udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 11 találat lapozás: 1-11
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Helymutató:

2002. szeptember 21.

Hargita megye országosan az első helyet foglalja el a romániai megyék rangsorában a hadseregbe behívott fiatalok meg nem jelenési arányának tekintetében. A legutóbbi sorozáskor a behívottak harmincöt-negyven százaléka nem jelent meg, mert nem tartózkodott az országban. Ez a helyzet nem egyedülálló Romániában. A Mediafax hírügynökség szerint elsősorban az Avas vidékére jellemző, hogy a behívottak azért nem jelennek meg a sorozáson, mert elköltöztek bejelentett lakcímükről, vagy pedig külföldön tartózkodnak. A máramarosi Avas vidékén ez az arány eléri a 90 százalékot. /Hiányzó sorkötelesek. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), szept. 21./

2004. június 21.

Szatmárnémetiben a katolikusok legnagyobb helyi ünnepe a székesegyházhoz kötődő Jézus szíve búcsú. A mostani zarándoklatnak külön hangsúlyt adott az a tény, hogy az egyházmegye az idén ünnepli alapításának 200. évfordulóját. Először Ion Robu bukaresti érsek románul, majd Szendi József nyugalmazott veszprémi érsek német nyelven celebrált misét. Aztán a város régi főterén álló kéttornyú székesegyház előtt kezdetét vette a magyar nyelvű mise, melyen Seregély István egri érsek hirdetett igét, beszélt többek között a hit, a kultúra, a nyelv megtartó erejéről, a magyarság összetartásának szükségességéről. A szentmisére és az azt követő főtéri körmenetre mintegy 8-10 ezer hívő jött el Máramarosszigettől Béltekig, Nagykárolytól Felsőbányáig. Ott voltak a máramarosi és avasi katolikus románok, szlovákok, ukránok, s a közös hitben együtt örvendtek a magyarokkal. /(Sike Lajos): Három nyelven miséztek. Tízezer hívő a Jézus szíve búcsún. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 21./

2004. július 13.

Beszélnek az avasi csodafalvakról. Az újságíró ellátogatott Lajosvölgyébe, a Lajosvölgyi Hutába (Huta Certeza) és még két-három településre. A szatmári vagy akár a nyíregyházi újgazdagok villái csak kunyhók az itt sorakozó paloták mellett. Tíz-tizenöt szobás házak, márványlépcsőkkel, kovácsoltvas kapuval, kistoronnyal, nagytoronnyal s a legújabbak már üvegfallal. Azonban két-három idős embert látni az utcákon, s a kertekben sincs mozgás, lényegében üresek ezek a falvak. Nyugaton dolgozik mindenki, aki csak mozogni tud. Kubikolnak, követ törnek, szemetes kukákat ürítenek Németországban… Két éve Romániában járt Párizs főügyésze és kérte, hogy látogathasson el az Avasba is, mert a francia főváros peremkerületeiben 1400 avasi származású kiskorú prostituáltat fülelt le a rendőrség, s látni szeretné milyen környezetből mentek el ezek a lányok. A főügyésznek elállt a lélegzete, amikor meglátta a lajosvölgyi, hutai, bikszádi, bujánházi palotákat. Nem szükségből, inkább önmutogatásból épülnek ezek a paloták. Itt állnak üresen, bebútorozva is lakatlanul. Ezek a falvak lényegében holt települések, s éppen olyan kísértetfalvak, mint a Mezőség vagy a Székelyföld elnéptelenedett, megüresedett öreg falvai. /Sike Lajos: Kísértetfalvak. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 13./

2005. január 5.

Miközben Szatmárnémeti egyik legnagyobb általános iskolájának, a 10-es számmal jelölt tanintézete három évi próbálkozás után sem vehette fel Szilágyi Domokos nevét, a kis avasi magyar falu, Kőszegremete iskolájának homlokzatára felkerülhet gróf Széchenyi István neve. A községi tanács még a múlt év elején jóváhagyta a helybeliek kérését, az óév utolsó napjaiban a tanfelügyelőség is aláírta. /Gróf Széchenyi István nevét viselheti a kőszegremetei iskola! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 5./

2005. március 15.

A román falvakkal körülzárt kis avasi magyar faluban, Kőszegremetén alig egy esztendővel halála után, 1861-ban emlékművet állítottak Széchenyi Istvánnak, a történelmi Magyarország viszonylatában is ez az egyik első Széchenyi emlékmű. A hat méter magas gránit oszlop (s pár éve immár Széchenyi bronz-arcképével is ékesítve) ma is ott áll a falu fölötti Domokos-dombon, ma ez Erdély egyedüli szabadtéri Széchenyi emlékműve. A kőszegremetei iskola harcolta ki és vette fel elsőnek Erdélyben Széchenyi István nevét. A név és táblaavató ünnepséget március 13-án tartották. Eljött Varga Attila és Erdei D. István parlamenti képviselő, Kónya László tanár, főtanfelügyelő-helyettes, Hargitai István tanár, a nyíregyházi Széchenyi István Szakközépiskola igazgatója is, szép számmal hazalátogattak azok a remeteiek, akik az utóbbi évtizedekben elszármaztak innen. Varga Attila képviselő tartott ünnepi beszédet. Az iskolai névadás alkalmából Kónya László megyei főtanfelügyelő-helyettes kiemelte, mennyire fontos üzenete van annak, különösen a szórványban, hogy az iskola ilyen neveket kap, mint Kőszegremetén. A nyíregyházi Széchenyi István Szakközépiskola igazgatója átadta az iskolának azt a 300 könyvet, amelyeket a nyíregyházi iskola diákjai gyűjtöttek és adományoztak remetei testvéreiknek, s bejelentette, hogy tanintézetük még ezen a tavaszon öt korszerű számítógépet ajándékoz a kőszegremetei Széchenyi Iskolának. /Március 15-re emlékezve, Erdélyben elsőnek: Gróf Széchenyi István nevét vette fel a kőszegremetei iskola. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 15./

2006. április 20.

„Magyar lobbival” vádolt Szatmárnémetiben George Vulturescu megyei művelődési igazgató. Etnikai megkülönböztetés érte a többséget, a románokat, amikor a megyei tanács nem szavazta meg a Poesis által igényelt 50 ezer lej támogatást” – nyilatkozta George Vulturescu költő, a Szatmár Megyei Művelődési Igazgatóság igazgatója. Valójában a jelentős román (párt)többséggel rendelkező megyei tanács szavazta le a tervezetet, nem „a magyarok”. „Magukra vessenek azok, akik ellenőrizhetetlen dolgokra kértek pénzt, vagy elvetették a sulykot, és olyan összeget igényeltek, amivel eleve nem lehetett egyetérteni. Ilyen túlzás a Poesis félmilliárdja is” – kommentálta a botrányt Muzsnay Árpád, a megyei tanács kulturális bizottságának elnöke. „George Vulturescu költőként megengedheti magának, hogy az olyan román népszokások ünnepét, mint az avasi Simbra Oiilor vagy a bükkvidéki folklórfesztivál »multikulturális rendezvénynek« nevezze, de művelődési igazgatóként már aligha. Legyünk komolyak, ezek célja a többségi és nem a kisebbségi kultúra támogatása!” – méltatlankodott Muzsnay. Megkérdezték Vulturescu igazgatót, hogy intézményénél hány magyar dolgozik. Egy a tíz-tizenkét alkalmazottból, ez elenyésző Szatmár megye 35 vagy Szatmárnémeti 39 százaléknyi magyar lakosságához képest. Arra a kérdésre, hogy az igazgatóság évi költségvetéséből mennyit fordítanak a magyar lakosság művelődésére, legalább 40 százalékot jelölt meg. Mikor arra kérték, hogy nevezzen meg néhány támogatást, ígérte: ennek majd utánanéz. /Sike Lajos: Etnikai diszkrimináció? = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 20./

2006. június 28.

Provokáció zavarta meg június 25-én, vasárnap a szatmári katolikus egyházmegye legnagyobb ünnepét, a Jézus Szíve búcsút. Mikor a sok ezer hívőből – köztük avasi román katolikusokból – álló körmenet a Dacia (volt Pannónia) szálló közelébe ért, mit sem törődve a vallási szertartással, népesebb csoportok jelentek, hangoskodva, sőt kurjongatva adták hírül, hogy megérkeztek Avram Iancu fiai, miközben a hangosbeszélőt is mind sűrűbben próbálgatták. Szándékosságról volt szó, a polgármesteri hivatal egy későbbi időpontra adott engedélyt az Avram Iancu Társaságnak a rendezvény megtartására. Mindez pár percig tartott, aztán a rend fenntartói közbeléptek. Pallai Kristóf, a búcsú főszervezője ugyanis azonnal megkereste a rendőrséget. Valószínűleg az ilyen esetek nem tűnnek el Románia EU-s csatlakozásával sem. Amit korábban a Vatra Romaneasca művelt, most az Avam Iancu Társaság csinálja. Ők az utóbbi években egyre aktívabbak Szatmárnémetiben, szokásos nyári összejövetelükön mind több a kirekesztő és megbélyegző hangos ordítozás. /Sike Lajos: Új tűzhelyesek? = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 28./

2007. április 12.

Másodszor szerveznek népszavazást Szatmár megyében Ráksa önállósodásáért. Község nélküli községháza, külföldre ingázó lakosság, hagyományos és modern egyvelege fogadja az Avas-vidéki Ráksára látogatót. Avasújvároshoz jelenleg egy nagyobb és hat kisebb település (Kőszegremete, Újvároshegy, Ráksa, Ráksahegy, Rózsapallag, Pallaghegy) tartozik. A községközpont és Kőszegremete a község két magyar települése, Ráksa közel háromezres lakosságának több mint 60 százaléka román nemzetiségű. Ha Ráksa különválik, Avasújváros község etnikai összetétele lényegesen megváltozik – több mint kétharmados lesz a magyarság aránya. /Babos Krisztina: Üres luxusvillák falva. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 12./

2007. június 18.

Mintegy 20 ezer katolikus és más felekezetbeli hívő gyűlt össze Szatmárnémeti főterén, a katolikus székesegyház előtt a Szatmárt és Máramarost egyesítő egyházmegye legnagyobb ünnepén. Nem csak magyarok, németek és románok is jelen voltak a búcsún. Számukra a 11 órakor kezdődő főmise előtt külön is miséztek a neogótikus Kálvária-templomban, először románul aztán németül. Németek, azaz svábok elsősorban Nagykároly környékén, katolikus románok főleg az Avasban élnek. A hagyományokhoz híven a Jézus Szíve búcsú körmenettel ért véget. Egyházi vezetőit és papjait követve hosszan vonult Szatmárnémeti hatalmas főterén a húszezres tömeg. /Sike Lajos: Az összetartozás búcsúja Szatmáron. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 18./

2007. augusztus 22.

Barbár módon jártak el az útügyi hatóságok, fejtette ki Markó Béla, az RMDSZ elnöke bukaresti sajtótájékoztatóján. Óriási baklövésnek tartja a Nemzeti Liberális Párt (PNL) minisztereinek hozzáállását, akik azt hitték, hogy kedvére kell tenni a román közvélemény nacionalista részének. Közölte: már az elhelyezés előtt beszélt Ludovic Orban közlekedési és Cristian David belügyminiszterrel, megmagyarázta, hogy miről van szó, arra kérte őket, ne avatkozzanak bele. Markó szerint nevetséges, hogyan keresték az ürügyet a tábla eltávolítására. Jelezte: az RMDSZ nem hőköl vissza, és Székelyföld más bejáratánál is kitesznek majd hasonló jelzéseket, ugyanis a régiónak szimbólumokkal is minél nagyobb súlyt kell adni. Felhívta a figyelmet arra a „nagy” ellentmondásra, hogy Romániában már léteznek olyan vidékek – a Barcaság, az Avas vidéke vagy Hátszeg –, ahol megjelölik a hagyományos tájegységeket. Demeter János, a Kovászna megyei tanács elnöke bejelentette, hogy hatósági engedélyt kértek a Székelyföld-tábla visszahelyezésére. /B. T. : Markó: Barbár módon jártak el az útügyi hatóságok. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 22./

2009. október 5.

Rövid időn belül már a harmadik tájházat avatták az Avasban, Szatmár megye népművészetéről és népi építkezéséről legismertebb tájegységében. Turc és Lajoshuta után a múlt hét végén a vidék egykori központjában, a magyar lakosságú Avasújvárosban is megnyitották a helybeliek hajdani életmódját bemutató régi tornácos házat, amelynek utolsó szülöttje, a hetvenéves Ida néni még jelen lehetett a szalag elvágásnál. /Sike Lajos: Tájházavató Avasújvárosban. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 5./


lapozás: 1-11




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998