udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 11 találat lapozás: 1-11
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Helymutató:

2002. július 29.

Júl. 28-án a Magyar Ház felavatásával kötötték egybe a fehéregyházi Petőfi-ünnepséget. Az egész napos Petőfi-ünnepség a református templomban vette kezdetét, ahol Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspök-helyettese hirdetett igét. Ezután a fehéregyházi és héjjasfalvi rezesbanda kíséretében, Petőfi-dalokat és Kossuth-nótákat énekelve vonult végig a tömeg a Petőfi-kerthez. A fehéregyházi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület elnöke, Gábor Dénes után Markó Béla RMDSZ-elnök mondott beszédet. Kalmár Zoltán, a nagyszebeni Polgári Művelődési Egyesület elnöke hangsúlyozta, hogy a szórványban élő magyarok is tisztelegnek Petőfi nagysága előtt, majd hozzátette, sajnos, egyre ritkábban keresik fel a magára hagyatott "magyarocskákat" az RMDSZ vezetői. Leleplezték a kiskunfélegyháziak ajándékát, a Petőfi verseit németre fordító Kerbeny Kálmán mellszobrát, melyet Krasznai János készített. Délután a fehéregyházi Magyar Ház ünnepélyes megnyitóját tartották meg. Az Illyés Alapítvány támogatásával létesült Magyar Házban többek között könyvtárat indítanának a körülbelül nyolcszáz személyt számláló fehéregyházi magyarság számára. /Orbán Zsolt: Egy korszak lelke. Petőfi-ünnepséget tartottak Fehéregyházán. = Krónika (Kolozsvár), júl. 29./

2002. december 5.

Tovább tart az RMDSZ-UPE konfliktus Székelyudvarhelyen. Antal István parlamenti képviselő partizánakciónak nevezte Szász Jenő polgármesternek a székelyudvarhelyi terelőútra vonatkozó javaslatát. Székelyudvarhely Hunyadi utcájának lakói évek óta arra panaszkodnak, hogy házuk falán ujjnyi repedések keletkeztek az utcán áthaladó teherforgalom miatt. Szakemberek szerint a Küküllő árterületén áthaladó utca ingatag talajon épült, és az alapja sem képes többtonnás terhelés elviselésére, így a forgalmat másik útvonalra kell terelni. Szász Jenő polgármester nov. 22-én ismertette a sajtóval a terelőút tervét, amelyet pár nappal korábban a Közmunkálati és Szállításügyi Minisztérium államtitkárának is bemutatott, és ígéretet kapott arra, hogy a 113 milliárd lejes beruházást a szaktárca belefoglalja a 2003-as állami költségvetésbe. Ehhez azonban a helyi tanácsnak elvi jóváhagyását kell adnia. A székelyudvarhelyi önkormányzat november 30-i ülésén az RMDSZ-es tanácsosok - arra hivatkozva, hogy a polgármester nem számolt be, milyen költségvetési keretből készíttette el a megvalósíthatósági tanulmányt - levették napirendről az előterjesztést. Az RMDSZ-képviselők a terelőútnál fontosabbnak tartják a Székelykeresztúr és Héjjasfalva felé vezető megyei út korszerűsítését. Szász Jenő polgármester kifejtette, felelőtlenségnek tartja, hogy a tanácsosok városfejlesztéssel kapcsolatos szakmai kérdésekben politikai döntéseket hoznak. "Akik még csak esélyt sem nyitnak az ifjúságnak otthont adó építkezési program folytatására, és még csak megvitatni sem merik a városlakók érdekét szolgáló fejlesztési terveket, alkalmatlanok bármilyen közigazgatási szerepvállalásra" - vélekedett a polgármester. Noha a csereháti ifjúsági lakások építési ütemével kapcsolatban Miron Mitrea miniszter is elégedettnek mutatkozott, a november végi ülésen az önkormányzat RMDSZ-tanácsosai nem kívánták tárgyalni a befektetés második szakaszát előkészítő terveket. /Mi lesz a terelőúttal, fejlesztéssel? = Krónika (Kolozsvár), dec. 5./

2003. november 18.

Létezik ugyan határidő, amelyben az RMDSZ megállapodott a kormánnyal a Szabadság-szobor (újra) felállításának mindkét felet kielégítő megoldásra, Fodor Sándor kéri az RMDSZ vezetőit, ne tegyenek úgy, mintha bíznának a kormány ígéreteiben. A kormány az ígéretét Magyarország kormánya irányában sem tartotta be. Ion Iliescu elnök az 1989-es fordulat után azzal állt elő, hogy óvakodjunk az önbíráskodástól - kiváltképp, a nemzeti kisebbségek-lakta vidékeken. Az egész országban történtek atrocitások. A legbestiálisabb Kudzsiron, ahol levágták a foglyul ejtett rendőr- vagy "szekus" parancsnok nemi szervét, nyársra húzták és megsüttették a szerencsétlennel, majd megetették vele - utána pedig agyonverték. Felelősségre azonban csak magyarokat vontak a "forradalom" során elkövetett atrocitásokért. Fodor Sándor kéri az RMDSZ vezetőit, ne menjenek bele "Szabadság park" létesítésébe, ahol egyéb szobrok mellett felállítanák a Szabadság emlékművet is. Ezt ugyanis - igencsak rövid idő alatt - megcsonkítanák, meggyaláznák, és végül el is tüntetnék helyéről. Mert Romániában, valójában csak a románoknak lehetnek szabadsághőseik. Petőfi arcképét is lekalapálták hősi halála színhelyén Fehéregyháza és Héjjasfalva között, a kőből faragott emlékműről. A Szabadság-szobor maradjon rács mögött, a templom udvarán, és jelképéül annak a szabadságnak, amelyikben a magyarok élnek Romániában, amelyet "csak országunknak mondhatunk - hazánknak nem." /Fodor Sándor: Szakítópróba. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 18./

2004. február 10.

Örömmel újságolja Péter Zoltán, Siménfalva község polgármestere, hogy a Székelyszentlélek – Héjjasfalva közötti megyei útszakaszt átminősítették országúttá. Emiatt az állami költségvetésből 6,5 millió eurót hagytak jóvá felújításához. Ezzel a megye egyik legjárhatatlanabb útszakaszát felújítják. A falusi turizmusra is kedvezően hathat az útépítés. A Sapard-program keretében, szintén útjavításra benyújtott pályázatukat jóváhagyták. Azonban pénzbeli támogatást még nem kaptak, arra hivatkozott a központ, hogy kimerültek a keretek. /Kristó Tibor: Országút Székelyszentlélektől Héjjasfalváig. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 10./

2004. február 27.

A megszűnés veszélye fenyegeti a Székelyudvarhely – Héjjasfalva vasútvonalon közlekedő, a környékbeliek által csak székelygőzösként emlegetett személyszállító vonat működését. Ugyanebben a helyzetben van a Parajd – Balázsfalva közötti szárnyvasút is. Az említett vasútvonalak nem gazdaságosak, ezért az állam magánkézbe szeretné adni azok működtetését – ellenkező esetben fennáll annak a veszélye, hogy megszűnik ezek üzemeltetése. Február 24-én a Hargita Megyei Tanács részéről Bunta Levente alelnök Székelyudvarhelyre, megbeszélésre hívta össze az érintett települések polgármestereit. A jelenlévők egyetértettek abban, hogy mindenképp meg kell menteni a vasútvonalakat – azonban konkrétumokról nem, csak lehetőségekről tudtak tanácskozni. A Brassói Vasúttársaság már korábban megkezdte az alkalmazottak elbocsátását. /Szász Emese: Veszélyben a székelygőzös? = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 27./

2004. június 25.

A Román Államvasutak (CFR) meghirdette a veszteséges szárnyvonalak a bérbe adását. A Dicsőszentmárton–Parajd vasútvonalat már bérbe adták, a Héjjasfalva– Székelyudvarhely vonalra eddig még nem akadt jelentkező, az árverési folyamat lezárult. Antal István parlamenti képviselő szerint azonban még van lehetőség a vasútvonal felszámolásának az elkerülésére. /Kiss Edit: Veszélyben a székely gőzös. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jún. 25./

2006. március 21.

Március 19-én már nem indították el a Segesvár-Székelyudvarhely közti vasúti járatot, így teljesen elvágták az udvarhelyiek vasúti közlekedését, a kisvárost csak egyetlen vonal köti össze a vasúti hálózattal. Meghatározatlan időre felfüggesztették a Héjjasfalva-Székelyudvarhely között közlekedő szárnyvasút járatait, mivel Bikafalva és Székelyudvarhely között a Nagy-Küküllő vize kilazította egy szakaszon a vasúti sín alatti töltést és életveszélyessé vált a közlekedés. Ezt a hibát meg tudják szüntetni, azonban a tavaszi olvadás miatt a szakértők szerint több ponton is meggyengülhet a töltés, ezért döntöttek a járatot felfüggesztésében. Az udvarhelyiek által csak „székelygőzösnek” becézett vonat már régóta veszteséges, azonban egyelőre nem szüntetik meg véglegesen, mert Székelyudvarhelynek ez az egyetlen vasúti összeköttetése. Ezen a vonalon naponta háromszor, a gyári munkások programjához alkalmazkodva érkezett az udvarhelyi állomásra a vonat, majd a munkásokkal tért vissza Segesvárra. A váratlan szünet a személyszállításon kívül sok udvarhelyi céget, vállalatot is érzékenyen érint. Az 1888. március 15-e óta működő járat ideiglenes felfüggesztése leginkább a munkásoknak okoz gondot. /Tóth Adél: Leállt a „Székelygőzös”. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 21./

2006. május 24.

Május 22-ről 23-ra virradó éjjel megerősítették a H5 vírus, azaz a madárinfluenza jelenlétét Héjjasfalván és Segesváron is. Héjjasfalván 70 lakóházat és kb. 200 személyt zártak karanténba. Segesváron 350 személy van vesztegzár alatt. /Mózes Edith: Madárinfluenza Segesváron és Héjjasfalván. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 24./

2006. május 25.

Az utolsó pillanatban sikerült megakadályozniuk a Hargita megyei hatóságoknak, hogy a Maros megyében azonosított madárinfluenzás szárnyasok tetemeit a két megye közötti Héjjasfalva közelében hantolják el. /Kolumbán Arabella: Megyehatáron átlopott szárnyastetemek. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 25./

2006. július 12.

Három hét választ el a fehéregyházi Petőfi-ünnepségtől. Az Ispán-kút környéke rendezettnek tűnik. A turulmadaras emlékműhöz kis bekötőút vezet, korszerűsítették, mégis rosszul néz ki. A bekötőút előtt könnyen el lehet suhanni, a táblák nem feltűnőek. A múzeumházikó tetőzetén befolyik a víz, felújításra lenne szükség. A nemrég létesült Magyar Ház csoportokat fogadhat, találkozók, szeretetvendégségek színhelyéül is szolgál. Az Ispán-kúttól nem mesze, Héjjasfalva első házai közé ékelve szomorkodik Köllő Miklós szobrászművész alkotása, a Zeyk Domokos-emlékmű. Semmi sem hirdeti jelenlétét. Zeyk Domokos honvéd százados megmentette Bem tábornok életét, ő maga pedig a hősi halált választotta a rabság helyett. Az emlékmű körül nagyra nőtt a fű, nem, látszik a gondozás nyoma. /(b.d.): Fehéregyháza körül. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 12./

2007. január 21.

Kerüljön előtérbe a háttér címmel szervezte meg szórványpasztorációs konferenciáját Csíkszeredában az erdélyi főegyházmegye szórványbizottsága. A tanácskozáson az egyházmegye szórványtelepülésein szolgáló plébánosok, az érsekség főtanfelügyelője, gazdasági igazgatója és érseki helynöke vett részt. A főegyházmegye 80 szórványplébániájának helyzetjelentését Darvas Kozma József csíkszeredai esperes-plébános, a szórványbizottság titkára ismertette. Míg a székelyföldi megyékben az egyházközségek az önkormányzatoktól is kapnak segítséget, addig a szórványplébániák kevésbé számíthatnak helyi költségvetési támogatásra. A szórványközösségekben a legtöbb gondot az anyagiak hiánya okozza. Sok közösségnél hiányzik a helyben lakó lelkipásztor, hitoktató, a megfelelő hittanterem. Az egyházi épületek állaga is egyre romlik. Az erdélyi főegyházmegyében a papok több mint 10 százaléka dolgozik szórványban. Tófalvi Géza segesvári lelkész elmondta, hogy egyházközsége többszörösen is szórványban van: nyelvi és felekezeti szempontból is. Az anyaegyházközségben, Segesváron, a hívek többsége kétnyelvű. Az egyházközség másik problémája a hívek egyre fogyatkozó száma. A segesvári anyaegyházközséghez tartozó településeken: Erzsébetvároson, Héjjasfalván, Fehéregyházán, Sárpatakán, Hidegkúton azzal kell szembesülni, hogy belátható időn belül kihalhatnak ezek a magyar katolikus közösségek. A felsorolt problémákkal küzdenek a protestáns gyülekezetek is, derült ki Vetési László református lelkész előadásából. A konferencián Bakó Béla ferences szerzetes a liturgia fontosságáról, Böjte Csaba a szórványiskolákról, Horváth István marosújvári plébános a szórványban zajló hitoktatásról tartott előadást. Arra a kérdésre, hogy hogyan lehet szórványban ilyen eredményeket elérni, Böjte Csaba dévai ferences hangsúlyozta: „Amit teszünk, vidáman kell tegyük!” „Azt hiszem, nem számolgatni kell az embereket, hanem szeretni! Jézus Krisztus nem azért küldött, hogy én leltározzak, hányan vagyunk és hányan nem, hanem szeretettel öleljük át, akikkel közösségben vagyunk. ” Böjte Csaba olyan karácsonyi misét is mondott már, hogy senki nem volt a templomban. Árpád-kori templom volt ez Kackón, helyben lakó hívő már nincs abban a közösségben. /Csúcs Mária: Kerüljön előtérbe a háttér. = Vasárnap (Kolozsvár), jan. 21./


lapozás: 1-11




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998