udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 17 találat lapozás: 1-17
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Helymutató:

1999. június 26.

Csíkszentsimonban is állítanak világháborús emlékművet, az első háborúban 23-an, a másodikban 36-an vesztették életüket a csatatereken vagy tűntek el nyomtalanul, 1848-ban pedig 14 csíkszentsimoni honvéd áldozta életét a szabadságért. Csatószegen is külön emlékművet szándékoznak emelni, ugyancsak az alapítvány támogatásával. Már megrendelték egy székelyudvarhelyi kőfaragótól, Tamás Istvántól a fehér és fekete márványból készítendő emlékművet. /Emlékművet állítanak Csíkszentsimonban. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 26./

1999. november 29.

Nov. 28-án Csíkszentsimonban leleplezték az 1848-49-es szabadságharcban, valamint a két világháborúban elesett hősök emlékművét. A monumentális emlékművet a Pro Csíkszentsimon-Csatószeg Alapítvány állíttatta, kivitelezője pedig a székelyudvarhelyi Tamás István. Tamás József püspök felszentelte az emlékművet, amelyen 24 első világháborús, 36 második világháborús és 14 negyvennyolcas szabadságharcos hős neve sorakozik. /Emlékmű szabadságharcosoknak, világháborús hősöknek. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 29./

2001. április 17.

Csatószeg és Barót után Tusnádfürdő lett a szolgálati helye 1980-ban Incze Dénes plébánosnak. Előzőleg szülőfaluja, Csíkcsatószeg középkori templomát restauráltatta, nekifogott a templomépítésnek Tusnádfürdőn. A nyolcvanas évek elején, a falurombolás kezdetekor veszedelmes volt akár két tégla egymásra helyezése is, ha templomról szó. Szükség volt a templomra, mert alig hatvan-hetven ember fér be a rozoga kápolnába. Incze Dénes bátor hívekre talált, még a megyei hivatalnokok között is. Kápolnajavítás ürügyén indultak a munkálatok, lebontották a kis imaházat, hogy helyébe új épületet húzzanak. A Székelyföld szívében, a főútvonal mentén ékeskedő új templom az ellenállás szimbólumává vált. A plébános szerint legnagyobb ellenségük Tankó Gyula volt, a Gyimesekből származó csángó néptanácselnök, aki folyton feljelentette a papot és gyülekezetét, de a kommunista párt jobbakaratú megyei vezetői mindig eltussolták az ügyet. Akkor lett baj, amikor a Ceausescu házaspár megszállt az üdülőbeli pártvillában. Egy délutáni sétájukon belebotlottak az építkezésbe, és megkérdezték, mi készül ott. A diktátor kikelt magából, ordított, hogy elég templomuk van a magyaroknak Erdélyben, rögvest bontsák ezt le. A megyei pártvezetés egy részét leváltották, mert nem jelentették az esetet, a plébánosra pénzbüntetést szabtak ki, gyóntatószékébe, hálószobájába poloskákat szereltek, és a saját hívei közül állítottak rá egy sereg besúgót. A templomhoz viszont senki sem nyúlt, a nép azt mondta, hogy az bontsa le, aki parancsot adott rá... Mindent elkövettek azért is, hogy Inczét Tusnádról elhelyezzék, viszont a főegyházmegye püspöke nyíltan kiállt mellette. A plébános megjegyezte: Hogy élve megúsztam, azt csak a 89-es események kitörésének köszönhetem. Incze János azóta újra építkezésbe kezdett, méghozzá léleképítésbe. Úgy érezte, hogy hiányzott a Székelyföldön egy egyszerű emberekhez szóló, a már elfeledett tanítást felfrissítő lap. Csíksomlyói paptársával, József páterrel indították a Krisztus Világossága folyóiratot. Incze János emellett évi kalendáriumot szerkeszt s vállalkozott a négykötetes Szentek élete megírására is. /Templom- és léleképítő szolgáló között. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), ápr. 17./

2001. április 17.

Csatószeg és Barót után Tusnádfürdő lett a szolgálati helye 1980-ban Incze Dénes plébánosnak. Előzőleg szülőfaluja, Csíkcsatószeg középkori templomát restauráltatta, nekifogott a templomépítésnek Tusnádfürdőn. A nyolcvanas évek elején, a falurombolás kezdetekor veszedelmes volt akár két tégla egymásra helyezése is, ha templomról szó. Szükség volt a templomra, mert alig hatvan-hetven ember fér be a rozoga kápolnába. Incze Dénes bátor hívekre talált, még a megyei hivatalnokok között is. Kápolnajavítás ürügyén indultak a munkálatok, lebontották a kis imaházat, hogy helyébe új épületet húzzanak. A Székelyföld szívében, a főútvonal mentén ékeskedő új templom az ellenállás szimbólumává vált. A plébános szerint legnagyobb ellenségük Tankó Gyula volt, a Gyimesekből származó csángó néptanácselnök, aki folyton feljelentette a papot és gyülekezetét, de a kommunista párt jobbakaratú megyei vezetői mindig eltussolták az ügyet. Akkor lett baj, amikor a Ceausescu házaspár megszállt az üdülőbeli pártvillában. Egy délutáni sétájukon belebotlottak az építkezésbe, és megkérdezték, mi készül ott. A diktátor kikelt magából, ordított, hogy elég templomuk van a magyaroknak Erdélyben, rögvest bontsák ezt le. A megyei pártvezetés egy részét leváltották, mert nem jelentették az esetet, a plébánosra pénzbüntetést szabtak ki, gyóntatószékébe, hálószobájába poloskákat szereltek, és a saját hívei közül állítottak rá egy sereg besúgót. A templomhoz viszont senki sem nyúlt, a nép azt mondta, hogy az bontsa le, aki parancsot adott rá... Mindent elkövettek azért is, hogy Inczét Tusnádról elhelyezzék, viszont a főegyházmegye püspöke nyíltan kiállt mellette. A plébános megjegyezte: Hogy élve megúsztam, azt csak a 89-es események kitörésének köszönhetem. Incze János azóta újra építkezésbe kezdett, méghozzá léleképítésbe. Úgy érezte, hogy hiányzott a Székelyföldön egy egyszerű emberekhez szóló, a már elfeledett tanítást felfrissítő lap. Csíksomlyói paptársával, József páterrel indították a Krisztus Világossága folyóiratot. Incze János emellett évi kalendáriumot szerkeszt s vállalkozott a négykötetes Szentek élete megírására is. /Templom- és léleképítő szolgáló között. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), ápr. 17./

2002. október 4.

Szeptemberben a volt politikai foglyok konstancai kongresszusán részt vevő Hargita megyei volt politikai foglyok ellátogattak a Luciu Georgeni nevű helységbe is. - A volt fogolytábor helyét azóta felszántották, innen Bíró Károly rabtársával, Hadnagy Istvánnal megszökött - emlékezett Jámándi Emil volt politikai fogoly. Amikor megtalálták a két menekülőt, agyonlőtték őket, azóta sem tudják, hol nyugszanak. Két csíkszenttamási fiatal, Bíró Károly és Bara Lajos a szárhegyi Fekete Kéz kommunistaellenes szervezkedés tagjai voltak. A szervezet vezetőjét, Szilágyi Árpádot 24 év börtönre ítélték. 1960-ban tartóztatták le őket. 1963-ban tudatták Bíró Károly szüleivel, hogy fiuk sárgaságban hunyt el. Valójában megszöktek, s miután elfogták őket, golyózáport zúdítottak rájuk. Bíró Károly akkor mindössze 21 éves volt. - 1950-ben tartóztatták le a csíkszenttamási plébánost, a csatószegi származású Bors Balázst, akit a Duna-deltába deportáltak, egy évre kényszermunkára ítélték. A Duna-deltából fájó lábakkal tért haza, 1962-ben temették el a templomkertben. Bors plébános kántora, Kedves Árontól lehetett becsületet tanulni. A Securitate emberei folyton gyomrozták, hogy írjon jelentéseket Bors plébános templomban elhangzó prédikációiról, de ő erre nem volt hajlandó. - Október 13-án Csíkszenttamáson a falu volt és még élő ellenállóiról, egyúttal az 1956-os magyarországi forradalomról is megemlékeznek egy ünnepség keretében. /Kristó Tibor: A diktatúra csíkszenttamási ellenállói. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 4./

2003. június 20.

Elhunyt Erdély legidősebb papja, Elekes Dénes /Székelyudvarhely, 1901. nov. 14. - Pécs, 2003. jún. 2./ Három évig káplánként működött Csíkszentsimon-Csatószegen, majd Székelyudvarhely-Szombatfalván. Amikor a bukovinai székely falu, Istensegíts egyháztanácsa Gyulafehérvárra jött székely "papocskát" kérni, Majláth püspök megengedte, hogy Elekes Dénes káplánt meggyőzzék, menjen velük. Elekes Dénes atya vállalta a meghívást. 1928-ban jelentkezett Istensegíts faluban. Velük együtt vándorolt ki Bácskába 1941-1942-ben, velük együtt menekült tovább 1945-ben Baranyába, a pécsi egyházmegyébe. Kalaznó faluban (Szekszárd mellett) telepedett le 250 istensegítsi hívével. Elekes Dénes atya élete 1928-tól haláláig egybeforrott a bukovinai székelyek sorsával. Az ínséges körülmények között gazdálkodással segítette ki magát. Sohasem kért elbocsátót Erdélytől, mindig erdélyi (azaz 1932-től gyulafehérvári) egyházmegyés maradt. Végül a Pécs melletti egyházi Szent Lőrinc Gondozóotthonban talált nyugalmat. Itt élte meg "acélmiséjét" is (75 évi papság 2000-ban!). Meghagyása szerint Kalaznón temették édesanyja sírjára június 13-án. A gyászmisét a község főterén Mayer Mihály pécsi megyés püspök és Jakubinyi György gyulafehérvári érsek együttesen vezették, a temetési szertartást is. A Magyarországi Bukovinai Székely Szövetség elnökei, tagjai énekkel, beszédekkel búcsúztak szeretett lelkipásztoruktól. /Dr. Jakubinyi György: 102 évesen meghalt Erdély legidősebb papja. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 20./

2004. április 23.

A nyugati gondolkodás egyik köteléke a most felavatott első romániai borvízút – fogalmazott Michael Guest, az Egyesült Államok romániai nagykövete, aki részt vett a Borvízút avató ünnepségén. A csíkszeredai Polgár-Társ Alapítvány által támogatott projektek keretében a Csíki Természetjáró és Természetvédő Egyesület (CSTTE) az elmúlt években több borvíz forrást, borvízfürdőt újított fel, és szintén az ő kivitelezésük a most felavatott borvízút, amely az Olt mentén lévő települések, források és fürdők között jelent összeköttetést. Potozky László, a Polgár-Társ Alapítvány elnöke emlékeztetett, a Borvízút ötlete három évvel ezelőtt született meg, a CSTTE tapasztalatát felhasználva készült el az út első szakasza. A Borvízút Csíkszereda, Zsögöd, Szeredai- fürdő, Borsfürdő, Csíkszentkirály, Csíkszentimre, Csíkszentsimon, Csatószeg, Verebes, Újtusnád, Tusnád, Sószékfürdő, Lázárfalva, Nádasfürdő és Nyírfürdő településeket, fürdőket érinti. A csíkszeredai Polgár-Társ Alapítvány öt éve fejti ki tevékenységét a környezetért és a közösségért. /(Daczó Dénes): A Polgár-Társ Alapítvány ötödik születésnapján. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 23./

2004. május 22.

Immár tíz éve, hogy Csíkban karitatív tevékenységet fejt ki a holland Werkgroep Oost Europa (Kelet-Európa Munkacsoport) Alapítvány. A szervezet titkára, Jeanette Terlouw és kísérete több, korábban támogatott helyszínt keresett fel – a csíkcsicsói és madéfalvi óvodát –, ugyanakkor újabb adományokat adott át a székelyudvarhelyi mentőállomásnak és a csíkszépvízi öregotthonnak, a csatószegi elemi iskolának és a csíkszentsimoni Endes József Általános Iskolának. Az alapítvány a környéken négy fiatalt részesít tanulmányi ösztöndíjban. Folytatják a falusi iskolák felújításának programját. /Sarány István: Holland segítség. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 22./

2005. április 12.

Közgyűlésre hívta össze Csík Terület Ifjúsági Tanácsának elnöksége a tagszervezeteket. A közgyűlésen 31 szervezet küldöttei vettek részt. Megjelent Korodi Attila államtitkár (Környezetvédelmi Minisztérium) is. A közgyűlés hat új szervezet tagfelvétele mellett döntött /Borzsovai Ifjúsági Szervezet, Kolonits István Egyesület (Csatószeg), Fitód-Szentlélek Ifjúsági Szervezet, Lázárfalvi Ifjúsági Szervezet (LISZ), Szentmiklósi Ifjúsági Szervezet, Tusnád Községi Ifjúsági Szervezet (TISZ)/. /(A CSTIT sajtószolgálata): Közgyűlést tartott a CSTIT. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 12./

2005. április 27.

Április 23-án második alkalommal szervezte meg Kászonaltízben a helyi iskola tanítói közössége a Kazun Közművelődési és Közéleti Egyesület és Hargita Megye Kulturális Központja közreműködésével a II. Alcsíki Gyermekszínjátszó Találkozót. Tíz faluból – Csíkszentsimon, Csatószeg, Csíkszentmárton, Kozmás, Bánkfalva, Nagytusnád, Újtusnád, Kászonújfalu, Kászonfeltíz és Kászonaltíz – 18 csoport (220 gyermek) lépett fel. /Antal Teréz, Kászonaltíz: Gyermekszínjátszó találkozó a Kászonokban. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 27./

2005. június 7.

Ünnep volt június 5-én, vasárnap Csatószegen. Tizenhat elsőáldozó székely ruhás kislány és fiú öltöztette ünneplőbe a falut. Jelenleg a falu négyosztályos iskolájában 71 gyermek jár, az óvoda három csoporttal, 58 gyermekkel működik. Megjelent Füstös L. Jenő Csatószegi mozaik /Pallas–Akadémia Kiadó, Csíkszereda/ című falumonográfiája. Annyival több a könyv a szokásos falumonográfiáknál, hogy a település történetét beágyazza a Székelyföld, a székelység történetébe. /Borbély László: Ünnep Csatószegen. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 7./

2005. október 28.

A csatószegiek régi vágya megörökíteni az utókor számára az 1848-as szabadságharc résztvevőinek, valamint a két világháború hősi halottainak emlékét. Az emlékmű elkészítésére Nagy Ödön szobrászművészt kérték fel, azt az alkotót, akinek mindeddig közel 40 köztéri szobra áll, itthon és külföldön. Nagy Ödön a háborúba odaveszett szeretteit sirató, hárászkendős asszonyt formázta meg Csatószeg számára. A magyarságtudat szimbólumaira alapozott. A már említett fő alak egy szárnyasoltár előtt áll, fölötte kettős kereszt. A kompozíció két oldalán, a kiterített turulszárnyakon tüntették fel a háborúkba odaveszett hősök névsorát. Ezt az aprólékos munkát Siklódi Ferenc grafikusművész végezte. A talapzaton olvasható felirat egy Kölcsey Ferenctől vett idézet: Ha van hited, lészen hazád. A környezetet, ahol a szobor állni fog, Korodi Szabolcs műépítész tervezte meg. A szobor a régi iskola előtti téren fog állni. Az emlékművet október 30-án, vasárnap, a templom búcsúja alkalmával szentelik fel. /Kristó Tibor: Háborús emlékművet avatnak Csatószegen. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 28./

2005. október 31.

A közösség vágya vált valóra az emlékmű felállításával – emelte ki ünnepi beszédében Fábián László, csíkszentsimoni polgármester október 30-án, az emlékmű felavatásán. Az emlékmű síró asszonyt ábrázol, aki a nyugati front fele tekint, hátánál jelképesen a turulmadár kitárt szárnya, fölötte a kettőskereszt. A turulmadár szárnyain a hősi halottak névsora olvasható. Az 1848-as szabadságharc során Csatószegről tizenöt személy halt hősi halált, az első világháborúban harminchárom ember fizetett életével a harcokban, míg a második világháborúnak tizennyolc áldozata volt, a ma ezer lelket számláló településről. „Magyar legyen hited és lészen országod” – ezt a gondolatot írták az emlékmű talapzatára, amelyet a templom bejáratával szemben állítottak fel. Borboly Csaba, a megyei tanács alelnöke az összefogás és a magunkratalálás jelképének nevezte az emlékművet. Az ünnepségen jelenlévő Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke leleplezte Lakatos Géza egykori magyar miniszterelnök emléktábláját, akinek gyökerei a szomszédos Csíkszentsimonból származnak. Méltatta az 1944-ben kormányfői tisztséget betöltő államférfi szerepét, aki ellenezte a budapesti zsidók deportálását. /Daczó Dénes: Emlékmű Csatószegen. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 31./

2006. szeptember 6.

Csatószegen 2005 szeptemberétől újra működik a Kolonics István Kulturális Egyesület. A 2006-os tervek között szerepel a Teleház-indítás is. Ezen terv megvalósításában nagy segítséget jelent a Hargita Megyei Tanács támogatása, amelyet pályázati úton nyert ez az egyesület. A Kolonics István Kulturális Egyesületnek is az a célja, hogy a község fiatalságának és akik még igényelnék, kielégítse ezen szükségletét. /Kolonics István Kulturális Egyesület, Csatószeg: Induló Teleház Csatószegen. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 6./

2007. április 12.

A nemrég megjelent sürgősségi kormányrendelet országos szinten 1. 245,79 millió lejt utalt át a helyi költségvetéseknek közoktatási intézmények számára. Ebből az összegből Hargita megye 23,6 millió lejt kapott. Ebből a megyében 77 iskola számára összesen 12,3 millió lejt utalnak ki új épületek építésére, javításokra, főjavításokra stb. A legnagyobb összeget, a gyergyószentmiklósi Vaskertes Iskola kapja, továbbá támogatást kap a balánbányai Liviu Rebreanu Szakközépiskola, 400 ezret a csíkszeredai Liviu Rebreanu Általános Iskola, és még sok iskola részesül a juttatásból. Új iskolaépületek építését folytatják Csíkszentsimonban, Kászonalfaluban, Tekerőpatakon, Csatószegen, Zetelakán, Korondon. Ezek az összegek csak egy részét képezik a rendeletben közölt támogatásnak. Feltételezhető hogy lesznek újabb költségvetési kiutalások is. /Takács Éva: Költségvetési kiutalás 77 iskolának. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 12./

2007. május 3.

Nyitott szemmel Európában /Pallas–Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2007/ címmel jelent meg a lapelőd, a Hargita főszerkesztő-helyettese, Füstös Jenő barangolókönyve. A szerző – a kötet alcímének tanúsága szerint – Lisszabontól Jaltáig kalauzolja el az olvasót, térben és időben barangolva. Kikapcsoló, üdítő olvasmány Füstös Jenő útikönyve. A szerző korábbi kötetét szülőfalujáról, Csatószegről írta /Csatószegi mozaik. Pallas–Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 200/, a kismonográfia tudományos igényű. /Sarány István: Barangolás térben és időben. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 3./

2007. október 23.

Hering József magyarországi szerző A sepsiszentgyörgyi Erőss János kálváriás élete című írása a budapesti Kapu 2007. szeptemberi számában jelent meg. Terjedelmi okokból ennek mintegy felét vette át a Háromszék. Erőss János Csíkcsatószegen, régi székely nemesi katonacsaládban született 1921-ben, s Észak-Erdély visszatérése után bevonult a magyar hadseregbe, megjárta a szovjet hadifogság poklát. A Magyar Őrszem második világháborús frontújság egyáltalán nem található a Hadtörténeti Intézet és Múzeum gyűjteményében, az Országos Széchényi Könyvtárban is mindössze egy példánya van az 1944. november 10-én útjára indult és a háború végéig hetente kétszer megjelent négyoldalas lapnak. Ebben jelenetek meg Erőss János haditudósításai. 1945. május 9-én esett hadifogságba. Embertelen gyötrelmeket élt meg, közben a fogságban egy görög katolikus paptól megtanulta az irodalmi orosz nyelvet. A szovjet hadifogságból 1950 decemberében szabadult, nem engedték azonnal haza. A Brassó melletti Tarusor karanténban további öt hónapot húzott le, hat esztendő és öt hónap után térhetett haza Csíkkozmásra. A sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium diákjainak egy csoportja az 1956-os anyaországi forradalom hírére megalakította a Székely Ifjak Társaságát (SZIT). A fiatalok először a forradalom napjaiban, majd 1957. március 15-én megkoszorúzták a Sepsiszentgyörgy központi parkjában álló 1848–49-es emlékművet, s egy esztendővel később meg akarták ismételni a koszorúzást, de a szeku ekkor csapdába ejtette őket. Erőss János akkoriban a Mikó-kollégium tanára volt. Az általa vezetett nyolcadik osztályból Bordás Attila, Jancsó Csaba, Jancsó Sándor, Gyertyánosi Gábor és Sándor Csaba esküdött föl a Székely Ifjak Társaságára, de a Mikóból ennél többen voltak, sőt, a textiliskolából még lányok is csatlakoztak hozzájuk. A Szekuritáté a letartóztatott fiatalokból nem tudta kicsikarni, hogy tanáruk is részt vett a SZIT megalakításában és annak tevékenységében. Később mégis perbe fogták, az ítélet indokolása szerint: ,,A vádlott hazánk népi demokratikus rendszere ellen ügyködő elem, meggyőződéses nacionalista, sovén, a sepsiszentgyörgyi 1. Számú Líceum tantestületének és diákjainak körében több ízben kifejezésre juttatta a Magyar Népköztársaságban kitört fasiszta lázadással való együttérzését, rokonszenvét (…), ellenséges rágalmakat terjesztett a Szovjetunióról, illetve a népi demokratikus rendszerű országokról. ” Erőss Jánost 1958. június 24-én éjszaka tartóztatta le Szabó Lajos szekuritátés őrnagy. Két kegyetlen kihallgatója volt Bartos és Bihari szekustiszt. Megpróbálták beszervezni besúgónak, de ennek ellenállt. Az elsőfokú ítéletet 1958. augusztus 5-én hozta meg a kolozsvári katonai törvényszék Marosvásárhelyen. A tárgyaláson a német nyelvet tanító Helmuth Lurtz azzal vonta vissza korábbi, a vádlottra tett terhelő tanúvallomását, hogy azt kényszerítő eszközökkel szedték ki belőle. Erre Macskássi vérbíró egyszerűen kikergette őt a tárgyalóteremből. Tanúvallomásának visszavonásáért a némettanárt azonnal kitették állásából. A másodfokú tárgyalás 1958. szeptember elején volt. A bíróság jóváhagyta Erőss ítéletét. Erőss János általános amnesztiával szabadult 1964. augusztus 5-én, miután megjárta a poklok poklaként emlegetett Duna-deltát, a szamosújvári és más hírhedt börtönöket. Később Erőss János a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban (akkoriban Megyei Múzeumnak nevezték) 1968-tól az 1982-ben történt nyugdíjazásáig restaurátorként, majd főrestaurátorként, régészként és szakíróként végzett értékes tevékenységet, s közben otthonában egymás után alkotta elsősorban a székely mondavilág alakjait megjelenítő csontfaragványait. Munkássága fontos eredményének tartják még a Dálnokról, Ikafalváról és környékéről származó régi székely kapuk és kopjafák restaurálását is. A Kovászna megyei Bálványos várának ő tárta föl a szerkezetét. Bélafalván és Székelypetőfalván honfoglalás kori magyar leleteket talált. Székelypetőfalván föltárt egy honfoglalás kori temetőt. Halála után egy esztendővel, 1998-ban, egykori munkahelye, a Székely Nemzeti Múzeum Sepsiszentgyörgyön rendezett kiállítást a műveiből, amit azután Kolozsvár, Székelykeresztúr, Kézdivásárhely és Csíkszereda közönsége is megcsodálhatott. Az erdélyi vándorkiállítás után az anyaország jött. Erős János özvegye az erdélyi érdektelenséget tapasztalva a gyűjteményt végleg a Szijártó István vezette Balaton Akadémiának ajándékozta. /(sylvester): „A szenvedést emelt fővel viseltem”. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 23./


lapozás: 1-17




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998