udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 35 találat lapozás: 1-30 | 31-35
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Helymutató:

1992. augusztus 14.

Júl. 28-án egy őrségben álló katona lelőtte a szintén szolgálatban levő Kispál Árpád /Apáca/ katonát, aki a kórházba szállítás közben meghalt. A tragikus esemény körülményeit a törvényesség előírásainak megfelelően kivizsgálják, adta hírül Mina László, az RMDSZ Brassó megyei elnöke. /Brassói Lapok (Brassó), aug. 14./

1994. december 14.

Apáca önkormányzata elhatározta, hogy kétnyelvű helységnév-táblákat helyez el a község határában. A brassói prefektus azonnal feljelentéssel élt, az igazságszolgáltatás helyt adott az óvásnak, ennek megfelelően felszólították az apácaiakat, hogy állítsák vissza az eredeti táblát. Varga Mihály polgármester nem ért egyet a határozattal. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 14./

1999. augusztus 5.

A júl. 30-aug. 1-je között megszervezett Apácai Napok rendezvénysorozat célja - a helyi polgármesteri hivatal, az Evangélikus Egyház és a helyi Bartalis János Egyesület szerint - a hagyományteremtés. Erre az alkalomra megjelent Apáca története című könyv, szerzője a falu szülöttje, Orbán János. Emlékeztek a falu neves szülöttjeire, megkoszorúzták Apáczai Csere János szobrát és Bartalis János kopjafáját. Ritkán kerül sor színházi előadásra, képkiállításra, szimpóziumokra, díszpolgáravatásra egy ilyen kis faluban. /Tóásó Áron Zoltán: Mindennapok ünnepe. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 5./

2000. január 28.

Brassó megyében az RMDSZ vezetősége jan. 20-ra hívta össze a megye 72 - RMDSZ-listákon megválasztott - tisztviselőjét. "Az RMDSZ célja az, hogy a földek és erdők mielőbb visszakerüljenek a jogos tulajdonosokhoz. Ez annál inkább szükséges, mert az ellenzéki RTDP hatalomra jutása esetén a törvény módosítására készül. Közismert, hogy Brassó megye szinte minden magyarlakta helységének lakóit érinti valamilyen módon a törvény. Megemlíthetjük Alsórákos, Székelyzsombor, Ürmös, Nagyhalmágy, Nagymoha, Bodola, Keresztvár, Tatrang, Zajzon stb. községeket, falvakat." - jelentette ki Madaras Lázár, a Brassó Megyei Tanács alelnöke, országos RMDSZ-önkormányzati alelnök. Értékelni fogják az RMDSZ által megválasztott önkormányzati tisztségviselők munkáját. - Azokban a községekben és városokban, ahol a magyar lakosság száma nem éri el az 50%-ot, az értékelő közgyűlés átalakul jelöltállító közgyűléssé. Ekkor mutatkoznak be az új jelöltek is. Ott, ahol a magyarok többen vannak (Apáca, Alsórákos) urnás vagy házhoz szállított szavazócédulás választást tartanak. /RMDSZ-tájékoztató. = Brassói Lapok (Brassó), jan. 28./

2000. január 28.

Megjelent az Erdővidéki emberek című könyv, amely 23 település - köztük Apáca, Ürmös, Alsórákos - jelenét, múltját mutatja be, s jövőjét fürkészi. /Brassói Lapok (Brassó), jan. 28./

2001. január 19.

Magyarországról, a Duna Televízió, az Oktatási Minisztérium és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának jóvoltából Brassó megyéből több iskola is részesült a tananyag elmélyítését szolgáló videókazettákból. Ajándékcsomagot kapott Alsórákos, Apáca, Kőhalom, Szecseleváros, valamint Brassó magyar iskolája. Az utóbbi, az Áprily Lajos Középiskola igazgatója, Nedeczky László hangsúlyozta, hogy örömmel fogadták az ajándékcsomagot. Az elmúlt év végén az iskola kapott a tanácstól pénzt, amelyet központi fűtés beszerelésére fordítanak. Ez a pénz a város hozzájárulása a Világbank által finanszírozott projekthez, amelynek keretében sor kerül az iskola épületének korszerűsítésére is. /Tóásó Áron Zoltán: Mi újság a brassói magyar középiskola háza táján ? Beszélgetés Nedecky László városi tanácsossal, az Áprily Lajos gimnázium igazgatójával. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 19./

2001. szeptember 15.

Szeptember elején Horváth István szülőfalujában, Magyararózdon találkoztak a kortárs magyar irodalmi élet képviselői, hogy megvitassák az irodalom és a nemzeti sors kapcsolatát. Sütő András kifejtette: "Amikor Horváth István feltűnt az erdélyi magyar irodalomban, akkor egy ilyen csillagkép volt ismeretes, akikhez kapcsolódott szellemiségében: Veres Péter, Sinka István, Szabó Pál. Ezek voltak azok a csodaemberek, akikről kezdő íróként ámuldoztam. Egyszerű parasztemberek négy, vagy hat elemivel a magyar szellem csodái lettek. Közülük Veres Pétert Ilyés Gyula így búcsúztatta: lángelmét temetünk." "Senkinek közülünk nem volt vátesz-komplexusa, mégis mindig halljuk, hogy le kellene mondani már a vátesz-komplexusról. A most induló íróifjaknak első kiáltása, követelése, fenyegetése az, hogy majd ők minden váteszt agyon fognak ütni. Úgynevezett váteszségünk az a közösségi élmény, morális parancs és követelés, amit Horváth István behozott már az első kötetével." Horváth István Ózdról indult Kolozsvár felé. "Irodalmi sikereinek a legszebb napjaiban fordult vissza ahhoz a forráshoz, ahonnan indult - amikor érezte, hogy milyen veszélyek fenyegetik." A veszedelem volt az a követelmény, amely Gaál Gáborral az élen őt és az egész írói csapatot" "marxista- követelmények alá szorítva próbálta tovább énekeltetni." Horváth István csalódott egy politikai áramlat tündöklésében, illetve garázdálkodásaiban, diktatorikus embertelenségében. Azonban ezt a korszakot, a 30-40 esztendőt nem lehet egyedül az írástudók árulásának mondva félresöpörni. Az önvizsgálat, amelyet ettől a nemzedéktől olyan sokan kértek, valójában Horváth István verseiben és az 1960 utáni köteteiben jelen van. "Az ő életműve jó útmutató irodalom és nemzet kapcsolatának a kérdésében." Csoóri Sándor bevallotta, hogy már évek óta nem jár el írótalálkozókra. Felolvasta az alkalomra írt rövid írását. Ebben kifejtette: "Csodálatos erőfeszítés volt minden korban a magyar irodalom. A rendszerváltásnak nevezett fordulat után az irodalom alól kifutott a történelem." Az elmúlt tíz évben másként történt mint ahogy elképzelték, mert az irodalom helyzete és szerepe megváltozott. A demokrácia megjelenésével Kelet- és Közép Európában egy nagy irodalomnak kellett volna megszületnie, a 20. század nagy tragédiái után. "A demokrácia az első pillanatoktól kezdve nálunk szembekerült az irodalom belső törvényeivel és hagyományaival. Irodalom és társadalom feszült viszonyát a demokrácia megváltoztatta" A gondokat a négyévenkénti szavazással akarták megoldani. Azonban az irodalom nem fogadhatja el az alkukat. Azt mondták, hogy ne az írók politizáljanak, hanem a pártok, maga a parlament. - A magyarul írók zöme hallgat. Illyés Gyula azt mondta: "sajnos kell politizálnunk, a legnehezebb, a legveszélyesebb módon, hibátlan műveinkkel ". Amikor Illyés ezt leírta, volt irodalmi élet, amely sokat segített az íróknak az alkotásban. "Most az irodalmi élet kevésbé sugalmazó. Néha úgy látom, mintha a parlamentekben zajló életet utánozná, legalább annyi gyűlölettel és idegenséggel." /Valkai Krisztina: Hibátlan művekkel politizáljon az író. Irodalmárok találkozója Magyarózdon. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 15./ Van az erdélyi magyar szellemiségnek egy virtuális térképe, melynek főbb tájékozódási pontjai egy-egy irodalmi székhellyel azonosak. Faluneveket rajzolt fel az idő erre a képzeletbeli földabroszra: Kisbacon és Sztána, Farkaslaka és Apáca, Mikháza és Pusztakamarás, Szabéd és Nagygalambfalva, Bözöd és Magyarózd (hogy tovább ne is soroljam) - Benedek Elek és Kós Károly, Tamási Áron és Bartalis János, Kacsó Sándor és Sütő András, Szabédi László és Kányádi Sándor, Bözödi György és Horváth István szülőfalujának körvonalai bontakoznak elénk, írta Nagy Pál. - Magyarózdon volt legutóbb irodalmi találkozó. Horváth István annak idején megírta volt nagyívű falurajzát Magyarózdi toronyalja címmel. "Én vagyok ez a könyv. De nem csak én. Az a nép is, amelyhez tartozom..." - vallotta az előszóban. /Nagy Pál: Találkoztunk Magyarózdon. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 15./

2002. szeptember 19.

Anya- és erdélyországi helységek testvéri kézfogásának, együttműködésének, rokoni szálak ápolásának se szeri, se száma mostanában. Az idei Apáca Napok alkalmából összesereglett a négy testvérhelység. A hagyomány szerint a Békés megyei Csanádapáca, a Csongrád megyei Apátfalva, a vajdasági Kisoroszi és az erdővidéki Apáca esztendőnként felváltva látja vendégül testvéreit. Szerveztek kirándulásokat, az apácai evangélikus parókián és gyülekezeti házban a népes gyülekezet együtt gyönyörködhetett minden színpadra lépő csoport hazulról hozott szellemi ízelítőjében. Vándorguzsalyat indítottak útjára, a guzsalyat őrző helység köteles továbbvinni a hagyományt. /Benkő Levente: A testvériség fonala. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 19./

2003. július 8.

A Pro Apáczai-Bartalis Egyesület fennállásának 10., Bartalis János születésének 110. évfordulóját ünnepelték Apácán júl. 5-6-án. Az Apácai Napokon volt lovas felvonulás, mazsorettbemutató, labdarúgótorna, néptánc, könnyűzenei koncert és versmondás. Fellépett a Tamacisza együttes, a Brassói Magyar Dalárda és az Apácai Dalárda. A rendezvényre eljöttek a testvértelepülések, Csanádapáca és Apátfalva képviselői is. Idén az apácai származású Mátis Jenőt, a Reform Mozgalom alelnökét avatták díszpolgárrá. Ugyancsak az Apácai Napok alkalmával posztumusz avatták díszpolgárrá Bartha Jenőt az evangélikus egyházban kifejtett több évtizedes tevékenységéért és az 1992-ben elhunyt Varga Mihályt, Apáca egykori polgármesterét is. /Petki Judit: Posztumusz díszpolgárok. = Krónika (Kolozsvár), júl. 8./

2003. október 21.

Okt. 20-án megválasztotta erdővidéki vezetőit a Székely Nemzeti Tanács a baróti református templomban. Az elnök Krizbai Imre református lelkész, alelnökei Demeter József, Nagybacon volt polgármestere, valamint Bán István vállalkozó. Erdővidéken Bodos falu kivételével minden helységben megalakult a helyi Székely Nemzeti Tanács. A Brassó megyei falvak közül Ürmösön a magyarság egy része kitart az RMDSZ mellett, másik részét azonban román pártokba csalogatják át, Apáca pedig csak azután zárkózik fel, ha majd látja, hogy a kezdeményezés megerősödik. Örvendetesnek nevezte viszont, hogy Alsórákos csatlakozott a mozgalomhoz, és hogy Bardoc és Miklósvár fiúszékek immáron az ősök nyomdokain haladva fogalmazhatják meg autonómiaigényeiket. /Benkő Levente: Megválasztották a széki vezetőket. = Krónika (Kolozsvár), okt. 21./

2002. április 9.

Ápr. 9-én mutatják be Budapesten, a Lítea Könyvszalonban a barcasági származású, Budapesten élő Veress Emese-Gyöngyvér Gergely napjától Péter-Pálig, Ünnepek és jeles napok a barcasági csángóknál című, a Hétfalusi Magyar Művelődési Társaság gondozásában nemrég megjelent kötetét. Veress Emese szerint a hétfalusi csángók közé sorolhatóak a barcaságiak is. Ezért nem csupán Zajzon, Tatrang, Pürkerec, Bácsfalu, Türkös, Csernátfalu és Hosszúfalu, hanem Apáca, Krizba és Barcaújfalu is kutatása színhelye lett. ?Húsz éve kutatom ezt a vidéket. Budapesten elsősorban újságíró vagyok, de nagyon sokat tartózkodom otthon.? ? vallotta Veress Emese. /Antal Erika: Gergely napjától Péter-Pálig. Veress Emese-Gyöngyvér kötetét mutatják be Budapesten. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 9./

2004. április 9.

Megtartó szülőföld címmel nyílt fotókiállítás Baróton Kakas Zoltán sepsiszentgyörgyi néprajzos munkáiból. A képeken megelevenedik a gyimesi és kézdiszentléleki betlehemezés, az apácai kakaslövés és a kászoni bikaütés. Kakas Zoltán fotóival a kivándorlásra gondolókat akarja maradásra bírni. /(hecser): Megtartó szülőföld (Barót). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 9./

2004. június 4.

Brassó megyében eddig két településnek volt magyar polgármestere: Apácán és Alsórákoson. Idén reális esély van arra, hogy újabb két településen, Ürmösön és Tatrangon is legyen magyar polgármester. /Tóásó Áron Zoltán: Kettő helyett négy. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 4./

2004. június 8.

Brassóban az RMDSZ 6,9 százalékkal két helyre számíthat a városi tanácsban, amelyet Gábor Imre és Kovács Attila tölt majd be, a megyei tanácsban Markó Gábor, Szakál András, Aranyosi István és Áros Levente képviseli a szövetséget. Brassó megyében az RMDSZ Apácán diadalmaskodott, Bölöni Gyula polgármesterjelölt 75 százalékkal nyert. Ürmösön és Tatrangban a második fordulóban dől el, hogy Gergely János és Kis József tölti-e be a polgármesteri hivatalt. Rákoson és Négyfaluban az RMDSZ-nek nem lesz polgármestere. Nagyszebenben újabb polgármesteri mandátumot szerzett Klaus Johannis: az eddigi adatok szerint a jelenlegi polgármester a szavazatok alig kevesebb mint 90 százalékát magáénak tudhatja. Több voksot kaptak az RMDSZ Hunyad megyei szervezetének jelöltjei, mint 2000-ben, ennek ellenére mégsem sikerült sokkal több magyar tanácsost bejuttatni a képviselő-testületekbe. Winkler Gyula parlamenti képviselő, megyei RMDSZ-elnök elmondta, sikerült megőrizniük a két petrozsényi tanácsosi mandátumot, emellett a lupényi és petrillai önkormányzatban is van egy-egy képviselője a szövetségnek. „A Zsil völgyében 60 százalékkal több szavazatot kaptunk, mint négy évvel ezelőtt, Déván pedig 30-cal. A megyeszékhelyen és Vajdahunyadon egyaránt két tanácsosunk van” – tájékoztatott Winkler. A szórványvidéken a folyamatos apadás miatt az RMDSZ várhatóan elveszíti képviseletét a Hunyad megyei tanácsban. /K. M., R. Sz.: Német dominancia Szebenben. = Krónika (Kolozsvár), jún. 8./

2004. július 8.

Mózes Árpád evangélikus lutheránus püspök nyugdíjba vonult, esedékessé vált az új püspök megválasztása. Mózes Árpád távozása óta az egyházfői teendőket Adorjáni Dezső Zoltán püspök-helyettes /sz. Brassó, 1964/, a bukaresti gyülekezet parókus lelkésze látja el. Ő a titkos választás legnagyobb esélyese. 1988 óta magyar, román és német nyelven Bukarestben szolgál Adorjáni Dezső Zoltán. 1999 óta a Neuendeltelsaui Lutheránus Teológiai Intézet doktorandusza. Adorjáni társaival megpróbálta a régi hierarchikus struktúrát megújítani, a kollegiális vezetés a céljuk. Az evangélikus egyház harmincötezer főt számlál, zömében Brassó, Szeben, Medgyes vidékén, ezen kívül 112 szórványban végeznek szolgálatot. Olyan helyeken is, ahol nincs se templom, se lelkész, mint például Gyulafehérváron, Tövisen, Désen, ahol tíz–húsz, vagy ennél is kevesebb hívő él. A bukaresti magyar evangélikus gyülekezet ma alig éri el a 400–500-at, ebből mintegy százan beszélnek magyarul anyanyelvi szinten, kétszázan gyengén, száz–százötven pedig csak románul tudnak. Bukaresten kívül a Regátban élnek még evangélikusok, Ploiesti-en, ahol Bíró Tivadar és Galacon, ahol Nagy Endre a lelkipásztoruk, mindketten reformátusok. Az evangélikusok tizennyolc épületet igényeltek vissza, kormányhatározat alapján újra tulajdonukba került Négyfaluban két, Apácán egy iskolaépület és a hozzátartozó telek. /Barabás István: „Egyházunk be van ágyazva a mai idők világába". Beszélgetés Adorjáni Dezső Zoltán evangélikus püspök-helyettessel. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 8./

2005. április 19.

Az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége (AESZ) Brassóban szervezte meg a magyar nyelv napjait. A háromnapos rendezvény keretében anyanyelvi konferenciára került sor és több országos verseny helyszíne volt a társszervező Áprily Lajos Főgimnázium. A vendégeket Petki Pál, a brassói Áprily Lajos Főgimnázium igazgatója és Aranyosi István, a megyei önkormányzat oktatásért felelő tanácsosa köszöntötte. A konferencián Magyarok és szászok a keleti végeken címmel neves előadók értekeztek. Balázs János, a Brassói Lapok munkatársa a lakosság-összetétel drasztikus változásáról szólt; Pozsony Ferenc néprajzkutató a szászok és a magyarok egymáshoz való viszonyát fejtegette; Balogh András egyetemi tanár Honterus munkásságát ismertette; Kovács Lehel informatikus az általa szerkesztett hétfalusi csángó tájszógyűjteményből tallózott; Ambrus Attila, a Brassói Lapok főszerkesztője a szász kivándorlásról szólt; Péntek János egyetemi tanár a magyar és a szász kultúra összefonódását emelte ki. /Nagy Zsuzsanna: A Magyar Nyelv Napjai Brassóban. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 19./ Brassóban a Magyar Anyanyelv Napjai rendezvény keretében sor került a kisiskolásoknak szóló Kőrösi Csoma Sándor Anyanyelvi Vetélkedőre, az Országos Mesemondó Versenyre (I-IV, V-VIII, illetve közép- és főiskolások számára), valamint a középiskolásoknak szervezett Magyarok és szászok a keleti végeken című tematikus versenyre. Az anyanyelvi vetélkedőn részt vett az apácai Kakasok nevű csapat, Brassóból a Táltos trió, a csernátoni Pitypaláré, a csíkmenasági Tudorka, a gyergyószentmiklósi Égszínkék, a kolozsvári Fekete Hollók, a Kolozsvári Kincsőrzők, Magyarlapádról az Iskolapad, Marosvásárhelyről a Szópelyhek, Szászrégenből a Csipet-csapat, Székelyudvarhelyről a Kincskereső és Zaboláról a Manók. /(Tóásó Áron Zoltán): A Magyar Nyelv Napjai Brassóban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 19./

2005. május 11.

Május 14-én avatják Apáca faluban az Apáczai Csere János emlékházat. Emellett megnyílik a képzőművészeti kiállítás is. Több mint 30 erdélyi képzőművész adományozta alkotásait a helyi képtár számára. /Apáczai Csere János Emlékház Apácán. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 11./

2005. május 17.

200 éves temploma ünnepét ülte a Brassó megyei Apáca község lakossága, ugyanakkor a felnőtt-képzést biztosító Oktatási Központot avatták május 14-én. Az eseményen részt vett az Apáczai Közalapítvány kuratóriuma, Annus József jelenlegi és König Sándor volt elnök, Arató Gergely oktatásügyi államtitkár Magyarországról, Kötő József államtitkár és Adorjáni Dezső Zoltán evangélikus püspök. A központban szakmát tanulhatnak az érdeklődők. Az ünnepség keretében Arató Gergely „A magyar felsőoktatásért” díjat átadta a marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem professzorának, Béres András rektornak. /Ünnepelt Apáca. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 17./

2006. február 20.

Százhatvanhárom zenész és táncos négy órán át húzta a talpalávalót, illetve ropta a táncot az első Brassó megyei néptánc-találkozón. Az esemény-szervező Apáczai Csere János Közművelődési Egyesület idén Tatrang községnek, jövőre Apácának ítélte oda a közkedvelt farsangi rendezvény vendéglátásának jogát. A négyfalusi Kéknefelejcs, az apácai Hajnalcsillag, a pürkereci Kikerics, a brassói Bokréta és Búzavirág táncosai, valamint a zajzoni és pürkereci boricás legények sikeresek voltak a néptánc-találkozón. Tatrangon a brassói egyetemisták tánccsoportja, a Bokréta három tájegység – Szék, Háromszék és Mezőség – egymástól eltérő viseletét és táncát mutatta be. /Barabás Réka: Táncoló tatrangi színpad. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 20./

2006. július 3.

Barót új református templomában a mai kor ízlése és a hagyomány fonódik egybe. Lépcső helyett fokozatosan emelkedő út vezet fel a padok felé, a mennyezeten Erdély fejedelmeinek címerei, a templomépítéshez hozzájárulók nevei kazettákra festve. A padokat rézsútosan helyezték el. Tizenkét esztendeig építették, de párját ritkító, igazi műremek született Erdővidéken. Nagy Károly erdővidéki esperes örömét fejezte ki, hogy alig egy év alatt Erdővidéken immár a második templomot szentelik fel.   Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke mondott beszédet. Krizbai Imre lelkész az új hajlék tizenkét esztendőn keresztül folyó építését összefoglaló ismertetőjében egy 1990-ben keltezett püspöki körlevélre emlékezett, melyben a templomépítésen gondolkodó gyülekezeteket arra kérték fel, hogy az erdélyi építészet szellemében, különösképpen a Kós Károly-féle hagyományokat figyelembe véve dolgozzanak. Ennek hatására egy eredeti Kós Károly-tervből inspirálódva készült el a Livien De Putter által készített terv. A baróti templom építését kurátori minőségében sokat segítő Németh Zsolt parlamenti képviselő helyett a Határon Túli Magyarok Hivatalának volt elnöke, Szabó Tibor szólalt fel az anyaországiak részéről. Mint mondotta, a szászvidéken keresztül utazván bezárt, elhagyatott templomokra figyelt fel, majd Apácától a rossz úton azon morfondírozott, hogy mi biztatót mondhatna. Barótra érvén, s látván az ünneplőbe öltözött, hittel teli embereket, minden kétsége eloszlott: tudta, hogy ide nem hozni kell a biztató szavakat, hanem innen oda vinni, ahol egyre fogy a nemzetmegtartó pillér, az Istenbe vetett bizalom. Bemutatták a templom építéséről szóló kis dokumentumfilmet, verset mondott Torday Ferenc budapesti szavalóművész. /Hecser László: Isten új hajléka. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 3./

2007. augusztus 23.

Mintegy 200 roma és 150 magyar volt részese annak az összetűzésnek, amely augusztus 21-ről 22-re virradóra robbant ki a Brassó megyei Apáca községben, miután egy csapat roma nemzetiségű személyt lucerna-lopáson értek. A rendőrség szerint egyikük megütötte a közösségi rendőrt, aki megpróbált közbelépni a konfliktusban. Ekkor a magyar lakók botokkal, vasvillákkal és kövekkel felfegyverkezve kivonultak az utcára. Az összecsapás során, amíg a rendőr- és csendőrcsapatok kiértek, három személy könnyen megsérült, és négy ház ablakait betörték. A Brassó megyei hatóságok közös ülésen eldöntötték: 25 fős faluőrséget állítanak fel a községben, amelyben magyarok, roma személyek és rendőrök egyaránt helyet kapnak. Florin Cioba, a romák önjelölt királya nyugalomra intette az apácai romákat, és arról biztosította őket, hogy a verekedés kirobbantásáért felelős személyek a törvény előtt fognak felelni. /Önbíráskodás Apácán? = Szabadság (Kolozsvár), aug. 23./ Az Apáca határában járőröző csősz öt roma nemzetiségű férfit állított meg, akik egy fűvel megrakott szekérrel a romák által lakott része felé tartottak. A szekéren ülők egyike egy bottal megütötte az egyik csőszt. A vérző fejű férfi elpanaszolta a helybelieknek, hogy mi történt, és arra buzdította őket, hogy ezt nem hagyhatják annyiban. Percek alatt kaszákkal, vasvillákkal, fejszékkel és botokkal felfegyverkezve elindultak a „romanegyed” felé. Hasonlóképpen szerszámokkal és kövekkel felfegyverkezve várták a magyarokat a romák. „Ezt már nem lehetett tovább tűrni! Elegünk volt a cigányokból, hogy folyton lopnak, és senki sem fogja el őket. Ha más nem tett semmit, teszünk majd mi” – mondja indulatosan egy férfi az összecsapás után. „Fel akarták gyújtani a házainkat! Jöttek benzines üvegekkel, kaszával, villával, és ütöttek! Mi persze védtük otthonunkat, dobáltuk őket kövekkel, sikerült is többeknek betörni a fejét” – emlékezett vissza az egyik roma. Borzos Aurel a verekedés kirobbantója, aki először ütött, nem ismeretlen a rendőröknek, ellene folyt már bűnvádi eljárás. „Nem kell feltétlenül etnikai színezetet adni a dolognak, egy bűncselekmény gyanúja miatt a tulajdonosok önkényesen védték meg a tulajdonukat” – mondta Markó Attila, az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának helyettes államtitkára. Jelezte: létrejött az orvosláshoz a tulajdonosok és a romák közös bizottsága. /Mihály László: Romaellenes magyar parasztfelkelés Apácán. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 23./ Calin Popescu-Tariceanu miniszterelnök felkérte Cristian David belügyminisztert, hogy hozzon “drasztikus intézkedéseket” az Apácán történt konfliktus ügyében. “Megengedhetetlen, hogy Romániában egyesek dolgozzanak, mások lopjanak és a rendfenntartó erők csak akkor lépjenek közbe, amikor már kirobbant a konfliktus, és nem dolgoznak annak megelőzésén” – mondta Tariceanu. Apáca községnek 3200 lakosa van, közülük fele roma nemzetiségű. /A kormányfő közbeszól. = Nyugati Jelen (Arad), 2007. aug. 23./

2007. augusztus 24.

Sandu bá, az apácai romák vezetője elmondta, hogy a faluban a romák sokan vannak és nincstelenek. A férfiak nem családfenntartók, mert más jövedelmük a társadalmi segélyen kívül nincs. Elismerte, hogy lopás is előfordul. Felzárkóztatási programokkal próbálkozott a polgármester. Az ezerhétszáz romának öt évvel ezelőtt még kútja sem volt a dombon. A községháza bevezette a vizet. Villanyt is vezettek a falu költségén. Európai Uniós pénzeket pályáztak meg, hogy iskolát építsenek a nagy számú roma gyereknek. Képviselőjüket továbbra is RMDSZ-listán juttatták be a tanácsba. A román sokszor elvitték szekereiken az apácai gazdák földjein termett burgonyát, kukoricát, kaszálták a herét, lucernát. Sandu bá szerint a roma közösségben ez nem számít bűnnek. Apácán a rendőrök is szemet hunytak a lopások fölött. /Ambrus Attila: Baj, nagyon nagy baj! = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 24./

2007. augusztus 24.

A gazdák panaszkodnak: ellopják terményeiket. Megvárták, míg megnő a sarjú, amíg a gazda lekaszálja, megszárítja, boglyába rakja, a beszállítás előtti éjszakán azután ellopják. A krumpliföldeken is lopják krumplit. Idős ember mesélte el, nem tűrte tovább ezt, kiment őrséget állni. Jöttek a tolvajok, megverték a gazdát. Előfordult már, hogy a mezőőröket is megtámadták. Egyikük ma is őriz egy négyágú villát, amit felé dobtak a tolvajok menekülés közben. Figyelni kell, nehogy bekövetkezzen itt is az, ami Apácán megtörtént. /Balázs Katalin: „Önkéntes” terménybegyűjtők. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 24./

2007. augusztus 24.

Haller István, a Diszkriminációellenes Tanács tagja, romaszakértő emlékeztetett, a miniszterelnök kimondta, hogy a romák bűnözők. A romák jó ideje a hazai és nemzetközi figyelem középpontjában állnak. Szófiában roma rendbontó csapatok szálltak szembe a lakosokkal és a karhatalommal. Véletlenek egybeeséséről van szó, mondta Haller, a felsorolt eseményekhez hasonlóak előfordultak korábban is. Mintegy két évvel ezelőtt volt egy roma-felkelés Szlovákiában. A hetvenes évektől ismeretesek azok a németországi esetek, amelyekben török bevándorlókat gyújtottak fel, az utóbbi években Franciaországban arabok estek lángok áldozatává. Romániában 1989. decemberétől 1993. szeptemberéig – a hatóságok cinkosságával – több mint harminc településen lincseltek meg romákat és gyújtották fel házaikat. Székelyföld sem volt kivétel. Augusztus 23-án reggel az egyik demokratikus hangvételű tévéadóban húsz percen át csak roma bűnözésről beszéltek. Romániát romaügyben nem csak a pogromok miatt ítélte el többször is a strasbourgi székhelyű Európai Emberjogi Bíróság, hanem egy ügyben azért is, mert egy roma fiatalt bűnözőként mutattak be a televízióban, pedig ártatlanul tartotta fogva a rendőrség. A romák nem vádolhatók amiatt, hogy meglincselik vagy felgyújtják őket. Egy bűncselekmény elkövetésével csak azok vádolhatók, akik azt elkövették, illetőleg a hatóságok, ha szemet hunynak és nem oldják meg a jelentett bűncselekményeket. Haller István Apácáról kifejtette: vannak személyek, akik loptak a mezőn. Ez bűncselekmény. Másrészt vannak, akik önmaguk próbáltak igazságot szolgáltatni. Ez is bűncselekmény. A román nyelvű sajtó igazolásként tekint erre az ügyre. Az eset azt mutatja, hogy nem csak román intoleranciáról lehet beszélni. /Ágoston Hugó: Hatósági közöny és önbíráskodás. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 24./

2007. augusztus 24.

Nem etnikumközi konfliktusként kell a közvélemény előtt kezelni a Brassó megyei Apácán történteket – szögezte le sajtótájékoztatóján Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke. Mint mondta a helyi közösség tagjainak esélyük van arra, hogy megoldják a kérdést. Markó szerint a romakérdés nem csupán szociális, hanem kulturális és etnikai kérdés. /Nem etnikai ügy. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 24./

2007. augusztus 29.

Az augusztus 21-i apácai magyar–roma összecsapások másnapján tartott vészgyűlésen a romák azzal érveltek, hogy a magyaroknak könnyű, mert van földjük, s meg tudják termelni, amire szükségük van. Adjanak nekünk is, s akkor nem kell lopnunk, mondták. – A hadrévi, az apácai, de sok más hazai és külföldi eset is példázza: nincs még megnyugtató, követendő megoldás a romakérdésre. A külön világot jelentő népcsoport európai normák szerinti szocializálását célzó programok kudarcot vallottak. /Csinta Samu: Roma ártatlanság. = Krónika (Kolozsvár), aug. 29./

2007. szeptember 25.

Romák által elkövetett lopások tartják rettegésben a Kovászna megyei Előpatak lakosságát és elöljáróit. Dumitru Marinescu polgármester a hatóságok segítségét kérte. Beszámolt arról, hogy egyes lakók termését teljes egészében a tolvajok „takarították be”, mások pedig inkább parlagon hagyják földjeiket a sorozatos lopások miatt. A polgármester közölte, a rendőrség nem lép közbe, sőt a romák már a hatóság székhelyének ablakait is betörték. „A gond a községhez tartozó Árapatakon a legsúlyosabb: az itteni romák erőszakoskodnak, attól tartok, hogy odajutunk, mint az apácaiak” – idézte fel Marinescu a négy személy sérülésével végződő konfliktust, amely a Brassó megyei Apáca magyar és roma lakosai között robbant ki augusztus végén. Hozzátette, az árapataki romák esetében volt már példa arra, hogy a rendőr szeme láttára tépték szét a bírságot. „Azzal fenyegettek, hogy felgyújtják a házamat” – panaszolta a polgármester. A legtöbb lopást kiskorúak követik el azért, hogy ne lehessen őket felelősségre vonni. Háromszéken Előpatak községben él a legnagyobb létszámú, a lakosság 70 százalékát kitevő roma közösség. /A romák miatt rettegnek Előpatakon. = Krónika (Kolozsvár), szept. 25./

2007. október 15.

Istentisztelettel és osztálytalálkozókkal folytatódott október 13-án a kolozsvári Református Kollégium alapításának 450. évfordulója alkalmával szervezett ünnepség. Székely Árpád igazgató leleplezte a kollégium udvarán lévő emléktáblát, amely a református oktatás 450. évfordulóját hirdeti. Ezt követően került sor a kollégium dísztermében a kiadványok bemutatására. Péntek János akadémikus, nyelvész az Apáczai Csere János Baráti Társaság emlékkönyvét ismertette. „Az emlékkönyv nem csak a társaság munkásságát, hanem a Kolozsvári Református Kollégium, az Apáczai Csere János Líceum, valamint az apácai (Brassó megye) általános iskola életébe nyújt betekintést”, hangsúlyozta a professzor. A kolozsvári Apáczai-líceum már régóta az anyanyelvi mozgalom erdélyi bázisának tekinthető. Tonk István, az Erdélyi Református Egyházkerület főgondnoka Kolozsvári József: Litteris et pietati sacrum című munkáját mutatta be, amely a kollégium történetét tárja fel olvasmányos formában. Ezt az első kötetet még további kettő követi. A kolozsvári Szabó Dezső Egyesület második évkönyvének bemutatását Molnos Lajos vállalta. „Ez az évkönyv nem csak Szabó Dezsőről szól, hanem magáról a városról és a kollégiumról is” emelte ki Molnos. A kollégium évkönyvét Rácz Melinda magyartanár ismertette, Sipos Gábor levéltáros pedig Benkő Samunak Nagy Géza egykori kollégiumi tanárról írt kiadványáról értekezett. Szőcs Ráchel tanár Kolozsvári József: A világítótorony című munkájáról szólt, majd felolvasta fiának, Szőcs Géza költőnek Zürichben kelt, az ünnepi eseményhez kapcsolódó levelét. A kiadványok bemutatása után a díszteremben további három tanárportrét lepleztek le. Lőrinczy Ferenc torna-, Balázs János magyartanár és Kovács Dezső egykori igazgató arcképe Opra-Tompos Ágota munkáját dicséri. /Nagy-Hintós Diana: Közel fél évezredes áldozatos iskolaépítő munka. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 15./

2007. október 20.

A Brassó megyei Apácán ezerkétszáz, jövedelem nélküli roma lakik, ők vannak többségben. A terményeiket védő falusiak és a mindennapi betevőjükért lopni kényszerülő romák összecsaptak. Az ügyet etnikai konfliktusként állították be az országos tévécsatornák. Apáca polgármestere, Bölöni Gyula igyekezett hangsúlyozni, hogy nem etnikai, hanem társadalmi oka van a történteknek. A terménylopások rendkívül megkeserítik a falusi gazdák életét. Négyfaluban, Apácán, Ürmösön, Szászmagyaróson a jelenség mindennapos, és állandó feszültség forrása. Az apácai községháza több éve megszervezte a mezők őrzését, de az őrök jelenléte nem riasztja el a tolvajokat. Egy augusztusi este a mezőőrök három kiskorút állítottak meg, aki lucernával megrakott szekérrel tartott hazafelé. Felelősségre vonták őket. Pillanatok alatt több tucat roma termett a helyszínen. A szóváltás verekedéssé fajult, s a mezőőrök elmenekültek a támadó romák elől. A hír gyorsan elterjedt a faluban, a magyarok és románok is csapatokba szerveződtek, és összecsaptak a romákkal. A verekedésnek néhány könnyebb sérültje volt mindkét oldalon. Jó két órával később megjelent a csendőrosztag. Másnap rendkívüli tanácsülést tartottak, amelyen a szemben álló felek egymást vádolták: a magyarok és a románok a romákat gyanúsították a mindennapos lopásokkal, a romák pedig azt állították, hogy csak néhány család lop. Az ülésen bizottságot hoztak létre mindhárom etnikum képviselőiből, melynek feladata a mező és a termények hatékonyabb őrzése lesz. A polgármester javasolta, hogy a nincstelen romáknak a parlagon heverő földeket adják bérbe. Azóta semmi sem változott. Már másnap lefoglaltak egy fogatot, mert gazdája lopott fát szállított az erdőből. Két év alatt hárommilliárd régi lejes büntetést róttunk ki azokra, akik lopják a termést, ebből eddig alig 11 milliót fizettek ki. A tolvajok agresszívek, többször megverték a szolgálatban levő rendőröket. Az ügyész tízmillió lejre büntette, és szabadon engedte az elkövetőket. A parlagon levő földekért egyetlen roma sem jelentkezett. Apácán nincs elég rendőr. Az apácai magyarok félelemben élnek. Constantin Leonte, az apácai rendőrőrs helyettes vezetője egyért azzal, hogy csendőrőrs létrehozása szükséges. Hozzátette, szó sincs etnikai konfliktusról. Egyszerűen a be nem tartatott törvények miatt a bűnözés igen gyakori Apácán, és a gazdák türelme elfogyott. Megoldást kell találni mindenütt, például Tatrangon, Barcaújfaluban, Ürmösön, Krizbán és máshol is, ahol a nyomorban élők száma meghaladja az aktív lakosság számát. /Tamás F. Attila, Both Csaba: Nincstelenek a szegények ellen. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 20./

2008. január 11.

Czika Tihamér hozzászólt Csutak István Székelyföld modernizációjáról szóló cikkéhez. Csutak írása hiánypótló és nagyon időszerű, nézőpontja hiányzik „tájaink nemzeti-keresztény nacionalista közéletében” – írta Czika. A székelyföldi értelmiség töredezett és érdektelen ilyen kérdésekben. Mindenkinek a maga kisebb háztája a legfontosabb, akár versenyben is a másikéval. Az erősödő székelyföldi politikai polarizáció a politikai elit teljes kettészakadásához fog vezetni. A helyhatósági választások a megkoronázása lesz Székelyföld teljes politikai kettészakadásának. – Nincs egységes politikai koncepció Székelyföld jövőjéről. A székelyföldi politikai értelmiség megosztottsága meghiúsít minden reményt egy közös terv kidolgozásáról. Székelyföld területi integritását csak a román parlament adhatja vissza, Bukaresttel kell tárgyalni erről. Bukarest azonban ellenséges és a nyugat az etnikai autonómiáért, vagy területi berendezkedés megváltoztatásért nem szólal fel. A cikkíró szerint máig nem tiszta, melyek Székelyföld földrajzi határai. A történelmi határok alapján megyünk, vagy az etnikai alapján? A történelmi Székelyföldhöz tartoznak olyan régóta román többségű területek is mint Hídvég és környéke, Bodzaforduló és környéke, Gyergyótölgyes és vidéke, vagy 2-3 Marosvásárhely környéki mezőségi falu. Az etnikai határ alapján ki kell hagyni ezeket a vidékeket, de be kell venni olyan területeket, amelyek, bár történelmileg nem tartoztak Székelyföldhöz, de az etnikai határon vannak, ezért kihagyhatatlanok: Gyimesbükk, Apáca, Ürmös, Alsórákos, Olthévíz, Székelyzsombor. A nagyobb probléma Maros megyében van, ahol a történelmi Marosszék határán kívül (de annak mentén) sok magyar többségű falu van mind Szászrégen, mind Dicsőszentmárton irányában. Székelyföld határairól még magyar konszenzus sincs. Czika hozzátette, az erdélyi elit – beleértve a székely politikai elitet is – nem érdekelt egy konfrontációban a román kormányzattal a régió területei szabályozásának megváltoztatásáért. Mostanában hallatszik: „mi küzdeni fogunk az autonómiáért”! Aztán jön a túlsó oldal, hogy mi is, még jobban. Ez nacionalista tromfolás, írta Czika. Ugyanakkor gazdasági összeszövődések vannak román érdekekkel: a magyar vállalkozások szoros hálóban vannak román politikusok bizniszeivel. – Székelyföld gazdaságát lehetetlen egységes fejlesztés alá vonni, egységes adminisztráció nélkül. Czika Tihamér szerint „az élet szinte minden kérdését nemzeti és keresztény szempontból megítélő domináns értékrend a székelyföldi értelmiség körében nem EU kompatibilis”. Az értelmiség elsősorban kulturális, irodalmi, egyházi vagy népművészet centrikus. Székelyföldön „a hangadók még ma is a középkorú, vagy idős nacionalisták” és a cikkíró nem látja, hogy ez fejlődne, „ideológiailag liberálisabb irányba”. Czika Tihamér kárhoztatja a nacionalista mentalitást. (Forrás: figyelo. ro) /Czika Tihamér: Valós vagy virtuális régió Székelyföld? = Szabadság (Kolozsvár), jan. 10., folyt. 11./ Czika Tihamér az RMDSZ Ügyvezető Elnökségének tanácsadója, blogger. Előzmény: Csutak István: Székek földje – Székelyföld? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 8./


lapozás: 1-30 | 31-35




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998