udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 18 találat lapozás: 1-18
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Helymutató:

1999. augusztus 11.

A marosvécsi kastély parkjában sikerült végre elhelyezni gróf Wass Albert Amerikából hazahozott hamvait. Hatalmas ? háromtonnás ? kőtömbbe zártan ott nyugszanak a Farkasverem, A kastély árnyékában, a Kard és kasza alkotójának földi maradványai egykori pályatársa, a helikoni összejövetelek felejthetetlen házigazdája: báró Kemény János sírja mellett. Cegei és szentegyedi gróf Wass Albert 1936 júliusában vett részt első ízben Helikon-találkozón. A marosvécsi Helikon részvevői tervezett emlékhelyének kialakítása nem járt eredménnyel. Kevés esély van arra, hogy Marosvécs kastélya irodalmi hajlékként állhasson a közjó szolgálatában. - Wass Albert egyik regénye, A funtinelli boszorkány rövidesen megjelenik a marosvásárhelyi Mentor Kiadó gondozásában ? egyszerre magyar és román nyelven. /Marosvécsen, öreg tölgyek alatt. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 11./

2000. augusztus 25.

Vetési László tiszteletes a vele készült beszélgetésben a lelkész, a gondnok, a presbiterek felelősségét emelte ki. A szórványban, a szorultságban minden lehetséges, unitárius, evangélikus, ortodox gondnok, presbiter egy-egy református gyülekezetben egyáltalán nem feltűnő. Belegondolni is rossz abba, hogy hol vannak a felszámolódott magyar falvak legnagyobb értékei: a kegyszerek, úrasztali terítők és egyéb műkincsek. A gyülekezetek maradékai tehetetlenek. ″Mit is várhatunk a saját erejükből a némai és kecsedi négy, az ormányi három lélektől vagy a Cege melletti Göctől, ahol egy család, két személy az utolsó tanúja egy hajdani népes múltnak.″ - folytatta a nehéz helyzet felvázolását Vetési. A legnagyobb baj egy kis gyülekezetben, ha nincs lelkész. ″Ilyenkor nagy visszaélések is történnek, a gondnok, a presbitérium abból él, hogy nincs lelkész. Sokszor az egyházi tulajdonban lévő kertekből, gyümölcsösökből élnek, annak terméséből kínálnak meg minket, vagy meg sem kínálnak, csak kifőzik több száz liter pálinkáikat, maguknak - de a templom omolhat.″ Azonban vannak ezekkel ellentétes esetek is. Például a Dés melletti Radákszinyén Hunyadi Feri bácsi és Anikó néni - a harminc lelkes gyülekezet helyett - saját megtakarított pénzükből javíttatták meg falujuk templomát. - Október végén "az utolsó magyar″ díszoklevéllel tüntették ki a Kis-Szamos menti Kecseden Kecseti Ferencet, a Füzes menti Göcről Szabó Istvánt és a magyarigeni Eőry Istvánt, Köblösről Terebesi Lászlót /Nagy Ágnes: Beszélgetés nagytiszteletű VETÉSI LÁSZLÓVAL. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 25./

2000. szeptember 8.

Sallai János /1992 óta polgármester Széken/ legfontosabbnak az infrastruktúra kiépítését tartja. A gáz bevezetése után a víz- és csatornahálózat kiépítését SAPARD-támogatással tervezik megvalósítani. Sallai János a Szék-Füzes völgyei kistérségének több települését tömörítő, egyelőre még nem hivatalosan bejegyzett szervezet elnöke. A társulásban Szék, Füzes, Szentmárton, Cege vesz részt, a továbbiakban Katona, Gyeke és Bonchida is fontolgatja a bekapcsolódás lehetőségét. Szeretnék ismét megnyitni a híres széki sósfürdőt. Az idén tervezik felavatni a református templommal szemben álló tájházat. Távlati tervük egy regionális népművészeti szakiskola létrehozása, amely összefogná a Mezőség, a Szamos mente diákjait, fiataljait. A bentlakással, étteremmel elképzelt iskolaközpontot magyarországi állami segítséggel szeretnék létrehozni. /Kerekes Edit: Szék a faluturizmusra esküszik. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 8./

2001. július 28.

A hivatalos közlönyben most megjelent országos területrendezési terv meghatározott adatok alapján rangsorolja a helységeket: meghatározza a lakosság számarányát, oktatási rendszert, gazdasági fejlettséget, a munkaerő szakképesítését, az ellátottság milyenségét és típusát, megközelíthetőséget. A kormány támogatni fogja azokat a helységeket, ahol az elmúlt 30 évben jelentősen csökkent a lakosság száma. Kolozs megye több szempontból is kiemelkedik az ország többi megyéihez, helységeihez viszonyítva: 30 településével a 6. helyen áll azok között a megyék között, ahol 1966-1998 között 30-50%-kal csökkent a lakosság száma, és országos viszonylatban itt található a legtöbb település (18), ahol a lakosságcsökkenés még az 50%-ot is meghaladta az említett időszakban. A 30-50%-os lakosságcsökkenés a Kolozs megyei községeknek 40,5%-át érintette, az ennél nagyobb csökkenés pedig 24,3%-át. Boros János alpolgármester elmondta, hogy miután 1990 után megszűntek az úgynevezett zárt városok, főleg az erdélyi városokban volt érezhető egy enyhe lakosságnövekedés. Meglepő, hogy feltűnnek olyan életképes községek is a lakosságcsökkenés miatt nyilvántartott helységek között, ahol vállalkozások is beindultak, mint például Várfalva és Magyarszovát. /Újvári Ildikó: Kolozs megyei helységek vezető helyen az elnéptelenedésben. Elkészült az ország területrendezési terve. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 28./A következő Kolozs megyei településeken csökkent 30-50%-kal a lakosság aránya: Kisesküllő, Járabánya, Magyarkályán, Kiskalota, Pusztakamarás, Magyarkapus, Katona, Mezőcsán, Kolozs, Doboka, Erdőfelek, Ördöngösfüzes, Magyarfráta, Magyargorbó, Kőrösfő, Oláhzsuk, Reketó, Magyargyerőmonostor, Szamosújvárnémeti, Mócs, Várfalva, Székelyjó, Kalotaszentkirály, Szépkenyerűszentmárton, Magyarszentpál, Magyarszovát, Tordatúr, Cege, Járavize. A lakosságcsökkenés meghaladta az 50%-ot: Ajtony, Kecsed, Jósikafalva, Alparét, Kolozsborsa, Buza, Kajántó, Csürülye, Magyarszarvaskend, Gyeke, Meregyó, Magyarpalatka, Páncélcseh, Magyarpeterd, Palackos, Récekeresztúr, Révkolostor, Borsaújfalu. /Szabadság (Kolozsvár), júl. 28./

2002. november 19.

Nyolc mezőségi és Szamos-völgyi község könyvtárosa találkozott Szamosújvárott. Napirendre került a könyvállomány bővítése (ezen a téren a cegeiek állnak a legjobban), de sok szó esett az épületek siralmas állapotáról is. Széken még mindig nem tisztázták a könyvtáros helyzetét, Szarvaskenden pedig a könyvállomány felújítására van szükség. /Erkedi Csaba: Könyvtárosok tanácskoztak Szamosújvárott. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 19./

2003. szeptember 16.

A Marosvásárhelyen működő Református Kántor-Tanítóképző Intézetet dr. Barabás László néprajztudós, tanár vezeti. A diákok a nyári szünidőt arra is felhasználják, hogy jobban megismerjék szülőföldjüket. Céljaik között szerepelt, hogy feltérképezzék a meglátogatott vidékeken a nemzetiségi, felekezeti viszonyokat, az anyanyelv állapotát, az iskola és az anyanyelvi és vallásoktatás ügyét, az egyházi, gazdasági életet, a kultúrát, történelmét, műemlékeit. Az idei tapasztalatokról beszámolt Barabás László igazgató. Immár a tizedik egyházszolgálati és népismereti tábort tartották augusztusban. Az első években főleg Marosvásárhelyre és környékére mentek, majd egyre szélesítették a kört, és a dél-erdélyi szórványvidékeken jártak, idén pedig az Észak-Mezőségen voltak, a Kis- és Nagyszamos mentén, a Sajó mentén, a Szamosújvár, Dés, Bethlen, Beszterce városokkal jelezhető vidéken, továbbá a Bethlentől délre eső Mellespatak völgyében. Útjukon azt nézték, hogy milyen a magyar identitástudat, amibe beletartozik a hit megvallása anyanyelven, az iskolai oktatás, a mindennapos román-magyar együttlét. A fiatalok kérdőíves tematikus lapokkal mérték fel a helyzetet, ebből - mivel immár a tizedik nyaruknál tartanak - hatalmas anyag állhat össze. Dellőapáti faluban már csak egy-két magyar él. Azt is láthatták, hogyan változott meg a vidék etnikai képe, amelyről Wass Albert a Kard és Kasza című regényében írt. Azt is megfigyelhették: minden falu egy külön világ. Ahol kisnemesek és szabadparasztok éltek, ott jobban megőrizték identitásukat a magyarok. Etnikailag a Mellespatak völgyében vegyes a kép. Vice, az egyetlen római katolikus többségű falu ezen a vidéken, 95 százalékban magyar lakosságú, Mezőveresegyháza magyar többségű falu, a már Kolozs megyei Feketelak szintén magyar többségű falu. Körülbelül fele-fele az arány Kékesen, Magyarborzáson, Almásmálomban. Kisebbségben van, húsz százalékos Apanagyfalu, Bethlen, Várkudu, itt azonban mindenütt ki van írva magyarul is a helység neve. Szórványnak számít, már a Tóvidéken Cege, aztán Fellak és Noszoly. A magyarság apadóban van, az elmúlt évtizedekben a fiatalok városokba költöztek, Bethlenbe, Besztercére, Kolozsvárra. Nincs megfelelő munkaeszköz. Emiatt az öregek kegyetlenül megdolgoznak a betevő falatért. A szórványban a diákok az anyanyelv szavainak a kicserélődésével találkoztak. A jelzett nyelvállapotot szeretettel kell megközelíteni, és csak így, belülről lehet a nyelvromláson segíteni. Kövesdi Kiss Ferenc könyve szerint harminc iskola szűnt meg az elmúlt tíz-húsz évben a Mezőségen.. De a Mezőség északi részén vannak kedvező jelek is: ha van megfelelő létszámú gyerek, azonnal létrehozzák az óvodát. Magyar óvoda indult Apanagyfaluban, előbb egyházi alapon, utána átminősítették államira. Magyarborzáson indult egyházi óvoda, és most felvállalja az RMDSZ, az állam. Feketelakon a református parókián indította meg a tiszteletes asszony az óvodát. Kékesen is ez a helyzet. Jár iskolabusz, Kékesről, Mezőveresegyházáról az V-VIII. osztályosokat átviszi Vicébe. Vice tíz falunak általános iskola-központja. Apanagyfaluból Bethlenbe járnak. A RMDSZ besztercei szervezete és a megyei tanács kiválóan dolgozik. Utóbbinak két magyar tagja van, alelnöke dr. Szántó Árpád, a tanácsos Kocsis András, a Mellespatak Bethlenben élő képviselője pedig Borsos László, tanítóember. Kétszázvalahány települése van Beszterce-Naszód megyének, abból százvalahányban élnek magyarok (is):. A legtöbb gyülekezetben kántorra volna szükség. A református egyháznak van Szamosújváron két olyan létesítménye, ahol a szamosújvári gyerekeket fogadják délutáni, a szórványból bejövőket pedig egész heti foglalkozásra. /Bölöni Domokos: Diákok a szülőföldön. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 12. folyt.: szept. 16./

2003. október 30.

Okt. 25-én örömünnepet ültek a mezőségi Cegéhez tartozó Göcön, amelynek egykori magyar lakosságából mindössze három személy maradt. A falu csodával határos módon felújított műemlék templomának felszentelésére gyűlt össze a Tóvidék szórványmagyarsága. Az évtizedeken át romokban heverő templom felújításában önzetlen módon oroszlánrészt vállaló mezőpanitiakkal és ördöngösfüzesiekkel megerősített gyülekezet örült az összefogás eredményének. A térképen nem található Göc. A 2152 lakost számláló község központja, Cege olvasztotta magába a falut. Nevét alapító földesurától kapta. Ma a községnek 156, Göcnek pedig mindössze 3 magyar lakosa van. A fából készült haranglábat, amelyben két harang lakik, 1948- ban Szabó István édesapja építette a "helybeli jó magyarokkal". A templom történetét Székely László helybeli beszolgáló lelkész ismertette, s mondott köszönetet töretlen hitükért, áldozatukért azoknak, akik a templom felújítása érdekében dolgoztak. - Tanútemplomot hoztunk létre - jelentette ki Lapohos András ördöngösfüzesi tanár. Elhatározták, hogy havonta egyszer, összehíva a környék lakóit, istentiszteletet tartanak a göci templomban. Szeretné, ha a göci példa végigvonulna a népesebb mezőségi gyülekezeteken is, hogy vállaljanak fel, javítsanak meg egy-egy rossz állapotban levő templomot. Kiss Ferenc Mezőség-kutató arra emlékeztette a gyülekezetet, hogy a feljegyzések szerint 1787-ben a göci iskolában szépen énekeltek és még írtak is, majd megemlítette, hogy az utóbbi időben a Mezőségen 37 iskola szűnt meg tanköteles gyermekek hiányában. Szabó István göci gondnok, harangozó által évtizedeken át megőrzött úrasztali kegytárgyak végre betöltötték rendeltetésüket. - A romokból is lehet példát építeni - vélekedett a kilencvenéves Kiss Ferenc. /Bodolai Gyöngyi: Örömünnep Göcön. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 30./

2004. március 2.

Nemrég a világ különböző pontjain fiatalok maratoni felolvasónapot szerveztek Wass Albert műveiből. Céljuk az író műveinek népszerűsítése mellett az volt, hogy bekerüljenek a Rekordok Könyvébe. Sikerült felállítani az új Guinness-rekordot, majd a megyei rendőrparancsnok háborús bűnös népszerűsítése címén hat hónaptól akár öt évig terjedő börtönbüntetést is kilátásba helyezett. Frunda Györgyöt, a Wass család ügyvédjét megkereste a fiatalok egy része, segítségét kérve. A szenátor márc. 1-jén interpellált a szenátusban a szervezők zaklatása, megfélemlítése ellen. A parlamentben előzőleg Adrian Paunescu többször interpellált Wass Albert ellen, a sajtóban is cikkeztek róla. Frunda György leszögezte, Wass Albert nem háborús bűnös, még ha el is ítélték. A kolozsvári népbíróság 1946 januárjában az édesapjával együtt halálra ítélte, azzal a váddal, hogy felbujtották a honvédegység parancsnokát, hogy két faluban, Szentgotthárdon és Cegében kivégezzenek hat embert, négy románt és két zsidót. A per alatt sem Wass Albertet, sem az apját nem idézték be. Ők akkor már Németországban voltak, majd Amerikába telepedtek ki. Abban az időszakban, amikor a kivégzésre való uszítással vádolták, Wass Albert Szászrégenben volt. Erről amerikai emigránsok, amerikai bíróságok előtt tanúvallomást tettek. Sőt, a Wass család feljelentést tett a kivégzést elrendelő honvédtiszt ellen. Mindezek birtokában Frunda semmisségi panaszt nyújtott be Románia főügyészéhez. A román akadémia is elismerte Wass Albert írói nagyságát. /Mózes Edith: Frunda György: Ne zaklassák a gyerekeket! = Népújság (Marosvásárhely), márc. 2./

2004. március 16.

Julianus-díjat nyújtottak át a hét végén Csíksomlyón Wass Endre közgazdásznak az erdélyi szórványban élő magyarok érdekében végzett munkájáért. A németországi Hamburgban élő gazdasági szakember czegei gróf Wass Albert író legkisebb fia. Mivel a közgazdász nem vehetett részt a Julianus-díjak decemberi átadásán, most a csíksomlyói kegytemplomban lezajlott ünnepség keretében vette a kitüntetést. Wass Endre elmondta, hogy óvodát működtet a Wass-család ősi fészke, Vasasszentgotthárd melletti, magyarok által is lakott mezőségi Feketelakon, a marosvécsi vártól nem messze fekvő Holtmaroson árva gyermekeket neveltetnek családi jellegű otthonokban, Szászrégenben pedig kollégiumot tartanak fenn. /Julianus-díj Wass Endre hamburgi közgazdásznak. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 16./

2004. április 24.

Az ördöngösfüzesi dr. Lapohos András szórványmúzeuma nagy jelentőségű. Feljegyzései, több mint 50 szórványegyház története, kéziratban van. Jelenleg Jövőház építését tervezi egy magyarországi alapítvány segítségével. – Abrudbányán omladozik az unitárius templom, már csak egy unitárius hívő él a városban. Sajnos, ez a sors várhat a mezőségi településeken omladozó kegyhelyek többségére is. A Kolozs megyei Néma mezőségi faluban az 1940-es években több mint 60 református és 30 katolikus élt, a legfrissebb népszámlálási adatok ma néhány hívőt tartanak nyilván. Némán a református templom tetőzete beomlott. A Lapohos András által létrehozott Szülőfalum Alapítványnak és a mezőpaniti református gyülekezetnek együttes erővel sikerült rendbe tenni a Cegébe beolvadt Göc református templomát, amelyet múlt év októberében szenteltek fel. A településen ma már csak négy református maradt. "Csodával" határos módon menekült meg Sajósárvár református temploma. A faluban már egyetlen református sincs, de a templomot 1998-ban restauráltatta a kultuszminisztérium, költségvetési pénzből. Az illetékesek nem kérték ki sem a református egyház véleményét, sem a szakmáét arról, hogy melyik templom felújítását végzik, itt esetleg más érdekek húzódnak meg. Szükség van arra, hogy megmaradjanak, ahogy Lapohos András nevezi: "tanútemplomoknak". /Székely Kriszta: Mezőségi "tanútemplomok". = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 24./

2004. június 23.

A Mezőség: Kövesdi Kiss Ferenc szíve közepének a közepe. A tudós és népnevelő, Kövesdi Kiss Ferenc megírta a mezőségi szórványmagyarság krónikáját. Több mint félszázadon át járta az erdélyi Mezőség településeit, gyűjtötte az adatokat az itt élő magyarságról, leltározta a szórványgondokat. Nagy munkájából 1995-ben Budapesten és aztán Marosvásárhelyen megjelent egy kisebb válogatás Még szólnak a harangok! címmel. Kövesdi Kiss Ferencet nem is oly régen magas magyar állami kitüntetésben részesítették 1997-ben adták ki Riadóra szól a harang! Alcíme: A Mezőség településeinek helyzetképe 1891-1991. Kévébe kötötte évtizedek bandukolásával Kövesdi Kiss Ferenc. Kiadta a "Kőbányaiak Kőbányáért Egyesület". Mindössze 50 példányban készült. A 265 oldalas kötetben betűrendi sorrendben követik egymást a leírások: Aranyosmóric, Báld, Bánd, Bergenye, Berkenyes, Bodon, Bodrog, Borzás, Botháza, Búza, Cege, Cegőtelke, Detrehem, Fekete, Feketelak, Fele, Fráta, Fűzkút, Galac, Galambod, Gerebenes, Göcz, Gyeke, (Mező)Harcó, Kara, Katona, Kályán, Kályán-Kis (Kiskályán), Kályánváma. Az átlagolvasó egy részükről nem is hallott soha! Ki kellene adni Kövesdi Kiss Ferenc teljes gyűjtését. /Bölöni Domokos: A mezőségi szórványmagyarság krónikája. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 23./

2004. augusztus 25.

Marosvásárhely nagy öregje, Kövesdi Kiss Ferenc áldásos, gazdag életének 92. évében 2004. július 22-én hunyt el. Tizenegy gyermekes földműves családban született Székelykövesden. Nagyenyeden a Bethlen Gábor Kollégium tanítóképzőjének diákja volt, a tanítói diplomát a kézdivásárhelyi képzőben kapta meg, ahol szintén felfigyeltek szorgalmára. Lévita tanító pályáját Maroskeresztúron kezdte, majd Székelyföldvárra s onnan a szórványok szórványába, Brailába helyezték, ahol csak egy évet tanított, de ez alatt is Felfedezte azon magyar családokat, kiknek gyermekeit a magyar elemi iskolába íratta. Visszatért, a Nyárád mente kicsiny, színmagyar falvaiban fogalmazta meg a kor parancsát, miszerint: "Elvész az a nép, amely elfelejti kultúráját, és nem vigyáz arra." Ott vált kultúrfelelőssé és közügyek intézőjévé. Magyar irodalomtanári diplomát szerzett Kolozsváron, majd megmaradt szórványban tanítónak. Sok évtizede foglalkoztatta a mezőségi szórvány sorsa. Ötven éven át gyalogolt mezőségi úttalan utakon. Több mint 270 települést ismert, járt be. 147 falu helyzetét mérte fel és írta meg konkrét dokumentumok alapján. Munkájából egy rövid ismertető rész jelent meg Még szólnak a harangok című kötetében. Halála előtt adták ki Budapesten hat kötetnyi könyvének első részét Riadóra szól a harang címmel. Fáradhatatlan szervező volt. Kicsiny mezőségi szórványfalvak református híveinek találkozókra, konferenciákra, zarándoklatokra való összegyűjtését vállalta. Nevéhez haranglábak, templomok összeomlásának megállítása fűződik, testvérgyülekezetek segítségével. Példa erre a Cege községbe olvasztott Göc falu összeomlással fenyegetett kis református temploma. /Kovács Zoltán: In memoriam Kövesdi Kiss Ferenc. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 25./

2005. február 14.

Megjelent az Erdélyi Múzeum-Egyesület kiadványa, az Erdélyi Múzeum 2004. 3–4. füzete. Az új számban olvasható többek között W. Kovács András A cegei Wass család története (16–20. század) című tanulmánya. Az erdélyi fejedelemség korának jogi nyelvéről Tamásné Szabó Csilla írt. Balázs Lajos Mit ér a népi kultúra a globalizáció korában? címen publikált. A periodika hírt adott egy 2001 októberében tartott freiburgi interdiszciplináris konferenciáról, melyet Milyen történelmi körülmények között kerültek a románok többségbe jelenlegi államuk területén címmel rendeztek. Néhány alcím: A kontinuitás kérdése, napjainkig és a jövőre nézve; Bizonyíték-e a kontinuitás ellenében a románok legősibb keresztény szókincse?; Transzhumálás és hegyi nomadizáció; Románok a Kárpátoktól keletre; Románok a Kárpátokon belül. Az In memoriam rovatban Csetri Elek a 2004-ben elhunyt Faragó József akadémikust, Benkő Samu Jenei Dezsőt, az EME Orvos- és Gyógyszerésztudományi Szakosztálya pedig Puskás György professzort búcsúztatta. /(n): Lapról lapra. Erdélyi Múzeum/2004. 3–4. Füzet. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 14./

2005. szeptember 9.

Az Astra egyesület Hargita megyei fiókszervezete keresztet állított a cegei áldozatok emlékére. „Megrökönyödve látjuk, hogy honfitársaink egyre-másra állítanak emlékműveket mondvacsinált hősöknek. Éppen ezért úgy gondoltuk, ideje megtennünk az ellenlépéseket, és emléket állítsunk a mi saját igazi hőseinknek is” – ezekkel a szavakkal indokolta Constantin Costea csíkszeredai történelemtanár azt, hogy 65 évvel a történtek után a Kolozs megyei Cegén két keresztet szenteltek fel a második bécsi döntést követő „négy év áldozatainak emlékére”. Costea arról beszélt, hogy az 1940. augusztus 30-i, második bécsi döntés nyomán Észak-Erdélybe románokat kínzó „horthysta bandák és terroristák” érkeztek. Constantin Costea kifogásolta, hogy Erdélyben „iskolát neveznek el arról a Wass Albertről, akiről köztudott, hogy háborús bűnös”. A Krónika felvetette, hogy Cegén és Vasasszentgothárdon élő románok szerint Wass Albert nem felelős azért, amiért magyar katonák 1940 szeptemberében a cegei tó partján négy polgári személyt agyonlőttek, Constantin Costea erre azt válaszolta: „Lehet, hogy valóban így van, ezt feltétlenül tisztázni kell, de ettől függetlenül Wass Albert háborús bűnös, és románellenes cselekedetei közismertek”. Cegén katonai tiszteletadással helyeztek el koszorút, és mondtak imát az elhunytak emlékéért. /Benkő Levente: A gyűlölet egyre nagyobb gyűlöletet szül. = Krónika (Kolozsvár), szept. 9./

2007. január 23.

Ha figyelembe vesszük, hogy a Himnusz költője, Kölcsey Ferenc is szórványban, a mára már magyarok nélkül maradt Sződemeteren született, hát a magyar kultúra napja kicsit a kultúra veszélyének napja is – jelentette ki Vetési László. A Kiket adott az erdélyi szórvány az egyetemes magyarságnak című vetített képes előadásában a szórványügyekkel foglalkozó református lelkész virtuális zarándoklatra hívta hallgatóságát. A magyar kultúrtörténet eme emlékhelyeinek egy része már elpusztult, java részük az enyészet útját járja. Marosillye. Bethlen Gábor fejedelem szülőhelye. A falunak már nincs magyar lakosa. Római katolikus temploma, református temploma elárvult, használatlan. Déva, Dávid Ferenc vallásalapító rabságának és elhalálozásának helye: romok. Egykor vár volt. Zajkány. Hunyadi János győzelmes csatájának helyszíne. Az emlékmű lerombolva. A piski csata emlékműve szintúgy. Alkenyér: magyar lakosa már nincs. A kenyérmezői csata emlékművén román nyelvű felirat méltatja Paul Chinezul érdemeit. Ez Kinizsi Pál lenne. Alsócsóra. Nincs magyar lakosa. Barcsay Ábrahám költő kúriájában ma a községháza székel, kriptáját kifosztották. Alvinc: Martinuzzi Fráter György barát kastélya romokban. Kemény Zsigmond író szülőháza viszonylag jó állapotban. De csak azért, mert nemrég költözött ki belőle az iskola. Magyarigen. Felsőcsernátoni Bod Péter lelkész, történetíró működésének, halálának helyszíne. Még vagy nyolc magyar él a faluban. A 187 magyar honfinak síremléke csak azért maradhatott meg épen és sértetlenül, mert a rendőrség udvarán áll. Ompolygyepűn – ahol ma már nem él magyar – az 1848-as emlékmű csak azért élte túl a viharos 20. századot, mert nincs rajta magyar felirat. Csombord. Példája annak, hogyan számolódik fel a magyar oktatás. Az egykori nagynevű gazdasági iskolának helyet adó Kemény-kastélyt most árverezi a helyi tanács. Bonchida. Bánffy Miklós író, hajdani külügyminiszter szülőhelye. Talán az egyetlen szerencsés műemlékmentési példa. Érmindszent, Ady Endre szülőfaluja. Két tucatnyi magyar, ha él még ott. Csucsa. Szintén Ady Endre. Ahol a költőre már semmi nem emlékeztet. Legalábbis magyar nyelven olvashatóan. Zsibó. Wesselényi Miklós báró szülőhelye. Kastélya pionírházként működött, ma ifjúsági házként használják. Kerlés, Cserhalom. A Szent László király körül kialakult legendakör szülőhelye. Magyarok: nulla. Cege. A Wass család kastélyát lerombolták, csak egy kis kúria maradt. Romos az is. A család sírjait feldúlták. Vasasszentgothárd, még mindig Wass Albert. Magyarok száma: nulla... Mi, az anyaország és a tömbmagyarság annak árán maradtunk meg, hogy ők, a szórvány felszámolódtak – vonta le a szomorú következtetést Vetési László. Beszélt a tömbmagyarság szórványmentő feladatáról is: az összefogásról, a testvértelepülési kapcsolatok fontosságáról. A kiaknázatlan lehetőségről. /Váry O. Péter: A szórvány a nemzet öregkora (A Magyar Kultúra Napja) = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 23./

2007. február 7.

Barticel Kiss Krisztián református lelkipásztor és felesége, Emese lassan két éve élnek a Mezőségen, szolgálatuk helye Feketelak, illetve Melegföldvár és a hozzájuk tartozó szórvány falvak /Cege, Kispulyon, Göc, Gyek/. Melegföldváron 239 református él, ebből tíz család nem ott lakik, mégis odatartozónak vallja magát, a magyarok aránya mintegy 40 százalékos. Feketelakon van a központ, itt van templom és a parókia. Az egyház Szórványmissziós Ügyosztálya igyekszik kiépíteni egy szórványközpontot itt, a Tóvidéken. Feketelakon ma mintegy 170 református van, a népszámlálás adatai szerint a magyar lakosság aránya meghaladja a 65 százalékot. Feketelakhoz tartozik Kispulyon 35 reformátussal és körülbelül 70 románnal. Cegének középkori temploma van, 30 református híve. A cegei egyház most igényli vissza a volt református iskolát, amelybe terveik szerint imatermet alakítanának ki. Göc műemlék temploma körül valamikor önálló gyülekezet működött lelkésszel. A templomot ma már nem használják, a négy göci magyar a cegei istentiszteleteket látogatja. Gyekén 30 református személyt tartanak nyilván, s ebből több mint húszan jönnek is templomba minden két hétben. Gyekében is van egy középkori templom. A lelkésznek ortodox tengerben kell a szórványmagyarságot lelkigondozni. A mezőségi református szórványokban érződik az ortodox hatás. Idegenkedés, örökletes félelem tapasztalható a magyar nyelvvel kapcsolatban és mindennel, ami a kisebbségi kultúrához kapcsolódik. Riadva gondolnak március 15-re, a himnuszra, a 48-as magyar sír koszorúzására. A földváriak az elemi iskolát magyarul végzik falujukban, de a tanítót alig érdekli a magyarságtudat megőrzése. Ötödik osztálytól vagy maradnak Katonában román iskolában, vagy mennek Szamosújvárra magyar tagozatra. A Mezőségen sem magyar olvasottság, sem történelemismeret, sem önérzet nincs, ez annak is köszönhető, hogy a magyar iskolák megszűntek. Az emberekben élnek a babonák, eljárnak az ortodox pópához is, átkot mondatni. Kevesen vannak, akik tudnak Wass Albertről. A Wass fiúk támogatják a feketelaki óvodát, ők küldik az óvónő fizetését, csak így létezhet magyar oktatás Feketelakon. /Vetési Júlia: Az Úristen akarta így, hogy ide jöjjünk. Félelem, közömbösség, beolvadás Feketelaktól Melegföldvárig. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 7./

2007. augusztus 13.

Ha a budapesti mozik vállalják a Wass Albert életéről szóló dokumentum-játékfilm bemutatását, úgy még az idén műsorra kerülhet Koltay Gábor legújabb alkotása. Az ismert rendező a napokban fejezte be a mű erdélyi képsorainak forgatását. A filmesek a mezőségi Cegétől és Vasasszentgotthárdtól a Bánffy-vadászházig számos helyszínt bebarangoltak. A hasonló stílusban készült Trianon és Horthy című filmek szerzője, Koltay Gábor elmondta, hogy tervei szerint októberre elkészül a két és fél órás alkotás. Koltai először játékfilmben gondolkozott, de támogatás hiányában kénytelen volt lemondani eredeti tervéről. „Hiába telt el tizenhét év a rendszerváltás óta, a játékfilm elkészítéséhez szükséges két-háromszáz millió forintból egyetlen fillért sem kaptam. Tudomásul véve az illetékesek hozzáállását, kénytelen voltam átértékelni az elképzelést és a hagyományos játékfilm helyett a játék- és a dokumentumfilm közötti átmenetet választottam” – mesélte. A film főhőse egy fiatal színész, aki szeretné megismerni Wass Albertet és a körülötte folyó vitát. Irodalmárokat, történészeket keres fel, ellátogat Erdélybe, találkozik és elbeszélget az egyszerű román parasztemberekkel. A dokumentumfilmben a főszereplő beszélget Raffay Ernő történésszel, Pomogáts Béla, Medvigy Endre, Takaró Mihály, Márkus Béla és Nagy Pál irodalomtörténészekkel, Bartha József holtmarosi református lelkésszel, Kincses Előd marosvásárhelyi jogásszal, valamint Vekov Károly kolozsvári történésszel, az egyetlen emberrel, aki a Szekuritáté irattárában áttanulmányozta a Wass Albert koncepciós peréről készült iratcsomót. Koltay sajnálatára az ellenkező vélemények képviselői csak közvetett módon szólalnak meg a filmben. „Azok közül, akik a mai napig is a legcifrább jelzőkkel illetik Wass Albertet, sajnos egyik sem vállalta, hogy megjelenjen a filmben. Az ő véleményüket máshol megjelent tanulmányaikból, újságcikkeikből fogom idézni” – sajnálkozott a rendező. Nem árulta el, kik fogják képviselni az „ellentábort”, az információk szerint a filmben mások mellett Tamás Gáspár Miklós és Cs. Gyimesi Éva a témát érintő régebbi nyilatkozatai is megjelennek. Koltay legutóbbi alkotásainak – a trianoni békeszerződésről, illetve Horthy Miklós kormányzóról szóló filmjeinek – jelentős közönségsikere volt, mégis kevés mozi tűzte műsorára az alkotásokat. „Budapesten a Horthyt csak az Uránia mutatta be, a Trianont is alig merték levetíteni. Biztos vagyok benne, hogy ezúttal is akad mozi, ahol, ha nem egyéb, a közönség nyomására fogják műsorra tűzni. Erdélyben meg ott vannak a templomok, a parókiák, és különben is, az itteni emberek megtalálják a módját annak, hogy megszerezzék a filmet – bizakodik a történelemből ihletődött alkotásaival sokak szemében szálkát jelentő rendező. – Számomra már az is jelzésértékű, hogy amikor felhívást tettem közzé a hiányzó forintmilliók begyűjtésére, rengetegen jelentkeztek. A névtelen adakozók 10 ezer forinttól egészen a milliós összegig nagyon sok pénzt felajánlottak. ”Koltay szomorúnak tartja az anyaországi hatalom merev, elutasító hozzáállását Wass Albert személyéhez. /Szucher Ervin: Kamerával Wass Albert nyomán. = Krónika (Kolozsvár), aug. 13./

2008. december 15.

A reneszánsz év záróünnepségeként szimbolikusan felavatták Mátyás király emlékhelyét a szülőháza előtti téren. December 13-án gyermekek kongatták meg a mezőségi Kun Árpád által készített Cege községi kisharangot, amely az ünnepség kezdetét jelentette. A ház előtti helyet az Amarillys Társaság szervezésében Punct Memorial Mathias Rex-nek nyilvánították, a nagyteremben könyvbemutatóval folytatódott a rendezvény: Aurelus Brandolini firenzei humanista rétor Dialógus az emberi sorsról és a testi betegség elviseléséről című művével ismerkedhettek meg az érdeklődök. Mátyás király humanista kíséretének tagja volt a szónok szerzetes, Mátyás azért hívta őt annak idején Magyarországra, mert rektori katedrát ajánlott neki a pozsonyi egyetemen. Az Amaryllis Társaság a Kriterion Könyvkiadóval együttműködve adta ki idén a Brandolini által 1489 körül Buda várában íródott könyvet, hogy a szélesebb olvasóközönség számára is hozzáférhető legyen. Nyomtatásban 1540-ben jelent meg először Baselben, 1541-ben pedig Bécsben. /Felavatták Mátyás király emlékhelyét. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 15./


lapozás: 1-18




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998