udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 33 találat lapozás: 1-30 | 31-33
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Helymutató:

1991. május 24.

Magyarországon a Református Alapítvány nagydíját Gelu Pateanunak ítélték oda februárban. Gelu Pateanu ötvennél több kötet fordításával próbálta javítani a román-magyar kapcsolatokat. Már 1978-ban felkereste őt egy belügyes, elmondva, hogy megbízása van az őrzésére. A hatalom eljárt ellene, megrendezett kábítószer-kereskedés ügyébe próbálták belekeverni, nemzetközi segítséggel sikerült ebből kikerülnie. Az írószövetség segítségét is kérte, de azt válaszolták, így jár, aki nem válogatja meg barátait. "Elköltöztem hát magyar barátaim közé Énlakára, majd Etédre. Tíz évig éltem ott, tapasztalataimat készülőfélben levő munkámban, az Erdély könyvében dolgozom fel." Az 1989-es változás után a Vatra Romaneasca hevesen támadta őt, állandóan fenyegették, olyannyira, hogy a falubeliek önkéntes őrséget szervezek háza köré. Telefonon fenyegették, még gyermekeit is, hogy miként fogják kínozni, felakasztani őket. 1990. márc. 15-én rálőttek az autóra, amelyben hazafele ment. Végül áttelepedett Magyarországra. Folyik a visszarendeződés Romániában. "Ezért a román értelmiséget teszem felelőssé, amely még most is politikai függésben él és manipulálható. "Megfogadtam, hogy soha többé nem lépek román felségterületre." - jelentette ki. Gyermekei szeretnének hazalátogatni, "de sajnos, képes lennék elhinni saját nemzetemről, hogy rajtuk állnának bosszút azokért, amiket én mondok." /Lokodi András: Soha többé nem lépek román felségterületre. Exkluzív interjú Gelu Pateanuval. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 24./

1991. november 28.

November derekán az Erdélyi Hadsereg alakulatai hadgyakorlatot tartottak Hargita megyében. Etéden is megjelentek. Szávai Géza polgármester szerint százötven-kétszáz katona állomásozott a tanintézményekben, valamennyi középület előtt éjjel-nappal őrséget álltak. Távozáskor egy hivatalos papírt aláírattak a polgármesterrel, hogy semmilyen kárt nem okoztak. Mindez késő este volt, másnap vették észre, hogy az összes közintézményről eltűnt a magyar nyelvű felirat, a román érintetlen maradt. /Jöttek, láttak, győztek? = Hargita, nov. 28./

1993. február 12.

Gelu Pateanu román író, műfordító 1990 óta Magyarországon, mert Romániában nemzetietlen, sőt a román népárulójának tekintették, és el kellett menekülnie. Pateanut 1952-ben kényszermunkatáborba vitték, a Duna-csatorna építésére. Innen kevesen kerültek haza, körülbelül százezer ember halt meg a különböző táborokban. Pateanu kezdett magyar műveket románra fordítani, ezt nem nézték jó szemmel. Pateanu Bukarestből egy színmagyar faluba költözött, gyermekei is itt születtek, később egy másik faluba költözött, Etédre. A hatóságok itt sem hagyták békén, különösen akkor, amikor látták, hogy Pateanu nyíltan magyarbarát. /Dobos Tamás: A Duna-deltától az ELTE román tanszékéig. = Magyar Nemzet, febr. 12./

1993. július 7.

Pap Balázs a Kriza János Társaság segítségét kéri: meg kell menteni Etéden a néprajzi gyűjteményt, melyet a helyi, nyolcvanon túli idős tanító gondoz, saját lakásában van a sok értékes tárgy. /Pap Balázs, Szováta: S. O. S. Kriza János Társaság. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 7./

1999. szeptember 1.

Verestóy Attila Hargita megyei szenátor augusztus 27-én nyilvánosan rágalmazta, gazembernek nevezte az Udvarhely Szék újságíróját az Etéden résztvevő nyolc polgármester előtt. A szenátor fizikai bántalmazással is fenyegette az újságírót, erre azonban nem került sor. Jóllehet "magánszemélyként" rágalmazott Verestóy Attila, a törvényes számonkérésnek semmilyen esélye nincsen, hiszen a mentelmi jog ezt megakadályozza.- Verestóy Attila azt kiabálta, hogy az ő nevét kizárólag az ő előzetes beleegyezése alapján használhatná bárki, így az Udvarhely Szék is. /Verestóy szenátor visszaél mentelmi jogával. = Udvarhely Szék (Székelyudvarhely), szept. 1./

1995. október 3.

Borbély Imrének az Interconfessio Társaság Etédre kihelyezett, kibővített közgyűlésén, jún. 17-én elhangzott előadását közölte a lap. Borbély Imre a szabadság gondolatának, az RMDSZ-politikában az autonomista eszme győzelmének útját mutatta be, visszapillantva az előző RMDSZ-kongresszusokra. Az I. kongresszus /Nagyvárad, 1990. ápr. 21-22./ minimálprogramot fogadott el, önrendelkezésről még nem esett szó, az a demokraták /későbbi "radikálisok"/ szervezetlensége miatt történt. A II. kongresszus /Marosvásárhely, 1991. máj. 25-27./ pozitív eredménye volt a társnemzeti önmeghatározás, mely Balázs Sándor megfogalmazásában bekerült a programba. A Küldöttek Országos Tanácsa strukturálatlan, nagyrészt működésképtelen volt. Domokos Géza és a mérsékeltek hónapokig obstruálták a tervezett agyagfalvi népgyűlés autonómianyilatkozatának megvitatását, majd elhatárolódtak a kezdeményezéstől, magára hagyva Katona Ádámot. Az 1992. okt. 25-i RMDSZ-nyilatkozat a nemzeti kérdésről az autonomista RMDSZ-politizálás kezdetét jelzi, ez egyben az autonómiaigény középpontba helyezése. A nyilatkozat elfogadását elősegítette Tőkés László hangsúlyos melléállása. Az RMDSZ III. kongresszusa /Brassó, 1993. jan. 15-17./ pozitív fejleménye a háromszintű autonómiarendszer programbeli rögzítése. A IV. kongresszuson /Kolozsvár, 1995. máj. 26-28./ csiszolódott az autonómiaprogram, kibővült a területi autonómia követelésével, elfogadták a nemzeti közösségként való önmeghatározást. - Az autonomistáknak pozícióvesztéssel kellett fizetniük győzelmükért. A politikai győzelem nem föltétlenül pozíciókban, hanem az eszme valóraválthatóságával mérendő. Politikai győzelem lesz, ha létrejön egy erdélyi magyar kataszter és adatbank, ha megszületik egy reális gazdasági koncepció, ha lépések történnek a tudásközpontú erdélyi magyar nemzetfejlesztéshez. Borbély Imre felvázolta a követelményeket: szabadságelv, szubszidiaritás elve, fontosnak tartja, hogy az SZKT-ben név szerint szavazzanak a sorsdöntő kérdésekről: kataszter, belső választások, autonómia-statútumok, továbbá azt, hogy a Területi Elnökök Konzultatív Testülete bővebb legyen. Az RMDSZ-nek állandó képviseletet kell tartania Magyarországon. - Egyértelművé vált a kompromisszum határa: jogfosztott állapotban a részjogok végleges elfogadása nem kompromisszum, hanem kollaboráció. - A többségi néppel dialógust kell folytatni. /Borbély Imre: Az RMDSZ IV. kongresszusa. Egy eszme győzelmének politikai és gyakorlati hozadéka. = Orient Expressz (Bukarest), szept. 18.-okt. 3. ? a hetilap késve jelent meg/

1995. június 26.

Az "Interconfessio Emberjogi Társaság a romániai kisebbségi felekezetek vallásszabadságáért" jún. 17-én gyűlést tartott Etéden, amelyre egész Székelyföldről érkeztek meghívottak. A napirendi pontok voltak: Az RMDSZ IV. kongresszusa - régi gátak, új lehetőségek, Magyar paradigma és a székelyföldi területi autonómia, A székelyföldi területi autonómia, A székelyföldi területi autonómia statútuma, Székely Diéta, Önszerveződő struktúrák és az újraszervezés lehetőségei, Székely autonómia és társadalomlélektan. Borbély Imre, az Interconfessio elnöke politikai tanulmányában elemezte az RMDSZ eddigi útját és a kongresszus eredményeit, Patrubány Miklós a Magyarok Világszövetsége erdélyi tagozatának felépítését ismertette. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 26./

2001. február 9.

Szőcs Lajos korondi pedagógus szerzőtársával, Janitsek Jenő kolozsvári nyugalmazott egyetemi tanárral öt névtani, Budapesten megjelent tanulmánykötetet adományozott a Székelyudvarhelyi Városi Könyvtárnak. A Magyar névtani dolgozatok sorozatban megjelent Hajdu Mihály (Eötvös Loránd Tudományegyetem) által szerkesztett tudományos munkák a Hargita megyei Atyha, Etéd, Énlaka, Küsmöd és Sófalva hely- és családnév anyagát tartalmazzák. /Komoróczy György: Ajándék a könyvtárnak. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 9./

2001. június 26.

Jún. 15-17. között az Itthon, Fiatalon Mozgalom képviselői Marosfőn gyűltek össze, hogy megbeszéljék problémáikat. Az "itthoni fiatalok" elégedetlenek a pályázati pénzek elosztásával és a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) - az önálló, hivatalosan bejegyzett országos ifjúsági szervezeteket tömörítő testület - általuk kirekesztőnek vélt politikájával. Ezért a továbbiakban a mozgalom teljesen különválva, de az RMDSZ mellett akar haladni. Papp Gy. Attila puhatolózott, igaz-e az a szóbeszéd, hogy ezen szervezeteket az RMDSZ csúcsvezetésének utasítására hozták létre? Szabadi Kinga, a kányádi RMDSZ-szervezet "ifjúsági csoportjának" vezetője elmondta, hogy Ladányi László, az udvarhelyszéki RMDSZ ügyvezető elnöke "segített" a csoport létrehozásában. Etéden szintén a területi RMDSZ-t tudják az ifjúsági csoport mögött. A Harmónia Alapítványtól Dali Erika elmondta: "A MIT-en keresztül nem sikerült pályázatokat nyerni, a Területi Ifjúsági Tanács viszont segít nekünk. Persze hogy melléjük állunk." Benedek Csaba, az Udvarhelyszéki Ifjúsági Egyeztető Tanács elnöke sietett leszögezni: "Mi politikamentesek vagyunk. Az más, hogy az RMDSZ-szel szorosan együttműködünk." Két szervezet - az Udvarhelyi Fiatal Fórum és az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egyesület - nem értett egyet a céljainkkal, ők be sem léptek. A másik főszervező, Borboly Csaba, a Csíki Területi Ifjúsági Tanács vezéregyénisége, aki hozzátette, hogy szerinte a magyarországi Ifjúsági és Sportminisztérium elsősorban az RMDSZ csúcsvezetését bíráló csoportokat támogatja. Ezért nyilatkozatban kérték fel ezen intézményeket, hogy kezdeményezzenek tárgyalásokat az RMDSZ vezetőségével és tegyenek lépéseket annak érdekében, hogy a támogatások egyformán hozzáférhetővé váljanak a romániai ifjúsági közösségek részére. Borbolyék ezzel közvetve elismerték: őket az RMDSZ képviseli. A marosfői tanácskozáson szétosztott Munkaanyag szerint "a Területi Ifjúsági Tanácsokat a területi RMDSZ-szervezetek hozták létre, tehát azok az RMDSZ részét képezik. Azokban a megyékben, ahol nincs Ifjúsági Tanács, ott a megyei/területi ifjúsági alelnökök munkáját és tevékenységét segítő szervezetek alkotnak egy formális ifjúsági csoportosulást. Fontos és nem elhanyagolható dolog, hogy az Ifjúsági Tanácsok minden esetben erőteljesen részt vesznek az RMDSZ munkájában, és azt ugyanígy segítik. Így biztosítva van nemcsak megyei/területi szinten az RMDSZ-szervezetek működőképessége, hanem az utánpótlás is: megmutatkozhatnak azok, akik felkészültek a felelősségteljes szerepvállalásra. (...) Lényeges, hogy a Területi Ifjúsági Tanácsok által létrehozott Itthon, Fiatalon Mozgalom nem a Magyar Ifjúsági Tanács ellenében jött létre, hanem az ifjúság közvetlen és egészséges önépítkezésének eredménye." Ugyanakkor nem tudják elfogadni azt, hogy a Magyar Ifjúsági Tanács jelenleg kisajátítja a romániai magyar ifjúsági közösségek számára elkülönített jogosítványokat. A marosfői tanácskozásra meghívást kapott az RMDSZ néhány vezetője is: Markó Béla szövetségi elnök, Kelemen Hunor, a Szövetségi Egyeztető Tanács elnöke, Ráduly Róbert csíki területi elnök, mindhárman a román törvényhozás tagjai. A tanácskozás alaphangját Ráduly képviselő ütötte meg: az Itthon, Fiatalon Mozgalom maradjon meg mozgalomnak, és ne soroljon be strukturálisan az RMDSZ-be. Ladányi László /a Verestóy szenátor elnökölte udvarhelyszéki RMDSZ ügyvezetője/ erre azt válaszolta, hogy "az RMDSZ melletti politizálásban látjuk a jövőt, nem pedig a folytonos ellenkezésben" - Markó Béla kifejtette, hogy sok kifogása van a MIT és az RMDSZ viszonyát illetően. Szerinte az RMDSZ-nek kell egy ifjúsági szekciót, frakciót létrehoznia. "Újra létre kell hozni az ügyvezető elnökségen az ifjúsági főosztályt" - fogalmazott Markó, Papp Gy. Attila hozzátette: annak tudatában mondta ezt, hogy az SZKT egyszerűen kiutálta soraiból a Magyar Ifjúsági Tanács képviselőit. Papp Gy. Attila így foglalta össze: van egy ifjúsági testület, a MIT, amely megpróbál önállóan gondolkodni, cselekedni, létezni. Az RMDSZ reakciója erre az, hogy létrehoz egy másik testületet, hogy megmutassa: ki az úr a háznál. /Papp Gy. Attila: A marosfői kibeszélés. Csaba királyfik csillagösvényen. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jún. 26./

2001. július 14.

Kilencedik alkalommal látja vendégül a Napsugár gyermeklap olvasóit Illyefalván. Akárcsak az előző években, a táborozás jutalom a Kőrösi Csoma Sándor Anyanyelvi Vetélkedő első három helyezett csapatának. A brassói, a kolozsvári és a nagyenyedi kisdiákok mellett etédi, csíkmenasági, nagyváradi, marosvásárhelyi, bardoci és gyergyószentmiklósi gyerekek nyaralnak az illyefalvi vártemplom bástyáiban lévő táborban. A Napsugár olvasói a lapban meghirdetett pályázatokra érkezett feleletek alapján nyerték el a részvétel jogát. "Húszezer olvasóból nem könnyű kiválasztani azt a szerencsés harmincnyolcat, akik ebben az ajándéktáborozásban részt vesznek - mondta el Zsigmond Emese, a Napsugár főszerkesztője. A pihenés és játék mellett anyanyelvápolás, irodalmi nevelés, népművészeti foglalkozás szerepelt az egy hét kínálatában. "Illyefalva modell, amit a sokkal kevésbé sikeres falvakból jött gyerekek hazavihetnek. Példaértékű, hogyan lehet a szinte semmiből felvirágoztatni egy települést" - indokolta a helyszínválasztást Zsigmond Emese. /Farkas Réka: Napsugár tábor Illyefalván. = Krónika (Kolozsvár), júl. 14./

2001. július 23.

Az Etéd községhez tartozó Kőrispatakon júl. 22-én került sor a Szalmakalap Múzeum ünnepélyes megnyitására, amelynek megálmodója Szőcs Lajos. A múzeumban az ország összes szalmakalaptípusa megtekinthető. A megnyitóünnepségre több százan jöttek el Csíkszeredától Marosvásárhelyig, de sokan érkeztek Magyarországról is. Verestóy Attila szenátor azoknak az értékeknek a megbecsülésére hívta fel a figyelmet, amelyekben a kéz és az ész találkozik. /Ferencz Imre: Múzeumavató Kőrispatakon. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 23./ A Kárpát-medencében egyedülálló szalmakalap múzeumot nyitottak meg a hét végén a Hargita megyei Kőrispatakon. A ritkaságszámba menő múzeumnak bevallottan turistacsalogató szerepet szántak. Az alig 700 lelket számláló Kőrispatakon közel 150 éves múltra tekint vissza a szalmakalap készítés. A múzeumban az áztatott, fonott, préselt szalma megmunkálási eljárásait és a kalapkészítésnél használatos kézi gépeket is megismerheti a látogató. /Szalmakalap múzeum. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 24./

2002. december 2.

Nov. 30-án Incze János-Dés festőművészre emlékeztek Désen a magyar közösség tagjai. Az Amicitia Baráti Társaság kezdeményezésére emléktábla került az 1999-ben elhunyt festőművész házára, melyet ünnepélyes lelepleztek. Az emléktáblát Kovrigné Etédi Annamária tervezte, és az Illyés Alapítvány támogatásával készült el. A felszólaló Murádin Jenő művészettörténész Incze János életpályáját méltatta. Az emléktábla hirdeti: "Ebben a házban élt és alkotott Incze János-Dés festőművész". /Valkai Krisztina: Emléktábla Incze János-Dés tiszteletére. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 2./

2003. május 12.

Máj. 10-én díjátadással zárult Felsőboldogfalván a nyolcadik alkalommal megrendezésre került Gyermekszínjátszó Fesztivál, melyen huszonöt helység harminchat gyerekszínjátszó csoportja vett részt. A kétnapos rendezvényen a közönség többféle műfajban tekinthetett meg előadásokat. A mesejáték kategória első helyezettje az etédi (felső tagozatos) csapat, ugyanennek a kategóriának alsó tagozatos diákjai közül az ócfalvi csapat kapott első díjat. Hagyományőrző kategóriában a gyergyóremetei diákok, irodalmi összeállítás kategóriában a marosvásárhelyi versenyzők vihették haza az első díjat. A fesztivál különdíjasa az udvarhelyi Bice-Bóca csapata lett. /Szász Emese: Színjátszó gyereksereg Boldogfalván. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 12./

2003. szeptember 5.

A római katolikusok lakta Atyha faluban a 317 lakóház közül többet lebontottak. Hadnagy Albert falufelelős megmutatta a kultúrotthont, mellette a világháborús emlékművet. Az 1600-as évekből voltak anyakönyvek az egyháznál, ezeket a megyei levéltárba vitték. 1966-ban 765, 1977-ben 413, 1992-ben 342, jelenleg 250 lakója van a falunak. A hegyen, a temető fölött egy kápolna van, most kb. 100 éves, gyenge állapotú. Egyetlen tanítónő és egy óvónő oktatja az atyhai gyermekeket, múlt tanévben az első osztályban 1, a harmadikban 7 gyerek tanult. Vezetékes telefon nincs a faluban, maroktelefont használnak. Nincs munkaerő, ősszel etédieket is hívnak dolgozni. Az elhunyt Vinczeffy László néprajzi gyűjteményét megmutatják meg a faluba látogatónak. Vinczeffy László 1989. januárjában a magyar tévések előtt beszélt a falurombolásról. Simó Márton munkája a Kétszáz éves az atyhai templom (1999) című emlékkönyv, most meg Az utolsó tanító címmel regénye jelent meg. A szerző áttelepült Magyarországra. Janitsek Jenő és Szőcs Lajos Atyha jelenkori és történeti hely- és családnevei című munkája a Magyar Névtani Dolgozatok 158. füzeteként jelent meg (Budapest, 1998). /P. Buzogány Árpád (Hargita Megyei Kulturális Központ Udvarhelyszéki Iroda): Jóízű emberek és elvándorolt százak faluja - Atyha. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), szept. 5./

2002. április 13.

A néhai Gagyi László etédi tanító az 1970-es években létesítette a falumúzeumot. Gagyi Éva tanárnő, a múzeumalapító lánya, aki jelenleg az etédi iskolában tanít, visszaigényelte az ősi lakot, de nem tarthat számot a gyűjteményre, lévén az köztulajdon. Szerinte maradhatnának a tárgyak, de ahhoz, hogy gondját is viselje a gyűjteménynek, támogatásra lenne szükség, hiszen annak darabjait konzerválni kellene. Remélhetően nem jut-e a rugonfalvihoz hasonló sorsra az Etéden lévő gyűjtemény. /Kristó Tibor: Megmenthető-e az etédi falumúzeum? = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 13./

2004. június 8.

A székelyudvarhelyi önkormányzati testületben az RMDSZ megőrizte többségét: a Népi Akció Pártja listájáról nyolc, az RMDSZ-éről tíz jelölt lehet tagja a helyi tanácsnak. Független jelöltként szerzett harmadszorra is tanácsosi mandátumot Balázs Piroska főgyógyszerész. Udvarhelyszék másik két városában az RMDSZ jelöltjeit választották meg polgármesternek, Székelykeresztúron Benyovszki Lajos negyedszerre, Szentegyházán Burus Ella Mária első alkalommal töltheti be ezt a tisztséget. Etéden Tiboldi Elek, Homoródalmáson Rigó Mihály, Bögözben Farkas Márton, Farkaslakán Demény Gábor, Korondon Katona Mihály, Felsőboldogfalván Sándor József, Lövétén Lázár Boros Zoltán, Zetelakán Sándor László, Parajdon Bokros Sándor, Fenyéden Szász Gábor lett a polgármester. A két újonnan alakult udvarhelyszéki községben – Máréfalván és Galambfalván – Dávid Lajos, illetve Gyerkő Levente lehet az 1969-es közigazgatási központosítás óta a település első polgármestere. /Zilahi Imre: RMDSZ-többségű tanács. = Krónika (Kolozsvár), jún. 8./

2005. március 5.

A budapesti Pont Kiadó és erdélyi társa, a sepsiszentgyörgyi Pontfix Kiadó 36 modern és kortárs román költő verseit adta közre magyarul Cseke Gábor tolmácsolásában. A Pont Kiadót az Etédről indult Szávai Géza működteti nagy sikerrel Budapesten – olyannyira eredményesen, hogy erdélyi fiókintézmény indítására is módja nyílt. A Pont Kiadó felvállalta magyar szerzők műveinek román, illetve román szerzők műveinek magyar nyelvű megjelentetését, s túl ezen, nemzetközi programot hirdetett meg a különféle közösségek és kultúrák kölcsönös megismertetésére. Újabban sepsiszentgyörgyi székhellyel beindult Pont Hálózat is terjeszti a Pont Kiadó könyveit Erdélyben. /Borbély László: Román költők magyarul. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 5./

2005. március 16.

Székelykeresztúron az ünnepségsorozat az unitárius templomban tartott ünnepi istentisztelettel kezdődött. Az ünnepi műsort a keresztúri Unitárius Gimnázium és a nyíregyházi Evangélikus Gimnázium diákjai szolgáltatták. Ezután a Gyárfás-kúriánál a dunakeszi lengyel kisebbségi önkormányzattól ajándékba kapott Bem József-domborművet avatták fel. Beszédet mondott Jacek Paliszewski, Lengyelország bukaresti nagykövete. Felavatták a kúria egyik termében most létesített Petőfi-emlékszobát, melyet Fülöp Lajos múzeumigazgató ismertetett. Délután a fiatfalvi lovas bandérium és a fúvószenekar kíséretében a diákság az Orbán Balázs Gimnáziumtól a város központjába vonult, ahol a Balcescu- és Petőfi-szobor megkoszorúzása után Benyovszki Lajos polgármester és Egyed Ákos történész, az Erdélyi Múzeum Egyesület elnöke mondott ünnepi beszédet. Ezt követően üdvözlő beszédet mondott dr. Balázs Melinda a helyi MPSZ részéről. Székelyderzsben március 13-án az ünnepélyt az unitárius templomban tartották, majd az iskola előtt lévő kopjafáknál elhelyezték az emlékezés koszorúit. Március 13-án Kisgalambfalván szintén ünnepi istentisztelet keretében emlékeztek meg a neves évfordulóról, ugyanaznap Csekefalván is szerveztek ünnepséget. Etéden az ünnepséget március 15-én, a község központjában tartották. Szentábrahámon az ünnepségen a Vass Miklós-emlékművet koszorúzták meg. Nagygalambfalván március 15-én a református templomban tartották az emlékezést, este a kultúrotthonban ünnepi műsort mutattak be. /László Miklós: Az örök évforduló Keresztúron és környékén. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), márc. 16./

2005. április 13.

80 éve született, 10 éve hunyt el Gelu Pateanu. Etéden, ahol évekig élt és tanított, most is szeretettel gondolnak vissza a messzi Bukarestből közéjük szakadt Gelu Pateanura, az íróra, a kiváló műfordítóra. Már éltében legenda volt. Minden eszközzel a két nép közötti megbékélést szorgalmazta, következetes szószólója volt haláláig. Magyarországon fordítói munkájáért rangos kitüntetéssel jutalmazták, a díj átvételéhez a diktatúra idején nem kapott kiutazási engedélyt. 1990-ben, az első szabad március 15-i megemlékezésen Fehéregyházán elmondott merész szónoklata után kiszúrták az őt szállító gépkocsi kerekeit. Ezt követően Magyarországon telepedett meg. Emlékére Etéden június első napjaiban Gyalu-napokat rendeznek. Emléktáblát szeretnének elhelyezni az iskola falán, ahol tanított, s emlékszobát rendeznek be a még fellelhető, vele kapcsolatos írásokból, fényképekből, magyarról román nyelvre fordított könyveiből (számuk 50-re tehető). Felhívással fordulnak minden olyan személyhez, aki valamilyen tárgyi vagy írásos emléket, fényképeket őriz Gyaluról, gyarapítsa a gyűjteményt. /Kristó Tibor: Egy igazi humanista – Gyalu emlékezete. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 13./

2005. július 15.

A Küsmödön született, Etéden nevelkedett, Székelykeresztúron diákoskodó, évekig Bukarestben dolgozó, jelenleg Budapesten élő Szávai Géza író legutóbb a három évtized alatt írt esszéiből válogatott Torzmagyar – Helyzettudatok – és irodalmunk egyetemessége címen kiadott kötetével jelentkezett. A könyvről Balázs Imre József terjedelmes recenziót közölt az Aradon megjelenő Irodalmi Jelenben. /Helyzettudatok – és irodalmunk egyetemessége. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 15./

2005. július 26.

Etédet ritkán keresik fel a rossz útviszonyok miatt. Fél évszázada Gagyi Éva elkerült Etédről, tanulni ment, majd Amerikába távozott. Azután 1998-ban hazatért szülőfalujába. Tanári végzettsége lévén, félkatedrát vállalt a helyi iskolában. Az értékes néprajzi múzeum-alapító édesapa, Gagyi László emlékét nem feledhette, de ő sem tétlenkedett. Erről az általa szerkesztett, 2001 őszén indított Etéd Község Lapja tanúskodhat a legmeggyőzőbben. Gagyi Éva készül a tengerentúlra. Gyermek, unoka várja, egy évre eltávozik. – Új népességre cserélődik Etéd lakossága, valamikor színtiszta székely település volt. /Bajna György: A belső parancs. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 26./

2005. szeptember 8.

Resicabányán kiderült ki, hogy egy iskolára való Gábor-gyerek beiskolázatlan már két esztendeje. A Gábor-cigányok Etédről vagy Dicsőszentmártonból vándoroltak Resicabányára, most kilenc gyerek indult közülük a magyar iskolába. A szülők eddig nem tudták, hogy van magyar iskola a városban. /Szakmáry Károly: Gáborok képviselik a magyarságot. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 8./

2005. szeptember 13.

Gyalu-napokat tartottak Etéden, emlékezve Gelu Pateanu /Kolozsvár, 1925 – Budapest, 1995/ emberi nagyságára. Fölolvasták Pomogáts Béla és Radu Ardevan egyetemi tanár leveleit. Toró Tibor egyetemi tanár, atomfizikus tartott előadást Gelu Pateanuval fenntartott barátságáról. Toró Tibor nyolcvanévesen is fontosnak tartotta megjelenni és tisztelegni Gelu Pateanu emléke előtt Etéden. /Toró Tibor Énlakán született./ Nagy Pál, a marosvásárhelyi irodalomkritikus, barát, majd Smaranda Enache emelkedett szólásra. Elmondta, hogy Gelu Pateanu bevallotta, a szeretet ellenére mennyire magányos, magányossá válhat egy ember, aki népét szeretve, más népek jogaiért is szót emel. Gelu magányossága az ő magányossága is, tette hozzá Smaranda Enache. Sokan beszéltek Gelu Pateanuról, Gyaluról, ahogy magyar barátai nevezték. /Lőrincz György: Etéd fölött a nap…= Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 13./

2005. szeptember 24.

Etéden ünneplésre sereglett össze a falu – egy román költőt és műfordítót ünnepeltek, a tíz éve elhunyt, Gelu Pateanut. Akik a nevét ismerik, azok nem csodálkoznak azon, hogy Székelyföld közepén egy színmagyar falu egy román költőt ünnepel. Merthogy „Gyalu”, ahogy magyar barátai, jó ismerősei hívták, a nyolcvanas évek elején Etéden talált otthonra. És itt élt, alkotott, mindaddig, amíg 1990-ben, a marosvásárhelyi „fekete március” utáni időkben, a magyarok melletti nyilatkozatai miatt, életveszélyesen meg nem fenyegették, s kénytelen volt elhagyni a vendéglátó székely falut, a számára egyszerre idegenné lett országot. Budapesten az Eötvös Loránd Tudományegyetem román tanszékén volt előadó. Pateanu 1955 óta szerepelt magyar vers- és főleg prózafordításokkal a román irodalmi sajtóban, az ő tolmácsolásában megjelent kötetek száma sem kevés: a névsor Bartalis Jánostól Veress Zoltánig terjed. Anyanyelvi szinten beszélt magyarul. Beleérző készségéből tellett a Törökországi levelek székely nyelvjárási ízekkel dúsított, veretes prózájának és Karinthy Frigyes nyelvi sziporkáinak, a Németh Lászlótól fordított Iszony és Tamási Áron egyszerre székely népi és szürrealista stílusának maradéktalan visszaadására. Etéden születtek legnagyobb részt azok a magyar versei is, amelyek – már csak halála után – Levelek a Fekete Madonnához címmel jelentek meg, 1997-ben. /Dávid Gyula: A mű marad. Gelu Pateanu etédi ünnepére. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 24./

2005. szeptember 25.

A tíz éve elhunyt Gelu Pateanu /Kolozsvár, 1925. jún. 3. – Budapest, 1995. márc. 25./ költőre és műfordítóra emlékeztek Etéden szeptember 9-11-e között, akit magyar barátai Gyalunak, Gyalukának szólítottak. Fiatalon a Duna-csatornához hurcolták. Szabadulása után műfordítóként lelt menedékre, magyarból fordított. A hetvenes években Bukarestben magyar hetilapnál, az A Hétnél talált szellemi otthonra. Kénytelen volt Bukarestből eljönni, egy kis székely faluban. Énalán, majd Etéden élt tizenegy éven át. A szabadnak remélt első március 15-én a fehéregyházi Petőfi-emlékműnél elmondott beszéde után, Marosvásárhely fekete márciusa idején halálosan megfenyegették a magyarellenes pogromot kidolgozó és végrehajtó szélsőséges románok. Etédi barátai és falustársai két hétig őrizték őt, végül jobbnak látta, hogy Budapestre menekül. Ott is szemmel tartották a volt Szekuritate emberei. Pateanu igyekezett kitérni provokációik elől. Tanított az ELTE román tanszékén, újabb magyar műveket fordított románra. Kopjafáját 1998-ban a Budapesti Székely Kör, a Magyar Írószövetség és a Budaörsi Székely Kör állíttatta a farkasréti temetőben. /Cseke Péter: Gyalu-napok Erdélyben. In memoria Gelu Pateanu (1925-1995). = Helikon (Kolozsvár), szept. 25. – 18. sz./

2005. október 3.

Szőcs Lajos korondi nyugdíjas tanító sokat tesz a múltbeli értékek felkutatásában és közkinccsé tételében. 1938-ban az Etéd községhez tartozó Küsmödön született, a székelykeresztúri Tanítóképzőben végzett. 1963-ban a korondi líceumhoz helyezték. 39 évet tanított ebben az iskolában. 1982-ben társszerzője volt Korond község monográfiájának. Küsmödön, Szolokma és Etéd településeken 60 népi gyógyászati receptet gyűjtött össze. 1994-ben megismerkedett dr. Janitsek Jenő kolozsvári nyugalmazott tanárral, a helynévgyűjtés erdélyi szakemberével, aki addig Erdélyben mintegy 100 település helyneveit gyűjtötte össze. Együtt azóta már 17 erdélyi falu helyneveit rendszerezték, eddig 13 kötetben 13 falu anyaga jelent meg. Szőcs Lajosnak írásai magyarországi és hazai lapokban is föllelhetők, és majdnem 20 kötetben közölt az idők során. Munkássága elismeréseként 13 kitüntetést, illetve díjat kapott. Ezek közül a legjelentősebbnek tartja az életművéért 2005. január 23-án átvett Németh Géza emlékérmet. /László Miklós: Több évtizede végzi gyűjtőmunkáját. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), okt. 3./

2006. január 23.

A falu hétköznapi életébe nyújt betekintést az a fotókiállítás, amelyet Csíkszeredán, a csíki Mikó-vár bástyatermében nyitottak meg. P. Buzogány Árpád kultúrreferens a falu életét megörökítő képeket Orbán Balázs képeihez hasonlította. Az Etéd községhez tartozó falvakat is az elöregedés veszélyezteti. A 2005-ben készült felvételek az elmúlt század elején vagy közepén is készülhettek volna. /Daczó Dénes: Világmentések. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 23./

2006. május 18.

Az Udvarhelyszék Kulturális Egyesület és a Hargita Megyei Kulturális Központ 2003-tól több alkalommal szervezett fotótábort Udvarhelyszék községeiben. Eddig házigazdák voltak: Székelyvarság, Oroszhegy, Szentábrahám, Homoródszentmárton és Etéd. A nagy előd munkásságára való tekintettel az Orbán Balázs szemével elnevezést kapta ez a program, amelynek célja minden esztendőben egy-egy község, település képanyagának elkészítése. Az oroszhegyi fotóanyagból készült az a válogatás, amely május 10-étől a Lövétén látható. /Mihály János: Fotókiállítás a lövétei Népházban. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), máj. 19./

2006. május 31.

Etéden május 31-től a Kárpát-medencei iskolások hatodik találkozóját szervezi a Jósika Miklós Általános Iskola, az azonos nevű alapítvány, valamint a Pro Énlaka Alapítvány, a megyei tanács támogatásával. Az iskola több éve tart kapcsolatot különböző országok magyarlakta vidékeinek oktatási intézményeivel. Közös programként minden esztendőben más-más helyen szerveznek találkozót. Most kárpátaljai, felvidéki, baranyai, vajdasági és anyaországi iskolások csoportjai érkeznek Etédre. A színes program után június 5-én búcsúznak a vendégek az etédiektől. /Kárpát-medencei Magyar Iskolatalálkozó. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 31./

2006. augusztus 30.

Etéd egy óriási vadaskert közepén fekszik, távol a világtól. Útjai segítik elszigeteltségét. A községben 2850 körüli a nyilvántartott lakos. Etéden kb. 1100-an, Kőrispatakon mintegy 700-an, Siklódon és Küsmödön 350-350-en, Énlakán 170-en élnek. Öregedő falvak valamennyien. Tiboldi Elek polgármester a fiatalokra akarta építeni Etéd jövőjét. A falunapokra megjelent Etéd Község Lapja 16. száma, melyet Gagyi Éva tanárnő szerkeszt. Kevés gyermek születik, lassan a cigányok fogják alkotni a többséget Etéden. A községben 13 szociális gondozót fizet az önkormányzat. A Jósika Miklós Általános Iskolában Nagy Zoltán iskolaigazgató fő gondja az apadó gyermeklétszám. Magyar iskolák szűnnek meg a kiöregedő falvakban, ha a megengedett alá csökken a létszám. A község kultúrotthonait rendbe tették az elmúlt évek alatt. Szeptemberben Énlakán adják újra át rendeltetésének a felújított épületet. Megteremtik a feltételeket a vezeték nélküli távbeszélő készülékek etédi és környékbeli működtetésére. /Bajna György: Romlás ellen munkával, áldozatvállalással. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 30./


lapozás: 1-30 | 31-33




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998