udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 18 találat lapozás: 1-18
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Helymutató:

1999. július 7.

A Sóvidék és a Csomád-Bálványos kistérségi társulások után Gyimes-völgye és Csík peremközségei kezdeményezték a kistérségi társulás alakítását. Július 5-én Csíkpálfalván az érintett községek polgármesterei megvitatták a szervezeti alapszabályt, elhatározták, hogy a társulás székhelye Csíksomlyón lesz és neve Pogány-havas Kistérségi Társulás. A kisrégiók megalakulása egyfelől a regionális európai fejlesztési terv, az ISPA, másfelől a vidékfejlesztést támogató SAPARD, EU-s program támogatási feltételei közé tartozik. /Kistérségi kezdeményezések. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 7./

2000. november 16.

Hetvenéves a Csíki Székely Múzeum /Csíkszereda/. Domokos Pál Péter tanár, Nagy Imre zsögödi festőművész és Vámszer Géza tanár gyakorlati irányításával 1930-ban megnyílt a Csíki Székely Múzeum Egyesület által alapított Csíki Székely Múzeum első kiállítása Csíksomlyón. Több mint 140 egyház- és képzőművészeti, valamint néprajzi tárgyat állítottak ki. A múzeumalapításra Domokos Pál Péter a következőképpen emlékezett vissza. "...művészeti kiállítást rendeztem. Fontosnak találtam a festékeseket - azokot a festékeseket, amiket nem bolti festékkel, hanem növényi festékkel festettek az asszonyok -, amelyeknek a színét nem vette el a nap, és a különféle szőtteményeket. Elvittem Demes nénit Szentkirályról és Ferencz Benjáminnak az édesanyját Pálfalváról. Azok a kiállításokon, vagy a somlyóin, vagy a szeredain szőttek, hogy akik jöttek a kiállításra, lássák, hogy(an) szőnek. Behoztam a madarasi embert, aki csinálta ott a korsót és az edényeket. Mindenfélét csinált. Ki is égettünk egy csomó mindent. Elhoztam Vass Áront, aki a medvéket készítette. Alcsíkról felhoztam Kristó bácsit, aki székeket faragott. Nagy Imrének a képei a csíksomlyói kiállításon voltak először nyilvános kiállításon a falakra aggatva. A különféle plébániákról a szép szobrokat, szép képeket vittem és kiállítottam. Tehát mindent, ami jellemző volt Csíkra, azokat megmutattam." 1937-ben a Csíki Lapok még említette a múzeum gyűjteményét, mely akkor Csíksomlyón volt. Ezután a római katolikus gimnázium különböző termében s padlásán hányódott a gyűjtemény, s szünetelt a múzeumi tevékenység. 1946-ban Kovács Dénes festőművész-rajztanár hozzákezdett a kallódó alapgyűjtemény újraleltározásához, az intézmény újraalapításához, később hivatalosításához. - A Csíki Székely Múzeum a vegyes múzeumok rendjébe tartozik. 88 315 régészeti, történelmi, tudomány- és technikatörténeti, ékszer, fegyver és numizmatikai, 61 556 diapozitív, fotó és fotónegatív, 8655 néprajzi, 7725 képző- és díszítőművészeti, 7567 régi könyv és levéltári, 6271 hagyatéki, 4984 természetrajzi, 21 népi építészeti tétel található gyűjteményeiben. Nagy Imre festőművész végrendeletében minden alkotását, levelezését, kéziratait, könyvtárát azzal hagyta a múzeumra, hogy az legyen művészi tevékenységének emlékháza. A szabadtéri részleg faházakat és székely kapukat őriz. Az évforduló megünneplése nov. 17-én kezdődik ünnepi ülésszakkal. A következő két hétben négy kiállítás-megnyitó és egy rajzverseny lesz. Az ünnepi ülésszakon ismertetik a LXX éves Csíki Székely Múzeum emlékkönyvét. /Szabó András múzeumigazgató: Hetvenéves a Csíki Székely Múzeum. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 16./

2001. június 7.

Vannak helyi lokálpatrióta értelmiségiek, akik falvaikban múzeumot hoznak létre, mint ahogy tette ezt Pálfalván (Hargita megye) Balázsi Dénes, s dicséret illeti ezért a backamadarasi vagy a vajdaszentiványi tanárok közösségét is. Érdemes lenne skanzen berendezése valamelyik Marosvásárhelyhez közel eső területen. Elég csak a Nyárád mente, Küküllő mente, a Mezőség, a Sóvidék, a Maros mente sajátos magyar építészeti hagyatékaira gondolni: máris áttelepíthető öt ház, továbbá a román és szász vidékek folklórja szintén gazdagíthatna egy ilyen falumúzeumot. /Értékeink megőrzéséért. Elkelne egy skanzen. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 7./

2001. november 16.

Hargita megye katolikus templomai ellen indítottak valakik sorozattámadást, a rendőrségnek nem sikerült azonosítani a tetteseket. Úgy tűnik, hogy szervezett rablótámadások sorozatáról van szó. Szeptemberben Gyergyóalfalu templomából emeltek el kisszobrokat, előtte a székelyszentléleki és a parajdi templomokat vették célba a rablók, ahonnan nagyobb méretű kegyszobrokkal távoztak. Próbálkoztak a korondi templomban is, ezúttal sikertelenül. A legnagyobb méretű templomfosztogatás a közép- és felcsíki katolikus templomokat érte. Egyetlen éjszaka, október 26-án több község templomába törtek be a rablók. Feltörték a csíkpálfalvi templom kórusának bejárati ajtaját. Csíkdelnén felfeszítették az Úr kápolnájának ajtaját, s elemeltek egy gipszből készült, 1,70 magas Mária-szobrot és egy, a feltámadt Krisztust jelképező értékes faszobrocskát, s elvittek egy hangszórót is. A csíkszentmiklósi plébános tájékoztatása szerint, ugyanazon éjszaka felfeszítették a borzsovai templom vaskos, vasazott tölgyfaajtaját, s magukkal vittek két szőnyeget meg egy régi gyertyatartót. A csíkszépvízi Havas Boldogasszony kápolna sekrestye ablakát betörték, azonban nem vittek semmit magukkal. Csíkmadaras templomában a legnagyobb a kár: 6 értékes faszobrot emeltek el, egy másik, gipszből készült szobor festékrétegét megkaparva, nem tartották érdemesnek elvinni. Ugyanakkor két olajfestményt is leszereltek a falakról. Október 31-re virradólag Csíkcsicsó templomának ajtaját felfeszítve, elvittek egy 160 éve készült Krisztus-faszobrot. Csíktaplocán is betörtek a templomba. /Kristó Tibor: Templomrablás sorozatban. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 16./

2002. július 5.

A népszámlálás előzetes adatai szerint Hargita megye lakossága 326 020 fő, amely a tíz évvel ezelőtti adatokhoz viszonyítva 22 315-tel kevesebb, ez 6,4 százalékos csökkenést jelent. A román ajkúak száma 3098-cal 45 850-re, a magyaroké 19 314-el 275 722-re csökkent. Növekedés mindössze a roma, illetve más nemzetiségek lélekszámánál tapasztalható. A megye lakosságának 84,6 százaléka magyar (az országban itt a legmagasabb a magyarok aránya), 14,1 százaléka román, 1,2 százalék roma és 0,1 százalék más nemzetiségű. A lakosság 44,1 százaléka városon, 55,9 százaléka pedig vidéken él. Tíz év alatt 27,7 százalékkal 7902-re csökkent a Balánbánya bányavárosban lakók száma. 12,2 százalékkal kevesebben laknak Gyergyóditróban és Tusnádfürdőn, 11,8 százalékkal kevesebben pedig Székelyderzsen. Csíkszeredában 1992-ben 46 029-en, mára már 4376-tal kevesebben, 41 653-an élnek a megyeszékhelyen. Növekedés tapasztalható viszont Újszékelyen (151 fő - 6%), Csíkpálfalván (55 fő - 3,3%), Csíkszentsimonban (40 fő - 1,2%). A felekezeti hovatartozás adatai szerint 212 734-en római katolikusnak, 43 275-en ortodoxnak, 41 264-en reformátusnak, 23 219-en unitáriusnak vallották magukat. /Szüszer-Nagy Róbert: Csökkent a megye lakossága. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 5./

2003. november 22.

Nov. 21-től Márton Ferenc nevét viseli a csíkpálfalvi iskola. Az intézmény egykori tanítója, tanára, igazgatója 36 éven át szolgálta a magyar közoktatás ügyét, a néphagyomány, népi kultúra ápolását, továbbadását szívügyének tekintette. A névadási ünnepségen Bakó Ferenc ismertette Márton Ferenc életútját. /Névadó ünnepség Csíkpálfalván. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 22./

2003. december 9.

Elszenvedett sérülései következtében kórházba került a csíksomlyói remete, akit dec. 5-én bántalmaztak a Salvator-kápolnánál. A csíkszeredai 59 éves pásztor, G. S. a kápolna közelében legeltette juhait, amikor Kedves Béla, Antal testvér elküldte onnan. A pásztor erre egy bottal megütötte a fején és kezén a remetét, majd négy kutyája rárohant Antal testvérre, és megharapták. Az áldozatot kórházba szállították, G. S. ellen eljárás indult. /Megverték a csíksomlyói remetét. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 9./ A remete elmondta, hogy a Hármashalom oltár környékén állatok legeltek. Kérte a pásztort, hogy hajtsa el az állatokat. A pásztor szidta az egyházat, majd botjával rátámadt és kutyáit ráuszította. A bántalmazás után véresen, megverve visszatért házába, a sürgősségre egy helybéli család révén jutott, akik meglátogatták. A remete elmondta, nem az első eset, hogy szóváltásba keveredik a környéken állatokat legeltető juhászokkal, és az őt bántalmazó pásztor korábban többször is megfenyegette. A remete nehezen viseli, hogy Csíksomlyó szent helyét nem tisztelik a helybéliek. - Ez a hely arra való, hogy az Istennel találkozunk - vallja a remete. Bakó Béla Pál, a csíksomlyói ferences kolostor és rendház főnöke megrendülten értesült az esetről. Somlyó hegyén már a múlt század elején is éltek olyan szerzetesek, akik a Salvator kápolna mellett imádságban, böjtben, vezeklésben vállalták a magányt, vigyázva a szent helyre. A csíkpálfalvi születésű Antal testvér mintegy 15 éve folytatja e hagyományt, őrzi a kápolnát, elbeszélget és tanácsot ad az odalátogatóknak. /D. Balázs Ildikó: Megverték a somlyói remetét. = Krónika (Kolozsvár), dec. 9./

2004. január 5.

A madéfalvi veszedelem (Siculicidium) közelgő 240. évfordulója alkalmából Csíkdelne műemlék templomában január 4-én, vasárnap ünnepi szentmisét tartottak, ezt követően pedig emléktáblákat lepleztek le. Berszán Lajos gyimesfelsőloki esperes prédikációjában a székely ellenállás, Beke István és Zöld Péter lelkipásztorok, valamint Páll Gáborné és Vámszer Géza, a templom megmentőinek szerepét méltatta. Ferenczes István költő, a Székelyföld folyóirat főszerkesztője ünnepi beszédében többek között azt hangsúlyozta, hogy az utódoknak kötelessége mindig méltóan emlékezni azokra, akik minden időkben gerincesen felvállalják népük sorsát. Az emléktáblák szövege a következő: Ebben a szentegyházban szolgálták Istent és népüket Beke István és Zöld Péter lelkipásztorok, a madéfalvi veszedelmet megelőzően a székely szabadságküzdelmek szellemi vezetői, állíttatta a Székelyföld folyóirat, a másikon pedig ez áll: Páll Gáborné, Kamer Edit és Vámszer Géza emlékére, akik áldozatvállalásukkal az 1930-as években megmentették ezt a templomot a végromlástól, Csíkdelne–Pálfalva egyházközsége. /Kristó Tibor: Megemlékező szentmise a Szent János-templomban. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 5./

2004. június 9.

A négy évvel ezelőttinél jobb eredményt ért el az RMDSZ Szatmár megyei szinten is, hiszen 13 személyt /Szabó István, Csehi Árpád, Kovács Máté, Kaiser Stefan, Draveczky Károly, Kramer Csilla, Visnyai Csaba, Günthner Tibor, Véron András, Tóga István, Marginean Horn Éva, Muzsnay Árpád, Gábor József/ delegálhat a 33 főből összetevődő Szatmár Megyei Tanácsba. Szabó István maradhat a Szatmár Megyei Tanács elnöke. Szatmár megyében a magyar falvakban is jól szerepeltek az RMDSZ–es jelöltek. Az első fordulóban dr. Incze Lajos (Halmi), Koczán Levente (Túrterebes), Szabó Elek (Egri), Dobos István (Mikola), Balogh Sándor (Kálmánd), Pap József (Szatmárhegy), Nagy József (Pálfalva), Svegler Albert (Csanálos), Balogh Ferenc (Hadad), Gaman Mihály (Pusztadaróc), Sárpataki János (Börvely), Domokos Sándor (Kolcs) nyert az RMDSZ jelöltjei közül, míg a Német Demokrata Fórum első körben befutó polgármesterjelöltjei Fezer Gábor (Mezőterem), Nagy Mária (Mezőpetri), Heinrich Mihály (Mezőfény) és Löchli Mihály (Csomaköz). /Simon Levente: Tizenhárom megyei tanácsosa lesz az RMDSZ–nek. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), jún. 9./

2004. június 10.

A csíkszeredai önkormányzati választásokon a precedens nélküli alacsony részvételi arány egyértelműen a választás tétnélkülisége és a Magyar Polgári Szövetségnek a választási küzdelemből való kiszorításának eredménye – hangsúlyozta Szikszai László leköszönő önkormányzati képviselő az MPSZ csíki szervezet jún. 9-i sajtótájékoztatóján. Ugyanott elhangzott, hogy a szövetség függetlenként induló 5 jelöltje Csíkpálfalván a leadott szavazatok 74%-át szerezte meg, Csíkszentdomokoson szintén 5 független jelöltjük a voksok 52,7%-át kapta. /A polgári szövetség véleménye. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 10./

2004. június 23.

Csomortán színjátszói az elmúlt évben és az idén bemutatóik mellett lelkesen bekapcsolódtak más kulturális rendezvényekbe is. Nem feledkeztek meg a falu határában levő Kőkereszt nevű emlékműnél megjeleníteni Somlyói Miklós ferences barát tatárok általi lemészárlását. A legtöbb fiatal az elmúlt évben bemutatott Huszárkisasszony című zenés-táncos vígjátékban szerepelt. Ezzel vendégszerepeltek Csobotfalván, Somlyón, Zsögödben, Pálfalván, Csíkdelnén, Madarason, Csíkmenaságon és Gyimesközéplokon is. Gál László a faluban élő fiatal festőművész két hátteret festett díjmentesen, Petres Imre pedig sokat tett a megfelelő világítás érdekében. /Birta Veronka, Csomortán: Akikről soha nem szóltunk. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 23./

2004. november 6.

Pálfalva község az ombodi református gyülekezet kezdeményezésére, emléktáblát avat Soltész János, egykori ombodi lelkipásztor emlékére. Soltész János huszonhat éven át volt az ombodi református gyülekezet lelkipásztora. Megírta a Nagybányai Reformált Egyházmegye történetét (Abban az időben Ombod a Nagybányai Református Egyházmegyéhez tartozott.) Az 1902–ben megjelent kiadvány szerzőjét az ombodi temetőben helyezték örök nyugalomra. /Emléktábla Soltész Jánosnak. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), nov. 6./

2005. augusztus 13.

Ismeretlenek letörölték a dákokra történő hivatkozást a Csíkpálfalva község területén található csomortáni régészeti ásatás tájékoztató táblájáról. A csíkpálfalvi önkormányzat közölte: az ásatás helyszínére nincs miből őrséget biztosítania. Szép számmal akadnak ma is román történészek, akik a vitatott dákoromán történelmi folytonosságot vallják. Az elmúlt hetekben Szászváros határában a régészek több mint hatvan sírból álló magyar honfoglalás kori temetőre bukkantak. Erdélyben nagyon sok helyen találtak már honfoglalás kori emlékeket, a román kutatókat azonban meglepte, hogy a magyarok előtt is használt temetőben, a honfoglaló magyarok közvetlenül a dákokra temetkeztek. Mi több, a feltárt leletekből megállapították, hogy a dák populáció hirtelen távozott a településről, s hogy a létének nyomait megőrző réteget közvetlenül a magyar honfoglalás kori leletek rétege követi. Ioan Marian Tiplic egyetemi docens, aki a feltárást végzi, tanácstalanul áll a gazdag magyar leletek előtt.. A szakember arról panaszkodott a vajdahunyadi Gazeta de Hunedoara lapnak, hogy a bukaresti művelődési tárca 1992 óta mindent megtett annak érdekében, hogy a szászvárosi lelet feltárását késleltesse. 1997-ig megvonták a finanszírozást is, 1997 és 2000 között pedig azért állt a munka, mert egyesek azt hajtogatták, jöjjenek Magyarországról, s dolgozzanak ők az őseik sírjain. /Tibori Szabó Zoltán: Dákomagyar kontinuitás? = Szabadság (Kolozsvár), aug. 13./

2006. július 18.

A magyar lakosság számarányához viszonyítva a költségvetési intézmények vezetésében kevés magyar dolgozott, az utóbbi egy-másfél évben javult a helyzet. Immár a Lakosság-nyilvántartó Szatmár Megyei Igazgatóság élére is az RMDSZ által javasolt szakember, Riedl Kovács Johanna került. Ő az egyik legfiatalabb igazgató. Jogász végzettséggel rendelkezik. Az igazgatónő szeretné, ha egy épületbe kerülnének a városi lakosság-nyilvántartó hivatallal, amit a szoros együttműködés indokol. Szatmárnémeti, Nagykároly, Tasnád és Avasfelsőfalu mellett Sárközújlakon is van már kirendeltségük s rövidesen Pálfalván és Erdődön is lesz. Az útlevelet, a jogosítványt és az autóbeírást kivéve minden személyi igazolvány, a születési anyakönyvi kivonattól a halálozásiig, de még a szavazókönyvecske kiadása is a lakosság-nyilvántartó hatásköre. Az egységes EU-követelmények miatt nem csak a magyar neveknél maradnak el az ékezetek, a románnál és más neveknél is. Az EU-ban keresik az olyan megoldásokat, amelyek az egységesítést szolgálják, ugyanakkor a személyi jogokat sem sértik. /S. L.: Még egy magyar igazgató. Riedl Kovács Johanna vezeti a megyei lakosság-nyilvántartást. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 18./

2006. november 1.

Megkezdi tevékenységét Pálfalván Szatmár megye első községi lakossági nyilvántartó irodája, ahol a településen és a környező falvakban élők személyi iratait helyben állítják ki. Cornelia Bota, a megye főjegyzője szerint nem csak a helyhatóságokon múlik, hogy vidéken egyelőre csak Pálfalván nyílhatott meg ilyen iroda, hanem az országos hatóságon, amely nem egyszer alig teljesíthető igényt támaszt velük kapcsolatban. Szerinte a belügyi tárca nem szívesen válik meg ettől a szolgáltatástól, egyrészt azért, mert így jobban „figyelhette” a lakosságot, másrészt csökken a költségvetése. /Sike Lajos: Lakossági nyilvántartó irodák községekben. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 1./

2007. január 27.

Az Országépítő Kós Károly Egyesülés műépítészei felvállalják a falu- és városkép retusálását, újrarajzolását. A Pogányhavas kistérség falvaira és Csíkszereda különböző városrészeinek átalakítására készített vázlattervek már csak elfogadásra és megvalósításra várnak. A magyar sajátosságot tudatosan felvállaló Kós Károly-i szellemiséget korunk követelményeivel kiegészítve viszi tovább az a magyarországi Kós Károly Egyesülés (KKE), amelynek építészeti mesterképzést biztosító Vándoriskolájában több Hargita megyei műépítész is elsajátította az organikus építészet ismérveit. Az 1989-ben életre keltett magyarországi KKE ernyője alatt 2005. október elején jött létre az erdélyi Országépítő Kós Károly Egyesülés fiókszervezet, amelynek szükségességét elsőként Makovecz Imre műépítész, a KKE alapító tagja fogalmazta meg. Csíkszereda városképének kialakításához két évvel ezelőtt kérték fel Makovecz Imrét, hogy a városrehabilitációval kapcsolatban készítsen néhány vázlattervet. Az általa és erdélyi tanítványai által készített tervek bemutatójára lakossági fórumon a márciusban sorra kerülő konferencia keretében kerül sor. A Pogányhavas kistérség településeire is együttműködési megállapodást kötöttek a KKE-vel. Tövissi Zsolt műépítész Csíksomlyó és Pálfalva térségét vállalta. Köllő Miklós, Gyergyószentmiklós volt főépítésze Gyimesfelsőlok, Gyimesközéplok és Gyimesbükk térségén fog munkálkodni. Bogos Ernő műépítész pedig Csíkszépvíz és Csíkszentmihály falvak arculatát fogja átrendezni. /Antal Ildikó: Arculatváltás értékteremtő építészekkel. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 27./

2008. április 24.

Az RMDSZ számos jelenlegi polgármestere, önkormányzati képviselője függetlenként vagy a Magyar Polgári Párt (MPP) színeiben száll versenybe a helyhatósági választásokon. Legtöbben az előválasztásokon elszenvedett vereség miatt döntöttek így, annak ellenére, hogy előzőleg írásbeli ígéretet tettek, miszerint nem indulnak a szövetség ellen. A legismertebb Vajda Lajosnak, a Kovászna megyei tanács alelnökének az esete, aki azzal indokolta döntését – függetlenként pályázza meg a megyei tanácselnöki tisztséget –, hogy folytatni szeretné az elkezdett projekteket. Döntése miatt az RMDSZ megvonta tőle a politikai támogatást, és az alsó-háromszéki szervezet ügyvezető alelnöki tisztségéről is le kellett mondania. Az MPP-s elöljárók nem látnak semmi kivetnivalót abban, hogy valaki RMDSZ-es politikus volt, mielőtt a polgári alakulatba beállt volna. Maros megyében csak a vidéki településeken fordul elő, hogy leköszönő RMDSZ-es önkormányzati képviselők függetlenként, vagy az MPP színeiben indulnak a helyhatósági választásokon. A polgári párt megyei elnöke, Ráduly Levente szerint ebben nincs semmi kivetnivaló. Ráduly 2000 és 2004 között maga is a szövetség színeiben nyert marosvásárhelyi tanácsosi mandátumot. Csíkszéken két leköszönő RMDSZ-es elöljáró is függetlenként indul a polgármesteri tisztségért, a csíkszentmihályi André Mihály és a csíkpálfalvi Szőcs Béla. Gyergyószentmiklóson Kontesveller József leköszönő alpolgármester és Blénessy Géza tanácsos indul függetlenként. Az előbbi Weil Gyulával szemben maradt alul az előválasztásokon. Blénessy Géza az előválasztások során nem került befutóhelyre. Háromszéken is előfordult, de nem jellemző, hogy az RMDSZ-től nagyszámban igazoltak volna át jelöltek az MPP listáira. Bihar megyében két leköszönő RMDSZ-es polgármester, a székelyhídi Gyurcsik Zoltán és a hegyközpályi Papp György indul függetlenként a választásokon. Mindketten alulmaradtak az előválasztáson. Szatmár megyében két községben indul a polgármester-választáson olyan személy, aki alulmaradt az előválasztáson. Szabó Elek, Egri leköszönő polgármestere függetlenként száll harcba a tisztségért, Hadad községben a másodikként végzett Kulcsár Csaba kifogásolta az előválasztások menetét, és úgy döntött, az MPP színeiben indul. /”Dezertőrök” kihívása. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 24./

2008. június 17.

Gyergyószentmiklóson az MPP jelöltje, Mezei János lett a polgármester. Weil Gyula, az RMDSZ jelöltje elfogadja az eredményt, és gratulál az új polgármesternek. Weil Gyula most újra a Hargita Megyei Fogyasztóvédelmi Hivatal igazgatói munkakörét látja el. A gyergyói medencében MPP-jelölt csak Gyergyóújfaluban győzött, Ditróban, Gyergyóremetén, Gyergyócsomafalván és Gyergyószárhegyen az RMDSZ adja a polgármestert. A helyhatósági választásokon Hargita megyében két városban volt második forduló. Parajdon Bokor Sándor – volt RMDSZ-es polgármester – független jelöltként nyerte el újra a polgármesteri széket, míg Szentegyházán Burus Ella Mária, az RMDSZ jelöltje. Tusnádfürdőn Albert Tibor MPP-s jelölt lett a polgármester, Balánbányán Meres Mihai független, Csíkpálfalván Ferencz Csaba független jelölt kapta a szavazatok többségét. /Barabás Márti, Bágyi Bencze Jakab: Gyergyószentmiklós „polgári” város lett. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 17./


lapozás: 1-18




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998