udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 20 találat lapozás: 1-20
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Helymutató:

1996. november 24.

Nov. 24-én a Szeben megyei Bolyán emléktáblát avattak Bolyai Farkas halálának 140. évfordulójára emlékezve. Az emléktáblát a helyi római katolikus templom falán helyezték el. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), nov. 27./

1999. június 26.

Július 1-11. között kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet református és evangélikus hallgatói és vallástanárképzős főiskolásai szórványgondozó gyülekezeti misszióban vesznek részt Dél-Erdély helységeiben. A részletekről Orbán Lajos V. éves református teológiai hallgató elmondta, hogy idén már negyedik éve folyik szervezett szórványmisszió. Az erdélyi teológusok és egyetemisták által végzett szórványgondozás több évtizedes. 1993-tól ismét rendszeressé vált a nagyobb méretű misszió a szórványvidéken. A teológián 1998 őszén hivatalosan is megalakították a Babos Sándor Kört, mely akkor már maga mögött tudta az 1996-os havasalföldi, az 1997-es moldvai és dobrudzsai, valamint az 1998-as bánsági és Zsil-völgyi missziókat. Idén Dél-Erdély gyülekezeteibe látogatnak, a hajdani Királyföld egy részére, Szeben és Brassó megyék magyar szórványaiba. Ez a misszió minden felekezetű szórványmagyarra egyformán tekint. - Vetési László kérésére indították el a "lélektől lélekig" missziót. Ennek lényege a szórványok keresztyén közösségépítése, a vallási, nyelvi, etnikai rehabilitáció. - A mostani alkalommal 42 fiatal érkezik kilenc településre. A Küküllő mentére két csapat érkezik. Az egyik Balázstelkére, onnan látogatnak Báznára és Pócstelkére. A másik Küküllőalmásra, Somogyommal összekapcsolva. Ide tartozik még Erzsébetváros környékén Riomfalva és Ernye is. Szentágotán nemrég szerveződött református anyaegyházközség, és ahol sikerült egy emeletes épületet vásárolni a központban. A kisváros 400 magyarján kívül innen kell felkeresni Bürköst, valamint Hégen, Pusztacelina és Nagysink kisszámú magyarságát is. Mihályfalva és Bólya környékén is sok a munka, mert Nagyselyk és Hidegvíz mellett a Nagy-Küküllő mentén: Kiskapuson, Mikeszászán és Csicsóholdvilágon is várják őket. Az Olt mentén, Románújfaluban már alig negyven magyar él, de Viktóriavárossal együtt ők is nagyon vágynak arra, hogy meglátogassák őket. Az egyik csoport átjár majd Dombosra és Kőhalomra is, a másik pedig Sárkányba és Fogarasra. A vízaknaiak a gyermekevangelizáció mellett bejárják a Nagyszeben környéki népes román falvakat is, ahol magyarok élnek. Nagyszeben az egyedüli helység, ahol nincs kimondottan gyülekezeti tevékenység. Itt a lakónegyedek magyarságát mérik fel, és Oltszakadát támogatásával a szebeni magyar evangélikusok lelkigondozását is végzik. A szórványgondozó csoport nemcsak felkeresi az elveszőfélben levő magyarokat, hanem a lelkigondozás mellett kultúra- és magyarságmegőrző munkát is végez. - Három településen regionális ifjúsági találkozót szerveznek. Vízaknára a város és a környék magyar fiataljait gyűjtik össze. Somogyomba a Küküllő mentieket, Nagymohába pedig a Kőhalom és Fogaras környékén élőket. - Orbán Lajos hozzátette: Erdély egyik legnagyobb szórványgondja a nagyvárosi magyarságé. Kolozsváron tavasszal a Monostori negyedben elindítottak egy egyházi felmérést, és igény van a többi lakónegyedben is hasonló munkára. /Varga Zoltán: Szászföldi szórványmisszió. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 26./

1999. július 24.

A kolozsvári protestáns teológusok és egyetemi hallgatók, 1996 óta minden évben megszervezték a nyári magyarság-összeíró és közösségépítő missziót. Idén több mint negyven fiatal a hajdani Szászföldre, Szeben és Brassó megye húsznál több településére látogatott el. Sokan sírva mondták el, mennyire jólesett nekik, hogy felkereste őket valaki. Benépesülhettek az Olt-mentén az évtizedek óta üresen álló parókiák. Szentágotán, Mihályfalván, Balázstelkén, Somogyomban összegyűjtötték a környék magyarjait. Sok gonddal találkoztak a teológusok. Nagymohában a nyolc osztályos iskolában egyetlen szakképesített tanerő sincs, pedig volna gyermek. Lelkész már egyik faluban sincs. Kőhalom 1990-ben indult középiskolája ősztől majdnem a Segesvárral való egészségtelen versengés áldozata lett. Szentágotán több mint 400 magyar él és 20 iskolaköteles gyermek nem részesül magyar nyelvű oktatásban. Bürkösön, Mihályfalván, Bolyában a tanítók nyugdíjba vonulásával megszűnt a magyar I?IV osztály is. Erzsébetvároson most halódik a felsőtagozat ugyanezért, pedig volna gyermek helyben és a környéken is, de senki sincs, aki a helyi lelkészt és tanítónő feleségét támogassa. Nagyszeben Hipodrom lakónegyedében nagyfokú az ott élő magyarok anyanyelvi közömbössége és beolvadásának üteme. Románújfalu, Pócstelke fogy. - A missziós körút során három ifjúsági találkozót is szerveztek. Az első Vízaknán volt, eljöttek Nagyszeben, Mihályfalva, Hidegvíz és Nagyselyk magyar fiataljai. A másodikat a Kőhalom-Fogaras között fekvő Nagymohon szervezték, megjelentek a fogarasi, kóbori és brassói fiatalok is. A harmadik regionális ifjúsági találkozó színhelye a Medgyes melletti Somogyom volt. Ott voltak a medgyesi, erzsébetvárosi, balázstelki, pócstelki, báznai, küküllőalmási, gógáni és somogyomi fiatalok. Áldásos volt az őket elkísérő kolozsvári Szín-pódium bábjátéka: Fegyveresi István és Fegyveresi Anikó háromnapos turnén végigjárta Szeben és Brassó megye minden magyarok által kis számban lakott települését. /Közösségépítő munka a szászföldi szórványokban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 24-25./

1999. november 20.

Szeben megyében Mihályfalva kis számú magyarsága nov. 14-én ünnepi istentiszteleten búcsúzott a nyugalomba vonuló Vass Árpád lelkipásztorától és felségétől, Balogh Irén tiszteletes asszonytól, akik 45 évet éltek és szolgáltak ebben a elszigetelt 130 lelkes kis Bolya völgyi falucskában. A lelkésznek és családjának neve évtizedekre összenőtt a völggyel és a vidékkel. Bolya-völgye, Vissza-mente - vajon hol is van ez? Kiskapuson és Bolyán kívül mindegyik helység ismeretlen még a műveltebb erdélyiek számára is. Többen talán csodálkozva kapják fel a fejüket. Hát élnek itt még magyarok? Mihályfalva, Kiskapus, Bolya, Nagyselyk, Hidegvíz, Mikeszásza, Hosszúaszó, Csicsóholdvilág neve a kívülről érkezőnek ismeretlen, az itt küldetését teljesítő lelkésznek azonban otthon, szolgálat, munka, mert a települések mindegyikében él néhány magyar. Vetési László szórványügyi előadó az erdélyi egyházkerület, a Szórványtanács köszönetét és kitüntető díszoklevelét hozta a lelkésznek. - Szétszóródik és szegényedik a falu, romlik a nyelv, Dél-Erdély egyik legromlottabb magyar nyelvét beszéli a vidék. Vass Irén tiszteletes asszony nyugalomba vonulásával még 1989-ben megszűnt a magyar elemi iskola. /Vetési László: Negyvenöt év egy gyülekezetben. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 20-21./

1997. március 3.

Jakab Ágnest felháborította Szilágyi N. Sándor "szempontja" a szórványkérdésről. Van-e idő arra, hogy tanácskozások sorozatában vitatkozzanak, minek is kereszteljék a szórványt. A szórvány igenis létezik, Vetési László filmjei kordokumentumok. Jakab Ágnes egy példát hozott fel: a Szeben megyei Bólya faluban emléktáblát avattak. A vegyes lakosságú faluban 90 római katolikus van, de már házasságot nem kötnek és nem keresztelnek a templomban. Nincs magyar iskola, ma is 13 iskolaköteles gyermek él a faluban. A gyermekek más nyelven tanulnak, más felekezettel ismerkednek. A problémákra kell keresni a választ. "A Szilágyi N. Sándor-féle mentősöktől óvjon az Isten." /Jakab Ágnes/Medgyes/: Emléktábla-avatáson. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 5./ Előzmény: jan. 29., febr. 26.

2000. április 20.

Az egyik bukaresti napilap egész oldalas, számos felvétellel illusztrált riportot közölt négy Medgyes környéki település - Baráthely, Bólya, Bürkös és Szászmuzsna - kastélyainak és templomerődjeinek katasztrofális állapotáról. Azonban a riport szerzője még ezt a tragikus témát sem képes vaskos történelemhamisítás nélkül tálalni, ismertette az írást Szilágyi Aladár. A riporter ugyanis eredeti román kultúráról írt, ide telepítették azután a szászokat. "A 12-15. század közötti időszakban a szászok a románokkal együtt számos várat és templomerődöt emeltek, amelyek ma is valósággal behálózzák a vidéket." Szilágyi megjegyezte, hogy mindehhez a magyaroknak is "volt némi közük". /Szilágyi Aladár: Kik építették, kik rombolták. = Bihari Napló (Nagyvárad), ápr. 20./

2001. január 29.

Jan. 27-én Marosvásárhelyen a Bolyai Farkas Líceum és Református Kollégium tanári szobájában több intézmény, szervezet képviselőinek jelenlétében Csegzi Sándor, Marosvásárhely alpolgármestere kihirdette: Bolyai Évnek nyilvánítják a 2001. és 2002. esztendőt. A világhírű Bolyai Jánoshoz kapcsolódik a rendezvénysorozat, születésének 200. évfordulójáig, 2002. december 15-ig kerül sor a különböző, ezzel kapcsolatos eseményekre. A rendezvénysorozatot dr. Dorin Florea polgármester is támogatja. Neves személyiségek és egyesületek vesznek részt a szervezésben, így dr. Kiss Elemér és dr. Weszely Tibor Bolyai-kutatók, a Bolyai Társaság marosvásárhelyi fiókja, Bálint István, a Bolyai Farkas Líceum és Horváth Gabriella, a Református Kollégium igazgatója, az Öregdiákok Baráti Köre, a Romániai Matematikai Tudományos Társaság marosvásárhelyi fiókja, az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság, az Erdélyi Múzeum-Egyesület marosvásárhelyi fiókja, valamint az EMKE. Ezen szervezetek képviselői jelen voltak a sajtótájékoztatón. A kezdeményezők szeretnék, ha ez alatt a két év alatt köztéri szoborként Marosvásárhelyen felállítanák Bolyai János híres pszeudoszféráját, és ez idővel a város egyik szimbólumává válna. A rendezvénysorozat nyitányaként megkoszorúzták azt a tavaly elhelyezett emléktáblát, mely azon a házon áll, ahol Bolyai Farkas élt. Bolyán, a Medgyes közeli faluban, ahonnan a család származik, Bolyai-szobát rendez be a két kutató, Kiss Elemér és Weszely Tibor. 2001. szeptemberében a Romániai Fizikai Tudományos Társaság konferenciát szervez a témáról, és megtartják a Körmöczi János fizikus napokat. 2002. januárjában szeretnék felavatni Marosvásárhelyen a tudomány és technika házát, melyet Bolyai Jánosról neveznek el. Jövő nyáron, júliusban A nem euklideszi geometria a modern fizikában címmel nemzetközi konferencia lesz a városban. (Máthé Éva): Meghirdették a Bolyai Évek-et. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 29./

2001. augusztus 14.

A magyar államiság ezeréves fennállását köszöntő-ünneplő rendezvényeket az aug. 15-i esztergomi ünnepség zárja. A magyarság, Magyarország mellett, a környező államokhoz tartozva, nemzetrészként élte meg az eseménysorozatot. E nemzetrésznek további életképessége függ attól is, hogy képesek vagyunk-e e helyzetnek megfelelő nemzettudatot kialakítani. A rendezvények végén Dr. Szabó Miklós kitért a falutörténet-írás időszerű kérdéseire. 1992-ben Pál-Antal Sándor kiadta Backamadaras 600 éve c. kötetet, illetve Nagy Géza, akkori sáromberki lelkipásztor, Berekméri D. István, Tonk Sándor és dr. Szabó Miklós megírták a Sáromberke 1319-1994 c. kötetet, más helységekben is elindult az érdeklődés az erdélyi falu, a szülőfalu történeti múltja iránt. Kiemelkedő szellemi alkotóműhely Péterfy László lelkipásztoré, aki egyház- és falutörténet sajátos ötvözetében mutatta be sikeresen, vagy fogja bemutatni Balavásár, Bonyha, Gyulakuta, Héderfája, Kend, Kibéd és Siklód történeti múltját. - A néhány oldalas kiadványoktól kezdve a több száz oldalasig, az alábbi falvakról jelentek meg "falumonográfiák" vagy valami egyebek: Abosfalva, Ákosfalva, Bólya, Csittszentiván, Disznajó, Kibéd (nem a Péterfy László írása), Mezőkölpény, Mezőpanit, Mezősámsond, Nagyernye, Nyárádszereda, Póka, Rava, Szederjes, Székelycsóka, Tancs. A nem szakember, vagyis műkedvelő falutörténet-kutatói gárda ma már igen nagyszámú mind Maros megyében, mind más vidékeken. A műkedvelő történészek nem rendelkeznek kellő tudományos felkészültséggel, gyakorlattal, tapasztalattal, akik gyakran azt sem tudják, mi a falumonográfia és mi a falutörténet. Szabó Miklós azt tanácsolta, hogy kutassák a szülőfalu történeti múltját, de nagyobb gonddal, alapossággal. /Dr. Szabó Miklós: A falutörténetről a millenniumi év végén. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 14./

2002. július 23.

Júl.21-én a Szeben megyei Nagyselyk községhez tartozó Bólya faluban Bolyai Farkas tiszteletére, aki 1775-ben ebben a kis faluban született, emlékházat avattak. A falunak ma mintegy félezer lakója közül alig nyolcvan magyar. A római katolikus templom falán egy régebbi, a parókia épületén egy újabb emléktábla hirdeti, hogy a faluban született Bolyai Farkas. /Borzási Péter: Bolyai-év - 2002 Emlékházavatás Bólyában. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 23./

2002. július 24.

Bolyai Farkas, a világhírű matematikus, Bolyai János édesapja a ma Szeben megyében található kis falu, Bólya szülötte. A kastély romos, siralmasabb állapotban van. Kápolnáját a gaz miatt már alig lehet megközelíteni. A ma 400 lelkes település katolikus plébániájának épületében júl. 21-én megnyitották az emlékszobát, mely a két Bolyai emlékét idézi. Bólyán mintegy 80 katolikus él. A faluban nincs magyar oktatás. A plébános kéthetente látogatja meg a falut, olyankor vasárnapi iskola keretében magyarul tanítja a gyermekeket. Távollétében a kántorasszony foglalkozik a gyermekekkel. Júl. 21-én, az emlékszoba-avatás előtt mintegy 50-60 tagú küldöttségünk részt vett a szentmisén. Vannak olyan bólyai katolikusok, akik már nem értik a magyar beszédet. A bólyai magyar gyerekek már nemigen boldogulnak a magyar szavak kisilabizálásával. Az emlékszoba avatására eljöttek többek között dr. Kiss Elemér és dr. Weszely Tibor /jeles matematikusok és Bolyai- kutatók/, Zsigmond Irma és Deé Nagy Anikó marosvásárhelyi könyvtárosok, kiknek szintén komoly szerepe volt az emlékszoba anyagának összegyűjtésében. /(Máthé Éva): Pusztuló Bolyai-emlékhelyek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 24./

1998. október 15.

Megjelent a Németországban élő, bólyai származású Torpai Imre Bólya monográfiája című munkája. Részletesen leírja a falu református lakosságának áttérését a katolikus hitre, az 1898-ban megépült katolikus templomot, a magyar nyelvű oktatás múltját. Magyar iskola már nincs, a helyi magyarság csak színfolt, a kastély /itt született a szerző szerint Bolyai Farkas/ állaga egyre romlik. /Keresztes Kálmán: Bólya monográfiája. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 15./

2003. augusztus 18.

Aug. 16-án Bólyán felavatták Bolyai János matematikus szobrát, Ioan Candea nagyszebeni szobrászművész alkotását. Az avatáson a település román és német lakói is részt vettek. A Bolyai-szobor avatóján tartott beszédekben elhangzott: a matematikus szobra a tudás és egymás megbecsülésének jelképe lehet. A rendezvényen Kötő József EMKE-elnök kifejtette: a Bolyai-szobor "a kultúra mementója", amely lehetővé teszi a fejlődést. Szombathfalvi-Török Ferenc, a Szeben megyei RMDSZ elnöke elmondta: a szoborállítás ötlete a tavalyi Bolyai-ünnepségek kapcsán született, de pénz hiányában a műalkotás csak most készülhetett el. A szoborállításhoz szükséges pénzösszeget a Szeben megyei önkormányzat biztosította. A Bolyai-emlékszoba létrehozása óta számtalan belföldi és határon túlról érkező turista, matematikus, kutató, diák látogatott el Bolyára. A szoboravató előtt átadták a bólyai római katolikus felekezeti iskola felújított épületét. /Antal Erika: Bolyai-szobrot avattak Bólyán. = Krónika (Kolozsvár), aug. 18./A fő szervező, a Szeben megyei RMDSZ elnöke, Szombatfalvi Török Ferenc szerint talán ez az egyetlen olyan magyar vonatkozású szobor Romániában, amely - az 1989-es események után állami pénzből készült. A 600 lelkes Bólya faluban mindössze nyolcvanan magyarok, ők is vegyes házasságban élnek, kivéve egy idős házaspárt. Bolyai János ifjúkorában sok időt töltött Bólyán. Emlékét tavaly óta a katolikus templom udvarán levő plébánia épületben berendezett Bolyai-emlékszoba is őrzi. A világhírű matematikusokra sokan emlékeztek a szoboravató alkalmával, többek között dr. Kiss Elemér akadémikus, a ma élő talán legjelesebb marosvásárhelyi Bolyai-kutató; Szombatfalvi Török Ferenc, a szoborállítás ötletgazdája; valamint Gheorghe Giurgiu, a Szeben Megyei tanács alelnöke. Ioan Anghelina polgármester beszédében kijelentette, felemelő érzés, hogy "egy román népből vétetett matematikus ilyen nagy tudós lett"... Döbbenetes volt a marosvásárhelyi népes küldöttség tagjai számára (közöttük a Sapientia Erdélyi Tudományegyetem matematikusai; Csegzi Sándor marosvásárhelyi alpolgármester; Székely Emese, a marosvásárhelyi Református Kollégium igazgatója; Horváth Gabriella tanárnő, a Bolyai Farkas Líceum aligazgatója; dr. Weszely Tibor, a másik jeles Bolyai-kutató és sokan mások) az, hogy a szoboravatás előtt, és közvetlenül utána tendenciózusan, fülsiketítően a legradikálisabb, magyarellenes román dalokat (pl. a "Noi suntem romani" címűt) harsogták a hangszórók. Kérdésemre, hogy miért volt erre szükség, a Szeben megyei RMDSZ-elnök ennyit mondott: a faluval el kell fogadtatni azt, hogy ez az emlékmű elsősorban az övék. /(Máthé Éva): Bolyai János-szobrot avattak Bólyán. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 19./

2003. augusztus 18.

Aug. 16-án Bólyán felavatták Bolyai János matematikus szobrát, Ioan Candea nagyszebeni szobrászművész alkotását. Az avatáson a település román és német lakói is részt vettek. A Bolyai-szobor avatóján tartott beszédekben elhangzott: a matematikus szobra a tudás és egymás megbecsülésének jelképe lehet. A rendezvényen Kötő József EMKE-elnök kifejtette: a Bolyai-szobor "a kultúra mementója", amely lehetővé teszi a fejlődést. Szombathfalvi-Török Ferenc, a Szeben megyei RMDSZ elnöke elmondta: a szoborállítás ötlete a tavalyi Bolyai-ünnepségek kapcsán született, de pénz hiányában a műalkotás csak most készülhetett el. A szoborállításhoz szükséges pénzösszeget a Szeben megyei önkormányzat biztosította. A Bolyai-emlékszoba létrehozása óta számtalan belföldi és határon túlról érkező turista, matematikus, kutató, diák látogatott el Bolyára. A szoboravató előtt átadták a bólyai római katolikus felekezeti iskola felújított épületét. /Antal Erika: Bolyai-szobrot avattak Bólyán. = Krónika (Kolozsvár), aug. 18./A fő szervező, a Szeben megyei RMDSZ elnöke, Szombatfalvi Török Ferenc szerint talán ez az egyetlen olyan magyar vonatkozású szobor Romániában, amely - az 1989-es események után állami pénzből készült. A 600 lelkes Bólya faluban mindössze nyolcvanan magyarok, ők is vegyes házasságban élnek, kivéve egy idős házaspárt. Bolyai János ifjúkorában sok időt töltött Bólyán. Emlékét tavaly óta a katolikus templom udvarán levő plébánia épületben berendezett Bolyai-emlékszoba is őrzi. A világhírű matematikusokra sokan emlékeztek a szoboravató alkalmával, többek között dr. Kiss Elemér akadémikus, a ma élő talán legjelesebb marosvásárhelyi Bolyai-kutató; Szombatfalvi Török Ferenc, a szoborállítás ötletgazdája; valamint Gheorghe Giurgiu, a Szeben Megyei tanács alelnöke. Ioan Anghelina polgármester beszédében kijelentette, felemelő érzés, hogy "egy román népből vétetett matematikus ilyen nagy tudós lett"... Döbbenetes volt a marosvásárhelyi népes küldöttség tagjai számára (közöttük a Sapientia Erdélyi Tudományegyetem matematikusai; Csegzi Sándor marosvásárhelyi alpolgármester; Székely Emese, a marosvásárhelyi Református Kollégium igazgatója; Horváth Gabriella tanárnő, a Bolyai Farkas Líceum aligazgatója; dr. Weszely Tibor, a másik jeles Bolyai-kutató és sokan mások) az, hogy a szoboravatás előtt, és közvetlenül utána tendenciózusan, fülsiketítően a legradikálisabb, magyarellenes román dalokat (pl. a "Noi suntem romani" címűt) harsogták a hangszórók. Kérdésemre, hogy miért volt erre szükség, a Szeben megyei RMDSZ-elnök ennyit mondott: a faluval el kell fogadtatni azt, hogy ez az emlékmű elsősorban az övék. /(Máthé Éva): Bolyai János-szobrot avattak Bólyán. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 19./

2003. október 11.

A nagyszebeni Magyar Polgári Művelődési Egyesület, a helyi RMDSZ illetve belvárosi római katolikus plébánia rendezésében okt. 11-én helyezik el az egykori ferencrendi tanintézet falára az iskolaalapító Bilinszky Lajosnak emléket állító táblát. Az arcplakett alatt három nyelven olvasható a pápai prelátus, magyar pedagógus és a tanintézet-alapító Bilinszky rövid életrajza. Az ingatlant - amelyben jelenleg két állami líceum működik - nemrégiben kapta vissza a római katolikus egyház, így az emlékjel-állítás többszörösen is szimbolikus a nagyszebeni magyarság számára. - Jelképek egész sorát tudhatjuk magunk mellett itt, az egykori ferencrendi tanintézet környékén - mondta Szombatfalvi Török Ferenc szebeni RMDSZ-elnök -, hiszen az ingatlan közelében van a nemrégiben újrakeresztelt, és most Petőfi Sándor nevét viselő park illetve sétány is. A tábla ugyanannak a Ioan Candea-nak a munkája, aki a jelenleg Bolyán álló, augusztusban avatott Bolyai János mellszobrot is készítette. Az emléktábla-avatás költségeit a római katolikus egyház állja. /Bilinszky-emléktáblát avatnak. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 11./

2004. február 18.

Manapság Dél-erdélyi magyarlakta megyéről vagy városról beszélve gyakran megkérdezik: hát ott még élnek magyarok? Szombatfalvi Török Ferenc, a nagyszebeni RMDSZ elnöke szerint ez valóban érzékelhető. Nagyszeben 155 045 lakost számlál, ebből 3196 (2,06%) magyar, 2471 (1,6%) német. 1992-ben még 4126-an vallották magukat magyarnak a városban. Szeben megye lakossága 422 224, ebből magyar ajkú 15 476 (3,66%), német 6087 (1,44%). A magyarok megoszlása: Nagyszeben és vidéke 5429 (35,1%), Medgyes és vidéke 10 038 (64,9%). Kevesen tudják, hogy Nagyszebenben mintegy 200 magyar értelmiségi él, köztük lelkészek, egyetemi oktatók, tanárok, művészek, orvosok, mérnökök. Itt él a Kós Károly-díjas Guttmann Szabolcs, Nagyszeben főépítésze, Benedek Zakariás, a Concefa cég műszaki igazgatója, Demeter István dandártábornok, egyetemi oktató, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja, Kiss Lórant sebészprofesszor, klinikavezető, Orth István grafikusművész, Kovács Géza dékán, Veress Levente ítélőbíró, Fazekas András élsportoló, edző. A fogyás egyértelmű: csak 2002–2003-ban 50 temetés és 5 keresztelő volt. Nagyszebenben a fogyás oka a Magyarországra történő kivándorlás. Az 1986-87-ben végzett magyar líceumi diákság 80%-a kivándorolt. Jelenleg a városban magyar tagozaton az elemiben 18, az V–VIII. osztályban 32, a líceumban pedig 33 tanuló van. 20 évvel ezelőtt még egyetlen osztályban 36 tanuló volt. Egy 2000-ben végzett részleges felmérés szerint sok magányosan élő, elhanyagolt magyar sínylődik a város különböző részén. Kicsi a nyugdíjuk, segélyt nem kapnak. Kénytelenek lakásukat, javaikat zálogba adni, aztán mások teszik rá kezüket a vagyonukra. A megyei RMDSZ tevékenykedik: óvodaalapítás Küküllőalmáson (2000-ben), Mihályfalván (2001-ben); óvodaalapítás és modernizálás Nagyszebenben (1999-ben); magyar tagozat alapítása Bürkösön (2000-ben) a bürkösi és szentágotai gyerekek számára; pályázati támogatás megnyerése iskolabusz vásárlására (1998-ban), és annak üzemeltetése Vízakna és Nagyszeben között; árvaház indítása Vízaknán magyar nyelven egyházi támogatással, helyi színtársulat megalakítása Nagyszebenben; előadások szervezése Nagyszeben és Mihályfalva amatőr színtársulataival; Petőfi park Nagyszebenben stb. Terveik között szerepel bentlakás alapítás a református egyháznál, nyelvápoló szórványtábor szervezése Vízaknán és Bolyán, özvegyek találkozóinak megszervezése Nagyszebenben, segítségre szoruló idősek felkutatása és egyetemisták általi segítése legalább hétvégeken, magyar vonatkozású műemlékek felkutatása, az 1848-as emlékmű újraállítása Vízaknán stb. /Szabó Csaba: A "száz-kétszáz magyar"-szindróma. Vérkörkeresőben Nagyszeben. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 18./

2004. május 18.

Máj. 14-én a nagyszebeni RMDSZ-székházban a Szabadság szerkesztői olvasóikkal találkoztak. Ettől a héttől Szeben az ötödik olyan erdélyi megye Kolozs, Szilágy, Beszterce-Naszód és Fehér megye után, ahol a Szabadság megvásárolható. A találkozóra a Szórványtengelyek nevet viselő szórványfórum keretében került sor, amelyet a nagyszebeni RMDSZ a Világhírnév című internetes újsággal közösen szervezett. A rendezvényen nagyszebeni, nagydisznódi, talmácsi, vöröstoronyi, feleki, vízaknai, mihályfalvi és bólyai magyarok vettek részt a szórványvidékekről. Balló Áron főszerkesztő és Makkay József főszerkesztő-helyettes a szórványban élő magyarság iránti fokozottabb érdeklődés tényével is magyarázta, hogy a romániai magyar lapok közül a Szabadság internetes változatát olvassák a legtöbben. /K. Zs.: Öt megye napilapja vagyunk. Nagyszebeni szórványtalálkozó olvasóinkkal. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 18./ A Szórvány tengelyek címmel Nagyszebenben rendezett szórványtalálkozó célja az volt, hogy kapcsolatokat hozzanak létre erdélyi magyar szórvány-kisvárosok iskolái és intézményei között. Az újszerű szórványstratégia első alapköveit a bethleni Bethlen Egyesület, a Bethlen Gábor Alapítvány, valamint a nagyszebeni Octavian Goga Líceum képviselői tették le: ők a tagjai az első szórványtengelynek. A három tanintézmény – a bethleni Grigore Silasi Iskola, a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium és a nagyszebeni Octavian Goga Líceum – magyar tagozatának küldöttei külön teremben tárgyalták meg iskoláik együttműködésének lehetőségeit. Szegő József, a Világhírnév internetes névsorolvasó igazgatója leszögezte: a Szórványtengelyek-ötlet lassan tervvé, sőt mozgalom-csírává nőtte ki magát. Ilyen találkozókra szükség van a szórványban, hiszen a szétszórtan élő magyar közösségek alig tudnak egymásról, és alig-alig van részük magyar kollektív élményekben. Szegő József igazgató az internetes "kiadvány", a Világhírnév (www.vilaghirnev.net) hőskorát elevenítette fel. A megjelentek elfogadták a Szórványtengelyek-kiáltványt. /Schneider Tamás: Új szórványstratégia alapjait tették le Nagyszebenben. Médiahonfoglalás – hírmondók között. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 22./ „Kénytelenek leszünk felfedezni egymást és egymásban a szigetet – azaz szórványaországot.” Ez egy új szórványstratégia alapjainak lerakása lehet. /Szabó Csaba, Világhírnév (www.vilaghirnev.net): Szórványtengelyek-kiáltvány. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 22./

2004. június 11.

Nagyszeben és környéke RMDSZ-szervezete, Szombatfalvi Török Ferenc elnök javaslatára, kapcsolatba lépett a Világhírnév című internetes újság főszerkesztőjével, Szabó Csabával, a Szabadság munkatársával, szórványtengelyek létrehozása céljából. Nagyszeben, Bethlen és Nagyenyed közötti kapcsolat kiépítésével beindítják azt a folyamatot, amelyet első fázisban a Szórványtengely I-nek neveztek el, amely idővel egész Erdély szórványvidékét felöleli. Nagyszebenben az RMDSZ és a Magyar Polgári Művelődési Egyesület tevékeny. Szabó Csaba riportfilmet készített a Nagyszeben környéki helységekben élő szórványmagyarságról, melyet most, a Szórványtengely I. megalakulása alkalmával levetítettek. Így elevenedett meg Vízakna, Mihályfalva, Bólya, Hidegvíz, Nagydisznód, Szentágota, Bürkös, Oltszakadát, Talmács és Vöröstorony a nézők előtt. /Kalmár Zoltán: Szórványtengelyek I. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 11./

2005. augusztus 4.

A Bolyai Nyári Akadémia a tanárok részére szervezett nyári továbbképzés. A matematikatanárok részére ez a képzés először Kovásznán kezdődött, majd több mint 10 éven át a sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen Líceum látta vendégül a rendezvényt, idén pedig Segesváron, a Gaudeamus Alapítvány kollégiuma. A szervezésről Farkas Miklós, a Gaudeamus Alapítvány elnöke gondoskodott. Az előadók egy része anyaországi volt. Kiemelkedő volt dr. Maurer Gyula professzor előadása a Bolyai Egyetem történetéről és az ott dolgozó kiváló matematikusokról. A tanfolyamot két kirándulás egészítette ki, amelynek során a hallgatók a Bolyaiak nyomdokain járhattak. Marosvásárhelyen a kirándulást dr. Kiss Elemér, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia kültagja vezette, majd a Bólyára és Domáldra szervezett tanulmányi kirándulás vezetője dr. Weszely Tibor egyetemi tanár volt. /Katona Zoltán: BONYA 2005, a Bolyaiak nyomában. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 4./

2007. augusztus 31.

A Szeben megyei Mihályfalván a magyar oktatást vállalta fel a falu lelkésze és felesége. Az óvónő és lelkész férje öt évvel ezelőtt ők indította újra az anyanyelvű oktatást. „Akár az első osztályt is újraindíthattuk volna, tavaly volt is négy iskolás korú gyermek, de a tanfelügyelőség nem engedélyezte. Akkor azt mondtuk, sebaj, naponta bevisszük a gyerekeket Kiskapusra, de ebbe már a szülők nem egyeztek bele” – mesélt a tavalyi kudarcról Zsebe Ildikó óvónő. Férje, Zsebe Attila gyermekhittanóráit az anyanyelv alapvető ismereteivel, majd a magyar irodalom és a történelem játékos tanításával gazdagítja. Egyre gyakrabban fordul elő, hogy a vegyes házasságból származó, ortodoxnak keresztelt gyermeket is magyar óvodába küldik. Mihályfalva magyarságát – két-három, Bólyáról áttelepült katolikus kivételével – százhuszonhárom református képezi. A bibliaórákat az óvodástól a nyolcadikosig minden magyar gyermek látogatja. Aktív a többnyire idősek alkotta kórus is. A holland protestánsoknak köszönhetően a parókia udvarán háromszintes gyülekezeti ház épül. /Szucher Ervin: Mihályfalvi remények. = Krónika (Kolozsvár), aug. 31./

2008. november 18.

November 20-án avatják fel a Szeben megyei Bólyán, halálának 152. évfordulója alkalmából, Bolyai Farkas bronz mellszobrát a helyi katolikus templom. A mellszobrot a Bólyáról elszármazott, Németországban élő Torpai Imre rendelte meg egy budapesti szobrászművésztől. /Bolyai Farkas-szobrot avatnak Bólyán. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 18./


lapozás: 1-20




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998