udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 21 találat lapozás: 1-21
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Helymutató:

1999. június 1.

Az Országos Családok és Nagycsaládok Egyesületének vezetősége Faluébredés néven programot indított el. E program keretében Görgényüvegcsűrön néprajzi kört szerveztek, ezzel párhuzamosan néptáncot is oktatnak. Könyvtárat szeretnének létrehozni Görgényüvegcsűrön, kérik mindenki segítéségét. /Both Gyula: Könyvtárat létesítenek Görgényüvegcsűrön. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 1./

1997. május 31.

1994 októberében az Európai Idő interjút közölt Ferenczi István kolozsvári régészprofesszorral. A beszélgetésben kifejtette, hogy Erdély keleti határvidékén még ma is jól kivehető töltésvonalak nem a rómaiak idején, hanem Szent László király idején épültek, s határvédelmi szereppel bírtak. Lényegében tehát egy Árpád-kori magyar védelmi rendszerről van szó, amelyhez várak is tartoztak /pl. Firtos vára, Kustaly vára, Rapsonné vára stb./ Az interjú végén a professzor jövőbeli terveiről elmondta: "Ha még élek és valahonnan valami segítséget tudok összekaparni, akkor elsőrendű feladatom lenne az Oroszhegy-Görgényüvegcsűr közötti törésvonal feltérképezése, és ha még tudnék dolgozni, akkor a még fel nem tárt háromszéki vonal, az ún. Homárka következne..." Az Európai Idő szervezésével megindul ez a tervezett feltárás: július 1-jén kezdődik, két hétig tart az ásatás, Ferenczi professzor irányításával, Kolozsvárról és Magyarországról is érkeznek egyetemisták a munkához. - Ferenczi István régészprofesszor /sz. Kolozsvár, 1921. ápr. 15./ 1949-ben doktorált régészetből és földrajzból László Gyulánál és Tulogdi Jánosnál. László Gyula Budapestre távozása után átvette a régészeti tanszéket a Bolyai Tudományegyetemen. 1972-ben a Korunkban öccsével, Ferenczi Gázával közösen írt Székelyföldi gyepük című tanulmánya nagy feltűnést keltett. Ebben a tárgyban folytatta tanulmányait és ma már újszerű elméletét képes bizonyítani: a székelyföldi töltésvonalak nem a rómaiak, hanem Szent László korában épültek. /Az Európai Idő szervezésében nemzetközi régészeti tábor. = Európai Idő (Sepsiszentgyörgy), máj. 31. - jún. 13./

2000. augusztus 17.

Viszonylag fiatal - 200 éves - település: Görgényüvegcsűr. Lakóinak száma 2200. közülük 1700 magyar, 500 román, valamint cigány nemzetiségű. A településen 130 év alatt négyszeresére nőtt a lakosság száma. S ami ennél is fontosabb, az utóbbi 20 esztendőben a népszaporulat változatlanul kedvező, ugyanis a születések száma 650 volt, az elhalálozásoké 408. Akkor, amikor a magyar nemzet lélekszáma évente 40.000-rel csökken. Ballók Jolán doktornő, aki 21 éve általános orvosként dolgozik a településen, elmondta, hogy a lakosság egészségi állapota nem rosszabb, mint máshol. Annak ellenére, hogy nagyméretű az elszegényedés. 3-400-an csaknem állandó jelleggel Magyarországra járnak dolgozni, mert nincs munkalehetőség. A doktornő szerint a pozitív demográfiai mérleg oka az, hogy ″ennek a közösségnek a tagjai mélyen és nagyon igazan élnek együtt az Istennel és a természettel.″ ″Ezek az emberek nem fogadják el az abortuszt!″ A családok továbbra is 3-4-5 gyereket is vállalnak. Olykor a nagy szegénység ellenére is. Itt nem követnek el öngyilkosságot az emberek. /Járay Fekete Katalin: Gyermekáldás a havasok magasán. A szegénység nem akadály. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 17./

2001. január 9.

A marosvásárhelyi székhelyű Családok és Nagycsaládok Országos Egyesülete a múlt hét végén tartotta közgyűlését, amely vitával kezdődött. A kétéves tevékenységről szóló beszámolót Both Gyula alelnök készítette, a gyűlést pedig Nagy Ágnes alelnök vezette. András Dezső elnök már a beszámoló felolvasása előtt kijelentette: a közgyűlés szabályzatellenes, a községi küldöttségek, melyek képviselői jelen voltak a közgyűlésen, nem rendelkeznek szavazati joggal, hiszen nem jogi személyiségek. Bejelentette: a törvényszéken kezdeményezni fogja, hogy az egyesületet jogi úton számolják fel. András Dezső és a jelenlevő többi személy kölcsönös vádaskodásba bocsátkozott, majd András elnök úr és egy másik alapító tag elhagyták az összejövetel helyszínét. Az alelnöki beszámolóból kiderült: az 1997-ben bejegyzett egyesület, melyhez több nemkormányzati szervezet is csatlakozott, gazdag tevékenységet fejtett ki. Maros megyében Vásárhelyen kívül Gernyeszegen, Szászrégenben és Üvegcsűrön hoztak létre tagszervezetet. A Testvériség nevű, az egyesülethez csatlakozott szervezetnek Kiskenden és más Maros megyei helységekben is van fiókszervezetei. Ezek nagy részének székházat is szerzett az országos egyesület. Folyamatosan támogatták a nagy családokat, nem különben az árvízkárosultakat, nemcsak a hazaiakat, de az ukránokat is. A közgyűlést bojkottáló András Dezső egymaga 40 millió lejnyi támogatást szerzett az egyesületnek. Két év alatt mintegy 136 millió lej értékű adományt kaptak, kezeltek. Nemcsak Maros megyében, de Hargita és Kovászna megyében is készítettek esettanulmányokat szegény családokról, és lehetőségeik szerint segítették őket. A szegény családok gyermekeinek táborokat szerveztek. A gyűlésen jelen levő Fodor Imre marosvásárhelyi alpolgármester, aki székházhoz juttatta az egyesületet, felkérte annak tagjait és leendő vezetőségét: a szervezeten belül tisztázzák a vitás dolgokat, a nemes célok elérése érdekében pedig egyesítsék erejüket. A közgyűlésen megválasztották elnöknek Both Gyulát, alelnök maradt Nagy Ágnes és szintén alelnök lett Szász András. /Máthé Éva: Botrányos kezdet, csendes folytatás. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 9./

2002. július 13.

Maros megyében tíz falu lehetőségeit térképezte fel az EMKE /Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület/. A falvak természeti adottságaira, kirándulási lehetőségekre, történelmi örökségeire is tekintettel voltak. Így például Szentdemeteren, Bözödön, Mezőfelében, Kibéden, Nyárádszentimrén, Pókában, Holtmaroson, Magyarón, Görgényüvegcsűrön és Sárpatakon mérték fel a helyi adottságokat . Ezekben a falvakban és környékén számos olyan család él, akik már berendezkedtek vagy igyekeznek berendezkedni a vendégfogadásra. Az EMKE az iskolai történelemórák kiegészítése céljából e tevékenységekbe a középiskolákat is bevonná. Kis Zoltán hangsúlyozta, az EMKE azt szeretné elérni, ha a romba dőlt kastélyok, romos templomok, vármaradványok nem csupán a turistákat vonzanák, hanem a befektetők érdeklődését is felkeltenék, akik elhanyagolt örökségeink megmentésére hajlandók volnának anyagiakat áldozni. /Antal Erika: Fejleszteni a kultúrturizmust. = Krónika (Kolozsvár), júl. 13./

2002. július 22.

Júl. 20-án harmadik alkalommal került sor Görgényüvegcsűrön a Gyöngykoszorú néptánc-, népdal-, népviselet- és hagyományőrző találkozóra a helyi Csalogány néptáncegyüttes és a római katolikus egyház szervezésében. Két évvel ezelőtt megtartották az első seregszemlét. A III. görgényüvegcsűri Gyöngykoszorú- találkozó a megjelentek felvonulásával kezdődött. Az ökumenikus istentiszteletet után beszédet mondott többek között dr. Ábrám Zoltán, az EMKE Maros megyei szervezetének elnöke és Szabó György Pál tiszteletbeli EMKE-elnök, a Gyöngykoszorú-mozgalom elindítója. Felléptek az erdőcsinádi, gernyeszegi, magyarói, marossárpataki, maros-szentkirályi, mezőpaniti, vajda-szentiványi, görgényszentimrei együttesek, valamint az üvegcsűri Csalogány néptáncegyüttes négy csoportja. /Gyöngykoszorú-találkozó Görgényüvegcsűrön. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 22./

2002. december 9.

1991-ben a marosvásárhelyi Szabó házaspárnak köszönhetően április 29-én, a tánc világnapján Erdőcsinádon útjára indult Gyönykoszorú. Dec. 7-én Marosvásárhelyen a magyar néptánc-, -dal, - zene,-viselet és hagyomány. VI. megyei rendezvényét tartották. Egymást váltották a magyarói, az erdőcsinádi, a hodosi, a marosludasi, a görgényüvegcsűri, a holtmarosi, a szászrégeni, a mezőbándi, a kibédi illetve a marosvásárhelyi együttes tagjai. Örömteljes együttlét volt, mondotta felvezetőjében dr. Ábrám Zoltán megyei EMKE- elnök. /Járay F. Katalin: Fiatalos Gyöngykoszorú. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 9./

2003. április 11.

Maros megyében számos település törekszik a községgé válásra önállóan, illetve szomszédos faluval társulva. Virág György Maros megyei önkormányzati elnök kifejtette, összesen tizenegy új község alakulhat meg. A törvény előírásai között szerepel a legkevesebb 1500-as lélekszám, az önkormányzati hivatalnak megfelelő épület, iskola és művelődési otthon megléte. A közeljövőben Maros megyében Fehéregyházától Nagybún válna le, Bátostól Dedrád, Mezőcsávástól Mezőszabad Galamboddal, Nagyernyétől Sáromberke, Görgényhodáktól Toka, Jeddtől Koronka és Székelybós, Mezőbándtól Mezőmadaras, Görgényszentimrétől Görgényüvegcsűr, Nyárádmagyaróstól Márkod, Szovátától Sóvárad. /Antal Erika: Új községek. Népszavazást írnak ki az önállósodásért. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 11./

2003. július 21.

Negyedik alkalommal rendezték meg Görgényüvegcsűrön a Gyöngykoszorú-találkozót. Több száz fiatal lépett fel a művelődési otthon színpadán. Magyaró, Vajdaszentivány, Mezőpanit, Gernyeszeg, Marossárpatak, Holtmaros és a házigazdák táncosai mellett Gyergyóditró kicsinyei is eljöttek Üvegcsűrre. A találkozót reggelig tartó bál követte - volna. A mulatságot azonban hívatlan dorbézolók zavarták meg: kásvai és görgénypálpataki fiatalok egy csoportja az iskola melletti kocsmában mulatva összekapott néhány helybeli fiatallal, akik a kultúrházba menekültek. A támadók rájuk törték az ajtót, megverték a bent táncolókat, és ripityára törték a bútorzatot. A rendőrség vizsgálatot indít az ügyben. /b. d.: Botránykeresők a Gyöngykoszorún. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 21./

2003. július 21.

Negyedik alkalommal rendezték meg Görgényüvegcsűrön a Gyöngykoszorú-találkozót. Több száz fiatal lépett fel a művelődési otthon színpadán. Magyaró, Vajdaszentivány, Mezőpanit, Gernyeszeg, Marossárpatak, Holtmaros és a házigazdák táncosai mellett Gyergyóditró kicsinyei is eljöttek Üvegcsűrre. A találkozót reggelig tartó bál követte - volna. A mulatságot azonban hívatlan dorbézolók zavarták meg: kásvai és görgénypálpataki fiatalok egy csoportja az iskola melletti kocsmában mulatva összekapott néhány helybeli fiatallal, akik a kultúrházba menekültek. A támadók rájuk törték az ajtót, megverték a bent táncolókat, és ripityára törték a bútorzatot. A rendőrség vizsgálatot indít az ügyben. /b. d.: Botránykeresők a Gyöngykoszorún. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 21./

2003. december 10.

Nem engedik leválni a tíz faluból álló Maros megyei község egyetlen magyar települését, Görgényüvegcsűrt. 1968-ig önálló volt Görgényüvegcsűr, a tíz faluból álló Görgényszentimre község legnagyobb és leggazdagabb faluja. A román többségű görgényszentimrei önkormányzat tagjai még az üvegcsűriek által kezdeményezett referendum kiírásától is elzárkóztak. Érvelésük szerint mindez kidobott pénz lenne, mert a románság amúgy sem támogatná a magyar község önállósodási szándékát. A Görgényüvegcsűrre vezető útszakasz nagyon rossz. "Ha Üvegcsűr ismét községközpont lenne, uniós pénzalapokból lehetne újraépíteni az utat" - állítja Kelemen Atilla, az RMDSZ Maros megyei elnöke. A helyi költségvetésről legjavát éppen Görgényüvegcsűr adja. Orsovára bevezették a gázt, Görgényben már van ivóvíz is, de Görgényüvegcsűron hiába várnak erre. Ilie Maris üvegcsűri tanácsos túlságosan gyűlöli a magyarokat ahhoz, hogy erről a témáról valakivel is szóba álljon. Ilie Maris 1990 márciusában betörte a kultúrotthon ablakát, hogy eltávolítsa az RMDSZ tulipános jelvényét. /Szucher Ervin: Csűrik-csavarják Görgényüvegcsűr önállósodását. = Krónika (Kolozsvár), dec. 10./

2003. december 10.

Nem engedik leválni a tíz faluból álló Maros megyei község egyetlen magyar települését, Görgényüvegcsűrt. 1968-ig önálló volt Görgényüvegcsűr, a tíz faluból álló Görgényszentimre község legnagyobb és leggazdagabb faluja. A román többségű görgényszentimrei önkormányzat tagjai még az üvegcsűriek által kezdeményezett referendum kiírásától is elzárkóztak. Érvelésük szerint mindez kidobott pénz lenne, mert a románság amúgy sem támogatná a magyar község önállósodási szándékát. A Görgényüvegcsűrre vezető útszakasz nagyon rossz. "Ha Üvegcsűr ismét községközpont lenne, uniós pénzalapokból lehetne újraépíteni az utat" - állítja Kelemen Atilla, az RMDSZ Maros megyei elnöke. A helyi költségvetésről legjavát éppen Görgényüvegcsűr adja. Orsovára bevezették a gázt, Görgényben már van ivóvíz is, de Görgényüvegcsűron hiába várnak erre. Ilie Maris üvegcsűri tanácsos túlságosan gyűlöli a magyarokat ahhoz, hogy erről a témáról valakivel is szóba álljon. Ilie Maris 1990 márciusában betörte a kultúrotthon ablakát, hogy eltávolítsa az RMDSZ tulipános jelvényét. /Szucher Ervin: Csűrik-csavarják Görgényüvegcsűr önállósodását. = Krónika (Kolozsvár), dec. 10./

2005. március 9.

Csíkszeredában több mint fél éve havi rendszerességgel tartja összejöveteleit a Nagycsaládosok Egyesülete. Hivatalos bejegyezésük folyamatban van. Legfontosabb céljuk a nagycsaládosok társadalmi szerepének elismertetése. Dánél Sándor elnök családja is kilenc tagú. Dánél Sándor beszámolt arról, hogy Erdélyben a nyárádszeredai, üvegcsűri, marosvásárhelyi, ozsdolai, kézdivásárhelyi, bélafalvi és nagyváradi egyesületekkel alakítottak ki szorosabb kapcsolatokat. /Péter D. Erika: Tizenhárom család – ötven gyermekkel. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 9./

2006. április 20.

Április 16-án Görgényszentimrén a demokráciának kellett volna helyrehoznia azt, amit egyetlen tollvonással diktatórikusan szüntettek meg: a többségében magyarok lakta Görgényüvegcsűr leválásáról és önálló községgé alakulásáról kellett szavaznia a tíz faluból álló település több mint ötezer lakosának. Üvegcsűr a hatvanas években veszítette el függetlenségét. Szavazni mindössze 1.334-en mentek el, akik közül 347-en a különválás ellen voksoltak, a többi szavazat pedig alig több mint a fele volt a szükségesnek. A különválás ellen agitáló Nagy-Románia Párt győzelemként könyvelte el a referendum eredményét. /Bodolai Gyöngyi: Visszaköszön a diktatúra. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 20./

2006. június 29.

Májusban Budapest kapujában, Budakeszi határában avatták fel V. Majzik Mária szobrászművész monumentális alkotását, a Himnusz-szobrot. Állami támogatás nélkül, az anyaország határain kívüli magyarok közadakozásából készült el a Magyar Örökség-díjas művésznő, V. Majzik Mária alkotása. Kevesen tudják róla, hogy a parajdi templom terrakotta-féldomborműveit szintén ő készítette, minden ellenszolgáltatás nélkül, ily módon fejezve ki ragaszkodását az elszakadt részek magyarsága iránt. E nemes gesztusáért a parajdi önkormányzat díszpolgári címet adományozott a művésznőnek. Arra a kérdésre, hogy körülbelül mennyi pénzébe került ez az anyag- és időigényes munka, V. Majzik Mária azt válaszolta, hogy kétszobás tömbházlakásból akár kettőt is vásárolhatott volna Budapesten a befektetett összegből. – Simó Sándor plébánosnak köszönhető, hogy az új templom épült Parajdon. 1990 augusztusára elkészültek az új katolikus templom tervrajzai. Ez volt a rendszerváltás után az első templom a Gyulafehérvári Egyházmegyében, amelyet hivatalosan is jóváhagyott az állami és egyházi hatóság. A hívek adományai, munkája, a vállalkozók közreműködése, külföldi segélyszervezetek támogatása kellett ahhoz, hogy felszentelhessék – vallotta még 2001-ben az átadási ünnepségen az azóta Görgényüvegcsűrre helyezett Simó Sándor plébános. V. Majzik Mária terrakotta domborműveinek központi gondolata a szeretet és az áldozatvállalás ábrázolása. A művésznő megígérte, hogy a Himnusz makettjét szintén Parajdnak adományozza. /Kristó Tibor: Amiről kevesen tudnak. A parajdi templom féldomborművei. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 29./

2006. július 10.

Görgényüvegcsűrön július 8-án, szombaton szentmise után népviseleti parádé volt, majd a 400 férőhelyes kultúrotthonban következett a műsor. A település 121 évig volt önálló község, 1968-ban csatolták Görgényszentimréhez. A hetvenes évek elején még négyszáz tanuló járt iskolába, ez a szám lassan a felére apadt. Ma három magyar óvodai csoport, teljes elemi tagozat, két gimnáziumi tagozat működik. Fel kellene újítai az utakat. Erre tett ígéretet a néptánctalálkozó vendégeként Lokodi Edit asszony, Maros megye tanácsának elnöke. Nem hagyta ki a találkozást Szabó Éva, a megyei Gyöngykoszorúk feltámasztója. Nagyobb számban jöttek el Kovács Hajnal vezetésével a marosfelfalusi fiatalok és Tamás Ibolya szakirányító is elhozta a szászrégeni művelődési ház diákjait. „Lehetőség lenne itt kőfaragásra, fafeldolgozásra, intenzívebb állattenyésztésre, pisztrángászatra” – írta kismonográfiájában László Imre István tanár, ny. iskolaigazgató (Szászrégen és Vidéke, 2004, 2005). /Bölöni Domokos: Gyermekeink, Erdély gyöngyszemei. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 10./

2006. július 25.

Elhunyt Vöő Gabriella /Vöőné Zattler Gabriella/. Kolozsváron született 1937 augusztus 26-án. Egyetemi tanulmányait szülővárosában, a Babes–Bolyai Tudományegyetemen végezte, magyar nyelv és irodalom szakon. 1960-tól kezdődően nyugalomba vonulásáig a Román Tudományos Akadémia Kolozsvári Fiókja Etnográfiai és Folklór Osztályának kutatója volt. Terepjárása során főként prózaepikumokat rögzített. Megfigyeléseket tett a folklórszöveg elhangzási körülményeit, a hagyományos szövegrepertórium szerkezetének változását, az egyéniségnek a hagyomány őrzésében és alakításában játszott szerepét illetően. Munkatársával, Nagy Olgával felfigyeltek a görgényüvegcsűri Jakab Istvánra. A vándor cigánycsaládból származó mesemondó meserepertóriumának rögzítése az eredeti funkcióban élő népmese monografikus bemutatását eredményezte (1974, 2002). Vöő Gabriella 1980-ban megszerezte a doktori címet. Disszertációjának közölt változata a Tréfás népi elbeszélések című kötet (1981). Ezt követően Vöő Gabriella a tréfás szövegek gyűjtésének és kiadásának irányítója volt. Elő- vagy utószóval látta el Duka János adomagyűjteményét (1983, 1995), Imreh Lajosnak egy tréfamestert bemutató kötetét (1985). A magyar népmesék tréfakatalógusa megszerkesztésével bekapcsolódott a magyar népmese-katalógust előkészítő kollektíva munkásságába. Tudományos eredményei beépültek a magyar folklorisztikába. /Keszeg Vilmos: Vöő Gabriella (Kolozsvár, 1937 – 2006, Budapest–Kolozsvár) = Szabadság (Kolozsvár), júl. 25./

2007. március 8.

Görgényüvegcsűr többségében magyarlakta település, amelyet román falvak gyűrűje övez. Közigazgatásilag Görgényszentimre községhez tartozik, 1797 lakosa van, a területe és a lélekszám szempontjából a községben lévő tíz település közül a községközpont után a legnagyobb. A falu legnagyobb gondja a Görgényszentimrét Görgényüvegcsűrrel összekötő út rossz állapota. Emiatt a vállalkozók, befektetők elkerülik Üvegcsűrt. A faluban évekkel ezelőtt sokan éltek kőfaragásból, szénégetésből. Kőfaragással ma alig 5-6-an foglalkoznak. Benkő Auróra 16 éve tanít az iskolában, két és fél éve igazgató. A nyolc magyar és hat román osztályban 183 gyerek tanul. A közeli óvodában, a két magyar és egy román csoportban 68 kisgyerekkel foglalkoznak. Az utóbbi években az I-VIII. osztályba járó tanulók száma évről évre csökken, emiatt idén ősztől az üvegcsűri iskolában is átszervezés várható. /Kilyén Attila: Görgényüvegcsűri vendégoldal. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 8./

2007. június 11.

Borbély László miniszter szerint az a tény, hogy azon a vidéken avatták díszpolgárrá, ahonnan a fekete márciusi pogromot előidéző Görgény-völgyiek beözönlöttek Marosvásárhelyre, azt bizonyítja, hogy túl lehet lépni a feszültségen, a mesterségesen keltett ellentéteken. A minisztert Görgényszentimre község díszpolgárává avatták. „Ugyanezen a vidéken van Görgényüvegcsűr, ahol komoly magyar közösség küzd a fennmaradásért, s az ő megsegítésük az egész völgy fejlődését is szolgálja” – magyarázta a miniszter. Az idei díszpolgári címek leginkább a pénzről szóltak. Laurentiu Boar polgármester ezt be is ismerte. A díszpolgári cím adományozásával az anyagi támogatást jutalmazták, melyhez a kitüntetettek – Borbély László mellett Lokodi Edit Emőke, a megyei tanács elnöke, dr. Kelemen Atilla képviselő, Eugen Nicolaescu egészségügyi miniszter a községet hozzásegítették. /Bögözi Attila: Magyar díszpolgárok a Görgény völgyében. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 11./

2007. július 9.

Lovas kísérettel vonultak végig a falun, majd a művelődési otthonban mutatták be táncaikat a hét végén Görgényüvegcsűrön a VII. Gyöngykoszorú – Néptánc-, Népdal- és Népviselet-találkozó résztvevői. Szász Teréz üvegcsűri tanítónő, a fesztivál szervezője szerint a Görgény völgye egyetlen magyar települése lakóinak sokat jelent az évente megrendezett seregszemle. Színpadra lépett a marosludasi Hajdina együttes, valamint csángó táncokkal a gernyeszegi Boglárka és magyarpalatkai táncokkal a marosfelfalusi Bíborka táncegyüttes is. /Antal Erika: Üvegcsűri Gyöngykoszorú. = Krónika (Kolozsvár), júl. 9./

2009. március 23.

Az Erdélyi Családszervezetek Szövetsége találkozója zajlott március 20-21-én. Az Életfa Családsegítő Egyesület kétnapos rendezvényének a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet adott otthont. Zsigmond Emese, a Napsugár és a Szivárvány folyóiratok főszerkesztője beszélt a tagszervezetek képviselőinek közgyűlését követően. A kerekasztal-beszélgetés meghívottjai a család múltbeli és jelenlegi szerepéről vitáztak, majd a szervezetek bemutatkoztak. Az Életfa Családsegítő Egyesület nevében Sándor Boglárka Ágnes, a Szabadság munkatársa köszöntötte a jelenlévőket. Szociológusok, pszichológusok fejtették ki véleményüket. A meghívottak között volt Csíki Sándor, az Erdélyi Családszervezetek Szövetségének elnöke és Szabó Endre, a magyarországi Nagycsaládosok Országos Egyesületének (NOE) elnöke. Csép Sándor, az Áldás-népesség Társaság elnöke köszöntötte a jelenlévőket, beszélt a magyarság fogyatkozásának témáját feldolgozó filmjeiről. Csép szerint Magyarországhoz hasonlóan Erdélyben is be kell vinni a köztudatba a népességcsökkenéssel járó veszélyeket és a családszervezetek létezésének fontosságát. Ballok Enikő, a görgényüvegcsűri Családi Kör Egyesület vezetője elmondta: 32 családot magába foglaló egyesületük többek között szüreti bálokat, ünnepek témaköréhez kapcsolódó játszóházakat, gyermeknapi kirándulásokat szervez. Dánél Sándor, a Csíkszeredai Egyesület a Nagycsaládokért elnöke elmesélte: a szervezethez tartozó 17 családban összesen 80 gyermek van. A szervezetet négy évvel ezelőtt jegyezték be. A nagyváradi Pro Familiae Alapítvány, a kézdivásárhelyi Őrcsillag Egyesület, a nyárádszeredai Pro Familia Transilvania Egyesület, a marosvásárhelyi Szomszédság Szervezet tevékenysége elsősorban a közösségépítésre koncentrál. A marosvásárhelyi Lazarenum Alapítvány a gyermekek és az idősek megsegítésére alakult: árvaházat, öregek otthonát, utcagyerek missziós házat működtetnek. A kolozsvári Életfa Családsegítő Egyesület által szervezett programok közül Herédi Zsolt szociológus, az egyesület vezetőségi tagja a Kismamaklub indulásáról beszélt, Kundi Enikő pszichológus, az Életfa elnöke az Otthon segítünk szolgálatról mesélt bővebben. /Ferencz Zsolt: Szerepek és szerepzavarok, változó családmodell. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 23./


lapozás: 1-21




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998