udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 11 találat lapozás: 1-11
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Helymutató:

1993. március 23.

Két értékes könyv jelent meg a budapesti Európa és a bukaresti Kriterion gondozásában, Imreh István-Pataki József: Kászonszéki krónika /1650-1750/ és Antal Imre: Gyimesi krónika. Ahol a kászoni krónika végetér, valójában ott kezdődik a gyimesiek története /1764/. A kászoni öt település /Feltíz, Altíz, Impér, Jakabfalva, Újfalu/ katonáskodó székelysége igyekezett megtartani kialkult rendjét. Katonákból, bujdosókból, menekülőkből verbuválódott a Gyimes vidékének népe. Innen szóródtak tovább ki vissza Csíkba, vagy miként a hétfalusiak, Brassó mellé. Az erdélyi magyarság számára ma is ugyanaz a kihívás, mint sokszor a múltban. A kászoni székelyek önmegőrzése avagy a gyimesiek választotta vándorlás, csángó sors. /M. Á.: Maradó székelyek, elmenő csángók. Krónika Kászonból, Gyimesből. = Pesti Hírlap, márc. 23./

2000. október 27.

Romániában 1990 óta csökken a lakosság lélekszáma. 1990-ben és 1991-ben a születések száma még nagyobb volt, mint a halálozásoké, de a kitelepedési hullám következtében már ekkor csökkent a lakosságszám. 1992-től a halálozások száma is meghaladta a születések számát. A folyamatok eredményeképpen 2000. január elsején, becsült adatok szerint az országnak 22.445.500 lakosa volt, ez 345.500-al kevesebb, mint amit az 1992-es népszámlálás mutatott. Ez az ország lakosságának 1,6 %-os fogyását jelenti. A legnagyobb a román népesség csökkenése: 240.300 fő. A magyarok száma 97.300-zal, a németeké 34.500- zal csökkent; a romáké 25.100-zal nőtt (becsült adatok szerint). A teljes nemzetiségszámhoz viszonyítva, százalékban kifejezve, míg a románok esetében ez 1,2 %, a magyaroknál ez 6 %. Gagyi József a jelenlegi helyzetet a Kászoni-medence bemutatásával érzékeltette. Öt településről van szó /Kászonaltíz, Kászonfeltíz, Kászonimpér, Kászonjakabfalva, Kászonújfalu/. A huszadik század közepétől egyre csökkent a születések száma is. 1956-1966 között 11,92 %-kal, 1966-1977 között (19,10 %-kal, 1977-1992 között 16,20 %-kal, majd 1992-1998 között 0,96%-kal csökkent a község lakossága; 1996-ban 3120 lélek élt az öt településen. Sok fiatal is elment a Kászonokból a kilencvenes években: Magyarországra, de Svájcba, Franciaországba is. A község testvérkapcsolatai, más településekhez viszonyítva, jól működtek, és láthatóan hasznára vannak a közösségnek. Saját telefonközpontot vásárolt a község, svájci támogatással. Kászonaltízen a katolikus egyház működteti a kultúrházat. Szociális problémákat kezelő civil szervezet működik szintén Kászonaltízen. Az öt települést magába foglaló kisrégiót alakítottak, ennek már saját menedzsere, költségvetése, számítógépe és adatbázisa, távlati tervei vannak. A Kászonokban most már megállt a népesség- és a képességcsökkenés. Gagyi végkövetkeztetése: ahhoz, hogy ne csökkenjen a népesség, a képesség-fenntartást kell megcélozni. A vita itt kezdődhet: ki végezze ezt, milyen eszközökkel, és milyen módszertannal. /Gagyi József: Népességcsökkenés - képességcsökkenés. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 27., folytatás: okt. 28./

2000. augusztus 3.

Idén júl. 29-e és aug. 5-e között ötödik alkalommal rendezi meg a Kászonokban a kolozsvári Minimum Party Társaság az összművészeti alkotótábort. Az előző években a jakabfalvi Salutaris-borvíz környéke adott otthont, jelenleg a Kászonfeltíztől 5 km-re eső Tiszásfőn táborozik a népes társaság: 120 egyetemista, köztük budapesti zenészek, győri filmesek, bukaresti fotóművészek, képzőművészek, építészek, színészek vesznek részt a műhelytevékenységekben, melyeket közismert művészek vezetnek - tájékoztatott a tábor főszervezője, Korodi Szabolcs. Gáspárik Attila színész és Szabó Attila rendező a színházi műhelyeket, Starmüller Géza, a képzőművészeket, Radu Igazság a fotósokat, Hartyándi Jenő a filmeseket irányítja- Tábori újság és rádió tudósítanak a nap eseményeiről. /Kristó Tibor: Minimum Party a Kászonokban. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 3./

2002. augusztus 2.

Körülbelül százhúszan vesznek részt az idén a Kászonfeltíz határában fekvő Tiszásfőn megtartott Minimum Party összművészeti alkotótáborban. Három éve a Minimum Party (MP) itt tartja alkotótáborát és szakmai fórumát. A táborban tíz napon át működik a fotó-, zene-, film-, képzőművészet-, filozófia-, irodalom-, tánc- és színházműhely. Az MP szervezői olyan művészeket kérnek meg a műhelyek vezetésére, akik valamilyen kísérleti ötletet szeretnének csoportmunka keretében kivitelezni. Ebben az évben először vannak rendszeresen, minden délután előadások. /Gál Andrea: Összművészet az erdő közepén. Javában zajlik az Minimum Party alkotótábor Kászonfeltíz határában. = Krónika (Kolozsvár), aug. 2./

2002. november 7.

Orbán Menyhért plébános 19 éve szolgálja Kászonaltíz községet, jó szervezőkészségével, a falu javán munkálkodik. Beállt az Agrocaritas-mozgalomba. Megalakították a gépkört, fiatalokat küldött nyugati gyakorlatra. A gépkörön keresztül mezőgazdasági gépeket hoz be nyugatról. A medence lakossága az öt faluban /Kászonaltíz, Kászonfeltíz, Kászonimpér, Kászonjakabfalva és Kászonújfalu/ a kivándorlás miatt 3000 körül van. Hiányzik a középkorosztály. A születésnek csaknem kétszerese az elhalálozás. A nyolcosztályos általános iskolába 150 gyermek jár, a felső tagozaton ide járnak a jakabfalviak is. Hét éve működik a cigányiskola, ahol 60 gyermek van. A plébános a hívek segítségével korszerűsítette a kultúrotthont. /Gál Éva Emese: Hogy az egyház segítsen az embereken. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 7./

2004. június 2.

Május 23-án Kászonaltízen első alkalommal rendezték meg az alcsíki települések gyermekszínjátszóinak találkozóját. Ezzel hagyományt szeretnének teremteni. Tima Mária Magdolna, a kászonaltízi Dr. Lukács Mihály Általános Iskola tanítónője, a találkozó egyik kezdeményezője elmondta, hogy régóta tervezték a találkozót, melyet a kászonaltízi Kazun Közművelődési Egyesület, valamint a Hargita Megyei Kulturális Központ támogatott. Hat alcsíki településből (Bánkfalva, Csíkszentmárton, Kozmás, Nagytusnád, Kászonaltíz, Kászonfeltíz) tíz csoport mutatkozott be a színpadon. /Kristó Tibor: Gyermekszínjátszók találkozója Kászonaltízen. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 2./

2005. április 27.

Április 23-án második alkalommal szervezte meg Kászonaltízben a helyi iskola tanítói közössége a Kazun Közművelődési és Közéleti Egyesület és Hargita Megye Kulturális Központja közreműködésével a II. Alcsíki Gyermekszínjátszó Találkozót. Tíz faluból – Csíkszentsimon, Csatószeg, Csíkszentmárton, Kozmás, Bánkfalva, Nagytusnád, Újtusnád, Kászonújfalu, Kászonfeltíz és Kászonaltíz – 18 csoport (220 gyermek) lépett fel. /Antal Teréz, Kászonaltíz: Gyermekszínjátszó találkozó a Kászonokban. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 27./

2005. augusztus 10.

Tizedszer rendezték meg a Minimum Party Alkotótábort idén Kászonfeltízen, a Tiszástőn. Molnár István táborszervező kifejtette, az alkotótábor nyitva áll bárki előtt. A vizuális művészetek műhelyét Bob József marosvásárhelyi képzőművész vezeti. Bata Rita budapesti koreográfus vezeti a mozgásszínház-műhelyt, Zéno Apostolache marosvásárhelyi zeneszerző a zeneit, Fekete Zsolt médiaművész a fotóműhelyt. Az Élboy, kísérleti színházműhely – Szabó Attila, Vranyecz Artúr és Molnár István örömszínháza – esténként szórakoztatja a táborlakókat. A Gáspárik Attila színész és média-szakember irányította filmes műhely számos kisfilmet készít és forgat. /Kristó Tibor: Minimum Party tizedszer. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 10./

2008. június 29.

Tizenöt éve rendezik meg a falunapokat a Kászoni-medencében, az öt faluból álló területen. Kászon község három faluja: Altíz, Feltíz és Impér egybeépültek, Újfalu és Jakabfalva kisebb távolságra (öt, illetve három kilométerre) fekszik a községközponttól. Június 21–22-én tartották meg a falunapokat, amelyek keretében az immár nyugalmazott plébános, Fábián Dénes könyveit bemutatták. Fábián Dénes irodalmi vénával megáldott, író pap: Öregekről öregeknek szóló sorozata közkedvelt, a Tusnádon szerkesztett és Csík környékén terjesztett lelkiségi lap, a Krisztus Világossága hasábjain adták közre. Kászon völgye keresztjei /Verbum Kiadó, Kolozsvár/ címen kiadott könyve a környék történetének e speciális szeletét dolgozta fel. /Gál György Attila: Ünnepség a Kászonokban. = Vasárnap (Kolozsvár), jún. 29./

2009. augusztus 18.

Miután napvilágot látott az Országos Diszkriminációellenes Tanács jelentése arról, hogy mit is végeztek Kászonaltíz községben a többségi székely–magyar és a romák közötti együttélés javításáért, elolvasva, hogy elérték céljukat, Szondy Zoltán a helyszínen járt utána: mennyire igaz ez? Csíkban pár hónapja kiéleződött a romakérdés. A romák elleni alcsíki megmozdulásokra válaszként mesterséges ellentüntetések voltak. A Kászonokban a kilencvenes évek legelején a cigányok (akkor még nem voltak romák) bűnein felindult magyar közösség rájuk támadt, de ezzel a problémát nem oldották meg sem Kászonaltízen, sem Kászonújfaluban. A Kászonok azonban rákerültek a jogvédők térképére, s ott vannak azóta is. Ezért a román kormány 2008. októberében határozatot fogadott el, mely előírt egy oktató programot Kászonaltízen és Kászonújfaluban „a romák diszkriminálásának megelőzésére és leküzdésére”. A feladatot az Asztalos Csaba vezette Országos Diszkriminációellenes Tanácsnak (a továbbiakban: ODE) kellett végrehajtania. A jogvédők tavaly ősszel összegyűjtötték a kászoni pedagógusokat, és megtanították őket arra, hogy nem szabad diszkriminálni a romákat. A magyar pedagógusoknak románul tartották meg a tanfolyamot, de magyar embert diszkriminálni szabad. András Zoltán, Kászonaltíz község polgármestere elmondta, az ODE jelentése egyelőre egy programjavaslat, melynek előzménye, hogy Haller István csoportjával kijárt, a feltízi és újfalusi roma közösséget vizsgálta, mit lehet tenni. A román kormány adott 2008–2009 között régi pénzben 20 milliárd lejt a két falu roma közösségének integrálására. Ennek egy részéből toleranciát tanítottak a tanároknak románul, szórólapokat, reklámtáskát, bögréket, sapkákat hoztak ide, és a látogatás alatt csináltak egy felmérést, és kérték az ittenieket, próbálják meg a romák igényszintjét emelni. A tanulmányban szerepel az iskolák rehabilitációja, az egészségügyi szolgáltatás modernizációja – ha lesz rá pénz, akkor értesítik őket. Ebből a pénzből nem történt semmi Kászonban. Csak a táskákra, szórólapokra 220 ezer lejt költöttek. A jelentés nem említette, hogy az önkormányzat az évek során már sok minden megpróbált. Kövezett utat csináltak a cigányoknak, annak ellenére, hogy a falu több részén szintén rosszak voltak az utak. Ez a község saját költségvetéséből történt. Pályáztak egy nappali központ létrehozására roma gyermekek részére, de ezt nem támogatta a helyi roma közösség. Emellett továbbra sincs vezetője a helyi roma közösségnek. Voltak a perek a román állam ellen az Emberjogi Bíróságnál, mely nyomán négy roma család 30-30 ezer eurót kapott. A polgármester bízott benne, hogy ez a négy család most kicsit kiemelkedik a többi közül, de nincs semmi különbség. Az utóbbi időben, szigorú intézkedéseket hoztak, ami főleg a közbiztonságot illeti, például az állatok szabadon legeltetésének megfékezésére, ezen a téren sikerült csökkenteni azokat a gondokat, melyekkel éveken át küszködtek. A helyi rendőrség most négytagú, nem egy vagy két emberből áll, mint ezelőtt. Kalányos Tamás egyike annak a négy cigányembernek, akik beperelték Romániát az Emberjogi Bíróságon, és 2007 áprilisában 30-30 ezer euró kárpótlást kaptak. Kalányos elmondta, kivették a pénzt bankból, mentek haza, közben leütötték őket és pénzüket ellopták. Elmondta még, hogy a magyarok megsegítették őket. /Szondy Zoltán: Kászonokban valami bűzlik. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 18./

2009. augusztus 19.

Elmarasztaló hangú levelet írt az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnak (CNCD) Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnök, tíz Hargita megyei polgármester, illetve két megyei tanácsos. Azt róják fel a testületnek, hogy a Hargita megyei Kászonfeltíz, Kászonújfalu és Kászonaltíz településeken a romák diszkriminációjának megelőzését célzó oktatási program keretében reklámbögrékre, -sapkákra, illetve különböző képzésekre költött el kormánypénzeket, miközben szerintük ezeket az összegeket sokkal hatékonyabban is fel lehetett volna használni. A kászoni romák részére szánt kormánytámogatásból 220 027 lejt reklámanyagokra költöttek, 147 ezer lejt pedig képzésekre. Hozzáteszik: ebből a közel 400 ezer lejből közmunkaprogramot lehetett volna indítani a munkanélkülieknek, meg lehetett volna javítani az utakat, fejleszteni a helyi gazdaságot, munkahelyeket teremteni, iskolákat felújítani, közegészségügyi beruházásokat végrehajtani. A 400 ezer lejből 2000 roma gyereket lehetett volna iskolába indítani, mintegy 200 lejes iskolai „indulócsomag” értékkel számolva. Megoldásként azt javasolják a testületnek, hogy a jövőben konzultáljanak az érintett önkormányzatokkal. Asztalos Csaba, az Országos Diszkriminációellenes Tanács elnöke hangsúlyozta, a projekt kivitelezésére a strasbourgi emberi jogi bíróság kötelezte Romániát, miután a testület elmarasztalta az országot a Kászonokban történt romaellenes cselekmények miatt. A strasbourgi testület tételesen diszkriminációellenes kampányt kért, illetve képzések megtartását követelte bírák, ügyészek, rendőrök, valamint tanárok számára a hátrányos megkülönböztetés tematikájában. „Ilyen megkötések közepette nem fordíthattuk az összeget sem iskolafelújításra, sem munkahelyek teremtésére” – fogalmazott Asztalos. Nézeteltérés alakult ki a közelmúltban Asztalos Csaba és a Hargita megyei elöljárók között, amikor ez utóbbiak feljelentést tettek a manna.ro portál ellen, amiért annak újságírója elmarasztalóan írt a székelyekről. Az ügy kapcsán Asztalos azt Új Magyar Szónak nyilatkozva abszurdnak és nevetségesnek nevezte a feljelentést. Most úgy nyilatkozott, nem tudja, indult-e vizsgálat az ügyben. /Bálint Eszter: Megoldást keresnek a romakérdésre. = Krónika (Kolozsvár), aug. 19./ Előzmény: A Manna.ro újságírója, Parászka Boróka írta: „Miféle szerencsétlen nyomorult ember a csíki magyar? Nyomorultak között is a legnyomorultabb. Répáját félti, nem az életét. ” „A legnagyobb szégyen azonban nem a csíki cigányügyekbe belebukott intézményeké, hanem az ott lakóké, és mindazoké, akik hallgatnak. Előbbiek csak mulasztottak. Utóbbiak cinkosai a bűntettnek, aktív vagy passzív elkövetők. Állatok. ” Ezen írás miatti felháborodás Asztalos Csaba szerint abszurd és nevetséges.


lapozás: 1-11




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998