udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 5 találat lapozás: 1-5
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Helymutató:

2000. szeptember 19.

Szept. 17-én Temesváron a bánsági református közösség Újvárossy Ernőre, a temesvári ellenállás nemes ügyének első áldozatára emlékeztek. Az erzsébetvárosi temetőben felállított kopjafánál a Szabolcska Mihály nevét viselő kórus Elekes András karnagy vezetésével az alkalomhoz illő egyházi éneket énekelt. Forrai Beatrix, az újszentesi gyülekezet lelkésznője emlékeztetett rá, hogy Újvárossy Ernő építész az üldöztetések és megpróbáltatások közepette is megalkuvás nélkül vállalta magyarságát és hitét. Életével fizetett bátor kiállásáért. A szertartás a Himnusz eléneklésével zárult. /Újvárossy Ernő emlékezete. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 19./

2003. június 9.

Temesváron 95. életévében elhunyt Boros Béla címzetes római katolikus érsek, a kommunista hatalom által bebörtönzött katolikus főpapok csoportjának utolsó nagy alakja. Életének 95., papságának 70., püspökségének 55., érsekségének 13. évében - így fogalmaz a temesvári római katolikus püspökség közleménye Boros Béla címzetes érsek haláláról. Az érsek hosszas betegeskedés után jún. 6-án éjjel hunyt el. Boros Béla 1908-ban az Arad megyei Erdőhegyen született, 1932-ben Rómában szentelték pappá, és a római Gergely Egyetemen szerzett teológiai és filozófiai doktori címet. 1934-től a temesvári római katolikus papneveldében a bölcsészet és a dogmatika tanára, később az intézmény rektora. 1948 decemberében titokban szentelték a bukaresti nunciatúrán ressianai püspökké, hogy legyen, aki a papi hatalmat az erdélyi püspökök akadályoztatása esetén is továbbadja. Márton Áront és Mazalik Győzőt ugyanis ekkor már letartóztatta a kommunista hatalom. Azért kellett az akkor már nem működő spanyolországi Ressiana püspökévé szentelni, mert a Vatikán az erdélyi egyházmegyékben továbbra is a bebörtönzött egyházfőket tekintette püspöknek. Boros Béla felszenteléséről később tudomást szereztek, 1951 márc. 10-én őt is letartóztatták, aztán néhány hónap múlva egy koncepciós perben kémkedés vádjával ítélték életfogytiglani fegyházra. A máramarosszigeti börtönben éveken át Márton Áron püspök cellatársa volt, ők ketten a vécék tisztán tartásáért feleltek. 1956-tól két és fél évet magánzárkában töltött a Ramnicul Sarat-i börtönben. Ebben az időszakban a folytonos hangos imádkozás mentette meg a tébolyodástól. A magyarul egy szót sem tudó börtönőr is megtanulta a magyar imádságokat - annyiszor hallotta azokat. Több mint 13 évi rabság után 1964-ben szabadult. Első útja a radnai kegytemplomba vezetett. A déli harangozáskor rongyosan, szakállasan érkezett a templomba, másfél óra múlva azonban már misét celebrált Mária oltáránál. Amint egykor felidézte, ez volt élete egyik legboldogabb pillanata. Boros Béla isteni kegyelemnek tekintette megpróbáltatásait. Kínzóiról is szeretettel beszélt. Mint egy interjúban elmondta: "Megbocsátottam nekik. Annak is, aki összeállította a periratokat. Akkor is és minden nap. Esténként értük is imádkozom." Noha felszentelt püspök volt, és 1990-ben II. János Pál pápa címzetes érseki rangot is adományozott neki, 1992-es nyugdíjazásáig a temesvári erzsébetvárosi plébánián segédlelkészként szolgált. Helytállását 1994-ben a magyar állam a köztársasági érdemrend középkeresztjének adományozásával ismerte el. 1990 után Boros Béla több rendben is kérvényezte rehabilitációját, ez ügyben Ion Iliescu államfőhöz is fordult, az erkölcsi jóvátétel azonban eddig nem történt meg. /Gazda Árpád: Egyházfőként káplánkodott. Temesváron elhunyt Boros Béla címzetes érsek. = Krónika (Kolozsvár), jún. 9./

2004. szeptember 20.

Szept. 17-18-án emlékeztek az ellenállási harc mártírjaira az 1989. decemberi forradalom egykori meghatározó személyiségei, a korábbi kommunistaellenes megmozdulások résztvevői és az érdeklődők Temesváron a református templomban, az Újvárossy Ernő nevét megörökítő gyülekezeti teremben. A sajtótájékoztatón Tőkés László püspök felolvasta a Református Világszövetség (amelynek elnöke) dokumentumát a vajdasági magyarokat ért atrocitásokról. – Tizenöt éve áldozta életét a decemberi forradalom előkészítésének szakaszában Újvárossy Ernő építészmérnök. A totalitárius rendszerrel való szembeszegülés első mártírjairól Péterszabó Ilona tartott előadást az ’56 után 57-en a temesvári perben /Arad, 2002/ című könyve alapján. A temesvári perben ártatlan embereket vetettek börtönbe, ítéltek halálra és végeztek ki feltehetőleg csak azért, hogy rettegésben tartsák a lakosságot. Erről az időszakról (1956) emlékeztek meg az egykori résztvevők, akik börtönnel, kényszerlakhellyel fizettek azért, mert volt bátorságuk felemelni szavukat a diktatúra törvénytelenségei ellen. Koczka György emlékezett arra, hogy főiskolai hallgatóként a kolozsvári Bolyai Egyetem 56-os rendezvényein vállalt szerepéért került börtönbe, majd kényszerlakhelyre a Baragánba. Oberten János líceumi diákként többedmagával kézzel írt háromnyelvű röpcédulát terjesztett az igazság védelmében. A büntetés börtön lett. Több szemtanú – Toró Tibor professzor, Wollner András, Tőkés László püspök – részletekkel egészítette ki az események résztvevőinek beszámolóját. Gazda József, aki elsőnek írt könyvet a temesvári forradalomról (Megváltó karácsony – erdélyi magyar túlélők emlékeznek, Aura Kiadó, Budapest, 1990) a város akkori hangulatát idézte fel. Szept. 18-án országos premieren bemutatták Koltai Gábor Trianon című filmjét. Neves magyar történészek – Raffay Ernő, Nemeskürthy István, Glatz Ferenc és mások – kommentálták a filmen bemutatott események hátterét. Tőkés László püspök felhívta a figyelmet: a filmet egyetlen tévéállomás sem volt hajlandó műsorába iktatni. A vetítést követően az 1989. decemberi események felidézése került előtérbe. Az egykori résztvevők és szemtanúk – Gazda Árpád, Balaton Zoltán, Makkai Zoltán és mások – elmondása nyomán számos fontos esemény háttere vált világosabbá a hallgatóság előtt. Többek között Újvárossy Ernő szerepe, akinek csupán annyi volt a “bűne”, hogy elvállalta a templom alagsora felújításának mérnöki tennivalóit, és cselekvően részt vett a (ma nevét viselő) gyülekezeti terem kialakításában. Tőkés László leszögezte: a kommunizmus elleni harc az országban még nem fejeződött be. Szégyellni valónak tartja, hogy a magyar közösséget képviselő RMDSZ vezetősége a kommunisták utódpártjával paktál. A rendezvénysorozat az erzsébetvárosi temetőben, Újvárossy Ernő sírjának megkoszorúzásával ért véget. /Sipos János: Mártírokra emlékeztek. Szemben a kommunizmussal. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 20./

2006. december 13.

Az Erdélyi Szórvány Magyarságért Egyesület (ESZME), a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége Erzsébetvárosi Csoportja rendezésében második alkalommal rendezték meg az adventi jótékonysági hangversenyt az Erdélyben szórványban élő gyermekek anyanyelvének megőrzéséért. Igehirdetésében Tempfli József nagyváradi megyés püspök hangsúlyozta az anyanyelv és a hit megtartásának fontosságát. Spányi Antal székesfehérvári megyés püspök a felekezetektől független keresztényi összetartozás fontosságát emelte ki. A hangverseny bevételét megosztva a borosjenői Horváth Béla-szavalóverseny megrendezésére és a Kallós Zoltán patronálta mezőségi iskoláknak ajánlották fel. Az ESZME (Erdélyi Szórvány Magyarságért Egyesület) novemberben alakult meg Budapesten, elnöke dr. Tasnádiné Jilling Erika. /Dr. Vajda Sándor: Adventi jótékonysági hangverseny szórványban élő gyermekekért. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 13./

2007. szeptember 17.

Az 1989-es rendszerváltó temesvári forradalom első mártírjára, Újvárossy Ernő építészre emlékeztek szeptember 16-án, vasárnap a Belvárosi Református Egyházközségben. Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke, a gyülekezet akkori lelkésze, az áldozat lelki barátja hirdetett igét. Újvárossy Ernő (1934–1989) amiatt esett a hatalmi önkény áldozatául, mert aktív szerepet vállalt a gyülekezetben, és Tőkés híve, követője volt. 18 esztendeje, szeptember derekán találtak holttestére a Vadászerdőben. Halálának körülményei tisztázatlanok, a püspök szerint erkölcsi kötelesség kideríteni a történelmi igazságot. A püspök azzal a nem titkolt szándékkal (is) jött Temesvárra, hogy a gyülekezet támogatását kérje a november 25-i európai parlamenti választásokon, amelyen független jelöltként indul az egyik brüsszeli képviselői mandátumért. Szerinte a romániai magyarságnak biztosított ilyen-olyan jogok, tisztségek, bársonyszékek csak porhintés, mert a temesvári Magyar Házat, a nagyváradi református iskola sportpályáját nem sikerült visszaszerezni, a Partiumi Keresztény Egyetem akkreditációját hátráltatják, az önálló állami magyar egyetem vagy az autonómia biztosításáról nem is beszélve. “Aprópénzzel kifizetnek bennünket. Azért vagyunk kormányon, hogy szentesítsük ezt? – tette fel a kérdést. – Sem Bukarestre, sem Budapestre nem számíthatunk ebben, ezért Európában kell szövetségeseket keresnünk. Trianon óta először lehet a romániai magyarságnak külképviselete, és ehhez kérem a segítséget. Teszem bátran, mert jó ügyhöz kérem, hiszen RMDSZ-eseket és RMDSZ-en kívülállókat is képviselni fogok. ” A gyülekezet az erzsébetvárosi temetőbe vonult, ahol Gazda István, az Új Ezredév Református Egyházközség lelkésze méltatta Újvárossy Ernő tevékenységét. /Pataky Lehel Zsolt: Újvárossy-megemlékezés és Tőkés-kampány. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 17./


lapozás: 1-5




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998