udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 37 találat lapozás: 1-30 | 31-37
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Helymutató:

1990. május 31.

A hatvanas évek végén több háromszéki faluban művelődési egyesületet hoztak létre, Kisbaconban a Benedek Elek Művelődési Egyesületet, Zágonban a Mikes Kelemen Művelődési Egyesületet, Csernátonban a Bod Péter Művelődési Egyesületet. Élénk művelődési élet zajlott az egyesületekben. A diktatúra szétverte ezeket a kis közösségeket. Idén újra létrejöttek az egyesületek, így Csernátonban már jan. 10-én postázták a Bod Péter Művelődési Egyesület alapszabályzatát, ugyanezen a napon készült el Torján az Apor Péter Művelődési Egyesület szándéknyilatkozata. Február elején pedig megalakult a Háromszéki Mikes Kelemen Művelődési Egyesület programtervezete, az elnök Farkas Árpád. Mindezek mutatják, hogy az RMDSZ kongresszusán elfogadott kisebbségi önszerveződés nem óhaj, hanem társadalmi tapasztalat. /Sylvester Lajos: Közművelődés ? egyesület ? autonómia. = A Hét (Bukarest), máj. 31./

1990. november 2.

Kisbaconban népe minden évben megünnepli Benedek Elek születésének évfordulóját. A faluban megalakult a Benedek Elek Művelődési Egyesület. Elnöke Bereczky László nagybaconi református tiszteletes, alelnöke Bardócz Éva. Céljuk az ifjúság összefogása, vonzó rendezvényekkel. Színjátszó csoport, énekkar, táncegyüttes és irodalmi kör alakult. /Marton Lili: Megalakult a Benedek Elek Művelődési Egyesület. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 2./

1999. március 22.

Óriási a felelősség az irodalmi hagyatékok megmentése kérdésében, hangsúlyozta Dávid Gyula. Több író levelezése elkallódott az író halála után. Reményik Sándor és Bánffy Miklós hagyatéka magyarországi közgyűjteményben van, Kós Károly hagyatékát a család, Benedek Elek hagyatékát a kisbaconi Benedek Elek emlékház őrzi, Szabédi László hagyatéka pedig az EMKÉ-re hagyott emlékházzal együtt magja lehet a későbbi romániai magyar irodalmi múzeumnak. Méliusz József és felesége halála után a külföldön élő nevelt fia úgy döntött, hogy a hagyatékot, elsősorban a több ezer kötetes könyvtárat a kolozsvári Szabédi-emlékházra hagyja. Dávid Gyula visszautasította Nagy László Méliuszra vonatkozó megjegyzését, melyet a Szabadság márc. 1-jei számában tett közzé. /Dávid Gyula: Még egyszer az állítólagos Méliusz-emlékházról. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 22./

1999. június 5.

Ion Caramitru művelődésügyi miniszter és Hámori József, a magyar kulturális örökség minisztere jún. 7-én Bukarestben aláírja a két tárca együttműködéséről szóló megállapodást és a műemlékvédelmi egyezményt. Az esemény záróakkordja a május 31 - június 6. között a fővárosban megrendezett magyar kulturális hétnek. Kelemen Hunor művelődési államtitkár elmondta, hogy a két tárca közti együttműködési program, amelyet három évre, 1999-2001-re írnak alá, az általános elvek mellett több konkrét javaslatot is tartalmaz a könyvtárak, a könyvkiadás, az irodalmi rendezvények, a színház, a zene, a film, a képzőművészet, a közművelődés, a múzeumok, illetve a műemlékvédelem területén. A román művelődési tárca felvállalta a romániai magyar színházak részvételének támogatását a kisvárdai és a zsámbéki fesztiválokon, a magyar fél pedig fogadja a Piatra Neamt-i színházi fesztivál legjobb előadását. Támogatják a szépirodalmi fordításokat: évente legkevesebb három-három mű megjelenését fogják elősegíteni egymás kortárs és klasszikus irodalmából. A képzőművészet-fejezet szakembercserékről, különböző kiállítások szervezéséről szól. A múzeumok és a műemlékvédelem terén különböző gyűjteményes kiállítások kölcsönös bemutatására, több magyarországi és romániai múzeum közötti együttműködésre kötelezte el magát a két művelődési tárca. A műemlékvédelmi megállapodás név szerint tartalmazza azokat a műemlékeket, amelyeknek a helyreállítását a két minisztérium közös költségén fogja megkezdeni. Közöttük van Gyulafehérvárról az Apor-kastély, a hármas barokk kapu, a Lázok-kápolna, és a Károlyi-kapu, a bonchidai Bánffy-kastély, a bánlaki Karácsonyi-kastély, a gelencei római katolikus templom, a kisbaconi vashámor, amely oly jelentős szerepet játszott az 1848-49-es forradalom idején az ágyúöntésben, a gyergyószárhegyi Lázár-kastély, ahol regionális kulturális központ fog működni, a rákosi római katolikus templom és az ákosfalvi református templom. Ugyanakkor készül az erdélyi festett mennyezetes templomok, illetve a népi építészeti örökség felleltározása. A magyar fél ebben az évben ötvenmillió forintot ad a közös programnak a végrehajtásához. Paritásos alapon a román fél az ötvenmilliónak megfelelő lejt, azaz több mint hárommilliárd lejt fog áldozni a közös tervek megvalósítására. /Székely Kriszta: Együttműködési megállapodás a magyar és a román kulturális tárcák között Idén ötvenmillió forint és több mint hárommilliárd lej műemlékvédelemre. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 5./

1999. augusztus 13.

Kisbaconban a Benedek Elek-emlékház mára magánmúzeummá vált. Benedek Elek dédunokája, Réka és férje, Szabó István felmondták a szerződést a Székely Nemzeti Múzeummal /Sepsiszentgyörgy/, így lett a házból magánmúzeum. Szabó István Magyarországról telepedett le ide, feleségül vette Rékát. Rendbe hozták az épületet és reménykednek benne, hogy sikerül a magánmúzeum fenntartása. /Kisbaconi anabázis. = Brassói Lapok (Brassó), aug. 13./

1999. október 4.

Kisbaconban, szülőföldjén a 140 esztendővel ezelőtt született meseíró, Cimbora-szerkesztő és harcos publicista Benedek Elekre emlékeztek. Kerek harminc éve lett emlékházzá a Mari-villa. Az ünnepségen Szabó Réka könyvét dedikálta (Jézus tanítványa voltam. Válogatás Benedek Elek műveiből születésének 140., az emlékház 30. évfordulójára, válogatta Szabó Réka, Budapest, 1999). /Elek apóra emlékeztek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 4./

2000. január 12.

Hármas évfordulót ünnepelt decemberben Sepsiszentgyörgy és Kisbacon: Benedek Elek születésének száznegyvenedik, halálának hetvenedik, valamint az emlékház (a kisbaconi Mari-lak) fennállásának harmincadik évfordulójára emlékeztek. Kisbaconban az ünneplők megkoszorúzták az emlékház kertjében felállított kopjafát, a házban Szabó Réka, Elek apó dédunokája kalauzolta az érdeklődőket. Sepsiszentgyörgyön, a Megyei Könyvtárban tartották az emlékülést, melynek során előadások hangzottak el Benedek Elek életéről, munkásságáról, majd megnyitották a Benedek Elek-emlékkiállítást. A kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem újságíró szakának másodéves hallgatói olvasták fel ez alkalomra elkészített dolgozataikat. /Sándor Boglárka: Benedek Elekre emlékezve. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 12./

2001. szeptember 13.

Székelyföld helységei közül Nagybacon egyike azoknak, ahol manapság a legtöbb házat építik. Nagybaconban népességgyarapodásról beszélnek. Az 1992. évi népszámláláskor 4405 lelket számoltak össze a Bacon községet alkotó Nagy- és Kisbaconban, Szárazajtán, Magyarhermányban és Uzonkafürdőn. Nagybaconban akkor 1863-an éltek, ebből 1757 magyar, 69 román, 34 roma és 3 német. Akkor a református gyülekezet 1598 fős volt, mellettük 139 római katolikus, 76 ortodox, 18 baptista, 17 unitárius, 4 evangélikus, 2-2 adventista, illetve más, 1-1 görög katolikus, illetve pünkösdista, valamint 5 ateista találtatott. Bereczki László református tiszteletes adatai szerint 1992 óta még csökkent a felekezet lélekszáma száz fővel, de az apadás 2001-ben megállt. Idén az 1480 fős gyülekezetben eddig a 9 temetéshez képest 21 gyermeket kereszteltek. Sokan vállalják a kétlakiságot: Magyarországon dolgoznak éveken át, ellenben nem telepednek ott le, hanem a kint megkeresett pénzt hazahozzák, s itthon fektetik be vállalkozásba, családi ház építésébe. /Benkő Levente: Építkező Nagybacon. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 13./

2001. szeptember 15.

Szeptember elején Horváth István szülőfalujában, Magyararózdon találkoztak a kortárs magyar irodalmi élet képviselői, hogy megvitassák az irodalom és a nemzeti sors kapcsolatát. Sütő András kifejtette: "Amikor Horváth István feltűnt az erdélyi magyar irodalomban, akkor egy ilyen csillagkép volt ismeretes, akikhez kapcsolódott szellemiségében: Veres Péter, Sinka István, Szabó Pál. Ezek voltak azok a csodaemberek, akikről kezdő íróként ámuldoztam. Egyszerű parasztemberek négy, vagy hat elemivel a magyar szellem csodái lettek. Közülük Veres Pétert Ilyés Gyula így búcsúztatta: lángelmét temetünk." "Senkinek közülünk nem volt vátesz-komplexusa, mégis mindig halljuk, hogy le kellene mondani már a vátesz-komplexusról. A most induló íróifjaknak első kiáltása, követelése, fenyegetése az, hogy majd ők minden váteszt agyon fognak ütni. Úgynevezett váteszségünk az a közösségi élmény, morális parancs és követelés, amit Horváth István behozott már az első kötetével." Horváth István Ózdról indult Kolozsvár felé. "Irodalmi sikereinek a legszebb napjaiban fordult vissza ahhoz a forráshoz, ahonnan indult - amikor érezte, hogy milyen veszélyek fenyegetik." A veszedelem volt az a követelmény, amely Gaál Gáborral az élen őt és az egész írói csapatot" "marxista- követelmények alá szorítva próbálta tovább énekeltetni." Horváth István csalódott egy politikai áramlat tündöklésében, illetve garázdálkodásaiban, diktatorikus embertelenségében. Azonban ezt a korszakot, a 30-40 esztendőt nem lehet egyedül az írástudók árulásának mondva félresöpörni. Az önvizsgálat, amelyet ettől a nemzedéktől olyan sokan kértek, valójában Horváth István verseiben és az 1960 utáni köteteiben jelen van. "Az ő életműve jó útmutató irodalom és nemzet kapcsolatának a kérdésében." Csoóri Sándor bevallotta, hogy már évek óta nem jár el írótalálkozókra. Felolvasta az alkalomra írt rövid írását. Ebben kifejtette: "Csodálatos erőfeszítés volt minden korban a magyar irodalom. A rendszerváltásnak nevezett fordulat után az irodalom alól kifutott a történelem." Az elmúlt tíz évben másként történt mint ahogy elképzelték, mert az irodalom helyzete és szerepe megváltozott. A demokrácia megjelenésével Kelet- és Közép Európában egy nagy irodalomnak kellett volna megszületnie, a 20. század nagy tragédiái után. "A demokrácia az első pillanatoktól kezdve nálunk szembekerült az irodalom belső törvényeivel és hagyományaival. Irodalom és társadalom feszült viszonyát a demokrácia megváltoztatta" A gondokat a négyévenkénti szavazással akarták megoldani. Azonban az irodalom nem fogadhatja el az alkukat. Azt mondták, hogy ne az írók politizáljanak, hanem a pártok, maga a parlament. - A magyarul írók zöme hallgat. Illyés Gyula azt mondta: "sajnos kell politizálnunk, a legnehezebb, a legveszélyesebb módon, hibátlan műveinkkel ". Amikor Illyés ezt leírta, volt irodalmi élet, amely sokat segített az íróknak az alkotásban. "Most az irodalmi élet kevésbé sugalmazó. Néha úgy látom, mintha a parlamentekben zajló életet utánozná, legalább annyi gyűlölettel és idegenséggel." /Valkai Krisztina: Hibátlan művekkel politizáljon az író. Irodalmárok találkozója Magyarózdon. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 15./ Van az erdélyi magyar szellemiségnek egy virtuális térképe, melynek főbb tájékozódási pontjai egy-egy irodalmi székhellyel azonosak. Faluneveket rajzolt fel az idő erre a képzeletbeli földabroszra: Kisbacon és Sztána, Farkaslaka és Apáca, Mikháza és Pusztakamarás, Szabéd és Nagygalambfalva, Bözöd és Magyarózd (hogy tovább ne is soroljam) - Benedek Elek és Kós Károly, Tamási Áron és Bartalis János, Kacsó Sándor és Sütő András, Szabédi László és Kányádi Sándor, Bözödi György és Horváth István szülőfalujának körvonalai bontakoznak elénk, írta Nagy Pál. - Magyarózdon volt legutóbb irodalmi találkozó. Horváth István annak idején megírta volt nagyívű falurajzát Magyarózdi toronyalja címmel. "Én vagyok ez a könyv. De nem csak én. Az a nép is, amelyhez tartozom..." - vallotta az előszóban. /Nagy Pál: Találkoztunk Magyarózdon. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 15./

2002. október 30.

A földtörvények alkalmazása nem halad a kért ütemben, a prefektus teljesíteni készül ígéretét s a kormánypárt Kovászna megyei szervezetének kérését: leváltja a helyi földosztó bizottságok éléről azokat a polgármestereket, akik nem mutatnak fel eredményt. Horia Grama meg is nevezte a helységeket: Barót, Bacon, Bölön, Lemhény, Málnás, Kézdiszentkereszt, Kézdiszentlélek, Kézdivásárhely, Vargyas és Zágon. A prefektus visszautasította "az RMDSZ vádaskodásait", hogy a prefektúrán kérhető számon a földvisszaadás késlekedése. Grama képtelenségnek nevezte egyes RMDSZ-vezetők kijelentését, miszerint a prefektúra vagy annak főtitkára arra ösztönözné a helyi bizottságokat, hogy a tényleges visszaszolgáltatás helyett kárpótlási listára vezessék fel a kérvényezőket. /(Szekeres): Késnek a birtoklevelek. Elmozdíthatnak tíz polgármestert. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 30./

2003. május 22.

Az Erdélyi Riport hetilapban Hankiss Elemér beszélgetett Lengyel Lászlóval. Lengyel kijelentette: "Belenyugodtam, hogy alapvetően magyar nyelvű, magyar társadalomtudós és író vagyok. De ennek nincs köze Erdélyhez, Kisbaconhoz és Kolozsvárhoz, Sepsiszentgyörgyhöz és Brassóhoz. E titkos hazára valójában akkor gondolok, amikor Magyarországot elviselhetetlennek érzem. Itthon vagyok, de nem vagyok otthon." "De mielőtt félreértenéd, e titkos hazának semmi köze valamilyen nemzeti sérelemhez. Nekem Erdély egészen más, mint amiről itt az urak beszélnek. Semmi köze ahhoz a nemzetesdihez, amit először Antall József, majd később Orbán Viktor kokárdázott magára. Dédapám, Benedek Elek, e nemzetesdi elől ment haza, s lett Erdélyben szabadelvű baloldali a "gerófok és a pispekek" ellenében. Nem is fogadták be az urak se Erdélyben, se Magyarországon." /Hankiss Elemér beszélget Lengyel Lászlóval. = Erdélyi Riport (Nagyvárad), máj. 22./Benedek Elek az olvasmány nélkül maradt erdélyi magyar gyerekeknek szerkesztette a Cimborát.

2003. november 20.

Nov. 18-án megkezdődtek a XI. Erdővidéki Közművelődési Napok Nagyajtán. Az iskolások kézműves foglalkozásokon és megzenésített gyermekversekből összeállított koncerten szórakoztak, mások vetített képes előadáson és könyvbemutatón vettek részt. A Kós Károly tervezte nagybaconi református imaház is szűknek bizonyult a baróti Kelekótya együttes előadóestjén. A kisbaconiak meglepetéssel rukkoltak elő: az iskolások gyűjtötte 150 ezer lejt adományoztak az Erdővidéki Tájmúzeum létrehozásán fáradozó Gaál Mózes Közművelődési Egyesületnek. Másnap ismét a nagyajtai iskola volt a rendezvény házigazdája. Bemutatták Papp Annamária Szögesdrót és Benkő Levente Székely golgota című könyvét. Elhangzott: a második világháborús hadifogság és internálás emlékei, a levéltári és elbeszélt adalékok tisztázzák, mi történt magyarok százezreivel 1944-45-ben. /Anita, az óvodás múzeumalapító. = Krónika (Kolozsvár), nov. 20./ Olaszteleken mindenki kénye-kedve szerint szórakozhatott. A Tamási Áron Színház bábtagozata után este fellépett a baróti Kájoni Consort régizene-együttes. Az erdővidéki kulturális életbe tavaly visszatérő Tókos Melinda Erdőfülében Eldalolom valamennyi énemet című zenés előadóestjét mutatta be. /(hecser): Jó zene és könyv (XI. Erdővidéki Közművelődési Napok). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 20./

2002. március 5.

Zsigmond László nyugdíjas tanító, kisbaconi gazdálkodó fél évszázaddal ezelőtt, 1952-ben került ki Moldvába, a székelykeresztúri tanítóképzőből a lujzikalagori iskolába. Lujzikalagorban három évet tanított, onnét kapott behívót, s 1955-ben már meg is szüntették az iskolát. Ezután következett a bákói magyar tanítóképző magyar tagozatának bezárása is, s ezzel véget vetettek a moldvai magyarság történetében először létesített anyanyelvű iskolák és iskolai tagozatok működésének. Zsigmond László jelezte, felajánlana egy parabolaantennát valamelyik moldvai csángó családnak és szomszédságának. A Háromszék szerkesztősége és a Háromszéki Mikes Kelemen Közművelődési Egyesület szívesen közvetít az ügy lebonyolításában. /Sylvester Lajos: Ajándék Csángóföldre. Félszázados hűség. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 5./

2004. június 9.

Jún. 8-án a Hargita Megyei Kulturális Központban Föld és ember a Székelyföldön témával tartottak munkamegbeszélést, amelyen az Arany János Közalapítvány támogatásával munkálkodó kutatócsoport beszámolt eddigi eredményeiről. A munkacsoport – Gagyi József, Oláh Sándor, Ferencz Angéla, Mihály János – nyolc székelyföldi településen (Fiatfalva, Székelyzsombor, Lövéte, Csíkkozmás, Csíkborzsova, Csíkdelne, Máréfalva, Kisbacon) vizsgálta meg az 1989 után átalakuló földhasználatot, gazdálkodást, ennek társadalmi hatásait. /Ferencz Imre: Munkamegbeszélés a Hargita Megyei Kulturális Központban. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 9./

2004. szeptember 16.

A 125. évfordulóját ünneplő Székely Nemzeti Múzeum nevét az 1948-as államosítás utáni 42 évi tilalmas idő után, 1990 óta használhatja.    A Székely Nemzeti Múzeum Trianon után is – talán egyedi esetként Erdélyben – kivételes státusú intézményként működött, és a két világháború közötti erdélyi szellemi élet két meghatározó személyiségének, László Ferencnek és Csutak Vilmosnak köszönhetően folyamatosan gyarapodott és fejlődött. Különleges státusát annak köszönhette, hogy az első világháború előtt a múzeumi közgyűjtemény nem volt magyar állami tulajdonban, ennek következtében nem került a román hatalom birtokába. A mostani évforduló alkalmával több kiadvány is napvilágot látott. Ezek közül a sepsiszentgyörgyi Délkelet Intézet gondozásában megjelent kétkötetes Emlékkönyv /szerkesztette Boér Hunor és Wolf Tamás/ bizonyítja, hogy Székelyföld egészére – vagy egész Erdélyre, sőt, a moldvai csángókra is – kiterjedő tudományszervező munka bázishelye a Székely Nemzeti Múzeum.  1948 után kutatási területe beszűkült, Székelyföld egésze helyett Háromszékre korlátozódott. Az elmúlt évtizedekben a múzeum új részlegekkel bővült – Kézdivásárhely, Csernáton, Kisbacon, Nagybacon stb. –, jelentős képzőművészeti gyűjtemények kerültek birtokába, s a szó fizikai értelmében is tovább épült, új épületszárnyat, képzőművészeti galériát kapott. /Sylvester Lajos: Múzeumunk, az autonómia alapintézménye. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 16./

2004. október 12.

János Károly spanyol király a hét végén Erdővidéken, a Kisbacon fölötti erdőségekben ragadozókra vadászott, egy medvét és életében először egy farkast ejtett el. A hajtóvadászatot Sárkány Árpád Abias Hunting cége szervezte. A cégnek nem János Károly az első, világhírnévnek örvendő vendége, vadászott már itt Alain Delon, a katari sejk, Jose Maria Aznar volt spanyol kormányfő vagy a divatkirály Hugo Bossi is. /(s): Erdővidéken vadászott a spanyol király. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 12./

2005. február 9.

A Fotóművészetet Pártoló Gyulai Ferenc Egyesület keretében működő sepsiszentgyörgyi KépVidék alkotócsoport 2001-ben kezdte meg Zágonban a megye falvait képekben megörökítő programját. Zágon után 2002-ben Bodokon, egy évvel később Illyefalván, Kisbaconban és Gelencén, 2004-ben pedig Erdőfülén, Kézdikőváron és Dálnokon jártak a fiatal fotográfusok. „Génjenkben hordozzuk a vonzódást a vidéki életformához” – mondta kiállítás-megnyitó beszédében Szonda Szabolcs, a sepsiszentgyörgyi Csigalépcső ifjúsági lap főszerkesztője. /Domokos Péter: A KépVidék a falvakat járja. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), febr. 9./

2005. augusztus 23.

A kisbaconi református egyház, a Bodvaj Egyesület és az Erdővidék Egyesület rendezésében immár harmadik alkalommal került sor a Paprika Jancsi szín- és bábjátszó gyermektáborra. A marosvásárhelyi Ariel ifjúsági és gyermekszínház művésze, Cseke Péter a gyermekek hozzáállásáról elismerően nyilatkozott. Benedek H. Márta, a Bodvaj Egyesület elnöke reméli, hogy a táborban tanultak a gyermekek és ifjak szellemi gyarapodását szolgálták. /(hecser): Szín- és bábjátszótábor Uzonkafürdőn. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 23./

2005. október 1.

Bendek Elekre emlékeztek szeptember 30-án Kisbaconban, az emlékháznál. Általános iskolások ki mit tud versenye zajlott, majd a temetőben virággal borították el Benedek Elek és felesége sírját. A rendezvényt Szabó Réka, az emlékház gondnoka, Elek apó dédunokája nyitotta meg. A gyermekek olvasómaraton keretében kedvenc meséiket olvasták fel. /(hecser): Elek apóra emlékeztek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 1./

2005. november 26.

Változatos a XIII. Erdővidéki Közművelődési Napok programja, de az eseményeken kevesen jelentek meg. Baróton a budapesti Hadtörténeti Intézet és Múzeum két részlegvezetője tartott előadást a világháborúról. Illésfalvi Péter az 1940. szeptemberi erdélyi bevonulás fogadtatását, illetve Horthy Miklós kormányzó kolozsvári díszbevonulásának momentumait idézte fel korabeli sajtófotók segítségével. Demeter László, a Gaál Mózes Közművelődési Egyesület elnöke megköszönte az Erdővidék Múzeum létrehozását támogatók áldozatkészségét. A rendezvény kihelyezett programjainak keretében Nagyajtán, Nagybaconban, Köpecen, Kisbaconban, Vargyason, Bibarcfalván is elhangzottak előadások. /(hecser): Kevesen, de lelkesen (XIII. Erdővidéki Közművelődési Napok). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 26./

2006. február 2.

A civil szervezetek helyi önkormányzatokkal való kapcsolatáról, közösségre gyakorolt hatásukról tárgyaltak Kisbaconban a Demokratikus Állampolgárság című program keretében.  A megyei tanács művelődési, sport-, ifjúsági és egyházügyi osztályának vezetője, Ördög Gyárfás Lajos becslése szerint (hivatalos statisztikai adatok nincsenek) az országban mintegy negyvenezer egyesület, alapítvány vagy más nem kormányzati szervezetnek tekinthető intézmény működik, ebből mintegy 2500–3000 magyar érdeket vállal fel. Háromszéken a már meglévő 350 magyar szervezet mellé az elmúlt év folyamán továbbiak sorakoztak fel, de érdekes lenne megvizsgálni, hány működik folyamatosan. A megyei tanács pályáztatási rendszeréről szólva elmondta, hogy eddig közel 625 programot támogattak, s az összeg évről évre nő, de a jelenleg elosztásra váró 250 000 lej mégsem elég. Az adóalapból felajánlható egy százalékból 76 665 lej jutott Kovászna megyének, s ezzel országos szinten a tizenötödik helyen állnak.   A Civitas Alapítványt képviselő székelyudvarhelyi Csáki Rozália az önkormányzatokon belül létrehozott helyi fejlesztési ügynökségek fontosságát hangsúlyozta. Benedek Márta, a Bodvaj Ifjúsági Egyesület elnöke szerint az egyesületeknek azon feladatokat kellene átvállalniuk, amelyekre az önkormányzatoknak nincs megfelelő szakemberük, szervezési kapacitásuk, idejük és energiájuk. Farkas Vilmos kisbaconi lelkész szerint az egyház közösségben játszott szerepe folytonosan csökken.  Demeter László a Gaál Mózes Közművelődési Egyesület /Barót/ honlapját (www.erdovidek.ro) mutatta be. A Dobó-Valál Egyesület /Barót/ elnöke, Derzsi Sámuel a szervezetek erőösszevonásában, Hoffmann Edit pedig az egymás közötti kommunikációban és együttműködésben látja a jövőt. /(hecser): Együtt gondolkodnak a civil szervezetek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 2./

2006. május 10.

A kisbaconi Bodvaj Ifjúsági Egyesület nevét a falu felső határában levő Bodvaj nevű erdőrészről kapta.  Az egyesület 2003-ban alakult, többnyire a református egyház köré csoportosuló fiatal bibliaórásokból. Az ifjúsági csapat tevékenysége évről évre újabb programokkal bővült. Júliusban ifjúsági táborozás lesz, augusztusban Paprika Jancsi színjátszó és bábos tábor a gyermekeknek. Megemlékeznek az összes történelmi évfordulóról, játszóházat szerveznek májusban, szeptemberben megemlékeznek a gyermekek Elek apójáról, ősszel megtartják a falunapot. Az egyesület célja az ifjak és gyermekek szabad idejének hasznos megszervezése a kevesebb mint ötszáz lelkes településen. Hetente megtartják az ifjúsági bibliaórát, a bábkört, gyermekeknek rendszeresen lehetőségük nyílik iskolán kívüli tevékenységekre, a fiatal lányok, nők számára elérhetővé vált a szervezett tornászás, kéthetente a felnőttképzésnek számító kismamaklub; a fiatal házasok megszervezik a hagyományos kosaras bált, nőnapi rendezvényt, szüreti bált; az idősekre is gondolnak, megszervezve az egyedül élők karácsonyát és a különböző délutáni foglalkozásokat. /Benedek H. Márta: Kisbaconban miből lesz a cserebogár? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 10./

2006. augusztus 23.

Immár ötödik éve gyermektáborba gyűjtenek a kisbaconi református egyház és a Bodvaj Egyesület jóvoltából 36 kisbaconi gyermeket, akik bepillanthatnak a báb- és színművészet titkaiba, de alkalmuk lesz népdal és néptánc tanulására is. A kis táborlakók zöme már évről évre visszajár Uzonkafürdőre, a Kálvin-otthonba. Cseke Péter, a marosvásárhelyi Ariel Ifjúsági és Gyermekszínház színésze és neje, Cseke Erzsébet tanárnő már második alkalommal vállalták a gyermekcsapat szakmai irányítását. /(hecser): Paprika Jancsi öröme. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 23./

2006. augusztus 28.

Kisbacon református közössége temploma fennállásának 210., nagyharangja öntésének 110 esztendős évfordulója alkalmából hívta össze a kis település lakóit és az elszármazottakat. ,,Az 1793-96 között épült kőtemplomnak olyan időkben fogtak neki, amikor háború és éhínség volt, de az 58 egyházfenntartó család, mert szívük volt, összekuporgatta a pénzt, és összeadta a szükséges anyagot. Nekünk, a mai nemzedéknek az a feladatunk, hogy tartalommal töltsük meg”- mondotta Farkas Vilmos tiszteletes. Az ifjúsági csoport és az asszonykórus versekből, dalokból álló ünnepi műsort állított össze. /(hecser): A tartalommal megtöltött ház. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 28./

2006. szeptember 27.

Születésének 147. évfordulóján Benedek Elekre emlékeztek a hét végén Kisbaconban. Arra a Benedek Elekre, ki akkor jött haza, mikor mások elmentek, s meséi, regéi, versei által a legfiatalabb nemzedék nevelésébe kezdett. A megemlékezés fénypontját a határ mindkét oldalán nagyon népszerű Liszt-díjas Dévai Nagy Kamilla, illetve Elek apó ükunokája, Bardócz Orsolya és Labant Csaba, a Krónikásének zeneiskola hallgatóinak koncertje jelentette. /(hecser): A ma is élő Benedek Elek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 27./

2006. október 3.

A magyar népmese napján Kisbaconban, Benedek Elek nevezetes házában hangzottak el Benedek Elek-mesék, a környékről érkezett nyolcvan kisdiák előtt. A Magyar Olvasó Társaság kezdeményezésére tavaly Benedek Elek születésnapját, szeptember 30-át, a népmese napjává nevezték ki. /Domokos Péter: Szeretetben túlélő székely mese. A Magyar Népmese Napját ünnepelték Kisbaconban. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 3./

2006. november 4.

Baróton és Kisbaconban is csatlakoztak az Egyesült Magyar Ifjúság (EMI) felhívásához, és a magyar forradalom ötvenedik évfordulója alkalmából diófát ültettek. A facsemetét az 1956-os tevékenységéért bebörtönzött marosvásárhelyi református lelkész, Varga László kertjéből hozták. /Hecser László: Csemete az utókornak. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 4./

2006. december 19.

A Kovászna megyei négy község majdnem mindegyik lakója igennel szavazott a Székelyföld területi autonómiájáért megrendezett belső, nem hivatalos népszavazáson. Benkő Emőke, a Székely Nemzeti Tanács Erdővidéki Szervezete állandó bizottságának tagja elmondta: hat településen szervezték meg vasárnap a népszavazást. Bibarcfalván a 640 szavazati joggal rendelkező személy közül 481-en, azaz 75,15%-ban szavaztak, és mindenki a területi autonómia mellett voksolt. Kisbaconban 63,10 %-os volt a részvétel, a 265 szavazó 99,25%-a voksolt igennel. Nagybaconban a 11 015 szavazó közül csak 3 szavazott nemmel, Zalánpatakán pedig 52,78%-os volt a részvételi arány, és senki nem szavazott az autonómia ellen. /Erdővidék: nem hivatalos igen az autonómiára. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 19./

2007. február 23.

Az 560 lelket számláló Kisbacon a helyi Bodvaj Egyesület révén pályázta meg az ifjúsági információs és szolgáltató iroda létrehozását a Progressnél. A fiatalok szülőföldön való megmaradása, illetve a helyi közösség önszerveződésének támogatása céljából avatott e-Magyar pontot Nagy Zsolt távközlési és informatikai miniszter Benedek Elek szülőfalujában. A Háromszéken nyolcadik, országos szinten több mint 170. e-Magyar pontot üzemeltető program a magyarországi Gazdasági és Közlekedési Minisztérium és a kolozsvári Progress Alapítvány partnerségével valósult meg. /Domokos Péter: E-Magyar pont Elek apó falujában. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 23./

2007. augusztus 29.

A napokban érkezett haza az a több mint száztagú székelyföldi csapat, amely a Magyarok Székelyföldi Társaságának szervezésében és a Háromszéki Mikes Kelemen Közművelődési Egyesület támogatásával hatnapos zarándoklaton vett részt Törökországban. A zarándoklat csúcseseménye a székely származású Ibrahim Müteferrika – Székely Ábrahám –, az egykori kolozsvári teológus szobrának leleplezése volt Rodostó városközpontjának reprezentatív terén. A hivatalos ünnepségen török és magyar méltóságok jelenléte, a török katonai fúvószenekar tiszteletadása mellett zajlott a szobor avatása. A Mikes-zarándoklaton részt vevők a Rákóczi Múzeum előtt álló, kisborosnyói cserefából Csernátonban faragott székely kaputól magyar és székely zászlókat lengetve vonultak végig Tekirdag régi utcáján, majd a Magyar utca sarkán elvonultak a Bercsényi Miklós nemrég összeroskadt lakóháza előtt, s megtekinthették Mikes egykori házának hűlt helyét, amelynek megsemmisülése az utóbbi évek magyarországi kulturális vezetőinek a lelkén szárad. A török méltóságok Ibrahim Müteferrikának a török nyomdászat és számos, nagy értékű ősnyomtatvány létrehozásában vállalt szerepe mellett a török és székely–magyar kapcsolatok erősítését hangsúlyozták. Beder Tibor, a Magyarok Székelyföldi Társaságának elnöke, a zarándoklat szervezője török nyelven és magyarul méltatta Ibrahim Müteferrika érdemeit, dr. Szabó Árpád kolozsvári unitárius püspök II. Rákóczi Ferenc tolmácsaként betöltött kulturális közvetítő szerepét hangsúlyozta. Rodostóban a Müteferrika-szobrot és Köpe Csaba faragóművész személyében szobrászt is avattak. A nagyméretű – márványtalapzatra állított –,2,5 méteres szobor a nagy teret körülölelő, magas épületek között jól érvényesül. A kisbaconi erdőségek hatalmas tölgyfájából készült a szobor. Ibrahim Müteferrika rodostói szobra, II. Rákóczi Ferenc ülő alakos emlékműve, a háromalakos Mikes-térplasztika, a Rákóczi Múzeum és a Magyar utcai székely kapu mellett az ötödik magyar kötődésű műalkotás, amely a sok-sok segítség mellett nem egy esetben magyar hatósági ellenkezés közepette jött létre. /Sylvester Lajos: Székely Ábrahám szobra Rodostóban. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 29./


lapozás: 1-30 | 31-37




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998