udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 21 találat lapozás: 1-21
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Helymutató:

1999. szeptember 17.

Técsőn számtalan helybéli, és a környékről összesereglett, ünneplőbe öltözött ember igyekezett a Hollósy Simon nevét viselő magyar tannyelvű iskolába. Ambrus Pál igazgató felolvasta az ukrajnai Oktatásügyi Minisztérium határozatát, amely szentesítette a Hollósy Simon nevét viselő magyar tannyelvű gimnázium és kollégium megnyitását, s megköszönte a magyar és ukrán kormány támogatását, az Illyés Alapítvány anyagi segítségét, mindazon helyi és anyaországi szervezetek és személyek önzetlenségét, akik hozzájárultak ezen első és egyedülálló intézmény létrehozásához. László Károly esperes átnyújtotta a hivatalos iratot, miszerint az egyház örökös használatra a tanintézet rendelkezésére bocsátotta az otthonául szolgáló épületet. Viski János ungvári magyar főkonzul Göncz Árpád köztársasági elnök levelét olvasta fel, aki gratulált az igazgatónak, a tanári karnak és a tanulóknak, "a magyar nyelvhatár végváraként" emlegetett Técső minden lakosának, kifejezve reménységét, hogy a gimnázium-kollégium "az identitás, a hazaszeretet példaértékű bástyája" lesz a jövendőben. Ezután többek között Tóth István, a Határon Túli Magyarok Hivatalának kárpátaljai referense, Kincs Gábor, a kárpátaljai Magyar Szervezetek Fórumának elnöke, Dupka György, a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közösségének elnöke méltatták az esemény jelentőségét. Dr. Antall Józsefnét: leleplezte az épület falát díszítő emléktáblát. A fekete márvány kompozíción ? melyet az Antall József által 1993-ban kiöntött és az alapító-levelet tartalmazó tégla fölött helyeztek el a néhai magyar miniszterelnök bronzba öntött képmása látható (Domokos Béla érdi művész alkotása), és a kétnyelvű felirat: "dr. Antall József tiszteletbeli igazgatónk emlékére, 1999. augusztus 28." Az emléktáblát elborították a tisztelet és megemlékezés koszorúi és virágcsokrai. Díszelőadás következett, a gimnázium színjátszó-, tánc- és énekcsoportja, valamint a ruszin vendégek közreműködésével. /Levél Kárpátaljáról. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), szept. 17-23. -647. szám/

1999. szeptember 25.

Técsőn a református egyház új parókiáját Makovecz Imre tervezte. Técső 4000 lelket számláló magyar közössége ünnepre készül, a Hollósy Simon magyar gimnázium kollégiumának átadási ünnepségére. A kollégium a Felső-Tisza vidéke magyar diákjainak biztosítja a bentlakást és a korszerű tanulási lehetőségeket. A vendégek között volt Antall Józsefné, a néhai miniszterelnök özvegye is. A Svájcban élő Vitéz Técsői Móricz Éva adományozta a kollégium. Tóth István, a Határon Túli Magyarok Hivatala nevében beszélt, kifejtve, hogy a magyar kormány egyik legfontosabb feladata, a határon túli magyarok identitásának megőrzése, kultúrájuk támogatása. - Técsőn a Báthory-emlékművet, a fejedelem portréját ábrázoló domborműves emléktáblát Tóth Emőke zsennyei szobrászművész készítette. A templomkert másik emlékműve Hollósy Simon festőművész mellszobra, szintén Tóth Emőke remekműve. - Nemrég jelent meg dr. Szöllősy Tibor könyve A kígyó önmagába mar címmel, amely Magyarországon nagy feltűnést keltett. Az ünnepségsorozat befejezéseként a kollégium udvarán dr. Antall Józsefné és Vitéz Técsői Móricz Éva leleplezte a bronz képmást, amely Antall Józsefet ábrázolja. Alkotója Domokos Béla érdi művész. /Técsői jegyzet. Múlt és jelen Kárpátalján. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 25-26./

1997. február 28.

Petrás Mária, az első csángó iparművész a Szeret melletti Diószénban született. Korán megmutatkozott rajztehetsége, szövő, hímző tudása, gyönyörű énekhangja, de ez otthon soha senkit nem indított arra, hogy foglalkozzon vele. A tízosztályos iskola után szőlőmunkás lett a faluban. 1975-ben Brassóban beiratkozott a grafikai népfőiskolára, közben férjhez ment egy román fiúhoz. Két gyermeke született, majd elvált férjétől. 1990-ben azután megismerkedett Kallós Zoltánnal, belépett a Moldvai Csángó Magyarok Szövetségébe. Júliusban szóltak, hogy a szövetség tíz embert küld Magyarországra, Domokos Péter Pál születésnapjára. Petrás Mária elvitte rajzait. Csőke Antal megnézte ezeket a rajzokat és segített abban, hogy a bekerülhessen Budapesten a Nemzetközi Előkészítőbe, ugyanis Csoóri Sándor közbenjárására az előkészítőben tíz helyet szereztek a moldvai csángóknak. Petrás Mária megkezdte tanulmányait, nehezen ment a felzárkózás. Végül kiváló eredménnyel végezte el a főiskolát, majd kapott két évre ösztöndíjat a mesterképzőben. Érden és Jászberényben kiállította kerámiáit, festményeit. /Kóka Rozália: Panaszkodás Istennek. Petrás Mária, az első csángó magyar iparművész. /Moldvai Magyarság, febr./

2000. április 4.

Budakeszi 14-15 ezren lakosának 30-40%-a erdélyi, dél- vagy felvidékről származott el. Az idősebb székelyek zöme 1945 után került Budakeszire, a második nagyobb exodus pedig a romániai forradalom után volt. A Budapesti Székelykör az 1980-as évek közepén alakult, ezt követően megindult az országos szerveződés. Budakeszin 1990-ben alakult meg a Buda környéki Székelykör 21 fővel. Elnöke azóta is Gecző István, ügyvezető elnöke pedig Zsigmond Balázs. A Székelykör kulturális egyesület, politikai és gazdasági tevékenységet nem folytat. Nemcsak Budakesziről, hanem Budapest környéki falvakból, így Budajenőből, Zsámbékból, Budaőrsből, Etyekből, Érdről, Telkiből, Tökből, Pátyból, Biatorbágyból is vannak tagjaik. A Bonyhád székhelyű bukovinai székelyekkel is tartják a kapcsolatot. Feladatuknak tekintik a fiatal művészek segítését, tárlatok rendezését, együttesek fellépését, összejövetelek, bálok megtartását, a székelységgel foglalkozó írások közreadását. Kiállításokat, tudományos, irodalmi előadásokat, versenyeket (szavaló, prózamondó, mesemondó) szerveznek. Csíkszeredával, Csíktapolcával. Augusztus 20-án Csíkszeredából és Csíktapolcáról várnak vendégeket, útiköltségükhöz hozzájárulnak. Ebben az évben székelykaput szeretnének felállítani. - 1996-ban a község temetőjében kopjafát emeltek a második világháborúban elesett erdélyi katonák emlékére. A kopjafát Andrási Ignác készítette. /Szőcs Andrea Enikő: Buda környéki Székelykör. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 4./

2001. április 21.

Köztéri mellszobrot emelnek Kulin Györgynek Nagyszalontán, a csillagász szülővárosában. Az erről szóló döntést ápr. 19-i ülésén hagyta jóvá a város vezetése. A neves magyar csillagász nevéhez számos üstökös és bolygó felfedezése kapcsolódik. Az egyik általa felfedezett kisbolygó a Szalonta nevet kapta. Most szülővárosa tiszteleg emlékének. A június 9-én felavatásra kerülő szobrot Domonkos Béla érdi szobrászművész adományozza a hajdúvárosnak. A szoborállításhoz segítséget nyújt a Magyar Tudományos Akadémia. Kulin György - akinek szobra Arany János, Zilahi Lajos és Sinka István mellett kap helyet - 1989. április 22-én hunyt el Budapesten. /Szobor Kulin Györgynek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 21./

2003. március 1.

Erdélyi honismereti barangolás címmel jelent meg az érdi Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskola tanulóinak és tanárainak erdélyi barangolásairól készített úti albuma. Immáron a második, 1997-ben szerkesztették egybe az első. Az érdiek az erdélyi magyarság lelki történelmét akarják megismerni. A könyv összeállítója, Donkóné Simon Judit, a marosszéki származású fmagyartanárnő, de szövetségesként mellette állnak mások is, dr. Kubassek János geográfus, az érdi ,,múzeumőr" és Érd város egész önkormányzata. /Magyari Lajos: Érd és Erdély. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 1./

2003. március 1.

Erdélyi honismereti barangolás címmel jelent meg az érdi Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskola tanulóinak és tanárainak erdélyi barangolásairól készített úti albuma. Immáron a második, 1997-ben szerkesztették egybe az első. Az érdiek az erdélyi magyarság lelki történelmét akarják megismerni. A könyv összeállítója, Donkóné Simon Judit, a marosszéki származású fmagyartanárnő, de szövetségesként mellette állnak mások is, dr. Kubassek János geográfus, az érdi ,,múzeumőr" és Érd város egész önkormányzata. /Magyari Lajos: Érd és Erdély. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 1./

2002. április 6.

A Kőrösi Csoma Sándor-napok rendezvénysorozata ápr. 4-én este fáklyás-gyertyás felvonulással folytatódott, majd a Jecza Péter alkotta Csoma-szobornál emlékünnepség következett. Ünnepi beszédet mondott dr. Kubasek János, az érdi Földrajzi Múzeum igazgatója. Ápr. 5-én Kovásznán, a Kőrösi Csoma Sándor és a magyar nyelv című tudományos ülésszakon 15 előadó a magyar nyelv kialakulásáról és fejlődéséről értekezett. A városi képtárban Kerékgyártó István, a Magyar Művelődési Intézet műkritikusa megnyitotta a több mint száz Kárpát-medencei képzőművész munkáit bemutató Ritmusok című tárlatot. /(bodor): Csoma-napok. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 6./

2002. április 11.

A kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Iskolaközpont Tiszta Szív kamarakórusa és a zabolai Gyöngyharmat néptánccsoport ápr. 10-én újabb nyugati turnéra indult. Első szereplésük színhelye Kecskeméten, azt követően Érden többször is fellépnek, Budapesten is előadást tartanak, majd 15-én indulnak az ausztriai Grazba, ahol négy szereplés vár a csoportra. A turnét Bécsben fejezik be. /(b. j.): Nyugati turnén a Tiszta Szív kórus. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 10./

2002. május 29.

Szatmár megyében a múlt évben négy nehezen kiharcolt magyar szaklíceumi osztály nem azért nem indulhatott, mert nem volt elég magyar VIII. osztályt végzett fiatal. Az szülők úgy döntöttek: jobban érvényesül a gyermek, ha románul tanul tovább. E fiatalok jó része aztán Érden, Óbudán, Győrben, Veresegyházán ácsolja, vakolja, festi majd a magyar újgazdagok villáit. Szatmárnémetiben a magyar gyermekek 20-23 százalékát már az elemi első osztályától román iskolába íratják a "felvilágosult" szülők. Vajon hány, magát magyarnak valló vállalkozónak van Erdélyben kétnyelvű cégtáblája? Nagyváradon, Szatmárnémetiben, Kolozsvárt még egyharmaduknak sincs. Hónapok óta érvényben az új közigazgatási törvény, de a tanácsüléseken ott sem használják a kétnyelvűséget, ahol a magyar képviselők aránya az 50-60 százalékot is meghaladja. /Sike Lajos: Hívjanak meg egy henteslegényt! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 29./

2004. április 16.

Kóka Rozália előadóművész, érdi néprajzi gyűjtő meséket, mondákat, anekdotákat tartalmazó kötetének /Mátyás király rózsát nyitó ostornyele. Mesék, mondák, anekdoták. Timp Kiadó, Budapest, 2003/ második kiadása is napvilágot látott. Megjelent Kós Károly kis munkája /Mátyás király születési háza, Litera Könyvkiadó, Székelyudvarhely, 2004/ is. Kós Károly tanulmánya élethű képet fest a királyról, családjáról és koráról. /Sarány István: Mátyás király fényből és mesékből. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 16./

2005. április 30.

115 évvel ezelőtt, 1890. április 30-án Budapesten született Lakatos Géza vezérezredes, Magyarország 1944. augusztus 29. – október 16. közötti miniszterelnöke. Családjának gyökerei Csíkszentsimonba nyúlnak vissza, ezért csíkszentsimoni előnévvel szerepelt. Pár éve a Magyarok Világszövetsége kezdeményezésére emléktáblát állítottak Lakatos Gézának, méghozzá Csíkbánkfalván, mivel Csíkszentsimonban nem mutatkozott erre fogadókészség. Lakatos Géza 1910-ben végzett a Ludovika Akadémián. 1940 márciusától 1941 augusztusáig a II. hadsereg vezérkari főnöke, 1940 augusztusától 1943 májusáig a VIII. hadtest parancsnoka. 1943 májusától 1944 áprilisáig a keleti fronton a magyar megszálló erők parancsnoka (szovjet területen). Miniszterelnöksége alatt eltávolították a szélsőjobboldal leghíresebb képviselőit, a németek követelése ellenére biztosították a megmaradt zsidó lakosság bántatlanságát. Keresztül vitte, hogy a német megszállás után letartóztatott 3000 politikus egy részét a Gestapo szabadon engedje. Lakatos Gézát a nyilasok letartóztatták. A háború befejezése után a szovjet katonai parancsnokság közel egy évig internálta, ahonnan 1946 januárjában szabadult. Kitelepítették Budapestről, fizikai munkát vállalt, hogy megélhessen. Érden harangozó volt, majd zsebkendőket festett, a nyugdíját megvonták. 1960-ban Ausztráliába távozott, Adelhaidban halt meg 1967. május 21-én 77 éves korában. /Erőss István: 115 éve született Lakatos Géza. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 30./

2005. augusztus 2.

Szépkenyerűszentmártonban a gyermekek egyheti kézműves munkájának bizonyítékaival díszítették ki az ifjúsági tábor deszkakerítését. A táborba budapesti, érdi, kolozsvári, szamosújvári és dési gyermekek jöttek el. A résztvevők megismerkedtek a mezőségi hagyományokkal, népdalokat és népi gyermekjátékokat tanultak. /Stanik Bence: Szépkenyerűszentmárton. Ifjúsági tábor és Hagyományőrző Falunapok a Mezőségen. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 2./

2005. október 4.

Gyurcsány Ferenc miniszterelnök Romániába fog látogatni. Franka Tibor újságíró könyvet írt a miniszterelnök életútjáról /Gyur(t)sány, Budapest, 2005/. A kormányfő Pécsen végezte az egyetemet, ahol a kar KISZ-titkára lett. A Dialógus nevű mozgalom kritizálta a Kádár-kormányt, ezért megszüntették. A felszámolási akció vezére Gyurcsány Ferenc volt, aki később Pécs város KISZ-titkára és nemsokára a Központi Bizottság KISZ-titkára lett. Medgyessy miniszterelnök kinevezte Gyurcsány Ferencet sportminiszternek. 2004 nyarán Medgyessy helyébe lépett Gyurcsány, akit ő segített miniszteri bársonyszékbe. Gyurcsány első házassága hamar felbomlott, második házasságát úgy választotta, hogy az emelkedését szolgálja. Harmadik felesége Dobrev Klára, Apró Antalnak, a kemény diktatúra idején vezető politikusnak az unokája, s akinek anyja nagytőkés vállalkozó. Gyurcsány tagja lett a sokmilliárdos tőkével rendelkezők klubjának. A 2004. december 5-i népszavazáskor Gyurcsány kijelentette, hogy nemmel szavaz, nemmel az egészségügy tönkretételére, nemmel a kettős állampolgárságra, a nemzetegyesítésre hivatkozó nemzetmegosztásra. Gyurcsány elment a Vatikánba, megsértette a pápát. Orbán Viktornak azt üzente, hogy fogja be a száját. Kijelentette, akinek öregedő, öregeskedő, öregecskedő felesége van, az fiatalabbat érdemel. A fenti kijelentés ellen 15 nőszervezet tiltakozott, és Érden megalakult az Öregecskedő Feleségek Klubja. Gyurcsány Putyin orosz elnöknek köszönetet mondott, amiért országa segített felszabadítani Magyarországot, Kínában pedig felajánlotta, hogy a kínaiak vízum nélkül jöhessenek az Unió területére. Egy zsidó vallási ünnepen a vallási vezetők előtt a Megváltóról beszélt, pedig köztudott, hogy a zsidó vallás a Messiást váró időszakot éli. /Sik János: Vendégváró. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), okt. 4./

2005. október 7.

Donkóné Simon Judit magyar szakos tanárnő Érden a Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskolában. A városban jórészt neki köszönhetően, Erdély nem csupán egy távoli földrajzi térség, hanem a magyar szellemi építkezés, tudatformálás közvetlen élményanyaga. Az általa vezetett Erdélyi Kör tagjaival egy évtizede tartott erdélyi honismereti barangolások közösséget teremtettek. Bebarangolták Erdélyt, eljutottak a moldvai csángók földjére is. Két szép nyomdai kivitelben megjelentetett kiadvány – Erdélyi honismereti barangolás Nagyváradtól a Hargitáig; Erdélyi honismereti barangolás Szatmártól Aradig – jelzi azt az útvonalat, amelyet az utóbbi években bejártak. Ez a közösség gyűlt egybe baráti találkozóra október 1-jén Budapesten a Magyarok Házában. A találkozó vendége volt Jáki Sándor Teodóz győri bencés szerzetes-tanár, aki az utóbbi harminc év során százegyszer járt Erdélyben és nyolcvanegyszer a csángók közt, Moldvában. Élményeinek töredékét közölte az immár harmadik kiadást megért Csángókról, igaz tudósítások című könyvében. Vele tartott dr. Cs. Varga István, az ELTE Tanárképző Főiskolájának tanára, aki 2002 nyarán, az atya kíséretében, maga is ellátogatott Erdélybe és Moldvába. Az Erdélyben és Csángóföldön tett szellemi utazás tanulságait Rokonföldön című könyvében osztotta meg az olvasókkal. Jáki szerint a háromszázezres csángóság egyharmada elvesztette magyar nyelvét és identitását, harmadrésze hűen őrzi azt, harmadrésze válaszúton van – rajtunk is múlik, hogy merre billen a mérleg nyelve. A hetvenhatodik életévét betöltött bencés szerzetes útjai során több ezer vallásos népéneket jegyzett le. A rendezvényen jelen volt a Budapesten tanuló Iancu Laura magyarfalui csángó költőnő /Pár csángó szó című kötetét a Hargita Kiadóhivatal jelentette meg 2004-ben/, aki bemutatta a Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutatóintézete kiadásában megjelentetett Magyarfalui emlékek című fotódokumentum-kötetét. A találkozóra elhozott CD-ken csángó gyermekek énekelnek – a lemezeket téglajegyekként árusítják a Böjte Csaba által megálmodott Béke Királynője moldvai csángó magyar iskolaközpont javára. A találkozón felidézték Hajdó István gyergyói főesperesnek az idei csíksomlyói búcsún elhangzott prédikációját, amelyet a budapesti Trezor Kiadó ez év nyarán kiadott Régi új retorika. A szóképek és a szónoki beszéd című kötetében Mádl Ferenc köztársasági elnöknek a Magyar Állandó Értekezlet 2004. november 12-én A történelem egy nemzetbe rendezett minket… címmel elhangzott beszédével együtt. /Máriás József: Baráti találkozó – Erdély bűvöletében. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 7./

2005. november 4.

Bethlen Gábor- és Tamási Áron-díjat, illetve Márton Áron-emlékérmet adott át a Bethlen Gábor Alapítvány kuratóriuma november 2-án Budapesten, az Országos Széchényi Könyvtárban. A kuratórium döntése alapján az idén Ilia Mihály egyetemi tanár, a Tiszatáj című szegedi folyóirat egykori főszerkesztője és Vetési László lelkész kapott Bethlen Gábor-díjat. Márton Áron-emlékéremben részesült a bécsi Szent István Egylet, a máramarosszigeti Leöwey Klára Líceum és a szabadkai Széchenyi Általános Iskola. A Tamási Áron-díjat Donkóné Simon Judit érdi tanár, előadóművész vehette át. A Bethlen Gábor Alapítvány célja, hogy anyagi és szellemi támogatásával, ösztöndíjaival és díjaival úttörő szerepet vállaljon a nemzeti összetartozás szolgálatában, a közép-európai szellemi együttműködésben és a határon túl élő magyarság hazai megismertetésében. /Vetési László és Ilia Mihály Bethlen-díjasok. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 4./

2006. január 28.

Ha valaki áttekintené Kézdiszentlélek amatőr színjátszásának utóbbi száz évét, a csúcsot vitathatatlanul a Jézusfaragó ember 1938-as bemutatásában jelölné ki. /Az 1908–1968 között Kézdiszentléleken bemutatott színművek listáját összeállította a falu néhai szorgalmas krónikása, Bartos Endre, és közreadta a Művelődés 1969. februári számában./ Nyirő József ,,havasi színjátékának” előadásáról még húsz-harminc évvel később is úgy beszéltek az egykori nézők, mint felejthetetlen élményről. A kézdiszentléleki szabadtéri produkció rendezője és a darab főszereplője Szakács Antal /1900-1980/ tanár volt, aki 1932–1940 között teljesített kántori szolgálatot a felső-háromszéki faluban. Szakács Antal Gyergyóalfalu szülötte, ugyanott kezdte tanítói és kántori pályáját, majd a tanári oklevél megszerzése után ugyanitt került szembe a román állami hatóságokkal, amikor egyik nyilvános szereplését államellenesnek minősítették, politikai pert indítottak ellene (1924). A két és fél évig tartó per végén felmentették a vád alól Szakács Antalt, aki ezt követően Csíkszentdomo­koson nyert kántortanítói állást, aztán néhány évre visszatért szülőfalujába, ahol az iskola tanára lett. Dalkört és műkedvelő színjátszó csoportot vezetett, hangversenyt szervezett. A nehéz időkben irányt adó értelmiségi volt. Kórusa olyan kiváló volt, hogy meghívást kaptak az 1938-ban Budapesten tartott Eucharisztikus Kongresszus rendezvényein való fellépésre. Szakács Antal ugyanakkor pezsgésbe hozta a falu amatőr színjátszó mozgalmát, évente mutattak be színműveket. Megérdemelt megbízatást kapott, Háromszék vármegye tanügyi és népnevelői előadója volt 1940–44 között, aztán jött a frontszolgálat. Az anyaországban telepedett le, mivel Erdélybe nem térhetett vissza. 1946-tól népművelői munkakörben, később pedig tanárként dolgozott Bonyhádon, a frissen letelepített bukovinai székelyek körében, a szellemi otthonteremtéshez járult hozzá olyan, Székelyföldről származó értelmiségiekkel együtt, mint a kézdivásárhelyi Földi István, illetve magát az áttelepítést központi szintről irányító, ugyancsak kézdivásárhelyi születésű és gelencei kötődésű Bodor György. Szakács Antalt 1960-ban nyugdíjazták, s a következő évben Érden telepedett le. Az itt töltött évek alatt néha még fel-fellángolhatott a régi szenvedély, a versmondás, a rendezés, a közművelődésben való cselekvő részvétel. 1980-ban hunyt el, az érdi Újvárosi temetőben pihen. Az Új Ember című katolikus hetilapban Domokos Pál Péter búcsúztatta. Dr. Kolta László 2004-ben Bonyhádon jelentette meg füzetnyi terjedelmű munkáját Szakács Antal tanárról és népnevelőről. Kézdiszentléleken a Dávid Emil kántor vezette egyházi vegyes kar felvette 2001-ben egykori hírneves vezetőjének nevét. /Borcsa János: Szakács Antal, a lélek mindenese. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 28./

2007. június 8.

Félszáz fős érdi küldöttség keresi fel jövő héten az egykori temesvári szovjet fogolytáborban elhunytak és az elhurcoltak emlékművét. A látogatók többsége olyan személy, aki leszármazottja valamelyik túlélőnek. Temesváron 2000 októberében állítottak emlékművet Radó János kezdeményezésére azoknak, akiket innen szállítottak Focsani-ba, majd a szovjetunióbeli munkatáborokba. 1941 után szovjet foglyokat hoztak, majd 1944 őszétől zömmel magyar hadifoglyok zsúfolódtak benne. A tízezer főre tervezett táborban olykor 30-35 ezren raboskodtak egyszerre. A túlzsúfoltság, a rossz táplálkozás és a higiénia hiánya miatt 1945 tavaszán kitört tífuszjárványnak nyolcezren estek áldozatul, többségben magyarok. /P. L. Zs. : Érdi megemlékezők. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 8./

2007. június 14.

A magyarországi Érdről és Tárnokról közel félszázan rótták le kegyeletüket június 13-án az egykori temesvári fogolytáborban elhunytak, vagy az innen a szovjet lágerekbe hurcoltak emléke előtt. A város peremén, az Aradi úton 2000 őszén felavatott márványkapunál Radó János volt Temes megyei tanácsos, az emlékmű felállításának kezdeményezője fogadta a látogatókat, akik közül hat-nyolc személy a láger foglya volt bő hatvan évvel ezelőtt, a többiek meg édesapjukat vagy valamelyik hozzátartozójukat veszítették el itt. A tábort a németek kezdték építeni, és 1940-ben szerb hadifoglyok voltak az első lakói. 1941 után orosz foglyokkal telepítették be, majd 1944 őszétől zömmel magyarok (köztük rengeteg civil) zsúfolódtak benne. A tízezer főre tervezett táborban olykor kétszer-háromszor annyian raboskodtak, és a rossz körülmények miatt 1945 tavaszán tífuszjárvány tört ki, amelynek nyolcezren estek áldozatul, többségükben magyarok. Radó János szerint az oroszok válogatás nélkül zártak be civileket és katonákat, a legfiatalabb fogoly nyolc-, a legidősebb nyolcvanhárom éves volt. A túlélők közül Krizsek István 82 éves érdi lakos elmondta, hogy őt Bajáról hozták Temesvárra, körülbelül két hónapot töltött itt, és amikor 1945 márciusában kitört a tífuszjárvány, Szibériába deportálták (öt évet töltött munkatáborban). A rendszerváltás után 1945. január 8-át Érd gyásznapjává nyilvánították. Azon a napon Érdről és környékéről körülbelül 4500 személyt deportáltak a szovjetek, köztük nagyon sok fiatalt. Az emlékmű avatásakor négynyelvű felirat hirdette az utókornak, hogy miért állíttatott, a felirat azóta eltűnt. A feliratot márványtáblára fogják cserélni. /(pataky): Visszatértek szenvedéseik helyszínére. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 14./

2007. október 31.

Elkészült az első könyv Székelybőről, a 675 éves jubileum tiszteletére. Számosan előkeresték a ládafiából féltve őrzött régi családi fényképeiket, előkeresték a régi szőtteseket, edényeket, és megírták emlékeiket. Így született meg Papp Enikő és Szente Kinga Székelybő című monográfiája. Nem tudományos munka, de összegyűjtöttek mindent, amit tudtak. Nagy jelentősége volt augusztus 4-én a falutalálkozó megrendezésének. A kis faluban rendbe hozták a kultúrotthont, emlékművet állítottak a két világháború hősi halottainak. Omladozik a műemléktemplom, meg kellene menteni a teljes pusztulástól. A nemzeti zászlót Érd küldte Székelybő lakóinak. A településnek 1567-ben több volt a lakója – szám szerint 150 – mint 2007-ben. Székelybőnek gazdag a múltja, közel 300 éves református a felekezeti iskolája, a római katolikus ennél is régebbi. Mindez a múlté. Jelenleg akis település hat kicsi iskolás gyermeke jár naponta gyalog a közeli falu román iskolájába, Magyar gyermekekről van szó. Iskolabuszra lenne szükség, ami behordhatná naponta őket Csíkszeredába, magyar iskolába. /Tófalvi Zoltán: A Székelybői Falutalálkozó, könyvbemutató, emlékműállítás. = Művelődés (Kolozsvár), 2007. október/

2009. január 19.

Az ökuménia és határok feletti szellemiség jegyében gyűltek össze Érd és Nyíradony után Nagyváradon, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK) székházának dísztermében a harmadik Van kiút... elnevezésű fórum résztvevői. A magyarság felekezeteken átívelő lelki kohéziójáról szóló konferencia előadói között volt Weisz Péter, a Barankovics István Izraelita Műhely elnöke, Tasó László, Nyíradony polgármestere, Papp Lajos szívsebész, Radnóti Zoltán főrabbi, Kiss Rigó László Szeged-csanádi római katolikus megyés püspök, Mészáros Kálmán, a Magyarországi Baptista Egyház elnöke, Bálint Benczédi Ferenc unitárius püspök és Szeverényi János, az evangélikus misszió vezetője. Az előadók mindegyike a magyar társadalom morális válságáról értekezett, és az Istenhez való fordulásban, illetve a konzervatív értékek megerősítésében látták a kiút lehetőségét. Weisz Péter bejelentette: a Barankovics-műhely a Szent István és az Október 23. Alapítvánnyal együtt 300 ezer forintot ajánl fel a csángó gyermekek magyar nyelvre taníttatására. Jókai Anna írónő a konzervativizmus és az Istenhez való visszatérés fontosságát hangsúlyozta, Bene Éva, a Magyar Konzervatív Alapítvány képviselője pedig a Magyarországon zajló indirekt népirtásról beszélt, melyre egy esetleges „transzszilván transzfúzió” jelenthet megoldást. Mikola István volt egészségügyi miniszter az identitást, a szolidaritást, a családot és a hitet jelölte meg mint a nemzet lelki energiája visszanyerésének módját. Tempfli József megyés püspök az összetartás fontosságát, Bálint Benczédi Ferenc unitárius püspök pedig azt hangsúlyozta: ideje lenne véget vetni az önsajnálatnak, „könnyekből nem lehet jövőt építeni. ” Szöőr Anna, az Október 23. Alapítvány vezetője a „vörös deviancia” elleni harc fontosságáról beszélt, Szeverényi János, az evangélikus misszió vezetője szintén a hit fontosságáról ejtett szót, majd zárszavában Székelyhídi Ágoston közíró, az 1956-os Kárpát-medencei Emlékbizottság nevében arra hívta fel a figyelmet, hogy a 15 millió magyar ma már valójában körülbelül 13,6 millió. /Fried Noémi Lujza: Ökumenikus konferenciát szerveztek Nagyváradon. = Krónika (Kolozsvár), jan. 19./ Világi és egyházi meghívottak fejtették ki álláspontjukat, megoldási lehetőségeket villantva fel a nemzetfogyás megállítására a Van kiút konferenciasorozat harmadik állomásán. Jókai Anna írónő elmondta, hogy ha spirituális gyökereinket elveszítjük, még a jó szándékú politikai cselekedet is meddő marad. Tőkés László püspök a határokon átívelő szellemi kapcsolat megnyilvánulásaként jellemezte a találkozót. Mikola István volt egészségügyi miniszter kifejtette, a nemzet legnagyobb gondja, hogy elfogytak kollektív tudattalanjából a nemzeterősítő energiák, a neoliberális irányzat éppen ezeket az alapvető értékeket kezdte ki. Tempfli József nagyváradi római katolikus megyés püspök az összetartásban látta a megmaradást, míg Bálint Benczédi Ferenc unitárius püspök arra figyelmeztetett, hogy könnyekből nem lehet jövőt teremteni, ezért ideje felhagyni az önsajnálattal. /D. Mészáros Elek: Kiútkeresés táblaavatóval. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 19./


lapozás: 1-21




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998