udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 8 találat lapozás: 1-8
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Helymutató:

2001. július 28.

A hivatalos közlönyben most megjelent országos területrendezési terv meghatározott adatok alapján rangsorolja a helységeket: meghatározza a lakosság számarányát, oktatási rendszert, gazdasági fejlettséget, a munkaerő szakképesítését, az ellátottság milyenségét és típusát, megközelíthetőséget. A kormány támogatni fogja azokat a helységeket, ahol az elmúlt 30 évben jelentősen csökkent a lakosság száma. Kolozs megye több szempontból is kiemelkedik az ország többi megyéihez, helységeihez viszonyítva: 30 településével a 6. helyen áll azok között a megyék között, ahol 1966-1998 között 30-50%-kal csökkent a lakosság száma, és országos viszonylatban itt található a legtöbb település (18), ahol a lakosságcsökkenés még az 50%-ot is meghaladta az említett időszakban. A 30-50%-os lakosságcsökkenés a Kolozs megyei községeknek 40,5%-át érintette, az ennél nagyobb csökkenés pedig 24,3%-át. Boros János alpolgármester elmondta, hogy miután 1990 után megszűntek az úgynevezett zárt városok, főleg az erdélyi városokban volt érezhető egy enyhe lakosságnövekedés. Meglepő, hogy feltűnnek olyan életképes községek is a lakosságcsökkenés miatt nyilvántartott helységek között, ahol vállalkozások is beindultak, mint például Várfalva és Magyarszovát. /Újvári Ildikó: Kolozs megyei helységek vezető helyen az elnéptelenedésben. Elkészült az ország területrendezési terve. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 28./A következő Kolozs megyei településeken csökkent 30-50%-kal a lakosság aránya: Kisesküllő, Járabánya, Magyarkályán, Kiskalota, Pusztakamarás, Magyarkapus, Katona, Mezőcsán, Kolozs, Doboka, Erdőfelek, Ördöngösfüzes, Magyarfráta, Magyargorbó, Kőrösfő, Oláhzsuk, Reketó, Magyargyerőmonostor, Szamosújvárnémeti, Mócs, Várfalva, Székelyjó, Kalotaszentkirály, Szépkenyerűszentmárton, Magyarszentpál, Magyarszovát, Tordatúr, Cege, Járavize. A lakosságcsökkenés meghaladta az 50%-ot: Ajtony, Kecsed, Jósikafalva, Alparét, Kolozsborsa, Buza, Kajántó, Csürülye, Magyarszarvaskend, Gyeke, Meregyó, Magyarpalatka, Páncélcseh, Magyarpeterd, Palackos, Récekeresztúr, Révkolostor, Borsaújfalu. /Szabadság (Kolozsvár), júl. 28./

2003. június 10.

A hétvégén két alkalommal is elhangzott vezető római katolikus egyházi személyiség szájából a kijelentés: az egyháznak politizálnia kell. Előbb a Julianus Alapítvány jún. 6-i díjkiosztó ünnepségén Csíkszeredában, dr. Czirják Árpád érseki helynök, Kolozs-dobokai főesperes beszélt a romániai magyarság válsághelyzetéről. Felhívta a figyelmet a demográfiai krízisre, az elöregedésre. Társadalmi méreteket öltött az elbizonytalanodás, nincs jövőkép, mondta, majd hozzáfűzve, hogy az egyházak is bezárkóztak a templomok falai mögé. Mindehhez gazdasági és politikai válság társul. Szintén ez alkalommal Tőkés László püspök fogalmazta meg: "Olyan társadalmat akarunk, amely megfelel Isten törvényeinek". Arra a - főként személye kapcsán - gyakran elhangzott kijelentésre, miszerint "az egyház ne politizáljon", Márton Áron római katolikus püspöktől vett idézettel válaszolt: "ez nem politika, itt az életünkről van szó". A jún. 7-i pünkösdszombati búcsús körmenetben dr. Jakubinyi György, a gyulafehérvári főegyházmegye érseke beszédében pedig egyértelműen fogalmazott: "Elhíresztelték azt, hogy az egyház nem politizál, ami azt jelentené, hogy az egyház egyszerűen átadja népének a jövőjét avatatlan kezekbe" - cáfolva az állítást. Hangsúlyozta: "az egyház nem csak a papokból áll, hanem az egyház mi vagyunk mindannyian, és hitvalló keresztény tagjai, akiket a közéletbe, a törvényhozásba állítottak, vagy a kormányrúd mellé. Az ő kötelességük, hogy az evangélium tiszta tanítását megvalósítsák a politikában. Ezért minden kereszténynek kötelessége politizálni, részt venni a politikai életben". Felszólította a híveket, "olyan jelöltekre szavazzanak, akik egyházunk, Istenünk törvényei és népünk jövője mellett állnak ki." E gondolatsorhoz kapcsolódik a ferences barát, Albert atya szentbeszédében megfogalmazott intés a közélet szereplőihez: "akár a kormányon vannak, akár a fórumban dolgoznak", "tartsanak párbeszédet egymással". Figyelmeztetett: "akinek a lelkében gyűlölet van, az nem jár az igazság útján, az nem jár az Isten útján". Világosan látszik, hogy a vezető egyházi személyiségek elégedetlenek a közállapotokkal, a keresztény erkölcsöktől távolodónak érzik a politikát. /Sarány István: Egyház és politika. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 10./

2003. július 16.

Közzétették a 2002-es népszámlálás Kolozs megyére vonatkozó végleges adatait. Kolozs megye lakossága 702 755 (az 1992-es népszámláláskor 736 301-et regisztráltak), ebből 472 622-en éltek városon (496 563). Az etnikai összetétel a megyében a következőképpen alakult: 79,39% román (77,59%), 17,40% magyar (19,85%), 2,82% roma (2,22%), 0,39% más nemzetiség (0,34%). Városi környezetben: 80,54 román (77,72%), 17,07% magyar (20,14%), 1,85% roma (1,65%), 0,54% más nemzetiség (0,49%). Városokra bontva: Kolozsvár - összesen 317 953 (328 602), ebből román 79,39% (75,65%), magyar 18,96% (22,78%), roma 0,95% (0,97%), más 0,70% (0,60%); Dés - összesen 38 437 (41 216), román 85,02% (82,73%), magyar 14,13% (16,56%), roma 0,67% (0,47%), más 0,18% (0,24%); Torda - összesen 55 887 (61 200), román 84,89% (84,34%), magyar 10,05% (11,62%), roma 4,84% (3,74%), más 0,22% (0,28%); Aranyosgyéres - összesen 26 823 (29 307), román 87,04% (86,05%), magyar 8,16% (9,68%); Szamosújvár - összesen 24 083 (26 277), román 79,90% (79,04%), magyar 16,97% (18,28%), roma 2,73% (2,18% ), más 0,40% (0,50%); Bánffyhunyad - összesen 9439 (9961), román 58,46% (56,45%), magyar 32,49% (35,83%), roma 8,97% (7,65%), más 0,08% (0,07%). A falusi lakosságra vonatkozó adatok: összesen 230133 (239738), román 77,01% (77,32%), magyar 18,09% (19,26%), roma 4,82% (3,39%), más 0,08% (0,03%). /Ö. I. B.: Hivatalos népszámlálási adatok. Települések etnikai összetétele. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 16/ Kolozs megyében tíz év alatt a magyarság részaránya 2,45%-kal csökkent. A megye hat városában a mérleg negatív. A 74 község közül azonban hivatalosan 32-ben nőtt a magyarok lélekszáma. Ezek a következők: Ajtony, Kisbánya, Jósikafalva, Alparét, Bonchida, Buza, Alsókosály, Mezőcsán, Csucsa, Csürülye, Sinfalva, Doboka, Magyarfráta, Nagyiklód, Körösfő, Reketó, Magyargyerőmonostor, Meregyó, Havasnagyfalu, Szamosújvárnémeti, Magyarpalatka, Magyarpeterd, Récekeresztúr, Riska, Székelyjó, Kalotaszentkirály, Szépkenyerűszentmárton, Magyarszentpál, Szék, Tordatúr, Bálványosváralja, Révkolostor. /Ürömben öröm: "magyarosodó" falvak. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 17./

2003. december 7.

Az ige szolgálatában címen kilenc pap prédikációi jelentek meg Oláh Dénes szerkesztésében, a kolozsvári Szent Mihály plébánia támogatásával. Homiliák az egyházi év vasár- és ünnepnapjaira, C év alcímmel gyűjtötték össze a kolozs-dobokai főesperességhez tartozó papok prédikációikat, segítségnek szánva azt paptestvéreiknek. /Az ige szolgálatában. = Vasárnap (Kolozsvár), dec. 7./

2006. január 28.

Hetvenhat év teltével újra láthatja G. Pataky Etelka festményeit a marosvásárhelyi közönség. A földbirtokosság annyi más képviselőjével együtt, ő is kényszerként kapta családjával lakhelyéül 1949. március 2-án a Bolyaiak városát. G. Pataky Etelka Dicsőszentmártonban született 1898. május 28-án, édesapja, Pataky Sándor ott volt főszolgabíró. Később, 1919-től 1944-ig Dobokán éltek, férje, Gidófalvy István birtokán. G. Pataky Etelka 1984. április 11-én halt meg, Dicsőszentmártonban temették el. Tehetségét korán felfedezték, külföldön tanult festeni. Budapesten 1917-ben felvették a Képzőművészeti Akadémiára. 1923-ban a nagybányai művésztelepen kapcsolódott be Thorma János szabadiskolájának tevékenységébe. Kiállításai egyre visszhangosabbakká váltak. Nevét, művészetét mára mégis elfelejtették. Mostani kiállításán látható, hogy kiváló portrétista volt. És az a magyarsárosi kúria is megjelenik a tárlaton, amelyet kitelepítésük után szétvert a hatóság. Egy ideje Magyarsáros kultúrotthona G. Pataky Etelka nevét viseli. /N.M.K.: G. Pataky Etelka hazatért. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 28./

2007. szeptember 12.

Szeptember 9-én, vasárnap hálaadó istentiszteletet tartott a Lóna-völgyi dobokai szórványgyülekezet. A jelenleg alig 9 lelket számláló reformátusság a maga erejéből, illetve az elszármazottak és néhány külföldi jótevő adományából teljesen felújította 1742-ben épült templomát. A zsúfolásig megtelt templomban – ahogy ezen a vidéken természetes – együtt örvendezett a kisszámú magyarság és a helyi ortodox románság is. Vetési László lelkész szórványügyi előadó felidézte, Dobokának eddig három történelmi temploma enyészett az elmúlt évszázadok viharaiban (egy a vármegyének is nevet adó Doboka várában, a másik kettő a Boldogasszony és a Szent-Erzsébet nevére szentelt templom), amíg a régi köveiből újjá épülhetett a mostani. Tőkés Ferenc, a kendilónai missziói gyülekezet és egyben Doboka beszolgáló lelkésze köszöntötte az egybegyűlteket, majd a gyülekezet történetét és a felújítási munkálatokat ismertette. Dr. Székely Árpád, a Kolozsvári Református Kollégium igazgatója a missziói kör falvainak kevéske hívéből színvonalas alkalmi kórust szervezett. Kendilóna, Magyarköblös és Doboka hívei énekekkel örvendeztették az egybegyűlteket. /V. J. : Doboka. Templomszentelés a kilencfős gyülekezetben. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 12./

2008. május 30.

Egy letűnt világ akvarellbe, olajba álmodott színes emlékei – kastélyok, udvarházak, műemlék épületek, templomok, utcarészletek, kisgyerek- és felnőttportrék, s köztük az alkotó önarcképe, az elegáns, szép festőasszonyé – láthatók a Bolyai téri unitárius templom tanácstermében. Gidófalviné Pataky Etelka élete a külföldön illetve Budapesten elkezdett tanulmányok után a felhőtlen jólétből vezetett a kilakoltatás nehéz éveibe. Dicsőszentmárton, Magyarsáros, Doboka, majd Marosvásárhely között telt el az élete, miközben a festés a nincstelenség mindennapjaiban is elkísérte. Az életmű, amelyet ez idő alatt alkotott, a történelem viharaiban elveszett darabok ellenére is számottevő. Ennek néhány darabját hozták el a hozzátartozók második alkalommal Marosvásárhelyre. A virágos verandák festőasszonyát Bölöni Domokos ajánlotta az érdeklődők figyelmébe. /(bodolai): Virágos udvarházak festőasszonya. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 30./

2009. február 13.

Egy várost nem feltétlenül a nagysága teszi érdemessé arra, hogy írjanak róla. Ez érvényes a Kis- és Nagy-Szamos összefolyásánál fekvő, nem nagy lélekszámú, nem nagy kiterjedésű Désre is, melyet története, sajátosságai tesznek figyelemre méltóvá. Ez derül ki Huber András kötetéből (Összefutó utak. Hely- és művelődéstörténeti tanulmányok Désről. Stúdium Könyvkiadó, Kolozsvár). Kádár József 1900-ban megjelent Szolnok-Doboka vármegye monográfiája, Szabó T. Attila 1937. évi (Dés helynevei) és 1943. évi tanulmánya (Dés települése és lakossága) után azt hihetnők, hogy a városról mindent megírtak. Több évtizedes szünetet követően azonban Huber András tevékenysége ennek ellenkezőjét bizonyítja: 1980 októberében–novemberében 11 folytatásban Dési séták című írását a korabeli kolozsvári napilap, az Igazság közölte – a néhány hónappal későbbi terjedelmesebbet a cenzúra már nem engedélyezte –, hat évvel ezelőtt közreadta Város az időben. Dési helytörténeti séták című kötetét, az idén pedig megjelent említett könyve. Dés (kiejtése [dézs]) a közelében levő désaknai sóbánya és az itt – amint a kötet címében is áll – összefutó utak miatt fontos település volt már a honfoglalást követő időben. A 17. században Dés egy ideig fejedelmi székhely. I. Rákóczi György és fia nem egyszer itteni palotájából kormányozta Erdélyt. A szerző egyik érdeme, hogy minden részletre kiterjedően beszámol Móricz Zsigmond 1941. májusában történt dési látogatásáról, és teljes terjedelmében közölte a ma már hozzáférhetetlen helyi Vármegyei Közéletben megjelent, Körkép című, lényegében ismeretlen írását. Ebben Móricz említést tesz a dési hetivásárról, a vásári népről. „A magyarokat meg lehet ismerni a mosolyukról és a fejtartásról. Olyanok, mint akik otthon vannak. Tehát rögtön otthon vagyok közöttük. Annyira otthon, hogy egészen úgy érzem, mintha a jászberényi piacon vagy a mátészalkain, vagy a hódmezővásárhelyin volnék, akárkivel állok szóba, magyarral: magyar. Még a köhintésük is ugyanaz. De a beszédjük csak hangokban és jelentésben az, már a fonétikában van valami más. Ősibbek. Soha nem hittem volna, hogy Tamási Áronék nem valami stilizált nyelven beszélnek: de a vonatban egy félóráig álmélkodva hallgattam, hogy a magyar legény a pajtásának micsoda csudanyelven meséli el egy kártyázásának a történetét, szóról szóra, ki mit mondott, s bé s ki, s ügen s nem. Ez az s betű vagy hang, ez olyan, mint a malter, ez mindent összeköt és végigsuhog: ez a gondolkodási pillanat, ez a faji közösség, ez az a divatos daróc, amiben járnak, s amire nem röstellik a finom hímzést még rárakni, bár azon meg nem látszik. S azzal is csak annyi, mint anélkül, s lám, mégis teszik rá” – írta Móricz Zsigmond. A kolozsvári színészek már 1804-ben fölkeresték Dést. 1886-ban felépült a Szolnok-Doboka vármegyei Nemzeti Színház. Ezután az öntevékeny együttes átadta helyét a hivatásos színészeknek. A 2002. évi népszámlálás szerint Dés 38 437 lakosának 14,1 százaléka, 5420 magyar. 1940 és 1945 között újra működött a Szolnok-Doboka megyei Nemzeti Színház. 1945-től ismét mozi lett. /Asztalos Lajos: Dees és Dés, az utak kereszteződésénél. = Krónika (Kolozsvár), febr. 13./


lapozás: 1-8




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998