udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 16 találat lapozás: 1-16
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Helymutató:

1995. február 8.

Életének 68. évében febr. 8-án elhunyt Vékás Domokos nyugalmazott diplomata, aki 1984-től 1988-ig volt Kolozsváron főkonzul, egészen addig, amíg a Ceausescu-rendszerben bezárták a magyar külképviseletet. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 13./ Vékás Domokos /Kisgalambfalva, 1926. máj. 7.- Budapest, 1995. febr. 8./ szülőfalujában végezte az elemi iskolát és a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumban a középiskolát, majd a Bolyai Tudományegyetemen kezdte meg tanulmányait, amit Budapestre költözve folytatott. Diplomata lett, különböző állomáshelyek után lett főkonzul Kolozsváron. 1988. jún. 27-én több százezer ember tüntetett Budapesten a falurombolás ellen, ennek retorziójaként Ceausescu 48 órát adott a magyar főkonzulátus felszámolására. /Magyar Nemzet, febr. 17./

1995. február 17.

Febr. 17-én temették el Vékás Domokos, az utolsó kolozsvári főkonzult. Sírjánál Beke György mondta az egyik búcsúztatót. A sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumban osztálytársa volt Vékás Domokos, ő volt a legjobb tanuló. Tanárnak készült, majd diplomáciai pályán valósította meg tervét, a székelység és az egész magyar nemzet szolgálatát. 1984-ben lett kolozsvári főkonzul. /Szabadság (Kolozsvár), febr. 21./ A napokban eltemették Vékás Domokosra emlékezik Pomogáts Béla. A sírjánál "elhangzott búcsúztatók: Beke György és Eva Maria Barki bécsi kisebbségi jogász szavai pontosan világították meg azt a töretlen életutat, amelyet Vékás Domokos bejárt a kisgalambfalvi székely parasztportától a kolozsvári diplomáciai küldetésig." Az ő révén kerültek Kolozsvárra magyarországi könyvek, folyóiratok, újságok, ezzel a kolozsvári főkonzulátus valamiféle ablakot nyitott a "vasfüggönyön", amely az erdélyi magyarságot valósággal elszigetelte az anyaország kultúrájától. A stratégiai fordulatot, amely a magyar kormánynak a magyar kisebbségieket érintő politikájában végbement, néhány bátor külügyi vezető és diplomata, például Szűrös Mátyás, Pozsgay Imre, Horn Gyula, Szokai Imre, Tabajdi Csaba, Ősz István kezdeményezte. Közéjük tartozott Vékás Domokos is. /Népszabadság, febr. 24./

2000. október 5.

Fey László elutasította Cs. Kovács Katalin vitairatát (A misztérium nem misztifikáció, RMSZ, 2000. IX. 22.), fenntartva Mítosz és ráció c. írásának (RMSZ, VIII. 25.) megállapítását. Nem látja értelmét, hogy a Szent Korona tanról, mítoszról, misztériumról vitatkozzon. "Bár azonos nyelven beszélünk, eltérő fogalomrendszerben, más paradigmában gondolkozunk, a fogalmak egyikünk számára mást jelentenek, mint a másik számára." Fey szerint a mitikus, misztikus gondolkodás bizonyítatlan és bizonyíthatatlan állításokat, tételeket is elfogad, hisz bennük. Hisz például a csodákban is." /Fey László: Egy hibaigazítás és két megjegyzés. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 5./ Szabó Rozália vitatta Fey László Mítosz és ráció című cikkét. Nem ért egyet Fey megállapításával: "Az 1848-as szabadságharc azért bukott el, mert a magyar vezető réteg nem vette figyelembe a demográfiai valóságot, süket maradt a nemzeti tudatra ébredő kisebbségek követeléseivel szemben, nem oldotta meg a nemzetiségi kérdést. A kiegyezés utáni kormányzatok sem okultak a történtekből, továbbra is abban az illúzióban ringatták magukat, hogy a nemzetiségek boldogan akarnak magyarrá válni, a kevés renitenst pedig erővel lehet kordában tartani. "A mindent vissza" a szomszédokkal való megegyezés helyett a konfrontáció élesedéséhez vezetett, ez hajszolta bele Magyarországot a Hitlerrel való szövetségbe." Szabó Rozália Ion Slavici-ra hivatkozott, aki annak ellenére, hogy egyik legtevékenyebb híve volt Erdély Magyarországtól való elszakításának, így írt A világ, amelyben éltem című könyvében: "Aki ennek az országnak polgára, az mind itthon van". Ion Slavici állítását igazolja az a tény is, hogy a román iskolákban nem tanították a magyar nyelvet. Ugyancsak Slavici a szabadságharcról ezt írta: "Azok a magyar vezetők, akik értettek a politikához, mindent elkövettek, hogy elhitessék az emberekkel: Ausztria egyformán elnyom mindnyájunkat, s azon igyekeztek, hogy Magyarország népei egyesüljenek és vállvetve válasszák el Ausztriától a "közös hazát", melyet aztán mindnyájunk közös boldogságára szervezzenek meg". Ószentannáról így beszél: "Ebben a faluban az ügykezelési nyelv a román volt, így egész levelezésünk románul folyt. Románul írtam a hivatalos írásokat, a szerződéseket, a végrendeleteket, a telekkönyvi kivonatokat és más effélét, amire a magánszemélyeknek szükségük volt. Magyarul csak azokat az átiratokat készítettem, melyeket a magyar ügykezelési falvakhoz intéztünk". - A szabadságharc nem a nemzetiségi kérdés miatt bukott el, hanem a túlerő miatt. - A "mindent vissza" jelszó csak a tájékozatlan kisembereket lelkesítette egy ideig, aztán ráébredtek ők is a valóságra. Teleki Pál miniszterelnök titokzatos halála éppen azért következett be, mert nem akart Hitler engedelmes követője lenni. - "Magyarország tragédiáját nem jelszavak okozták, hanem földrajzi helyzete. Zsákmányra éhes ellenség leste minden mozdulatát, határon kívül és belül egyaránt. Nem kellene beállnunk a valótlanságot terjesztők sorába, elegen vannak nélkülünk is!" /Szabó Rozália, Kisgalambfalva: Mítosz és ráció. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 5./

2002. szeptember 30.

A Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottsága a Bihar megyei Székelyhídra, szept. 21-re összehívta Erdély, Bánság és Partium minden olyan települését, amelyek turul madárral rendelkeznek. Az ismertség egyben védelmet is jelent - véli Dukrét Géza elnök. Ebből az alkalomból jelent meg a Partiumi Füzetek 20. jubileumi kötete is. Elsőként méri föl száz esztendő turul-termését egész Erdélyből, 40 település turulmadarának története bontakozik ki a leírásokból. Székelyhíd 2000-ben - elsőként Biharban -, helyreállította a régi obeliszket. A rendezvényre 25 település küldöttei érkeztek, többen egy-egy régiót képviselve. Borbély Gábor előadásában a turulmadár, az Árpádok totemállatának jelképkörét járta körbe. A különböző korszakokban emelt turulmadaras emlékműveket csoportosította Dukrét Géza tanulmánya. Ilyen emlékművet állítottak az 1896-as millenium emlékére, ezek közül való a dési, a bihari, a zilahi és székelyhídi (csak ez utóbbi áll ma is). Régiek és igen értékesek a fehéregyházi Petőfi emlékmű, a madéfalvi Siculicidium, az első- és második világháború közöttiek közül ritkaságnak számít a nagykárolyi Rákóczi emlékmű. Befejezésül a turulos települések képviselői, a Bihar, Biharszentjános, Székelyhíd, Zilah, Szilágybagos, Sárközújlak, Fehéregyháza, Korond, Kisgalambfalva és Csíkszentmárton turulmadarait kutatók és védelmezők foglalták össze gondolataikat. /Balla Tünde: Turulos települések találkozója az Érmelléken. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 30./

2002. november 7.

Olvasói levélben Szabó Rozália elkeseredetten sorolta a tényeket. Az RMDSZ elnöke és tiszteletbeli elnöke pert folytat, ahelyett, hogy egyeztetnék nézetüket. A Marosvásárhelyre száműzött magyar orvosi egyetem ma már csak a látszat kedvéért fenntartó magyar részlegekkel rendelkezik. Egyesítik a városi és a megyei kórházat a magyar orvosok megkérdezése nélkül, hogy könnyebben kiszoríthassák azt a néhány magyar orvost is, akik még dolgoznak benne. És az RMDSZ, a romániai magyarság képviselője? Egyetértően bólogat. Még most sem veszi észre, hogy ő csak cégér az állam vezetőségében a külföld számára. Az RMDSZ megalakult 1990-ben, tehát a szeme előtt zajlik le 12 év minden eseménye. 1990 tavaszán a marosvásárhelyi program, halottaival és az amnesztia ellenére is bebörtönzött ártatlan áldozataival. 1992. dec. 6-án Funar a Mátyás szoborra fölszerelt egy feliratot. Az RMDSZ aláírásgyűjtésbe kezdett a tanügyi törvény megváltoztatása érdekében. 492380 írta alá, még románok is, de semmi eredmény. A Securitate elhíresztelte, hogy Tőkés László besúgó volt. 1995: Funar hirdeti, hogy a magyarok polgárháborút akarnak... 1995. márc. 30-án megszavazták, hogy a kormány bírálása bűntény. Újraszületett a cenzúra! Bárányi képviselőre ráfogják, hogy kettős ügynök volt. 1995. jún. 24-én a bálozó magyarnemegyei fiatalokat románok megtámadták. A hadseregben magyar katonákat bántalmaztak, sőt meg is öltek. 2002 februárjában végre felmentették Bárányi Ferencet, Rákóczi Lajost, Aranyosi Istvánt. Aranyosi elmondta, hogy a per folyamán az RMDSZ a kisujját sem mozdította értük, pedig képviselők, szenátorok voltak. Közben a román püspökség betelepedett Csíkszereda főterére. Azzal a hazugsággal, hogy az udvarhelyi fogyatékos gyermekek számára építenek iskolát, elfoglalják a csereháti területet, s mikor az épület annyira elkészül, titokban belopják a román apácákat. Törvényt hoztak arról, hogy magyar vidéken a jelzőtáblák kétnyelvűek lehetnek. Azóta folyik a kétnyelvű táblák leverése. 2001. nov. 5-én ellopták a gyimesbükki gyermekotthon teljes felszerelését. Az RMDSZ hallgatott. 2002. áprilisában a RomTelecom megszüntette Kovászna és Hargita megyékben a magyar nyelvű tudakozót. A tanügyben megengedték a történelem, földrajz magyar nyelven való tanítását, de hamar visszavonták. Újra elővették a Har-Kov jelentést a hazugságaival. Egy- egy helységben nagy nehezen megengedik magyar osztály indítását, más helyen megszüntetik a magyar iskolát. Ugyanakkor tiszta magyar faluban egyetlen román gyermekért román tagozatot indítanak. Kovács László magyar külügyminiszter a kapcsolatok javításáról, a kisebbségek sorsáról, újabb konzulátusok, határátkelők megnyitásáról, egyszóval időszerű kérdésekről beszélt. Mircea Geoana a határ légiesítéséről, Románia NATO-ba segítéséről (amit a magyar kormány már rég megígért), a magyarországi románok parlamenti képviseletéről, a Gojdu alapítvány rendezéséről beszélt. Egyszóval a két miniszter kétfelé beszélt. Romániának csak követelése van, kötelezettsége semmi. "Jó volna, ha a mi vezetőink végre ráébrednének a felelősségükre", jegyezte meg a levélíró. /Szabó Rozália, Kisgalambfalva: Lesz-e Romániából európai ország? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 7., Postafiók rovat/

2003. július 3.

Románia a balázsfalvi gyűlésen is, azután Párizsban is vallotta a nemzetiségek jogainak tiszteletben tartását, de csak addig tartott, amíg a jegyzőkönyveket aláírták. Az alkotmányában már nemzetállamról beszélt. Ez a kétarcúság jellemző tulajdonsága maradt napjainkig. 1989-ben a román nép nagy többsége megpróbálta levetni magáról ezt a kétarcú kényszerzubbonyt, de sajnos nem sikerült. Még három hónap sem telt el a nagy fogadkozások után, 1990. márciusában a Nagy-Románia Párt már képes volt felhasználni az ártatlan, tájékozatlan hodáki román lakosságot, akik a pópa szavában vakon bíztak, s lett belőle véres pogrom, s utána ártatlan magyar és cigány emberek évekig tartó bebörtönzése. 1992-ben Gh. Funar már bemutatkozik a nemzetközi bíróságon a Brassai Sámuel Líceum igazgatója elleni váddal. A bíróság az ügy kivizsgálása után megállapította, hogy nem az igazgató, Funar érdemelne 6 hónaptól 5 évig tartó börtönbüntetést. Ezt már nem voltak hajlandók tudomásul venni. 1993-ban Tőkés László Amerikában kimondja az igazságot, hogy itt etnikai tisztogatás folyik. Az eredmény nagy felhördülés, de eszükbe sem jut utánanézni az igazságnak. Ugyanakkor már 1994-ben szabadon engedik az 1990-ben 14-15 évre ítélt tömeggyilkosokat, de az ártatlanul elítélt magyarokat - akiket az amnesztia ellenére zártak le - a börtönben tartják. 1995-ben egy román olajfinomító medencéjéből szennyezett olaj a Berettyóba, onnan a Körösökbe, majd a Tiszába került. Magyarországi szakemberek azonnal jöttek segíteni, ami 40 millió forintjába került az országnak, nem is beszélve a halpusztulásról. Amíg a munka folyt, Románia ígérte a költségek visszafizetését, a baj elhárítása után azzal állt elő, hogy ilyen megállapodás nincs. 1997-ben 160 marosvásárhelyi becsületes román ember kérte a márciusi pogrom szervezőinek megnevezését, persze hiába. Ezért április elején kerekasztal-megbeszélést rendeztek és kimondták, hogy a főszervező Ciontea, a Vatra megteremtője volt, Iliescu támogatásával. Közben folyik Székelyudvarhelyen a csereháti építkezés a város félrevezetésével és becsapásával, amit mai napig sem tisztáztak. 2001-ben beindul a huzavona a státustörvénnyel kapcsolatban. Július végén Iliescu elszólja magát: "Ha életbe lép a státustörvény, Romániában legalább 7 000 000 magyar lesz". Tehát ezért indult el a hadjárat, aminek a jelenlegi magyar kormány tökéletesen bedőlt. 2001 novemberében a gyimesbükki gyermekotthont, amit a svédek szereltek fel a fogyatékos gyermekek számára, egyszerűen ellopták, bevitték Bákó megyébe. 2002 februárjában eldőlt Bárányi Ferenc, Rákóczi Lajos, Aranyosi István pere, kiket alaptalanul vádoltak azzal, hogy a Securitate besúgói voltak. Elmondták, hogy e per alatt az RMDSZ a kisujját sem mozdította értük, pedig képviselői voltak. 2002. március 20-án írta le az újság, hogy a görög katolikus bíboros 1990. március 19-én Iliescu elnöknél volt. Mondta neki, hogy avatkozzék be, de ő azt felelte, most még nem, majd csak a végén. 2002 októberében az ortodox pap szemet vetett a szatmári Lemák család házára. A bíróság visszaítélte a házat a gazdájának, október 15-én át is akarták adni, de a pópa összehívta a híveit, elzavarták a törvény embereit, Lemákékat csúfolták, bozgorozták, majd a városházára hívatták. A polgármester azzal állt elő, hogy az egyháznak nincs annyi pénze, hogy kifizesse, elégedjenek megy egy másik lakással, ami a város tulajdonában van. Szerencsétlen családnak bele kellett egyeznie, de valószínű, hogy abból nem fognak kimenni a lakók. Ehhez hasonló "hőstettre" készül most megint az ortodox egyház Székelykálban, melynek jogtalanul 40 hektárnyi területet ajándékozott a hatalom kolostor építésére. Mit keres az ortodox kolostor egy székely faluban? Hisz ott egyetlen híve sincs. Célja a falu és az egész vidék elrománosítása, a székely fiatalok kiszorítása. /Szabó Rozália,Kisgalambfalva: Még meddig? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), Postafiók rovat, júl. 3./

2002. január 10.

Cozmin Gusa, az SZDP főtitkára azt szeretné elérni, hogy a magyarok meggyőződésből énekeljék a román himnusz, a Desteapta-te romane szövegét. Szabó Rozália olvasólevelében emlékeztetett az 1989 óta eltelt évekre. Megalakult a kormány és amnesztiát hirdetett azoknak, akik jogos lázadásukban megpróbálták levezetni a bennük felgyűlt és most gátat szakító tengernyi fájdalmat, keserűséget, bántalmat. Azonban az amnesztiát csak román vidékeken alkalmazták. Megindult a forradalom kisajátítása. Jöttek a visszaélések. A marosvásárhelyi nagyromániások megszervezik hodáki botokkal és a popa hazugságaival felfegyverzett, félrevezetett emberek Vásárhelyre szállítását. Ezután is ártatlan magyarokat börtönöztek be, de sem a szervezőknek, sem a pópának még a hajszála sem görbült meg. A biharvajdai 1994. szeptember 17-én történtek miatt sem vontak felelősségre senkit, akik a békésen szórakozó magyarokat botokkal, láncokkal támadták meg, közülük többet a kórházba juttattak. 1994-ben román püspökséget telepítenek Csíkszereda közepébe, ortodox templomokat építenek ott is, ahol hívei nincsenek. Nagyobb méreteket ölt a Székelyföld betelepítése, mint a diktatúra idején. Dr. Éva Maria Barki osztrák ügyvédnőt, aki a romániai magyarság védőügyvédje, a román titkosszolgálat meg akarja gyilkoltatni, úgy, hogy a gyilkosságot balesetnek lehessen álcázni. Ezért az osztrák államrendőrség védő- őrizetet rendelt melléje. 1995-ben elszabadult a pokol. Bekövetkezik a cigányverés, magyar kiskatonákat pihenő időben bolgár, török, tatár származású fiúkkal veretnek, minek következtében öngyilkosságok is történnek, a magyarnemegyei fiatalok megtámadása a szálvaiak által jún. 24-én, a klézsei verekedés és könyvégetés, rejtett, sőt nyílt halálesetek, amiért nem felel senki, Gh. Funar sorozatos hőstettei, melyek mai napig tartanak, betiltják a helységek magyar nevének használatát. 1996-ban hirtelen megadják a töténelem-földrajz magyar nyelven való tanításának és az anyanyelv használatának jogát a madridi értekezlet előtt, hogy legyen mit felmutassanak. 2000. és 2001. folyamán folynak a magyar iskolák zaklatásai, felélesztik a Har-Kov jelentést, mely szerint a magyarok űzték el a román tanárokat. 2001. folyamán még az is megtörtént, ami az egész világ előtt szégyent hozott Romániára és mélységes fájdalmat sok ártatlan, fogyatékos gyermekre és godozóikra. Ellopták a külföldi adományozók által felszerelt gyimesi kórház teljes berendezését. Újabban megtiltották a himnuszunk éneklését és zászlónk használatát is. Ha Cozmin Gusa őszintén kívánja, hogy a magyarok énekeljék a román himnuszt, tegyen meg mindent azért, hogy otthon érezhessék magunkat a szülőföldünkön. /Szabó Rozália, Kisgalambfalva: Ne csak mondja, tegyen is érte! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 10./

2002. június 5.

Jún. 1-jén Székelykeresztúron a Tanulók Klubja szervezésében tartották meg a diákoknak szervezett, nemzetközi rangra is emelkedett sóskúti fesztivált. E rendezvényt néhai Gálfalvi Sándor tanár javaslatára 1972 óta minden évben megtartják. A fesztivál célja lehetőséget biztosítani a városi és vidéki iskolák kis műkedvelőinek, hogy amit a helyi folklórból megmentettek, azt egy seregszemlén bemutathassák. Évek óta több magyarországi iskola műkedvelői is jelen vannak a fesztiválon. A székelykeresztúri fúvószenekar által játszott indulókra, kezükben a helységet megnevező táblákkal vonultak fel a csoportok résztvevői, majd a sóskúti szabadtéri színpadon adták elő műsorszámaikat. Színvonalas műsorral jelentkeztek a székelyudvarhelyi, csíkszeredai és balánbányai tanulók házainak csoportjai. Külön dicséretet érdemel az újszékelyi, gagyi, siménfalvi, kisgalambfalvi és kissolymosi iskolák tantestülete, amiért kis növendékeik megfelelően képviselték intézményüket. Színvonalas műsorral lépett színpadra a keresztúri Tanulók Klubjának zenekara, tánccsoportja és az ifjú Pipacsok táncegyüttes is. /László Miklós: 30. Nemzetközi Sóskút-fesztivál. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jún. 5./

2004. február 4.

Az autonómia fogalmáról, annak lehetséges megvalósítási módozatairól alakult ki élénk vita február 3-án Agyagfalván, a Krónika-karaván újabb állomásán. Farkas Márton agyagfalvi polgármester, Verestói Károly helyi RMDSZ-elnök és László Emma, a Székely Nemzeti Tanács helyi képviselőjének jelenlétében foglalta össze a 11 faluból álló község gondjait. A polgármester kitért azokra a közigazgatási nehézségekre, amelyeket a települések szétszórtsága okoz. A jelenlevők az autonómia egyik formájaként jelölték meg, hogy Kis- és Nagygalambfalva a tavalyi népszavazásnak köszönhetően várhatóan önállósodni fog. A két udvarhelyszéki település az 1968-as megyésítést megelőzően rendelkezett ezzel a státussal. te Székelykeresztúrra indult a csapat. A karaván másik csoportja Gernyeszegre látogatott, ahol Incze Jenő polgármester a lap független vonalát méltányolta. A helyi iskola épületében Lukács László vezérigazgató, Gazda Árpád vezető szerkesztő és Szucher Ervin marosvásárhelyi tudósító bemutatta a Krónikát. Balogh József körzeti RMDSZ-elnök a polgári mozgalmak tevékenységét értékelve a magyarság szétverésének veszélyére hívta fel a figyelmet. /Autonóm régiók és független sajtó. = Krónika (Kolozsvár), febr. 4./

2004. április 14.

Hargita megyében új községek létrehozását hagyták jóvá: Fenyéd község átszervezése révén létrejött Máréfalva község, Bögöz község átszervezése nyomán Galambfalva község (magába foglalva Kisgalambfalvát és Nagygalambfalvát), Csíkmadéfalva átszervezése eredményeként Csíkrákos (magába foglalva Rákost és Göröcsfalvát), valamint Csíkcsicsó (magába foglalva Csicsót és Csaracsót), Csíkszentkirály átszervezése nyomán pedig Csíkszentimre (magába foglalva Csíkszentimrét és a Szentimrei Büdösfürdőt), valamint Csíkszentlélek (magába foglalva Csíkszentléleket, Fitódot, Hosszúaszót és Csíkmindszentet). Betfalva Bögöz községtől átkerült Székelykeresztúr város közigazgatásába. /Új községek megyénkben. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 14./

2004. november 11.

A monda szerint Erzsébet királyné egykor Székelykeresztúr környékén is járt, és a városból kifelé vezető úton, Betfalva után, egy forrásnál tartott pihenőt. 1904-ben egy ismeretlen kőfaragó díszített kővályúba vezette a forrást, természetesen a királyné emlékére. Idővel a kő elmozdult, és félő volt, hogy elsüllyed a vizenyős talajban. Ezért 1987-ben Sándor József székelykeresztúri utászmérnök betonba ágyazta a kőkutat, majd rovásírással, a székely himnusz egyik sorát idézve, a betonba beleírta: „Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!”. Egy idő múlva a Szekuritáté emberei felfigyeltek erre, utasítás érkezett, meg kell találni azt, aki a betonba rótta az idegen jeleket, és meg kell fejteni, mit jelentenek azok. Állítólag készült egy jelentés, mely szerint pusztán cirill betűkről van szó, tehát nincs veszély. Ezután Sándor József a kisgalambfalvi híd lábára felvéste a magyar himnusz dallamának lekottázott hangjegyeit. Ez újabb fejtörést okozott az akkori hatóságoknak. /Szente B. Levente: Sándor József „lelki védjegye”. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 11./

2005. március 16.

Székelykeresztúron az ünnepségsorozat az unitárius templomban tartott ünnepi istentisztelettel kezdődött. Az ünnepi műsort a keresztúri Unitárius Gimnázium és a nyíregyházi Evangélikus Gimnázium diákjai szolgáltatták. Ezután a Gyárfás-kúriánál a dunakeszi lengyel kisebbségi önkormányzattól ajándékba kapott Bem József-domborművet avatták fel. Beszédet mondott Jacek Paliszewski, Lengyelország bukaresti nagykövete. Felavatták a kúria egyik termében most létesített Petőfi-emlékszobát, melyet Fülöp Lajos múzeumigazgató ismertetett. Délután a fiatfalvi lovas bandérium és a fúvószenekar kíséretében a diákság az Orbán Balázs Gimnáziumtól a város központjába vonult, ahol a Balcescu- és Petőfi-szobor megkoszorúzása után Benyovszki Lajos polgármester és Egyed Ákos történész, az Erdélyi Múzeum Egyesület elnöke mondott ünnepi beszédet. Ezt követően üdvözlő beszédet mondott dr. Balázs Melinda a helyi MPSZ részéről. Székelyderzsben március 13-án az ünnepélyt az unitárius templomban tartották, majd az iskola előtt lévő kopjafáknál elhelyezték az emlékezés koszorúit. Március 13-án Kisgalambfalván szintén ünnepi istentisztelet keretében emlékeztek meg a neves évfordulóról, ugyanaznap Csekefalván is szerveztek ünnepséget. Etéden az ünnepséget március 15-én, a község központjában tartották. Szentábrahámon az ünnepségen a Vass Miklós-emlékművet koszorúzták meg. Nagygalambfalván március 15-én a református templomban tartották az emlékezést, este a kultúrotthonban ünnepi műsort mutattak be. /László Miklós: Az örök évforduló Keresztúron és környékén. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), márc. 16./

2005. július 2.

Az Illyés Közalapítvány szaktestülete a múlt héten Kolozsváron értékelte az oktatási támogatások igénylésére beérkezett pályamunkákat. Asztalos Ferenc parlamenti képviselő székelyudvarhelyi sajtótájékoztatóján elmondta, a szaktestület által meghirdetett pályázatra összesen 374 pályamunka érkezett. Udvarhelyszékről kevesen használták ki a pályázási lehetőséget, viszont sokan közülük kedvező elbírálásban részesültek. A felsőboldogfalvi iskolának 100 ezer forint értékű támogatást biztosítanak, az összeget a diákok ingázási költségeire fordíthatja a tanintézmény. Száz-százezer forint értékű didaktikai eszközcsomag-támogatásban pedig kilenc udvarhelyszéki település részesült: Szentábrahám, Csekefalva, Varság, Székelyderzs, Vágás, Homoródszentmárton, Kisgalambfalva, Szentkirály, valamint a szentegyházi Gábor Áron Középiskola. /Szász Emese: Székelyudvarhely. Kevesen, de sikeresen pályáztak. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 2./

2005. augusztus 24.

A múlt hetinél sokkal nagyobb árvíz zúdult augusztus 23-án Székelyudvarhelyre és környékére: legkevesebb három ember vesztette életét az ítéletidőt követő árhullámban. A décsfalvi hidat elvitte az ár, amely nemcsak a városban, hanem Hodgyában, Bikafalván, Galambfalván, illetve a Nyikó mentén is rombolt. A városon kívül Malomfalva, a Nyikó mente, az Oroszhegy felőli részen a Bosnyák-patak mentén volt óriási a pusztítás. Farkaslakán egy idős asszonyt elsodort az ár, Korondon a Miklós-pataka öntött ki, nyolcvan házat öntött el a víz, ugyanakkor három hidat vitt el, továbbá 40 méter aszfaltutat és 800 méter községi utat tett tönkre. A Nyikó óriási pusztítást vitt véghez a Székelykeresztúr irányában levő falvakban, Kobátfalván, Siménfalván, Székelyszentmihályon felmérhetetlen károkat okozott az ár. A falvakban állatokat, pajtákat és más gazdasági épületeket vitt el a víz. Bikafalván elpusztult állatok tetemei hevertek az úton. Farcádban óriási rombolás volt, Hodgyában két ember meghalt. Nagygalambfalván a főútnak a hídját betörte a víz, Kisgalambfalván ki kellett telepíteni néhány családot, a házakat annyira elöntötte a víz. Székelykeresztúrra este tizenegy körül ért az áradás. Fancsal, Ülke és Székelyszenttamás után a Bosnyák-pataka Kadicsfalvára érve okozott óriási pusztítást. Szombatfalva után Kadicsfalván volt a legsúlyosabb helyzet. Székelyudvarhelyen elszakadt a gázvezeték. /Emberáldozatokat is követelt a tegnapi árvíz. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), aug. 24./

2007. február 1.

Vidéki koncertkörútra indul az Udvarhelyszék Fúvószenekar. A Gergely János karnagy vezette együttes Alsóboldogfalván, Nagygalambfalván, Alsósófalván és Kisgalambfalván lép fel. /Fúvóskoncertek Udvarhelyszéken. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 1./

2007. október 19.

Második száma jelent meg Kis- és Nagygalambfalva Postagalamb címmel megjelenő havilapjának. A Postagalamb csupa-csupa jó hírt hozott: testvértelepülési kirándulás beszámolóját, szüreti báli tudósítást, idősek-napi templomi ünneplés emlékeit. Továbbá a községből elszármazottak Villa Galamb Küküllő Közhasznú Egyesülete havi beszámolóit. /Molnár Melinda: A Postagalamb hírei nyomán. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), okt. 19./


lapozás: 1-16




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998