udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 13 találat lapozás: 1-13
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Helymutató:

1999. június 25.

Pro Ecclesia Díjjal tüntette ki a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Felsővisó mindössze 80 lelkes református gyülekezetét, mert összefogtak és közös erővel, valamint külföldi anyagi segítséggel imaházat építettek. Az imaházat 1997. szept. 7-én szentelte fel Tőkés László püspök. /Varga Károly: Laudatio. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), jún. 25./

1999. szeptember 17.

Alsóhomoród, Erdőd, Felsővisó, Mezőpetri, Nagybánya, Szatmárnémeti után Nagykárolyban is működik már a szatmári Caritas keretén belül idősközpont. Szept. 9-én szentelte fel az újonnan rendbe tett Szent Teréz Idősközpont nevet viselő épületet Reizer Pál római katolikus püspök. Az újonnan avatott betegápoló központból és nyugdíjasklubból álló épület sokrétű ingyenes szolgáltatást biztosít a kevés nyugdíjjal vagy semmi jövedelemmel sem rendelkező idősek számára. A beteggondozó részleg helyben vagy házi beteggondozás keretén belül biztosít injekcióadást, kötözést, masszázst, vérnyomás és vércukorszint ellenőrzését, az ágyban fekvő vagy krónikus betegségben szenvedők számára vállal bevásárlást, takarítást, mosást, főzést, stb. A nyugdíjasok klubja, hétfőtől péntekig reggel 8-tól délután 4-ig van nyitva. Biztosítják a zenehallgatást, újságolvasást, teadélutánokat. /Nagy Ágnes: Idősközpont létesült Nagykárolyban is! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 17./

1997. szeptember 7.

A máramarosi Felsővisó alig 70 lelket számláló református gyülekezete új templomot épített, melynek felavatásán, szept. 7-én Tőkés László püspök hirdetett igét. A templomépítésről Sipos István máramarosszigeti lelkipásztor tartott beszámolót, megköszönve a más felekezetűek, más anyanyelvűek segítségét. /Partiumi Közlöny (Nagyvárad), okt. 15./

2003. december 2.

Nov. 29-én tartotta évi közgyűlését az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) Kolozsváron, tisztújítást is tartottak. Dr. Kötő József leköszönő EMKE-elnök kifejtette: az EMKÉT-t a kultúra intézményesítésének szándéka vezérelte. Az EMKE saját székházba került, saját munkatársi gárdával. Ugyanakkor megalakult a Barabás Miklós Céh, a Romániai Magyar Könyvescéh, a Dalosszövetség, a Népfőiskola stb. Az intézményesítés területén a másik fő szempont a Magyar Ház láncolatának kiépítése. Példaként említette a zilahi, és a visói Magyar Házat, saját székházzal. Javasolta az alapszabályzat korszerűsítését. A vezetőség együttműködési megállapodást írt alá az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségével és a Temesvári Nőszövetséggel. A tisztújításra eredménye: elnök - Kötő József, ügyvezető elnök - Dáné Tibor Kálmán, elnökségi tagok - Guttman Mihály, Zahoránszky Ibolya, Tófalvi Zoltán, Beder Tibor. Alelnökök, régiók szerint: Bánság - Matekovits Mária; Partium - Muzsnay Árpád; Belső Erdély - Ábrám Zoltán; Székelyföld - Ördög-Gyárfás Lajos. Társadalmi és civil kapcsolatok tartása: Szép Gyula. Gazdasági funkcióba visszaválasztották Katona Rékát, az ellenőrző bizottság két tagja pedig Takács Gyula és László Edit közgazdászok. A díjkiosztás során tizennégyen vehették át a közművelődési egyesület kitüntetéseit. /Köllő Katalin: Régi-új elnöke van az EMKÉ-nek. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 2./

2004. február 4.

A történelmi Máramarosban a Hollósy Simon Művelődési Egyletnek meghatározó szerepe volt a vidék magyar művelődési életében. A Hollósy Simon Művelődési Egylet az elmúlt napokban baráti találkozóra hívta Máramarosszigetre, a Magyar Házba a többi civilszervezet vezetőit. Zahoránszky Ibolya a HSME elnöke beszámolójából kiderült, a nagy távolság (például Borsabánya és Sziget közt jó 70 km az út), a magas hegyek sem állhatják útját az összetartozás kinyilvánításának. A kórustalálkozók egyik célja éppen az, hogy minden helységben, ahol magyarok élnek, legalább egy kisebb dalkör, éneklő csoport jöjjön létre és működjék. Legutóbb Felsővisó, Borsabánya és Kövesláz kapcsolódott ebbe a mozgalomba. A megbeszélésen Bodnáruk Magdolna, a rónaszéki Apafi Mihály Kulturális Egyesület elnöke tánccsoportjuk sikeréről is beszámolt. Az aknasugatagi Ecker Ferenc az egykori sóbányászok Anna-báljának felélesztéséről beszélt. Horzsa Zsófia, a felsővisói Reményik Sándor Kulturális Egyesület vezetője a Nagy Heródes betlehemes játék felújításának ismertetése mellett külön szólt a magyar oktatás beindításáról. Arról, hogy 44 év után ismét iskolában tanítják a magyar nyelvet a kisvárosban, Kolozsvári Éva tanárnő két csoportban 23 fiatalt oktat a hivatalos tanrend keretében. Az Illyés Közalapítvány, a Határon Túli Magyarok Hivatala támogatásával a felsővisói RSKE számára két éve megvásárolt egy házat, mely az ottani magyarság újraéledésének gerjesztője lett, ahol immár népfőiskola is működik. A megjelentek elpanaszolták, hogy kellő oda nem figyelés miatt, Nagybocskón megszűnt a korábban kínkeservesen beindított magyar oktatás.(Nem gondoskodtak időben a Szigetre helyezett tanító utódjáról.) A felsővisói római katolikus templomban felújítás közben lefestették és latinnal helyettesítették az eredeti magyar feliratot. Egy olyan templomban, amely 90 éve a magyar kormány támogatásával épült, s ahol ma is jelentős számú magyar hívő imádkozik. Az ügyben nemrég Schönberger Jenő megyés püspökhöz fordultak. /Sike Lajos: Önmagára találó szórványmagyarság. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 4./

2004. február 19.

Jelenleg Magyarnemegyén fele-fele a lakosság magyar-román értelemben. Magyarnemegye az utolsó magyar község a vidéken. Innen már csak Felsővisón és Óradnán vannak nagyobb tömbben magyarok. Kisilván már csak öten vannak magyarul beszélők. Az ötvenes évek elején Kisilván még 97-en voltak. A nacionalista román állam a hatvanas évek körül faluközponttá nevezte ki Magyarnemegyét és rárakott hat színtiszta román nyelvű falut, tudta mit csinál. Hatkarú polip, mely azóta is fojtogatja. Alig pár évtized alatt talán sikerülni fog a terv, ezt kellene megakadályozni. /Debreczeni István, Kisilva: Magyarnemegye már nem olyan. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 19./

2004. június 10.

Többen kifogásolták, hogy Felsővisó római katolikus temploma mennyezetének eredeti magyar feliratát (Jöjjetek hozzám mindnyájan és én megnyugtatlak titeket), restaurálás közben latinra változtatták. Schönberger Jenő szatmári megyéspüspök kompromisszumos megoldásról beszélt: a templomban jól látható helyen külön táblát kell elhelyezni, mely pontosan idézve, tudatja a hívőkkel mi volt a mennyezeten az eredeti szöveg. A visói templomban hosszú ideje három nyelven (magyarul, németül és románul) hirdetik az igét. /(Sike Lajos): Kompromisszumos megoldás a visói templomfelirat ügyében. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 10./

2004. július 12.

Máramarosszigeten immár negyedik alkalommal szervezték meg a szórvány-kórustalálkozót. Szilágyi János szigeti katolikus esperes szerint Máramarossziget valóban egy sziget. A maroknyi magyarságot ukrán és román tenger veszi körül. Zahoránszky Ibolya, a Hollósy Simon Művelődési Egylet vezetője kifejtette: a máramarosi magyarságra jellemző az alkalmazkodás a román többségű környezethez, nincsenek magyar iskolák, templomok is alig, és egyre több magyar családban románul folyik a mindennapi csevegés is. A legtöbb énekkarvezető elmondta, többnyire ennek a találkozónak köszönhetően jöttek létre a helyi kis kórusok, és szintén ez az esemény tartja bennük a lelkesedést. Guttman Mihály, a Romániai Magyar Dalosszövetség elnöke elégedetlen volt, teljes mértékben hiányoznak a hagyományosan magyar énekek, kórusművek. A környéken már többnyire fakultatív magyar oktatás folyik. Borsabányán kénytelenek román nyelvű misét is tartani, mert a fiatalok már nem igazán értenek magyarul. Elöregedés jellemzi a várost, a helyi lakosságból mintegy 12–15 ezren külföldön próbálnak érvényesülni. Aknasugatagon is egyre kevesebb a magyar gyermek. Az iskolában van olyan évfolyam is, amelyben egyetlen magyar gyermek sincs, pedig a helyi lakosság mintegy 20 százaléka vallja magát magyarnak. Magyar nyelvet csupán fakultatív órákon oktatnak. Felsővisón a fiatalok már alig beszélnek magyarul, nagy az elvándorlás. A máramarosi régióban máig a legnagyobb előrelépést a máramarosszigeti Leövey Klára magyar gimnázium megalakulása jelentette. /Bálint B. Eszter: Ahol a létezés már nem garancia a jövőre. = Krónika (Kolozsvár), júl. 12./

2004. augusztus 16.

A Tasnád Napok keretében zajlott a Demjén Ferenc-koncert, melyre a szomszédos megyékből is érkeztek érdeklődők. A "Dömötör Attila Emlékkupa" elnevezésű labdarúgótorna is népszerű volt. A tragikus hirtelenséggel elhunyt tasnádi futballista emlékére rendezett megmérettetésre négy, 12–14 éves korosztályú együttes nevezett be. A tornát Szilágysomlyó csapata nyerte. "Kedves nekem az ének és a tánc" volt a címe a folklórfesztiválnak, amelynek műsorában a helyi Tanulók Klubja és általános iskolák csoportjai mellett a nagykárolyi, a krasznahorváti, a szilágycsehi, visói, avasfelsőfalui kultúrházak együttesei is szerepeltek. /Fodor István: Tasnád Napjai. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 16./

2005. szeptember 9.

Az elmúlt hétvége falu- és városnapi rendezvények jegyében zajlott. Falunapokat tartottak Hosszúmezőn, városnapokat Kapnikbányán, Koltón pedig a hagyományos Petőfi-ünnepségre került sor. Hosszúmezőn ünnepi istentisztelet nyitotta meg a falunapot, majd a megjelentek megnézték a képzőművészeti kiállítást: Homei Csurka Erzsébet és Páll Lehel festőművészek, Zelevics Mihály fafaragó, Veres Bella és Volcsanszki Lenke díszműves, valamint Szabó Brigitta és Homei Tímea gyertyaöntők munkáit. Sportmérkőzések után fellépett a helyi Búzavirág Együttes, valamint a felsővisói Német Fórum tánckara. Az ünneplők a Hosszúmezőért Ifjúsági Szervezet (HISZ) által havi rendszerességgel kiadott, immár egyéves múltra visszatekintő helyi lappal is megismerkedhettek. A Sor Alatt c. lapot helyi fiatalok lelkes csapata szerkeszti és terjeszti. Több éves hagyomány Koltón, hogy szeptember első vasárnapján nagyszabású ünnepség keretében adóznak Petőfi emlékének. Az idei ünnepség már szombaton megkezdődött. A nagybányai fúvószenekar térzenével indította a műsort, majd a koltói és a környékbeli települések hagyományőrző együttesei léptek színpadra. Másnap megkoszorúzták Petőfi és Júlia kastélykerti szobrát, majd színvonalas kultúrműsor következett. A sárospataki 8-Kor Színház immár tíz éve rendszeres vendég Koltón. Felléptek a budapesti Magyar Operettszínpad ifjú művészei is. Felsőbányán a Véső Ágoston vezette festőtelep 10. évfordulóját ünnepelték. Véső Ágoston Munkácsy-díjas festőművész számolt be az általa alapított festőtelep tíz esztendejéről, majd Tőkés László református püspök beszélt. A tárlat a telep művészeinek munkáit mutatta be. Kapnikbányán immár ötödik alkalommal kerítettek sort városnapi rendezvényekre. A színes programok között mindenki megtalálhatta a számára leginkább megfelelőbbet. /Tamási A., Simori S., S.N.B.: Mozgalmas hétvége, ünnepi hangulatban. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), szept. 9./

2006. január 27.

Sokan megjelentek a Történelmi Máramaros Területi RMDSZ küldöttgyűlésén, január 20-án Máramarosszigeten, az RMDSZ székházában. Béres István területi elnök üdvözölte az egybegyűlteket, majd Bónis István parlamenti képviselő beszámolt a megválasztása óta eltelt egy esztendő tevékenységéről. Felvázolta a különböző településeken tett látogatásain tapasztaltakat, beszámolt a megoldott, még folyamatban lévő, illetve egyelőre megoldatlan ügyekről. Felsővisón aggasztja az ott élő magyarokat, hogy a magyar nyelvű tv-adásokat kivették a helyi kábeltévé műsorrácsából. Lépések történtek a fakultatív magyar nyelvű oktatás és az RMDSZ-székház megvásárlása ügyében. Veresmart vonatkozásában Bónis István megjegyezte: nem engedhetjük meg magunknak a luxust, hogy elhanyagoljuk azokat a településeket, ahol elenyésző a magyar ajkú lakosság számaránya. Hosszúmezőn lépések történtek a református egyházépület tetőszerkezetének felújítása és a sportcsarnok felépítése érdekében. Aknasugatagon sikerült felállítani a két világháborúban elesettek emlékművét, s magyar táncok oktatására is lehetőség nyílt. Rónaszéken (és nem csak itt) kulturális egyesület megalapítását szorgalmazta a képviselő. Így az alapítványi támogatásokhoz is könnyebben hozzáférhet a közösség. Kökényesdy Mihály városi tanácsos elmondta: a kétnyelvű helységnévtáblák kihelyezése körüli huzavonát tartja a legnagyobb kudarcnak. Béres István alpolgármester megállapította, a hatalmon lévők sajnos szinte minden magyar vonatkozású kezdeményezést elutasítanak. Többen elégedetlenek amiatt, hogy a „Szigeti Turmix” c. hetilap szünetelteti megjelenését. A gyűlésen jelenlévő szerkesztő, Várady László közölte, hamarosan újból megjelenik Máramarossziget magyar sajtóterméke. /Tamási Attila: „Egy magyarért is átmászom a hegyet” Gondok, eredmények a Gutinon túli magyarok-lakta településeken. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), jan. 27./

2008. április 14.

Április 12-én a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet dísztermében tartotta meg évi közgyűlését az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE). Arról határoztak, hogy megreformálják az egyesület elnökségi összetételét és munkáját, a visszavonuló Kötő József elnök helyébe megválasztották Dáné Tibor Kálmánt, és április 12-ét erdélyi magyar közművelődési napnak nyilvánították. Kiosztották az EMKE 2008-as díjait. Kötő József elnöki beszámolójában áttekintette az EMKE tevékenységét, amely több ezer magyar civil szervezetet koordinál. Tavaly magyarországi alapítványi támogatásokból 10 millió forintot osztott ki a magyar házak kiépítésére (Nagyenyeden, Zilahon, Besztercén, Vajdahunyadon, Szilágysomlyón, Visón, Désen stb.). Fontos megvalósítás volt Kolozsváron a Szabédi-ház újjáépítése, ahol az Erdélyi Magyar Irodalom Kézirattára működik, valamint a Györkös-Mányi Albert Emlékház korszerűsítése. Az alapszabály módosítása nyomán megszűnt az ügyvezető elnöki funkció, és létrehozták a tanácsosi tisztséget. Dáné Tibor Kálmán ügyvezető elnöki beszámolójában a tavalyi év eredményei közé sorolta a Pusztinai Csángó Kulturális Központ megteremtését, a www.emke.ro honlap beindítását, a hazai és magyarországi civil szervezetekkel kialakított kapcsolatokat. Idén július végén a Kolozsvár Társasággal megrendezik a kincses városból elszármazottak találkozóját, októberben pedig Kárpát-medencei konferenciát tartanak. A Szabédi-házban fog működni a Közép-erdélyi Magyar Művelődési Intézet. Matekovics Mária (Bánság) a szórványsorsban élő 120 civil szervezet munkáját dicsérte. Muzsnay Árpád (Partium) az országhatáron átívelő együttműködés fontosságát hangsúlyozta. Kiss Jenő (Székelyföld) szerint tavalyi legnagyobb eredményük az uniós pályázatok számbavétele volt. Pozsony Ferenc (Kriza János Néprajzi Társaság) arra hívta fel az EMKE vezetőségének figyelmét, hogy lobbizzon a hazai múzeumokban jelentkező magyar szakemberhiány pótlása érdekében. A tisztújítás során a következőket választották meg: elnök – Dáné Tibor Kálmán; régiói tanácsosok – Matekovics Mária (Bánság), Muzsnay Árpád (Partium), Ábrám Zoltán (Közép-Erdély), Kiss Jenő (Székelyföld), Szép Gyula (társadalomszervezés); főtanácsos – Kötő József, elnökségi tagok – Széman Péter, Guttman Mihály, Házy Bakó Eszter, Beder Pál. Megjutalmazták az erdélyi magyar közművelődésben jeleskedőket. Az EMKE 2008-as díjazottjai: Szilágyi Aladár (Spectator-díj), Háromszék Zenekar (Kacsó András-díj), dr. Bárth János (Bányai János-díj), dr. Széman Péter (Kun Kocsárd-díj), Öllerer Ágnes (Nagy István-díj), Székely Szabó Zoltán (Bánffy Miklós-díj), Balázs Attila (Kovács György-díj), Balázs Éva (Poór Lili-díj), Fazakas Mihály (Szentgyörgyi István-díj), Soó Zöld Margit (Szolnay Sándor-díj), Györffi Dénes (Monoki István-díj), Calepinus Alapítvány (Balázs Ferenc-díj), Irsay Miklós (gr. Mikó Imre-díj), Bálint Lajos (életműdíj), Laskay Adrienne (életműdíj). /Ördög I. Béla: Erdélyi magyar közművelődési számvetés. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 14./

2009. november 13.

Sylvester Lajosnak mindenben igaza van, amikor a jelenlegi tündérvölgybeli állapotokat ostorozza (Mikor siklunk siklóval Kommandóra?, Háromszék, november 9.). A Sikló Egyesület vezetői szeretnék elérni a közgondolkodás megváltoztatását, tudatosítani, hogy a jelenleg katasztrofálisnak tűnő helyzeten lehet változtatni. Kovászna megyének ez a része még mindig nem eléggé közismert. A jól szervezett turisztikai bemutatók, az erre épülő szolgáltatóipar (szállodák, wellness, síszezon, lovas turizmus stb., stb.) hosszabb távon jelent megoldást. Kovászna megye területén található Székelyföld legnagyobb kiterjedésű és jelentőségű ipari műemlékegyüttese, a Kovászna-kommandói Erdei Vasút (KoKEV) és a hozzá tartozó siklópálya, mely a megye egyik legszebb területén vezet keresztül. Több olyan kisvasúti projekt is létezik, mely figyelemre méltó eredményekkel büszkélkedhet, így Feketebalog (Szlovákia), Mokra Gora (Szerbia), Felsővisó (Máramaros megye). Mindhármat a tetszhalál állapotából kellett visszahozni. A kovásznai/kommandói személykocsik 1996-ban még működtek a marosvásárhelyi kisvasúton, jelenlegi állapotukat emberi kéz okozta /betört ablakok, hiányzó belső részek/. Ócskavasként végezték volna, együtt az eredetileg is itt levő platókocsikkal, teherszállítókkal. Ezek a kocsik a jövő zálogai, ugyanis Romániában gyakorlatilag két évtizede megszűnt a kisvasúti járműgyártás. Ezért bővíteni kell ezt az állományt, függetlenül a fellelt állapottól. /Markója Szilárd, Papucs András, Sikló Egyesület: Siklón Kommandóra: a roncsok a jövő zálogai (Visszajelzés). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 13./


lapozás: 1-13




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998