániai Magyar Pax Romana idei tanulmányi találkozója. Jakabffy Tamás, a rendezvény szervezője elmondta, hogy a mostani találkozó sorrendben immár a kilencedik. - Megalakulása, 1992 óta minden évben megrendezik az őszi találkozókat, sőt két alkalommal külön ifjúsági találkozót is szerveztek Alvincen. Az idei tanulmányi találkozó a Mire nekünk a teológia? kérdésre kereste a választ. Ez tulajdonképpen értelmiségiek számára létrehozott keresztény, katolikus mozgalom, Más felekezethez tartozók is kapcsolódhatnak hozzá, látogathatják a rendezvényeit, részt vehetnek a programjain. A szervezetnek jók a kapcsolatai a magyar Pax Romana-szervezettel, részt vesznek egymás rendezvényein. Ugyanakkor levelező tagjai a genfi székhelyű nemzetközi Pax Romana-szervezetnek. /Katolikus értelmiségi fórum. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 16./

2000. június 28.

A Fehér megyei Alvincen született Szőts István filmrendező, a magyar filmművészet európai rangú mestere, az Emberek a havason c. világhírű film alkotója. Az RMDSZ Fehér megyei szervezete ás a MVSZ Erdélyi Társasága kezdeményezésére júl. 2-án emléktáblát lepleznek le a Szőts István Alvincen lévő apai szülőháza épületén. /Szőts István emléktáblát avatnak Alvincen. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 28./

2000. augusztus 10.

Megjelent a Filmtett /Kolozsvár/ magazin második, július-augusztusi összevont száma. A lap a sorozatok, szappanoperák, telenovellák világába nyújt alapos betekintést. Az Alvincen született Szőts István rendezőre Gaál István emlékezett, emléktáblája leleplezése alkalmából. /Balázs Bence: Megjelent a Filmtett 2. száma. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 10./

2003. december 10.

Dec. 9-én Kolozsváron találkoztak a magyarországi Teleki László Alapítvány képviselői a műemlékvédelmi támogatások erdélyi haszonélvezőivel. Eljött dr. Diószegi László, a Teleki László Alapítvány ügyvezető igazgatója, Sebestyén József, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma műemléki szakosztályának főtanácsosa és Barabás Béla az alapítvány munkatársa. A magyar kormány a Teleki László Alapítványon keresztül 1999 óta évente támogatja a határon túli műemlékek állagmegóvását, felújítását. Az évi 90 millió forintból a műemlékek restaurálására szánt támogatások mellett az épületek állapotát feltáró kutatási programokat is segítik. Diószegi László elismerte, hogy az évi 90 millió forint csak gesztus értékűnek tekinthető, ehhez a helyi közösségeknek is hozzá kell járulniuk, mind anyagilag, mind munkával. Idén mintegy tizenöt épület felújítására juttatnak pénzt. Ezek között szerepel a hadadi református templom, a miklósvári Kálnoky-kastély, az alvinci református templom, a csíkrákosi római katolikus templom, a csíksomlyói Salvator kápolna és a marosillyei Bethlen-kastély. A bonchidai Bánffy-kastély felújítását azonban nem tudták támogatni, mivel itt nagyon sok pénzre lenne szükség. Emellett a Bánffy-kastély esetében a tulajdonjogi viszonyok sem tisztázottak. /Pap Melinda: Erdélyi műemlékeket támogatnak. Megbeszélés a református püspökségen. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 10./

1997. november 9.

Nov. 9-én a pápa a Szent Péter bazilikában boldoggá avatta Apor Vilmost, aki 1945-ben győri püspökként élete árán védte meg a püspöki palotába menekült nőket a szovjet katonák elől. Apor Vilmost a nagyváradi egyházmegyében szentelték pappá, ezért a boldoggá avatási pápai misén koncelebránsként ott volt Jakubiniy György gyulafehérvári érsek és Tempfli József nagyváradi püspök. /Magyar Nemzet, nov. 10./ "Tavaly Kassán, őszentsége II. János Pál pápa az erdélyi Alvincen született Pongrác István vértanút avatta szentté. Apor Vilmos püspök boldoggá avatásával újból erdélyi magyar ember életútját mutatják fel az egész keresztény világ számára." Apor Vilmosra "büszke lehet népe, amelyből vétetett, a székely nép." /Patrubány Miklós: Székely csillag. = Magyar Nemzet, nov. 10./

2002. április 9.

Rácz Levente, illetve Ioan Rus elnökök ápr. 6-án aláírták a Fehér megyei RMDSZ?SZDP megállapodást. A megegyezés 8 fejezetbe foglalja a két politikai szervezet 2002-es évi együttműködési irányelveit és módozatait, amelyek a magyar iskolahálózat anyagi és szervezési támogatásával, a magyar kulturális értékek megőrzésével, a státustörvény alkalmazásával, közösségi javak visszaszolgáltatásával, a megyei úthálózat javításával kapcsolatosak. A megállapodás értelmében támogatni fogják a nagyenyedi középkori vár, valamint a magyar történelmi egyházak templomainak renoválását, illetve az elhagyott templomok, udvarházak (Martinuzzi-kastély, alvinci, szentimrei, magyarigeni templomok) állagmegőrzését. A magyarlapádi népi együttesek és az enyedi Nemzetközi Művésztábor támogatása is biztatónak ígérkezik. Egy kérdés a Batthyaneum Könyvtárral kapcsolatosan, így szólt: az SZDP visszavonja-e törvényszéki keresetét? A prefektus szerint e kérdés megoldását az országos monitorizáló bizottság hatáskörébe utalta át a két tárgyaló fél. /Krecsák-Bakó: Megszületett a Fehér megyei RMDSZ?SZDP megállapodás. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 9./

2002. április 17.

A Fehér megyei kormánypárti vezetőség is meghajolt a megyei RMDSZ által előterjesztett protokollum tervezete előtt. Ahol a magyarság részaránya eléri a 20 %-ot, a magyar nyelvet ismerő rendőrök alkalmazására is sort kerítenek. Az oktatás terén: további magyar nyelvű óvodák, elemi, gimnáziumi, líceumi osztályok, szak- és inasiskolai, posztliceális osztályok létesülnek. Iskolaigazgatók, aligazgatók és kisebbségi tanfelügyelők kinevezése az RMDSZ hozzájárulásával eszközölhető. A gyulafehérvári Római Katolikus Teológiai Szeminárium és a nagyenyedi Református Szeminárium ezután is a jelentkezők létszámának függvényében fejti ki tevékenységét. A megyei és helyi költségvetésből, a lehetőségek arányában, pénzt utalnak a Bethlen Gábor Kollégium épületeinek általános felújítására. Anyagilag támogatják a magyarlapádi népi együttest, valamint a Nagyenyeden évente megrendezésre kerülő nemzetközi festőtábort. Megfelelő pénzalapokat utalnak ki a római katolikus, református és unitárius templomok, a hatókörükbe tarozó magyar történelmi műemlékek restaurálására, karbantartására, különös tekintettel a nagyenyedi középkori vár, az alvinci Martinuzzi kastély és református templom, valamint a marosszentimrei, boroskrakkói, magyarigeni református templomok megóvására, karbantartására, tiszteletére. A tulajdonjog visszaállítása keretében a Batthyaneum sorsát a központi hatóságokra bízzák. A megyei közigazgatási hatóság viszont intézkedik, hogy a gyulafehérvári római katolikus érsekségnek visszaszolgáltatott épületből mielőbb máshová költözhessen a benne székelő Fehér megyei Képzőművészek Szövetsége. /Győrfi Dénes: Fehér megyei kézfogás. A kormánypárt végre fejet hajtott. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 17./

2004. február 26.

Fehér megyében egyes templomokról már csak múlt időben lehet beszélni. Ilyen az orbói templomrom, a marosszentimrei templom, valamint az alvinci templom romos maradványa. Magyar lélekszám nélkül maradt továbbá Boroskrakkó impozáns temploma, az omladozó sárdi templom, s csekély lélekszámot fogad falai közé a magyarigeni és zalatnai református templom, az abrudbányai római katolikus és református templom, valamint a bizonytalan sorsú verespataki református, római katolikus és unitárius templom is. Mindezek mellett jelenleg Abrudbánya unitárius templomának sorsa a legtragikusabb. Az elmúlt évek során az RTV magyar adása is foglalkozott e templom áldatlan sorsával. Mugurel Sarbu Fehér megye prefektusa megállapította, hogy az életveszélyes főtéri épületet le kell bontani. Györfi Dénes ezért ismétli Reményik Sándor szavait: „Ne hagyjátok a templomot!", meg kell védeni mindazt, ami még talpon áll. /(Györfi Dénes): Egy unitárius templom végnapjai. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 26./

2004. március 2.

Az alvinci református műemlék-templomot vandál módon tönkretették: a padokat eltüzelték, a mennyezeti deszkákat leszedték, a harangokat ellopták. A további rombolás megakadályozás érdekében a bejárati ajtókra vasrácsot szereltek. Az egyházkerület támogatásával tavasszal szeretnék a tetőzetet felújítani, magyarországi segélyből pedig a torony zsindelyét is kicserélni. A templom és az azt körülvevő kőkerítés nagy számú, erős református közösségre emlékeztet, amely azonban mostanra 10 főre csökkent. /Pusztuló műemlékeink. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 2./

2004. május 3.

A hívek nélkül maradt abrudbányai unitárius templom végnapjait éli. A napokban, a gyulafehérvári Unirea című napilap fölháborodással tapasztalta, hogy nem az ortodox, hanem három magyar – római katolikus, református és unitárius – templom uralja Abrudbánya főterét. A lap szerint őket illeti meg a mindenkori történelmi elsőbbség, s ama városszéli ortodox templomnak kellene a főtéren elhelyezkednie. Az unitáriusok beleegyeztek a templom lebontására, viszont magát a területet nem engedik ki a kezükből. A polgármester még a nagyenyedi és szamosújvári börtönlakóknál is próbálkozott, de ők sem vállalják Isten házának a lebontását. Amennyiben lebontják, akkor Fehér megye magyar történelmének feketelistájára: Boroskrakkó, Sárd, Magyarigen, Verespatak, Alvinc, Marosszentimre, Zalatna, s egyéb magyar pusztuló helységek mellé odakerülhet a pusztulásra ítélt unitárius temploma által Abrudbánya is. /Bontjuk vagy renováljuk? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 3./

2004. május 27.

Gudor András, a gyulafehérvári református egyházközség lelkipásztora Alvincen és Szászsebesen is szolgál, ahol minden vasárnap tart istentiszteletet. További 13 kisebb településen pedig havonta legalább egyszer megfordul. Gyulafehérváron a legutóbbi népszámlálás adatai szerint 1200-an vallották magukat reformátusnak, közülük azonban csupán 447 számít egyházfenntartónak. Hollandok segítségével elkezdték a templom felújítását. Elkészült a szórványközpont terve. Elképzeléseink szerint a szórványból hétvégeken ide gyűjtik össze a fiatalokat. Hasonló központ működik Magyarigenben. Szászsebesen is sikerült felújítani a templomot és a parókiát, közben Algyógyon is épült hasonló ifjúsági központ, ahol azóta sok száz szórványbeli fiatal megfordult. Jelenleg az alvinci református templom megmentésén dolgoznak. Ezt ugyanis a vandálok tönkretették: az ajtót betörték, a padokat elhordták, az ablakokat kiverték. Az egyházkerület, illetve a Magyar Kulturális Örökség Minisztériumának támogatásával szeretnék megóvni az állagát, megerősíteni a tetőzetét. /Andrásy János: Óva az örökséget, jövőt építeni. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 27./

2005. július 9.

Megjelent a Transylvania Trust munkatársainak /Benczédi Sándor, Kirizsán Imola, dr. Kovács András, dr. Szabó Bálint, Weisz Attila/ könyve: Magyar vonatkozású épített örökség Erdélyben /Utilitas Kiadó, Kolozsvár, 2005/. A szép kivitelezésű kötet több mint félszáz műemléket mutat be. Kastélyok, templomok, jeles házak, iskolák, történelmi városközpontok sorakoznak a könyvben. A szerzők szerint ezek „a legmeghatározóbbak az erdélyi magyar gondolkodásban, kultúrában, és legnagyobb hatással voltak építészetünk alakulására”. Ilyen például: Kolozsváron a Farkas utca, a város középkori falai és tornyai, a Házsongárd, Déva vára és Vajdahunyad várkastélya, Bonchida, Gernyeszeg, Keresd, Bánffyhunyad, Alvinc, Nagyenyed, Gyulafehérvár műemléki együttesei vagy Torockó házsorai. A leírásokba a legfrissebb kutatási eredmények is beépültek. /Dr. Murádin Katalin: Épített örökségünk szemléltető példatára. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 9./

2005. december 10.

Gudor András gyulafehérvári lelkész szórványt járja, 14 helységben szolgál, 9 gyülekezetet csak nagy ünnepekkor látogat, 5-ben rendszeresen tart istentiszteletet. Vingárd szász falu, 1309-ben plébániatemploma volt. Ennek helyére építtet templomot 1459-ben a Hunyadiakkal rokon Geréb János. 500 év múltán a templomot államosították, gabonaraktár lett. A visszaigénylési kérvényt a lelkész orra előtt tépték szét: “minek kell a templom, nincs már itt senki”. További folyamodványait is válasz nélkül hagyták. Alsócsórán a templom sem maradt fenn. Az alvinci imateremben őrzik a bútorzatát. Igényelnék vissza a református temetőt, de válasz erre se érkezett. Az alvinci templom a XIV. századból származik. 50 évvel ezelőtt használták utoljára templomnak. Az 1970-es árvízkor a vízszint elérte a 2,5 métert, azóta a tetőszerkezet beomlott. A harangot ellopták, a rendőrségi nyomozás nem vezetett eredményre. Mindent széthordanak, a márványsírköveket is elhordják a temetőből. Benedek Károly esperes síremlékéről az 1 négyzetméteres bronzplakett is valamelyik ócskavastelepen végezte. Az úrasztalát is ellopták a templomból, meg a két kőoroszlánt. 2004-ben az egyházközség a Magyar Örökségtől kapott pénzzel, a régi anyag felhasználásával és a gyülekezet munkájával javította meg a tetőt. Borberek templomát csak a Maros választja el az alvincitől. A templom Erdély első gótikus alkotásai közé tartozik. Falaiból 3 méter már iszap és homok alatt van. A 70-es években a templom beomlott. Tavaly, a Károlyi Gáspár Teológia diákjai kitakarították a templomot, pénzt gyűjtöttek és varsági mesterek bezsindelyezték a szentély tetejét. Marosszentimre templomáról kapott neve már az 1238-as oklevelekben szerepel. A ma is álló templom román kori részei is a XII. századra utalnak. A második világháború után a templom pap és hívek nélkül marad. A 60-as években a gyártelepen lakott 70-80 lélek, de ők a telepen volt kiskápolnában imádkoztak. Mára egy család maradt a gyártelepen és a faluban lakó másik három családdal alkotják a gyülekezetet. A templomkert területének egynegyede a Polgármesteri Hivatal tulajdonába került. A gyönyörű gótikus ablakokat összetörték, s a falon fennmaradt Európa-szerte híres freskót, a “Jeruzsellem felett könnyező Jézust” végigkarcolták. – A templomok beomlanak, kövenként hordják szét a múltunkat, összegezte a helyzetet a cikkíró. /Takács Ildikó: Omladozó templomok. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 10./

2006. június 5.

Az Udvarhelyi Fiatal Fórum, az Ergo Egyesület és a Művelődési Ház által szervezett előadássorozat idei utolsó előadást tartották meg Székelyudvarhelyen. Az Emlékezés parkjában található Fráter György-szobor (Tóth Emőke szobrászművész alkotása) apropóján György barát életéről és munkásságáról Bálint Nándor történelem szakos tanár beszélt. Fráter György Utyezevics György néven született 1482 vagy 1484-ben. Megelégelve az udvari életet beállt a Buda melletti pálos szerzetesrendbe. Ekkor kapta a fráter, azaz barát megnevezést. 1530-ban János király királyi tanácsossá nevezte ki a barátot, majd királyi udvarbíró lett. Az 1542-es marosvásárhelyi országgyűlés már Erdély helytartójának ismerte el őt. A barátot kinevezték esztergomi érseknek. A zsoldos tisztek féltek tőle, meggyilkolására Sforza Pallavicini kapott parancsot. Az orgyilkosok 1551. december 17-én alvinci kastélyában ölték meg a bíboros politikust. /Kápolnási Zsolt: György barát. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jún. 5./

2006. augusztus 22.

Az idei augusztus 20-i ünnepség az államalapítóról szóló megemlékezésen túl tisztelgés volt az erdélyi múlt emlékei és romos műemlékei előtt. A Fehér megyei RMDSZ Alvincra hívta ünnepelni a megye magyarságát. Alvinc történelmünk neves színtere: itt gyilkolták meg 1551-ben Martinuzzi Fráter Györgyöt, itt született 1814-ben Kemény Zsigmond, itt győzte le Bem serege 1849 februárjában az osztrák csapatokat. XIII. századi református temploma, melyben 50 évvel ezelőtt hangzott el az utolsó istentisztelet, augusztus 20-án újra megtelt. Sándor Botond unitárius lelkész a templom pusztulása fölött érzett szomorúságáról beszélt. Rácz Levente Fehér megyei RMDSZ-elnök szerint az ünnepnek a magyar szabadságról, függetlenségről, az újrakezdés kényszeréről kell szólnia. Keleti származásunkat nem tagadtuk meg a végzetes XX. századig, amikor el akarjuk már tüntetni emlékműveinkről a turulmadarat, és erőltetett európaiságunkban elveszítjük önazonosságunkat. Az egybegyűltek Szőts István, a magyar filmművészet európai rangú rendezőjének emléktábláját koszorúzták meg. Az Emberek a havason vagy a Forró mezők felejthetetlen alkotója Alvincen, apai nagyszüleinél töltötte gyermekkorát. Koszorút helyeztek el Pataky László festőművész síremlékére is. Munkácsy egyik kedvenc tanítványa bécsi, párizsi majd budapesti pályafutása után Alvincre költözött haza. Sírköve előtt Kilyén Ilka Wass Albert Üzenet haza című versével figyelmeztetett ismét az álló fundamentumra. Az ünneplők a Martinuzzi-kastély romjai mellett elhaladva a XII. században épült, ma már homokba süllyedt borbereki református templomot látogatták meg. /A Szent István-i fundamentum. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 22./

2006. október 8.

Négy tanulmányi háza van a római katolikus gyulafehérvári főegyházmegyének: Csíksomlyón, Marosvásárhelyen, Gyergyószentmiklóson és Alvincen. Ezekben teret adnak különféle rendezvényeknek, programoknak. A csíksomlyói Jakab Antal Tanulmányi Ház fennállásának tizedik évfordulóját ünnepelik. /Tamás József püspök: Mindennapi erényeink. = Vasárnap (Kolozsvár), okt. 8./

2007. január 23.

Ha figyelembe vesszük, hogy a Himnusz költője, Kölcsey Ferenc is szórványban, a mára már magyarok nélkül maradt Sződemeteren született, hát a magyar kultúra napja kicsit a kultúra veszélyének napja is – jelentette ki Vetési László. A Kiket adott az erdélyi szórvány az egyetemes magyarságnak című vetített képes előadásában a szórványügyekkel foglalkozó református lelkész virtuális zarándoklatra hívta hallgatóságát. A magyar kultúrtörténet eme emlékhelyeinek egy része már elpusztult, java részük az enyészet útját járja. Marosillye. Bethlen Gábor fejedelem szülőhelye. A falunak már nincs magyar lakosa. Római katolikus temploma, református temploma elárvult, használatlan. Déva, Dávid Ferenc vallásalapító rabságának és elhalálozásának helye: romok. Egykor vár volt. Zajkány. Hunyadi János győzelmes csatájának helyszíne. Az emlékmű lerombolva. A piski csata emlékműve szintúgy. Alkenyér: magyar lakosa már nincs. A kenyérmezői csata emlékművén román nyelvű felirat méltatja Paul Chinezul érdemeit. Ez Kinizsi Pál lenne. Alsócsóra. Nincs magyar lakosa. Barcsay Ábrahám költő kúriájában ma a községháza székel, kriptáját kifosztották. Alvinc: Martinuzzi Fráter György barát kastélya romokban. Kemény Zsigmond író szülőháza viszonylag jó állapotban. De csak azért, mert nemrég költözött ki belőle az iskola. Magyarigen. Felsőcsernátoni Bod Péter lelkész, történetíró működésének, halálának helyszíne. Még vagy nyolc magyar él a faluban. A 187 magyar honfinak síremléke csak azért maradhatott meg épen és sértetlenül, mert a rendőrség udvarán áll. Ompolygyepűn – ahol ma már nem él magyar – az 1848-as emlékmű csak azért élte túl a viharos 20. századot, mert nincs rajta magyar felirat. Csombord. Példája annak, hogyan számolódik fel a magyar oktatás. Az egykori nagynevű gazdasági iskolának helyet adó Kemény-kastélyt most árverezi a helyi tanács. Bonchida. Bánffy Miklós író, hajdani külügyminiszter szülőhelye. Talán az egyetlen szerencsés műemlékmentési példa. Érmindszent, Ady Endre szülőfaluja. Két tucatnyi magyar, ha él még ott. Csucsa. Szintén Ady Endre. Ahol a költőre már semmi nem emlékeztet. Legalábbis magyar nyelven olvashatóan. Zsibó. Wesselényi Miklós báró szülőhelye. Kastélya pionírházként működött, ma ifjúsági házként használják. Kerlés, Cserhalom. A Szent László király körül kialakult legendakör szülőhelye. Magyarok: nulla. Cege. A Wass család kastélyát lerombolták, csak egy kis kúria maradt. Romos az is. A család sírjait feldúlták. Vasasszentgothárd, még mindig Wass Albert. Magyarok száma: nulla... Mi, az anyaország és a tömbmagyarság annak árán maradtunk meg, hogy ők, a szórvány felszámolódtak – vonta le a szomorú következtetést Vetési László. Beszélt a tömbmagyarság szórványmentő feladatáról is: az összefogásról, a testvértelepülési kapcsolatok fontosságáról. A kiaknázatlan lehetőségről. /Váry O. Péter: A szórvány a nemzet öregkora (A Magyar Kultúra Napja) = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 23./

2007. október 13.

A Gyulafehérvári Főegyházmegyében ebben az évben is megszervezik a papi továbbképzőt Alvincen, a Pongrácz Szent Istvánról nevezett Tanulmányi Házban. Kialakult gyakorlat, hogy a felszentelés után még öt éven át minden évben továbbképzőn vesznek részt az ifjú lelkipásztorok. Csak a továbbképző eredményes befejezése után lehet jelentkezni plébánosi vizsgára. A továbbképzőre kötelezett személyeken kívül bárki részt vehet a papok közül. /Zsebe Márta: Papi továbbképző. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 13./

2008. február 26.

A kolozsvári származású, Alvincen élő festő és grafikus, Sipos László alkotásaiból nyílt kiállítás a marosvásárhelyi Bernády-házban. Egyéni tárlattal a művész harminc éve mutatkozott be utoljára Vásárhelyen. A kiállításon grafikák, olajfestmények, pasztellek és installációk tekinthetők meg. Józsa István esztéta, a Pallas Akadémia kiadó gondozásában megjelent Sipos-monográfia szerkesztője az alkotó munkásságának jellegzetesen magyar jegyeiről beszélt a tárlatnyitón. Sipos László leginkább szürrealistaként meghatározható művészete ősmagyar gyökerekből táplálkozik. /Antal Erika: Sipos László tárlata: ősmagyar gyökerek. = Krónika (Kolozsvár), febr. 26./

2008. augusztus 23.

Idén hatodik alkalommal ünnepelt Fehér megye magyarsága a legnéptelenebb vagy teljesen elnéptelenedett szórvány települések templomainak egyikében a megyei RMDSZ szervezésében. Marosszentimre, Magyarigen, Alvinc, Verespatak, Boroskrakkó után a több mint kétszáz, a megye minden szegletéből összesereglett ünneplő augusztus 20-án az abrudbányai református templomban tisztelgett államalapító királyunk emléke előtt. A városka központjának három magyar templomának padjait valamikor megtöltötték a református, unitárius és római katolikus hívek. Ma a három felekezetnek mintegy negyven tagja él az Ompoly menti településen. Szent István napján, a gyönyörűen helyreállított református templom padjai, ahol vasárnaponként mintegy tucatnyi református dicséri az urat, sok évtized után ismét megteltek. Gábor Ferenc helyi református lelkész a társszervező Abrudbányai Magyar Kulturális Egyesület nevében üdvözölte a jelenlévőket. Az egyesületet 2007-ban hozta létre a hatezres kisváros maroknyi magyarsága. Gudor Botond magyarigeni református lelkész ismertette az 1849 májusában több mint ezer legyilkolt abrudbányai és verespataki magyar polgár tragédiájának történelmi hátterét, amelyet a tragikus eseményt megörökítő emléktábla leleplezése követett. Az esemény különös színfoltja volt Legendi Géza zalatnai festőművész kiállítása a helyi református parókia tanácstermében, amelyet Kopenetz Loránd Márton, az Abrudbányai Magyar Kulturális Egyesület elnöke által vezetett városnézés követett. A séta során a résztvevők megtekinthették Abrudbánya magyar vonatkozású nevezetességeit, köztük a romos unitárius templomot (amelynek egyik harangja Nagyenyeden dicséri az Urat) és a több mint hétszáz éves római katolikus plébániát. A nagyenyedi küldöttség megkoszorúzta az ompolypreszákai emlékművet, amelyet a 160 évvel ezelőtt meggyilkolt zalatnai polgárok tömegsírja közelében állítottak a millenium évében. /Józsa Miklós: Abrudbánya. Szent Istvánra emlékeztek az Ompoly menti településen. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 23./


lapozás: 1-24




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998