udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 31 találat lapozás: 1-30 | 31-31
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Helymutató:

1996. június 28.

A Szilágy megyei Ipp község véres esemény révén vált ismertté. A bécsi döntés után bevonuló magyar honvédek ellen ismeretlen személy merényletet követett el, ennek következtében több katona meghalt. Ezt a magyar katonaság megtolása követte, melynek során ártatlan román lakosok vesztették életüket. A község határában elhelyezett kőtáblával igyekeznek éket verni a két nép közé. A tábla felirata ugyanis: A román nemzet mártír települése. Ezért a helyi magyar lakosság nem felelős, hacsak az nem a bűnük, hogy rejtegették román szomszédaikat. Ilyen emlékműveket nem állítanak a vasgárdista vérengzések áldozatainak, vagy Szárazajta, Gyanta határában. /Bihari Napló (Nagyvárad), jún. 28./

1999. augusztus 26.

Három évvel ezelőtt volt Ippen a képzőművészek első táborozása. Az ott készült alkotásokat kiállították, a kolozsvári bemutatók immár hagyományossá váltak. Az idei tábor augusztus 20-án, az ippi általános iskolában rendezett kiállítással zárult. A munkák egy része az augusztus 29-én Zoványban megrendezett tárlatra kerül, a szilágysági képzőművészek közös kiállítására. Ekkor fogják bemutatni Major Miklós Szilágyzovány című falumonográfiáját. /Ipp Art III. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 26./

1999. szeptember 14.

Szept. 14-én sugározta a Duna Televízió a Haláltábor Földváron című dokumentumfilmet, amelyben több székelyföldi (szárazajtai, olaszteleki, köpeci, hídvégi stb.) volt földvári fogoly mellett három börvelyi és egy kaplonyi is tanúvallomást tesz arról, ami 1944 végén, 1945 elején a hírhedt lágerben velük és sorstársaikkal történt. /1997-ben a Szatmári Friss Újság több még életben lévő volt földvári fogoly visszaemlékezését, tanúvallomását közzétette./ Ugyanezen a napon, 14-én Szilágy megye két "a román nemzet mártírhelységeinek" nyilvánított falujában, Ipen és Treznean - az egyik román megyei lap szerint - "az 1940. szeptember 9-14. között elkövetett, cirka 250 emberéletet követelt, elképzelhetetlen horthysta atrocitások 59. évfordulója alkalmából jelentős nemzeti részvétellel széles körű megemlékezéseket tartottak". - A földvári haláltáborban becslések szerint 35 ezer, elhurcolt magyar, illetve német fordult meg, akik közül az embertelen bánásmód miatt, amelyben román fogva tartóik részesítették őket, több ezren lelték halálukat. Szenvedéseikről és pusztulásukról évtizedeken át beszélni sem volt szabad, ez a több ezer ember ma is jeltelen sírokban nyugszik Földváron, sőt a román hatóságok idén júliusban még azt is megakadályozták, hogy obeliszk készüljön az emlékükre. /Boros Ernő: Megemlékezések - ellenkező előjellel. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), szept. 16./

1995. december 30.

Benkő Levente: Szárazajta, H-Press Kft., Sepsiszentgyörgy, 1995. Kalála Könyvek/ című könyve előszava szerint: A század negyvenes éveinek Erdélyében kísérteties kongása támadt néhány falunévnek: Ipp, Ördögkút, Szárazajta, Csíkszentdomokos... Itt ártatlan embereket gyilkolt a vad düh. 1994 szeptemberében állítottak emlékművet Szárazajtán, melyre felvésték az 1944. szeptember 26-i vérengzés áldozatainak névsorát /akiket az Olteanu vezetésével bevonuló román szabadcsapat tagjai megöltek/: Elekes Lajos, Gecse Béla, Nagy András, Nagy D. József, Nagy Sándor, Málnási József, Németh Gyula, Németh Izsák, Szabó Béniám, Szép Albert, Szép Albertné szül. Málnási Regina, Szép Béla és Tamás László. A kivégzettek közül két áldozatot lefejeztek.

1995. június 19.

A jún. 19-i képviselőházi ülésen egy egységpárti képviselő javaslatára mártírtelepülésekké nyilvánították Ipp és Ördögkút falvakat, ahol 1940 őszén, a bécsi döntés után román lakosokat megöltek. Az RMDSZ képviselői kérték, hogy azokat az erdélyi településeket is vegyék fel a mártírtelepülések közé, ahol 1944-ben sok magyart megöltek, azonban ezt a javaslatot elvetették. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 21./

1997. április 23.

Nagy László érdeklődött a magyar-román történész vegyes bizottság munkájáról. Feleletet kapott a Korunk (Kolozsvár) 1997/1-es számából, ahol a bizottság két tagja /Szász Zoltán és Camil Muresanu/ adott rövid beszámolót. A bizottság 1971-ben alakult meg, a Kádár-Ceausescu-találkozó után. Időnként összeültek, kicsit vitatkoztak, néhány részletben megegyeztek, de ennek nem volt gyakorlati jelentősége. 1983-tól a fordulatig nem ült össze a vegyes bizottság, de most újraéledt munkájuk. A történész vegyes bizottság fennállásának 25. évfordulóját megünnepelték. Ez az újból megindult munka inkább csak "nem látványos, apró lépésekben segítheti a közeledést". Szász Zoltán megemlítette, hogy a román kontinuitás kérdésében "belátható ideig nincs lehetőség kiegyenlítésre". Az írásból nem derül ki, hogy a bizottságnak van-e munkaterve. Ez elmúlt időben megszülettek nemcsak a német-francia, de a spanyol-holland viszonyban is a közös történelemkönyvek. Nem látható a bizottság befolyása a román tankönyveket illetően. A VII. osztályos történelemkönyv például Anonymusra hivatkozva azt írja, hogy a honfoglaló magyarok által itt talált három fejedelem /Glad, Gelu és Menumorut/ román volt, annak ellenére, hogy Anonymus nem ezt írja, hanem azt, hogy Gelu "blach" /ez nem románt jelent/, Menumorut kozár, míg Glad bolgár. A VIII. osztályos történelemkönyv sem a megértést, a kölcsönös megbocsátást szolgálja: az ippi és ördögkúti megtorlások primitivizmus precedense, az 500 ezer áldozatot követelő bolsevista megtorlás viszont "rettenetes represszió". A tankönyv a kommunista idők nemzetiségi politikájáról azt írja: "Az új szabályozást etnikai kritériumok alapján fejlesztették. 1952-ben Kolozsváron egy egyetem jött létre magyar tanítási nyelvvel, elkülönítve a román nyelvűtől. Utólag a két felsőiskola egyesül, esetenként viszont megtartva az előadásokat mindkét nyelven." Tehát 1952-ben jött létre a magyar egyetem! - Konkrét munkatervet kellene a történészek bizottságának kidolgozni, hogy közösen elfogadott történelemkönyvek legyenek érvényben. /Nagy László: A munkanélküli bizottságról. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 23./

2000. december 21.

A Királyhágómelléki Református Egyházkerület Igazgatótanácsa és az Esperesek Kollégiuma dec. 19-én tartott együttes ülésén közös állásfoglalást és több egyedi határozatot fogalmazott meg a fugyivásárhelyi református lelkészek ügyében. Tőkés László püspök a Szabadságnak elmondta: az adventre való tekintettel a testületek úgy határoztak, hogy ebben az időszakban hírzárlatot rendelnek el, az állásfoglalás és a határozatok szövegét csak a jövő héten hozzák nyilvánosságra. - Ebben az egyház számára kiemelt fontosságú időpontban nem méltó, hogy a világi sajtó hasábjain bárkivel vitatkozzunk és az további nézeteltérések, ellentétek színterévé váljon - mondta Tőkés László. - A Református Megújulási Közösség beadványában Szilágyi László misztótfalusi lelkipásztor felfüggesztésének megszüntetését is kérte. Szilágyi immár több napja ülősztrájkol az egyházkerület Igazgatótanácsi Hivatala előtt. Szilágyi László ülősztrájkjához csatlakozott ippi lelkésztársa, Szatmári Elemér, Kállay László fugyivásárhelyi lelkipásztor, valamint gondnokuk vezetésével tíz misztótfalusi egyháztag is. - Tőkés László a Szabadság kérdésére az Erdélyi Református Egyházkerületben nemrég zajlott tisztújító közgyűlés eredményét is értékelte. Az egyházkerület elnöksége és főgondnokai levélben fejezték ki elismerésüket és jókívánságukat Pap Gézának. A püspök reméli, hogy megnyugtató módon rendeződik a két egyházkerület közötti kapcsolat. Az együttműködés eddig sem volt rossz. /Hírzárlat a Királyhágómelléki Református Egyházkerületben. Tőkés László gratulál Pap Gézának. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 21./

2000. május 13.

Máj. 7-én Csíkszeredában, a jégstadionban egy huligán széket dobott a pályára, megsebesítve Roxana Anzert, az Antena 1 tudósítóját. Még aznap este több bukaresti tévéadó és hírügynökség beszámolt az esetről, de a folytatásról is: helybeli szurkolók küldöttsége virágot vitt a tévériporternőnek, és a város nevében bocsánatot kért az incidensért. Két nap múlva, máj. 9-én a parlamentben Lazar Ladariu, a Román Nemzeti Egységpárt képviselője, a Vatra Romaneasca ideológusa, a soviniszta uszítása révén hírhedtté vált, marosvásárhelyi Cuvantul Liber napilap főszerkesztője, politikai nyilatkozatott tett. Noha nem volt jelen a színhelyen, részletes helyzetjelentést tárt a képviselőház plénuma elé oly módon, hogy a csíkszeredai hokimeccset Románia történelmének összefüggéseibe ágyazta. Szerinte: "Ezeken a mérkőzéseken túl gyakoriak a románellenes megnyilvánulások. Nem viselhetjük el tovább, hogy a piros-fehér-zöld zászlók alatt csúfot űzzenek belőlünk." "Mi történik Csíkszeredában? Meg kell kérdezni azokat, akik kidülledt szemmel üvöltenek, fütyülnek, hurrogják és sértegetik az egész román népet. Radikális intézkedésekre van szükség. A huligánoknak egyszer s mindenkorra meg kell tudniuk és legalább most, az utolsó órában hozzá kell szokniuk, hogy Csíkszereda Romániában van, tehát román föld. Következésképpen ott, Románia szívében nem a piros-fehér-zöld, hanem a piros-sárga-kék zászlónak kell lengenie. Ott nem egy másik ország és másik hivatalos nyelv van. Azokat, akik úgy gondolják, hogy minden Budapestről, Soros közvetítésével jön, emlékeztetjük, hogy a hatalmasok közönye miatt vált lehetségessé a bécsi döntés, a Nincs kegyelem című könyv megjelenése, az Ipp, Treznea és Moisei községekben történt mészárlás, a románok elűzése Hargita és Kovászna megyéből, az elképzelhetetlen események Zetelakán és Oroszhegyen, Erdély történetének meghamisítása, a budapesti nyilatkozat és Marosvásárhely 1990-es tragédiája, Kolomban Gabor (!) és Tokes Laszlo gyújtó hatású nyilatkozatai, az ősi román vidékek elmagyarosítása, egy második hivatalos nyelv bevezetésének kísérlete..." Egy szó sem arról, hogy este a csíkszeredai közönség bocsánatot kért a megsebesül riporternőtől. Egy nappal előbb, május 8-án a Jurnalul National hírül adta: a képviselőházba beérkezett egy törvénymódosító javaslat, mely szerint Hargita és Kovászna megye román lakossága soron kívül kapjon egy-egy képviselőt és szenátort. /Barabás István: Szeredai veszedelem. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 13./

2000. június 6.

Szilágy megyében nyolc RMDSZ-es polgármester-jelölt már biztosan polgármester lesz Kémeren, Szilágyperecsenben, Kárásztelken, Varsolcon, Ippen, Sarmaságon, Szilágynagyfaluban. 1996-ban Szilágy megyének 13 magyar polgármestere volt, s egyelőre nyitott marad a kérdés: hozza-e vagy sem korábbi formáját az RMDSZ? /(Fejér László): Hozza-e Szilágy a formáját? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 6./

2000. augusztus 16.

Negyedik alkalommal rendezték meg az IppArt elnevezésű képzőművészeti tábort. A nyári tábort a helybeli származású Csepei János kezdeményezte, hogy Ipp neve ne csak a borzalommal társuljon, hanem magyar és román képzőművészek közös együttléte bizonyítson létező együttműködést. A tábor résztvevőinek egy része immár negyedszer tér vissza a vendéglátó faluba. Visszatérő vendég Szabó Vilmos tanár, festőművész, valamint Sepsi József szobrász, mindketten zilahi képzőművész középiskolások tanárai.A most készülő alkotások vándorkiállításon eljutnak Zilahra, Szilágycsehbe, Szilágysomlyóra, a Művelődési folyóirattal együttműködve Kolozsvárra, idén még Bukarestbe is, a Petőfi Házba. Idén augusztus 20-án a művelődési házban nyílik meg a kiállítás a Szent Istvánra emlékező program keretében. A táborhoz ezúttal is az Illyés Közalapítvány, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és az EMKE nyújtott anyagi támogatást. /Fejér László: IppArt - 2000. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 16./

2001. február 1.

A Királyhágómelléki Református Egyházközségben tovább dúl a nyilatkozatháború. Ifj. Szatmári Elemér ippi református lelkipásztor Requiem két tanárért címen kirohant az ellen, hogy az egyházi vezetőség elbocsátotta a zilahi Wesselényi Református Kollégium két tanárát: Vicsay Ferencet és Tolnai Miklóst, mindketten református lelkipásztorok. Nem írta ki Tőkés László püspök nevét, de végig a püspök ellen emelt szót: ott történt ez, ahol püspök a bálvány. Azért távolították el a két lelkészt, mert a bálvány előtt gerincüket nem hajtották meg. Megszoktuk, "hogy virul a gaz, s az igaznak veszni kell", továbbá "fura urak apostol helyett Heródesek, s emberélettel játszanak", írta indulatosan. /ifj. Szatmári Elemér ippi ref. lelkipásztor: Requiem két tanárért. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 1.- Postafiók rovat/

2001. február 2.

Már évekkel ezelőtt kifüggesztették a Szilágy megyei magyarlakta településeken a kétnyelvű helységnévtáblákat, így a megyei RMDSZ különösebb izgalmak nélkül várja a közigazgatási törvény további sorsát. A kétnyelvű helységnévtáblákra jogosult Szilágy megyei települések 95 százalékában már 1996-97-ben sikerült kitenni a kétnyelvű helységnévtáblákat, és ezek szinte kivétel nélkül helyükön is maradtak - nyilatkozta a Szabadságnak Seres Dénes Szilágy megyei szenátor. - Magyar nyelvű tábla áll Szilágycseh, Kraszna, Cigányi, Szilágyfőkeresztúr, Kémer, Ipp, Zovány, Lompért, Selymesilosva, Szilágyballa, Nagyfalu, Bagos, Perecsen, Varsolc, Kárásztelek, Sarmaság, Sztána, Sámson, Ketesd, Zsobok, Kispetri, Krasznahorvát, Bősháza, Völcsök, Désháza, Szilágymenyő, Szilágyszeg, Vérvölgy, Nagymon, Mocsolya, Diósad, Usaly, Erked, Görcsöny, Kisdoba, Nagydoba és Szentkirály határában. Az elfogadás előtt álló közigazgatási törvény segítségével újabb négy Szilágy megyei település határába kerül kétnyelvű tábla: Szilágysomlyóra, Magyarkecelre, Egrespatakra és Zilahra. Ez utóbbi kemény diónak tűnik, ugyanis kétféle népszámlálási adattal kell számolni: az egyik szerint Zilahnak mint közigazgatási központnak csak 19,6 százaléka magyar, a másik szerint - magának a városnak - 20,1 - mondta a szenátor. Szilágy megyében 12 RMDSZ-es polgármester már megvalósította a polgármesteri hivatalok kétnyelvű feliratát. - A legújabb: több falu határából már eltűnt a kétnyelvű tábla. /Szabó Csaba: Márciustól Zalau városát Zilahként is jegyzik. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 2./

2001. szeptember 20.

Amerika- és magyarellenes ortodox főpapi kijelentések foglalkoztatják a Szilágy megyei román napilapok egy részét. 1940 őszének tragikus eseményeiről minden év szeptemberében megemlékeznek Ipp és Ördögkút községekben. Idén szept. 14-én az ippi megemlékezésen jelen volt Petroniu Salajan, a Nagyváradi Ortodox Püspökség vikáriusa, aki éppen az amerikai tragédia országos gyásznapján nyilatkozta nyilvánosság előtt, hogy az amerikaiak megérdemelték a történteket. A főpap kijelentése egyébként a jelen levő valamennyi megyevezetőt megdöbbentette, többen tiltakoztak is emiatt. A Transilvania Jurnal információja szerint a megye prefektusa azt állította, hogy az illető kijelentés csupán a főpap magánvéleménye volt, nem az ortodox egyházé. /A kollektív bűnösséget hirdető főpap. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 20./

2001. szeptember 21.

Szilágy megyében szept. 14-e az ippi és az ördögkúti megemlékezések napja. Ilyenkor szokás szidni a megátalkodott hortysta-fasiszta magyarokat. Emiatt évekig nem vett részt az RMDSZ a szokásos évi megemlékezéseken. A rendezvények hangulata megváltozott, 1996 után a prefektus és a megyei tanács elnöke nem adott helyt a rögtönzött szónokoknak. Azóta az RMDSZ tisztségviselői is főhajtással és koszorúval tisztelegnek az áldozatok emléke előtt. Idén szept. 14. egyben az amerikai terrorcselekmények áldozataira való gyásznappal is egybeesett. A mostani ippi megemlékezésen Petroniu Salajeanu, a nagyváradi ortodox püspökség képviselője a mártírok emlékműve előtt elmondott beszédében kijelentette, hogy Amerika "jól megérdemelt leckét kapott". Természetesen a magyarok sem maradtak ki, ők "szégyentelenül hazudnak", a románok 2000 éve keresztények, ők pedig alig ezer esztendeje vették fel nyugattól a kereszténységet. Beszédéről a Transilvania Jurnal napilap szept. 17-i száma tudósított. /szolgálatos: Szeptember 14. = Szilágyság (Zilah), szept. 21./

2002. augusztus 26.

A Szilágy megyei Ipp községben magyar könyvtárat avattak aug. 22-én a testvérmegye Zala adományának köszönhetően. A szalagot a Zalaegerszegről érkezett Kiss Gábor, a Deák Ferenc Megyei Könyvtár igazgatója, Kálóczy Katalin, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztérium, Nemzeti és Etnikai Kisebbségek Főosztályának tanácsosa, valamint Salánki Sándor, Ipp polgármestere vágták el. Kálóczy Katalin elmondta, hogy a tárca főosztálya hét éve támogatja a határon túliakat magyar nyelvű könyvekkel. A gazdag ajándék sok-sok zalai diák, pedagógus egy éven át tartó gyűjtése után érkezett meg. /Fejér László: Ünnepélyes ippi könyvtáravató. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 26./

2002. szeptember 26.

Nehezen lehet fegyvertelen polgári lakosság véráldozata fölött napirendre térni. Itt van például az Erdővidéken 1944-ben bekövetkezett tragédia vissza-visszatérő komor motívuma. Benkő Levente könyvének /Szárazajta, H-Press Kft., Sepsiszentgyörgy, 1995. - Kalála Könyvek/ előszava szerint: "A század negyvenes éveinek Erdélyében kísérteties kongása támadt néhány falunévnek: Ipp, Ördögkút, Szárazajta, Csíkszentdomokos... Itt ártatlan embereket gyilkolt a vad düh." 1994 szeptemberében állítottak emlékművet Szárazajtán, melyre felvésték az 1944. szeptember 26-i vérengzés áldozatainak névsorát /akiket a románok megöltek/: Elekes Lajos, Gecse Béla, Nagy András, Nagy D. József, Nagy Sándor, Málnási József, Németh Gyula, Németh Izsák, Szabó Béniám, Szép Albert, Szép Albertné szül. Málnási Regina, Szép Béla és Tamás László. /(ajtay): Rettenet. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 26./

2002. október 4.

Nagybányán a Teleki Magyar Házban megnyílt a hatodik ippi képzőművészeti alkotótábor résztvevőinek kiállítása. A rendezvényről egyvalami hiányzott: a Teleki Magyar Ház megszokott közönsége /egy főleg idősebbekből, meg időnként a cserkészcsapat tagjaiból álló törzsközönség/, jegyezte meg dr. Sasi Nagy Béla írásában. Szinte teljesen hiányoznak ezekről a rendezvényekről a középnemzedékhez tartozók. Ezzel kimaradnak a hazai és helyi művelődési életből, gyermekeiknek is ilyen példát mutatva. /Dr. Sasi Nagy Béla: Gondolatok egy kiállítás margójára. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), okt. 4./

2003. január 4.

Nem haragszanak magyar szomszédaikra Ipp román nemzetiségű lakói

2003. január 4.

Bár minden év szeptemberében újra és újra megpróbálják szítani az ellenséges hangulatot az Ippre látogató politikusok, a település magyar és román lakói megtanulták: ki kell bírniuk egymás jelenlétét. A magyar többségű Ippot hét évvel ezelőtt a román nemzet mártírtelepülésévé nyilvánították, egy 1940-ben elkövetett mészárlás miatt. Hét éve a román parlament kibocsátotta azt a törvényt, amellyel a Szilágy megyei Ipp és Ördögkút falvakat mártírtelepüléssé nyilvánították. Azóta minden év szeptember 14-én megemlékeznek a faluban a központi emlékműnél, amelyet még a nyolcvanas években emeltek. A hivatalosságok, a megyei tanács, prefektúra, a polgármesteri hivatal és ortodox egyház képviselőin kívül ilyenkor egy történelemtanár eleveníti fel az 1940-ben történt eseményeket. Észak-Erdély visszatérése után alig egy héttel levélbomba áldozata lett két magyar honvédtiszt, akik történetesen Ippen tartózkodtak. Az akkor Magyarországhoz tartozó faluba bosszúkommandót vezényelt a magyar hadsereg: 1940. szeptember 14-én katonák lepték el a települést, kivezényelték házaikból a román lakosságot, és gyerekeket, nőket, öregeket sem kímélve mészároltak. Az öldöklésnek 157 áldozata lett, a legfiatalabb egy alig 3 hetes csecsemő, a legidősebb egy 80 év fölötti férfi volt. Emléküket nemcsak a falu központjában emelt obeliszk, hanem a temetőben levő tömegsír és annak felirata is őrzi. Hasonló események történtek Ördögkúton is. Ipp közel négyezres lakosságának kétharmada magyar - közölte Salánki Sándor polgármestertől, aki az RMDSZ színeiben került az öt faluból álló község élére. "A falu többségi magyar lakói is sajnálják az akkori eseményeket, a román lakosság viszont tudja, hogy nem a szomszéd magyar volt az, aki 40-ben lemészárolta a rokonságát, így nincs gond az együttéléssel" - mondta Salánki, aki szépnek nevezte az évenkénti koszorúzásokat, a vele együtt járó ortodox szertartást és a katonai parádét. A templom udvarán megtépázott első világháborús emlékmű áll; csupán a kettőskereszt és a hármashalom maradt rajta épen, a márványtáblát, amelyen Vörösmarty Szózatának első néhány sora volt olvasható, rég eltüntették. A polgármester szerint a község ebben az évben szándékszik az emlékművet felújítani, de az eredeti felirat helyett a két világháborúban elesett ippi hősök nevét vésik majd a táblára. "Már nem aktuális a Szózat, a Hazádnak rendületlenül légy híve..." - mondta Salánki. /Lukács János: Együttélés egy Szilágy megyei mártírfaluban. = Krónika (Kolozsvár), jan. 4./

2003. március 12.

Ippről sok szó esik, főként a román sajtóban, a sajnálatos 1940-es incidens miatt, amikor valaki(k) esztelenül szembe akart(ak) szegülni a bevonuló magyar hadsereggel. Ipp ad otthont a képzőművészeti alkotótábornak, amelyre elsősorban fiatal, pályájuk elején álló művészeket, jelölteket és szilágysági művészeket toboroznak, munkáikkal elviszik majd az IPPART üzenetét. Hét éve léptek először a közönség színe elé az azóta is minden esztendőben táborzáráskor, a Szent István napján megnyitott kiállításon bemutatják az ippi táborban készült alkotásokat. Most volt a hagyományos kolozsvári bemutatkozásuk a Gy. Szabó Béla Galériában. /Szabó Zsolt: A VI. IPPART. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 12./

2003. szeptember 1.

A Nagy-Románia Párt (PRM) a képviselőház művelődési bizottságában a Fájdalom Múzeumának létrehozását kezdeményezi Kolozsváron. A párt szerint a múzeumban mindazoknak a románoknak, zsidóknak és más nemzetiségűeknek állítanának emléket, akik a Horthy-rendszer áldozatai voltak. Márton Árpád, az RMDSZ képviselője erre a hírre megjegyezte: Ha a leendő múzeumban helye van a szilágyippi és ördögkúti tragédiának, akkor helye van ott Szárazajtának és Csíkszentdomokosnak, de Földvárnak is, és minden olyan helynek és történetnek, amely Erdély népeinek szenvedését okozta. A kezdeményező PRM-s Radu Ciuceanu képviselő szerint a múzeumban azoknak a románoknak, zsidóknak és más nemzetiségűeknek állítanának emléket, akik a Horthy-rendszer áldozatai voltak. A művelődési bizottság döntése szerint nem terjesztenek a képviselőház elé törvénytervezetet, ehelyett a bizottság javaslatot tesz Razvan Theodorescu kulturális miniszternek, valamint Kolozs megye tanácsának a Fájdalom Múzeuma létrehozásáról a Kolozsváron működő Erdélyi Történelmi Múzeum keretén belül. Márton Árpád, a művelődési bizottság tagja elmondta: "Semmi esetre sem lehet szó olyan múzeumról, amely csak a Horthy-rendszer alatt és csak a románok és a zsidók szenvedéseinek és meghurcoltatásának állít emléket. Erdély valamennyi népe és nemzete szenvedett a második világháborúban, akárcsak a történelem más pillanataiban, következésképpen Erdély valamennyi népének meghurcoltatását és fájdalmát be kell mutatni a leendő múzeumban". 1940 szeptemberében tragikus esemény helyszíne volt a Szilágy megyei Ördögkút és Szilágyipp. A második bécsi döntés nyomán bevonuló magyar honvédekre lőttek a helyi románság köréből orvlövészek, egy esetben pedig almáskosárba rejtett gránát robbant fel, és okozta több honvéd halálát, illetve sérülését. Megtorlásul a magyar tisztek egyike, bizonyos Szabó főhadnagy tömeggyilkossággal válaszolt, a megtorlásnak több román férfi, nő és gyermek esett áldozatául. Szárazajtán 1944. szeptember 26-án a gyilkosságairól és fosztogatásairól hírhedté vált Maniu-gárda rendezett vérfürdőt, amelynek során a helyi iskola udvarában a fegyverek segítségével összeterelt falustársak szeme láttára két székely férfit lefejeztek, további tizenegyet, köztük egy nőt agyonlőttek. Hasonló mészárlást rendeztek a gárdisták 1944. októberében Csíkszentdomokoson, ahol tizenegy székelyt, köztük egy 86 éves öregasszonyt lőttek agyon a Gábor-kertben. A Kolozs megyei Egeresen, a Bihar megyei Kőröstárkányban és Gyantán is több magyart végeztek ki román fegyveresek. Gyantán hiába kérte az egyik román férfi a kivégzést vezénylő Bride kapitányt: engedjék szabadon magyar feleségét és gyermekét, hiszen ő román, a tiszt hajthatatlan maradt. Amikor pedig a román férfi kijelentette, hogy akkor őt is lőjék agyon övéivel együtt, a tiszt őt is kivégeztette. Kőröstárkányban szintén 1944 őszén tisztázatlan körülmények között ismeretlenek megöltek egy román tisztet, megtorlásként a Maniu-gárda a falu és a szomszédos Kisnyégerfalva magyar férfijait gyanúsította. "Álljanak ki azok a románok, akik felelősséget vállalnak a magyarok ártatlanságáért" - szólította fel a falubelieket a román parancsnok, látván a megrémült magyarokat. Senki nem állt ki. Erre román szomszédjához fordult az egyik "letartóztatott" magyar férfi: "Marian, hát együtt gyermekeskedtünk, együtt nőttünk fel, jól ismersz, mi rosszat tettem én? " "De magyar vagy" - válaszolta a szomszéd, és Egyed Mihályt falustársaival együtt kivégezték. A második világháború magyar golgotái voltak még azok az internálótáborok, ahol teljesen ártatlan civilek ezreit tartották fogva, és százak vesztették életüket. Ilyen volt a focsani-i, corbeni-i, Tirgu Jiu-i, Rimnicu Sarat-i, caracali láger, ahol a dél-erdélyi magyarság szellemi-gazdasági elitjét tartották fogva, és itt is hunytak el emberek. Földváron 1942-45 között működött a haláltáborként elhíresült láger. Az 1944. augusztus 23-i román átállásig szovjet állampolgárságú embereket tartottak itt fogva, akik közül többen elhunytak. 1944. augusztus 23. után magyar és német hadifoglyok mellett észak-erdélyi magyar és sváb polgári személyek ezreit internálták az Olt-parti lágerbe, ahol az eddig napvilágra került adatok szerint több mint 320-an, elsöprő többségben magyarok vesztették életüket éheztetés és járványos betegségek nyomán. A földvári haláltáborban történtekre a szomszédos Hídvég református parókiáján korabeli fényképekből, levelekből és tárgyakból álló kiállítás emlékeztet. /Benkő Levente: A háború okozta szenvedés mindenkinek fáj. = Krónika (Kolozsvár), szept. 1./

2002. február 26.

Szilágy megyének Magyarország helységeivel van a legszámottevőbb testvértelepülési kapcsolata. Többet nevesített: Szilágysomlyó rendszeresen együttműködik Albertirsa, Nyírbátor, Szarvas városokkal; Kémer Soponyával, Sarmaság Nagyhalász és Soltvadkert településekkel, Szilágynagyfalu Vámospérccsel, Ipp Nagyvarsánnyal. Második helyen Franciaország áll, Szamosgalgó például Chatel Montagne, Nagyilonda Viala du Tar helységekkel kötött együttműködési szerződést; Krasznahorvát a belgiumi Gembloux településsel, Szilágycsehnek a magyar Egercsehin kívül szintén a belgiumi Dilbeek a testvértelepüléssel. A norvégiai, svájci, belgiumi és francia testvértelepülések több alkalommal nyújtottak adományokat a szilágysági iskoláknak, öregek otthonainak. Szilágy megye ugyanakkor évekkel ezelőtt lett tagja a Kárpát Eurórégiónak, és 1996- ban csatlakozott a Strasbourgban levő Európai Régiók Közgyűléséhez. /Testvértelepülési kapcsolatok. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 26./

2002. április 26.

Három esztendős kihagyást követően rendezték meg Zilahon a tanítóképzősök a Ki mit tud? elnevezésű megyei vetékedőt gimnazisták és középiskolások részére. Désháza, Ipp, Kárásztelek, Sarmaság, Szilágycseh, Szilágynagyfalu, Szilágypanit, Szilágysomlyó és Zilah iskoláiból érkezett versenyzők vers- és prózamondás, színjátszás, népdal, könnyűzene, hangszer, népi és modern tánc kategóriákban nevezhettek be. Lehet, hogy ez az utolsó megyei verseny. A szervező XII. osztállyal ugyanis megszűnik Zilahon a magyar nyelvű óvó- és tanítóképzés; remélni lehet csak, lesz még iskola, amely folytatni fogja a megyei diákjainak művészeti seregszemléjét. /(Fejér László): Utolsó a jubileumi rendezvény. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 26./

2004. június 16.

A Szilágysomlyói Református Egyházmegye gyülekezeti lapja, a Gyertyaláng közölte Lukács József esperes közgyűlési jelentését, miszerint Ippen felújították a műemlék-templomot, Szilágyperecsenben önerőből építettek új orgonát. Júliusban felszentelik Kéméren a felújított 200 éves barokk orgonát, és Szilágybagoson folytatják az orgona és a parókia javítását. Krasznán a műemlék-templomban a mennyezeti kazettákat fogják restaurálni; Szilágysomlyón a templom javítására készülnek. Szilágynagyfaluban az egyháznak visszajuttatott Bánffy-kastély felújítását tervezik, Krasznahorváton újrakezdték a Teleki-kripta restaurálását. Sarmaságon új parókiát építenek, ravatalozó építéséhez fogtak, a bányatelepen templom építésére készülnek. Az egyházmegye kórustalálkozóját júl. 11-én Kémeren tartják, amikor a felújított orgonát szólaltatja meg dr. Kovács László Attila professzor, orgonaművész. /(Fejér László): Egyházmegyei tevékenységek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 16./

2005. február 1.

Nagyváradot szokták a tolerancia városának nevezni, azonban a város egyre inkább a gyávaság települése, írta Csűry István. Azok a “magyarok” voltak a “toleráns hazafiak”, akik segédkeztek beolvasztani Tisza Kálmán közeli bronzszobrát (1945-ben), melynek talapzatán Barbu Stefanescu Delavreancea szobra áll 1970 óta háborítatlanul. Barátságtalan magyar polgároknak bizonyultak azok, akik nem törődtek bele, hogy a kommunista párt inasiskolájává degradált Református Egyházkerületi Székház (épült 1937-ben) a katonaság, vagy az 1989 után állami egyetem karmai között maradjon. Egészen “kiváló” magyarnak bizonyultak azok, akik a Református Leánynevelő Intézetet még a közelmúltban is engedték átkeresztelni Andrei Saguna nevére, ahelyett hogy jogos tulajdonosának, a református egyháznak visszaszolgáltatták volna. Ippen nemcsak azt írják ki a bejáratoknál, hogy mártír falu, hanem a magyarok állítólagos bűnét kőbe vésve megörökítik. Hadd szégyenkezzen minden utód. Cserében Gyantán elnézik, hogy a magyarok megemlékezzenek áldozataikról. Sőt, a magyarokkal megértetik, hogy nem kell a magyaroknak saját mártírjaikról meg feliratokról beszélni. – Nagyváradon már ástak el szobrot, már öntöttek be szobrot, már vettek el templomot, és bontottak el templomot, megalázták számtalanszor a magyart... és nemcsak Nagyváradon. Meddig tolerálhatjuk? – kérdezte Csűry István. /Csűry István: Tolerancia többségi óhajra. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), febr. 1./

2005. március 1.

Nagyváradot szokták a tolerancia városának nevezni. Manapság egyre inkább a gyávaság települése lesz, írta Csűry István. A város egyik 1693-ben épült római katolikus templomát 1786-ban a rutén ajkú görög katolikusoknak ajándékozták. Ezt a templomot az 1948-as államosítás alkalmával elkobozták az ortodox államegyház javára. Ez az áltulajdonos további területekre vetett szemet, mondván, annak idején ők veszítették el ezeket. Tisza Kálmán közelben állt bronzszobrát 1945-ben ledöntötték, talapzatán ma Barbu Stefanescu Delavreancea szobra áll 1970 óta. A református egyházkerületi székház az 1989 után erőszakosan térfoglaló állami egyetem tulajdonába került, ahogy sok történelmi épület lett csendőriskola stb. A Református Leánynevelő Intézetet még a közelmúltban is engedték átkeresztelni Andrei Saguna nevére a tanácsban levő magyarok, ahelyett hogy jogos tulajdonosának visszaszolgáltatták volna. Nem kellene elhallgatni, hogy a mai megyei rendőrség melletti Szemináriumi templom sem az ősi ortodox tulajdon, hanem a jezsuitáktól kapott görög katolikus örökség, amit az államosítás (1948) játszott a kezükre. A magyarok toleranciáját próbára teszik, például Ippen nemcsak azt írják ki a bejáratoknál, hogy mártír falu, hanem a magyarok állítólagos bűnét kőbe vésve megörökítik. Hadd szégyenkezzen minden utód. Cserében Gyantán elnézik, hogy a magyarok megemlékezzenek áldozatokról, de a hegyi gyilkos hordákról nem akarnak hallani, ott nem lehet felirat arról, hogy magyarokat öltek meg. „Nagyváradon már ástak el szobrot, már öntöttek be szobrot, már vettek el templomot, és bontottak el templomot, megalázták számtalanszor a magyart... és nemcsak Nagyváradon. Meddig tolerálhatjuk?” /Csűry István: Tolerancia többségi óhajra. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), márc. 1./

2005. június 16.

A Kolozsvári Zsidó Hitközség a holokauszt kolozsvári áldoztaira emlékezett június 5-én. Kolozs megye prefektusa megjelent az emlékezésen, arról beszélt, hogy amikor 1940-ben a magyar csapatok bevonultak Észak-Erdélybe, Ippen, Ördögkúton és más helységekben románokat öltek meg. Feltevődik néhány kérdés: mi közük ezeknek a sajnálatos incidenseknek a zsidók ellen irányuló holokauszthoz? Felszólalt egy máramarosi szervezet képviselője is, kifejtve, hogy míg a magyarok deportálták a zsidókat, a románok igyekeztek menteni őket. Ez a szembeállítás nem igaz. A felszólaló Raoul Sorbant dicsőítette, akinek azonban „zsidómentési akciói” jórészt kitaláltak, nem bizonyíthatók. /Fey László: Rendhagyó megemlékezés. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 16./

2007. április 14.

Az Ipp Art alkotótábor tíz esztendejét megelevenítő gyűjteményes kötet /Ipp Art, Művelődés Kiadó, Zilah, 2006/ Hajdu Attila és Szabó Attila szerkesztésében gazdagon illusztrált könyv. Az 1975 óta Zilahon élő és alkotó Szabó Vilmos festő- és grafikusművész vallott a kötetben arról, hogy a hetvenes évek előtt valamire való képzőművész nem is igen állapodott meg a Szilágyság vidékén. A könyv a sajtóban megjelent írások alapján, időrendi sorrendben elevenítette fel az immár fogalommá vált Ipp Art születését és kiteljesedését. A névadó a Szilágy megyei Ipp település. Itt gyűltek össze először, Csepei János mérnök kezdeményezésére, a javarészt szilágysági képzőművészek. Az évek során Ippről Kárásztelkére, majd Szilágyzoványba költözött tábor az apadó alapítványi támogatás dacára is létezik. Az ippartosok mára több mint félszáz tárlattal büszkélkedhetnek. /Németh Júlia: Ipp Art. Képzőművészet a Szilágyságban. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 14./

2007. április 18.

A következő napokban a Szilágyságban vendégszerepel a kolozsvári Puck Bábszínház magyar tagozata, körútjuk állomásai: Szilágykraszna, Varsolc, Szilágyzovány, Ipp, Nagyfalu, Kémer, Szilágysomlyó és Kárásztelek. /Szilágyságban a Puck Bábszínház. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 18./

2007. október 13.

Kolozsváron a Reményik Sándor Galériában nyitották meg október 12-én az idei sólyomkővári alkotótábor résztvevőinek munkáiból álló tárlatot. A megnyitón Szabó Zsolt, a Művelődés folyóirat főszerkesztője elevenítette fel a tábor történetét, a résztvevő művészek közül Starmüller Katalin, Starmüller Géza és Székely Géza volt jelen a megnyitón. Augusztusban Sólyomkőváron már a 11. Ipp Art táborra került sor, ezúttal mintegy tizenöt résztvevő művésszel. A tábor ötlete 1997-ben született meg, egy ippi házaspár kezdeményezésére. Hagyományszerűen Ippen van a táborzáró kiállítás. /-f-: Ipp Art 2007. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 13./


lapozás: 1-30 | 31-31




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998