udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 48 találat lapozás: 1-30 | 31-48
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Helymutató:

1991. március 14.

Márc. 3-án történelmi esemény történt, 75 év után visszatért a Monostoron levő kolozsvári Kálvária templom a római katolikus egyházhoz. "A templomok, szent kegyhelyeink haza- s visszatérnek." "A kolozsvári Kálvária az egykori, immár évezrede fennálló-létező Kolozsmonostori Apátság szent földje visszatért az erdélyi római katolikus egyház kebelébe." tudósított a lap. /Miklós László: Kálvária. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 14./ A templomot 1924-ben a balázsfalvi görög katolikus érsekség kérésére 25 évi használatra a püspökség bérbe adta a görög katolikusoknak. 1948-ban, amikor betiltották a görög katolikus vallást, az ortodox egyház birtokba vette a templomot, annak ellenére, hogy a gyulafehérvári püspökség nem egyezett bele, hanem tiltakozott ellene.

1991. március folyamán

Az itt élő reformátusok évtizedes álma valósult meg, amikor Kós Károly tervei szerint felépült a monostori templom 1913-ban. Kós Károly a népi építészet stílusjegyeit felhasználta a tervezésben. - A felsősvárosi egyházközség gyülekezetének lélekszáma 9055 lélek. A gyülekezet értesítőjét a Misztótfalusi Nyomda /Kolozsvár/ vállalta, a kihordást a fiatalok ingyen vállalták. /Egyházi Élet (A Kolozsvár-Felsővárosi Református Egyházközség gyülekezeti értesítője, Kolozsvár), márc. - II. évf. 1. sz./

1996. szeptember 2.

Szept. 2-án betöltötte 80. évét Jakó Zsigmond /sz. Biharfélegyháza/ történész. Budapesten, a Pázmány Péter Tudományegyetem történeti-nyelvtudományi karán szerzett képesítést. Doktori disszertációját /Bihar megye a török pusztítás előtt, Bp., 1940/ a Magyar Tudományos Akadémia Körössy-díjjal tüntette ki. Budapesten, az egyetemen, majd a Magyar Országos Levéltárban dolgozott, 1941-ben Kolozsvárra költözött, megszervezte az Erdélyi Nemzeti Múzeum Levéltárát, 1942-től egyidejűleg tanársegéd az egyetemen, 1945-től 1981-es nyugdíjazásáig a Bolyai Egyetem professzora. 1989 után újraszervezte az Erdélyi Múzeum-Egyesületet, melynek elnöke lett /1990-1994/, majd tiszteletbeli tagja, 1988-tól az MTA tiszteletbeli tagja, 1996-tól pedig a Román Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja. 1990 óta a Magyar Történészek Világszövetségének társelnöke, 1996. márc. 15-én tudományos munkásságáért Széchenyi-díjat kapott. Jakó Zsigmond számos értékes könyv szerzője, ezek között van az erdélyi művelődéstörténet és írásbeliség múltjára, levéltártörténetére vonatkozó kutatásait összefoglaló Írás, könyv, értelmiség /Kriterion, 1976/, melynek román változata Philobiblon transilvan /1977/ címmel jelent meg. Jakó Zsigmond kutatási területe Erdély középkori történelme, leginkább művelt szakterülete a történeti segédtudományok, mindenekelőtt az írásbeliség, az oklevéltan és a paleográfia. Paleográfiai kutatásait Radu Manolescuval együtt adta ki, a hozzácsatolt albummal /Scrierea latina in evul mediu, 1971/ címmel, ezzel megteremtette az alapot a latin paleográfia oktatásához. /Magyar kiadása: A latin írás története, Budapest, 1987/. Jakó Zsigmond bemutatta a kolozsvári könyvtárak középkori latin kódexeit, elkészítette az erdélyi magyar könyvtártörténet vázlatát, foglalkozott iskolatörténettel is, munkatársként részt vett a romániai középkori oklevélanyag közzétételében. Magára vállalta az erdélyi középkor írásos dokumentumainak vizsgálatát, mintegy 35 ezer oklevelet tanulmányozott át és értékelt. Nemzetiségtörténeti munkája: A kolozsmonostori konvent jegyzőkönyvei, I-II., 1990. /Miklós László: Jakó Zsigmond 80 éves. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 3., Tibori Szabó Zoltán: Hiteles történetírásunk nesztora, Jakó Zsigmond akadémikus, 80 éves. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 2./ Az Erdélyi Múzeum-Egyesület erre az alkalomra emlékkönyvet készített, amelyet szept. 2-án Benkő Samu, az EME elnöke ünnepi beszéd keretében adott át a 80 éves Jakó Zsigmondnak. Az ünnepelt meleg szavakkal köszönte meg a megtiszteltetést és felidézte életútját, pályájának alakulását. /Szabadság (Kolozsvár), szept. 3./ Emlékkönyv Jakó Zsigmond születésének nyolcvanadik évfordulójára /Erdélyi Múzeum-Egyesület, Kolozsvár, 1996/. Szerkesztette: Kovács András, Sipos Gábor és Tonk Sándor. A hatszáz oldalas kötet tartalmazza Jakó Zsigmond irodalmi munkásságának könyvészetét, továbbá erdélyi és magyarországi történészek tanulmányait, továbbá négy román történész román nyelvű munkáját.

1996. november 10.

Nov. 8-10-e között Kolozsváron, a Bethlen Kata Diakóniai Központban a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság kezdeményezésére másodízben rendezték meg. Az egyházi műemlékek helyzete Romániában témájú konferenciát, amelyen részt vettek a romániai magyar egyházak képviselői, valamint a műemlékvédő civil szakmai és érdekvédelmi szervezetek. Dr. Szabó Bálint javaslatára megállapodtak az erdélyi magyar egyházakon belül létrehozandó Erdélyi Magyar Egyházművészeti és Műemléki Tanács létrehozásáról. Az Erdélyi Műemlék Restaurátorok Egyesülete, mint szakmai érdekvédelmi egyesület kezdeményezte a műemlék-felügyeleti csoport létrehozását. A konferencia résztvevői az Erdélyi Magyar Keresztény Egyházak Elöljárói Állandó Értekezletéhez kívánnak fordulni a szakmai kezdeményezések egyházi támogatása érdekében. Vetési László lelkész a szórványgyülekezetek tulajdonában levő egyházi épületek megmentési esélyeiről beszélt. A románság a legtöbb helyen úgy érzi, hogy ami a faluban van, az az övék. Magyarigenben például még három magyar él, és a többségiek ugrásra készen várják, mikor halnak ki, hogy birtokba vehessék a templomot. Akad ellenkező példa is: Sajóvásárban a helybéli románok áldoznának szívesen a rogyadozó magyar templomra, de nem vetődik arra restaurátor. Horváth Levente a magyarózdi kastélyról szólt. Kádár István a kolozsmonostori katolikus templom helyreállítását ismertette, amelyet sikerült visszakapni az ortodoxoktól, akik 1948 után elfoglalták a templomot. /Szabadság (Kolozsvár), nov. 11., RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), nov. 19., 912. sz./

1998. február 1.

Fiatal Szemmel címen kis formátumú, négyoldalas lapot indított Kolozsváron a római katolikus monostori egyházközség ifjúsági csoportja. Az első szám 1998 januárjában jelent meg. /Hírek rovat. = Vasárnap (Kolozsvár), febr. 1./

1999. június 26.

Július 1-11. között kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet református és evangélikus hallgatói és vallástanárképzős főiskolásai szórványgondozó gyülekezeti misszióban vesznek részt Dél-Erdély helységeiben. A részletekről Orbán Lajos V. éves református teológiai hallgató elmondta, hogy idén már negyedik éve folyik szervezett szórványmisszió. Az erdélyi teológusok és egyetemisták által végzett szórványgondozás több évtizedes. 1993-tól ismét rendszeressé vált a nagyobb méretű misszió a szórványvidéken. A teológián 1998 őszén hivatalosan is megalakították a Babos Sándor Kört, mely akkor már maga mögött tudta az 1996-os havasalföldi, az 1997-es moldvai és dobrudzsai, valamint az 1998-as bánsági és Zsil-völgyi missziókat. Idén Dél-Erdély gyülekezeteibe látogatnak, a hajdani Királyföld egy részére, Szeben és Brassó megyék magyar szórványaiba. Ez a misszió minden felekezetű szórványmagyarra egyformán tekint. - Vetési László kérésére indították el a "lélektől lélekig" missziót. Ennek lényege a szórványok keresztyén közösségépítése, a vallási, nyelvi, etnikai rehabilitáció. - A mostani alkalommal 42 fiatal érkezik kilenc településre. A Küküllő mentére két csapat érkezik. Az egyik Balázstelkére, onnan látogatnak Báznára és Pócstelkére. A másik Küküllőalmásra, Somogyommal összekapcsolva. Ide tartozik még Erzsébetváros környékén Riomfalva és Ernye is. Szentágotán nemrég szerveződött református anyaegyházközség, és ahol sikerült egy emeletes épületet vásárolni a központban. A kisváros 400 magyarján kívül innen kell felkeresni Bürköst, valamint Hégen, Pusztacelina és Nagysink kisszámú magyarságát is. Mihályfalva és Bólya környékén is sok a munka, mert Nagyselyk és Hidegvíz mellett a Nagy-Küküllő mentén: Kiskapuson, Mikeszászán és Csicsóholdvilágon is várják őket. Az Olt mentén, Románújfaluban már alig negyven magyar él, de Viktóriavárossal együtt ők is nagyon vágynak arra, hogy meglátogassák őket. Az egyik csoport átjár majd Dombosra és Kőhalomra is, a másik pedig Sárkányba és Fogarasra. A vízaknaiak a gyermekevangelizáció mellett bejárják a Nagyszeben környéki népes román falvakat is, ahol magyarok élnek. Nagyszeben az egyedüli helység, ahol nincs kimondottan gyülekezeti tevékenység. Itt a lakónegyedek magyarságát mérik fel, és Oltszakadát támogatásával a szebeni magyar evangélikusok lelkigondozását is végzik. A szórványgondozó csoport nemcsak felkeresi az elveszőfélben levő magyarokat, hanem a lelkigondozás mellett kultúra- és magyarságmegőrző munkát is végez. - Három településen regionális ifjúsági találkozót szerveznek. Vízaknára a város és a környék magyar fiataljait gyűjtik össze. Somogyomba a Küküllő mentieket, Nagymohába pedig a Kőhalom és Fogaras környékén élőket. - Orbán Lajos hozzátette: Erdély egyik legnagyobb szórványgondja a nagyvárosi magyarságé. Kolozsváron tavasszal a Monostori negyedben elindítottak egy egyházi felmérést, és igény van a többi lakónegyedben is hasonló munkára. /Varga Zoltán: Szászföldi szórványmisszió. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 26./

1999. június 30.

Funar, Kolozsvár polgármestere arról tájékoztatott, hogy a Molnos Lajos volt megyei RMDSZ-elnöktől kapott 5 millió lejes erkölcsi kártérítést a monostori, a Ciucas utcai, a bányahavasi templomok, illetve a kolozsvári ortodox katedrálisnak adományozza. Mint ismeretes, Gheorghe Funar rágalmazásért és becsületsértésért indított pert a volt megyei RMDSZ-elnök ellen, mivel az 1996-os helyhatósági választások után gyenge elméjűnek nevezte az újraválasztott polgármestert. /Pert vesztett Molnos Lajos. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 30./

1999. július 3.

Július 1-11. között a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet református és evangélikus hallgatói és a vallástanárképzős főiskolások szórványgondozó gyülekezeti misszióban vesznek részt Dél-Erdély helységeiben. A részletekről Orbán Lajos V. éves református teológiai hallgató, a munka ifjúsági vezetője beszélt. A két világháború között az Erdélyi Fiatalok által kezdeményezett falumozgalom egyházi szárnyaként indultak el a szórványmissziós teológuscsoportok. 1993-tól ismét rendszeressé vált a kolozsvári fiatalok: teológusok, főiskolások, gyülekezeti ifjak falumunkája, melynek jogi és anyagi kereteit az Erdélyi Református Egyházkerület Diaszpóra Alapítványa biztosítja. A misszió bibliai vezérigéje: "Menj mindazokhoz, akikhez küldelek téged, és beszéld mindazt, amit parancsolok néked". (Jer.1,7) A misszió másik jellegzetessége, hogy minden felekezetű szórványmagyarra egyforma szeretettel és féltéssel tekint. Idén a következő helységekbe indulnak: a Küküllő-mentére két csapat érkezik. Az egyik Balázstelkére, ahonnan kilátogatnak Báznára és Pócstelkére. A másik Küküllőalmás Somogyommal összekapcsolva. Ide tartozik még Erzsébetváros környékén Riomfalva és Ernye is. A Hortobágy mentének központja Szentágota, ahol nemrég szerveződött református anyaegyházközség, és ahol a központban sikerült emeletes épületet vásárolni. Szentágota 400 magyarján kívül innen kell felkeresni Bürköst, valamint Hégen, Pusztacelina és Nagysink kisszámú magyarságát is. Kiskapuson, Mikeszászán és Csicsóholdvilágon is várják őket. Románújfaluban már alig negyven magyar él, de Viktóriavárossal együtt ők is várják a látogatást. A nagymohai csoport átjár majd Dombosra és Kőhalomra is, a kóbori pedig Sárkányba és Fogarasra. A vízaknaiak bejárják a teljes Szeben környéki népes román falvakat is, ahol magyarok élnek. Nagyszeben az egyedüli helység, ahol nincs kimondottan gyülekezeti tevékenység, itt a lakónegyedek magyarságát mérik fel, és Oltszakadát támogatásával a szebeni magyar evangélikusok lelkigondozását is végzik. Nemcsak bibliai történetek megismertetésével foglalkoznak, hanem a helyes magyar beszéd és írás tanításával is. Emellett regionális gyülekezeti és ifjúsági találkozókat is szerveznek. - Erdély egyik legnagyobb szórványgondja a nagyvárosi magyarságé. Kolozsváron tavasszal a Monostor negyedben elindítottak egy egyházi felmérést, és igény van a többi lakónegyedben is hasonló munkára. /Varga Zoltán: Kolozsvári fiatalok szászföldi szórványmisszióban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 3./

1999. október 19.

Kolozsváron a kincses város falai között hét éve dübörög a nacionalizmus kampánya, Erdély szívének szellemisége haldoklik, állapította meg Szabó Piroska cikkében. Emlékműveit meggyalázzák, történelmi házait rombolják. Az Europa Nostra-díjjal kitüntetett helyreállítási munkálatok után a kolozsmonostori templom ajtaját vandál kezek újra és újra bemázolják, csatornáját letépik, környezetét szeméttárolónak használják, hogy a Főtér közepén ásítozó hatalmas gödör széléről az éj leple alatt ellopják azt a több száz tonnányi földet, mely az árok betemetését szolgálná. /Szabó Piroska: Kincses krónika. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), okt. 19./

1997. január 17.

1996 karácsonyán meghalt Bustya Endre. "Nem élhette meg a hetven esztendőt, és óriástorzóként maradt az utókor számára Adyról készült összefoglaló opusa. Életműve így is hatalmas, hiszen tékányi könyvet szerkesztett-írt Ady prózájáról, illetve életének és munkásságának időrendi áttekintéséről." - írta a róla szóló nekrológban Szilágyi Aladár. Bustya cáfolta tudós indulattal Robotos Imre hírhedett Csinszka-revízióját. Műfordítói tevékenysége is jelentős volt. Másik kutatási területe a 18. század előtti magyar irodalom volt. A kommunista rendszerben kétszer küldték fizikai munkásnak, előbb 1951-57, majd 1961-1966 között. Hol segédmunkás volt, hol bányász. /Bihari Napló (Nagyvárad), jan. 17./ Bustya Endre az Ady-filológia egyik legnagyobb tudású alakja volt, aki lakását, kéziratait és könyvtárát egyházára hagyta. A kolozsmonostori új köztemetőben, a szegénysoron temették el, holott munkássága alapján helye lett volna a Házsongárdi temetőben. Szőcs Géza elmarasztalóan ír erről, megkérdezve, "hol voltak érdekképviselőink", hogy ilyen méltánytalanság történt. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), jan. 15./Bustya Endre /Marosvásárhely, 1927. jún. 29. - Kolozsvár, 1996. dec. 24./

1997. június 24.

1992-től újból a római katolikus egyház tulajdona a Kolozsváron levő kolozsmonostori Kálvária templom. /Az 1924-ben 25 évre a görög katolikusoknak bérbe adott épületet 1948 óta az ortodox egyház használta./ Meg kellett kezdeni a templom felújítását, melyet az Utilitas iroda koordinált, Eke Éva építész irányításával. Az 1792-ben készült orgonát megvásárolták a szászdályai evangélikus templomtól. A templom újraszentelése bérmálással egybekötötten jún. 21-én volt, még az orgona restaurálása van hátra. Ebből az alkalomból megjelent a Transylvania Trust Alapítvány és az Erdélyi Műemlék Restaurátorok Egyesületének gondozásában A kolozsmonostori római katolikus Kálvária templom címmel az Erdélyi műemlék sorozat 27. füzete, amely dr. Kovács András munkája. /Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jún. 24./

2000. január 8.

Kolozsváron a református egyházközségekben a keresztelések és a temetések aránya lehangoló. Egyházközségekre osztva az adatok a következők: Szamosfalva: 7 keresztelő, 15 temetés, Irisz: 11 - 28, Kerekdomb: 11 - 32, Bulgária-telep: 24 - 33, Hidelve: 10 - 51, Tóvidéke: 15 - 14, Törökvágás: 8 - 38, Alsóváros: 19 - 75, Új-alsóváros: 16 - 100 (!), Kolozsmonostor: 22 - 43, Felsőváros: 24 - 50. Összesítve: Kolozsváron 167 reformátust kereszteltek és 479-et temettek. Az apadás 312 fő. /Évente egy gyülekezetnyi református vész el Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 8./ Kolozsváron a Szent Mihály katolikus plébánián 1999-ben 49 keresztelő volt és 151 temetés, továbbá 30 házasságkötés. Az unitáriusok körében még elszomorítóbb a helyzet. Az 1. számú egyházközségben 10 keresztelő és 42 temetés volt, a 2. számúban 6 keresztelő és 16 temetés. A monostori unitárius egyházközségben valamivel jobb a helyzet, arra többnyire fiatalok laknak. /Nánó Csaba: Rohamosan csökken Kolozsvár magyarsága. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 8./

2000. október 23.

Okt. 22-én felszentelték a Kolozsmonostori Református Egyházközség új templomát. Az eseményt megtisztelte jelenlétével a Kolozsvárra látogató Mádl Dalma asszony, Mádl Ferenc magyar köztársasági elnök felesége, aki szombaton Nadia Constantinescu asszonnyal, Emil Constantinescu államfő feleségével találkozott. Az 1989-es forradalom után egyértelművé vált, hogy a gyülekezetet meg kell osztani és új templomot kell építeni. A kolozsmonostori templom felépítésének engedélyeztetésébe már 1990-ben belefogtak a református hívek, két évre rá pedig megkezdték a munkálatokat. A polgármesteri hivatal többször igyekezett hátráltatni az előmenetelt: 1993-ban érvénytelenítette az építési engedélyt, több hónapra felfüggesztette a munkálatokat. A parókia épületével 1995-re készültek el, erre a hónapra pedig részlegesen sikerült befejezni a templomot is, amelynek két szintjét ezután húzzák fel. A templom építési költségéhez nagyobbrészt külföldi - magyarországi, németországi, svájci, hollandiai - támogatók járultak hozzá. /Papp Annamária: Felszentelték a Kolozsmonostori Református Egyházközség templomát. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 23./ Dr. Molnár Dezső nyugalmazott lelkész elmondta, hogy amikor 1968-ban a gyülekezet meghívta lelkipásztorának, a lélekszám 3500 körül mozgott. Tömbházról tömbházra, lakásról lakásra járva kereste a református lelkeket. A parókia épülete 1996-ban készült el. Csiha Kálmán püspöke megállapíthatta, hogy Kolozsvár legfiatalabb gyülekezete számára épült templom az 1989-es változás óta épültek közül a legnagyobb. "Egyházkerületünk 218 új épülete, köztük 34 új temploma Krisztus lábnyoma Erdély földjén." - mondta a püspök. /Csomafáy Ferenc: Béke és remény háza. Felszentelték a Kolozsmonostori Református Egyházközség templomát. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 27./

2000. március 1.

Kolozsváron, a VIII. Mátyás-napok alkalmával a Szent Mihály-templomban fellépett a Schola Gregoriana Monostorinensis, a kolozsmonostori egyházközség gregorián énekegyüttese. Vezetőjük, Jakabffy Tamás elmondta: az együttes 1998-ban létesült azzal a célkitűzéssel, hogy a gregorián éneket újra funkcionális liturgikus zenévé avassa. A Schola Gregoriana Monostorinensis a Romániai Magyar Dalosszövetség tagja, az "amatőr" csoportja két-háromhetente liturgikus keretek között énekli a cantus planust, "profi" csoportja pedig alkalomról alkalomra bemutató énekléseket tart a gregorián megismertetésére, népszerűsítésére. Jakabffy Tamás rövid összekötő szöveggel, magyarázattal ismertette a különböző típusú gregorián dallamokat, amelyek előadási sorrendben a kinyomtatott műsorlapon is fel voltak tüntetve. /Kulcsár Gabriella: VIII. Mátyás-napok. Veni Sancte Spiritus. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 1./

2000. március 25.

Europa Nostra díjjal jutalmazzák a torockói népi építészeti helyreállítását. A korábbi években a berethalmi erődtemplom és a kolozsmonostori Kálvária-templom részesült díjoklevélben. Torockó 160 műemlék jellegű épületéből álló, összefüggő házsorokat és tereket képező hagyatéka Közép-Kelet-Európa egyik legépebben fennmaradt népi építészeti együttese. A kolozsvári Transylvania Trust Alapítvány által 1996-ban indított program céljául e felbecsülhetetlen kulturális örökség védelmét tűzte ki. A Budapest V. kerületi önkormányzata által biztosított céladományból Torockó 138 hagyományos ingatlanának tulajdonosai évente részesülnek karbantartási támogatásban, amennyiben vállalják, hogy nem változtatnak házaik értékes építészeti és utcaképi elemein, elvégzik a szükséges karbantartási munkálatokat. Furu Árpád, az alapítvány népi építészeti szakosztályának ügyvezető igazgatója elmondta: a Torockó Értékvédő Program keretében eddig több mint 120 értékes házon végeztek el jelentős helyreállítási munkálatokat. A program munkalehetőséget teremt a helyi kőműveseknek. Azt szeretnék, ha Torockó felkerülne az UNESCO világörökségi jegyzékére. /Ördög I. Béla: Europa Nostra-érmes a torockói műemlék-helyreállítás. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 25./

2000. május 24.

Bukarestbe érkezett Henrik dán herceg, az az Europa Nostra műemlékvédelmi szervezet elnöke, hogy átadja a Transylvania Trust Alapítvány és Torockó képviselőinek a torockói népi építészeti együttes helyreállításáért megítélt Europa Nostra Érmet. A bukaresti Hilton Szállodában május 24-én sorra kerülő eseményen dr. Szabó Bálint, az alapítvány ügyvezető igazgatója, Furu Árpád, a torockói műemlékvédelmi program vezetője, valamint a torockói háztulajdonosok képviseletében Ferencz Gábor unitárius lelkész vesz részt. Az 1963-ban alapított Europa Nostra több mint 200 örökségvédő civil szervezet páneurópai szövetsége. Romániai műemlék- helyreállítást most először jutalmaznak Europa Nostra Éremmel, a berethalmi erődtemplom és a kolozsmonostori Kálvária-templom az elmúlt években a díj oklevél fokozatában részesült. - A több mint 160 műemlék jellegű épületből álló, összefüggő házsorokat és tereket képező torockói építészeti hagyaték Közép- és Kelet-Európa egyik legépebben fennmaradt népi építészeti együttese. A kolozsvári Transylvania Trust Alapítvány által 1996-ban indított program e felbecsülhetetlen kulturális érték védelmét tűzte ki célul. A Budapest V. kerületi önkormányzata által biztosított céladományból Torockó 138 hagyományos ingatlanának tulajdonosai évente részesülnek karbantartási támogatásban, amennyiben vállalják, hogy házuk értékes építészeti és utcaképi elemeit nem változtatják meg, elvégzik a szükséges karbantartási munkálatokat, és esetleges változtatási szándék esetén figyelembe veszik az alapítvány szakmai tanácsait. /Szabó Sámuel: Az első Europa Nostra Érem romániai műemlék- helyreállításért. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 24./

2001. március 20.

Kádár István esperes, kolozsmonostori plébános és Kovács Árpád, a Szent Mihály templom segédlelkésze március 17-én felszentelte a kolozsvári Magyar Mozgáskorlátozottak Társulata Szent Kamill otthonában lévő kápolna harangját. Ez jelentős állomása a kolozsvári Magyar Mozgáskorlátozottak Társulata és Tokay Rozália építő, intézményteremtő és lélekápoló munkájának. A Szent Kamill otthon alapkövét 1996. április 16-án tették le. A magyar mozgáskorlátozottak gondozása és ellátása végett épülő ötszintes, 3.870 négyzetméter felületű otthon létesítése - elsősorban osztrák segélyszervezetek és a Szent Kamill Rend támogatásával - a mai napig több mint 4 milliárd lej (közel 50 millió forint) értékű adomány hasznosítását jelenti a rászorulók számára. /Felszentelték Erdély első Szent Kamill kápolnájának harangját. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 20./

2001. április 7.

Ápr. 6-án ünnepélyes keretek között megnyitották Kolozsváron az Egyetemi Múzeumot, amelyet a Babes-Bolyai Tudományegyetem történelem tanszéke hozott létre az Erdélyi Történelmi Múzeummal karöltve. A múzeum a kolozsvári egyetem korszakairól adnak képet az 1579-ben alapított kolozsmonostori jezsuita kollégiumtól napjainkig. /Balázsi-Pál Előd: Megnyílt az Egyetemi Múzeum. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 7./

2001. október 29.

A torjai Apor Péter Művelődési Egyesület szervezésében okt. 27-én ökumenikus istentisztelettel kezdődött az 1848/49-es forradalom és szabadságharc, az első és második világháború, valamint az 1956-os forradalom torjai hősei emlékművének avatóünnepsége. A középtorjai Kicsi Antal Általános Iskola kertjében leleplezték Vetró András kézdivásárhelyi szobrász által tervezett emlékművet. A magyar himnusz akkordjaira felvonták a piros-fehér-zöld zászlót, majd felolvasták mindazon hősi halottak nevét, akik neve az emlékműre is felkerült. A jelenlevőket Bokor Béla alpolgármester, az Apor Péter Művelődési Egyesület elnöke köszöntötte. Ünnepi beszédet Baka Mátyás, a megyei tanács alelnöke, Prozlik László, Gádoros község polgármestere, Németh Csaba szenátor, Tamás Sándor parlamenti képviselő mondott, míg az események történelmi hátteréről Coroi Artúr, Budapesten élő egykori torjai történelemtanár értekezett. Az ünnepségen a kézdivásárhelyi tanulók klubja fúvószenekara, a kolozsmonostori egyházközség énekkara és a Kicsi Antal Általános Iskola szavalócsoportja is közreműködött. Az ünnepség a székely himnusz eléneklésével ért véget. /Iochom István: Torja. Emlékmű a hősi halottaknak. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 29./

2003. február 24.

A Mátyás Napok keretében febr. 22-én Kolozsváron, a kolozsmonostori Kálvária-templomban a Vox Turturis kamarakórus lépett fel. 2000 októberében alakult, mondta el Flórián Gergely , a kórus vezetője, tagjai a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémia diákjai. Felléptek már Székelyföldön, Nagyváradon és Baróton. /Hintós Diana: A Vox Turturis kamarakórus előadása. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 24./

2003. március 11.

Magyar történelmi emlékhelyek, szoborparkok kialakítását, valamint több jeles magyar személyiség szobrának elhelyezését javasolja az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének közművelődési és egyházügyi bizottsága, olvasható közleményükben, amelynek aláírója Boldizsár Zeyk Imre, a szakbizottság tagja. A javaslatok között szerepel szoborparkok létrehozása, amelyek lehetséges helyszínéül a kolozsmonostori apátsági templom környékét, a Farkas utcai Romkertet, valamint a Magyar utcai Kétágú református templom cintermét jelölték meg. Az apátsági templomhoz tervezik Szent István és Szent László király, valamint Szent Imre herceg és Budai Nagy Antal (szóba kerülhet még I. Béla és IV. Béla király is) egész alakos vagy mellszobrát. A Romkertben szeretnék elhelyezni Báthory István erdélyi fejedelem és lengyel király mellszobrát, azonban az első kolozsvári egyetem megalapítóját egész alakos szobor is megilletné. Ezt a tervek szerint a Farkas utcában helyeznék el, az Erdélyi Iskola képviselőinek szoborcsoportjával szemben. Szintén a Romkertbe szánnák Bocskai István, I. Rákóczi György, Apáczai Csere János, Kriza János, Kelemen Lajos és Kós Károly mellszobrát. A Kétágú templom cintermébe szintén szoborparkot terveznek, a magyar mártírok és az 1956-os áldozatok emlékére. Külön szoborjavaslatokkal is előáll a bizottság. Petőfi Sándor szobrát a volt Petőfi utcában, a Biasini szálló előtti kis parkba szeretnék elhelyezni. A Szent Mihály-templom vonzáskörzetébe képzelték el Márton Áron püspök szobrát, míg a Bocskai téri Nemzeti Színház elé Kótsi Patkó János, illetve Janovics Jenő mását tervezik. Tervbe vették ugyanakkor a Babes-Bolyai Tudományegyetem központi épületének udvarán található szoborpark kiegészítését az erdélyi magyar tudományos élet szellemi nagyságaival. Ott lenne a helye Brassai Sámuel polihisztornak, Szádeczky-Kardoss Gyulának, Románia első világháború utáni főgeológusának, valamint Kristóf György irodalomtudósnak. A bizottság szorgalmazza Bocskai István szülőházának külső emléktáblával való megjelölését, valamint a román nyelvű emléktáblák szövege valóságtartalmának alapos felülvizsgálatát. /Magyar történelmi emlékhelyeket! Szobrokat tervez az RMDSZ. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 11./

2003. május 31.

2002 Kossuth-év volt. 2003-at a Rákóczi-évként jegyzi a hálás utókor. A Romániai Magyar Dalosszövetség és a Kolozsmonostori Református Egyházközség közös szervezésében került sor május 24-én a kolozsmonostori református templomban arra a kórustalálkozóra, a nagyságos fejedelem emléke előtt tisztelgett műsorával. Vendéglátó a kolozsmonostori gyülekezet három éves kórusa volt karnagyával, Kállay-Miklós Tündével. Vincze Zoltán történész-tanár a Rákóczi- családnak az összmagyarság és külön Erdély históriájában játszott szerepéről beszélt. Guttman Mihály tanár, a Romániai Magyar Dalosszövetség tiszteletbeli elnöke köszöntötte az összesereglett kórusok tagjait. Felléptek a Mákófalváról, Körtvélyfájáról, Marosvásárhelyről, Kolozsvár négy gyülekezetéből és a magyarországi Nagyatádról érkezett kórusok. /Miklós Ferenc: Rákóczi-év - 2003. Énekben emlékezés. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 31./

2003. augusztus 4.

A felvidéki Nyitra egyik, Nagytapolcsánynál a folyóba torkolló mellékpatak völgyében van egy Apátkolozs, másként Kolozsmonostor, Nyitrakolozs nevű helység. Itt, akár az egykori Kolozsvár melletti Kolozsmonostoron, bencés apátság létezett. /Asztalos Lajos: Kolozsvár neve. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 4./

2003. augusztus 8.

Kolozsvár egyik főutcája továbbra is a háborús bűnös Ion Antonescu marsall nevét viseli. A Monostor negyedben a kolozsmonostori templom mellett lévő egykori Primaverii utca annak ellenére nevezik Ion Antonescunak, hogy már közel másfél éve sürgősségi kormányrendelet tiltja a háborús bűnösök kultuszának ápolását Romániában, valamint közel egy éve tanácsi határozat is elrendelte, hogy az utca kapja vissza régi nevét. A napokban a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt (KDNPP) szólította fel Vasile Soporan prefektust, változtassa meg az utca nevét. A román kormány tavaly március 13-án hozta meg a 31-es számú sürgősségi kormányrendeletet, amelynek értelmében tilos utcákat, sétányokat, tereket és parkokat elnevezni a béke és az emberiség ellen bűncselekményeket elkövető személyekről. A kormányrendelet szerint a háborús bűnös személyekről szervezeteket sem szabad elnevezni. Tavaly aug. 29-én Kolozsváron a tanácsosok döntöttek: átkeresztelik az Antonescu utcát régi, Primaverii nevére. Gheorghe Funar polgármesternek intézkednie kellett volna, azonban többször is arra hivatkozott, hogy a törvényeknek nem szabad visszamenőleges hatállyal érvényt szerezni. Tavaly a polgármesteri hivatal folyosóján lévő Antonescu szobormakettet a rendőrség eltávolította, miután Funar többszöri felszólításra sem volt hajlandó azt megtenni. Az Antonescu-kultusz ápolása azonban nemcsak Kolozsváron okoz gondot. A rendszerváltás utáni években Marosvásárhely legszebb sétánya is a marsall nevét viselte. A város helyi tanácsa tavaly szeptemberben úgy döntött, átkereszteli ezt az utcát Vár sétányra. A tanács határozatának azonban mai napig sem sikerült érvényt szerezni, mert az Antonescu-kultusz ápolóinak helyi képviselői, a Hősök Kultuszának Egyesülete a döntést a közigazgatási bíróságon támadta meg. Az első fokú döntés kimondja, hogy noha a megyei utcanévadó bizottság véleménye csak konzultatív jellegű, a városi tanácsnak ki kellett volna kérnie a testület véleményét. A bírósági ítélet a névcserére vonatkozó tanácsi határozatot semmisnek nyilvánította. A kormány tavalyi sürgősségi rendelete, ha nem vonatkozik mindenütt a háborús bűnös Antonescu marsallra, annál inkább vonatkozik Wass Albert erdélyi íróra, akinek köztéri szobrait a román hatóságok szokatlan gyorsasággal eltávolították. /Borbély Tamás: Továbbra is marad az Antonescu utca. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 8./

2003. szeptember 21.

Tordatúr katolikus temploma a második világháborút követő években erősen lepusztult. Néhai Veres János sinfalvi plébános romokból építtette újra az istenházát. Kádár István kolozsvár-monostori plébános népes gyülekezete mellett elvállalta a tordatúri szórványt is.Kádár István plébános kiérdemelte az építő pap elnevezést. A kolozsmonostori egykori apátsági templom visszaállítása és a plébánia épületének kibővítése után az idén Tordatúron újabb építkezésbe kezdett: a romos plébániaépületből tetőtérbeépítéssel lelkigyakorlatos és zarándokházat, turistaszállást varázsol. A turistaszállás felépülése után jövedelmezni fog, abból pedig hozzá lehet látni a templom felújításához. Kádár István édesanyja mindhárom gyermekét az egyháznak adta, mindhárman papok. /Schuller Mária: Vagyunk, amíg építünk. = Vasárnap (Kolozsvár), szept. 21./

2003. november 11.

Vekov Károly képviselő román nyelven megjelentetett monográfiáját / Károly Vekov, Locul de adeverire din Alba Iulia, Cluj-Napoca, 2003./ a román történetírás legelső olyan terméke, amely a középkori latin írásbeliség legfontosabb kérdését monografikusan tárgyalja. Könyvének magyar nyelvű címe "A gyulafehérvári hiteleshely (XII-XVI. század)". A hiteleshely a mai közjegyzőségnek felelne meg. A káptalanok, konventek hitelesítették, átmásolták, királyi vagy egyéb rendeletre kiadták a szükséges oklevelet. Erdélyben a legfontosabb hiteleshelyek a kolozsmonostori konvent, a gyulafehérvári, aradi és csanádi káptalanok. Működésük általában a XIII-XVI. századra esik. Magyar nyelvű irodalmuk bőséges. Legelőször (1855) Jernei János foglalkozott velük, majd a múlt században Eckhardt Ferenc, Juhász Kálmán, Beke Antal, Mezey László tanulmányozta általános jelleggel a kérdést. Pár évvel ezelőtt Jakó Zsigmond adta ki két hatalmas kötetben a kolozsmonostori konvent okleveleit. Az aradi káptalan fennmaradt okleveleinek lajstromát 1961-ben Juhász Kálmán jelentette meg a Gyulai Füzetekben. A hiteleshely a latin nyelvű magyar írásbeliség része, érthető, hogy román nyelven mindössze Francisc Pall és Kis András jelentetett meg a kérdésről egy-egy rövid lélegzetű tanulmányt. Vekov Károly 1971-ben fejezte be egyetemi tanulmányait Kolozsvárt román nyelven, de rendszeresen látogatta a magyar nyelvű kurzusokat is. Tanulmányainak befejezése után a bukaresti N. Iorga Intézet Demény Lajos vezette kérészéletű kisebbségi részlegének volt a munkatársa. Kutatási témája kezdettől fogva az erdélyi latin nyelvű írásbeliség volt, s ezen belül is a gyulafehérvári káptalan története. Ebből is doktorált, s most megjelent könyve valójában doktori tézisének kiteljesedett változata. Művének rendkívüli értékét nemcsak a gyulafehérvári káptalan története és ismert okleveleinek lajstroma képezi, hanem az a bevezető rész, melynek tárgyalta a korai latin írásbeliség és a hiteleshelyek kialakulásának feltételeit és fejlődését. Ezt követi a káptalan története, az oklevelek jegyzéke, végül a gyulafehérvári káptalan szerepe az egyetemes erdélyi műveltség fejlődésében. /Kovách Géza: Hézagpótló történelmi monográfia. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 11./

2003. november 17.

Harmadik alkalommal tartották meg nov. 15-én a Báthory István Elméleti Líceum dísztermében a Kolozsvári Ifjúsági Színjátszó Találkozót, melyen hét amatőr ifjúsági színtársulat vett részt. A kolozsvári egyházközségeket a belvárosi (Farkas utcai templom), felsővárosi (Kétágú templom), alsóvárosi (Kakasos templom), kolozsmonostori és hídelvi egyházközségek ifjúsági csoportjai képviselték, mellettük meghívottként az inaktelki és mákófalvi ifjúsági színjátszócsoportok is felléptek. Sebesi Karen Attila zsűritag elmondta, örültek annak, hogy a kolozsvári csoportok mellett az inaktelki és mákófalvi ifjúsági színjátszó csapatok is jelen voltak a rendezvényen, és reméli, hogy az elkövetkező években a kolozsvári találkozóból Kolozs megyei színjátszó találkozóvá növi ki magát a rendezvény. /Pap Melinda: Fiatalok színjátszó fesztiválja. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 17./

2003. december 20.

A Kolozsmonostori Református Egyházközség volt a házigazdája annak a "karácsonyt váró énekkari hangverseny"-nek, amelyet a Romániai Magyar Dalosszövetség december 14-én szervezett. Főtámogatója a Nemzeti Kultirális Örökség Minisztériuma. Guttmann Mihály, a Romániai Magyar Dalosszövetség tiszteletbeli elnöke megnyitó beszéde után felléptek az énekkarok Méráról, Magyarfenesről /népviseletben/, Kisbácsról, Kolozsmonostorról, végül a Brassói Magyar Dalárda állt a gyülekezet elé. /Miklós Ferenc: Karácsonyvárás énekléssel. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 20./

1998. szeptember 13.

A kolozsmonostori római katolikus plébánia ifjúsági kórusának tagjait látták vendégül Ipolyhídvégen, az egyházi iskolában. A vendégek ismertették a Kolozsvárhoz tartozó templom történetét. A templomot az ortodoxok 1992-ben adták vissza jogos tulajdonosának. /Remény (Dunahidas - Most pri Bratislave, katolikus hetilap), szept. 13./

1998. szeptember 19.

Ferenczi István /Kolozsvár/ régész, nyugalmazott egyetemi tanár Budapesten tartott előadást A nagyfejedelemség-kori kelet-magyarországi határvédelem kérdései címmel ápr. 23-án, a Zürichi Magyar Történelmi Egyesület havonta Budapesten rendezett előadásai keretében. Ferenczi kifejtette, hogy a magyar fejedelmek korában a keleti végek tájékán védelmi vonal épült ki töltésekkel, földvárakkal Nagybánya környékétől Brassóig, először a besenyő betörések elhárítására. 1091-től, Szent László király uralkodásának utolsó és Kálmán királyságának első éveiben kővárakkal is megerősítették a védelmi vonalakat. Ferenczi felsorolta a honfoglaló magyarok eddig feltárt erdélyi temetőit: Déva, Szászváros, Székelyderzs, Marosgombás, Gyulafehérvár /3 temető 3-400 sírral/, Kolozsvár /3 temető/, Kolozsmonostor és Várfalva. /Ferenczi professzor kitart elmélete mellett. = Európai Idő (Sepsiszentgyörgy), szept. 19./


lapozás: 1-30 | 31-48




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998