udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 30 találat lapozás: 1-30
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Helymutató:

1990. február 24.

A moldvai csángóknak a pápához írt, 1982-ben fogalmazott és kijuttatott leveléből közölt a lap részleteket. A moldvai csángó-magyarok jelene és jövője "reménytelenül kiszolgáltatott a román kommunista nacionalizmus könyörtelen elrománosítási szándékainak." "Forrófalván, Bogdánfalván, Klézsén, Nagypatakon, Onestiben, tucatnyi csángó faluban az idősebb nemzedék még ma sem érti, nem beszéli a román nyelvet." "Román tanárok és tanítók veréssel és pénzbüntetéssel büntetik a csángó gyerekeket, ha magyarul netán egy szót is ejtenek. " A "román kommunista vezetés - a világon egyedülálló módon az egyházat, a r. k. vallást, közvetlenül a Vatikánt használja fel nacionalista vágyainak tökéletes megvalósítására. A moldvai csángók ugyanis Szentséges Atyánk leghűségesebb gyermekei, ősi romlatlan hittel, csodálattal, szeretettel és rajongással keresztények. " Ma az egyház vezetői még a tanítókon is túltéve románosítanak. Kitiltják az anyanyelv használatát a templomokból. A magyart az ördög nyelvének tartják. Kérik a pápát szerezzen érvényt annak a pápai rendeletnek, ami előírja az anyanyelven történő misézést. "Mellékeljük a moldvai csángó-magyarok ezernél több aláírással ellátott könyörgő iratát..." /Levél a pápához a csángók ügyében. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 24./

1990. május 30.

Szabó Gyula az A Hét (Bukarest) hetilap 17-18. számában felelevenítette Petrás Incze János klézsei pap, népdalgyűjtő életét. Petrás Incze János 1813-ban született Forrófalva moldvai csángó faluban, Egerben szentelték pappá, onnan jött haza övéi közé. Mindent megtett, hogy feltárja a mostoha körülmények között élő csángók helyzetét. Egész életében szolgálta népét, a csángókat. 1886-ban ismeretlenek megölték. /Lapszemle. = Üzenet (Marosvásárhely), máj. 30./

1991. augusztus 1.

Súlyos árvíz pusztít Bákó, Neamt és Suceava megyékben, a halottak és eltűntek száma megközelíti a másfél százat. A legnagyobb pusztítást az árvíz Bákó megyében végezte, ahol a kiáradt Tázló és Tatros valósággal elmosta az útjában levő falvakat. Megsemmisült 972 ház, a víz elöntött 3834 házat. Az RMDSZ háromszéki és csángó szervezete azt kéri, aki tud, segítsen a moldvai csángó magyarokon, főleg az árvíztől sújtott alsórekecsinieken, klézseieken, forrófalviakon és berendestieken. /(-math): Tragikus mérleg az árvíz sújtotta vidékeken. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 1./

1992. február folyamán

A Csángó Újságban Magyari Lajos búcsúztatta Domokos Pál Pétert, a moldvai csángómagyarok és a székelyföldi katolikus hagyományok legkiválóbb ismerőjét. Domokos Pál Péter felkutatott mindent, ami csak a moldvai csángók életéből felderíthető volt, a Bandinus kódextől Petrás Incze János hagyatékáig, híradást hozott a magyarság e legkeletibb ágának szomorú állapotáról, a rájuk nehezedő nyomásról és ragaszkodásukról ősi nyelvük, vallásuk és nemzetük iránt. Még idős korában is felkereste a csángó falvakat, Klézsét, Forrófalvát, Bogdánfalvát, Pusztinát, Szabófalvát, Ploszkucényt, Újfalut, Tamásit, Diószínt és Halasfalvát. /Magyari Lajos: Aki hazáját, népét szolgálta? Domokos Pál Péter (1901-1992). = Csángó Újság (Sepsiszentgyörgy), febr. /

1996. március 7.

A moldvai csángók közül ma mintegy százezren beszélik vagy értik őseik nyelvét. A csángók valamennyien katolikusok. Hitüket azok is megtartották, akik nem tudtak ellenállni az erőszakos románosításnak. Moldvában, Tatros városában született meg, 1466-ban az első bibliafordítás is. Fennmaradt töredéke, a Müncheni-kódex őrizte meg a Miatyánk legrégibb szövegét. Ebben így szerepel egy mondat: "Mü testi kenyerünk felett való kenyeret adjad münékünk ma." Az anyanyelvi oktatás és vallásgyakorlás azonban évszázadok óta hiányzik a moldvai magyarok életéből. Ceausescu bukása után annyit változott a helyzet, hogy nyilvánosan nem korlátozzák a csángó falvak látogatását. A magyar nyelv oktatását azonban továbbra sem engedélyezik. Lészpeden Fazekas József nyugdíjas maga köré gyűjtött néhány iskoláskorút, hogy megtanítsa őket magyarul írni és olvasni. A falu papja a milícia segítségével zaklatja őt. Kallós Zoltán, a moldvai csángó népélet egyik legkiválóbb ismerője azt javasolta, hogy a Csángó sorskérdések címen tartott illyefalvi konferencia a magyar nyelvhasználat üldözése miatt forduljon az ENSZ kulturális szervezetéhez, az UNESCO-hoz. Ezen a Sepsiillyefalván megtartott konferencián több mint harminc előadás hangzott el. Borbáth Erzsébet csíkszeredai tanárnő, aki városában oktatja a moldvai csángó gyermekeket, kifejtette, hogy nem tekinthető végső megoldásnak az, hogy a csángó gyermekek Moldvából Csíkszeredába jöjjenek tanulni, hanem szülőfalujukban kell biztosítani számukra az anyanyelvi oktatást. Vitát váltott ki a konferencián Tánczos Vilmos néprajzos előadása /Hányan vannak a moldvai csángók?/. Köztudott, hogy a romániai nemzetiségi statisztikák nem ismerik a moldvai magyarokat. Az 1992-es népszámlálás idején Petru Gherghel iasi püspök körlevélben szólította fel papjait, hogy a szószékről parancsolják meg híveiknek: tagadják le származásukat. Tánczos Vilmos számbavételénél Szabó T. Attila nyelvész nyelvföldrajzi tagolását vett alapul, ennek alapján bejárta a csángó falvak többségét, szerinte a magyarul beszélő csángók 60 ezren lehetnek, a következő megoszlásban: északi csángók /Románvásár, Szabófalva környéke/: 9 faluban 7 ezer fő, déli csángók /Bákó környékén/ 6 faluban 8 ezer fő, székelyes-csángók 69 faluban, 45 ezer fő. Kiemelte Pusztina, Gajcsána, Bogdánfalva, Trunk, Nagypatak, Klézse, Somoska, Pokolpatak, Frumosa, Forrófalva, Külső-Rekecsin és Diószén településeket, ahol még napjainkban is szinte 100 %-ban beszélik és értik a magyar nyelvet a fiatalok is. Kallós Zoltán és mások is vitatták ezt az adatot, Kallós Zoltán továbbra is 100-120 ezres lélekszámot tartja reálisnak. Abban viszont egyetértettek, hogy az elmúlt évtizedekben közel 40 ezer csángó telepedett át Erdélybe. /Hajdú Demeter Dénes: Csángó sorskérdések. = Magyar Fórum, márc. 7./ Illyefalvi konferencia: 1996. jan. 12-13., 71. sz. jegyzet.

1996. augusztus 9.

Sepsiszentgyörgy mellett, Sugásfürdőn a Romániai Magyar Cserkészszövetség másodszor rendezte meg a Moldvai Magyar Ifjúsági Tábort. Több mint negyven fiatal gyűlt össze Szabófalváról, Lészpedről, Pusztináról, Forrófalváról, Külsőrekecsinből, Klézséből, Magyarfaluból, Somoskútról, Szamócáról és Bákóból. A gazdag programot Csicsó Antal történelemtanár /maga is csángó/ és a Pusztinából származó Erőss Péter, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének elnöke. A résztvevők meglátogatták Illyefalván a Keresztény Ifjúsági Központot és a Lam Alapítványt, majd részt vesznek a református világtalálkozó sepsiszentgyörgyi zárórendezvényén. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 9./

1996. augusztus 9.

Sepsiszentgyörgy mellett, Sugásfürdőn a Romániai Magyar Cserkészszövetség másodszor rendezte meg a Moldvai Magyar Ifjúsági Tábort. Több mint negyven fiatal gyűlt össze Szabófalváról, Lészpedről, Pusztináról, Forrófalváról, Külsőrekecsinből, Klézséből, Magyarfaluból, Somoskútról, Szamócáról és Bákóból. A gazdag programot Csicsó Antal történelemtanár /maga is csángó/ és a Pusztinából származó Erőss Péter, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének elnöke. A résztvevők meglátogatták Illyefalván a Keresztény Ifjúsági Központot és a Lam Alapítványt, majd részt vesznek a református világtalálkozó sepsiszentgyörgyi zárórendezvényén. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 9./

1999. július 5.

Csíksomlyón ismét megtartották az Ezer Székely Leány Napját, melyet először Domokos Pál Péter 1931-ben szervezett meg. A rendezvény felvonulással kezdődött. Lovasok és fúvószenekar vezette a népviseleti parádét a Szék útján a somlyói kegytemplomig. A kegyhelyen nagyon sokan vettek részt a segédpüspök által celebrált szentmisén, majd az Ezer Székely Leány Napja résztvevői kivonultak a két Somlyó hegye közti nyeregbe. A műsort a szentegyházasfalviak nyitották. A gyimesi hidegségi táncosok után Vitos Izabella oláhfalvi énekekkel szórakoztatta a közönséget. A sepsiszentgyörgyi Fenyőcske együttes után a csíksomlyói egyházközséghez tartozó falvakból verbuválódott fiatalok zenekara lépett színre, majd a sötétpatakiak és a csíkjenőfalviak mutatták be műsorukat. Felléptek még Vajdaszentivány, Mezőbánd, Csíkszentkirály, Csíkjenőfalva, Csíkszentimre, Kászonújfalu, Szováta, Gyergyószentmiklós, a gyimesi Sötétpatak, a moldvai Pusztina, Nádas, Külsőrekecsiny, Klézse és Forrófalva hagyományőrző együttesei, valamint a Hargita Székely Népi Együttes. /Ezer Székely Leány Napja Csíksomlyón. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 5./

1999. december 7.

Néhány héttel ezelőtt nagy meghökkenést keltett, mikor Jean Claude Perisset bukaresti pápai nuncius Szatmárnémetiben kijelentette, Romániában nincs csángókérdés, az csak erdélyi és magyarországi értelmiségi körökben mesterségesen felnagyított ügy. A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége levelet írt a nunciusnak, kérve, látogassa meg Moldvában őket. A Vatikán romániai küldötte dec. 6-án Bákóba látogatott, s a helyi római katolikus esperességre hívta találkozóra a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének vezetőit. A találkozón tizennyolc szervezeti tag jelent meg Pusztináról, Klézséről, Lészpedről, Forrófalváról Nagypatakról, Trunkból és Szabófalváról. A nuncius fogadta Csicsó Antalt, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének elnökét és Duma Andrást, a klézsei szervezet elnökét. Duma András úgy látta, hogy a nuncius közvetíteni akar a szervezet és a iasi-i püspökség között. Csicsó Antal hangsúlyozta, nagy eredmény volt, hogy a csángó szövetség képviselői találkozhattak az apostoli nunciussal. Perisset felajánlotta, közvetítő szerepet vállal a csángó-magyar szövetség és a iasi-i püspökség közti konfliktusban. /A pápai nuncius közvetíteni kíván. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 7./

1995. március 25.

Márc. 25-én az eddig csak Kovászna megyében működő Moldvai Csángómagyarok Szövetségének küldöttei megbeszélést tartottak Bákóban, ahol megjelentek a lészpedi, klézsei, pusztinai, szabófalvi, rekecsinyi, bogdánfalvi és forrófalvi csángók képviselői is. A jelenlevők a Moldvai Csángómagyarok Szövetségét a csángók legitim képviseletének fogadták el, és kérték felvételüket az RMDSZ társult szervezeteinek sorába. A szövetség létrehozza helyi szervezeteit a csángómagyarok lakta településeken. A szövetség ápr. 29-én tart közgyűlést. A megbeszélést Erőss Péter, a MCSMSZ elnök vezette. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), márc. 27., 500. sz./

2000. december 4.

Dec. 2-4-e között több erdélyi városban és Bukarestben első ízben tartottak olyan rendezvényeket, amelyek felhívják a közvélemény figyelmét a moldvai csángókra, a hányatott sorsú magyar közösség ügyére. Dec. 2-án a kolozsvári eseményeket a Kriza János Néprajzi Társaságnál fényképkiállítással és videovetítéssel egybekötött előadás/beszélgetés nyitotta meg. Hegyeli Attila tanár a Szeret-Klézse Alapítvány részéről a csángók magyar nyelvű oktatásának jelenét és jövőjét mutatta be. Klézsén egy éve működik közösségi ház, ahol hatvan gyermek önkéntes alapon tanulja az alapfokú magyar nyelvi ismereteket, a matematikát és az informatikát. A következő fél évben Forrófalván és Pusztinán indul be hasonló központ. Olyan közösségről van szó, ahol családonként átlagosan 7-10 gyermek jövőjéről kell gondoskodni. Közismert az a következetes beolvasztási erőszak, amelyet a jászvásári római katolikus püspökség tanúsít a mélyen vallásos moldvai csángósággal szemben. A magyarságtudat felélesztéséhez nagy türelemre, és nem utolsósorban, bátorságra van szüksége a mostanában hozzájuk kiköltöző fiatal szakembereknek. Hiányoznak a magyar ábécéskönyvek. Pozsony Ferenc, a Kriza János Néprajzi Társaság elnöke kifejtette: meggyőződése, hogy a csángó kérdésben fontos szerepet játszhat a népi diplomácia. Vagyis kapcsolatok fejlődjenek ki erdélyi kis magyar közösségek és csángó falvak között, búcsúk alkalmával kölcsönlátogatásokat lehet szervezni, és ezeket minden bizonnyal a gazdasági kapcsolatteremtés fogja követni. /Csángó Napok Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 4./

2000. július 13.

A Magyar Igazság és Élet Pártja /MIÉP/ Budapest XI: kerületi szervezete megvendégelte a negyven csángó gyermeket, akik Somoska, Külső-Rekecsin, Klézse, Forrófalva és Pusztina településekről érkeztek. Tündik Tamás néptáncoktató már negyedik esztendeje szervezi a moldvai csángógyerekek magyarországi táborozását. Elmondta, hogy célja a csángó fiatalok nyelvi fejlődésének segítése, hogy a tehetségesebbek majd Magyarországon továbbtanulhassanak. A táborozást segítette a Csoma Gergely szobrász- és fotóművész által létrehozott Gyepűk Népe Alapítvány és az Illyés Alapítvány. /Csángógyerekek a MIÉP-nél. = Magyar Fórum, júl. 13./

2000. július 28.

A Szeret-Klézse Alapítvány szervezésében júl. 22. - aug. 4-e között csángómagyar fiatalok táboroznak Gyimesbükkben. Duma András, Kotis Mihály, Hegyeli Attila fáradságot nem ismerő munkájának eredményként 36 klézsei, dioszéni, forrófalvi, lujzikalagori, tamási és bákói fiatal, köztük egyetemi hallgatók, érettségizettek, gimnazisták, elemi iskolások ismerkednek egymással és az irodalmi magyar nyelv rejtelmeivel moldvai és gyimesi csángó népdalokat és táncokat tanulva. A talpalávalót a sepsiszentgyörgyi Fabatka népzenei együttes húzza Ségercz Ferenc irányításával. Nem maradnak el a kirándulások sem, de a sportvetélkedőknek is nagy sikerük van. /(Deáky András): Moldvai Csángómagyar Ifjúsági Tábor. = Magyar Szó (Bukarest), júl. 28./

2001. április 29.

Tasnádszántó plébánosa, Jitaru-Szél Antal csángó származású. A Bákótól húsz kilométerre lévő Nagypatakon (Valea Mare) született. A falu egybeépült a községközponttal, Forrófalvával (Faraoani). A két településen legalább nyolcezer lélek él, két plébánia van, a két rendőrön és a közigazgatási személyeken kívül mindenki csángó. A katolikus pasztoráció Csángóföldön még a hagyományos alapokon nyugszik, az új irányzatok nem nagyon törtek még be, és ennek köszönhetően az emberek sokkal jobban irányíthatók. 1989 után egyre népszerűbb lett ez a vidék a nyugati szerzetesrendek körében. Megjelentek a falvakban a férfi és női szerzetesrendek, rengeteg szerzetesi házat építettek, és helyben felszippantották a hivatásokat, nagyon sok fiatal - akiknek számára nincs munkalehetőség - lépett és lép be ezekbe a rendekbe. Egyetlen faluból, a plébános szülőfalujából legalább tizenöt pap származott el különböző vidékekre, többek között Chisinau tavaly januárban felszentelt püspöke, Kósa Anti - vagy Anton. A Iasi-ból kikerült papok felkészültek, és őszintén, mélyen vallásosak, erős hivatástudattal rendelkeznek. A plébános reménytelen vállalkozásnak tartja a magyar nyelv megmentését, ugyanis a csángó kulturális értékek kiölése szisztematikusan folyt. /Fodor István: Gyermekkori álmom volt, hogy pap legyek. = Vasárnap (Kolozsvár), ápr. 29.

2001. június 30.

Gyimesbükkön Deáky András panziójában zajlik június 25-július 1. között a moldvai csángó gyerekek és az őket tanító pedagógusok közös tábora, amelynek célja azon sajátos oktatási módszerek kipróbálása, melyek a 2001 őszétől beinduló moldvai csángó oktatási program megvalósítását szorgalmazzák. A tavaly Klézsén és Pusztinán beindult, iskolán kívüli magyar nyelvoktatást idén a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége szervezésében tíz helységre kiterjesztik: Klézsén, Pusztinán, Somoskán, Lészpeden, Trunkon, Külsőrekecsinben, Dioszén, Forrófalván, Budán és Bákóban szakképzett tanárok vállalnak iskolán kívüli oktatást, mivel a Bákó megyei tanfelügyelőség máig akadályozza a moldvai csángó gyerekek anyanyelvének oktatását. A fiatal pedagógusok - Barnat Simona, Bilibók Jenő, Bogdán Melinda, Borsos Gyöngyi, Ghiurca Valentin, Hegyeli Attila, Lukács Emese, Mester László, Mihálydeák Adél, Róka Szilvia és Sarca Felicia - munkáját segítette, órákat tartott, illetve módszertani útmutatásokat adott Borbáth Erzsébet tanárnő, aki egy évtizeden át többszáz moldvai csángó gyereket tanított Csíkszeredában. /(Deáky András): Moldvai csángó oktatási tábor Gyimesbükkön. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 30./

2001. július 13.

Júl. 13-án kezdi meg a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége a költözést abba az irodába, amelyet a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának csángóalapjából vásárolt Bákóban /egy tömbház háromszobás földszinti lakása/. Bartha András, a szövetség elnöke elmondta, az iroda korábban bérelt lakásban működött, az új székházat azonban sikerült megvásárolni a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma által elkülönített tavalyi csángókeretből. Ugyanabból a forrásból Forrófalván már megvásároltak egy telket, amelyre tájház épül, és folyamatban van egy pusztinai telek megvásárlása is hasonló céllal. "Ezekben a falvakban lesznek hát olyan központjaink, ahová hazatérhetnek az Erdélyben és Magyarországon tanuló csángó diákok." "Itt programokat szervezhetnek, tanítást vállalhatnak - fogalmazott Bartha András. - De ezek az épületek arra is alkalmasak lesznek, hogy gyűléseket tartsanak bennük a helyi közösségek, hogy elszállásolják a csángó falvakba érkező vendégeket. Az idei keretből Somoskán és Rekecsinben vásárolnak telket, hogy tájházat építsenek ezekben a falvakban is. A pénzügyek lebonyolításával megbízott EMKE elnöke, Kötő József örvendetesnek tartotta, hogy a magyar állam évi 100 millió forintot képes elkülöníteni a csángók számára. "Úgy néz ki, végre nem önjelölt próféták mentegetik a csángókat, hanem átgondolt, szakszerű, egységes stratégia kezd kialakulni" - jegyezte meg Kötő József, az EMKE elnöke. /Gazda Árpád: Költözik a csángószövetség. = Krónika (Kolozsvár), júl. 13./

2001. december 29.

Első ízben került európai fórumok elé 2001-ben a csángó kultúra ügye. A csángómagyarok hiába kérvényezték, hogy Klézsén és Pusztinán elkezdődjék az iskolákban a magyar nyelv oktatása, vágyuk nem valósult meg. Csángóügyben a 2001-es év első fontos lépését éppen a csángómagyar törekvések ellen fellépők tették, amikor március 17-én Bákóban megalakították a Dumitru Martinas Római Katolikus Egyesületet. Elnökük, Gheorghe Bejan kijelentette, Moldvában semmi keresnivalójuk a magyar nyelvhez fűződő követeléseknek, a moldvai katolikusok ősidőktől fogva románok. A rendezvényt Viorel Hrebenciuc, a kormánypárt alelnöke levélben üdvözölte. Az egyesület vádjaira az Európa Tanács parlamenti közgyűlése adott csattanós választ. A közgyűlés állandó bizottsága május 24-én Isztambulban foglalt állást csángóügyben. Tytti Isohookana Asunmaa finn raportőr jelentése alapján a testület kilenc pontban fogalmazta meg ajánlásait Románia számára. A 9078-as ajánlás a csángókat római katolikus vallású nem homogén csoportként mutatja be, mely a középkortól Moldvában él, a magyar nyelvnek egy archaikus formáját beszéli, és egész Európa számára rendkívül értékes hagyományvilágot, kultúrát képvisel. Az ajánlás szerint a román alkotmánnyal és az oktatási törvényekkel összhangban biztosítani kell a csángók számára az anyanyelvű oktatás lehetőségét. A helyi iskolákban osztálytermeket kell biztosítani az anyanyelvük tanításához, és a csángóul tanító tanárokat meg kell fizetni. A dokumentum szerint a csángó szülőket tájékoztatni kell a román oktatási törvényekről, és segíteni kell őket abban, hogy alkalmazzák a törvény nyelvhasználatra vonatkozó lehetőségeit. Ugyanakkor lehetőséget kell nyújtani a csángóknak az anyanyelvi római katolikus misék hallgatására és arra, hogy az egyházi énekeiket anyanyelvükön énekelhessék. A dokumentumot egyhangúlag fogadta el az állandó bizottság, kénytelen-kelletlen Gheorghi Prisacaru szenátor, Románia képviselője is megszavazta. A szenátus külügyi bizottságának elnöke üdvözölte az Európa Tanács döntését. A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége (MCSMSZ) úgy döntött, nem kezd el újabb, kudarcra ítélt harcot a Bákó Megyei Tanfelügyelőséggel azért, hogy az iskolákban induljon be a magyar nyelv tanítása. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának (NKÖM) támogatásával hét moldvai településen tizenkét pedagógus irányításával indított alternatív magyarórákat. Klézsén, Budán, Somoskán, Pusztinán, Rekecsinben, Diószénen és Trunkon többnyire magánlakásokon kezdődtek el a délutáni magyarórák. Ezzel párhuzamosan a csángómagyar közösségi házak építésébe is belekezdtek. Az MCSMSZ július közepén költözött át új bákói székházába, melyet szintén az NKÖM támogatásából vásárolt. Ugyanabból a pénzforrásból Forrófalván és Pusztinán is telket vásároltak egy-egy közösségi ház építésére. "Lesznek olyan központjaink ezekben a falvakban, ahová hazatérhetnek az Erdélyben és Magyarországon tanuló csángó diákok, ahol programokat szervezhetnek, tanítást vállalhatnak - nyilatkozta Bartha András, a szövetség elnöke. A békés építkezés időszakának a hatóságok durva fellépése vetett véget. November 14-én házkutatással és bírságokkal fenyegették meg azokat a klézsei csángó családokat, akik befogadták az iskola utáni magyartanítást. "A főtanfelügyelő-helyettes asszony legalább ötször kijelentette: ha nem felel meg számomra, ami itt van, menjek Magyarországra - nyilatkozta a Krónikának Istók Angéla, az egyik berendelt asszony. - Én azt mondtam, nem akarok elmenni, de magyarok voltak az első szavak, amelyeket anyámtól hallottam és megtanultam, és azt akarom, hogy a gyermekeim is megtanulják a magyar nyelvet." A klézsei hatósági fenyegetéssel egy időben foglalt állást csángóügyben Strasbourgban az Európa Tanács miniszteri bizottsága. Szorgalmazta az anyanyelvi oktatás támogatását és a csángó nyelvű istentiszteletek biztosításának lehetőségét, s ennek kapcsán üdvözölte a Szentszéknek a csángó kisebbség anyanyelvű hitoktatását és lelkipásztori ellátását célzó törekvéseit. A Bákó Megyei Közegészségügyi Felügyelőség ellenőrei november 19-én a prefektúra írásos felkérése nyomán szálltak ki Klézsére, ahol meglátogatták a délutáni magyarórák helyszíneit. Megállapították, a magánlakásoknak nem megfelelő a hőszigetelése, és az udvar végében mindössze egy illemhely áll az ott lakó család és a gyermekek számára. Ideiglenesen betiltották a tanítást az épületekben, és öttől negyvenmillió lejig terjedő bírságot helyeztek kilátásba arra az esetre, ha a szükséges átalakítások és jóváhagyások nélkül órákat tartanának bennük. A Krónika az Egészségügyi Minisztérium sajtóosztályától tudta meg, hogy a romániai iskolák hatvan százaléka nem rendelkezik az egészségügyi hatóságok jóváhagyásával. A minisztérium illetékesei azt is elmondták, az egészségügyi jóváhagyás nélkül működő tanintézmények száma csupán Bákó megyében 223. A minisztériumi közleményből kiderült, a Klézse községhez tartozó öt iskola közül csupán egy rendelkezik egészségügyi jóváhagyással. Miután a csángószövetség vezetői és az oktatási program szervezői az RMDSZ ügyvezető elnökével is tanácskoztak, úgy döntöttek, elkezdik a kilincselést a hivatalokban, hogy összegyűjtsék a délutáni oktatás törvényesítéséhez kért jóváhagyásokat. Budapesten az Országházban november 27-én Kelemen András, a Magyar Demokrata Fórum frakcióvezető-helyettese tájékoztatta az Országgyűlést a csángóföldi történésekről. A csángó szövetség és az oktatási program vezetőinek november 29-én sikerült első ízben érdemi vitát folytatni a magyar oktatás ellen fellépő hatóságokkal. Hegyeli Attila programvezetőt és Bilibók Jenőt, az MCSMSZ alelnökét idézték be a Bákó Megyei Tanfelügyelőségre. A két fiatalember azt a kérvényt is magával vitte, amelyet egy nappal korábban harminchét magyarul tanuló klézsei gyermek szülei írtak alá. December 8-ra a klézsei rendőrségre idézték be a csángó gyermekek magyaróráinak szervezőit és befogadóit. A rendőrség a vizsgálatot alighanem a Krónika érdeklődése miatt fújta le. A rendőrtiszt végül úgy döntött, nem avatkozik bele az ügybe. A csángókérdés december 10-11-én ismét felmerült az Európa Tanács művelődési, oktatási és tudományos kérdésekkel foglalkozó bizottságának párizsi ülésén. Gheorghi Prisacaru szenátor üdvözölte a miniszteri bizottság november 14-én elfogadott csángó-ajánlásait. Arról is tájékoztatta a bizottságot, hogy egyes magyarországi hivatalosságok - semmibe véve az Európa Tanács dokumentumait - továbbra is magyar eredetű népcsoportnak próbálják feltüntetni a csángókat. Prisacaru egyben jelezte, 2002-ben Románia kész a Román Akadémia és más intézmények bevonásával tudományos ülésszakot szervezni a csángókérdésről. Úgy vélte, visszaélésnek tekinthetők a csángók magyar kisebbségbe való beolvasztására tett ismétlődő kísérletek. /Gazda Árpád: Európai ügy. Visszatekintő a csángókérdésben. = Krónika (Kolozsvár), dec. 29./

2003. július 19.

A csángóvidék jellegzetes dalai és marosszéki népdalok csendültek fel júl. 17-én a X. erdőcsinádi táborban. A népviseletbe öltözött csángó gyerekek felsorakoztak a tábor udvarán, szemébe könnyeket csalt, amikor a táborzáró műsor végén a gyerekek a csángó himnuszt énekelték. Ötvennyolc klézsei, budai, forrófalvi csángó gyermek és a petrozsényi szórványból érkezett öt társuk töltött tíz napot a marosmenti településen Lukácsy Szilamér református lelkész, felesége, félezernyi helybeli lakos, meg a tábort kiszolgáló huszonkét fős személyzet jóvoltából. Magyar nyelvet, bibliaismeretet tanultak, Both Gyula, a Családok és Nagycsaládok Egyesületének elnöke vezetésével pedig megismerkedhettek a falusi bútorfestés mesterségével, faragást tanultak. "Tíz éve minden esztendőben megrendezzük a csángó gyerekek anyanyelvi táborát a dél-erdélyieknek, mezőségieknek. Számításaim szerint ez alatt az idő alatt mintegy kilencszáz gyermek tanult meg itt magyarul. Erdélyben rajtunk kívül már csak a szászrégeni Pakó Benedek katolikus lelkész tartott ki a csángó gyerekek anyanyelvi oktatásának ügye mellett. Annak ellenére, hogy a csángószövetség rendezvényeire soha nem hívtak meg, hogy a marosvásárhelyi csángószervezet is csak annyiban segít, hogy elhozza a gyerekeket, mi kitartunk, s minden anyagi nehézség, az olykori zaklatások, nemtetszés-nyilvánítások dacára is tovább folytatjuk ezt a megmaradásunkat, nyelvi továbbélésünket segítő tevékenységet" - magyarázta Lukácsy. Két fiatal tanítónő Mátyás Ibolya és Gáll Csilla önkéntesen vállalták a tanítást. /Bakó Zoltán: Magyarul tanultak, csángóul énekeltek. = Krónika (Kolozsvár), júl. 19./

2003. július 22.

Alig egy hete a marosvásárhelyi Jókai utcában levő Bocskai-teremben tartottak vitafórumot a státustörvényről és az uniós csatlakozás lehetséges hatásairól a Kárpát-medence utódállamaiban élő magyarságra. A műsorvezető, Szőlősi Csaba először azokat a klézsei, budai, forrófalvi és petrozsényi csángó gyerekeket szólította a közönség elé, akik már egy hete a Maros megyei Erdőcsinádon szervezett táborban mélyítették el magyar nyelvismeretüket, tanultak vallásos énekeket, bibliaismeretet, marosszéki magyar népdalt. Most csángóföldi magyar népdalokat énekeltek, végül a csángó himnuszt adták elő. Gaudi-Nagy Tamás, az anyaországi Magyar Csodaszarvas Egyesület elnöke kifejtette, hogy a jelenlegi anyagi és nemzetközi-politikai jellegű megszorítások miatt a státustörvény már nem tudja betölteni azt a szerepet, amit létrehozásánál szántak neki. Mihajlovics József, a felvidéki Magyar Föderalista Párt elnöke szerint Felvidéken már az ízléstelenség határát is túllépte az a mód, ahogyan a Magyar Koalíció Pártja alárendeli a kisebbségi magyarság érdekeit a hatalomnak. A magyarigazolvány amolyan kegyelemkenyérré silányult, de még így is jelent valamit azoknak az időskorúaknak, akik számára ha mást nem, de elégtételt szolgáltat a hosszú évtizedeken át elviselt jogtiprásokért, a másodrendű állampolgárrá való minősítésért a Szent Koronás könyvecske. Amit az Orbán-kormány meglehetősen óvatosan, de mégiscsak elkezdett, azt most ilyen-olyan egyezkedésekkel, egyeztetésekkel próbálják meg aláaknázni. "Mi a szövetségi állami státust követeljük. Olyan valamit, amire már van számos példa Európában. Csupán Belgiumot szemlélve is láthatjuk, hogy ott a flamand, vallon, német mind államnyelv. Miért ne lehetne ugyanezt megvalósítani felvidéki viszonylatban is?" - tette fel a kérdést az előadó. Felvidéken nem történt meg a rendszerváltás, ezért hozták létre a Magyar Föderalista Pártot, ami nem az MKP ellen, hanem helyette alakult, ha úgy tetszik, alternatívaként. Tíz év alatt a felvidéki magyarság lélekszáma 10 százalékkal csökkent. Kassa, Rozsnyó, Losonc, Érsekújvár magyar népessége megfogyatkozott, s ezzel párhuzamosan sorvad el a körzetükben levő magyar falvaké is. Az uniós földvásárlás immár kezd aggasztó méreteket ölteni Szlovákiában - mondotta Mihajlovics. Mindkét előadó szerint a kisebbségek és nemzeti közösségek sarkalatos kérdéseire semmilyen választ nem ad az EU. Kárpátalja például gyakorlatilag vasfüggöny mögé kerül, s az ottani másfél százezer fős magyarságnak megszűnik a kapcsolata az anyaországgal, holott léte eddig szervesen kötődött hozzá. Hasonlóképpen aggódik a tíz év alatt felére apadt szerbiai magyarság is. A globalizáció körülményei között az Uniónak nem érdeke megoldani a nemzeti kisebbségek és közösségek legégetőbb gondjait. Egyetlen pozitívuma lehet a csatlakozásnak - az, hogy ily módon a kisebbségi sorsba taszított magyarság egy része valamiképpen "egy kalap alá" kerül az anyaországi többséggel. /Bakó Zoltán: Hátrálni már nincs hova. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), júl. 22./

2003. augusztus 26.

Egyes elméletek szerint már a honfoglalás előttől van folyamatosan magyar élet Moldvában, s a csángók legarchaikusabb rétegei, az északi csángók részben vagy egészében az egykori etelközi magyarok maradékai lennének. Arról már írásos dokumentumok is vannak, hogy a 15-16. században a "25 városok lakói majdnem mind magyarok" voltak. Husz (Husi) városban még a 19. században felváltva választottak magyar és román bírót. Először a városok szívódtak fel, azután fokozatosan kezdtek felszívódni a falvak is. Már a néhai klézsei lelkész, Petrás Incze János Döbrentei Gáborhoz, a Magyar Tudományos Akadémia akkori elnökéhez az 1840-es évektől küldött levelei beszámolnak erről a nagyléptű sorvadásról. Hogy vannak falvak, ahol mindenki magyarul beszél, vannak olyanok is, ahol a gyermekek már nem beszélnek magyarul, de a felnőttek igen, aztán olyanok, ahol már csak az öregek beszélnek magyarul. Van magyar élet Moldvában. Több mint fél évezredes gyakorlat, a magyarság üldözése; hivatalosan nem létezőnek való tekintése tovább tart. Megindult egy ellenfolyamat is, idén ősztől már hét településen kezdik el a magyar nyelv fakultatív oktatását az iskolákban. Idén tánctáborok voltak Külsőrekecsinben és Somoskán. Külsőrekecsinben immár ötöd ízben. A táborvezető Tündig Tamás budapesti táncmesternek segített a csángó fiatalok. A plébánosi fenyegetett. Még meg sem érkeztek a táborlakók, máris elhangzott a szószékről: "Jönnek a nem várt vendégek", a "rosszakaró magyarok", és hogy óvakodjék tőlük a falu népe. Ne engedjék, hogy fényképezzék őket s a falut, mert "kacagni akarnak rajtunk"! "Magik elmennek, de nekünk itt kell élni tovább" - mondotta Szarka Marika, a tábor egyik fősegítője, miközben szinte könyörögve kérte, ne fényképezzék. A zárónapra bemutatkozó szereplésre meghívtak forrófalvi, lészpedi és pusztinai táncosokat, énekeseket. /Gazda József: Magyar élet Moldvában. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), aug. 26./

2003. november 11.

Nov. 8-án, az egri Petrás Incze János Kulturális Egyesület emléktáblát helyezett el Egerben a Hittudományi Főiskola falán a néhai klézsei minorita áldozár, neves népköltészeti gyűjtő emlékére, aki ebben az intézetben végezte tanulmányait, ott szentelték pappá 1836-ban. Az emlékünnepségre Petrás Incze János születésének 190. évfordulója alkalmából került sor. Az 1813-ban Forrófalván született szerzetes előbb Pusztinán volt segédlelkész, majd plébános Klézsén, 1886. szept. 6-án bekövetkezett haláláig, amikor rablógyilkosság áldozata lett. Döbrentei Gábor, a Magyar Tudományos Akadémia titoknoka buzdította a népköltészeti gyűjtőmunkára. 1842-től kezdődően közölte moldvai csángó ballada- és népdalgyűjtéseit különböző magyarországi folyóiratokban; gyűjtőmunkájának gyümölcsét egészében Domokos Pál Péter és Rajeczki Benjamin tette közzé három kötetben, Csángó népzene címmel, 1956-61 között. Domokos Pál Péter e szavakkal méltatta személyiségét: "...a moldvai életnek legrokonszenvesebb, legkedveltebb és legtevékenyebb papja, valószínűleg a Zöld Péter által említett forrófalvi krónikaíró, Petrás Mihály kántornak egyenes leszármazottja". A bronz dombormű Csoma Gergely szobrászművész munkája. A Petrás Incze János portréja melletti szöveg hirdeti az arra járónak: "Petrás Incze János emlékére. 1813 Forrófalva - Megölték 86-ban Klézsén. Moldvai csángómagyar minorita pap. Ő volt az első csángó népdalgyűjtő, aki a papi szemináriumban fejezte be tanulmányait 1836-ban. Állíttatta a Petrás Incze János Kulturális Egyesület." A néhai pap és tudós emlékét dr. Csizmadia István, az Egri Érseki Hittudományi Főiskola rektora és Mag Lászlóné, a Petrás Incze János Kulturális Egyesület elnöke idézte meg a szép számmal összegyűlt hallgatóság előtt. Az eseményen közreműködött a külsőrekecsini csángómagyar népdalkör és Petrás Mária, Magyarországon élő csángó keramikusművész és népdalénekes. A városháza dísztermében tudományos üléssel tisztelegtek a népdalgyűjtő emléke előtt. Az ülésen dr. Kartal Ernő, a minorita rend magyarországi tartományfőnöke a szerzetesközösség múltját elevenítette fel; Halász Péter néprajzkutató, a budapesti Lakatos Demeter Csángómagyar Egyesület titkára előadása Petrás Incze János életútját elevenítette fel, Harangozó Imre néprajzkutató pedig a róla őrzött emlékeket idézte meg. Domokos Mária zenetörténész, "a csángók apostola", néhai Domokos Pál Péter leánya a csángó népzenekutatás történetéről tartott előadást; Jáki Sándor Teodóz bencés tanár, a Lakatos Demeter Csángómagyar Egyesület elnöke, aki az utóbbi negyedszázadban nyolcvan alkalommal járt Csángóföldön, az ott még ma is megőrzött népénekekről beszélt a hallgatóságnak. Az ünnepségre romániai előadókat is meghívtak: dr. Pozsony Ferenc kolozsvári egyetemi oktató, a Kriza János Néprajzi Társaság elnöke a csángómagyarok múltjáról és mai helyzetükről, Bilibók Jenő, a Moldvai Csángómagyar Szövetség alelnöke pedig a moldvai magyar nemzeti közösségnek az anyanyelv megőrzéséért vívott küzdelméről tartott előadást. Petrás Mária keramikusművész Csángó passió című kiállítását tekinthették meg a látogatók. Az emlékünnepség részeként rendezett csángó népköltészeti elődáson Petrás Mária, Tampu Tatjána, a külsőrekecsini csángómagyar népdalkör és helybeli együttesek adtak ízelítőt a csángó népköltészet értékeiből, ma is élő hagyományaiból. Este a Megyei Művelődési Központban csángó táncházat szerveztek. /Máriás József: Csángó ünnep Egerben. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 10./

1997. november 6.

A hétezer lelkes Klézse moldvai csángó faluban Duma András, a Moldvai Csángó Magyarok Szövetsége aktív helyi tagja munkásember, marós, naponta Bákóba jár dolgozni, lakásán gyűjtött össze klézsei gyermekeket, hogy magyarul tanítsa őket írni-olvasni. Két gyermeke Csíkszeredában, kollégiumban tanul, amerikai magyarok biztosítják a tanulási költségeket. Klézséről és más csángó falvakból is sokan járnak Magyarországra dolgozni. Duma Andrásék, Moldvai Csángó Magyarok Szövetsége kérvényt továbbítottak Tokay Györgyhöz, a nemzetiségügyi miniszterhez, ebben azt kérték, hogy a magyar nyelvet, a történelmet és a hagyományokat tanulhassák a gyermekek, fakultatív órákban. Kértek továbbá magyar nyelvű misét és a szövetség számára irodát Bákóban, valamint hogy ügyvédi jogvédő iroda vegye pártfogásba az állandó hatósági és egyházi üldözésnek kitett moldvai magyar kisebbséget. Ösztöndíjat kérnek a tovább tanulni kívánóknak, fizetést a leendő magyar tanároknak, az 1992-es hamis népszámlálási adat korrigálását és egy folyóirat anyagi támogatását. - Duma András személyesen még nem ismertette kérvényét az Desteptarea nevű helyi román lappal, ennek ellenére a lap szept. 23-i száma gúnyosan reagált Duma Andrásék kérvényére. A román lap hangsúlyozza, hogy az 1992-es népszámlálási adatok tények, azokat csak fogadják el. az 1992-es adatok szerint ugyanis Luizikalagorban 5277 lélekből egy volt magyar és 27 csángó, Külsőrekecsinben 1913 lélekből öt magyar és 37 csángó, Klézsén a 6207 lakosból 11 a magyar és 305 a csángó, Forrófalván 5353 lakosból 8 magyar és 43 csángó. Klézsén Istók József elmondta, hogy a népszámlálást a helyi tanári kar végezte, a vallásra és a nemzetiségre sehol rá sem kérdeztek, hanem automatikusan beírták, hogy katolikus és román. Nagyon kevesen merték megtenni, hogy tiltakozzanak. - Tokay György kijelentette, hogy ez nem csupán tanügyi, hanem emberjogi kérdés is. A hivatali huzavona folytatódik: Béres András oktatási államtitkár hivatalosan felkérte a bákói tanfelügyelőséget, tegye lehetővé a kérvényezett magyarórák megtartását. A tanfelügyelőség válasza: készségesen eleget tesz ennek de nem kapott hivatalos megkeresést. A miniszter erre ismét elküldte nekik a huszonkilenc szülő kérvényének másolatát. /B. Kovács András: Moldvában valami megmozdult. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 5., 6./

2004. július 12.

Medgyessy Péter miniszterelnök Tusnádfürdőn diákszemináriumon elhangzott eszmefuttatása szerint a kisebbségi magyarok a kettős állampolgárságot három okból kérhetik. Ebből kettő, a szavazati jog gyakorlása és a társadalombiztosítási jogosítványok élvezete szerinte szóba sem jöhet, vagy aggályos, ami pedig a harmadikat illeti, ,,az Európában való akadálytalan mozgás és az anyaországgal való könnyebb kapcsolattartás” vágyát, nos, ezt Románia pár éven belül bekövetkező európai integrációja automatikusan megoldja – állította a kormányfő.  Magyarán, Medgyessy úgy gondolja, a kettős állampolgárság megadására semmi szükség nincs. Márpedig a magyar kisebbségek esetében a vajdasági Szabadkától a kárpátaljai Beregszászig és a felvidéki Csallóköztől a székelyföldi Gelencéig vagy akár a Szeret menti Forrófalváig az emberileg-nemzetileg hátrányos helyzetről van szó, mely egyéni és kollektív jogaik korlátozottságából fakad, írta B. Kovács András. A térség nemzetállami jogrendjéről van szó. Ez a rendszer hálózza be a kisebbségi magyar mindennapjait.  A kettős állampolgárság pedig az anyaországot ráadásul gyakorlatilag védhatalmi státussal ruházná fel. /B. Kovács András: Magyarok állam nélkül. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 12./

2004. szeptember 11.

Forrófalva csángó faluban született és a csángók között élt Petrás Incze János (1813-1886) szerzetes életét mutatta be a kétnyelvű kötet /Petrás Incze János. Kétnyelvű kiadás. Editie bilingva. Bibliotheca Moldaviensis sorozat. Hargita Kiadóhivatal – Editura Harghita Csíkszereda – Miercurea Ciuc, 2004/ a csángók jeles kutatója, Domokos Pál Péter az "…édes Hazámnak akartam szolgálni" (Szent István Társulat, Budapest, 1979) című könyve alapján. /b. d.: Petrás. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 11./

2005. július 27.

A csángó önismeret szempontjából nézve mérföldkő Duma István-András Csángó mitológiája. Ebben a könyvben foglalja össze mindazt a tudást, melyet az őseitől örökölt. Előtte a csángók kultúráját már számtalanszor kutatták, ám mindig kívülről tették ezt. Duma István-András nem von le semmilyen explicit következtetést, de kutatásaiból kitűnik, hogy minden emlék egyfajta fény- vagy napimádat nyomait mutatja. Mindeddig senki nem foglalkozott a Moldvában mindenfelé megtalálható kerek kőtömbökkel, amelyeknek az öregek védőszerepet tulajdonítanak, és melyek elmozdításától a fiatalok is babonás félelemmel tartózkodnak. E kövek által a fény, a nap őrzi a csángó portát, sőt hosszú időn keresztül őrizte a csángó templomot, olyannyira, hogy még ma is találunk védőköveket templomok közelében. A védőkövek elkorcsosult maradványai Székelyföldön is előfordulnak, a legtöbb kapu előtt van egy kerek, ún. „vettető” kő, mely nem engedi, hogy a kapu teljesen kiforduljon. Az összes régi csángó faluban napjövetről napszentületre tartanak az utak a falun keresztül (kivéve az utolsó században épült falvakat). A falvak mind olyan völgyekben helyezkednek el, amelyek keletről nyugat felé nyúlnak. A legkeletibb ilyen falvak Magyarfalu, Lábnik, a Szerettől nyugatra pedig Pokolpatak, Klézse, Somoska, Forrófalva, Nagypatak, Bogdánfalva – mind a nap útját követik. A forrófalvi temető előtt egy nagy vaskereszt áll, amely az elfelejtetteknek van állítva, és amelyet állítólag a templom tetejére szántak először. Pusztinában a kútnál és jobboldalt álló régi sírok egy részén keresztek helyett kövek vannak. Ugyanakkor a keresztet ábrázoló régi síremlékek esetében (mind a moldvai csángóknál, mind a Székelyföldön, mind a szászföldi székelyeknél) megfigyelhetjük, hogy a kereszt felé egy tetőt állítanak. Az eredmény egy olyan építmény, amely formájában a védőköveket idézi. /b.d.: Napjövetről napszentületre. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 27./

2006. január 21.

A Hargita Kiadó Bibliotheca Moldaviensis sorozatának legújabb darabjaként megjelent Gazda László könyve, a Codex. A moldvai csángó sors alapvonalai bontakoznak ki a szócikkeiből. Gazda László helytörténeti lexikont írt harmincöt moldvai magyar vagy magyarok által is lakott faluról és városról, gondosan összegyűjtve a tényeket, adatokat, a tudomány által hitelesnek elismert vonatkozásokat. A hetvenes években Gazda László mint földrajztanár, néprajzi gyűjtőmunkát végző iskolások irányítójaként, illetve kutatók kísérőjeként megjárta a leírt települések egy részét, amíg a diktatúra ki nem tiltotta őt is a moldvai Csángóföldről. A kötet fő értékét a településenkénti adatok összegezése jelenti. Gazda László Codexe hasznos eszköze lesz minden további kutatásnak Szabófalváról, Ploskucényról, Románvásárról, Kotnárról, Dioszénről, Forrófalváról, Lábnikról, Szászkútról stb. Gazda László kézikönyvét kétnyelvű kiadásban jelentette meg a kiadó. Mint ismeretes, Tánczos Vilmosnak a moldvai magyarok lélekszámáról szóló dolgozata 85 olyan településről tesz említést, melyben még ma is hallani magyar szót. /(b. kovács): Csángó települések kislexikona. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 21./

2006. szeptember 5.

Klézsén a Szeret-Klézse Alapítvány udvarán augusztus 26-án megnyílt az első csángó múzeum, és ezzel egyidejűleg kopjafát avattak Petrás Incze János emlékére. A múzeumot a Szeret-Klézse Alapítvány épületének két szobájában adták át a közönségnek. A kiállított tárgyak a csángók viseletét, és néhány helybéli mesterség sajátos eszközeit szemléltetik. A múzeum létrehozását a Szeret-Klézse Alapítvány kezdeményezte, a megnyitón Duma András elnök hosszan sorolta azok neveit, akik munkával vagy pénzzel segítették a múzeum létrejöttét. Az alapítvány székházának udvarán felállított kopjafa felszentelését Gergely István csíksomlyói plébános végezte. A magyar nyelvű szentmisét eredetileg a római katolikus templomban tervezték megtartani, de erre a helyi plébános nem mert engedélyt adni. Klézsén szabadtéren került sor a szentmisére. A mise után a klézsei gyermekek, majd a felnőttek kórusa énekelt. Ezt követően Gergely István egy fokossal jelölte meg a klézsei temetőben azt a helyet, ahol Petrás Incze János sírja lehetett. Az 1813-ban a moldvai Forrófalván született Petrás János Kézdivásárhelyen tanult, minorita szerzetessé Egerben képezték, fogadalmat 1834-ben tett, két év múlva ugyanott szentelték pappá. Misszionáriusként visszatért szülőföldjére, ahol élete végéig dolgozott. Egyházi tevékenysége mellett nagyon jelentős segítséget nyújtott a Magyar Tudományos Akadémia ez időben megkezdett néphagyományok megőrzését célzó nagyszabású gyűjtőmunkájában. Idős korában, 1886-ban ismeretlenek rátörtek szobájában, félholtra verték. Feltételezhető, hogy magyarságát nyíltan vállaló, a csángó magyarok érdekében kifejtett állhatatos tevékenysége okozta vesztét. A klézsei temető kis fakápolnájának oltára alatt helyezték örök nyugalomra. A kápolnát röviddel ezután felgyújtották, és annak helyére mára egy jellegtelen modern kápolna épült. A kápolnában semmi nem utal az egykori sírhelyre. A bezárt kápolna külső oldalán, az oltárhoz közeli részre helyezték el a fokost, amely emléket állít Petrás Incze Jánosnak. A temetőtől nem messze Gergely István megszentelte azt a 2001-ben felállított útszéli fakeresztet, amely Klézse egyetlen magyar nyelvű felirattal ellátott vallásos emléke, emlékeztetője: „Jézusom, őrizd meg a csángó magyar nemzetet.” A keresztet Csicsó Antal klézsei tanár és felesége állíttatta, de felszentelését a helyi pap nem vállalta, mostanáig kellett várniuk e fontos eseményre. Ezután Gergely István meglátogatott néhány olyan rekecsini családot, ahol a sok gyermek eltartása immár megoldhatatlan, és szükséges a gyermekek bentlakásban való elhelyezése. Ebben kíván segíteni a plébános nevéhez fűződő, Csíksomlyón működő Csibész Alapítvány, amely idén ősztől újabb öt-tíz moldvai csángó gyermek befogadását vállalja. /Rodics Gergely: Moldvai Csángó Múzeum nyílt Klézsén. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 5./

2007. november 8.

Az RMDSZ számára kiemelt feladat a román környezetben élő magyar közösségek támogatása – mondta Borbély László kormányzati tevékenységekért felelős RMDSZ-alelnök október 7-én a csángóknál, diószéni, illetve forrófalvi látogatásán. Az előcsatlakozási alapokból, illetve a Regionális Operatív Program keretében a falusi infrastruktúrát támogató kormányrendelet által előírt program keretén belül Ágas, Diószén, Gyimesbükk, Gyimespalánka részesült támogatásban. /Feladatunk a román környezetben élő magyarok támogatása. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), nov. 8./

2008. március 10.

Bákó megyében csak az örmény, a zsidó és a roma közösségeket tekintik etnikai kisebbségnek, történészek és egyházi elöljárók szerint a csángók csupán egy vallási kisebbség – derült ki a bákói Iulian Antonescu Múzeumban nemrég megnyílt, a Bákó megyében élő kisebbségeket bemutató kiállításon. A kisebbségek képviselői nélkül tartott megnyitón több felszólaló visszautasította azokat a szerintük ,,tudománytalan” és ,,hazug” megközelítéseket, amelyek a moldvai katolikusokat magyar eredetűnek neveznék. Ebben a bákói közhangulatban, amit a római katolikus egyház moldvai elöljárói, a Dumitru Martinas Egyesület és egynémely múltcsináló történész tart ébren, időnként felerősödik a magyarellenesség a csángó falvakban. Amióta a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége 2000-ben beindította magyar oktatási programját, nem telt el tanév botrány nélkül azokban a falvakban, ahol magyarórákat tartanak iskolában: hol a gyermekeket és szüleiket félemlítették meg, mint a napokban Nagypatakon és Diószegen. Arról már ötven évvel ezelőtt gondoskodott a román tanügyi rendszer, hogy a most felnövő nemzedék csak nagyanyáitól hallja az öreg nyelvet – így nevezte a csángó nyelvet egy VII. osztályos lészpedi diák a nemrég Bákóban tartott magyar nyelv és irodalmi tantárgyversenyen. A Forrófalvához tartozó Nagypatakon egy bejegyzés előtt álló helyi szervezet a magyar oktatás megszüntetésén dolgozik, annyiban különbözik ennek a csángógyűlölő csoportnak az igyekezete a többitől, hogy nyíltan felvállalják a magyar nyelv irtására vonatkozó törekvéseiket, amiről egy betelefonáló Hegyeli Attilát, a moldvai magyar oktatási program vezetőjét is tájékoztatta, amikor nemrég meghívottként volt jelen a bákói televízió Csángókérdés a koszovói helyzet kontextusában című műsorában. /Fekete Réka: Üldözik az öreg nyelvet. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 10./

2009. május 29.

Csángó gyerekek befogadásával próbálják megakadályozni a magyar nyelvű oktatás felszámolását a Beszterce-Naszód megyei Vicében. A Bástya Egyesület 22 csángó gyerek oktatását és ellátását vállalta, hogy ily módon nemcsak a településen, hanem 8. osztály után a közeli Besztercén is biztosítani tudják a magyar osztályok indításához szükséges diáklétszámot. A vicei Dsida Jenő Általános Iskolában frissen meszelt falak, vadonatúj hőszigetelő nyílászárók, újonnan felszerelt mosdók sorakoznak. Az 5–8. osztályos iskolai oktatás néhány éve indult újra Vicén, előtte a községközpontban, Apanagyfaluban tanultak a gyerekek, mesélte Lapohos Ella igazgató. Az iskolában 22, Pusztináról, Magyarfaluból, Külsőrekecsinből, Forrófalváról és más Bákó megyei településekről származó csángó gyermek tanul, a diákok a Bástya Egyesület működtette csángó- és szórványkollégiumban laknak. A fiatal tantestület három éve eszmélt rá, hogy néhány éven belül nem lesz kit tanítaniuk. A vicei származású Gergely István volt csíksomlyói plébános, közismert nevén Tiszti útmutatása alapján sorra járták a csángó falvakat, és ismertették a szülőkkel terveiket. Így 2007 őszére 12 gyerek gyűlt össze. Kapcsolatba kerültek a magyarországi értelmiségiek alapította Mezőségi Őrzőkör Közhasznú Alapítvánnyal, segítségükkel beindították a Bástya Csángó- és Szórványmagyar Kollégiumot, amelyet az időközben megalakult Bástya Egyesület működtet. Kölcsönösen segítetik egymást: a helyiek románul tanultak a csángóktól, és cserében a magyar nyelv elsajátításában segítettek Bákó megyei társaiknak. A Bástya Egyesület a gyerekek teljes ellátásáról gondoskodik. A helybéli nevelőnők munkáját két Vácról érkezett önkéntes segíti, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola hallgatói az Erasmus diákcsereprogram keretében töltik itt három hónapos szakmai gyakorlatukat. A Bástya Egyesület a 8. osztály befejezése után sem hagyja cserben pártfogoltjait. A gyerekek ellátása, taníttatása sok pénzbe kerül, ehhez az egyesület pályázatok útján, főleg magyarországi alapítványok révén szerez támogatást. A Szülőföld Alap, a magyarországi Miniszterelnöki Hivatal, a Pro Diaszpóra, a Communitas és a MOL Románia alapítványa is segítette őket. /Pap Melinda: Riport: Magyarmentés Vicében. = Krónika (Kolozsvár), máj. 29./


lapozás: 1-30




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998