udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 24 találat lapozás: 1-24
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Helymutató:

2000. június 5.

Máj. 28-án Felsősófalván ünnepség keretében a helyi iskola felvette Székely Mózes fejedelem nevét, aki gyermekkora egy részét a faluban töltötte. Székely Mózes török jóváhagyással fejedelem lett ugyan, de Brassó mellett a csatamezőn vesztette életét 1602 nyarán. Leleplezték az iskola falán elhelyezett emlékplakettet is. /Fejedelmi iskola. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 5./

2000. július 21.

Júl. 21-én Székelyudvarhelyen a Székely Támadt várban kezdődött a Míves Emberek Sokadalma nevű, régi népi mesterségeket bemutató rendezvény. Az Udvarhelyi Táncműhely mellett sepsiszentgyörgyi és újvidéki népi együttesek is fellépnek, továbbá a Haáz Sándor vezette szentegyházi fúvószenekar, a kecseti, szászcsávási, alsósófalvi és szenterzsébeti hagyományőrző táncegyüttes és a felsősófalvi cigánytánccsoport. /Székelyudvarhely: Míves Emberek Sokadalma. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 21./

2001. július 9.

Júl. 7-8-án első ízben tartottak falunapokat Felsősófalván. Színvonalas előadások tették tartalmassá a rendezvényt, Szőcs Lajos, Gub Jenő, dr. Vofkori László helytörténeti témákat érintett, Szekeres Sándor, a HTMH munkatársa a székely falu perspektíváiról beszélt, Nagy Pál és Barabás László néprajzi tárgyú könyveket ismertetett. A székelykeresztúri Pipacsok táncegyüttes és a helybeli táncosok, énekesek szolgáltatták az ünnepi műsort. /Borbély László: Falunapok Felsősófalván. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 9./

2001. július 14.

Székelyföld több településén tartottak falunapokat. Felsősófalván a Szász házaspár kezdeményezte. A férj református lelkész, az asszony községi tanácsos. Nyíres fesztivál volt Homoródszentmártonban. - Még 1941-ben Dunavecse járás nyolc települése kötött testvértelepülési szerződést az akkori oklándi járás nyolc településével Erdélyben. A kapcsolat megszakadt a második világháború után, majd 1991-ben újrakezdjék. /Oláh István: Falunapok a Székelyföldön. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 14./

2001. július 16.

Júl. 15-én Felsősófalván megkezdődött a júl. 22-ig tartó VII. Székelyföldi Tánctábor. Mintegy 150-160-an jelezték részvételüket, ami megfelel a sokévi átlagnak. A programban tánc-, népdal- és népzeneoktatás szerepel. A táncokat Bajkó László, Bodó- Bán János, László Csaba és Mátéfi Csaba tanítja táncospárjaikkal, a népdalokat Bartha Ildikó és Papp Zsuzsa, a zenészeket Sinkó András. Meghívottak Barabás László, Pávai István, Szász Tibor. /VII. Székelyföldi Tánctábor. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 16./

2002. augusztus 26.

Aug. 25-én volt Parajdon a fúvósok találkozója. Nagy hagyománya van a fúvósok parajdi seregszemléjének. A Parajdi Napok kétnapos rendezvénnyé vált. Aug. 24-én fúvószenére ébredtek a nagyközség lakói. A kórushangversenyen Szováta, Felsősófalva és Parajd énekkarai léptek fel. Népművészeti kiállítást nyitottak meg. Aug. 25-én került sor a fúvósok hagyományos találkozójára, hét fúvószenekar jött el. /Hecser Zoltán: Fúvószenekarok Parajdon. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 26./

2003. május 6.

A székely Sóvidéken végzett két évtizedes gyűjtő-, feldolgozó és rendszerező munka befejező kötetéhez érkeztem. Az előző négy kötetben a Sóvidék élővilágát (etnobiológiáját) mutattam be, míg itt az élettelen természet ismeretét, néphagyományát tárom az olvasó elé." - írta Gub Jenő ötödik kötetének /Természetismeret és néphagyomány a székely Sóvidéken, Erdélyi Gondolat Könyvkiadó, Székelyudvarhely, 2003./ bevezetésében. A szovátai tanár, a Sóvidék szerelmese, fáradhatatlan kutatója Alsósófalva, Atyha, Békástanya, Felsősófalva, Fenyőkút, Illyésmező, Kopactanya, Korond, Pálpataka, Parajd, Sóvárad, Szakadát, Szováta és Vadasmező településekről összesen 607 adatközlőt sorolt fel név szerint. /(bölöni): Ha álmunkban gyermeket csókolunk. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 6./

2003. július 16.

Júl. 13-án Felsősófalván kilencedik alkalommal került sor a Székelyföldi Tánctábor megnyitóünnepségére. Az egyhetesre tervezett tábor a résztvevőinek száma 250-re tehető. A székelykeresztúri Pipacsok néptáncegyüttes szervezésében, annak vezetője, László Csaba irányításával a kultúrotthon két termében folytak a táncpróbák. A tánctábor vezetője, László Csaba jelezte, hogy anyaországi, felvidéki, lengyel, osztrák, amerikai, német, belga résztvevők óhajtanak megismerkedni a magyar néptánc-hagyományokkal. Barabás László az erdélyi farsangi dramatikus szokásokról tart előadást, Szalay Zoltán disszertációja is sok érdekességet ígér, Pávai István előadásának címe: Mi az, ami nem tartozik a hagyományhoz?, Szabó Tibor a székelyföldi népesedési mutatók változásairól értekezik. Esténként a különböző táncegyüttesek mutatkoznak be. /Kristó Tibor: Székelyföldi tánctábor Felsősófalván. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 16./

2003. július 30.

A Communitas Alapítvány Ifjúsági Szaktestületétől nyolc udvarhelyszéki ifjúsági szervezet (Csekefalvi Ifjúsági Egyesület, Décsfalvi Küküllő Ifjúsági Egyesület, Agyagfalvi Fancsika Ifjúsági és Kulturális Egyesület, Bögözi Mozogjunk Ifjúsági Egyesület, Felsősófalvi Inovatív Egyesület, Szombatfalvi Gyermekekért Egyesület, SZINFO Alapítvány, Ifinet Egyesület) kapott az elmúlt napokban számítógépet - tájékoztatott Benedek Árpád Csaba, az Udvarhelyszéki Ifjúsági Egyeztető Tanács elnöke, a szaktestület tagja. /Számítógépet kaptak az ifjúsági szervezetek. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), júl. 30./

2004. április 28.

Ápr. 27-én a 24. beteggondozó központot avatták fel Hargita megyében, ezúttal Felsősófalván. Az avatóünnepségen jelen volt: Bunta Levente, a megyei tanács alelnöke; dr. Szász János, a Gyulafehérvári Főegyházmegyei Caritas igazgatója; dr. Márton András, a főegyházmegye programvezetője; Szász Tibor helybeli református lelkész és Vákár Gábor, Parajd község polgármestere. Az egész megyére kiterjedő beteggondozó szolgálat az összefogás eredménye. Mindmáig az egyetlen olyan beteg- és lelkigondozó hálózat, mely csak Hargita megye községeiben és falvaiban működik. Felekezeti hovatartozás nélkül – a Sóvidék lakóinak többsége református vallású – a katolikus főegyházmegye az ökuménia jegyében végzi hálózatépítő tevékenységét. Felsősófalván a korszerűen berendezett beteggondozó központ két munkatársa: Szász Edit főasszisztens, valamint Kacsó Borbála segédápoló vállalta a Sóvidék falvaira kiterjedő otthoni idős betegek gondozását. /Kristó Tibor: Beteggondozó központot avattak Felsősófalván. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 28./

2004. július 17.

Júl. 18-án Felsősófalván fogják leleplezni Parajdi Sándor amatőr szobrász alkotását, a dombormű a Sóvidéki székely táncot és a híres Nyicu zenekart ábrázolja. Az avatás után kezdődik a X. évfordulóját ünneplő felsősófalvi Székelyföldi Táncház, ahol évek óta találkoznak Japántól az Amerikai Egyesült Államokig, Erdélytől Magyarországig a táncot tanulni vágyó fiatalok. Tavaly már több mint 300 fiatal ropta az erdélyi (kalotaszegi, csíki, sóvidéki, mezőségi, szatmári, csángó stb.) táncokat. /Domborműavatás és táncház Sófalván. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 17./

2004. július 20.

A Bonus Pastor Alapítvány szenvedélybeteg emberek segítésével foglalkozik. Horváth Levente református lelkész, felesége, Horváth Mari, és Bartha Éva, az alapítvány munkatársa számolt be a mentőmisszió munkájáról. Horváth Levente elején csak egyhetes táborokat szervezett. Nemsokára jelentkeztek az első eredmények, voltak, akik a tábor után nem estek vissza. Időközben tőlük függetlenül hasonló kezdeményezések indultak Marosvásárhelyen, és Székelyudvarhelyen. Ezeket a kezdeményezéseket összehangolták. A misszió a református egyház keretén belül működik. 1996-ban létrehoztak egy háttérintézményt, a Bonus Pastor Alapítványt. Jelenleg tizenegy csoport működik: Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Székelyudvarhelyen, Kézdivásárhelyen, Csíkszeredában, Zilahon, Nagyváradon, Magyarózdon, Mezőpaniton, Vajdakamaráson és Felsősófalván.  A csoportok közti kapcsolatot a negyedéves országos találkozó adja, ahol körülbelül száz ember szokott összegyűlni, ahol a szabadultak találkoznak egymással, megbeszélik gondjaikat. A kapcsolattartás másik módja a körlevél, amit évente öt-hat alkalommal küldenek ki kb. 700 személynek. Sokakban, főleg akik közelében nem működik csoport, ez tartja a lelket, tudják azt, hogy gondolunk rájuk.     Az egyes segítőtáborokat meghirdetik az újságokban, rádióban és a körlevélben. Főleg magyarok jönnek el, de voltak románok is, a feleség magyar volt, és folyamatosan fordított a férjének. Most már egyre több drogos vagy játékfüggő ember is jön közéjük. – Megjelent egy kötet Mi az, hogy csodálatos? címmel. Szűcs Teréz beszélgetett szabadultakkal és munkatársakkal. Ezt románra is lefordították. /Szentes Szidónia: Betegekből asszisztensek. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), júl. 20./  

2004. július 23.

Júl. 18-án kezdődött a 10. alkalommal szervezett felsősófalvi tánctábor. Idén több mint 300 résztvevője volt a tábornak. Erdélyi, magyarországi fiatalok japán, lengyel, angol, amerikai, német, holland barátaikkal, kiváló oktatók irányításával közösen tanulják a legszebb magyar, székely, román táncokat, sajátítják el a magyar népdalokat. /Kristó Tibor: 10. Székelyföldi Tánctábor Sófalván. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 23./

2004. szeptember 23.

Szeptemberben két jeles szakember is megfordult Csíkszeredában a Csíki Székely Múzeum vendégeként, akik a hetvenes években kezdtek érdeklődni az erdélyi valóság iránt, s azóta is hűséges barátai a vidéknek. Bárth János, a kecskeméti múzeum igazgatója évtizedekig járta Erdélyt, a rendszeres erdélyi levéltári kutatás mellett nagy terepbejárást végzett Zetelaka, Korond, Székelyszentkirály, Székelyszentlélek, Felsősófalva, Gyergyóremete, Gyergyóditró, Homoródalmás hegyi tanyavilágában, az Úz-völgyi csángók szórványtelepein, valamint a gyimesi patakvölgyek tanyái között. Mindezekről tanulmányokat, monográfiákat írt. A másik vendég, Wagner Péter szept. 21-én mutatta be Csíkszeredában – Budapest, Kolozsvár, Marosvásárhely, Sepsiszentgyörgy, Szék után – a hagyományos széki építészetet feltérképező kutatásainak gazdag képanyagát. /Cseke Gábor: Jófajta látogatók. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 23./

2005. július 22.

Felsősófalván megkezdődött a XI. Székelyföldi Tánctábor. A táncosok közül többen már családdal, gyerekeikkel jönnek. Magyarországról csoportok jöttek, Vajdaságból pedig a Csalóka zenekar. A gyerekeknek külön tartanak táncoktatást. /Takács Éva: XI. Székelyföldi Tánctábor, Felsősófalva. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 22./

2005. október 24.

Kovács Mózes A Fülöp utcából indultam című könyvét, bemutatták Székelyudvarhelyen. Kovács Mózes könyve önéletrajzi ihletettségű írás. A szerző Felsősófalváról származik, itt van az a bizonyos Fülöp utca, és a környéken észjárásáról híres Ész Mózsinak a fia – a könyvben többek között e legendás alaknak is emléket állít. /B. B. H.: Hol van a Fülöp utca? = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), okt. 24./

2006. július 19.

Július 16-án, vasárnap kezdődött Felsősófalván a Pipacsok Néptáncegyüttes egyhetes tánctábora, közölte László Csaba művészeti vezető. A tábori program gazdag, tánccsoportok, zenekarok előadásait, néprajzi előadásokat, valamint helyi kézműves-foglalkozásokat lehet megtekinteni, esténként táncház van. /Bálint István: Áll a bál Felsősófalván. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 19./

2006. november 18.

Újabb két kötettel (a szerkesztő szerint füzettel) gyarapodott a Szabó T. Attila erdélyi történeti helynévgyűjtése című könyvsorozat. A nagy erdélyi nyelvtudós életcélja volt Erdély teljes történeti helynévtárának összeállítása és közzététele. Harmincöt kartondoboz volt tele sokféle tárgyú és jellegű följegyzéssel, amikor 1987-ben Szabó T. Attila elhunyt. Az anyagot a budapesti Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára vásárolta meg, a kiadást pedig pályázatokon nyert pénzösszegek biztosították. Jó ötlet volt az anyag megyénkénti elrendezése, az adatoknak pedig időrendbe való besorolása. Eddig a következő kötetek láttak napvilágot: Alsó-Fehér megye, Háromszék, Szilágy megye, Kis-Küküllő és Nagy-Küküllő megye, Torda-Aranyos megye, Udvarhelyszék. A mostani kiadvány címe: Maros–Torda megye. Szabó T. Attila kéziratos gyűjtéséből közzéteszi Hajdú Mihály és Sófalvi Krisztina. A megjelenés éveként 2005 szerepel, de a Hajdú írta előszó 2006. január 12-én keletkezett. A lejegyzés, javítás, ellenőrzés, korrektúra munkáját Sófalvi Krisztina végezte, akinek román nyelvtudása segített. Sófalvi Krisztina erdélyi származású, eddig, huszonévekben számolható élete a Hargita megyei Felsősófalvához kötődik. Már több nyelvészeti vonatkozású közleménye látott napvilágot. A régi helynevek ismerete nélkül roppant nehéz volna a nyelv-, település-, egyház- és iskolatörténet „művelése”, de a helynévanyag sok esetben az egykori joggyakorlatra, szokásvilágra is utal. Maros-Torda megye helynévanyaga egyike a leggazdagabb helynévtárral rendelkező településeknek. /Ráduly János: Történeti helyneveink. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 18./

2007. július 10.

A Felsősófalvi Innovatív Egyesület, a református egyházközség és Parajd község polgármesteri hivatala szervezésében falunapot tartottak Felsősófalván. Az ünnepi istentisztelet keretében a parajdi és felsősófalvi dalárdát hallgatta a háromszáz főnyi gyülekezet és vendégeik. Hagyomány, hogy majdnem minden évben a helyhez hű „elszármazottak” egy-egy könyvvel tisztelegnek szülőfalujuknak. Kis könyvtárnyivá gyarapodtak a tanulmányok, megjelentetett kordokumentumok. Idén Kovács Mózes Élt egyszer egy Ész Mózsi című könyvét mutatták be a közösségnek. A főszereplő a helység közismert, kiváló egyéniségű ezermestere volt. Épített, szerelt, feltalált, faragott, hangszert készített, székely kapukat állíttatott. Élettörténetét nyolcvan év körüli fia, a híres történetmondó, idegenvezető rögzítette. Az emlékezés második kötete a mostani. „Megtalálta azt a titkos kulcsot, amellyel megkeseredés nélkül lehet élni ebben a közösségben: többet adott, mint amennyit kapott” – summázta. Zepeczaner Jenő, a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum igazgatója, aki a mű sajtó alá rendezését segítette. /(M. M.): Megkeseredés nélkül élni a közösségben. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), júl. 10./

2007. július 16.

Július 15-én rajtolt Felsősófalván a tizenharmadik Székelyföldi Tánctábor, ahol naponta táncoktatások folynak. A táncoktatás mellett népdalokat is lehet tanulni, továbbá naponta előadásokat lehet hallgatni, és minden este táncház zárja a napot. /(bágyi): Tánctábor tizenharmadszor. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), júl. 16./

2007. szeptember 28.

A székelykeresztúri Pipacsok néptáncegyüttes fennállásának húsz éve alatt gyűjtötte az ősi népi táncokat. Nemrégiben ünnepelték megalakulásuk 20. évfordulóját. Az együttes megalakítója, László Csaba a magyar néptánccal a brassói egyetemen kezdett ismerkedni, ahol 1985-ben gépészmérnöki diplomát szerzett. A köréje csoportosuló fiatalok az ő irányítása alatt lettek a népi kultúra iránt elkötelezettek. Az együttes 1987-ben alakult a székelykeresztúri gimnáziumban, első műsorukat 1988 júniusában mutatták be. A régi rendszer utolsó évtizedében a Megéneklünk, Románia Országos Fesztivál brassói szakaszán díjat nyertek. Már 1990-ben meghívták az együttest Magyarországra, Siklósra és Pécsre. A Háromszék Néptáncegyüttes létrehozásakor László Csaba néhány alapító taggal átment az alakuló profi együtteshez, ahol ő lett a koreográfus. Azután László Csaba hazatért Székelykeresztúrra, újjászervezték a Pipacsok együttest. 1991-ben a Pipacsok második generációjának tagjaiból sikerült olyan színvonalas együttest alakítani, amely már abban az évben népszerűsítette Székelyföld néptáncait. 1992-ben intézményes formát is kapott a csapat, és nagy sikerrel szerepelt, többek között Svájcban. 1993-ban László Csaba koreográfiájával és rendezésével elkészült a Katonák című táncszínházi produkció, amellyel sikeresen turnéztak az erdélyi városokban. 1994-ben Idegen földre ne siess című műsorukkal országos turnét tartottak és részt vettek a Szegedi Folklórfesztiválon is. 1996-ban nagy sikerrel szerepeltek hazai rendezvényeken és Franciaországban. Két alkalommal szerepeltek az Amerikai Egyesült Államokban is. 1998-ban László Csaba vezetésével, többnyire a Pipacsok tagjaiból alakult meg az Udvarhelyi Néptáncműhely, és több sikeres műsort mutattak be. László Csaba úgy érezte, hogy a város vezetői nem támogatják megfelelően, ezért 2001-ben megszüntette viszonyát az Udvarhelyi Táncműhellyel. A Székely sorsképek című előadást már mint független koreográfus készítette el. 2002-ben ismét újjászervezte a Pipacsokat. Mindezek mellett László Csaba 2003-ban a Nagyváradi Filharmónia keretében tevékenykedő Magyar Néptánc Együttesnél a Só útja című kétrészes táncjáték koreográfusa és rendezője volt. Az évek során nagy sikerrel szerepeltek Hollandiában, Szardíniában, több esetben Magyarországon. Idén Kínában is vastapssal jutalmazták a Pipacsok műsorát. Állandó utánpótlást képeznek a Kis Pipacsok és a Mákvirág tánccsoportok. Az együttes 1994-től szervezi a Felsősófalvi Székelyföldi Tánctábort is, amelyen a táncoktatók László Csaba mellett a Pipacsok táncosai. Emellett népzene- és néptáncgyűjtéssel is foglalkoznak. /László Miklós: Húszéves a Pipacsok Néptáncegyüttes. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 28./

2007. október 22.

A felsősófalvi származású, Budapesten élő Dr. Szekeres Lukács Sándor az elkövetkező napokban Gyergyószék több településén bemutatja nemrég megjelent Székely Mózes – Erdély székely fejedelme címűt kötetét. A könyvbemutatókra a települési székely tanácsok és a Borsos Miklós Művészetéért Alapítvány közös szervezésében kerül sor. /Székely Mózes, Erdély székely fejedelme – könyvbemutatók. = Erdély. ma, 2007. okt. 22./

2007. október 23.

Székely Mózes lófő székely, a sófalvi sóbánya kamarása, az erdélyi hadsereg parancsnoka, bátor katonaember, hívő keresztény, 1603 májusától három hónapig Erdély fejedelme volt. Székely Mózes az Erdély Mohácsának is nevezett, 1603. július 17-i, Brassó melletti csatában hunyt el négyezer magyar és székely harcostársával együtt a független Erdélyi Fejedelemség védelméért vívott harcban. A felsősófalvi származású, jelenleg Magyarországon élő, jogász végzettségű Szekeres Lukács Sándor október 22-én Sepsiszentgyörgyön mutatta be Székely Mózes, Erdély székely fejedelme című könyvét. Kisgyörgy Zoltán helytörténész szerint minden iskolában helye lenne ennek az igazmondó történelemkönyvnek. A Sepsiszéki Székely Tanács és a Magyar Polgári Szövetség szervezésében tartott könyvbemutatón a szerző vetített képes előadásban ismertette a XVI. század végi és XVII. század eleji magyar, illetve erdélyi történelem Székely Mózeshez kötődő mozzanatait. /(fekete): Igazmondó könyv Erdély székely fejedelméről. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 23./; A szerző korábbi munkája: Szekeres Lukács Sándor: Kodáros kincsei. Fejezetek Felsősófalva és a Székely-Sóvidék történelméből /Székelyudvarhely, 2002/

2007. december 14.

Karácsonyváró örömöket tartogat a vidék gondozottjainak és a velük sorsközösséget vállalóknak a dévai Szent Ferenc Alapítvány. December 14-én Böjte Csaba ferences szerzetes Oroszhegyen mutat be szentmisét az alapítvány keretében működtetett otthon gyermekeinek, családtagjainak, támogatóknak és vendégeknek. December 15-én lesz az Erdélyi Gyermekek Nagykarácsonya – a Parajd 2007 címmel meghirdetett, kisiskolásoknak szánt ünnepség. Böjte Csaba elmondta: nem csak az alapítvány gyermekeit várják, szeretettel hívják a legkisebbeket a sóbányai karácsonyváróra. A „legnagyobb ajándék az lesz, hogy szeretetben együtt lehetünk, és énekelhetjük sok száz gyerekkel a szép karácsonyi dalokat”. December 16-án, vasárnap Felsősófalván adventi istentiszteletet tartanak. A székelyudvarhelyi Baczkamadarasi Kis Gergely Református Gimnázium gyermekkórusa, a helyi iskolaház tanulói, a gyülekezet gyermekei és a konfirmandusok ünnepi műsorral készülnek. A református templomi ünneplés után Csaba testvér megáldja a nappali foglalkoztatót, amelyet Felsősófalván egy szép falusi parasztházban működtetnek. /Molnár Melinda: Erdélyi Gyermekek Nagykarácsonya rendezvénysorozat. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), dec. 14./


lapozás: 1-24




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998