udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 16 találat lapozás: 1-16
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Helymutató:

1995. október 26.

Gagyi-Balla István kolozsvári nyugdíjas történelemtanár az 1956-os magyar forradalom romániai hatását kutatja évek óta. Kutatómunkájának egyes részleteit közölte a Magyar Fórum. S. L. gyergyószentmiklósi lakos a forradalom idején Magyarországon volt, rokoni látogatáson. A Fehér Könyvben megjelent a fényképe. A fénykép alapján tíz évre ítélték az "ellenforradalomban részvétel" miatt. - Szoboszlay Aladár aradi plébános illegális szervezetet hozott létre Keresztény Munkáspárt néven, Székelyföldön is voltak tagjai. Ebben az ügyben többszáz embert tartóztattak le, majd kb. 200 főt állítottak bíróság elé, fegyveres szervezkedés vádjával. A fegyveres jelző onnan származott, hogy volt köztük román katonatiszt is. A Szoboszlay-ügyben 57 személyt ítéltek el, köztük tíz főt halálra. A halálos ítéleteket 1958 szeptemberében Aradon hajtották végre. - Dobay István kolozsvári jogász elaborátumot készített az erdélyi kérdés megoldásáról, melyet az ENSZ-hez kívánt eljuttatni. Végül kilenc vádlottat ítéltek el, közülük ötre az ügyész halált követelt. - Brassóban alakult meg az Erdélyi Magyar Ifjak Egyesülete /EMISZ/, Orbán László társaival gyűjtötte az erdélyi magyarok panaszait, hogy azokat eljuttassa az ENSZ-hez. Ügyükben 77 főt állítottak bíróság elé. - A csíkszeredai líceum több tanárát és diákját /11 személyt/ tiltott iratok terjesztésével állították bíróság elé. -A galócásiak bűnperében 12 huszonéves fiatalt ítéltek el 5-től 12 évig terjedő börtönre. - Gyulakután hét vádlottat ítéltek 7 és 20 év közötti kényszermunkára. - Nagyváradon a forradalom hatására diákok megalapították a Szabadságra Vágyó Ifjak Szervezetét. Összeesküvés vádjával két tanárt 18 évi, három diákot 25 évi kényszermunkára ítéltek. Szászrégeni diákok ügyét fegyveres szervezkedésnek minősítették és 1960-ban a 24 vádlott súlyos börtönbüntetést kapott. A szilágysomlyóiak ügyében öt főt ítéltek el. - A Bolyai Tudományegyetem hallgatóinak és tanárainak a pere ismert, több beszámoló jelent meg róla, azonban a teljes feltárás még mindig nem történt meg. /Magyar Fórum (Budapest), okt. 26./

2001. április 27.

A Gyergyói TKT április 24-i ülésének vendége volt Beder Tibor, Hargita megye főtanfelügyelője. Az első napirendi pont a szórványmagyar iskolák helyzetének megvitatása volt, annak tükrében, hogy a tanfelügyelőség a kislétszámú iskolák összevonását és iskolaközpontok kialakítását kezdeményezte. A főtanfelügyelő kifejtette, hogy ezt a kis települések gyenge tanszemélyzete indokolja, amely nem nevel versenyképes gyermekeket. Dézsi Zoltán, és később mások is kifejtették, hogy a kis létszámú iskolák felszámolása leépülést jelent, ami a szórványmagyarság felszámolásához vezet. Dimány Béla, a tölgyesi magyar tagozat igazgatója fölhívta a figyelmet a hágótői gyermekek helyzetére, akiknek Tölgyesen bentlakást biztosítanak, hétvégeken pedig 15 km-t gyalogolnak haza, mert Hágótőre nincs semmilyen járat. Itt fölmerült az utak állapotának kérdése. Borsos Géza az utak állapotát is eszköznek minősítette a székelység kohéziójának megbontásában. Az ülésen különösen a salamási és galócási iskolák magyar tagozatának fontossága merült fel, a tanfelügyelőség elképzelése szerint ugyanis a maroshévízi Kemény János Általános Iskola, amely világbanki támogatással rövidesen korszerű épülethez jut, jelentené az erős iskolaközpontot. A salamási képviselő kifejtette, hogy iskolája magyar tagozatán a fő tantárgyakból szakképesített tanárok vannak. Mohacsek Ákos, a maroshévízi Kemény János Általános Iskola igazgatója szólt a szórványban élés nehézségeiről: a múlt héten kétszer törtek be iskolájába, ellopva televíziót és számítógépet, második alkalommal a közös udvaron levő román iskolába is betörtek. A történtek után egy éjjeliőr engedélyezését kérte. /Gál Éva Emese: TKT a szórványmagyar iskolákról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 27./

2001. július 29.

Galócás 2927 lakosból ma 888-an magyarok. A magyar tanulók a román iskola magyar tagozatán tanulnak. A galócási magyar lakosságnak nincs temploma, csak kápolnája. A galócási közösség a fennmaradásért küzd. Templomot és körülötte egy egész komplexumot szeretnének építeni, hogy legyen hol összegyűlniük ünnepelni. Jenei János plébános elkezdte a tervet, utóda, Salamon József folytatja: megkezdődött a templom építése. Elkészült az alap, amelyet Tamás József püspök június 17-én megáldott. Az építkezésben a hívek kalákában is segítenek. Galócásnak 1998 óta van cserkészcsapata. /Salamon József: Galócás álma. = Vasárnap (Kolozsvár), júl. 29./

2002. augusztus 14.

Galócáson épül az új templom, harangját aug. 15-én Tamás József püspök megszenteli. A harangokat a 2001-ben öntötte Rácz Sándor és fia Marosvásárhelyen, a maroshévízi hívek támogatásának köszönhetően. A 200 kg-os nagyharang a Szent Korona, illetve az Árpád-házi szentek tiszteletére fog állni, a 127 kg-os kisharang Jézus Szent Szívének és a Nagyasszony tiszteletére lesz szentelve. Felirata: "Őseidnek szent hitéhez légy hű, ó magyar!" Az Úr hív, közösséget akar, mert a közösségben van erő, hangoztatta Salamon József plébános, aki a további munkálatokhoz kért segítséget. /Salamon József plébános, Gyergyóhodos - Galócás: Új harangok Galócáson. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 14./

2002. szeptember 21.

A legutóbbi népszámlálás előzetes adatai szerint Hargita megyében közel 700 személlyel nagyobb azoknak a száma, akik magyar nemzetiségűeknek, de román anyanyelvűeknek vallották magukat. Az így nyilatkozók zöme Maroshévízről (327), Galócásról (44), Balánbányáról (80) és Gyimesközéplokról (177) került ki, ez azt jelenti, hogy ezekben a helységekben bizonyos okokból kifolyólag viszonylag jelentős azon nyilatkozók száma, akik bár magyar nemzetiségűeknek vallották magukat, az anyanyelvük a román. A vallási megoszlást illetően szembeötlő egyes neoprotestáns felekezetek számbeli előretörése a történelmi egyházak rovására. /Nagy Benedek: Sirámok és a valóság. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 21./

2003. augusztus 10.

A Maroshévízzel szomszédos Galócás kb. 3000 fős lakossága vegyes nemzetiségű és vallású. A római katolikus közösség itt kisebbségben van. Nagy eseményre készülnek, aug. 15-én templomszentelés lesz. A templom alig három év alatt készült el a hívek áldozatkészségének és a lelkes Salamon József plébános fáradhatatlan munkájának köszönhetően. Támogatást kaptak egy németországi plébániától, az Illyés Közalapítványtól és a román Kultuszminisztériumtól is.A templom a Magyarok Nagyasszonya nevet fogja viselni, a templomban középen a Magyarok Nagyasszonya festmény áll, körülvéve a közösség példaképeivel: Szent István király, Szent Imre herceg, Szent László, Árpád-házi Szent Erzsébet, Szent Margit, Boldog Özséb, Szent Pongrácz István, Boldog Apor Vilmos, Boldog Batthyány-Strattman László, Isten szolgája Márton Áron püspök és Petrás Incze János szerzetes. A festményeket a plébános elképzelése szerint Baróti Ádám szászrégeni művész készítette el. Az előző napon, aug. 14-én emlékműavatás is lesz. Az elmúlt rendszer két áldozatának tiszteletére állítanak emlékművet a galócásiak: Ábrahám Árpád volt gyergyóhodosi és galócási plébánosnak, akit 1958-ban a Szoboszlay-per vádlottjaként végeztek ki a zsilávai börtönben, és Lőrinc János Rajmond galócási ifjúnak, aki katonai szolgálata alatt az 1989-es események áldozata lett. /Portik M. Erika: Templomszentelés Galócáson. = Vasárnap (Kolozsvár), aug. 10./

2003. augusztus 25.

Galócás ünnepelt: aug. 14-én emlékművet avattak, 15-én pedig fölszentelték a galócási magyarság új római katolikus templomát. A Gyergyói Kisújság legfrissebb számában Gergyely Géza Megvalósult a galócásiak régi álma címmel részletesen írt mindkét eseményről: az emlékművet a kommunista rendszer két áldozata, Ábrahám Árpád és Lőrincz János Raymond emlékére emelték. Ábrahám Árpád 1939-1940-ben teljesített papi szolgálatot Gyergyóhodoson és Galócáson, 1957-ben tartóztatták le, majd 1958. szeptember 1-jén végezték ki a zsilávai börtönben, mert "csatlakozott ahhoz az ellenállási mozgalomhoz, amely Temesvárról indult a Szoboszlai Aladár irányításával". A katonai szolgálatot teljesítő Lőrincz Jánost 1989. dec. 27-én gyilkolták meg Brailában. Gergely Géza cikkében azt is megemlíti, hogy a kiskatona tragédiájáról a Romániai Magyar Szó 1990. ápr. 6-án adott hírt. A nyitott történelemkönyvet ábrázoló emlékmű két alapján a két áldozat fényképe, s alatta felirat: "Beteg rendszer és beteg ember halálos áldozata". Az aug. 15-én a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére felszentelt katolikus templom alapköveit 2001. jún. 17-én szentelte meg Tamás József segédpüspök, fölépítése bel- és külföldi támogatásokból és a galócási katolikus hívek összefogásával valósult meg. "Ez a közösség bebizonyította, hogy életképes. Élni akar, tehát élni fog! 225 személy dolgozott itt 3500 munkanapot díjtalanul. Ennek a teljesítménynek több mint 15%-át nők végezték." - írja a templomépítésről Gergely Géza. A csaknem 3000 lelket számláló Galócáson 700 római katolikus él, a község plébánosa Salamon József. /Új katolikus templom Galócáson. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 25./

2004. február 3.

Elhunyt Izsák Márton szobrászművész /Galócás, 1913. ápr. 12. – Marosvásárhely, 2004. febr. 1./, több köztéri szobor és kisplasztika alkotója. Két hete Barabás István festőművész kiállításán még megjelent. Marosvásárhelyen többek között Bartók Béla és Mihai Eminescu, Szentgyörgyi István és George Enescu szobormása és a Holokauszt emlékműve áll. Életművéhez tartozik a művészeti középiskola is, amelyet közel három évtizeden át igazgatott, kiváló művészgenerációkat indítva el. /Elhunyt Izsák Márton. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 3./

2005. február 4.

Elkészült annak a felmérésnek az összegzése, amelyet a Hargita Megyei Könyvtár 2004 tavaszán készített a megye községeiben a médiafogyasztói, olvasói és könyvtárhasználati szokásokról, a községi könyvtárak helyzetéről. A felmérés eredményeit Kopacz Katalin, a megyei könyvtár igazgatója és Bedő Melinda összegezték. A megye 50 községi könyvtárának többsége (65 százaléka) a helyi kultúrotthonban működik. A könyvtárak felében nincs megoldva a fűtés. Több helyen hiányos a bútorzat, csupán két községi könyvtár bútorzata korszerű (Csíkszentdomokoson és Galócáson). 12 könyvtárban van számítógép, 9 könyvtár használ könyvtári szoftvert, háromban van internet-csatlakozás. Egyéb tárgyi eszközök – tévé, videó, telefon, fax, fénymásoló, nyomtató – hiányoznak a könyvtárak többségéből. A vizsgált 40 községi könyvtár könyvtárosa közül ketten rendelkeznek egyetemi diplomával és könyvtári képesítéssel, a többi 38 érettségizett, közülük 19-en szereztek könyvtári képesítést. A vizsgált községi könyvtárak összállománya meghaladja a 400 ezer könyvtári nyilvántartási egységet, ennek túlnyomó többsége könyv- és folyóiratkötetből áll. A községi könyvtárakra jellemző a 10-12 ezer kötetes állomány, egyedül a gyergyótölgyesi könyvtár állománya haladja meg a 17 ezer kötetet. 2001–2003 között a községi könyvtárak állománya összesen 13 202 kötettel gyarapodott, a gyarapodás 75 százaléka adományokból, 25 százaléka helyi költségvetési forrásból származik. A vizsgált községekben 2001– 2003 között 11 672 személy vette igénybe a helyi községi könyvtár szolgáltatásait, összesen 176 734 alkalommal kölcsönözve összesen 302 301 kötetet. /Felmérés a községi könyvtárak helyzetéről. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 4./

2005. március 21.

Nagy anyagi károkat okozott a hóolvadás: leginkább az Arad, Fehér, Kolozs, Brassó, Kovászna, Hargita, Hunyad, Maros, Szeben, Dolj, Gorj, Mehedinti, és Valcea megyei háztartásokat sújtotta. Kolozs megyében 2500 hektár földterületet öntött el az ár. Désen 140 háztartást öntött el a víz. Szamosújváron 1500 hektár szántóföldet árasztott el a víz, Kackó községben pedig 250 hektár földterületet lepett el a megduzzadt patak. A vízfolyások több Kolozs megyei utat elárasztottak: továbbra sem lehet közlekedni Dés környékén és Szúnyogszegen. /J. L., K. O.: Erdély-szerte nagy károkat okoz az árvíz. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 21./ Az utóbbi évtizedek legnagyobb áradásával küzdöttek a hét végén a Hargita megyei települések. Az Olt és a Maros megáradt, termőföldeket, házakat öntött el. A Maros Gyergyóújfaluban 30, Csomafalván 20 háztáji gazdaságot öntött el, Maroshévízen közel egy kilométeres jégtorlasz képződött a folyón. Gyergyószárhegyen 50 lakásba és közel 1000 pincébe hatolt be a víz, sok esetben talajvízszivárgás következtében. Várhegyen 11 lakásba hatolt be a víz. Galócás és Maroshévíz között a 12-es országúton földcsuszamlás nehezítette a közlekedést. Maroshévízen kiöntött a Maros, 80 hektár termőföldet árasztva el, a város több utcáján is nehezen lehetett közlekedni. Kelemenpatak városrészben 20, Lunkányban szintén 20 háztáji gazdaság szenvedett árvízkárokat. A bajba jutott emberek nem kaptak számottevő segítséget a nehéz pillanatokban. Gyergyremetén 70 ház udvara és kertje, 35 hektár mezőgazdasági terület került víz alá. Csíkszentdomokoson 20 háztáji gazdaság, 35 pince és 30 kút szenvedte meg az áradást. Csíkszentkirályon 8 háztáji gazdaság és 20 hektár legelő szenvedett árvízkárokat, Szentimrén 4 háztáji gazdaságot, 60 hektár legelőt árasztott el a víz. Újszékelynél a Nagyküküllő szintje emelkedett meg. /Kovács Attila: Medrükből kilépett folyók. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 21./ Hunyad megyében több mint 400 hektárnyi termőföldet és tizenkét falut öntött el a víz. Öt települést teljesen elzárt a külvilágtól és körülbelül 130 gazdaságot érintett az áradás. A legsúlyosabb gondokat Alvácán, Kőrösbányán, Blajeni, Toplica és Demszus településeken jelezték. /Tizenkét falut öntött el. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 21./

2006. június 24.

Marosvásárhelyen a Mikszáth Kálmán (ma Artei) utca 4. szám alatt van Izsák Márton, nemrég elhunyt szobrászművész műterme. Itt készültek azok a köztéri szobrok, melyek ma Marosvásárhely, Gyergyószentmiklós és Dés tereit díszítik. Izsák Márton /Galócás, 1913. ápr. 12. – Marosvásárhely, 2004. febr. 1./ családtagjait, rokonait a vészkorszakban vesztette el. Szerette Marosvásárhelyt és óva intette környezetét a gyűlölködéstől, az egymás ellen irányuló rosszindulattól. Budapesten végezte az iparművészeti főiskolát. Diplomamunkája a volt Ludovika parkját díszíti. Később több kis szobra került a bukaresti román királyi palotába is. 1945-ben az ő javaslatára és közbenjárására nyílt meg a marosvásárhelyi magyar tannyelvű Művészeti Líceum, mely román tagozattal is bővült, ennek 1945-től 1974-ig volt az igazgatója, ugyanakkor mint szobrászművész megalkotta Szentgyörgyi István, Mihai Eminescu, Bartók Béla, a Deportáltak és az Ismeretlen katona marosvásárhelyi, Salamon Ernő gyergyószentmiklósi és a Deportáltak dési szobrát. A legsikerültebb művének a Csorvássy Istvánnal 1956-ban készített Bolyaiak szobrát tartotta. A legnagyobb élményt Márton Áron szobrának a megmintázása jelentette számára. 2000. június 24-én került sor Marosvásárhelyen az 1996-ban megmintázott szobor felállítására a Keresztelő Szent János Plébánia udvarán. „Ez volt az utolsó szobrom, amit egy áldott emlékű, bátor, népét szerető emberről megmintáztam” – nyilatkozta Izsák Márton. /Fodor Sándor (S.): A művészeti iskola megálmodója. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 24./

2006. október 21.

1956-ban a magyar forradalom hírét Romániában a lakosság széles rétegei nagy izgalommal fogadták. Temesváron a diákság tizenkét pontos programot állított össze, s a követeléseiket tartalmazó memorandumot az október 30-án félig-meddig legálisan összehívott diákgyűlésen, magas rangú párt- és egyetemi vezetők (Ilie Verdet és Petre Lupu központi bizottsági titkárok) jelenlétében felolvasták. Az egyetemisták kapcsolatot teremtettek a katonasággal és a munkássággal, de a rendszer oly gyorsan reagált, hogy az egyetemista ifjúság már tudott az utcára vonulni. A Szekuritáté már a diákgyűlés estéjén letartóztatta a megmozdulás szervezőit, és velük együtt a következő napokban összesen mintegy háromezer egyetemistát vett őrizetbe. Ezernél többet a mintegy 15 kilométernyire fekvő Kisbecskerekre szállítottak, s az ottani kaszárnyákban szekusok kezdték őket vallatni. A megtorlás kegyetlen volt. A szervezőket agyba-főbe verték, majd bíróság elé állították. Az 1956. november 15–16-án zárt ajtók mögött lefolytatott tárgyalás nyomán a fő szervezőket tömörítő első csoport tagjaira mértek ki nyolc évig terjedő börtönbüntetéseket, A decemberben tárgyalt második csoportban 7 évig terjedő börtönbüntetéseket szabtak ki. A bukaresti egyetemi hallgatók a november 4-én megindult magyarországi orosz megtorlás hírére kezdtek mozgolódni. Tüntetést szerveztek a szovjet nagykövetség elé, s onnan a tiltakozást a párt központi bizottságának épülete előtt akarták folytatni. Erre nem került sor, mert az egyetemeket megszállta a Szekuritáté. A fő szervezőket halálra ítélték, másodfokon ezt életfogytiglani szigorú börtönre változtatták. A magyarországi eseményekkel nyilvánosan rokonszenvező több száz bukaresti diákot őrizetbe vették, és súlyos börtönévekre ítélték, köztük Paul Goma később nemzetközileg is ismertté vált írót. A megtorlás a börtönbüntetések mellett számtalan egyetemről való kizárással párosult; 1957 tavaszán csak a bukaresti Parhonról 600 hallgatót zártak ki. Sok munkás és földműves is fellázadt. Ioan Faliboga, a Maros Magyar Autonóm Tartományban élő vasutas titkos szervezetével szabad választásokat akart kiharcolni. Perében rajta kívül még két embert ítéltek halálra. Az erdélyi magyarok sem maradtak tétlenek. Kolozsváron, a Partiumban, Marosvásárhelyen, Brassóban és a Székelyföldön ezreket tartóztattak le közülük a kegyetlen leszámolás során. A Bolyai Egyetem magyar diákjai tiltakozó akciót szerveztek. Páskándi Gézát, Bartis Ferencet, Balázs Imrét, Tirnován Videt, Dávid Gyulát, Lakó Elemért, Varró Jánost, Koczka Györgyöt, Iamandi Emilt, Kelemen Kálmánt, Nagy Benedeket, Páll Lajost, Péterffy Irént, Imre Magdát, Szilágyi Árpádot, Vastag Lajost, Várhegyi Istvánt és másokat hosszú évekre börtönbe zártak. Dávid Gyulát 1957 márciusában tartóztatták le. Hét évre ítélték, és a büntetését le is töltötte. Dávid Gyula, az ismert irodalomtörténész szerkesztésében ezekben a napokban jelenik meg az a kötet, amely az erdélyi magyar ötvenhatosokat igyekezett számba venni. 1956-1965 között csak a Maros Magyar Autonóm Tartományban több mint 750 személyt állítottak bíróság elé, de ezek közül 1956 októberében és novemberében csak 60-at tartóztattak le. 1957-ben több mint 150, 1958-ban pedig csaknem 300 letartóztatottról találtak adatot. A letartóztatások 1960-1965 között is folytatódtak. 1965 tavaszán például egy fiatalokból álló – a Gyergyószentmiklóshoz közeli Galócásról származó – csoportot tartóztattak le, akik ellen az volt az egyik vád, hogy „a magyarországi 1956-os ellenforradalomban résztvevő elemekkel” kapcsolatot tartottak, és akik Romániában hasonló akciókat akartak szervezni. Később a pártvezetés az 1956-os eseményeket ürügyként használta fel arra, hogy teljes mértékben felszámolja a rendszernek ellenállni próbáló csoportokat: a görög katolikus klérust, a protestánsokat, a neoprotestánsokat és a román történelmi pártok tagjait, vasgárdistákat, partizánokat és más csoportokat. 1959-ben felszámolták a Bolyai Egyetemet, és a leszámolásnak sok más magyar intézmény is áldozatául esett. A Szekuritáté elképzelhetetlen kegyetlenkedéssel sokakat beszervezett, románokat és magyarokat egyaránt. Dobai István kolozsvári nemzetközi jogász az események után az erdélyi magyarság ügyében memorandummal az ENSZ-hez fordult. Életfogytiglani kényszermunkát kapott érte. Szoboszlay Aladár római katolikus lelkész titkos szervezet létrehozásáért tizedmagával együtt halálbüntetést kapott. Végrehajtották. Ma sincs pontos adat arról, hogy a véres megtorlás hány embert érintett. Tízezrekről van adat, akiket azokban az években bebörtönöztek. Kutatók állítása szerint a magyar forradalmat követő két évben Románia-szerte tízezernél több személyt ítéltek börtönbüntetésre, és körülbelül ötvenet halálra. A magyar forradalommal rokonszenvező akciók megszervezéséért legalább 25 román nemzetiségű személyt végeztek ki. A börtönökben vagy a vallatások során továbbá mintegy százötvenen vesztették életüket. A leszámolás során másfélezer magyar került börtönbe és legkevesebb 15 magyart ítéltek halálra, akiket ki is végeztek. Raoul Volcinschi közgazdász egyetemi előadóként Kolozsváron már korábban titkos szervezetet hozott létre arra az esetre, ha Nyugat és Kelet között konfliktus robbanna ki. Amikor elterjedt a híre, hogy a magyarországi forradalmárokat Románián keresztül tehervonatokkal szállítják a Szovjetunióba, úgy vélte, elérkezett a cselekvés pillanata. Fegyvereket szerzett a Fogarasi-havasokban akkor még aktív román ellenállóktól, s azt tervezte, hogy a szóban forgó vonatokat társaival együtt megtámadják. Azonban a besúgták, ebben megakadályozták, s 25 év kényszermunkára ítélték. Nyolc évet ült, 1964-ben szabadult, amnesztiával. /Tibori Szabó Zoltán: Amikor a puliszka robban. A magyar forradalom romániai visszhangja és véres megtorlása. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 20., 21./

2006. október 25.

1956 után átfogó megtorlási hullám kezdődött Romániában, koncepciós politikai pereket rendeztek. A Magyar Autonóm Tartományban 1956. október 28-a és 1965. december 31-e között a katonai ügyészségi adatok szerint mintegy 1100 személy ellen indítottak bűnvádi vizsgálatot. Ezek közül 826-at állítottak bíróság elé és ítéltek sokévi kényszermunkára. A megtorlás 1958-59-ben tombolt a legvadabbul. Az esetek 46%-ánál a vádiratokban tételesen is szerepel az 1956-os magyar forradalom és szabadságharccal kapcsolatos „ellenforradalmi” megnyilvánulás. Ezek közül egypáran (Szathmári Zoltán marosvásárhelyi, Salamon László gyergyószentmiklósi, Nagy Lakatos János gyimesbükki és Kertész Béla székelyudvarhelyi lakos) részt is vettek a magyarországi eseményekben, mások szervezetten, csoportosan vagy egyénileg „társadalmi rend elleni cselekedetet” követtek el. A bíróság elé állítottak legtöbben marosvásárhelyiek. A más tartománybeliek közül legtöbben – 30-an – brassóiak voltak és a 77 tagú EMISZ-ügyhöz kapcsolódtak. Meglepően sok a politikai megtorlás áldozata 24 faluban: Szárhegyből 15-en, Tekerőpatakról 14-en, Gyergyóújfaluból 12-en, Kozmásról és Galócásról 11-11-en, Csíkcsicsóból, Dedrádból, Erdőfüléből, Kézdiszentlélekről és Köpecről 10-10-en stb. A bíróság elé állított személyek etnikai megoszlása nagyjából megfelel a Magyar Autonóm Tartomány lakossága nemzetiségi összetételének. Nagyon magas a kollektivizálás ellen szavukat emelt meghurcolt személyek száma. A terror első áldozatai lettek előbb az osztályellenségnek tekintett (volt) kulákok, majd más gazdálkodók is. /Dr. Pál-Antal Sándor: ’56 – romániai megtorlások. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 25./

2007. március 21.

Annak ellenére, hogy az oktatási miniszter kimondta az összevont osztályok megszüntetését, Hargita megyében 15 iskolában a következő tanévben is fognak összevont osztályok működni. Azonban iskolák szűnnek meg, illetve vonják össze őket más iskolákkal az alacsony gyermeklétszám miatt. Hargita megyében a tanfelügyelőség munkatársai felmérték a valós helyzetet, Bondor István főtanfelügyelő konzultált a minisztériumban is, a tanfelügyelőség meghozta a döntést: a 2007–2008-as tanévben 15 iskolában fognak összevont V–VIII. osztályok működni: Orotva, Borzont, Kőrispatak, Salamás, Lóvész, Csinód, Fenyőkút, Gyimesfelsőlok (Domokos Pál Péter Általános Iskola román tagozata), Székelyandrásfalva, Kányád, Varság, Vasláb (magyar tagozat), Tölgyes (magyar tagozat), Borszék (Zimmethausen Általános Iskola – magyar tagozat), Fenyéd. Hat általános iskolában továbbra is működhetnek a külön osztályok annak ellenére, hogy egy osztályban nincs meg a működéshez szükséges tíz tanuló: Vájlapataka, Pálpataka, Csíkmindszent, Gyimesfelsőlok (Domokos Pál Péter Általános Iskola magyar tagozat), Kissolymos, Szentpál. Legkevesebb gyerekkel, öttel a szentpáli iskola hetedik osztálya fog működni. A tanfelügyelőség a következő tanévre iskolák összevonását is elhatározta: megszűnik a fiatfalvi Benedek Elek Általános Iskola, az ide tartozó 24 gyermek jövőben a székelykeresztúri Orbán Balázs Gimnáziumba fog járni. Az ivói Székely János Általános Iskolát a zeteváraljai Jókai Mór Általános Iskolához csatolták. A farcádi 14 diák Felsőboldogfalvára fog járni, a hét galócási magyar gyermek pedig a szülők kérésére Salamáson fog tanulni. Ülkéről 23 általános iskolás Székelyszentkirály Szent István Általános Iskolájába fog járni, Székelypálfalváról pedig 17-en mennek a farkaslaki Tamási Áron Általános Iskolába. Végül az abásfalvi 26 általános iskolás a homoródszentmártoni Román Viktor Általános Iskola diákja lesz. Az idei iskolabusz-program keretében Hargita megye 18 járművet fog kapni, ezeket elsősorban az iskola-összevonás miatt ingázók rendelkezésére bocsátják. /Takács Éva: Iskolák szűnnek meg. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 21./

2007. március 21.

Tavaly ősszel Galócáson – a kis létszám miatt – megszűnt az általános iskolai oktatás magyar nyelven. Az iskolában egy magyar tanító maradt, aki összevont osztályban tizenhét diákot oktat a magyar tagozaton. Elsős gyermek nincs. Lenne egy lehetőség: a szintén gondokkal küzdő salamási magyar nyelvű oktatás megmentése a galócási gyermekek odaíratásával. Dobreanu Aurel, a salamási iskola igazgatója örömmel fogadná a magyar gyermekeket. A salamási magyar tagozaton helyezkedtek el azok a tanerők is, akik ősszel Galócáson munka nélkül maradtak. Salamáson erősíteni lehetne a magyar tagozatot hodosi tanulókkal is. Hodoson elemibe négy, Hodos faluban hat gyermek jár. /Bajna György: Szórványgondok a Székelyföld peremén. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 21./

2008. október 4.

Ács Ferencet (1876. jún. 16. – 1949. máj. 26.) az erdélyi impresszionizmus úttörőjeként tartja számon a szakirodalom, de a szélesebb közönség ma már alig tud valamit munkásságáról. Életének állomásai: a szülőváros Kolozsvár, Budapest, München, Nagybánya, majd élete végéig ismét Kolozsvár. Kedvenc festőhelye a Sétatér, a Hója, Kalotaszeg és Galócás környéke. Lételeme volt a szabadban festés, a nagybányai tartózkodás erősítette meg végérvényesen ezt a meggyőződését. Életművének a kolozsvári művészettörténész, Murádin Jenő állított emléket: Ács Ferenc, az impresszionizmus erdélyi úttörője. /Litera-Veres Könyvkiadó, Székelyudvarhely, 2008. Erdélyi Művészet könyvek/. Életműve gazdag és egyenetlen. Közgyűjteményben igen kevés műve található. /b. d. : Az impresszionizmus erdélyi úttörője. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 4./


lapozás: 1-16




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998