udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 54 találat lapozás: 1-30 | 31-54
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Helymutató:

1991. július 16.

Szoborállítók címmel írt Magyari Lajos a Háromszék megyében felállított szobrokról. A hetvenes években Kőrösi Csoma Sándor két szobra került köztérre, az egyik Kovászna főterére /Jecza Péter alkotása/, a másik Csomakőrösre /Orbán Áron munkája/. Sepsiszentgyörgyön állították fel Gábor Áron szobrát, mellszobrot kapott Lázár Mihály. Szobotka András egész alakos Dózsa szobra Dálnok közepére került. A községi út elágazásánál megtiltották, hogy figyelmeztető tábla hívja fel a figyelmet Dálnokra, Dózsa György szülőfalujára. Gábor Áron "ágyús" szobrát, Nagyvarjasi Oláh munkáját úgy kellett "hazalopni" Nagyváradról, mert az egykori tüzérakadémia előtt álló szobor először a Kőrösvidéki Múzeum kertjébe, majd szinte a szeméttárolójába került. Viszontagságos volt a véceri 1848-49-es emlékoszlop sorsa: ledöntötték, újra felállították, végül sok küzdelem árán ma is áll Tornai András műve. Márkosfalván Barabás Miklós szobra áll, Csernátonban pedig - amúgy félillegálisan - talapzatra került Bod Péter és Végh Antal mellszobra. Román szobrokat helyeztek el Háromszéken, Sepsiszentgyörgyön a román katona emlékművét, majd a Mihai Viteazul szoborcsoportot. 1989 után a magyar szobrok rongálása következett: meggyalázták a fehéregyházi Petőfi-emlékművet, teljesen tönkretették az erdődi Petőfi-emlékművet, Kovásznán - több ízben - olajfestékkel mázolták be Kőrösi Csoma Sándor szobrát, a vandál támadások nem kímélték a Bolyaiak marosvásárhelyi szobrát, a Kölcsey-emléktáblát, összetörték a magyar személyiségek nevét viselő iskolatáblákat, magyar és román templomokat gyújtottak föl. Nemrég azt követelte a Vatra Romaneasca, hogy Erdélyben le kell rombolni minden olyan műemléket, szobrot, amely sérti "a román nép méltóságát". Mindennek ellenére a megyében új szobrokat állítottak, Zabolán a Mikó Imre-mellszobrot /Petrovits István műve/, Nagyajtán Kriza János szobrot /Jecza Péter műve/. /Magyari Lajos: Szoborállítók = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 16./

1996. szeptember 27.

Beczássy István lencsekóstolóra hívta Dálnokra az újságírót. A 89 éves Beczássy István a megpróbáltatás, kényszermunka és kényszerlakhely után újrakezdte a lencsetermesztést Dálnokon. Hívó szavára most eljöttek azok, akik az ő segítségével a lencsetermesztés szakértőivé váltak. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 27./ Beczássy István megírta emlékiratát Bekerített élet /Literátor, Nagyvárad, 1995/ címmel.

1999. március 3.

1949. márc. 2-én éjjel az egész ország területén egyszerre többezer családot leptek meg álmukban a milicisták és pártaktivisták csoportjai azzal a felszólítással, hogy azonnal csomagoljanak családonként száz kilót, mert el kell hagyniuk lakásukat és a megyeszékhelyen kell összegyűlniük. Ezzel az intézkedéssel a földbirtokos réteget tették földönfutóvá, elsősorban az erdélyi magyar arisztokráciát és nemességet. Kijelölték, melyik városban kell a családoknak élniük. A személyibe beütötték a D. O. pecsétet. Az így, erőszakosan deportált családok pincékben, istállókban laktak. Minden héten jelentkezniük kellett a rendőrségen. A férfiak nehéz munkát kaptak /éjjeli vagonrakás, építkezési segédmunkás stb./ A deportált családok gyermekeit akadályozták a továbbtanulásban. /Puskás Attila: 1949 márc. 3. - hajnalóra. Ötven éve semmisítették meg Románia középbirtokos társadalmát. - Háromszékiné Farkas Éva emlékezése. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 3./ Háromszék megye területéről a családokat Sepsiszentgyörgyre vitték. A családokat másfél év múlva, szintén éjszaka, 1950. szept. 23-án ismét összeszedték és Dobrudzsába hurcolták őket, egy rizstelepre, barakkokba. Itt kellett a családoknak dolgozni éveken át. Az egyik túlélő elmondta, hogy a deszkabarakkokba télen befújt a hó. Több mint egy évtizedig éltek ebben a számkivetésben, csak 1963. aug. 23-án törölték el a D. O.-t. A kényszermunkát megjárt 91 éves dálnoki Beczásy István visszaemlékezett az átélt rettenetes időszakra. Keserűen hozzátette, hogy az 1989-es változás után senki sem segíti a székelység megmaradását. "A magyarság megmaradásához valamikor a földbirtokos osztály jelentette az alapot. Most pedig csak a személyi érdek van, az az első, utána egy nagy űr, s azután következik csak megmaradásunk közös érdeke. De az már messze hátul van." A magyar vezetőségnek azon kellene dolgoznia, hogy visszaállítsák az Erdélyben az egykor olyan jól működő gazdaköröket. /Ferencz Csaba: Az elhurcolás fél évszázada. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 2./ Beczásy István megírta emlékiratait Bekerített élet /Literátor, Nagyvárad, 1995/ címen. Az erőszakos kitelepítésről szól Gál Mária könyve: D. O. /kényszerlakhely/ /Minerva, Kolozsvár, 1996/ alcíme: Az erdélyi föld és földbirtokosság sorsa a második világháború után.

1999. május 11.

Budapesten, a Hadtörténeti Múzeumban Miholcsa József marosvásárhelyi szobrászművész és Xantus Géza csíkszeredai (születésű) grafikusművész közös tárlata április 9-június 30. között látható. Miholcsa József műkőből alkotott köztéri szobrai itthonról is ismertek: Kossuth Lajos egész alakos térszobra, valamint Márton Áron büsztje Gyergyószentmiklós büszkesége, Apor Péter mellszobra Torján áll, az Incitato Dálnokon (sőt, egyik variánsa fogantatása helyén, Fortyogófürdőn is) látható. Xantus Géza grafika és festészet határmezsgyéjén egyensúlyozó alkotásai valósággal rárímelnek alig öt évvel idősebb kiállítótársának mondandóira. /Gábor Dénes: Két erdélyi művész közös kiállítása Budán. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 11./

1999. július 20.

Hetedik alkalommal gyűltek össze rangos képzőművészek a Kézdivásárhely melletti Fortyogó szállodában, hogy a híres dálnoki ménest is reklámozandó, lovas témájú alkotásokkal gazdagítsák a vidék műpártolóit. A főtámogató az idén is a Tóth Ferenc vezérigazgató irányította Katolnai Agromixt Rt. volt. /Tárlattal búcsúzott az Incitato Művésztábor. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 20./

1999. október 4.

Dálnokon, Dózsa falujában állították fel a elsőnek a magyar államalapítás ezredik évfordulója előtt tisztelgő kopjafát. Rajta ez olvasható: Állíttatta Dálnok falu közössége és az iskola. Miért ilyen korán, hiszen jövőre lesz az évforduló, lehetne kérdezni. Azért, mert ez a faragott emlék tiszteleg a magyar honfoglalás 1100. és a szabadságharc 150. évfordulója előtt is. Az emlékállítás elkerülhetetlen volt, hiszen most ünnepelte fennállásának 100. évfordulóját a jelenlegi iskola, és ez az épület egyike volt annak a 400 népiskolának, melyet a magyar állam építtetett 1896-ban. Az impozáns emlékkopják a rajtuk levő faragott szimbólumokkal a gelencei faragómester, Kelemen Dénes tanító és fia munkája. /Millenniumi és centenáriumi kopják Dálnokban. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 4./

1999. november 10.

Fiatalokat meghazudtoló fürgeséggel készül a kolozsvári seregszemlére Dálnok 92 éves termelője. Beczásy István bácsi lencse kollekciója e fontos hüvelyes növény termelési lehetőségeit, gazdasági előnyeit hivatott szemléltetni. /Dálnok lencséje. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), nov. 10./ Beczásy István megírta életét, az ötvenes években történt kitelepítését Bekerített élet /Literator, Nagyvárad, 1995/ címmel.

1995. február folyamán

Beczásy István önéletírása Bekerített élet /Literator Könyvkiadó, Nagyvárad, 1995/ címmel a közeljövőben jelenik meg, ebből olvashatunk egy részletet. Beczásy János dálnoki földbirtokos tizenhárom évet töltött Dobrudzsában, kényszermunkán. A földbirtokos családok megpróbáltatásai, szenvedései tárulnak fel a könyv lapjaiból. Elhurcolás, fizikai bántalmazás, embertelen körülmények hosszú éveken át. Beczásy a szenvedés mélységeiben is megőrizte emberségét, becsületét. /Kelet-Nyugat (Nagyvárad), jan.-febr./

1997. március 5.

A Háromszék folytatásokban közölni kezdi a közel kilencvenéves dálnoki Beczásy Istvánnal való beszélgetést. /Ferencz Csaba: Megpróbáltatások százada. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 5./ Beczásy István önéleírása megjelent: Bekerített élet /Literátor Kiadó, Nagyvárad, 1995/ címen.

2000. január 21.

Háromszéken a magyar honfoglalás 1100. évfordulója alkalmával, megszülettek az első millenniumi emlékművek. A legelsőt, a monumentális dálnoki kopjafát, a gelencei Kelemen Dénes készítette. Futásfalván Tifán Lajos plébános kezdeményezésére készült az emlékmű, melyet tavaly júl. 2-án, Sarlós Boldogasszony napján szentelt fel dr. Jakubinyi György római katolikus érsek. A kettős kereszttel koszorúzott emlékmű egyben a magyar szabadságharc 150. évfordulója előtt is tisztelgett. Márványba vésték még a két vértanú pap nevét is - Bardocz Mózesét és Páll Gyuláét -, akiket elhurcoltak a földvári fogolytáborba, és ott haltak meg. /Kisgyörgy Zoltán: Az első emlékművek. Millennium. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 21./

2000. március 20.

Sepsiszentgyörgyön ünnepelte fennállásának tizedik évfordulóját a Volt Politikai Foglyok Szövetségének háromszéki szervezete. Az eseményre a háromszékiek mellett Hargita, Maros és Brassó megyei sorstársak is eljöttek. Megállapíthatták, hogy az 1989 decembere utáni kormányok szemmel láthatóan mellőzik őket. A megjelentek szorgalmazták: össze kell gyűjteni minden emléket, minden visszaemlékezést, hogy az utókor megismerhesse az ő kálváriájukat. A háromszéki VPFSZ 1990. március 11-én alakult meg a sepsiszentgyörgyi Dózsa Klubban. Az eltelt évtizedről Török József elnök kifejtette: Elvárásaink nem teljesültek, egykori hóhéraink közöttünk járnak, köszönik, jól vannak, s félő, hogy az 1989 utáni posztkommunista Romániában a nehezen alakuló demokrácia megtörik. - Az eltelt tíz év alatt a megye több helységében állítottak emléket a kommunista diktatúra alatt meghurcolt és kivégzett sorstársaknak. Kapcsolatot tartanak a romániai központi és fiókszervezetekkel, valamint a magyarországi bajtársak szövetségeivel. Török József amiatt méltatlankodott, hogy éppen az új hatalom faragot le azokból a jogokból, amelyeket az Iliescu-időszakban kaptak. - A VPFSZ megyei, illetve helyi szinten jelölteket indít a helyhatósági, illetve az előválasztásokon. Török Józsefet a megyei, Váncsa Árpádot és Puskás Attilát a sepsiszentgyörgyi tanácsba szeretné bejuttatni a szövetség. A hozzászólók között volt "a földbirtokos osztály utolsó mohikánja", a tizenöt évi dobruzsai száműzetést megélt, 92 esztendős Beczássy István, aki szerint az RMDSZ-vezetés "cserbenhagyta a falut", hogy Dálnokon nyolc éve sem szenátor, sem parlamenti képviselő nem járt, emiatt az érdekképviselet népszerűségvesztése érthető. A csíkkozmási Máthé Antal, a Pusztai-csoport egyik tagja sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy az előző választásokon Hargita és Kovászna megye 90 százaléka a Romániai Demokratikus Konvenció mellé állt, amely azonban hátat fordított támogatóinak, s hogy az emberek nem ismerik az ő hajdani csoportjának valódi történetét. A Vargyason élő Lőrincz Károly a Szoboszlay-perben kivégzett tíz társára emlékezett, Zsók László pedig reményét fejezte ki, hogy a tízéves évforduló után lesz 20. és 30. születésnap is, s hogy a valós történeteket még nem nagyon ismerő ifjúság soraiban lesz majd, aki ápolja a hagyományt. /(benkő): Tízéves a VPFSZ. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 20./

2000. szeptember 7.

A Sepsiszentgyörgyön élő Balogh László Múltbirtokosok jövő nélkül /Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2000/ című könyve mélyinterjúk sorozata. Kilenc élettörténet a deportálásokról, politikai üldözésről, ártatlanul elszenvedett fogságról. A megkérdezettek emlékeztek az erőszakos kitelepítésre, az erőszakos kollektivizálásra, az erőszakos beszervezésekre, 1956-ra és a Bolyai Tudományegyetem erőszakos "testvériesítésére". /Balogh László Múltbirtokosok jövő nélkül. = Krónika (Kolozsvár), szept. 7./ Balogh László Múltbirtokosok jövő nélkül című könyve riport, élettörténet, oral history, szépirodalom - de ugyanakkor korrajz is. A lejegyzett beszélgetések korjellemző dokumentumértéke vitathatatlan, a "szereplők"- a csíkszentsimoni Virágh Benedek, a dálnoki Beczássy Imréné és Bányai Vilma, a gyergyószentmiklósi Csobotár István, a berecki Bedő Gábor, a torjai Lőrincz Károly, a nagyenyedi Albert Mihály, a szebeni Gifei Gheorghe, a csíkdánfalvi születésű Zsók László - őszinte tényfeltárása tragikus, szenvedéssel teli élethelyzetekben példamutató és követésre ösztönöz. /Herta Éva: Kilenc élettörténet villogó jelszavak közül. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 29./

2001. január 9.

Ritkaságszámban menő könyv látott napvilágot 2000 legvégén a temesvári Triade Interart Alapítvány kiadásában s a kolozsvári IDEA Design & Print cég gondozásában: Jecza Péter szobrászművész reprezentatív, román és német nyelvű életmű-albuma, a 62 éves képzőművész több mint négy évtizedes alkotópályájának summázata, körültekintően dokumentált és gazdagon illusztrált leltára. Az album 256 oldalán fellelhető a kivételesen termékeny temesvári szobrászművész szinte valamennyi alkotásának eltérő méretű és változatos technikával készült reprodukciója. A könyv szerkesztője, Sorina Ianovici-Jecza a Sepsiszentgyörgyön született és nevelkedett művész 660 alkotását katalogizálta időrendi sorrendben, pontosan feltüntetve minden egyes szobor méretét, anyagát, az öntött példányok számát s azok jelenlegi lelőhelyét. Az összegezéskor kiderült, hogy világ különböző égtájain a köz- és magángyűjteményekben 1700 olyan szobrot őriznek, amelyek Jecza Péter kezéből és műhelyéből kerültek ki. Jecza Péter Temesvárott a Nyugati Egyetem képzőművészeti karának professzora. Monumentális alkotásai, mell- és épületszobrai, arcmásai és domborművei Temesvár, Orsova, Sepsiszentgyörgy, Karánsebes, Lugos, Nagyszentmiklós, Kovászna, Bölön, Újszentes, Dálnok, Nagyajta, Pécska stb. köztereit, templomait, parkjait, emlékhelyeit ékesítik. Jecza Péter munkája többek között Kőrösi Csoma Sándor, Bartók Béla, Bolyai János, Bölöni Farkas Sándor, Kriza János, Franyó Zoltán, Klebelsberg Kunó, Trefort Ágoston szobra. /Szekernyés János: Jecza Péter szobrászművész életmű-albuma. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 9./

2001. július 6.

A Kovászna megyei tanfelügyelőség döbbenettel vette tudomásul az idei képességvizsga gyenge eredményeit, ezért részletes elemzést készít. Kovászna megyében a vizsgázók alig 62,4 százalékának sikerült a kisérettségije, de egyes iskolák eredményei ennél is lesújtóbbak. Három falusi iskolában /Dálnok, Maksa és Felsőrákos/ egyetlen diák sem ment át, 44 általános iskolában - a 87-ből - a vizsgázók több mint fele megbukott. Legjobb eredményt a kézdivásárhelyi Nagy Mózes Líceumban jegyezték, 92 tanulóból csak egynek nem sikerült a vizsgája, sorban következik a sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen és a Mihai Viteazul Líceum, a kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Iskolaközpont, a megyeközponti Székely Mikó Kollégium. Keresztély Irma főtanfelügyelő úgy értékelte, hogy az előzetes felmérések már részben jelezték a hiányosságokat, reménykednek abban, hogy a próbavizsga és az igazi kisérettségi közötti három és fél hónap elég lesz tanár és diák számára, hogy a hiányosságokat bepótolják. Szándékunkban áll olyan elemzést végezni, amely iskolák szintjén tantárgyanként foglalja össze a vizsgaeredményeket. Azért is gyengék az eredmények, mert idén először nagyon szigorú európai szabvány szerint értékelték a dolgozatokat; a másik három tárgy eredményeit a román nyelv és irodalom vizsga eredménytelensége húzta vissza. A pedagógusok nagy része kényszerből, kötelességből dolgozik, az órák megtartása után mellékkereset után szalad, falun pedig sietnek a földet megművelni. /(fekete): Képességvizsga-eredmények. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 6./

2002. augusztus 7.

A gyermekszínház gondolata, a Mesekaláka a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház művészének, László Károlynak, "Puki bácsinak" köszönhető. Évek óra népszerű a gyermekek körében Puki bácsi. A Puki bácsi elindította mozgalom a holnap olvasóközösségét is neveli azáltal, hogy bemutatva a gyermekirodalom egyes darabjait a gyermekközönség találkozik azokkal az írókkal, költőkkel, akiknek munkáiból a Mesekaláka színdarabokat, játékokat, megzenésített verseket mutat be. A Mesekalákának vannak 15-16 éves, de 20 évet betöltött tagjai, továbbá léptek fel kisebbek is. Többen beiratkoztak a László Károly színművész, Puki bácsi vezette Művészeti Iskolába. A Mesekaláka sok helyen fellépett: Baróton, Csíkszeredában, Kovásznán, Sepsiszentgyörgyön, Kézdivásárhelyen, Dálnokon, Angyaloson, Árkoson Brassóban és Csíkszentdomokoson. /Nagy Olga: A sepsiszentgyörgyi mesekaláka. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 7./

2002. november 8.

A Dálnokra vezető út katasztrofális állapotban van. Dózsa György szülőfalujajáról van szó. Kopár és piszkos téren áll Dózsa szobra, az elhanyagolt "park" közepén. A fű kaszálatlan, gaz veszi körül a szobrot. /Kovács E. Mária, Sepsiszentgyörgy: Dózsa-szobor gazban. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), nov. 8./

1998. november 26.

A bukaresti Petőfi Sándor Művelődési Társaság alelnöke, Molnár Szabolcs, a Hungarológia Tanszék vezetője háromszéki körutat szervezett a tagság részére. Sepsiszentgyörgyön jelen voltak gróf Mikó Imre szobrának leleplezésénél, jártak Csomakőrösön, Kézdivásárhelyen, Alsócsernátonban és Dálnokon. Hiányolták, hogy Csomakőrösről és Dálnokról nincs tájékoztató anyag. /Bakó Mária: Vissza a gyökerekhez. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 26./

2003. március 3.

Kézdivásárhelyen a Romániai Magyar Nem Hivatásos Színjátszók Egyesülete, a Jádzó Társaság és a Vigadó Művelődési Ház közös szervezésben tartották meg a Vidéki Színjátszó Napokat, melyen a bélafalvi Tuzson János Hagyományőrző Társaság színjátszó csoportja, a feldobolyi Vadrózsa csoport, a nagyborosnyói, a dálnoki és az ikafalvi csoport lépett fel./(Iochom): Kézdivásárhely. Vidéki Színjátszó Napok - másodszor. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 3./

2003. június 5.

Dálnokot műemlék templomáért és Dózsa-emlékéért keresik fel a turisták. Ma sem önálló, ma is Maksa község népes faluja. 1976-ban a főtéren felállították Szobotka András monumentális Dózsa-szobrát. A közeli református templomban a Székelyföld egyik legutóbb feltárt rovásírásemlékét őrzik, harangtornyában műkincs értékű harang található. Más látnivalók: millecentanáriumi emléktábla és a negyvennyolcas dálnoki hősök emléktáblája a templom cintermében. A parkocskában áll a két világháború 86 dálnoki áldozatának emléktáblája. Idevaló családból származott az író és költő Gaál József (1811-1866), valamint a két magyar neves katonatiszt, a vezérezredes Dálnoki Veress Lajos (1889-1976), a II. Magyar Hadsereg parancsnoka, hadtörténeti író és Dálnoki Miklós Béla (1890-1948), az I. hadsereg parancsnoka, volt magyar miniszterelnök. Itt él ma is a nyugalmazott mezőgazdasági mérnök Beczásy István, aki Bekerített élet című könyvében (Nagyvárad, 1995) megírta családja múlt rezsimbéli meghurcoltatásának történetét. /Kisgyörgy Zoltán: Dózsa György faluja: Dálnok. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 5./

2003. július 23.

11 év alatt több mint 100 képzőművész vett részt abban a táborban, melynek központi motívuma, totemállata, a ló. Az idei táborban 20 képzőművész vett részt. A táborban készült munkákból a Kézdivásárhelyi Céhtörténeti Múzeumban júl. 13-án szervezett tárlat megnyitóján Magyari Lajos költő méltatta a kiállított 75 munkát. Számos érdeklődő csodálta meg a lovastáborban született alkotásokat. A művészek a két hetes táborozás idején a fortyogói Incitato Szállóból élménygyűjtő utakon is részt vettek. Az Incitato táboroknak története van, s ez kiolvasható az évente megjelentetett katalógusokból. A tábor 1993-ban létesült. Két jeles ember szerencsés találkozásának köszönhető a tábor létrejötte, Tóth Ferenc mérnöknek és Miholcsa József marosvásárhelyi szobrászművésznek. A tízedik tábor után sokan úgy látták, hogy ez lesz az utolsó, ugyanis a dálnoki ménesnek megváltozott a tulajdonosa. Vetró B. Sebestyén András képzőművész idén átvette a tábor vezetését Miholcsa József szobrászművésztől. /Tóásó Áron Zoltán: Incitato Art Camp - Fortyogó 2003. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 23./

2003. augusztus 5.

A híres dálnoki lipicai ménes úgy került idegenek kezére, hogy fenntartói és éltetői gyakorlatilag szóhoz sem juthattak az erősen ,,irányítottnak" tűnő árverésen. Naponta új és új veszteségeket ér Székelyföld anyagi és szellemi vagyona. Elég utalni Erdély Ede példátlan vagyonszerzésére a háromszéki tájakon, s bár mindenki sejti, hogy a fölvásárlásokhoz szükséges csillagászati összegek gyanús eredetűek, senki nem tisztázta, hogy ki-kik állnak a mértéktelen vagyonszerzés hátterében. A tulajdoncserékből a háromszéki székelységnek semmi java nem származik, ellenkezőleg: egyre kiszolgáltatottabb lesz saját szülőföldjén, ahol új urak parancsolgatnak. Mások teremtenek idegen enklávékat az ezeresztendős településeken, állapította meg Magyari Lajos. Megdöbbentő, hogy Korondon a székely kerámia fellegvárának elöljárói idegenek kezére hagyták jutni azt a fazekasüzemet, mely iparszerűen és ipari mennyiségben gyártja a korondi bokályokat, köcsögöket, kancsókat, fazekakat és nippeket. Az új tulajdonos a kerámiaüzem helyett fafeldolgozót állít, az égetőkemencéket szárítókká alakítván, a régi gépeket ócskavasként értékesítvén. A még nem is működő gyáregység mellé szálláshelyeket és étkezdét építenek, hogy a maga embereit hozza, nyilván románokat. Ez 2003 székelyföldi létvalósága. /Magyari Lajos: Javaink védelmében. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 5./

2003. augusztus 12.

Aug. 10-én hatalmi szóval létrehozott Málnás mamutközség lakossága az önállósulásra szavazott. Eszerint Málnás, Málnásfürdővel és Zalánpatakkal együtt alkot községet, Mikóújfalu és Bükszád pedig külön- külön létesít helyi tanácsot. Az önállósulás mellett döntött az elmúlt hetekben Árkos, majd Dálnok is, a hét végén pedig Lemhény és Kézdialmás lakossága szavaz a szétválásról. /(Flóra Gábor): Voksok a községi státusért. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 12./

2003. augusztus 28.

Vincze Gábor történész jóvoltából Sylvester Lajos birtokába került a bukaresti magyar nagykövetség 1973. december 5-én kelt, szigorúan titkos jelentésének másolata, amelynek tárgya: ,,A nemzetiségi közvéleményt sértő intézkedések Kovászna megyében". A jelentést Martin Ferenc bukaresti nagykövet jegyezte. A szigorúan titkosított minősítést dr. Szatmári István, a külügyminiszter által megbízott szakértő 2002. március 7-én szüntette meg. A jelentés szerint leváltották a Kovászna megyei kulturális bizottság elnökét, Sylvester Lajost, és a sepsiszentgyörgyi színház igazgatójává nevezték ki az ugyancsak ez alkalommal leváltott Dukász Anna helyére. Sylvester Lajos már hosszabb ideje szálka az erőszakos elrománosító törekvések képviselőinek szemében. Ő volt, aki támogatta kb. másfél évvel ezelőtt a sepsiszentgyörgyi színház magyarországi vendégszereplését, amiért akkor ugyancsak fejmosást kapott.Fazekas János miniszterelnök-helyettes esetleges eltávolításáról is beszélnek. Sylvester leváltását az robbantotta ki, hogy a közelmúltban engedélyezte a megyében, Erdővidéken, az 1848/49-es magyar szabadságharc egyik színhelyén egy emlékmű felállítását az évekkel ezelőtt eltávolított helyére. Ezt a megyei vezetők nem tűrhették, s buldózerrel rombolták le az új emlékművet.Sylvester leváltásának körülményeit 1989 után több publicisztikai írásban is megfogalmaztam. Az őrnagy hazatér című, önéletrajzi fogantatású könyve különböző funkciókból való eltávolításának történettöredékeiként is felfogható. Sylvester leváltása után a színházi bemutatókon a mindenkori bukaresti magyar nagykövet gyakran megjelent. Ennek a gesztusnak a jelzésértékét abban az időben a román állambiztonsági és a politikai szervek is érzékelték. Nem csupán a magyar nagykövetség érdeklődése biztosított számukra védelmet, hanem a Hámos László elindította észak-amerikai mozgalom is, az ebben részt vevők ugyancsak nyomon követték minden jelentősebb lépésünket. Ehhez társult, illetve az Amnesty International Righst Foundation azokra a magyarországi értelmiségi csoportosulásokra támaszkodott - Ablonczy László, Pálfy G. István, Bulla Károly, Márkus Béla, Cs. Nagy Ibolya, Fábián László, később Szakolczay Lajos, Apáti Miklós -, akik a sepsiszentgyörgyi színházi bemutatók majdnem mindenikén jelen voltak, a Film Színház Muzsikában és más magyarországi lapokban elhelyezett írásaikkal nemzetközi publicitást biztosítottak, és ránk irányították a közvélemény figyelmét. A fokozódó nyomás közepette is védelmezőik között volt az egész időszakban Ilia Mihály, Csoóri Sándor és Czine Mihály. Fazekas János már az 1968-as új adminisztratív-területi felosztás idején látványosan exponálta magát a székelyföldi magyarság együtt tartásának ügyében. Kettős játékba bonyolódott: Ceusescut magasztalta, másrészt konspirációs kapcsolatokat épített ki Sylvsterékkel, titkos találkozókat szervezett - ezek egyik kedvelt helye a tündérvölgyi szívkórház volt. A Barót és Köpec közötti keresztútnál lévő 1848-as szabadságemlékmű kétszeri lerombolása, majd az újjáépítése szimbolikus jelentésű. 1934-ben Bidu Valer, Háromszék megye akkori prefektusának parancsára ökrökkel húzatták el az obeliszket. 1968-1973 között Sylvester a Kovászna megyei emléktáblák, szobrok, emlékművek egész sorát állíttattam helyre. Ebben az időszakban avatták föl Kézdimárkosfalván Barabás Miklós portrészobrát. Kőrösi Csoma Sándor Kovásznán és Csomakőrösön kapott szobrot, ekkor került vissza Gábor Áron-emlékmű Kézdivásárhely főterére. Elkészült az első Dózsa-emlékmű Dálnokban, a vélt szülőház helyén. Visszakerültek a sepsiszentgyörgyi szabadságharcos obeliszk mellé a román katonák által a harmincas években lefeszegetett és darabokra tört oroszlánok, Alsócsernátonban Végh Antal 48-as ágyúöntőmester és Felsőcsernátoni Bod Péter emlékét őrzi portrészobor, Gábor Áron elfoglalta szoborhelyét Sepsiszentgyörgyön és így tovább. A megyei ideológiai titkár egy tűzeset miatt Erdővidéken járt, meglátta a szerinte mindenféle jóváhagyás nélkül frissen emelt monumentális emlékművet, dührohamot kapott, és buldózerrel akkor éjszaka eltávolíttatta az obeliszket. Sylvestert felelősségre vonták a szobor állítása miatt. Végül az ideológiai titkár azzal érvelt, hogy az emlékmű ,,csúnya". Menjenek ki a helyszínre, nézzék meg az obeliszket, javasolta Sylvester. Ekkor derült ki, hogy nincs már emlékmű. Eltávolították. A titkár azt állította, a barótiak, köpeciek voltak a tettesek. Amikor Sylvester megtudta, hogy buldózerrel rombolták le az obeliszket, bejelentette: az 1934-es szobordúlás és a mostani között csak technikai különbség van. A szellem azonos: a Vasgárdáé. Sylvester berohant az első titkár irodájába.Szokatlan fellépése sokkolta a vezető funkcionáriusokat. Mintegy három hét múltán Nagy Ferdinánd, akkori első titkár bejelentette: ,,Magának volt igaza! A Központi Bizottság kivizsgáltatta a köpeci ügyet. Valóban a haladó hagyományokhoz tartozik az a történelmi esemény, amelynek a megörökítésére az emlékművet maguk visszaállíttatták. A Központi Bizottság úgy döntött, hogy új emlékművet kell állítani. A maga irányítása és ellenőrzése mellett." - Sylvester Tornay Endre szobrászt kérte fel az emlékmű létrehozására./Sylvester Lajos: Az utolsó bástya. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 26., 27., 2.8.

2003. szeptember 23.

Az elkövetkező időkben dől el, hogy Aradon szimbolikusan megismétlődik-e a százötvennégy esztendővel ezelőtti világosi fegyverletétel. Iliescu államelnök budapesti diadalútja arra vall, hogy mindez lehetséges. Iliescu azt is vendéglátói tudomására hozta, hogy a Kossuth-Balcescu megbékélő kiegyezésére azért nem lehet hivatkozni, mert erre post factum került sor, mikor a szabadságharc sorsa már rég eldőlt. Iliescu Budapesten azt is szóvá tette, hogy a tizenhárom tábornoknak Aradon van egy obeliszkje, és a forradalmár tábornokok közül tizenegy e mellé (?) van elhantolva. Vagyis nincs szükség a Szabadság-szobor visszaállítására. Számos, aláírással ellátott megállapodás is született, már az avatóünnepség programját is kifundálták. Azonban mi a szószegések történelmi tapasztalatainak bőségével rendelkezünk írta Sylvester Lajos."Itt állott Árpád vezér szobra, 1916-ban az oláh ledöntötte." Hosszú időn keresztül volt olvasható e felirat a Brassó fölé magasodó Cenk tetején, egy hajdani szobortalapzaton - aztán a talapzatot magát is felrobbantották, széthordták, mint annyi mást. Ennyi maradt a hajdan tíz méter magasan álló, háromméteres Árpád-katonából, amely valamikor a magyar birodalom legdélkeletibb határát jelképezte, emlékezett György Attila. Mert Erdélyben magyar szobornak lenni sem könnyű, tette hozzá. A szimbolikus térfoglalás Romulus és Remus-szobrokban, román hősök emlékművében manifesztálódott. Később kolostorokban, templomokban, egyházi létesítményekben. Nem állhat magyar felirat Mátyás király kolozsvári lovas szobrán. "Ezért kellett rajta táblát elhelyezni, amely a király román származását és a magyarok galádságát hirdeti. Ezért kellett őt román nemzetiszínű zászlókkal körülvenni, és ezért kellett felásni a teret.Ezért nem lehetett Nagyváradon a nagyságos fejedelemnek, Bethlen Gábornak a szobrára felírni magyarul a nevét. Annak a fejedelemnek, aki román nyelvre fordíttatta a Szentírást. Ezért kenik be szinte naponta fekáliával Fehéregyházán a költő síremlékét. Ezért kellett eltávolítani a Wass Albert-szobrokat. És ezért nem állhat újra Aradon a Szabadság-szobor." És fájdalmas a megadás, amellyel e pusztítást fogadja a magyarság. A magyar kormány tehetetlensége, az RMDSZ gyávasága. Kovács László szemforgató álszentsége és Markó Béla szánalmas, ezredik "kiegyezése". És még sincs veszve minden. A lebontott, meggyalázott szobrok helyén mégiscsak ott marad valami, amit nem lehet eltüntetni. Árpád, Mátyás, Bethlen Gábor vagy éppen Wass Albert szelleme. Gyergyóalfaluban fehér márványba vésett felirat áll, hosszú évtizedek óta, és rendszerektől, hazáktól és hazaárulásoktól függetlenül hirdeti az igazságot, országnyi hitet adva: "Ember, vésd szívedbe, hogy ez a föld mindig székely volt és az is marad". /György Attila: Szabadság, szobor. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), szept. 23./A ,,megbékélési parkot" Kovács László külügyminiszter nem utasítja el. A román történelemszemlélet szerint berendezett ,,megbékélési emlékparkban" bizonyára helyet kap Avram Iancu, Balcescu és Axente Sever. Nem kellene-e az osztrákokat is a kerítésen belülre bevenni, hiszen ők is tettek ezt-azt 48/49-ben? Sylvester Lajos felidézte, hogy amikor Dózsa szülőfalujában, a háromszéki Dálnokban a parasztvezér számára emlékművet állítottunk, Bukarestben a méretek után érdeklődtek. Közölték, hogy Stefan cel Mare emlékművénál nem lehet magasabb. /Sylvester Lajos: A magyar szabadságharc aradi sírkertje. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 23./

2003. december 18.

Háromszék prefektusa szerint őt és intézményét nem terheli semmilyen felelősség az új háromszéki községek létrehozását szentesítő törvénytervezet késése miatt. Puskás Bálint szenátor megvádolta a prefektúrát a kérdésben tapasztalható huzavona okán. Árkos, Dálnok, Mikóújfalu és Bükszád, valamint Kézdialmás önállósulásáról van szó. A képviselőház dec. 17-én megszavazta az Árkos és Kézdialmás önállósulására vonatkozó törvénytervezetet, és - a sikeres népszavazás dacára - visszautasította Dálnok községközpontról való leválását azzal az indokkal, hogy lakosainak száma 1500 alatt van. /(b. kovács): A prefektus mossa kezeit. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 18./

2002. március 12.

Kézdialbis református temploma padlóját 1998-ban javították. A szentgyörgyi múzeum munkatársai ekkor kezdtek ásatásokat végezni a templomban, és egy 13. századi kegyhely maradványaira bukkantak. Mivel a vonatkozó írások szerint a település az 1500-as években a környező Dálnokból és Csernátonból idetelepültekből létesült, a feltárás így Kézdialbis történelmét kétszáz évvel visszaviszi. A templomot 1710-ben protestáns falfestményekkel díszítették. Ezeket is restaurálni fogják, a magyar Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma több millió forinttal segítette a munkát. /Kristály Lehel: Felső-Háromszéken visszaszámlálnak. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), márc. 12./

2002. június 10.

Jún. 8-án a Csiporkázó Játszóház Egyesület Alsócsernátonban második alkalommal szervezte meg a kisiskolások néptánctalálkozóját, melyen idén négy tánccsoport: a szentkatolnai Kockás Tulipán, a dálnoki Csutika, a csernátoni Pitypaláré és a Maros megyei Mezőpanit hatvantagú Lánc, lánc, eszterlánc, illetve Bokréta tánccsoportja vett részt. Minden utca sarkán megálltak, ahol nagy tömeg várta a kis táncosokat, akik műsorukból mutattak be ízelítőt. /Iochom István: Csernáton. Aprók néptánctalálkozója. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 10./

2004. március 9.

Háromszéken újra elnyerte önállóságát Árkos, különvált Kőröspataktól, Kézdialmás Lemhénytől, Dálnok pedig Maksa községtől. Tavaly augusztusban népszavazás döntött a mostani Mikóújfalu központú Málnás község „háromba szakadásáról” is, ám Málnás, Mikóújfalu és Bükszád külön községgé alakulása elakadt a képviselőházi bizottságnál, a honatyák ugyanis nehezen nem akarták a háromba szakadást. A háromszéki képviselők, szenátorok azonban bíznak benne, hogy előbb-utóbb ez a törvénytervezet is elnyeri a két ház beleegyezését. /Farkas Réka: Önállósodó falvak. = Krónika (Kolozsvár), márc. 9./

2004. április 23.

Tulit Attila Szász Jenővel, az országos szervezet elnökével Bukaresten benyújtotta az Országos Választási Irodának (OVI) nyújtotta be a Magyar Polgári Szövetség által országos szinten összegyűjtött és hitelesített 54 115 támogató tag aláírását. – Ha mégsem engedik meg az MPSZ-nek, hogy részt vegyen a választásokon, akkor újabb négy évig szervezetépítéssel foglalkoznak – jelentette ki Gazda Zoltán. Megnevezték Sepsiszentgyörgy MPSZ-polgármesterjelöltjét: Tulit Attila vállalkozó. Sepsiszentgyörgy önkormányzati képviselőjének jelölték: dr. Antal Álmos orvost, dr. Bíró István orvost, Fazekas Ágnes tanárt, Ferencz Csaba újságírót, Fodor László közgazdászt, Gazda Zoltán színészt, György Ignác kertészmérnököt, Kónya Ádám nyugalmazott múzeumigazgatót, Kovács István unitárius lelkészt, Krecht Gyöngyvér tanárt, Majos Attila vállalkozót, Már István tanárt, Nagy Gábor tanárt, dr. Nemes Tibor orvost, Ősz Erőss Péter nyugalmazott tanárt, Pethő István villamosmérnököt, Szőcs Levente szociológust, Torró Attila képzőművészt, Tulit Attila vállalkozót, Újfalvi István tanárt, Váncsa Albert tanárt. Az MPSZ a roma közösség képviselőjének helyet kíván biztosítani listáján. A megyei tanács jelöltlistája nem készült még el. Képviselőjelölteket indítanak Sepsiszentgyörgyön, Barátoson, Illyefalván, Kommmandón, Kökösben (még mindig nem biztos), Dálnokban, Málnáson, Uzonban, Zabolán, Baróton, Vargyason, Kézdivásárhelyen. /(s): Az MPSZ jelöltje polgármesternek Tulit Attila. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 23./

2004. április 24.

A Magyar Polgári Szövetség polgármesterjelöltet állít Kovászna kivételével Háromszék több városában is: Baróton Bán István vállalkozót, Kézdivásárhelyen Csiszér Józsefet. A városokon kívül még Illyefalván, Kommandón, Dálnokon, Málnáson, Uzonban, Zabolán, Barátoson és Vargyason állítanak polgármesterjelöltet. /Nevesítették a polgármesterjelöltet. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 24./


lapozás: 1-30 | 31-54




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998