udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 41 találat lapozás: 1-30 | 31-41
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Helymutató:

1994. november 8.

Egeres faluban 1944. október 22-én vagy 24-én a helybeli románok néhány idegen önkéntessel együtt 16 magyar ember öltek meg szörnyű kínzás után, volt, akinek szöget vertek a fejébe. Törvényszék elé idézték a gyilkosokat, akiket azután 1946-ban kiengedtek, felmentve mindnyájukat. A koronatanút, Gombos Mózsit elüldözték a faluból, elmenekült Csehszlovákiába. /Szabadság (Kolozsvár), nov. 8./

1994. november 23.

Nov. 23-án az erdélyi történelmi egyházak a kolozsvári Szent Mihály templomban gyászistentiszteletet tartottak az elmúlt 75 év tömeggyilkosságainak és elhurcolásainak áldozatául esett erdélyi magyarok emlékére. A megjelentek között volt Markó Béla és Takács Csaba is. Dr. Csetri Elek történész megemlékezésében hangsúlyozta, hogy a tudományos számbavétel a politikamentes történetírás feladata lenne. Felolvasták az ismert áldozatok névsorát. Az elmúlt időszakban nem volt szabad emlékezni Szárazajta, Gyanta, Kőröstárkány, Kishalmágy, Magyarremete, Csíkszentdomokos, Csíkkarcfalva, Csíkdánfalva, Egeres, Földvár, Tg-Jiu, Baragan, Duna-csatorna, Máramarossziget, Jilava, Nagyenyed ártatlan mártírjaira. - Meg kell mutatnunk, hogy mi nem vagyunk bűnös nemzet, elnyomott kisebbség vagyunk, amely élni akar és Isten segedelmében bízva jogaiért, életéért és jövőjéért harcol - mondta Tőkés László püspök. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 26-27./

1994. november 30.

A Magyarok Világszövetsége okt. 21-22-i ülésén megszavazta az Erdélyi Magyar Kezdeményezés RMDSZ-platformnak a szóvivője által tett előterjesztését, hogy emlékezzenek meg a Maniu-gárdisták által ötven éve meggyilkolt többszáz magyarról. Ezt a "rommagyarok" által folyamatosan pokolra kívánt Katona Ádám terjesztette elő. Meggyászoljuk-e mi is "elpusztított ártatlan elődeinket, testvéreinket?" teszi fel a kérdést Dénes László. Megkondult-e a harang a Beszterce-Naszód megyei Bethlenben, Mezőerkeden, a Bihar megyei Gyantán, Magyarremetén, Tenkén, a Brassó megyei Négyfaluban, Földváron, a Fehér megyei Váralmáson, a Hargita megyei Csíkdánfalván, Csíkkarcfalván, Csíkszentdomokoson, Gyergyószentmiklóson, Maroshévízen, a Kolozs megyei Bánffyhunyadon, Egeresen, Fejérden, Gyéresszentkirályon, Kajántón, Kendilónán, Kolozsvárott, Magyarderzsén, Magyarpalatkán, Ördögkeresztúron, Ördöngösfüzesen, Péncélcsehen, a Kovászna megyei Szárazajtán, Hídvégen, a Maros megyei Dicsőszentmártonban, Kisnyulason, a Szilágy megyei Kispetriben, Magyarzsomboron? /Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 30./

1996. március 8.

Kolozsváron ülésezett az RMDSZ székházában a Megyei Ügyvezető Tanács (MÜT). Molnos Lajos Kolozs megyei RMDSZ-elnök elmondta, hogy a tanácskozáson szó volt a március 15-i ünnepségek megszervezéséről. A tervek szerint Kolozsváron megkoszorúzzák a Petőfi Sándor- és Nicolae Balcescu-emléktáblákat, a színházban színvonalas előadást tekinthetnek meg az érdeklődők, majd a Farkas utcai templomban ökumenikus istentiszteletet tartanak. - A helyhatósági választásokkal kapcsolatosban Tordán, Aranyosgyéresen, Szamosújváron, Désen, Bánffyhunyadon, valamint az említett helységek vonzáskörzetében is sikerült összeállítani az RMDSZ jelölőlistákat. Főleg azok a falvak, amelyek semmilyen központhoz nem tartoznak, valamint Egeres és környéke okoznak gondot. /Vidéken is összeállították a jelölőlistákat. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 8./

1999. március 18.

Megtartották Kolozsváron a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság hagyományos díjkiosztó ünnepségét. Venczel Árpád szobrászművészt Kós Károly-emlékéremmel, Dávid István orgonaművészt /a Műemlék orgonák Erdélyben című könyv szerzőjét/ Debreczeni László-emlékéremmel, Miklósi Sikes Csabát Veress Ferenc-emlékéremmel tüntették ki. Miklósi Sikes Csaba /sz. Egeres, 1947/ kultúrtörténész mérnöki diplomát szerzett, a Kolozs Megyei Tervező Intézetnél Kolozsvár épületeivel foglalkozott. Szamosújvár épületeivel is foglalkozott, s e város kapcsán az örménység is érdeklődési körébe került. A fényképészet is érdekelte, továbbá Kalotaszeg. A Korunk Galéria kiállításairól rendszeresen tudósított az akkori Igazság napilapban. A nyolcvanas években elkészítette a Házsongárdi temető térképét. Miklósi Sikes Csaba 1989-ben Magyarországra költözött, Sümegen telepedett le, ahol a városi múzeum szervezője, igazgatója lett. Továbbképezte magát, 1995-ben Miskolcon művészettörténeti diplomát szerzett, Erdély köztéri szobrairól írta diplomamunkáját. Jelenleg készül a doktorátus megszerzésére, az erdélyi fényképezés történetéről szól disszertációja. /Szabadság (Kolozsvár), márc. 18./

1995. október 3.

Borbély László képviselő okt. 3-án napirend előtti felszólalásában a négypárti koalíció törvényhozói működésére hívta fel a figyelmet, a demokráciát veszélyeztető törvényekre, amelyek a rendőrállam felé sodorják az országot. Említette a Btk. módosítását, az államtitok védelmét, azt, hogy a kormány önkényesen kisajátítja intézmények, kereskedelmi társaságok tulajdonát az állami protokoll számára, ugyanakkor késleltetik egy sor fontos törvény elfogadását, így a közvagyonról, a helyi pénzügyi gazdálkodásról, az ombudsmanról, az egyházi vagyonról, de szükség van a nemzetiségi törvényre is. - Ugyanezen a napon az RMDSZ képviselőházi frakciója törvénytervezetet nyújtott be Egeres, Csíkszentdomokos, Szárazajta, Gyanta és Magyarremete mártírtelepüléssé nyilvánítására. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), okt. 3., 631. sz./ A felsorolt helységekben 1944 őszén román szabadcsapatok ártatlan magyarokat gyilkoltak meg.

1995. július 19.

Bukarestben nagyszabású kiállítást rendeztek a fasizmus észak-erdélyi áldozataira emlékezve, ugyanakkor a transznisztriai, dorohoi és egyéb deportálásokról, kivégzésekről, a iasi pogromról, a földvári tábor többezer áldozatáról, az 1944-es szárazajtai, csíkszentdomokosi, egeresi, magyarremetei, gyantai gyilkosságok ártatlan magyar áldozatairól nem tettek említést. Sipos János volt politikai fogoly, a LADO vezetőségi tagja a 45 éves diktatúra áldozatairól írt: több mint 200 ezer halottja van a kommunista diktatúrának. Az utóbbi időben igyekeznek csökkenteni a volt szekuritate felelősségét. A Tele ABC tévé adásában Tabacariu vezérőrnagy és Ratiu ezredes, a volt politikai rendőrség tagjai azt bizonygatták, hogy manapság lebecsülik a Securitate "hazafias jellegű megtorlásait". Hazafias megtorlás volt-e, hogy a szovjet megszállás elől Romániába menekült besszarábiai és bukoviniai "testvéreket" Dalgára deportálták, kegyetlenül vallatták, sokat közülük Szibériába vittek. A hazafias dalokat tanító tanárokat a diákokkal együtt véresre verték. Petre Roman a francia televízióban úgy nyilatkozott, hogy "Romániában a múlt rendszerben csak mintegy tízezer politikai foglyot tartottak nyilván." Valójában csak 1949 és 1962 között 100 128 politikai per zajlott. 1962-től a politikai pereket köztörvényesnek álcázták. Sipos Jánosról volt cellatársa a Cuvantul Liber hasábjain így számolt be: 45 napig bilincsben tartották. "Mi segítettünk, hogy vécére tudjon menni, és kanállal etettük, mert a keze hátra volt kötve. Egy és fél hónapig verték őt." Kun András volt szekustiszt rendkívül kegyetlenül vallatott, elektromos árammal, majd gúzsba kötve verte az áldozatokat, a Dobra községbeli Sipos testvéreket halálra kínozta. Most pedig így vall: "A nyugdíjamat megérdemlem. Teohari Georgescu volt belügyminiszter rendeletet adott ki, hogy a politikai foglyok kihallgatását éjjel végezzük. Elképzelhető, hogy milyen nehéz és főleg fárasztó munka volt! Gondolják, hogy könnyű éjjeleken át talpon állni, órák hosszat verni és másnap elviselni a kezek fájdalmát?" /Erdélyi Napló (Nagyvárad), júl. 19./

2000. december 8.

A háborús veteránok, hadifoglyok kárpótlására vonatkozó 2000. évi 189. számú törvény azon román állampolgároknak nyújt kárpótlást, akiket 1940. szeptember 6. és 1945. március 6. között nemzetiségi mivoltuk miatt üldöztek. A törvény kezdeményezője, Kerekes Károly parlamenti képviselő szerint a kérdésnek rendkívüli történelmi és politikai jelentősége van, hiszen ezáltal Romániában a törvényhozás szintjén ismerték el azokat a sérelmeket, amelyeket az erdélyi magyarság szenvedett el az akkori román hatóságok részéről. Ez a törvény kárpótlást nyújt azon áldozatok túlélő házastársának, akik a szárazajtai, csíkszentdomokosi, gyergyói, egeresi és gyantai vérengzések áldozatai voltak 1944 őszén, valamint azon személyeknek, akiket zsidó származásuk miatt koncentrációs lágerekbe hurcoltak. A dél- erdélyi magyar közösség számos tagját, főként értelmiségieket és diákokat a Tirgu Jiu-i internálótáborba hurcoltak 1944-ben. A törvény értelmében ezek a személyek is kárpótlásban részesülnek, vagy ha már nem élnek, a túlélő házastársaik jogosultak erre. A törvény értelmében az érintett személyek havi 130.000 lejes juttatásban részesülnek minden, fogságban, deportálásban, kényszerlakhelyen töltött évért. A kényszermunkára hurcoltak havi 55.000 lejes juttatásban részesülnek minden letöltött év után. Ugyanennyit kapnak a halálvonatok túlélői. Az érintett személyek több kedvezményt kapnak, úgymint ingyenes orvosi ellátást, díjmentes utazást a közszállításban, 6 menet-jövet vasúti utazást I osztályon. Évente 1 alkalommal ingyenes kezelési jegyet kapnak, mentesülnek a rádió és televízió bérleti díjának fizetése alól, előnyt élveznek a telefon bekötésénél, és nem kell fizetniük a bérletért, kérésükre díjmentesen sírhelyet biztosítanak. A kérések benyújtási határideje 2001. március 31. - Ez nem egyenlő a nyilvános bocsánatkéréssel, mégis nagy jelentősége van, hiszen törvényszinten ismerték el azokat az atrocitásokat, amelyeket az erdélyi magyarság szenvedett el az akkori román hatóságok részéről - nyilatkozta Kerekes Károly képviselő. /Antalfi Imola: Újabb kárpótlási törvény. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 8./

2001. január 12.

Az USA bukaresti nagykövete, James Rosapepe bejelentette: újabb tizennégy romániai települést jelöltek ki arra, hogy új munkahelyek teremtésében amerikai segélyben részesüljenek. Eddig huszonegy ilyen település volt, amelyekben sok, a privatizáció és a ráfizetéses állami vállalatok bezárása nyomán munkanélküliekké vált személyt juttattak munkalehetőséghez. A 14 település közül erdélyi a következő: Petrilla (Hunyad), Karánsebes (Krassó-Szörény), Óradna (Beszterce-Naszód), Borsabánya (Máramaros), Kézdivásárhely (Kovászna), Kudzsír (Szeben). A DEL-program keretében előzőleg támogatásban részesült települések közül erdélyiek: Brad (Hunyad), Nagydisznód (Szeben), Alsóvisó (Máramaros), Marzsina (Temes), Nagyenyed (Fehér), Szászváros (Hunyad), Székelyudvarhely (Hargita) és Egeres (Kolozs). /DEL-program: Újabb 14 település kap USA-segélyt. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 12./

2001. május 7.

Negyedik alkalommal ünnepelik Jegenyében a falu szülöttét, Kájoni János XVII. századi ferences szerzetest. A római katolikus templom bejáratánál emlékmű, a templomban Gonda György Károly tervei alapján Pécsi L. Dániel által készített, tavaly leleplezett emléktábla tiszteleg a neves orgonista, orgonakészítő, zeneszerző emlékének. A hagyományosan május elején megszervezett Kájoni János Emlékünnepség évről évre gazdagabb és érdekesebb. A népes ünneplő sereghez szólt a Kájoni-emléktábla készítője, Pécsi L. Dániel, a kőrösfői Rákóczi Szövetség tagja, Jegenye tiszteletbeli díszpolgára, továbbá Fekete P. P. János egeresi polgármester, Pillich László a Heltai Alapítvány elnöke és Szabó László a magyar Ifjúsági és Sport Minisztérium államtitkára. /Kájoni Jánosra emlékeztek Jegenyén. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 7./

2001. május 19.

Máj. 18-án Kolozs megyei magyar polgármesterek, alpolgármesterek, önkormányzati képviselők találkoztak a Torda melletti Harasztoson. Jelen voltak Mikeháza, Magyarnagykapus, Magyarszovát, Kalotaszentkirály, Kolozs, Tordaszentlászló, Kisbács, Mócs, Egeres, Kőrösfő, Várfalva, Harasztos és Kolozsvár önkormányzati képviselői. A megbeszélés napirendjén az újonnan megjelent jogszabályok, illetve a településeken felmerülő sajátos problémák megvitatása szerepelt. Boros János, Kolozsvár alpolgármestere arra kérte a jelenlévő önkormányzati képviselőket, hogy alkalmazzák a helyi közigazgatási törvényt. /Valkai Krisztina: Kolozs megyei önkormányzati képviselők találkozója Harasztoson. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 19./

2001. július 21.

A Kolozs megyei polgármestercsoport magyarországi látogatásának talán legfontosabb jelentősége a megrögzött történelmi nézeteltérések feloldására tett első lépés, számolt be Fejér megyei látogatásáról Fekete P. P. János egeresi polgármester. Figyeltek arra, hogy a román anyanyelvű polgármestereknek kollégáik tolmácsolhassanak. /K. E.: Fekete P. P. János szerint Legfontosabb a történelmi feszültség oldása. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 21./

2001. december 13.

Alig jelentek meg, máris kiegészítésre szorulnak a helyi közigazgatási törvény végrehajtási rendelkezései. Kolozs megyében tíz olyan település maradt hivatalos magyar elnevezés nélkül, ahol a magyar nemzetiségű lakosság meghaladja a törvény által előírt minimális húsz százalékot. Kimaradt Egeres gyártelep (26 százalékban magyar nemzetiségű lakosság), Magyarkapus (88,6 százalék), Magyarkiskapus (56,4 százalék), Szásznyíres (60,1 százalék), Tordaszentmihály (28,9 százalék), Várfalva-Aranyosrákos (76,6 százalék), Kalotaszentkirály-Zentelke (84,5 százalék), Szépkenyerűszentmárton (62,5 százalék), Dombokfalva (85,9 százalék) és Detrehemtelep (74,2 százalék). A Román Akadémia által jóváhagyott magyar elnevezések nem minden esetben egyeztek az illető település történelmi megnevezésével, emiatt az RMDSZ korrigálásokat javasolt. /Kerekes Edit: Magyarkapus is lemaradt a település-névjegyzékről Magyarkapus is lemaradt a település-névjegyzékről. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 13./

2001. december 20.

A Szabadság körkérdéséből kiderül: a Kolozs megyei vegyes lakosságú falvak többségében még nincsenek kitéve a kétnyelvű táblák. Több faluban a táblák feltevésével a jövő év elejére várnak, másokban viszont nem is hallottak a kormányrendeletről. Az is gondot jelent, hogy Román Akadémia által kibocsátott helységnévjegyzékről tíz Kolozs megyei település (Egeres gyártelep, Magyarkapus, Magyarkiskapus, Szásznyíres, Tordaszentmihály, Várfalva-Aranyosrákos, Kalotaszentkirály-Zentelke, Szépkenyerűszentmárton, Dombokfalva és Detrehemtelep) lemaradt. Néhány településen még a kormányrendelet megjelenése előtt föltették nemcsak a kétnyelvű településnév-táblát, hanem a magyar nyelvű feliratokat is. Kolozsváron továbbra sem lesznek kétnyelvű feliratok, mivel Gheorghe Funar továbbra sem hajlandó alkalmazni a közigazgatási törvényt. Kolozs megye az egyetlen, amely még nem küldte el a törvény hatálya alá eső helységnevek jegyzékét. /Kónya Klára, Máté Erzsébet: Kétnyelvű tábla-körkép Kolozs megyében. Sok helyen nem fért be a költségvetésbe. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 20./

2002. július 10.

Aránylag ismert történelmi tény a mintegy hetvenezer romániai német 1945-ben történt oroszországi deportálása, de kevesen tudnak nálunk arról, hogy románok már 1944 végén is hurcoltak el ártatlan embereket, németeket és magyarokat egyaránt. Mi lett a hírhedt földvári láger foglyainak sorsa? Kik voltak a "halál önkénteseiként" emlegetett Maniu-gárda tagjai? Mi történt Szárazajtán, Csíkszentdomokoson és Egeresen? Ezekre a kérdésekre válaszol Boros Ernő Mindennap eljött a halál című könyve, az Otthonom, Szatmár megye sorozat 15. kötete. A Szent-Györgyi Albert Társaság és az EMKE Szatmár Megyei Szervezetének gondozásában megjelent kiadvány a szatmárnémeti Europrint Kft. nyomdájában készült. /B. É.: Könyvismertető: "Mindennap eljött a halál". = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), júl. 10./

2002. július 22.

1910-ben Kolozsvár lakosságának 96%-a magyar ajkú volt, és a 2002-es népszámlálás adatai szerint ez az arány 18,86%-ra süllyedt! Emellett senki nem állhat tovább közömbösen, írta dr. Újvári Ferenc, hanem minden Kárpát-medencei állampolgár kiáltsa világgá: tűz van, égünk, pusztulunk, ha nem tesszük meg a szükséges intézkedéseket. "Az elmúlt 81 év alatt hány magyar ajkú román állampolgárt mészároltak le Szárazajtán, Egeresen stb.? Hányan haltak meg az óromániai börtönökben ártatlanul, például Zsilaván? Hány magyart hoztak olyan helyzetbe szélsőséges-nacionalista polgártársaink, hogy elhagyják hazájukat, szülőföldjüket? Hányat kényszerítettek teljes asszimilációba? Hány magyart sodortak öngyilkosságba? Az eltávozottak lakóházaiba milyen létszámú állampolgárokat telepítettek be Óromániából a Kárpát-medencébe, azokat is kényszerítve elhagyni saját otthonaikat és szülőföldjüket?" A cikkíró emlékeztetett az 1918. december 1-i Gyulafehérvári Határozatra. /Dr. Újvári Ferenc: "...E fiúkért valaki felelős..." = Szabadság (Kolozsvár), júl. 22./

2002. november 12.

Négy falu hátrányos helyzetű elemistáit tanították írni-olvasni, az Etnokulturális Kisebbségek Forrásközpontja programjának keretében. A roma, magyar, román és ukrán gyerekek a Kolozs megyei Egeres-Gyártelep, a Szilágy megyei Kémer, az Arad megyei Temesfűzkút, a Szatmár megyei Mikola falvak lakói, akiket a szülők nehéz anyagi helyzete miatt a tanulás abbahagyásának a veszélye fenyeget. Az elemisták hetente kétszer találkoztak a tanítóval. /(borbély): Írni és olvasni tanulni otthonos környezetbe. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 12./

2003. február 15.

Febr. 14-én Egeresen tartották Kolozs megye magyar polgármestereinek és alpolgármestereinek kéthavonta szervezett találkozóját. Útjavítás, földgáz, telefonhálózat, mezőgazdasági támogatások, erdő- és földproblémák, helyi hivatalos szervek visszaélései, az önkormányzati autonómia korlátai, ezek voltak a témák. /Magyar polgármesterek találkoztak Egeresen. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 15./ Az egeresi megbeszélésről Eckstein-Kovács Péter szenátor elmondta: az egybegyűltek elégedetlenek, mert egyre több feladat hárul a helyi tanácsokra, az anyagi források pedig elégtelenek ezeknek az ellátására. A büntetőtörvénykönyv tervezete szerint, ha valaki a nemzetet, illetve a nemzet elismert hőseit kritizálja, bűncselekménynek tekinthetik. Az Európai Unióval kapcsolatban a szenátor, az RMDSZ-szel egyetértve, a következő javaslatokat fogja előterjeszteni: az emberi jogok fejezetnél jelenjen meg a nemzeti kisebbségek jogaira vonatkozó rész; iktassák be a vallási és nyelvi sokféleséget is, valamint szerepeljen az EU-hoz tartozó országok polgárainak kulturális, nyelvi és vallási védelme is. /Köllő Katalin: Körvonalazódik az alkotmánymódosítás tervezete. Javaslatok az EU leendő alkotmányába. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 15./

2003. február 17.

Febr. 15-én Egeresben találkoztak Kolozs megye magyar polgármesterei és alpolgármesterei, szenátorai és képviselői. Az ilyen megbeszéléseket kéthavonta tartják. Kónya-Hamar Sándor, a Kolozs megyei RMDSZ elnöke problémaként említette az egészségügy helyzetét: a községek, de még a megyei jogú városok is orvoshiánnyal küszködnek, vagy az ingázó orvosok problémáival szembesülnek, képtelenek lakást biztosítani a kiköltözni hajlandó személyzetnek, gyógyszertárak hiánya nehezíti meg a betegek helyzetét. Eckstein-Kovács Péter szenátor úgy értékelte, politikai hiba volt az RMDSZ tiszteletbeli elnöki tisztségének megszüntetése, ugyanakkor kijelentette, hogy a nagypolitikán túl az Egeresen összegyűlt elöljáróknak elsősorban Kolozs megye magyar érdekeit kell szem előtt tartaniuk. A találkozón panaszáradat fakadt a földterületek osztályozása, parcellázása kapcsán, a gazdák tulajdonában lévő földterületek bevallását illető bürokratikus rendszer lehetetlensége. A falusi gazdák közül igen sokan nyűgnek érzik a földet, amelynek megmunkálására erejük és eszközeik sincsenek, ezért szabadulni szeretnének tőle. Egyesek szerint az egyházak bekapcsolódhatnának a földvásárlásba, Eckstein szenátor földalap létrehozását, részvények kiosztását javasolta. Kovács István, Magyargorbó alpolgármestere elmondta, a polgármesteri hivatalban mindmáig kurblis telefont használnak, Both György mákófalvi tanácsos 265 letett kérvényről számolt be, amelyre mindeddig azt a választ kapták, hogy nincs megfelelő kapacitás. Farkas Ferenc, Magyarkályán alpolgármestere és Domokos László, Magyarszovát polgármestere a helyi rendőrség önkényességét kifogásolta. /K. E.: A vidéki elöljárókon csattan az ostor. Polgármester-találkozó Egeresen. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 17./

2003. június 24.

A Szilágyság, afféle RMDSZ-közlöny nem fogadta el kistestvérét, a Szilágysági Vidéki Naplót, a vidéki naplócskát. Ez utóbbi, a "polgári hetilap" reményteljes egy év után egyszemélyes internetes újság lett. Olyan értelemben, hogy szinte csak a világhálóról letöltött anyagokat publikál. Az impresszumban szereplő személyek soha nem írnak a hetilapba, mert Nagy István Németországban van, Brebán Mircea karikaturistaként próbál boldogulni, Kaszta István a nagybányai Erdélyi Féniksnek ír, Soica Erika vendégmunkásként pincérkedik valamerre, Vér István egeresi nyugdíjas - szóval "nem érnek rá" közreműködni. A Szilágysági Vidéki Napló 2003-as évkönyve írta, hogy: "Mindkét szilágysági hetilapon meglátszik a mesterember keze munkája, az egyiket egy villanyszerelő, a másikat egy mérlegjavító csinálja". A Szilágyság idei 23. számában megjelent Fórumok című minden mondatából az ellenszenv, a gyűlölet érződött a magyar nemzeti önkormányzat megteremtéséért küzdők irányába. A Szilágyság gyakran ad teret az egyoldalú, konfliktustápláló, pártos elfogultságnak. /Papp Lajos: A szilágysági sajtó két hajója. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jún. 24./

2003. szeptember 1.

A Nagy-Románia Párt (PRM) a képviselőház művelődési bizottságában a Fájdalom Múzeumának létrehozását kezdeményezi Kolozsváron. A párt szerint a múzeumban mindazoknak a románoknak, zsidóknak és más nemzetiségűeknek állítanának emléket, akik a Horthy-rendszer áldozatai voltak. Márton Árpád, az RMDSZ képviselője erre a hírre megjegyezte: Ha a leendő múzeumban helye van a szilágyippi és ördögkúti tragédiának, akkor helye van ott Szárazajtának és Csíkszentdomokosnak, de Földvárnak is, és minden olyan helynek és történetnek, amely Erdély népeinek szenvedését okozta. A kezdeményező PRM-s Radu Ciuceanu képviselő szerint a múzeumban azoknak a románoknak, zsidóknak és más nemzetiségűeknek állítanának emléket, akik a Horthy-rendszer áldozatai voltak. A művelődési bizottság döntése szerint nem terjesztenek a képviselőház elé törvénytervezetet, ehelyett a bizottság javaslatot tesz Razvan Theodorescu kulturális miniszternek, valamint Kolozs megye tanácsának a Fájdalom Múzeuma létrehozásáról a Kolozsváron működő Erdélyi Történelmi Múzeum keretén belül. Márton Árpád, a művelődési bizottság tagja elmondta: "Semmi esetre sem lehet szó olyan múzeumról, amely csak a Horthy-rendszer alatt és csak a románok és a zsidók szenvedéseinek és meghurcoltatásának állít emléket. Erdély valamennyi népe és nemzete szenvedett a második világháborúban, akárcsak a történelem más pillanataiban, következésképpen Erdély valamennyi népének meghurcoltatását és fájdalmát be kell mutatni a leendő múzeumban". 1940 szeptemberében tragikus esemény helyszíne volt a Szilágy megyei Ördögkút és Szilágyipp. A második bécsi döntés nyomán bevonuló magyar honvédekre lőttek a helyi románság köréből orvlövészek, egy esetben pedig almáskosárba rejtett gránát robbant fel, és okozta több honvéd halálát, illetve sérülését. Megtorlásul a magyar tisztek egyike, bizonyos Szabó főhadnagy tömeggyilkossággal válaszolt, a megtorlásnak több román férfi, nő és gyermek esett áldozatául. Szárazajtán 1944. szeptember 26-án a gyilkosságairól és fosztogatásairól hírhedté vált Maniu-gárda rendezett vérfürdőt, amelynek során a helyi iskola udvarában a fegyverek segítségével összeterelt falustársak szeme láttára két székely férfit lefejeztek, további tizenegyet, köztük egy nőt agyonlőttek. Hasonló mészárlást rendeztek a gárdisták 1944. októberében Csíkszentdomokoson, ahol tizenegy székelyt, köztük egy 86 éves öregasszonyt lőttek agyon a Gábor-kertben. A Kolozs megyei Egeresen, a Bihar megyei Kőröstárkányban és Gyantán is több magyart végeztek ki román fegyveresek. Gyantán hiába kérte az egyik román férfi a kivégzést vezénylő Bride kapitányt: engedjék szabadon magyar feleségét és gyermekét, hiszen ő román, a tiszt hajthatatlan maradt. Amikor pedig a román férfi kijelentette, hogy akkor őt is lőjék agyon övéivel együtt, a tiszt őt is kivégeztette. Kőröstárkányban szintén 1944 őszén tisztázatlan körülmények között ismeretlenek megöltek egy román tisztet, megtorlásként a Maniu-gárda a falu és a szomszédos Kisnyégerfalva magyar férfijait gyanúsította. "Álljanak ki azok a románok, akik felelősséget vállalnak a magyarok ártatlanságáért" - szólította fel a falubelieket a román parancsnok, látván a megrémült magyarokat. Senki nem állt ki. Erre román szomszédjához fordult az egyik "letartóztatott" magyar férfi: "Marian, hát együtt gyermekeskedtünk, együtt nőttünk fel, jól ismersz, mi rosszat tettem én? " "De magyar vagy" - válaszolta a szomszéd, és Egyed Mihályt falustársaival együtt kivégezték. A második világháború magyar golgotái voltak még azok az internálótáborok, ahol teljesen ártatlan civilek ezreit tartották fogva, és százak vesztették életüket. Ilyen volt a focsani-i, corbeni-i, Tirgu Jiu-i, Rimnicu Sarat-i, caracali láger, ahol a dél-erdélyi magyarság szellemi-gazdasági elitjét tartották fogva, és itt is hunytak el emberek. Földváron 1942-45 között működött a haláltáborként elhíresült láger. Az 1944. augusztus 23-i román átállásig szovjet állampolgárságú embereket tartottak itt fogva, akik közül többen elhunytak. 1944. augusztus 23. után magyar és német hadifoglyok mellett észak-erdélyi magyar és sváb polgári személyek ezreit internálták az Olt-parti lágerbe, ahol az eddig napvilágra került adatok szerint több mint 320-an, elsöprő többségben magyarok vesztették életüket éheztetés és járványos betegségek nyomán. A földvári haláltáborban történtekre a szomszédos Hídvég református parókiáján korabeli fényképekből, levelekből és tárgyakból álló kiállítás emlékeztet. /Benkő Levente: A háború okozta szenvedés mindenkinek fáj. = Krónika (Kolozsvár), szept. 1./

2002. február 14.

Március elején letelik a helyi közigazgatási törvény szabta kilencven napos határidő, amíg a polgármesteri hivataloknak ki kell függeszteniük a kétnyelvű helységnévtáblákat. A jogszabály végrehajtásáért az RMDSZ és a kormánypárt által megkötött legújabb együttműködési megállapodásban is garanciát vállaltak. Kolozs megyében 85-re tehető azon települések száma, ahol a magyarság aránya meghaladja a húsz százalékot. Ebből 11 település neve (Egeresgyártelep, Ajtony, Magyarkapus, Szásznyíres, Tordaszentmihály, Várfalva-Aranyosrákos, Kalotaszentkirály-Zentelke, Szépkenyerű-szentmárton, Dombokfalva és Detrehemtelep) még tisztázásra vár, ezért nem szerepelt a Hivatalos Közlönyben megjelent településnévjegyzéken. Bitay Levente, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének ügyvezető elnöke kérdésünkre elmondta: tudomása szerint eddig csak Magyarszováton készült el a törvényszabta modellnek megfelelő kétnyelvű településjelző, amelynek kifüggesztését azonban néhány hónappal ezelőtt a rendőrség megakadályozta. Az elnök hangsúlyozta: a román-magyar nyelvű településjelzőket márciusig feltétlenül el kell helyezni, hiszen a közigazgatási törvény ellenkező esetben 25-től 50 millió lejig terjedő pénzbüntetést ró ki a polgármesterekre. A jogszabály szerint a közigazgatási miniszter és a prefektus által felhatalmazott személyek állapíthatják meg a büntetést. /Kicserélnek minden kétnyelvű helységnévtáblát. Márciusban lejár a határidő. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 14./

2002. március 7.

Márc. 7-én lejár a helyi közigazgatási törvény alkalmazásának határideje. A lap Kolozs megye polgármesteri hivatalaihoz intézett körkérdésére adott válaszokból kiderül: a legtöbb esetben a kétnyelvű helységnévtáblákat már megrendelték, azok kifüggesztése heteken belül megtörténik. Néhány helyen a kétnyelvű táblákat már évek óta kifüggesztették. A Kolozs megyei RMDSZ kéri Gheorghe Funar kolozsvári polgármester megbüntetését, amennyiben a városatya márc. 7-ig nem hagyja jóvá a kétnyelvű táblák kifüggesztését. Vasile Soporan prefektus megvárná a népszámlálásnak egy év múlva nyilvánosságra kerülő adatait, s csak azt követően lépne fel Funarral szemben, ha kiderül, Kolozsvár magyar lakosságának számaránya nem csökkent. Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke szerint törvénysértést követ el az, aki a megszabott határidőig nem tartja be a törvényt, amelynek előírásai az 1992-es népszámlálás adataira vonatkoznak. Funar szerint Kolozsváron a magyar nemzetiségű lakosság aránya alig 11 százalék. Bitay Levente, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének ügyvezető alelnöke Marosvásárhelyen felkérte Markó Béla szövetségi elnököt, hogy Kolozsvár polgármesterének ügyében lépjen közbe a kormánynál is. Gheorghe Funar határozottan kijelentette: Kolozsváron nem érvényes a szóban forgó jogszabály. Kolozs megyében 84 helységben kell kétnyelvű helységnévtáblákat elhelyezni. Bitay Levente szerint a helységek nagy részében nem lesz fennakadás a törvény alkalmazásával. Kisbács már megpróbálkozott egyszer a kétnyelvű táblák kihelyezésével, a településjelzőt azonban "ismeretlen tettesek" elégették. Kolozson is megtörtént a kétnyelvű helységnévtáblák megrendelése, azok a napokban meg is érkeznek. Egeres községben már folyamatban van a táblák felszerelése. Egyes polgármesterek letagadták a magyar lakosság 20% feletti arányát, így Bonchidán és Magyarszarvaskenden. /B. T. — K. E. — K. O. — J. B. N.: Nem siettek a kétnyelvű táblákkal. Soporan vonakodik fellépni Funar ellen, a népszámlálás eredményére vár. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 7/

2002. május 7.

Háromnapos ünnepséget szerveztek a hét végén az Egeres községhez tartozó Nádasdarócon és Bogártelkén. Bogártelkén imaházat avattak, míg Nádasdarócon egyfajta "alapkőletételre" került sor. A közel egy évtizede vissza-visszatérő holland vendégek is azonnal észlelték és szóvá is tették a változást. Az emmani hollandok és a 220 lelket számláló bogártelki, valamint a száznál valamivel többet kitevő nádasdaróci református gyülekezetek kapcsolata már 1994-ben elkezdődött. Nádasdarócon a református templom kazettás mennyezete műemlék, éppen a mennyezet megőrzése miatt nem fűthető télen. A szükség szülte az imaterem építésének gondolatát, a parókia közvetlen szomszédságában. Az imaterem mellett a manzárdban kétszoba összkomfortos, konyhás vendégszállás is van, a pincében garázzsal, fűtőházzal. A gyakorlatilag közösségi házként szolgáló új épület istentiszteletek mellett gyűléseknek, a gyerekekkel való foglalkozásnak nyújt otthont. Az 1997-ben elkezdett építkezéshez jelentős segítséget nyújtott a holland testvérgyülekezet. A munka oroszlánrészét Bogártelke lakói végezték. Máj. 5-én leleplezték a márványtáblát Nádasdarócon. A kétnyelvű — magyar és holland — emléktábla az 1994 óta az emmani és daróci gyülekezetek között fennálló barátság jelképe: abban az épületben kezdik majd el a nádasdaróciak is saját imatermük kialakítását. A bogártelki ünnepi istentiszteleten Pap Géza püspök hirdetett igét, Bogártelke és Nádasdaróc vegyeskara énekelt, amelyet az 1940-es évek óta tartó szünet után Székely Zoltán tiszteletes úrnak és Székelyné Juhász Klára lelkipásztornak sikerült ismét létrehozniuk. /Kerekes Edit: Imaházat avattak Bogártelkén. Márványtábla a leendő nádasdaróci imaterem falán. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 7./

2002. május 8.

Kolozsvárra a szovjet csapatok 1944. október 11-én hajnalban vonultak be, gyakorlatilag harcok nélkül. Megkezdték a zsákmányolást. Óra, töltőtoll, fényképezőgép, feltört üzletek apró árui mind-mind zsákmánynak számítottak. A fosztogatásban leginkább a kolozsvári lumpenek s a környékbeli falvak lakói jeleskedtek. Szovjet járőrök próbálták akadályozni a fosztogatást, de nem sok eredménnyel. A román hadsereg egységei 12-én vagy 13-án érkeztek meg. Veress Pál mesélte Nagy Istvánnak, hogy valamilyen rejtélyes lista alapján román–szovjet járőrök magyar értelmiségieket tartóztattak le, jogászokat, újságírókat, tanárokat, köztük kommunistákat is. Elhurcolták többek között a Református Kollégium több tanárát is. Egeresen román csendőrök és Maniu-gárdisták megkínozták és kivégezték azt a 12 bányászt és erőművi munkást, akik fegyverrel akadályozták meg, hogy a németek az egeresi villamosművet felrobbantsák. A Monostori úton magyarfenesi Maniu-gárdisták lemészárolták az Óvári családot, amely 44 nyarán részt vett az ellenállási mozgalomban. A gyilkosságot tehát nem szovjet katonák követték el. Következett aztán Szárazajta, Csíkszentdomokos, Belényes és más gyilkosságok, amelyekről Balogh Edgár, Demeter János, Kovács András visszaemlékezéseikben már hírt adtak. Ekkor, valamikor október közepén jelent meg Malinovszkij marsallnak, az Erdélybe bevonult II. ukrán front parancsnokának a rendelete, amelynek értelmében a román adminisztrációnak, a rendfenntartó erőknek, a gárdáknak és a hadseregnek 24 óra alatt el kellett hagynia Észak-Erdély területét, s azon csak a frontra menő alakulatok haladhattak át. – Nagy István megbízta fiát, ezt az emlékezést író Nagy Károlyt, hogy gyűjtsön anyagot önéletrajzi regénye 5. kötetéhez. Nagy Károly 1969 őszén Moszkvába utazott tudományos dokumentáció céljából. Borisz Polevoj 1967-ben egy íróküldöttséggel Kolozsváron járt, és elmondta, hogy 1944 őszén a kolozsvári szovjet parancsokságon dolgozott elhárító tisztként, alezredesi rangban. Nagy István kérte fiát, Hogy beszéljen Polevojjal, hogy megtudjanak részleteket a civil férfilakosság ’44-es elhurcolásáról. Nagy Károly beszélt is Polevojjal. Azt válaszolta, hogy a hadijog értelmében munkára vitték őket, hogy újjáépítsék azt, amit a tengelyhatalmak leromboltak. Polevoj kérte, keresse fel újra, addig előszedi az 1944-es feljegyzéseit. Polevoj a következőket mesélte el: A román hadsereg vezérkari főnöksége úgy tájékoztatta a szovjet hadsereg vezérkarát, hogy a magyar hadsereg helyben mozgósítással sok férfit hagyott hátra Észak-Erdélyben és Kárpátalján azzal a megbízatással, hogy a front átvonulása után folytassanak diverziós és partizán tevékenységet, akadályozva ezzel a szovjet hadsereg előnyomulását. Ugyanakkor átadták nekik a legveszélyesebb fasiszta elemek névsorát is. Ezért a bevonulás után városon a szovjet hadsereg járőrei, falun pedig a román csendőrség megkezdte a férfi lakosság összeszedését. Később fény derült arra, hogy a románoktól kapott lista nem a legveszélyesebb fasiszták nevét és a címét tartalmazta, hanem többségükben haladó szellemű magyar értelmiségiekét, sőt kommunistákét is. Ugyanebben az időben tájékoztatták a szovjet szerveket a román csendőrök kegyetlenségeiről, sőt nagyszámú gyilkosságról is. Ekkor a szovjet vezetés leállította a férfiak összeszedését, s Malinovszkij marsall parancsára a román hatóságoknak, a rendfenntartó erőknek és a Maniu-gárdáknak el kellett hagyniuk Észak-Erdély területét. Az elfogottak közül azokat, akik még a II. ukrán front hadműveleti területén voltak, szabadon bocsátották, de akiket már elszállítottak, azokon nem tudtak segíteni. Visszatekintve ezekre a szomorú eseményekre, nyilvánvaló, hogy a szovjet katonai hatóságok egy súlyos és aljas provokáció alapján jártak el. Ezt tudta meg Borisz Polevojtól. /Nagy Károly: Felszabadulás!? = Szabadság (Kolozsvár), máj. 8., A kulisszák mögött. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 9./

2002. május 27.

Második alkalommal szervezte meg Mákófalva református egyháza a Nádas menti Ifjúsági Találkozót máj. 25-26-án. Az Imre István Zoltán helybeli lelkipásztor által tavaly kezdeményezett találkozó a Nádas menti völgy településein élő fiatalok találkozóhelye kíván lenni. A mákófalvi templomban fellépett a mákófalvi leánykórus, majd a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet angol fiúkórusa, végül sor került a vendég ifjúsági csoportok bemutatkozására. Az egeresi, kisbácsi, kolozsi, türei, valamint a szórványban élő bodonkúti és magyarmacskási fiatalok léptek fel. Délután kulturális műsorszámok következtek: az Amaryllis reneszánsz zene- és táncelőadása, a szucsági Randevú színjátszócsoport kabaréműsora, majd Sebesi Hripszimé Tündér és Sebesi Karen Attila tolmácsolásában a Kossuth izenete címet viselő összeállítás került színpadra, végül a kolozsvári Horváth Béla Stúdiószínpad kabaréelőadása. /Csáki Jutka: Mákófalván találkoztak a Nádas menti fiatalok. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 27./

2002. május 30.

Bálint- Pataki József kifejtette: meglepte Szabó Vilmos felkérése. - Úgy vélem, hogy ez a kinevezés nem csak a személyem iránti bizalomnak a jele, az elmúlt tizenkét évben kifejtett tevékenységem értékelése. Az a tény, hogy a leendő elnök a HTMH-nak az ügy iránt elkötelezett köztisztségviselői köréből kerül ki, a hivatal szerepének, az itt kifejtett munkának is az elismerése - mondotta. Bálint-Pataki József Bonchidán született. A középiskolát a jelenlegi Báthory Líceumban végezte, majd a kolozsvári BBTE történelem karán szerzett diplomát. 1976-től 1986-ig Búzában és Egeresen tanított. 1990-ben költözött át Magyarországra, ott egy évig a szegedi József Attila Tudományegyetem könyvtárosa volt, majd a HTMH jogelődjénél, a Miniszterelnöki Hivatalban működő, a határon túli magyarok ügyeivel foglalkozó titkárságon töltött be kormányfőtanácsosi tisztséget, 1992-től a HTMH főosztályvezetője. Arra a kérdésre, hogy milyen változásokat tervez a hivatal működésében, az elnökjelölt még korainak tartotta elképzeléseinek részletes ismertetését. - Annyi azonban bizonyos, Szabó Tibor barátomnak a HTMH elnöki tisztségéből való felmentése volt az egyetlen személyi változás, ami jelenleg aktuális, egyébként mindenki folytatja azt a munkát, amelyet elkezdett, hiszen ez így természetes - tette hozzá. /Sz. K.: Nem várhatók további személyi változások a HTMH-ban. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 30./ Bálint-Pataki József köztisztviselőként pontosan és lelkiismeretesen dolgozott, nem avatkozott a politikába. Ennek következtében egyik kormány sem talált kivetnivalót munkájában, nem mozdította el beosztásából. Behatóan ismeri a romániai magyarság gondjait, a felmerülő kérdéseket. Noha leendő beosztásáról nem kívánt nyilatkozni, Bálint-Pataki számtalanszor beszélgetett az újságírókkal. Barátilag biztosította őket arról, hogy feladatához és tehetségéhez mérten segíti az itthoniakat. Többször elmondta, hivatali kötelességén túl szívügyének tekinti a határon túli magyarság ügyét. Hitvallása, hogy a határon túli magyarság ügye nemzeti érdek, és soha nem lehet pártpolitikai kérdés. Bálint-Pataki József úgy vélte, a romániai magyarságnak a szülőföldjén kell boldogulnia, ehhez kell segítséget nyújtson az anyaország. Az RMDSZ-szel, a romániai magyar civil szervezetekkel kiválóak a kapcsolatai. Szabó Vilmos politikai államtitkár elárulta: az RMDSZ vezetői örömmel fogadták a hírt, hogy Bálint-Pataki Józsefet javasolta a HTMH élére. /Simon Judit: Bálint-Pataki József lesz a HTMH elnöke. = Krónika (Kolozsvár), máj. 30./

2004. május 4.

Inaktelke közigazgatásilag Egeres községhez tartozik, Kalotaszeg jelentős települése. Lélekszáma apadó, 413 református lakja. Jánosi Lóránt személyében új lelkipásztort kaptak Megjelentek a holland vendég-atyafiak is, akik segítettek a betonjárda elkészítésében. /Vér István: Inaktelke. Lelkipásztort avattak a reformátusok. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 4./

2004. május 11.

Elégedetlenséget szült Egeres-gyártelepen, hogy az RMDSZ községi tanácsosjelöltjeinek listáján az előválasztásokat követően megváltoztatták a sorrendet. Az előválasztásokon Pop Sándor, az RMDSZ Egeres községi szervezetének elnöke csak ötödik lett, ezért nem lett volna esélye bekerülni az Egeres községi tanácsba. A cserét azért írták alá, mert Fekete P. P. János, Egeres község polgármestere megzsarolta őket azzal, hogy nem indul a helyhatósági választásokon. Kónya-Hamar Sándor, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke úgy vélte, helycserék mindig is voltak az RMDSZ önkormányzati listáin, a lényeg az, amit az alapszabályzat is előír: hogy a jelöltek egyezzenek meg, és foglalják jegyzőkönyvbe a módosítást. Mindez Egeresen megtörtént. /Borbély Tamás: Zsarolásról beszélnek Egeresen. Vitát váltott ki az önkormányzati lista módosítása. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 11./

2004. június 22.

Kolozs megye kilenc településének van magyar elöljárója, eddig nyolc volt, de több is lehetett volna. Az alig 27 százalékában magyar Tordaszentmihályon, hasonlóképpen a 45 százalék körüli magyar lakosságot számláló Buzában és Magyargorbón is az RMDSZ jelöltje nyert. Bálványosváralja 60 százaléknyi magyar lakossága nem akart magyar polgármestert választani. Elveszett az idén is a több mint hatvan százalékában magyarok lakta Magyarlapád (Fehér megye). És elveszett a 2000-es helyhatósági választások nagy meglepetése: Egeres, amelyet, bár mintegy 44 százalékában lakják magyarok, az utóbbi négy évben magyar polgármester vezetett. /Kerekes Edit: Vezéráldozat után. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 22./


lapozás: 1-30 | 31-41




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998