udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 7 találat lapozás: 1-7
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Helymutató:

2000. május 12.

Az evangélikus egyház is bekapcsolódik a magyar és a világkereszténység 2000. évi egyetemes ünnepségsorozatába: máj. 14-21-e között jubileumi rendezvénysorozatot tartanak. Máj. 14-én a sepsiszentgyörgyi templomban igét hirdet Szebik Imre magyarországi evangélikus püspök, máj. 15-én lesz a Biblia Napja című konferencia Türkösön, Brassóban, majd Fűrészmezőn, máj. 16-án egyetemes lelkészértekezletre kerül sor Brassóban. Máj. 17-én zenés áhítat lesz a brassói Fekete-templomban. Május 18-án ifjúsági konferencia, majd A diakónia napja című eszmecsere zajlik Tatrangon, Pürkerecen, Zajzonban, Székelyzsomboron és Halmágyban. Máj. 20-án tartják az Apácai Kultúrnapot. A külföldi meghívottak mellett természetesen ott lesznek a hazaiak, Mózes Árpád, a Romániai Ágostai Hitvallású Evangélikus-Lutheránus Egyházkerület püspöke, Kiss Béla püspök-helyettes esperes, Raduch Zsolt, a brassói evangélikus egyházközség lelkésze is. /Kisgyörgy Réka: Zsinat előtt. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 12./

2000. augusztus 12.

A Brassó megyei Halmágyon augusztus 12-13-án falunapokat rendez a Pro Almagen Egyesület. Augusztus 12-én az asszonykórus és a fúvószenekar közreműködésével tartandó istentisztelettel nyitják meg a rendezvénysorozatot, ezután Az ismeretlen Halmágy című előadásra kerül sor. Lesz népművészeti kiállítás, színházi előadás és táncház. A második napon bemutatják a népi kézművességi technikákat, majd a helyi népszokások, tájszavak vetélkedőjét tartják. /Halmágyi Napok. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 12./

2001. január 15.

Megjelent Olosz Lajos /1891-1977/ Hittel a mélységek felett /Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda/ című kötete: válogatás a költő leveleiből (válogatta: Kisné dr. Olosz Klára), amelyeknek keletkezési ideje 1944-1945, születési helye pedig a halmágyi internálótábor. A kötet külön érdekessége az az 58 aláírt portré, amelyeket Olosz Lajos fogolytársairól rajzolt. /Új könyv. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 15./

1997. augusztus 9.

Júl. 1-jétol két héten át végeztek Ferenczi István történészprofesszor irányításával a Homárka néven közismert törésvonalnál. Valamikor Attila útjának vagy Hun árkának is nevezték ezt. Az ásatás az Európai Idő anyagi hozzájárulásával történt. Ferenczi István megállapította, hogy nem római eredetűek a törésvonalak. Nagy valószínűséggel a X. században létesült védőrendszerről lehet szó. Korábbi, mint Ferenczi István előzőleg gondolta, ő ugyanis Szent László korában épült védőfalakat látott ezekben a töltésekben. Biztosan határvédelmi rendszerről van szó. További ásatások szükségesek. Ferenczi elképzelése szerint a védelmi rendszer valahol Szatmár környékén kezdődik, s dél felé haladva földvárak sora alkotta: Halmosd, Kraszna, Vártelek, Zsákfalva, Õrmező, a szilágysági Vaskapu, a Dés melletti Kozárvár, Beszterce földvára, Kusma, Melegföldvár, Malomfalva, Küküllővár, Nagykapus, Kiskapus, Kőhalom, Halmágy, Miklósvár, az erősdi Csókás és a brassói vár. Ezeket a X. század elején építették. - A román régészek is ásattak, és korábbra, IX. századra keltezték a várakat, azt hirdetvén, hogy ezek román létesítmények. Ennek azonban semmi alapja nincs. Malomfalván például karoling kardok kerültek elő, amelyek a magyar kalandozások révén kerülhettek Erdélybe. A Homárka első építési szakasza is a földvárakkal egyidőben történhetett. /Kocsis Károly: Régészeti ásatás a Rétyi Nyírben. Magyar építmény a Homárka! = Európai Idő (Sepsiszentgyörgy), aug. 9./ Előzmény: Európai Idő, máj. 31.

2003. január 24.

Keserű, kiábrándult cikket írt Szabó Csaba. A szegény emberek titokban abban reménykednek, hogy ez a regionalizálódás valami jót hozhat a magyarság konyhájára. A román állam soha nem fog az erdélyi hagyományos belhatárokhoz igazodni. Az idő a román államnak dolgozik, hiszen a magyar elem kihalásával egyre kevesebb lesz az olyan térség, ahol belső határok húzásakor egyáltalán szóba jöhet az etnikai összetétel. Szomorú példákat hozott: Brassó megyében egyetlen olyan település sincs, ahol öt-tíz éven belül nem süllyed kuriózumszintre a magyar jelenlét. Halmágy élő halott, Fogarast már temetik, Kőhalom számlálja napjait. Hunyad megyében az egész Cserna völgye (kivéve Csernakeresztúrt) egy magyar múmia; Hátszeg sorsa megpecsételődött, Piski és Pusztakalán árnyéka önmagának. Elveszett Petrozsény magyar líceuma is (1996), Lupény pedig Urikánnyal hiába próbálkozik visszahozni a régi világot. Karánsebes, Nándorhegy - régen halott. "A magyarság számára itt nincs feltámadás még akkor sem, ha fehér lovon vonul ide be Orbán Viktor és Kovács László, és piros-fehér-zöldre festik a padokat mindenfelé. Ne reménykedjünk hát főleg mi, kolozsváriak semmiféle regionálási jelenségben. A szórványmagyarság olyannyira elvesztette védekező reflexeit, hogy még arra sem képes, hogy önszerveződő módon értesítse az alulinformált kisgyerekes magyar családokat, hogy a magyar állam által kiutalt nevelési ösztöndíj (egy magyar tagozaton tanuló gyerekért 22 500 forint jár ) kérelmezésének határideje december kellős közepén lejár, és ne reménykedjen senki abban, hogy a kérvények beadása folyamatosan történik." "Már csak az maradt hátra, hogy önmagunk régióját, családunkat, lakásunkat megvédjük. Harc az otthonrégióért, a túlélésért. Segítség viszont sehol. Az RMDSZ ellenszenves tömegklikk lett, a kisebbségi létért folytatott kollektív harc szánalmas udemerizmusba fúlt, az egyházak pedig ahelyett, hogy - na de ez más régióhoz tartozik." /Szabó Csaba: Harc az otthonrégióért. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 24./

2006. március 9.

Nagy Pál Notesz című rovatában megállapította: évek óta ismét meg ismét megírja, hogy hibásan, elferdített formában látható Marosvásárhelyt a Dózsa György utca neve. Megszólalásának nincs eredménye. Doja Gheorghénak keresztelték át a hajdani székely-magyar Dózsa Györgyöt. Így szerepel román nyelvű történelmi kiadványokban, tankönyvekben, sajtóban, mindenfelé. Nagy Pál hiába jelzi, hogy Chinezu Pavel nevezetű személyiség soha nem élt ezeken a vidéken, hanem élt Magyarországon egy Kinizsi Pál nevű vitéz, aki 1479. október 13-án a már-már elvesztett kenyérmezei ütközetet a magyarok javára döntötte el, s akit Mátyás király a törökök elleni harcokban tanúsított hősiessége jutalmául temesi bánná, majd Bihar vármegyei főispánná emelt. És Matei Corvin? Aki magyarul – ugye – Corvin Máté lenne. De ez a Máté történelmünkben ismeretlen. Élt azonban Mátyás, az igazságos, aki Hunyadi János és Szilágyi Erzsébet fiaként Magyarország, Csehország királya, Ausztria hercege volt annak idején. Mit vétett szegény Varga Katalin (a kőhalomszéki Halmágy faluban, Varga János és Rozsondai Katalin leányaként született 1802. augusztus 22-én s a maga korában börtönbüntetést is szenvedett az erdélyi román jobbágyok védelmében folytatott küzdelmei miatt), hogy jelenleg Marosvásárhelyt Varga Ecaterina néven szerepel az utcanév-táblán? /Nagy Pál: Hiába mondom. Notesz. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 9./

2007. július 7.

Július 6-án Brassó megyébe indultak az immár hagyományos nyári közösségépítő regionális szórványmisszióba a kolozsvári Protestáns Teológia hallgatói. Ebben az évben kiválasztott területük Fogarasföld, ahol olyan jelentős magyar szigetek és emlékhelyek vannak, mint a Lorántffy Zsuzsanna fejedelemasszony és Árva Bethlen Kata városa, Fogaras, és a vidék olyan kis közösségei, mint Nagymoha, Kóbor, Dombos, Halmágy, Románújfalu és Sárkány. A tíz napig tartó ifjúsági munka központja Kóbor lesz, ahol a fiatalok közmunkával rendbe teszik a vártemplom környékét. Velük a vidékre látogat a marosvásárhelyi fiatalok Bartha Júlia és Bartha Sándor tanárházaspár által vezetett Habakuk bábcsoportja is. A misszió fontos része lesz Fogaras egyik lakótelepének bejárása és felmérése, a magyarság számbavétele. Július 14-én, Fogarason, az egész vidéket átölelő közösségi találkozó is lesz. Délután közönségtalálkozó lesz a Duna Televízió szerkesztőivel, az igen népszerű Kívánságkosár munkatársaival, Banner Gézával és Horváth Mónikával. A Diaszpóra Alapítvány által szervezett, Vetési László és Sipos-Vizaknai Balázs által vezetett szórványgondozó immár a tizenkettedik ilyen jellegű regionális közösségépítő munka. A fiatalok munkacsoportja az előző években már bejárta Erdély és a Regát szinte valamennyi szórványvidékét: a Barcaság, Bánság, Mezőség, a Kis-Küküllő mente, Fehér, Szeben, Maros, Hunyad megye számtalan régióját, felmérte a legnagyobb veszélynek kitett erdélyi nagyvárosok lakótelepeinek magyarságát, és Bukaresten kívül a Regát kiterjedt területeit is. A teológusok missziója ősszel a Kárpátokon kívüli régiókban, Ploiesti környékén és a Duna mellékén folytatódik. /Fogaras. Kolozsvári teológusok fogarasföldi szórványmisszióban. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 7./


lapozás: 1-7




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998