udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 11 találat lapozás: 1-11
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Helymutató:

2003. június 20.

Két jeles katona és hazafi emléke hazatért - jelentette ki Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetsége elnöke jún. 19-én Csíkbánkfalván. Az úrnapi körmenet után tartott ünnepség keretén belül emléktáblát avattak a falu szülöttje, dr. Molnár Károly (1894-2001) vezérőrnagy tiszteletére, valamint Lakatos Géza (1890-1967) vezérezredes, volt miniszterelnök tiszteletére. A Magyarok Világszövetsége Erdélyi Társasága (VET) által kezdeményezett ünnepségen a két magas rangú katona életét, érdemeit méltatták a felszólalók. Dr. Molnár Károly életútját fia, Molnár István, valamint özvegye, Györffy Rózsa ismertette a hallgatósággal. A két világháborúban érdemeket szerzett katonaorvost a kommunista hatalom üldözte, az elismerés a rendszerváltás után jött: a magyar honvédség tábornoka lett, majdnem 100 éves korában. 107 évesen hunyt el az önmagát az utolsó magyar király utolsó katonájának nevező tiszt. Az Ausztráliában elhunyt Lakatos Géza életéről az ausztráliai magyarok MVSZ-küldötte, Ferenczi Zsuzsanna beszélt. A hivatásos katonatiszt 1944. aug. 25-től okt. 16-ig volt miniszterelnök, támogatta Horthy kiugrási kísérletét. 1944 végén a nyilasok letartóztatták, a háború után a szovjetek is internálták egy ideig. Később kivándorolt Ausztráliába. Az ünnepségen beszédet mondott Rácz Sándor 56-os szabadságharcos és Csapó József volt szenátor. Az emléktábla-avatás ünnepi műsorral ért véget. Az MVSZ a csíkszeredai Szakszervezetek Művelődési Házában szervezett fórumot a Székelyföld és a székely nemzet jövőjéről. /Sarány István: Emléktábla honvédtiszteknek. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 20./

2004. június 2.

Május 23-án Kászonaltízen első alkalommal rendezték meg az alcsíki települések gyermekszínjátszóinak találkozóját. Ezzel hagyományt szeretnének teremteni. Tima Mária Magdolna, a kászonaltízi Dr. Lukács Mihály Általános Iskola tanítónője, a találkozó egyik kezdeményezője elmondta, hogy régóta tervezték a találkozót, melyet a kászonaltízi Kazun Közművelődési Egyesület, valamint a Hargita Megyei Kulturális Központ támogatott. Hat alcsíki településből (Bánkfalva, Csíkszentmárton, Kozmás, Nagytusnád, Kászonaltíz, Kászonfeltíz) tíz csoport mutatkozott be a színpadon. /Kristó Tibor: Gyermekszínjátszók találkozója Kászonaltízen. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 2./

2005. április 20.

Megjelent a Keresztes Enikő–Szabó József János által jegyzett könyv, a Székely határőrballada /Timp Kft. Könyvkiadó, Budapest, 2005/, tulajdonképpeni ,,szerzője” Bákay Vilma csíkbánkfalvi asszony – Keresztes Enikő zenetanárnő nagyanyja. Hagyatékában hozzátartozói rátaláltak egy addig titkolt naplóra. A székely asszony három fia különböző harctereken szolgált honvédként. Bákay Vilma három fia közül kettő épségben hazatalált, a harmadiknak csak a halálhíre érkezett meg. Az anyai napló ennek a balladás asszonyi fájdalomnak az írásos rögzítése. A ’89-es fordulat után az Úz-völgyben hagyomány született: veteránok, ezek hozzátartozói és barátai keresik fel minden augusztus 26-án, az úzi szovjet betörés napján a harcok színhelyét. Az Úz-völgyi harcokról dokumentumfilm készült, könyv is született /Sylvester Lajos: Úz-völgyi hegyomlás, H-Press Kft., Sepsiszentgyörgy, 1996/. Ez a hagyományőrzés felkeltette az egyetemi oktatók érdeklődését, több évi levéltári kutatás alapján született meg Szabó József János Árpád-vonal című könyve. A Székely határőrballada egyik kiadója, Keresztes Enikő karmester is, az előadhatóság követelményei szerint tagolta Vilma néni prózai szövegét, és ezt foglalta az asszonykórus által előadott népdalkeretbe. Az alkotás címe: Úzi határőrballada. Szabó József János hadtörténész javasolta, hogy ezt az „énekekkel koszorúzott” naplószöveget készítsék elő nyomdai kiadásra. Keresztes Enikő megírta a vonatkozó család- és kézirattörténetet. Szabó József János hadtörténész megrajzolta a ballada születésének históriai hátterét. /Sylvester Lajos: Székely határőrballada. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 20./

2005. április 27.

Április 23-án második alkalommal szervezte meg Kászonaltízben a helyi iskola tanítói közössége a Kazun Közművelődési és Közéleti Egyesület és Hargita Megye Kulturális Központja közreműködésével a II. Alcsíki Gyermekszínjátszó Találkozót. Tíz faluból – Csíkszentsimon, Csatószeg, Csíkszentmárton, Kozmás, Bánkfalva, Nagytusnád, Újtusnád, Kászonújfalu, Kászonfeltíz és Kászonaltíz – 18 csoport (220 gyermek) lépett fel. /Antal Teréz, Kászonaltíz: Gyermekszínjátszó találkozó a Kászonokban. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 27./

2005. április 30.

115 évvel ezelőtt, 1890. április 30-án Budapesten született Lakatos Géza vezérezredes, Magyarország 1944. augusztus 29. – október 16. közötti miniszterelnöke. Családjának gyökerei Csíkszentsimonba nyúlnak vissza, ezért csíkszentsimoni előnévvel szerepelt. Pár éve a Magyarok Világszövetsége kezdeményezésére emléktáblát állítottak Lakatos Gézának, méghozzá Csíkbánkfalván, mivel Csíkszentsimonban nem mutatkozott erre fogadókészség. Lakatos Géza 1910-ben végzett a Ludovika Akadémián. 1940 márciusától 1941 augusztusáig a II. hadsereg vezérkari főnöke, 1940 augusztusától 1943 májusáig a VIII. hadtest parancsnoka. 1943 májusától 1944 áprilisáig a keleti fronton a magyar megszálló erők parancsnoka (szovjet területen). Miniszterelnöksége alatt eltávolították a szélsőjobboldal leghíresebb képviselőit, a németek követelése ellenére biztosították a megmaradt zsidó lakosság bántatlanságát. Keresztül vitte, hogy a német megszállás után letartóztatott 3000 politikus egy részét a Gestapo szabadon engedje. Lakatos Gézát a nyilasok letartóztatták. A háború befejezése után a szovjet katonai parancsnokság közel egy évig internálta, ahonnan 1946 januárjában szabadult. Kitelepítették Budapestről, fizikai munkát vállalt, hogy megélhessen. Érden harangozó volt, majd zsebkendőket festett, a nyugdíját megvonták. 1960-ban Ausztráliába távozott, Adelhaidban halt meg 1967. május 21-én 77 éves korában. /Erőss István: 115 éve született Lakatos Géza. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 30./

2005. augusztus 31.

Bensőséges ünnepséggel emlékezett meg Úz völgyében 1944. augusztus 26. napjáról, az akkori harcokról Háromszék, Csík és Magyarország közel félezer zarándoka. A tizenegy évvel ezelőtt felszentelt emlékmű azóta zarándokhellyé vált. A hősök temetőjében a gyülekezet együtt énekelte a zsoltárt és a Boldogasszony anyánk egykori himnuszt. A nap fénypontja a sepsiszentiványi Székely István Dalkör közismert katonadalainak előadása volt. Kegyelettel emlékeztek meg a napokban elhunyt, Úz-völgyéhez hű Molnár Tiborról, aki minden alkalommal felkérés nélkül cserkészegyenruhában állt őrt az emlékmű mellett. Jelenlétével immár tíz éve tisztelte meg az ünnepséget Szabó József János ezredes-hadtörténész, a budapesti Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem tanára, aki a vidék történelméről négy könyvet írt: Az Árpád-vonal, Az utolsó székely határőrök, Székely határőr ballada és Háromszék második világháborús frontharcosai és hadifoglyai. Az emlékmű, a szentgyörgyiek kopjafája és a szentmártoniak keresztje elé a kegyelet koszorúit helyezték el a m. kir. honvéd 11. székely határőr zászlóalj sepsiszentgyörgyi bajtársai, a Csíkszentmártoni Polgári Szövetség, a Szent Márton Alapítvány, a csíkszentmártoni Aklos Erdő-közbirtokosság, a Csíkcsekefalvi Erdő-közbirtokosság, a Csíkbánfalvi Erdő-közbirtokosság és Mórahalom testvértelepülés küldöttsége. Mindezekről Somogyi Csaba készített felvételeket, melyeket a Duna TV és a TV2 adásaiban lehetett látni. /Dr. Szőts Dániel: Az Úz völgyébe zarándokoltunk. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 31./

2005. december 21.

Megtartották a Gátkötők – Csíkszentgyörgy Ifjúsági Egyesület generációváltó közgyűlését Homoródfürdőn. Az öt év alatt folytatott tevékenységről tartott beszámolót az egyesület vezetősége. A 2002-től bejegyzett, jogi személyiséggel rendelkező egyesület számos rendezvény mellett két teleházat működtetett az elmúlt időszakban. Tevékenységüket támogatta többek között Csíkbánkfalva és Csíkszentgyörgy Közbirtokossága, továbbá Csíkszentgyörgy tanácsa. /Kánya Lajos jegyző, Csíkszentgyörgy: Választottak a Gátkötők. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 21./

2006. július 6.

Multifunkcionális színpad épül a csíkszeredai Mikó vár udvarán a hét végi, 26. Régizene Fesztivál nyitányára. A megyeszékhely öt templomában július 9-én régizene-koncerteket tartanak. Székelyudvarhelyen a három koncertből kettő helyszíne templom. Zenetörténeti érdekesség, hogy a Csíkszentgyörgy községi bánkfalvi templomban rajtol a Kolozsvárról elszármazott, ma Budapesten élő Barta Tibor orgonahangverseny-sorozata, amelynek során a fesztivál nyolc napja alatt megszólaltatja a régió valamennyi, koncertre alkalmas hangszerét. /Színpadavató csíki régizene. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 6./

2006. augusztus 8.

Az utóbbi években ismét fellendülőben van az orgonaépítő, restauráló szakma. Ezt bizonyítja az is, hogy létrejött a jelenleg tizenkét erdélyi műhelyt tömörítő egyesületük, melynek tagjai között ismert orgonaművészeket is találni. Tavalyelőtt Brassó megyében svájci támogatással orgonaépítő iskolát is nyitottak. A jövőben az itt képzett szakemberekből alakuló bizottság fog dönteni a nagyobb szabású javítási munkálatok módozatairól – jelezte a Kolozsvárról elszármazott, Budapesten élő Barta Tibor. A „civilben” idegsebész orgonaművész nemrég székelyföldi turnéra indult, és több Hargita megyei orgonát is megszólaltatott. A 19. századi, erdélyi, ezen belül székelyföldi orgonák szakértője elmondta: a rendszerváltozás előtti években a székelyföldi és Maros menti orgonákat a marosvásárhelyi Mesnyi János tartotta karban. Az időközben elhunyt restaurátor és orgonaépítő főként a vásárhelyi Kultúrpalota orgonáját gondozta. Feladatát a nagyszebeni volt fizikatanár, Wieder Hermann vette át, aki napjainkban is széles körű tevékenységet folytat a régióban. A székelyföldi orgonák zöme nem koncertorgona, ezeket többnyire azzal a céllal építették Kolonics István műhelyében (Kolonics 1851-ben telepedett le Kézdivásárhelyen, és több mint 200 orgonát készített), hogy a liturgiákat kísérjék. Ennek ellenére vannak kivételek, ilyen a csíksomlyói kegytemplomban lévő hangszer is. A gyergyóditrói orgona szerényebb kivitelezésű. A restaurált orgonák közül szakértelem hiányában vagy a szűkös anyagiak miatt sok hangszert „elrontottak” az évek során. Kolonics legnagyobb orgonája a gyulafehérvári katedrálisban található. Barta külön felhívta a figyelmet a csíkbánkfalvi, a csíkszentgyörgyi és a tusnádi orgonák egyediségére: az itt játszó orgonistáknak nincs szükségük segédekre ahhoz, hogy előadás közben hangszínt vagy regisztert váltsanak. Hasonló mechanikai megoldást, Bécs kivételével, sehol nem alkalmaztak Nyugat-Európában. /Jakab Lőrinc: Székelyföldi orgonák és építők. = Krónika (Kolozsvár), aug. 8./

2007. december 27.

A csíkbánkfalvi Márton Ferenc Iskola értékes és szép ajándékot kapott dr. Miklós Levente csíkszeredai lakostól, aki Csíkbánkfalván született. Az iskolánk névadójának, Márton Ferenc festőnek, szobrásznak és grafikusnak egyik leghíresebb festménye, a Gátkötők ihlette Miklós Leventét, amikor cseresznyefából faragott ember nagyságú szobrot. Ez a szobor díszíti mostantól az iskolát. /Czikó Gergely, a csíkbánkfalvi Márton Ferenc Iskola igazgatója: Ajándék az iskolának. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 27./

2008. április 15.

Kivételes volt Bárth János Az eleven székely tízes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tízesek működése a XVII–XX. században című könyvének bemutatója Kolozsváron a Kriza János Néprajzi Társaság székházában, mert két órán át lekötötte a hallgatóság figyelmét, olyan lelkesedéssel beszélt a szerző kutatási témáiról. Pozsony Ferenc, a rendezvény házigazdája elmondta: Bárth János a Kriza János Néprajzi Társaság egyik állandó vendége, gyakran ismertették megjelenő köteteit. A tízesek a faluközösségeken belüli jellegzetes közigazgatási alegységek, amelyek Csíkszéken egészen a XX. századig fennmaradtak. Nem csak a székely falvak jellemzője, hiszen a XVI. században még Kolozsvár és Dés is tízesekbe tagolódott, sokat kutatták Debrecen „tizedeit” is, valamint szász és román vidéken is előfordult ez a szervezési forma. /Farkas Imola: Feltárták titkaikat a székely tízesek. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 15./


lapozás: 1-11




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998