udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 10 találat lapozás: 1-10
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Helymutató:

1999. január 19.

Életének 75. évében elhunyt dr. Burgert Róbert, a mezőgazdasági tudományok doktora. Három évtizeden át irányította a bábolnai gazdaságot. Az Illyés Közalapítvány kuratóriumi tagjaként, 1992-ben kezdeményezője volt a Kézfogás Vállalkozásfejlesztési Alapítvány létrehozásának. 1995-től az Új Kézfogás Közalapítvány kuratóriumának elnöke volt. A szülőföldön maradásért, a helybeni boldogulás lehetőségeinek támogatását kereste, a családok életben maradását biztosító kisvállalkozásokat is segítve. A határon túl élő magyarságért végzett munkájáért 1997 decemberében Kisebbségekért Díjban részesült. /Burgert Róbert halálára. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 19./

1995. április 13.

Ápr. 13-án tartotta alakuló ülését Budapesten a kormány által a határon túli magyarok gazdasági támogatására életre hívott Új Kézfogás Közalapítvány kuratóriuma, amelynek elnöke a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát egykori vezérigazgatója, Burgert Róbert. Az alapítvány a határon túli magyarok egzisztenciateremtését, polgárosodását hivatott támogatni, a szülőföldjükön való boldogulás jegyében, mondta az ülést követő sajtótájékoztatón Tabajdi Csaba politikai államtitkár. Az alapítvány feladata a régiók kis- és középvállalkozásai közötti kapcsolatok támogatása, szakmai és menedzserképzés szervezése, üzletember-találkozók szervezése, információs bázis kialakítása. Az Új Kézfogás Alapítványnak 200 millió forint áll rendelkezésére és az előző évi 130 millió forintos maradvány is vagyonukat gyarapítja. Lábody László, a HTMH elnöke egy hosszú és átfogó munka fontos állomásának nevezte a kuratórium megalakulását, amelynek jelképes üzenete, hogy ezek után a határon túli magyarok gazdasági fellendítésének támogatása törvény által rögzített feladat. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 15-16./ Felső határ nincs, sem országonként, sem tervezetenként. /Új Magyarország, ápr. 14./

2000. március 18.

A magyarországi Bábolnai IKR Termelésfejlesztési és Kereskedelmi Részvénytársaság Temesvár székhellyel vállalatot alapított Romániában, mert szeretne jelen lenni a romániai piacon. Több mint negyed-százados tapasztalatait, korszerű technológiáit, szolgáltatásait ajánlották fel a cég szakemberei az Arad megyei mezőgazdasági termelőnek: vetőmagokat, folyékony műtrágyát, az IKR-rel történő együttműködés kedvező pénzügyi-finanszírozási módozatait. /Bábolna Nyugat-Romániában. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 18./

2000. június 21.

A Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes a hannoveri világkiállításra a magyar kormány meghívására képviseli az anyaország határain túl élő, erdélyi magyarságot. Az együttes tagjai elindultak, Magyarországon Bábolnán tartanak kétnapos megállót, ezután érkeznek Hannoverbe. A világkiállítás látogatói küküllőmenti táncokat láthatnak, dél-alföldi oláhost és csárdást, székelyderzsi táncokat, rábaközi, szatmári, sóvidéki, sárközi, kalotaszegi, kőrispataki, felcsíki táncokat és hajdútánc-emlékeket. /Hírünket viszik a hannoveri világkiállításra. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 21./

2000. július 7.

A magyar kormány meghívására június végén a csíkszeredai Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes Hannoverben, a magyar pavilonban a világ magyarságát képviselte. Az együttes tagjai az elmúlt hét végén tértek haza a világkiállításról, ahol nagy sikert arattak. András Mihály, a együttes művészeti vezetője nyilatkozott a hannoveri útról. A magyar nemzet kultúrájában egységes, államhatárainktól függetlenül Ezért képviselték a magyar nemzetet, hiszen műsoruk a kárpát-medencei magyarok népi kultúráját tükrözte. Hannoveri magyar családok szállásolták el őket. - Fellépéseiken majdnem minden alkalommal a külföldiek is beálltak a táncba. Azt mondták a táncukról, hogy óriási benne az életerő, hiteles, mert létező népi kultúra. /Daczó Dénes: Beszélgetés András Mihállyal, a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes igazgatójával. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 7./ A hannoveri világkiállításon való fellépés után az együttes tagjai is érezhetik, érdemes itt dolgozni, állapította meg András Mihály, a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes igazgatója. A világ felfigyelt az együttesre. Az együttes fellépett Bábolnán és Gödöllőn, a Magyar Polgármesterek III. Világtalálkozóján. - Az idei esztendő rengeteg fellépési lehetőséget jelent az együttesnek. Idén is megrendezik például a Prímások Találkozóját, augusztusban Kelet-Magyarországon vendégszerepnek, október 2-án fellépünk Budapesten, a Nemzeti Színházban Tímár Sándor koreográfus születésnapi gálaműsorán. Október 13-14-én ünneplik a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes harmincadik születésnapját. Még idén fellépnek az anyaország határain túli nagyobb magyar településeken, hét országot érint ez a turné. Elkíséri őket a Duna TV és az MTV1 stábja. /Szatmári László: Beszélgetés András Mihállyal, a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes igazgatójával. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 7./

2001. október 11.

Bukaresten, a Petőfi Művelődési Társaságban köszöntötték Dr. Demény Lajos tanárt, kutatót, a történelemtudományok doktorát, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagját 75 éves születésnapja alkalmából. A történész munkásságát Vistai András János szerkesztő és műfordító, Tüdős S. Kinga művészettörténész és tudományos kutató, valamint Tüdős István pszichológus méltatta. Demény Lajos 1926. okt. 6-án született a Maros megyei Kisfülpösön, sokgyermekes földműves családban. A Bolyai Tudományegyetemen kezdte egyetemi tanulmányait, amit Szentpéterváron fejezett be, megszerezve a doktori címet. Bukarestben a Társadalomtudományi Akadémia tanára, tanszékvezető helyettes, majd a Román Akadémiai könyvkiadónál szerkesztő, a Nicolae Iorga Történettudományi intézet főkutatója, a nemzetiségtörténeti kutatások osztályvezetője. 1990-ben miniszterhelyettes a Közoktatási Minisztériumban, majd Bihar megyei szenátor, a szenátus oktatási, kutatási, ifjúsági és testnevelési bizottságának alelnöke, és 1993-tól a Nicolae Iorga Történelemtudományi intézet főmunkatársa. Munkaterülete főleg a XV. és XVII. század közti művelődéstörténetet és a parasztmozgalmakat fogja át. Életművének jelentősebb kiadásai az 1437-1438-as parasztfelkeléssel kapcsolatos közlemények, amelyek magyar, román, német, cseh, orosz és francia nyelven jelentek meg. Erről szól Az 1437-38-as bábolnai népi felkelés című könyve. Széleskörű kutatásai eredményeként született meg az Anglia politikai kapcsolatai a XVI. és XVIII. század közti Moldvával, Havaselvével és Erdéllyel, Székely felkelések a XVI. század második felében, A székelyek és Mihály vajda, Paraszttábor Bábolnán, Bethlen Gábor és kora, társszerzője a Székely oklevéltár új sorozatában napvilágot látott I., II. és III. kötetének. /Kováts László, Bukarest: A 75 éves Dr. Demény Lajos köszöntése. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 11./

2001. október 20.

A bukaresti Petőfi Művelődési Társaság okt. 3-i összejövetelén Vistai András János köszöntötte a 75 éves Demény Lajos történészt, aki 1947 óta ismeri az ünnepeltet. Kolozsváron a Mátyás király szülőházában székelő Móricz Zsigmond Kollégium ösztöndíjas tagjaiként találkoztak először. Akkor Vistai András János az Egyetemi Arcvonal címmel hetente megjelenő újságoldalt szerkesztette. Demény Lajos az egykori Leningrádban folytatta tanulmányait. Évek hosszú során kutatta fel a Budai Nagy Antal vezette parasztfelkelés írásos emlékeit, s 1960-ban megjelent a könyve, Az 1437-38-as bábolnai népi felkelés. Ezt később két kiadásban továbbfejlesztette (1977, 1987). Ennek az eseménynek az okmánytárát csak 1991-ben lehetett kiadni. Demény Lajos foglalkozott román könyvtörténeti kutatásokkal is, nevéhez fűződik az első román nyomatatott szöveg felfedezése, bemutatása (1965; könyvben 1971-ben). Ezirányú kutatásait - Lidia Demény közreműködésével - tekintélyes monográfiában összegezte és adta ki 1986-ban. Demény Lajos akadémiai tudományos kutató, majd a Iorga Intézet nemzetiségi osztályának vezetője lett. A 70-es évek végétől az erdélyi magyarság történelme úgyszólván a székelységre szűkült. Demény Lajos és tudományos munkatársai ezt a beszűkítést igyekeztek a lehető legjobban kihasználni. Ezek között legjelentősebb a Székely Oklevéltár új sorozata, ennek két első kötete azonban már csak 1983-ban, illetve 1985-ben jelent meg, folytatása viszont csak 1994-ben. Demény Lajos változatlanul máig a székelyek egyik nagy történésze: a közönség elé tárta a Székely Oklevéltár új sorozatának köteteit (IV.: 1998; V.: 1999; VI.: 2000). Időközben foglalkozott Veress Endre (1863-1953) történész munkásságával, a magyar és a román kultúra több személyiségével, kiadott nyomdászat- és papírtörténeti tanulmányokat, cikkezett a csángókról, munkatársa volt a román historiográfiai enciklopédiának, melynek oldalain ő mutatta be az erdélyi, illetve romániai magyar történészeket (1978), valamint könyvet írt a nagy fejedelemről, Bethlen Gábor és kora címmel (1982), társkiadója volt Wesselényi István Sanyarú világ című, 1703-1708. évi naplója II. kötetének (1985). 1989 után Demény Lajos a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja lett, majd 1990 tavaszától a választások utánig oktatási miniszterhelyettes, azután szenátor. Nem feledkezett meg a bukaresti magyar tannyelvű középiskoláról sem; neki köszönhető, hogy az intézmény felszámolásának veszélyét sikerült elhárítani a Bukarestben, ahol 1815 óta van magyar iskola. Végezetül csak azt, amiről már a fiatalabbak is tudnak: kutatómunkája közben időt tudott szentelni a Petőfi Társaságnak, a Koós Ferenc Körnek, ahol előadásokat tartott, újabban pedig a Bukaresti Református Egyházat és Sükei Imrét (1780-1848), annak 1815-1848 közötti templom- és iskolaépítő lelkészét illető ismeretlen forrásokat tárt fel és mutatott be. /Vistai András János: Születésnapi köszöntő: Demény Lajos 75 éves. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 20./

2003. április 24.

A Rákóczi Szövetség a pannonhalmi bencés apátsággal együttműködve történelmi-művelődéstörténeti vetélkedőt szervezett a Kárpát-medence magyar középiskolásai számára. A II. Cultura Nostra vetélkedőn eredményesen szerepelt a székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnázium csapata. Az 1989-ben létrejött Rákóczi Szövetség a határon túl élő magyarok nemzeti, kulturális, szellemi, közművelődési és érdekképviseleti tevékenységét segíti. A II. Rákóczi Ferenc és kora tematikában szervezett verseny döntőjét e hónapban tartották Pannonhalmán. A II. Cultura Nostra verseny döntőjének nyertes csapatai nemrégiben tértek haza a jutalomkirándulásról. A győztes diákok vendéglátója volt a Bábolna Ménes Rt. és a Herendi Porcelángyár. A kirándulás programjában szerepelt a Budai Hadtörténeti Múzeum megtekintése, városnézés Veszprémben, valamint az Országház meglátogatása. A Rákóczi Szövetség 2003-ra meghirdetett, Gloria Victis elnevezésű történelmi vetélkedőre szintén benevezett a Tamási Áron Gimnázium. Ennek döntőjét október 23-án tartják, az 1956-os forradalom emlékünnepségeinek keretében. /Fábián Kornélia: Cultura Nostra. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 24./

2006. május 24.

A Román Hírszerző Szolgálat (SRI) madárinfluenzára vonatkozó jelentése nem tartalmaz világos bizonyítékokat arra, hogy a Magyarországról és Szlovákiából importált szárnyasok okozták volna a járványt, nyilatkozta május 23-án Calin Popescu Tariceanu kormányfő a titkosszolgálat feljegyzésével kapcsolatban. A vádat a magyar és szlovák kormányszóvivők, az illetékes állategészségügyi szervek vezetői, és az érintett forgalmazók is cáfolták. Kiderült az is, a pulykák tulajdonképpen csirkék, és jelenleg is életben vannak. Adriana Saftoiu elnöki szóvivő elmondta: Gheorghe Flutur mezőgazdasági miniszter előzőleg Basescu államelnök támogatását kérte információk gyűjtésére. Flutur kérése alapján Basescu államfő kérte az SRI közbelépését, hogy információkat gyűjtsön ebben az ügyben, mondta. Az elemzők egyöntetűen nevetségesnek minősítették az RHSZ „fontoskodó”, tárgyi tévedésektől sem mentes feljegyzését, amelyet a titkosszolgálat nyilvánosságra hozott. /Megalapozatlan a „magyar importjárvány”-elmélet. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 24./ Az új fertőzési gócok megjelenésének „egyetlen lehetséges okaként” két feketehalmi baromfitelep magyarországi és szlovákiai, egy maros-szentimrei tyúkfarm hollandiai baromfiimportja szerepel a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) május 23-án nyilvánosságra hozott jelentésében. A feljegyzés szerint a Magyarországról behozott napospulykát a feketehalmi cégnél elpusztultak. Az elásott szárnyastetemekről a később elvégzett laboratóriumi vizsgálatok megállapították, hogy a tetemek madárinfluenza-vírussal fertőzöttek. A feketehalmi Patiprod képviselői viszont a 29 ezer növendékpulyka pusztulását csibeneveldéjük túlzsúfoltságával, és a telep villamoshálózatának meghibásodásával magyarázták. Az állítólag madárinfluenza-vírussal fertőzött magyarországi napospulykákat importáló brassói Verba Trans Kft. cáfolta a jelentés: cége nem napospulykákat, hanem naposcsibéket vásárolt Bábolnáról, s azok megvannak, egészségesek, tehát az SRI-feljegyzésében említett csibék egy percig sem voltak pulykanövendékek. A román elemzők „csaknem diplomáciai botrányt kirobbantó koholmánynak” mondták az SRI „minduntalan előrángatott magyar mumust” sugalmazó feltételezéseit. Calin Popescu Tariceanu kormányfő is úgy nyilatkozott, nincs egyértelmű bizonyíték a madárinfluenza vírusának Magyarországról vagy Szlovákiából történt behurcolására. Markó Béla RMDSZ-elnök szerint az illetékesek mintha máshol keresnék a bűnbakot – ami jelen esetben „bűnpulykává” változott-, és ha tőlük telne, a madárinfluenza elterjedéséért is a magyarokat tennék meg felelősnek. Batiz András magyar kormány-szóvivő szerint minden valóságot nélkülöznek a román titkosszolgálat vádjai. A bukaresti magyar nagykövetség hivatalos tájékoztatást kért a román külügyminisztériumtól. /Megalapozatlan a „magyar importjárvány”-elmélet. Diplomáciai botrányt kavarhat a titkosszolgálati jelentés. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 24./

2008. július 14.

Hunyad megyében szinte egy kézen megszámlálható a még létező történelmi emlékművek száma. Még másfél évtizede sincs annak, hogy máig ismeretlen tettesek összetörték és széthordták a zajkányi buzogányos emlékművet. A Hunyadi János törökök feletti győzelmére emlékeztető buzogányt 1896. szeptember 6-án állíttatta Hunyad megye közössége a vaskapui csata emlékére. Talapzatán a következő felirat állt: „Hunyadi János tizenötezer vitézével az 1442-iki szeptember 6-án e szorosban verte szét Sehabeddin beglerbégnek Erdélybe nyomuló nyolcvanezer főnyi hadseregét. A dicső fegyvertény örök emlékéül állíttatta ez oszlopot Hunyadvármegye közönsége a honfoglalás ezredik évében. ” Az 1992 júniusában széttört emlékmű rongálóit valószínűleg a felirat utóbbi mondata késztette a durva cselekedetre. Akkoriban a Vatra Romaneascát gyanúsította a közvélemény, hogy ők állnának a dolog mögött – emlékezik vissza Schreiber István, Hunyad megyei EMKE-elnök, aki kétségbeesetten követte nyomon az ügy minden mozzanatát. A tettes mai napig nem került elő. Azt sem sikerült kiderítenie a rendőrségnek, hogy az első rongálást követően a rendőrőrs udvarába szállított emlékmű-maradványokat ki lopta el. Ma már csupán a hajdani talapzathoz vezető kőlépcső emlékeztet Hunyadi buzogányára. Visszaállítását többen is ígérték – politikusok és civilek. Azonban semmi nem történt. Vaskapui társánál jóval korábban esett a román túlbuzgóság áldozatául a vulkáni hágó alatt, a város akkori főterén szintén 1896-ban felállított buzogány. Ezt már 1918-ban lerombolták, de a szájhagyomány szerint egy magyar grófnőnek és magának az angol királynőnek a közbenjárására 1937-ben újraállították, román nyelvű, módosított felirattal. Az emlékmű zavarónak tűnt a Ceausescu 1986-os Zsil-völgyi látogatását szervezőknek, akik egyszerűen szétverették az emlékművet. Hasonlóan elrománosodva, de legalább megmaradt a szintén törökveréshez kötődő kenyérmezei csata emléke. Igaz, az eredeti, még Báthory által építtetett kápolnát már a 18. században lerombolták, helyén azonban 1818-ban Nagy Sándor szászvárosi lelkész emelt három öl magas emlékoszlopot. Ez csupán az 1848-as forradalomig maradt talpon. Az 1479-es csatában elhunyt 30 ezer török és 8 ezer keresztény sírhantját azonban Bencenc község (ma Aurel Vlaicu) területén az 1900-as évek elején br. Orbán Antal bekerítette és újra kápolnaszerű épületet emelt rá Kinizsit és Báthory dicsőítő felirattal. Ezt Trianon után rombolták szét, majd az ötvenes években a szomszédos Alkenyéren (ma Sibot) újabb emléket emeltek, ezúttal a „román hős, Paul Chinezu emlékére”. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc szellemét őrző emlékművek közül a legszerencsésebb a dicsőséges piski csatára emlékeztető obeliszk, melynek eredetijét ugyan összetörték a birodalomváltás nyomán, ma azonban, ha nem is a hajdani helyén, de új oszlop áll helyette – mondta Schreiber István EMKE-elnök. Az 1995-ben a helybeli római katolikus egyházközség, az EMKE és az RMDSZ összefogásával újraállított obeliszk amúgy az egyetlen olyan Hunyad megyei emlékmű, amit 1989 után állítottak helyre. Talán ide sorolhatnánk még gróf Kun Kocsárd és Kuún Géza mellszobrait, melyek szintén eredeti helyüktől eltérően, de mégiscsak látható helyen állnak. Az obeliszket erős vasráccsal kerítették körül, de a rongálóknak szétverték azt. Megmaradt darabjait kiegészítve, 1995-ben állították fel újra a piski római katolikus templom kertjében, ahol azóta is fő helyszínt biztosít a március 15-i ünnepségeknek. Ugyanezen alkalmakkor koszorúzzák meg a Hunyad megyében eltemetett hajdani honvédtisztek sírját. Azaz közülük kettőt, melyek a dévai református és római katolikus temetőben vannak. A két marosillyei síron csupán halottak napján gyúl ki egy-egy gyertya. Az 1848–49-es szabadságharchoz kötődő tragikus Hunyad megyei eseményeket ma már egyetlen sírkereszt sem jelzi. Az Avram Iancu nevével fémjelzett mócvidéki lázadás során ugyanis a felbőszített román lakosság végigdúlta a Maros bal partját, felégetve a magyar nemesi birtokokat, sok száz ártatlan családot gyilkolva le. Míg a szomszédos Fehér megyében több helyütt is emléket állítottak e szomorú eseménynek, Hunyad megyében már csak szóbeszéd szintjén él ezek emlékezete. Kőrösbánya bejáratánál volt egy emlékmű, a Brádi család 19 tagjának legyilkolására emlékeztetve. Ma már nyomára sem bukkanhatunk – mondja Schreiber István. Éppen a Brádiak által nevelt Avram Iancu emberei gyilkolták le a családot. A Brádiak viszont már korábban, a Horea, Closca és Crisan-féle 1784-es parasztlázadást is megszenvedték, amikor a megvadult nép szintén gyilkolni kezdett, pusztítva a közeli Kristyor és Brád magyar nemességét, hírmondó is alig menekülhetett a pusztulásból. November hónap folyamán felperzselték a Josikák branicskai kastélyát, Guraszáda, Marosillye, Zám, Marossolymos, Berekszó, Haró, Kéménd, Bánpatak, Gyertyámos, Arany, Rápolt, Bábolna, Folt, Algyógy, Homoród, Bokajalfalu nemesi udvarait, legyilkolva még a csecsemőket is, 101 nemesi családot irtva ki. Mindennek azonban még az emlékét is eltüntették. Akárcsak a mócok pusztítását, amely szintén Kőrösbányától egészen Algyógyig terjedt a megyében. Ez utóbbi településen 1906-ban gr. Kun Kocsárd kastélyának kútja mellett emlékművet állítottak a kútba gyilkolt algyógyi magyarság, köztük a lelkész és családja emlékére. A hajdani EMKE és a Magyar Királyi Földművelési Minisztérium által emelt gránitobeliszket azonban Trianon után azonnal szétverték. Trianonnak köszönhetően Hunyad megyében összesen két felirat őrzi e vidék magyar világháborús hőseinek emlékét. Egyik a dévai református temetőben 1995-ben felállított emlékoszlop felirata: „Az 1848–1849-es szabadságharc, az I. és II. világháború hőseinek és áldozatainak emlékére állította a református egyház 1995. márciusában. Az igaznak emlékezete áldott. ” Déván ez az obeliszk szolgál az utóbbi években a márciusi megemlékezések helyszínéül is. A világháborúkban elesettek emléke azonban elenyészett. Az egyetlen kimondottan háborús síremlék a római katolikus temetőben van, ahol borostyánnal benőtt kereszt hirdeti három nyelven: románul, magyarul és németül, hogy itt nyugszanak a II. világháborúban elesettek. A szinte földbe süllyedt sírlapon pedig még kibetűzhetők a hősök nevei... A feliratozás újravésése, vagy a szétvert emlékművek visszaállítása azonban egyelőre fel sem vetődik. /Gáspár-Barra Réka: Magyar honvédsírok. Emléküket is irtják. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 14./


lapozás: 1-10




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998