udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 21 találat lapozás: 1-21
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Helymutató:

2001. március 31.

Négy újabb vidéki ifjúsági szervezetet vett fel tagjai közé a Csík Terület Ifjúsági Tanácsa márc. 30-án tartott közgyűlésén. Meghallgatták a csíkdánfalvi, szenttamási, rákosi és tusnádi ifjúsági kezdeményezések beszámolóit, majd egyöntetűen megszavazták tagfelvételi kérelmüket. A tagszervezetek elhatározták, hogy évi tevékenységi tervükről közös adatbázist hoznak létre. Az RMDSZ Csíki Területi Szervezetének közelgő tisztújításán a CSTIT Ráduly Róbert képviselőt fogja támogatni az elnöki tisztségre. /CSTIT-közgyűlés. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 31./

2001. május 17.

Megjelent a gyergyószentmiklósi dr. Márton László gépészmérnök, szakíró, többszörös feltaláló tollából Harangok (kis kultúrtörténet, Hargita megyei harangok) /Pallas-Akadémia, Csíkszereda/ című munkája, a könyv függelékében 375 Hargita megyei harangot sorakoztat fel, a helység, templom, az öntés helye és ideje, adatai, története és felirata megjelölésével. A szerző elmondta, hogy több éve járta a vidéket és gyűjtötte az anyagot. Minden torony rejtegetett valamit, amiért érdemes volt megmászni - vallotta. Csíkszentmártonban és Csíkszenttamáson van a megye két legrégebbi harangja, 1431-ből, amelyek ma is használatosak. A két harangot egy műhelyben öntötték. A kötet tudomány- és technikatörténeti kötet is, mert bemutatja Erdély és a Székelyföld középkori műszaki tudományos életét. /Gál Éva Emese: Hargita harangjai. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 17./

2001. május 26.

Mihály Ferenc szülővárosában, Szovátán él, közel öt éve végzi különböző erdélyi templomok fából készült berendezéseinek felmérését, kutatását és restaurálását. Ez év őszén adják át az általa felújított gelencei római katolikus templom 1628-ból származó restaurált kazettás mennyezetét és oltárait. Konzerválás után tavaly a XVII. századi csíkszenttamási oltár, és a XV. századi csíkmenasági Mária-szobor került szovátai műhelyéből eredeti helyére. A restaurátor előadássorozatot indított az erdélyi oltárokról, templomi faberendezésekről, kazettás mennyezetekről, bútorokról és falképekről a szovátai Teleki Oktatási Központban. Egyik előadásában hangzott el, hogy Erdélyben jóval több középkori szárnyas oltár maradt meg, mint például Magyarországon. A katolikus templomok esetében négy kis úgynevezett szentföld maradt, ahol a katolikus vallás közel ezer éven át folytonos volt, így a templomok és a történelmi, művészettörténeti jelentőségű kegytárgyak is megmaradhattak. Ezek közül Csík és Gyergyó vidéke a nagyobbik terület, aztán Háromszéken Gelence és Kézdivásárhely környéke, a harmadik Székelyudvarhely és környéke, végül - a legkisebbik - a Nyárádmente, azaz Mikháza, Köszvényes, Nyárádremete vidéke, ahol találhatók középkori fából készült templomi berendezések. A másik rész, ahol ugyancsak sok hasonló kegytárgy van, az egykor protestáns szászok által lakott terület. Itt a kimondottan katolikus ikonográfiájú oltárokat nagyrészt eltávolították, de sok helyen megőrizték a maradékot. Sajnos lopások történtek, folyik a fekete műkereskedelem: jövedelmező üzletággá lett az elnéptelenedett települések templomait kirabolni. A restaurálás nagyon drága dolog. A restaurátorok kérhetnek a román műemlékvédő szakhivataloktól is pénzt, azonban a lényeges céltámogatások a mai napig anyaországi és más külföldi forrásokból érkeznek Erdélybe. - A Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség tervezi gyűjtemények kialakítását. Evangélikus részről már történt egy viszonylag eredményes műkincs-átcsoportosítás, a megszűnt gyülekezetek árván maradt templomaiból a műtárgyakat átszállíttatták védettebb, nagyobb templomokba: Szebenbe, Medgyesre, Segesvárra, Brassóba. /Zilahi Imre: Beszélgetés Mihály Ferenc szovátai restaurátorral. = Krónika (Kolozsvár), máj. 26./

2002. július 11.

A Csíki Székely Múzeum égisze alatt több mint egy hete folyik ásatás Csíkszenttamáson, a falu volt templomának toronymaradványa tövében. Az ásatásra a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma háromszázezer forint támogatást ítélt meg, lényeges segítséget nyújtott a Csíki Műemlékvédő Egyesület is. A régi szenttamási templomot 1725 óta nem használják, bizonytalan adatok szerint már 1590-ben rossz állapotban volt. Az 1332-34-es pápai tizedjegyzékben Szenttamásról megemlítik Lőrincz (Laurentius) papot, tehát akkor már volt temploma a falunak. A régészek szerint ez arra utal, hogy a gótikus templomnak lennie kellett román stílusban épült Árpád-kori előzménye. Az ásatásnak erre kellene fényt derítenie. /Szondy Zoltán: Templomásatás Csíkszenttamáson. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 11./

2002. augusztus 14.

Első ízben kutatják régészek Csíkszenttamáson a Csonkatorony környékét. A régészek a jelenlegi falu határában álló gótikus templomtorony maradványai körül kutatnak. A pápai tizedjegyzékben 1332-ben említették a csíkszenttamási egyházközséget. Előkerültek az egykori román kori templom falmaradványai is, ami azt igazolja, hogy a középkori falu valamikor itt a templom körül épülhetett fel. /(Daczó Dénes): Templomkutatás Szenttamáson. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 15./

2002. október 4.

Szeptemberben a volt politikai foglyok konstancai kongresszusán részt vevő Hargita megyei volt politikai foglyok ellátogattak a Luciu Georgeni nevű helységbe is. - A volt fogolytábor helyét azóta felszántották, innen Bíró Károly rabtársával, Hadnagy Istvánnal megszökött - emlékezett Jámándi Emil volt politikai fogoly. Amikor megtalálták a két menekülőt, agyonlőtték őket, azóta sem tudják, hol nyugszanak. Két csíkszenttamási fiatal, Bíró Károly és Bara Lajos a szárhegyi Fekete Kéz kommunistaellenes szervezkedés tagjai voltak. A szervezet vezetőjét, Szilágyi Árpádot 24 év börtönre ítélték. 1960-ban tartóztatták le őket. 1963-ban tudatták Bíró Károly szüleivel, hogy fiuk sárgaságban hunyt el. Valójában megszöktek, s miután elfogták őket, golyózáport zúdítottak rájuk. Bíró Károly akkor mindössze 21 éves volt. - 1950-ben tartóztatták le a csíkszenttamási plébánost, a csatószegi származású Bors Balázst, akit a Duna-deltába deportáltak, egy évre kényszermunkára ítélték. A Duna-deltából fájó lábakkal tért haza, 1962-ben temették el a templomkertben. Bors plébános kántora, Kedves Árontól lehetett becsületet tanulni. A Securitate emberei folyton gyomrozták, hogy írjon jelentéseket Bors plébános templomban elhangzó prédikációiról, de ő erre nem volt hajlandó. - Október 13-án Csíkszenttamáson a falu volt és még élő ellenállóiról, egyúttal az 1956-os magyarországi forradalomról is megemlékeznek egy ünnepség keretében. /Kristó Tibor: A diktatúra csíkszenttamási ellenállói. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 4./

2002. október 9.

A Segítő Mária Római Katolikus Gimnázium /Csíkszereda/ Domokos Pál Péter nevét viselő néprajzi/névtani diákkört immár a negyedik alkalommal meghívták az anyaországi tudományos diákfórumra, az Országos Ifjúsági Honismereti Konferenciára, mely idén Tatán volt. Halász Péter neves néprajzkutató, a moldvai csángómagyarok népéletének kiváló ismerője, a Honismereti Szövetség elnöke szólt a résztvevőkhöz. Történelmünk tanúi: a várak címmel Csorba Csaba, az ismert történész és számos könyv, szakmunka - mint például Árpád népe, Regélő váraink, Legendás váraink, Rejtélyes váraink - szerzője tartott előadást. Erdélyből Kolozsvárról is érkeztek diákelőadók. A csíkszeredaiak a csíkszenttamási Csonkatorony és környéke történelmi nevezetességeinek bemutatására vállalkoztak. /Péter Szabolcs, Csíkszereda: Honismereti diákkonferencia Tatán. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 9./

2003. január 28.

Sikeresnek bizonyult a Csíkszenttamás önállósodásáról Csíkkarcfalva községben tartott helyi népszavazás. Csíkszenttamás tehát visszakaphatja az 1968-ban elvesztett községi rangját, bár ehhez még hosszú adminisztrációs út vezet. /Csíkszenttamás önállósodik. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 28./

2003. április 24.

A Csíki Székely Múzeum kiváló fiatal régészgárdával dicsekedhet. A triót Botár István, Darvas Lóránt és Tóth Boglárka alkotja. Újszerű ásatási módszereik, melyeket már tavaly a csíkszenttamási Csonka-torony, valamint a csobotfalvi Szent Péter és Pál-templom feltárási munkálatainál alkalmaztak, meglepő eredményekre vezettek. Sokáig úgy tudtuk, hogy templomépítészetünk a gótikával kezdődik, mára megdőlt ez az elmélet. Idén folytatni fogják a megkezdett feltárási munkálatokat a csobotfalvi templom északi kápolnájában, ahol már megtalálták a középkori sekrestye falát. Feltevésük, miszerint a gótikus templom előtt létezett még két másik templom is, igazolódni látszik. Ezután a csíkszenttamási Csonka-toronynál szintén folytatják a tavaly megkezdett munkát. Eddig rábukkantunk a gótikus templom déli falára, valamint feltártuk az Árpád-kori templom déli hajófalát és szentélymaradványait is. Még ebben az évben elkészítik a települések régészeti lelőhelyeinek listáját. /Kristó Tibor: Csíki Székely Múzeum. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 24./

2003. október 9.

A Hivatalos Közlönyben megjelent: létrejön Csíkszenttamás község, Csíkkarcfalva község átszervezése révén. (Ez utóbbihoz tartozik továbbra is Csíkjenőfalva.) /Új község: Csíkszenttamás. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 9./

2002. május 14.

Az 1968-as megyésítés jelentősen megváltoztatta Csíkszék közigazgatási térképét. Jómódúvá vált községek, kistérségi struktúrák tűntek el, zilálódtak szét, kerültek új függőségi helyzetekbe. Az újonnan létrehozott Hargita megye keleti határán kiszakították a természetes közegből és Bákónak ajándékozták Gyimesbükköt. Csíkszenttamás Csíkkarcfalvába olvadva vesztette el községi rangját, és ugyanígy járt Csíkmadaras is, Csíkdánfalvához csapva. Az összevonások alól Alcsík sem mentesült. Ott Csíkszentkirály alá rendelték Csíkszentimrét, illetve Csíkszentmárton községközpont rendelkezhetett Csíkkozmás és Csíklázárfalva fölött. Az 1989 után a települések lakosai megkezdték önállóságuk alapjainak letételét. Néhányuknak évtizednyi bukaresti kopogtatás, győzködés és küszködés után sikerült kimozdulni a holtpontról. Csíkkozmáson 2000-ben referendumot tartottak. Ekkor Kozmás és Lázárfalva 2400 lakosának akaratába a szentmártoniak is beleegyeztek, hogy a két község a jövőben önálló legyen. A kozmási községháza két hete kopott és elhanyagolt állapotban vette fel régi/új szerepét. A községet jelenleg négy ember vezeti, a polgármester és helyettese, a számvivő és a jegyző. A két utóbbi szakember eddig a szentmártoni hivatalban dolgozott. - Amióta Szentmártonhoz csatoltak minket, csak visszafejlődtünk, mondják Csíkkozmáson. Minden pénz odament, a középületeket és a jegyzői lakást eladták, ami olyan volt, lebontották, mindent értékesítettek. Fel akarják újítani az orvosi rendelőt és az iskolát, illetve be akarják illeszteni a társadalomba azt a közel félezer lelket számláló roma közösséget. Csíkmadaras is önálló község lett, Csíkdánfalvától elszakadva. /Kristály Lehel: Önállóság három évtized után. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), máj. 14./

2004. május 2.

A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem csíkszeredai karának hallgatóból álló színjátszó csoport az első nagysikerű csíkszentsimoni fellépésük után egyre több helyszínen és közösségnek adják elő a dr. Papp Kincses Emese által írt és rendezett Árpád-házi Szent Erzsébet oratóriumot. Csíkdánfalva és Csíkszentkirály után Kolozsvárra is eljutottak. A következő állomásuk Csíkszenttamás volt. /Veress Dávid: Hitük és nemzetük szolgálatában… = Vasárnap (Kolozsvár), máj. 2./

2005. április 4.

Április 2-án rendezték a csíksomlyói Szent Péter és Pál plébániatemplomban a 11. Felcsíki egyházi kórustalálkozót. A találkozón részt vettek a rákosi, szentdomokosi, gyimesbükki, szépvízi, madarasi, gyimesközéploki, gyimesfelsőloki, dánfalvi, csíkszeredai, taplocai, csicsói, delnei, szenttamási, karcfalvi, madéfalvi egyházi kórusok, valamint a kegytemplom kórusa. /(Takács Éva): Felcsíki egyházi kórustalálkozó. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 4./

2005. május 6.

Április 28-30. között zajlott a Budapest melletti Veresegyházon a XV. Anyám fekete rózsa elnevezésű vers- és prózamondó verseny. A háromfordulós vetélkedő döntőjébe 87 versenyző jutott, Erdélyből 14-en. Közülük gyermek kategóriában első lett a gyergyóditrói Kolozsi Zsófia, második Szebeni Hunor Csíkszenttamásról. Az ifjúsági korcsoportban a sepsiszentgyörgyi Balogh Attila, a felnőttek közül a zetelaki Gagyi Ella és a csíkszeredai Turós Eszter különdíjat érdemelt. A szépkorúak korcsoportjában harmadik helyre került a nagybányai Asztalos Gábor, és első díjjal tért haza Kiskend közismert versmondója: Rüsz Károly. /B. D.: „Szívem a szíveddel lüktetett”. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 6./

2005. május 24.

Megjelent a Csíki Székely Múzeum első önálló évkönyve. Az Acta Hargitaensia (1980), a múzeumi évkönyvek sorában csupán epizódnak bizonyult, a rendszerváltás után pedig a Székely Nemzeti Múzeummal közösen adták ki az ACTA évkönyvet. Az évkönyvben csíki szerzők mellett több magyarországi kutató tanulmánya is olvasható. A fiatal régészek a csíkszenttamási Csonkatorony környékén végzett kutatási eredményeiket közölték. A csíksomlyói könyvlelet feltárásáról, restaurálásáról, csíki falutörvényről, Csík vármegye társadalmi folyamatairól és a csíki bútorfestésről is szó van a tanulmányokban. /Kristó Tibor: A csíki múzeum első önálló évkönyve. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 24./

2005. július 23.

Kurkó István. Csonka... címen saját kiadásban megjelentette falujáról, Csíkszenttamásról írt feljegyzéseit. „Rövid írásom idős emberek elbeszélései, valamint bizonyos könyvekben talált adatok alapján jött létre.” – írja könyve előszavában. Vallásos ember lévén, az imaszövegek sem hiányoznak a könyvből. Nem tanult ember a szerző, szülőfaluja iránti szeretet vezette az írásban. /Borbély László: Vallomás Szenttamásról. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 23./

2006. május 8.

Jó pásztor és a hivatások vasárnapján, május 8-án Marosfőn Tamás József püspök mutatott be szentmiseáldozatot, nemcsak az édesanyákról emlékezett meg, de Sík Sándor piarista szerzetesről, költőről és egyetemi tanárról is, akinek emlékére a szentmise végén emléktáblát lepleztek le a Szociális Testvérek Társasága házánál. A szertartás után Kozma Mária író, a csíkszeredai Pallas–Akadémia Kiadó főszerkesztője Sík Sándor Vízözön előtt című kötetét mutatta be. Őt Pomogáts Béla, a Márton Árpád által illusztrált kötet előszóírója és Fülöp Magdolna, a Szociális Testvérek Társaságának elöljárója követte. Az emléktáblát Tamás József segédpüspök és Pomogáts Béla irodalomtörténész, az Illyés Közalapítvány elnöke leplezte le, majd a püspök szentelte meg és mondott imát. Sík Sándor 1941 és 1944 között a nyári hónapokat e marosfői házban töltötte. Itt született verseit tartalmazza a kötet. A dr. Jakab Gyula műhelyéből kikerül márványtáblára a költő Csíkszenttamáshoz fűződő, Lajtorjás szekéren című versének egyik szakaszát vésték: „Elnémult és szívemre ült az este. / Szénaillat közt halódtak a rétek. / Szemem az elvesző utat kereste, / De nem találta csak az egy sötétet. / A felelőtlen szél is ellohadt / a hangtalanul lebbenő sóhajra, / Mely elhagyta gazdátlan ajkamat: / „Hová megyünk?” / „Majd hová az Úristen akarja.”–// /Bajna György: Sík Sándorra emlékeztek Marosfőn. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 8./

2007. június 18.

A székelyudvarhelyi főesperesi kerület három templomában tartottak búcsút Jézus Szíve ünnepén. A búcsúalkalmak sora a Jézus-kápolna évenkénti ünnepével kezdődött. Szentkeresztbányán a búcsú napjára minden irányból megérkeztek a családtagok és sokan vendégek is. Nyírfaligetek, búcsúágasok napernyőztek a szabadtéri szentmise alatt. Incze Benjamin zetelaki plébános szentbeszédében a megfogyatkozott önbecsülés helyreállításában láttatta a kisközösségi boldogulás kútfejét. Kivételes élményt nyújtott a zarándokoknak az egyházi kórus éneke. Korond, a sóvidéki búcsújáró hagyományokat követően, június 17-án, vasárnap vendégül látta Szováta, Parajd, Pálpataka és Atyha keresztaljait, akik templomi zászlókkal, hagyományosan vonultak be a Jézus Szíve-templomba. Egymás búcsúünnepére szerre elzarándokolnak az említett településekről. Ülkében Szent Antal ünnepére jöttek össze. Csíkszenttamás leányegyházközségének templombúcsúja a Bosnyák-völgye nyári zarándokünnepe. Tíz évvel ezelőtt szentelték fel faburkolatos templomát. Idén a Székelyudvarhelyen élő ferences atyák szolgáltak az ünnepi szentmisén, amelynek főcelebránsa Vass Ince székelyszentkirályi plébános volt. /Molnár Melinda: Templombúcsúk – közösségépítő ünnepnapok. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jún. 18./

2008. január 26.

Nyolc felcsíki települést – Balánbánya, Csíkszentdomokos, Csíkdánfalva, Csíkkarcfalva, Csíkrákos, Csíkszenttamás, Madéfalva és Csíkcsicsó – érintő fejlesztési stratégiát dolgoztak ki a Sapientia – EMTE Társadalomtudományi Intézetének fiatal társadalomtudósai. A szakmai anyagról munkamegbeszélést is tartottak. Dr. Biró A. Zoltán, a Sapientia Egyetem Műszaki- és Társadalomtudományi Karának dékánja a térségben való gondolkodás bevezetésének fontosságáról beszélt. /Kozán István: Felcsíki fejlesztési stratégia. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 26./

2008. augusztus 13.

A Székelyföldi Fürdő- és Közösségépítő Kalákát 2001-től rendezik meg évről évre. A Lázárfalváról induló kezdeményezés, amely érintette Tusnádot, Csíkkozmást, Csíkszentkirályt, Csobotfalvát, Csíksomlyót, Csíkszenttamást, kis kitérőkkel Kászonújfalut, Homoródkarácsonyfalvát és Firtosváralját, idén elérte a Gyergyói-medencét. Gyergyócsomafalván július 16–25-a között rendezték meg a XII. Fürdőépítő Kalákát, amelynek lebonyolításában a budapesti Ars Topia Alapítvány, Csomafalva önkormányzata, a Zöld SzékelyFöld Egyesület és a csomafalvi fiatalok lelkes csapata vett részt. A közel száz önkéntes Magyarországról és Erdélyből minden korosztályban képviseltette magát, ugyanakkor Csomafalva lakossága, mesterei, asztalosműhelyei is példásan kiálltak a kaláka mellett. Az 1950-es években épült, de napjainkra teljesen eltűnt borvízfürdő Csomafalvi Feredő néven kelt újra életre. A fürdő környezetében helyet kapott egy fűzkupola, amely a pihenés és szemlélődés helye, és a tűzkatlan. A népi fürdők felújítása a Székelyföldre jellemző hagyományos közösségi munkaformában, kalákában történt. /Tikk Dóra, Csíkszereda: Fürdő- és közösségépítő kaláka. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 13./

2009. március 23.

Már úgy tűnt, hogy Hargita megye elveszítheti a hulladéktároló létrehozását célzó, az Európai Unió környezetvédelmi ágazati operatív programja keretében megpályázható támogatást, ezért a megye elöljárói újabb helyszínt találtak a létesítmény kialakítására Csíkszenttamáson. A község önkormányzata elfogadta a hulladéktározó létrehozását támogató tanácshatározatot. Korábban a létesítmény elhelyezésére több lehetséges helyszínt is megneveztek, azonban mindegyik elképzelés lakossági ellenállásba ütközött. Végül Csíkszenttamás kedvezően bírálta el a község területén létrehozandó megyei szintű hulladéktárolót. /Jánossy Alíz: Csíkszenttamáson építik a Hargita megyei hulladéktárolót. = Krónika (Kolozsvár), márc. 23./


lapozás: 1-21




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998