udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 17 találat lapozás: 1-17
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Helymutató:

1990. június 30.

Megjelent a Felebarát /Kolozsvár/ második, pünkösdi száma, a szórványban élők gyülekezeti lapja. Vetési László folyóiratában alig ismert református gyülekezetekről olvashatunk: Bürkös, Szentágota, Hégen, Celina, Magyarsárd, Nádaskóród, Fejérd gyülekezeteiről. /Lapszemle. = Üzenet (Marosvásárhely), jún. 30./

1992. szeptember 16.

Júliusban és augusztusban több csoportban működött tábor Székelyudvarhely mellett, a város ifjúsági lelkészének, Dobai Lászlónak szervezésében. Szórványterületre látogattak augusztus elején a Kolozsvár-felsővárosi gyülekezet fiataljai, a Sajó mente egyik elnéptelenedő gyülekezetében, Sajóudvarhelyen vertek tábort egy héten át, innen járták be a vidéket. Az Erdélyi Református Egyházkerület anyagi támogatásával két és fél hónapig sátoroztak fiatalok a Szászváros melletti hívek nélkül maradt algyógyi lelkészotthonban. Az utolsó csoportban kolozsvári fiatalok voltak együtt 19 luizikalagori csángó, továbbá 20 fogarasi és környéki, valamint 20 bürkösi és szentágotai ifjúval. A reformátusokkal a jelen levő lelkészek foglalkoztak, a katolikusokkal pedig Keresztes Albin szászvárosi ferences atya. Augusztusban a Margitta melletti Apátkeresztúron üdülhettek fiatalok. - Elgondolkodtatóak az egyik kisfiú romlott nyelvű, ám mintha nyelvemléket idéző sorai: "Nodon sepen cosonun hod mii Ormenesi és Cotonai dermecheh it tonulhatunc Opad ceresturon enechelni is imadchozni modorul..." /Vetési László? Enechelni is imadchozni modorul... = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 16./

1999. június 26.

Július 1-11. között kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet református és evangélikus hallgatói és vallástanárképzős főiskolásai szórványgondozó gyülekezeti misszióban vesznek részt Dél-Erdély helységeiben. A részletekről Orbán Lajos V. éves református teológiai hallgató elmondta, hogy idén már negyedik éve folyik szervezett szórványmisszió. Az erdélyi teológusok és egyetemisták által végzett szórványgondozás több évtizedes. 1993-tól ismét rendszeressé vált a nagyobb méretű misszió a szórványvidéken. A teológián 1998 őszén hivatalosan is megalakították a Babos Sándor Kört, mely akkor már maga mögött tudta az 1996-os havasalföldi, az 1997-es moldvai és dobrudzsai, valamint az 1998-as bánsági és Zsil-völgyi missziókat. Idén Dél-Erdély gyülekezeteibe látogatnak, a hajdani Királyföld egy részére, Szeben és Brassó megyék magyar szórványaiba. Ez a misszió minden felekezetű szórványmagyarra egyformán tekint. - Vetési László kérésére indították el a "lélektől lélekig" missziót. Ennek lényege a szórványok keresztyén közösségépítése, a vallási, nyelvi, etnikai rehabilitáció. - A mostani alkalommal 42 fiatal érkezik kilenc településre. A Küküllő mentére két csapat érkezik. Az egyik Balázstelkére, onnan látogatnak Báznára és Pócstelkére. A másik Küküllőalmásra, Somogyommal összekapcsolva. Ide tartozik még Erzsébetváros környékén Riomfalva és Ernye is. Szentágotán nemrég szerveződött református anyaegyházközség, és ahol sikerült egy emeletes épületet vásárolni a központban. A kisváros 400 magyarján kívül innen kell felkeresni Bürköst, valamint Hégen, Pusztacelina és Nagysink kisszámú magyarságát is. Mihályfalva és Bólya környékén is sok a munka, mert Nagyselyk és Hidegvíz mellett a Nagy-Küküllő mentén: Kiskapuson, Mikeszászán és Csicsóholdvilágon is várják őket. Az Olt mentén, Románújfaluban már alig negyven magyar él, de Viktóriavárossal együtt ők is nagyon vágynak arra, hogy meglátogassák őket. Az egyik csoport átjár majd Dombosra és Kőhalomra is, a másik pedig Sárkányba és Fogarasra. A vízaknaiak a gyermekevangelizáció mellett bejárják a Nagyszeben környéki népes román falvakat is, ahol magyarok élnek. Nagyszeben az egyedüli helység, ahol nincs kimondottan gyülekezeti tevékenység. Itt a lakónegyedek magyarságát mérik fel, és Oltszakadát támogatásával a szebeni magyar evangélikusok lelkigondozását is végzik. A szórványgondozó csoport nemcsak felkeresi az elveszőfélben levő magyarokat, hanem a lelkigondozás mellett kultúra- és magyarságmegőrző munkát is végez. - Három településen regionális ifjúsági találkozót szerveznek. Vízaknára a város és a környék magyar fiataljait gyűjtik össze. Somogyomba a Küküllő mentieket, Nagymohába pedig a Kőhalom és Fogaras környékén élőket. - Orbán Lajos hozzátette: Erdély egyik legnagyobb szórványgondja a nagyvárosi magyarságé. Kolozsváron tavasszal a Monostori negyedben elindítottak egy egyházi felmérést, és igény van a többi lakónegyedben is hasonló munkára. /Varga Zoltán: Szászföldi szórványmisszió. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 26./

1999. július 3.

Július 1-11. között a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet református és evangélikus hallgatói és a vallástanárképzős főiskolások szórványgondozó gyülekezeti misszióban vesznek részt Dél-Erdély helységeiben. A részletekről Orbán Lajos V. éves református teológiai hallgató, a munka ifjúsági vezetője beszélt. A két világháború között az Erdélyi Fiatalok által kezdeményezett falumozgalom egyházi szárnyaként indultak el a szórványmissziós teológuscsoportok. 1993-tól ismét rendszeressé vált a kolozsvári fiatalok: teológusok, főiskolások, gyülekezeti ifjak falumunkája, melynek jogi és anyagi kereteit az Erdélyi Református Egyházkerület Diaszpóra Alapítványa biztosítja. A misszió bibliai vezérigéje: "Menj mindazokhoz, akikhez küldelek téged, és beszéld mindazt, amit parancsolok néked". (Jer.1,7) A misszió másik jellegzetessége, hogy minden felekezetű szórványmagyarra egyforma szeretettel és féltéssel tekint. Idén a következő helységekbe indulnak: a Küküllő-mentére két csapat érkezik. Az egyik Balázstelkére, ahonnan kilátogatnak Báznára és Pócstelkére. A másik Küküllőalmás Somogyommal összekapcsolva. Ide tartozik még Erzsébetváros környékén Riomfalva és Ernye is. A Hortobágy mentének központja Szentágota, ahol nemrég szerveződött református anyaegyházközség, és ahol a központban sikerült emeletes épületet vásárolni. Szentágota 400 magyarján kívül innen kell felkeresni Bürköst, valamint Hégen, Pusztacelina és Nagysink kisszámú magyarságát is. Kiskapuson, Mikeszászán és Csicsóholdvilágon is várják őket. Románújfaluban már alig negyven magyar él, de Viktóriavárossal együtt ők is várják a látogatást. A nagymohai csoport átjár majd Dombosra és Kőhalomra is, a kóbori pedig Sárkányba és Fogarasra. A vízaknaiak bejárják a teljes Szeben környéki népes román falvakat is, ahol magyarok élnek. Nagyszeben az egyedüli helység, ahol nincs kimondottan gyülekezeti tevékenység, itt a lakónegyedek magyarságát mérik fel, és Oltszakadát támogatásával a szebeni magyar evangélikusok lelkigondozását is végzik. Nemcsak bibliai történetek megismertetésével foglalkoznak, hanem a helyes magyar beszéd és írás tanításával is. Emellett regionális gyülekezeti és ifjúsági találkozókat is szerveznek. - Erdély egyik legnagyobb szórványgondja a nagyvárosi magyarságé. Kolozsváron tavasszal a Monostor negyedben elindítottak egy egyházi felmérést, és igény van a többi lakónegyedben is hasonló munkára. /Varga Zoltán: Kolozsvári fiatalok szászföldi szórványmisszióban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 3./

1999. július 24.

A kolozsvári protestáns teológusok és egyetemi hallgatók, 1996 óta minden évben megszervezték a nyári magyarság-összeíró és közösségépítő missziót. Idén több mint negyven fiatal a hajdani Szászföldre, Szeben és Brassó megye húsznál több településére látogatott el. Sokan sírva mondták el, mennyire jólesett nekik, hogy felkereste őket valaki. Benépesülhettek az Olt-mentén az évtizedek óta üresen álló parókiák. Szentágotán, Mihályfalván, Balázstelkén, Somogyomban összegyűjtötték a környék magyarjait. Sok gonddal találkoztak a teológusok. Nagymohában a nyolc osztályos iskolában egyetlen szakképesített tanerő sincs, pedig volna gyermek. Lelkész már egyik faluban sincs. Kőhalom 1990-ben indult középiskolája ősztől majdnem a Segesvárral való egészségtelen versengés áldozata lett. Szentágotán több mint 400 magyar él és 20 iskolaköteles gyermek nem részesül magyar nyelvű oktatásban. Bürkösön, Mihályfalván, Bolyában a tanítók nyugdíjba vonulásával megszűnt a magyar I?IV osztály is. Erzsébetvároson most halódik a felsőtagozat ugyanezért, pedig volna gyermek helyben és a környéken is, de senki sincs, aki a helyi lelkészt és tanítónő feleségét támogassa. Nagyszeben Hipodrom lakónegyedében nagyfokú az ott élő magyarok anyanyelvi közömbössége és beolvadásának üteme. Románújfalu, Pócstelke fogy. - A missziós körút során három ifjúsági találkozót is szerveztek. Az első Vízaknán volt, eljöttek Nagyszeben, Mihályfalva, Hidegvíz és Nagyselyk magyar fiataljai. A másodikat a Kőhalom-Fogaras között fekvő Nagymohon szervezték, megjelentek a fogarasi, kóbori és brassói fiatalok is. A harmadik regionális ifjúsági találkozó színhelye a Medgyes melletti Somogyom volt. Ott voltak a medgyesi, erzsébetvárosi, balázstelki, pócstelki, báznai, küküllőalmási, gógáni és somogyomi fiatalok. Áldásos volt az őket elkísérő kolozsvári Szín-pódium bábjátéka: Fegyveresi István és Fegyveresi Anikó háromnapos turnén végigjárta Szeben és Brassó megye minden magyarok által kis számban lakott települését. /Közösségépítő munka a szászföldi szórványokban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 24-25./

1997. május 12.

Vetési László lelkész a szórványkérdésről, annak egyházi vonatkozásáról fejtette ki gondolatait. "Az egyház az utolsó olyan intézmény, amely a kisközösségben intézményként működik, és ezért rá nehezedik minden teher." Több mezőségi faluban a lelkész a nyelveszakadt konfirmandusokat így tanítja meg: eu-s crs, tin reformata maghiar. Már románul tanulja meg, hogy ő magyar református, de megtanulja, él benne az eredet- és hovatartozástudat. "Ugyanígy cserélt nyelvet - de nem hitet - Küküllőkarácsonyfalva magyar reformátussága." A Fehér megyei Borbánd római katolikusai egy évszázada cserélték át nyelvüket, de nem a kultusz nyelvét. Ugyanez a helyzet Verespatak unitárius, katolikus és református népével. Nagyváradon működik egy olyan szlovák adminisztrációjú apácarend, melynek belső nyelve ma is magyar. Az egyház sokat tehet, anyanyelven szól és szervez. Szigetfalu volt Vetési László első gyülekezete, a Szeben megyei Bürkös, ahol a nősülni vágyók 30-40 km-re levő magyar faluba mentek, hogy magyar társat keressenek. "De fenntartható ez a modell?" Az egyház egyedül nem tud megfelelni a beolvadástól való őrzésnek. A múlt században Czelder Márton lelkész Havaselvére ment a hívek után, Koós Ferenc Bukarestbe, templomokat építettek. 1881-ben azután megszületett az a református egyház egyetemes zsinati döntése, ez új alapokra fektette a szórványmunkát. Ekkor mondták ki a körlelkészség megszervezését, új templomok építését. Az ekkor indult "szórványszolgálat egyik legáldottabb eredménye az, hogy még vagyunk a Mezőségen, Dél- és Belső-Erdélyben." A múlt század végétől szolgálatának nagy részét lelkészekre, gyülekezetekre építette az EMKE is. Trianon után jöttek Reményik Sándor versei. A falumisszió útbaindítását a népi irodalom adta: Szabó Dezső, Ignácz Rózsa, Makkai Sándor, Rákosi Viktor, Nyírő József. A Mezőség apostolaként említették a két világháború között Földes Károlyt, Mezőújlak lelkipásztorát. Az elmúlt nehéz évtizedekben Szegedi László /Magyarigen/ és Herman János /Nagysármás/ lelkészek tették mindig azt, amit kellett, a szórványmunkában. - Vetési László figyelmeztetett: még mindig nem született átfogó szórványstratégia. Közben egyre közelebb húzódik a tömbökhöz a nyelvhatár. - Vetésinek ez a tanulmány a Jelen és jövő a mai szórványkutatásban című kötetben jelent meg. /Vetési László: Szórványszolgálat és az egyház. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 12./

2000. április 20.

Az egyik bukaresti napilap egész oldalas, számos felvétellel illusztrált riportot közölt négy Medgyes környéki település - Baráthely, Bólya, Bürkös és Szászmuzsna - kastélyainak és templomerődjeinek katasztrofális állapotáról. Azonban a riport szerzője még ezt a tragikus témát sem képes vaskos történelemhamisítás nélkül tálalni, ismertette az írást Szilágyi Aladár. A riporter ugyanis eredeti román kultúráról írt, ide telepítették azután a szászokat. "A 12-15. század közötti időszakban a szászok a románokkal együtt számos várat és templomerődöt emeltek, amelyek ma is valósággal behálózzák a vidéket." Szilágyi megjegyezte, hogy mindehhez a magyaroknak is "volt némi közük". /Szilágyi Aladár: Kik építették, kik rombolták. = Bihari Napló (Nagyvárad), ápr. 20./

2001. július 17.

Immár másodszor szerveznek református szórványtábort Mákófalván. A júl. 16-án kezdődött sátortáborba Szeben megye két településéről, Szentágotáról és Bürkösről érkezett egy húsz fős, fiatalokból álló csoport. Sok kirándulást szerveznek a környéken, Kőrösfőn a templomot, a Vasvári-kopjafát, Csucsán a Boncza- kastélyt látogatják meg, Kolozsvár nevezetességeivel ismerkednek. Lesz kürtőskalács- és szalonnasütés, ismerkedés a népművészettel. - Ezen a nyáron is megszervezték a szamosújvári szórványtábort, 62 gyermekkel. Olyan kicsinyekről van szó, akiknek nem magyar tannyelvű iskolába járnak. /(erkedi): Szórványtáborok. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 17./

2001. július 28.

A múlt héten immár második alkalommal szervezett református szórványtábort a mákófalvi református lelkész, Imre István Zoltán. Tavaly a Szeben megyei Mihályfalváról érkezett tizenhárom fiatal, az idén pedig tizennégy szentágotait és négy bürkösit látott vendégül ugyancsak Szeben megyéből. Az idei résztvevők tizenöt és huszonhat év közötti fiatalok, akik az elmúlt hét során ellátogattak Kőrösfőre, Csúcsára, Kolozsvárra is. A lelkész elmondta, hogy a táborozás során a szórványból érkezetteknek magyar élményben lesz részük. Szentágota tizenkét-tizenháromezer lakosú kisváros, ahol mindössze négyszáz magyar él. Bürkös hétszáz lelkes falu, amelyből körülbelül száz a magyar lakos. Ágotán negyven éve nincs magyar oktatás, mert gyerek hiányában megszűntek a magyar osztályok. Bürkösön szintén tizenöt évig nem volt magyar iskola, de biztató, hogy a tavaly hét gyerekkel újraindult az első és második osztály. Szentágotának mindössze 1998 óta van önálló lelkésze, Kozma Endre tiszteletes úr személyében. Az egyházi élet is azóta indult be, a mintegy kétszázötven református azóta minden vasárnap istentiszteleten vehet részt a szászok evangélikus templomában. Mindenütt románul kell beszélni: iskolában, utcán, a barátokkal, mondták a fiatalok. /Lőrincz Emese: Otthon románok vagyunk... Sátrat bontott a református szórványtábor. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 28./

2002. november 12.

Kalotaszegen vendégeskedett Magyarország egyik legnépszerűbb néptáncegyüttese, a Bodrog együttes, a sárospataki néptánciskola Kukucska gyermekcsoportjával és a Bürkös zenekarral együtt. Nov. 9-én Kalotaszentkirályon a Bodrog Néptáncegyüttes Sárospatak Egyesület és a Rákóczi Kultúregylet együttműködési megállapodást írt alá. Eszerint a felek évente legalább egyszer találkoznak, közös műsor keretében mutatják be táncaikat; az ifjúság részére tánctáborokat szerveznek. /V. J. : Bodrog, Kukucska és Bürkös Kalotaszegen. Együttműködési szerződést írt alá a Rákóczi Kultúregylet és a Bodrog együttes. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 12./

2003. július 9.

Falusi és nagyvárosi misszióba indultak Vetési László lelkész, programfelelős irányításával a kolozsvári Teológia és a Babes Bolyai Tudományegyetem hallgatói. A misszió júl. 3-tól a Brassó I. református egyházközség területén élő magyarok felmérésével kezdődik. Itt 15 fiatal és a szervezők Brassó területe közel egy harmadának felmérését végzik el, összeírva az ott élő magyar reformátusokat, római katolikusokat, unitáriusokat és evangélikusokat. A teljességre törekvő felmérés után a nyilvántartási lapokat és az adatokat a további megkeresés és gondozás végett az érintett egyház lelkészei kapják kézhez. Ezzel párhuzamosan több Szeben megyei kistelepülésen is folyik falumisszió. A Nagy-Küküllő mentén Küküllőalmáson és Somogyomban, Bürkösön és Szentágotán, valamint az Olt menti Románújfaluban. Ezt a munkát júl. 13-án Bürkösön egy gyülekezeti találkozó zárja. A románújfalusiakat, nagysinkieket, brúlyiakat, hégenieket várják a találkozóra, hogy egymással találkozhassanak, ismerkedhessenek. Itt a gyülekezet volt lelkésze, Vetési László bevezető igehirdetése után dr. Kozma Zsolt kolozsvári teológiai tanár tart előadást az egybegyűlteknek. A misszió ezzel párhuzamosan Hunyad megye kis magyar népességű falvaiban folytatódik. A csoportok a lozsádi, hosdáti, alpestesi és rákosdi parókiákra beköltözve és a bácsi gyermektáborral, a haróiakkal, a csernakeresztúriakkal, kisbarcsaiakkal közösen intenzív gyermek és ifjúsági munkába kezdenek az egész régióban. A program: a gyermekek magyar írás-olvasásra való tanítása, hitépítés, vallásórák, közös kirándulások, művelődési program, színjátszás, műsorok, előadások, bábjáték, közös fürdés és játék. Hagyományos találkozó lesz Kányádi Sándorral, aki negyedik éve minden csoportot és települést felkeres, verseket mond, mesél, lelkesesít ifjút és időst egyaránt. Július végétől a missziós csoport a Nagyvárad környéki román falvakba kitelepedett magyarokat kezdi el felmérni. Ebben az évben ez a tevékenység minden eddigi méretet meghalad: négy régióban összesen 75 fiatal vesz részt a munkában. Ezt egészíti ki még a teológusok mezőségi missziója is, melyet amerikai támogatással végez több mint 30 fiatal. A felmérés és falumunka költségeit a gyülekezetek adományain kívül elsősorban a NKÖM támogatja. Vetési László kifejtette a fiataloknak: elrejtett kincseket mennek megkeresni. /(Erdélyi Magyar Hírügynökség): Gyakorlatban bizonyítják, minden magyar felelős minden magyarért - Missziós munkára indultak a kolozsvári teológusok. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 9./

2004. február 18.

Manapság Dél-erdélyi magyarlakta megyéről vagy városról beszélve gyakran megkérdezik: hát ott még élnek magyarok? Szombatfalvi Török Ferenc, a nagyszebeni RMDSZ elnöke szerint ez valóban érzékelhető. Nagyszeben 155 045 lakost számlál, ebből 3196 (2,06%) magyar, 2471 (1,6%) német. 1992-ben még 4126-an vallották magukat magyarnak a városban. Szeben megye lakossága 422 224, ebből magyar ajkú 15 476 (3,66%), német 6087 (1,44%). A magyarok megoszlása: Nagyszeben és vidéke 5429 (35,1%), Medgyes és vidéke 10 038 (64,9%). Kevesen tudják, hogy Nagyszebenben mintegy 200 magyar értelmiségi él, köztük lelkészek, egyetemi oktatók, tanárok, művészek, orvosok, mérnökök. Itt él a Kós Károly-díjas Guttmann Szabolcs, Nagyszeben főépítésze, Benedek Zakariás, a Concefa cég műszaki igazgatója, Demeter István dandártábornok, egyetemi oktató, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja, Kiss Lórant sebészprofesszor, klinikavezető, Orth István grafikusművész, Kovács Géza dékán, Veress Levente ítélőbíró, Fazekas András élsportoló, edző. A fogyás egyértelmű: csak 2002–2003-ban 50 temetés és 5 keresztelő volt. Nagyszebenben a fogyás oka a Magyarországra történő kivándorlás. Az 1986-87-ben végzett magyar líceumi diákság 80%-a kivándorolt. Jelenleg a városban magyar tagozaton az elemiben 18, az V–VIII. osztályban 32, a líceumban pedig 33 tanuló van. 20 évvel ezelőtt még egyetlen osztályban 36 tanuló volt. Egy 2000-ben végzett részleges felmérés szerint sok magányosan élő, elhanyagolt magyar sínylődik a város különböző részén. Kicsi a nyugdíjuk, segélyt nem kapnak. Kénytelenek lakásukat, javaikat zálogba adni, aztán mások teszik rá kezüket a vagyonukra. A megyei RMDSZ tevékenykedik: óvodaalapítás Küküllőalmáson (2000-ben), Mihályfalván (2001-ben); óvodaalapítás és modernizálás Nagyszebenben (1999-ben); magyar tagozat alapítása Bürkösön (2000-ben) a bürkösi és szentágotai gyerekek számára; pályázati támogatás megnyerése iskolabusz vásárlására (1998-ban), és annak üzemeltetése Vízakna és Nagyszeben között; árvaház indítása Vízaknán magyar nyelven egyházi támogatással, helyi színtársulat megalakítása Nagyszebenben; előadások szervezése Nagyszeben és Mihályfalva amatőr színtársulataival; Petőfi park Nagyszebenben stb. Terveik között szerepel bentlakás alapítás a református egyháznál, nyelvápoló szórványtábor szervezése Vízaknán és Bolyán, özvegyek találkozóinak megszervezése Nagyszebenben, segítségre szoruló idősek felkutatása és egyetemisták általi segítése legalább hétvégeken, magyar vonatkozású műemlékek felkutatása, az 1848-as emlékmű újraállítása Vízaknán stb. /Szabó Csaba: A "száz-kétszáz magyar"-szindróma. Vérkörkeresőben Nagyszeben. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 18./

2004. március 25.

A hetvenedik életévébe lépett Mitrica Mária naponta közel 120 kilométert ingázik Nagyszebenből Bürkösre, ahol hat gyerekkel folyik az anyanyelvű oktatás. A Szeben megyei Hortobágy menti vidéken közel négy évtizeddel ezelőtt számolták fel a magyar osztályokat. Szentágotán ma már csak 350 magyar él, többnyire idősek. „Az ágotai magyarság valamikor pezsgő életet élt. Kiváló tánc- és színjátszó csoportunk volt. Most is emlékszem, micsoda előadást produkáltunk 1948-ban Segesváron, a Petőfi-ünnepélyen” – emlékezik vissza a hetven év fölötti Ganea Júlia. Szepesi József azon kevés magyar közé tartozik, akik Ágotán születtek. A fiatalok elmentek vagy asszimilálódtak. – A magyar gyermekek többsége pedig még írni-olvasni sem tud anyanyelvén – mondta Kozma Endre református lelkész. Az RMDSZ segítségével sikerült beindítani egy összevont magyar osztályt négy gyerekkel a közeli Bürkösön. Jelenleg hatan vannak. Az oltszakadáti születésű Mitrica Mária immár 43 éve tanít. – Szívügyem a magyar iskola, vallja. /Szucher Ervin: Hat magyar diák szigete. = Krónika (Kolozsvár), márc. 25./

2004. június 11.

Nagyszeben és környéke RMDSZ-szervezete, Szombatfalvi Török Ferenc elnök javaslatára, kapcsolatba lépett a Világhírnév című internetes újság főszerkesztőjével, Szabó Csabával, a Szabadság munkatársával, szórványtengelyek létrehozása céljából. Nagyszeben, Bethlen és Nagyenyed közötti kapcsolat kiépítésével beindítják azt a folyamatot, amelyet első fázisban a Szórványtengely I-nek neveztek el, amely idővel egész Erdély szórványvidékét felöleli. Nagyszebenben az RMDSZ és a Magyar Polgári Művelődési Egyesület tevékeny. Szabó Csaba riportfilmet készített a Nagyszeben környéki helységekben élő szórványmagyarságról, melyet most, a Szórványtengely I. megalakulása alkalmával levetítettek. Így elevenedett meg Vízakna, Mihályfalva, Bólya, Hidegvíz, Nagydisznód, Szentágota, Bürkös, Oltszakadát, Talmács és Vöröstorony a nézők előtt. /Kalmár Zoltán: Szórványtengelyek I. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 11./

2004. június 16.

Szabó Csaba a Hortobágy-menti magyar települések nyomába szegődött. Nagyszeben után van a Hortobágy völgye. Szász falvak sora, ahonnan a szászok elköltöztek. A Hortobágy völgyének egyik „legmagyarabb" települése Bürkös, a hajdani Királyföldön. Mintegy 2500 lakosa van a falunak, ebből kb. 120-an vallják magukat magyarnak: ez valójában 50–60 családot jelent. A bürkösiek számára ünnep, hogy megjött a riportercsapat: magyarul lehet beszélni. Öt-hat elemista alkotja a nemrégiben újraindított magyar tagozatot. Nincs helyben lakó református lelkészük, mert Sebe tiszteletes megbetegedett. Régen önképzőkör is működött Bürkösön. Az öt éve újraindított magyar iskolába a nyugdíjas tanítónő –Nagyszebenből ingázik /naponta 50 kilométert tesz meg/. Ágotán háromszor annyi magyar él, mint Bürkösön. Ágotán van református és katolikus templom. /Szabó Csaba: Messze ide a szebeni Hortobágy. Bürkösi magyarok között. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 16./

2004. szeptember 22.

Nagyszebenben az új tanévben megmaradt a magyar óvoda, az általános iskola alsó és felső tagozata és a líceum egyaránt. Azonban maroknyian képviselik a magyar nyelvű közoktatást: 15 óvodás, 18 elemis – 2 osztályban, 36 V–VIII. osztályos, 25 középiskolás. A kilencedik osztályba iratkozott négy tanuló nem volt elegendő ahhoz, hogy magyar osztály alakuljon. A harcok tovább folynak azért, hogy "félmagyar" osztályba járjanak, vagyis a magyarul tanulandó tantárgyakat magyarul. A nagyszebeni iskola magyar osztályai fennmaradásához hozzájárul az RMDSZ mikrobusza, amely már több mint hat éve naponta hozza a környező falvak, városok diákjait. Idén megnyílt a református egyház bentlakása, melyben egyelőre hat diák kap szállást. Vízaknán már 32 óvodással foglalkozik az óvónő, az elemiben pedig 10 gyermek tanul magyarul. Bürkösön hat éve sikerült újraindítani a magyar nyelvű oktatást. Hat gyerek jár most iskolába, nyugdíjas tanítónőjük pedig több mint 50 km-ről ingázik azért, hogy anyanyelvükön tanulhassanak gyerekeink. Mihályfalván 10 gyerekkel működik a már 2 éve beindított magyar nyelvű óvoda. Idéntől elemi osztály is indulhatott volna, de egy szülő visszalépett, így a régi álom nem valósulhatott meg. Oltszakadáton 4 tanulóval működik az I–IV. osztály. /Mitrica Sanja, Szombatfalvi Török Réka: Nagyszeben. Harc a "félmagyar" osztályért. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 22./

2009. december 19.

November 28-án a bürkösi (Szeben megye) református szórványgyülekezet templomában a helybéliek, valamint rokonok, leszármazottak emlékeztek a helység jeles szülöttjére, Lőrinczi Ferencre, az egykori református igazgató-tanítóra, egyházkerületi és vármegyei tanfelügyelőre, tankönyvíróra emléktáblájának felavatása kapcsán, születésének 125. évfordulója alkalmából. A megemlékezést Vetési László egyházkerületi szórványügyi szakelőadó, valamint a család képviselői szervezték. Lélekben jelen volt a többi családtag is, elsősorban Lőrinczi Ferenc Olaszországban élő fia, a 90 éves Lőrinczi László író, műfordító, szerkesztő. Előadás hangzott el Lőrinczi Ferenc életútjáról. Lőrinczi 1884. március 3-án született Bürkösön. A dévai tanítóképző elvégzése után 1904–1919 között Pusztacelinán állami népiskolai tanító, majd Fehéregyházán és Segesváron kántor-tanító, illetve igazgató a református felekezeti iskoláknál. Iskolai teendői mellett az egyházi és a Polgári Kör dalárdáját is vezette. 1926–1936 között a kolozsvári Monostori úti református iskola igazgató-tanítója, a gyülekezet kántora, valamint karnagy. 1936–1940 között az Erdélyi Református Egyházkerület elemi iskolai tanfelügyelője. 1940–1944 között Maros-Torda vármegye királyi tanfelügyelője, majd a Maros megyei magyar tanfelügyelőség vezetője. 1946 januárjától a Brassó tartományi magyar elemi oktatás vezérfelügyelője. 1947-ben vonult nyugdíjba. 1953. december 17-én hunyt el Kolozsváron. Lőrinczi Ferenc egész életét a közszolgálatnak szentelte, mind egyházi, mind állami vonatkozásban. Leleplezték Lőrinczi Ferenc emléktábláját. /Szigeti László: Bürkös. Lőrinczi Ferencre emlékeztek. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 19./


lapozás: 1-17




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998