udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 12 találat lapozás: 1-12
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Helymutató:

1997. február 24.

A szabadkőművesek titkos társaságait a szellemi elit képviselői hozták létre, jótékonysági intézményrendszerként, a tolerancia jegyében, írta Vajnovszki Kázmér. Az erdélyi páholyok az 1784-ben alakult bécsi Grosse Landesloge von Österreichhoz csatlakozta. A Román Nemzeti Nagypáholy - francia bábáskodással - 1880-ban jött létre. A román szellemi élet meghatározó személyiségei, Balcescutól Bratianun át Octavian Gogáig szabadkőművesek voltak, állapította meg Dan Amadeo Lazarescu nagymester. Az 1920-as rendszerváltás után az erdélyi - zömmel magyar és szász - páholyok megőrizték függetlenségüket, anyanyelvi kötődésüket. Így a kolozsvári Unió-páholy nagymestere, Jancsó Elemér, az Ady Társaság révén ápolta kapcsolatait a magyarországi "testvérekkel". /Az utolsó magyar nagymester pedig Benedek Marcell./ 1949-50-ben a szovjet csatlósállamokban törvényen kívül helyezték a szabadkőműves páholyokat. A Román Nagypáholy nagymestere, Marcel Shapira Párizsba tette át székhelyét. Párizsban megalakult az Üldözött Szabadkőművesség Szövetsége. - Az "elaltatott" páholyok nehezen ébredeznek. Jelenleg helyzetük szinte áttekinthetetlen. Marcel Saphira teljhatalmú nagymesternek tekintette magát, meglepetéssel nyugtázta, hogy 1991 februárjában az Egyesült Angol Nagypáholy Romániában megalakította az első, Concordia nevű skót rítusú páholyt, majd újabb két páholy alakult /a Duna-delta és a Balcescu/. Az olasz Grand Oriente 1993 januárjában megalakította Románia Nemzeti Nagypáholyát, Nicolae Filip nagymesterrel az élen. Shapira erre Bukarestbe sietett, híveit tiszti ragra emelte és egy ellennagypáholyt hozott létre, Dan Amadeo Lazarescuval az élen. Közben az amerikai központi szövetségi tanács is megalakította a maga romániai nagypáholyát Costel Iancu hegedűművésszel és üzletemberrel az élen. Megindult a belháború Lazarescu és Iancu között. Dan Amadeo Lazarescu elmondta, hogy az 1993-as konstantinápolyi konventen megállapodtak abban, hogy a nagypáholyt haza kell telepíteni. Azonban Marcel Shapira véglegesen Franciaországban telepedett le, rá ruházta a nagymesteri tisztet. Ugyanakkor a Grand Oriente képviseletében páholyt alapítottak Bukarestben. 1995-ben az Egyetemes Szabadkőművesek Romániai Nemzeti Nagypáholyának élére Sever Frentiu festőművészt választották. Tizenhárom erdélyi páholy nem ismeri el az új vezetést és 1995 decemberében megalakította az erdélyi nagypáholyt, amely 1996 januárjában Gyulafehérváron konventet tartott, a Lazarescu-páholyok egy része is csatlakozott, nagymesterré pedig Vladimir Boantát avatták. A páholyok egy része azonban hátat fordított nekik. A Bevett Óskót Rítusú Nagypáholy Főtanácsa febr. 2-án összeült és Dan Amadeo Lazarescu nagymestert - idős kora miatt - "ad vitam" nagymesterré avatták, a gyakorlati ügyek intézését egy évre az 1994 óta a francia nagypáholy összekötőjére, André Szakvaryra bízta. Ügyvezető nagymester Dan Emanuel Dobreanu lett. Dan Amadeo Lazarescu mindezt puccsnak minősíti. Elítéli Ernst Schlesingert, aki több erdélyi páholyt alapított és mindenáron külön nagypáholyt akart 25

2000. január 10.

Az ortodox karácsonyt az autokefál ortodox egyházak vezetői és hat ortodox ország - Fehéroroszország, Görögország, Grúzia, Moldova, Románia és Ukrajna - államfője, valamint Borisz Jelcin volt orosz elnök Jasszer Arafat palesztin vezető meghívására közösen ünnepelte Betlehemben. A IV. század óta első alkalommal fordult elő, hogy az ortodox egyházak vezetői és I. Bartolomeosz konstantinápolyi ökumenikus pártriárka közösen mutatta be a régi szertartás szerint a karácsonyi misét. A karácsonyi ünnepet megelőző szinódus pedig a legjelentősebb pánortodox találkozó volt, amit valaha is a Szentföldön tartottak. Az ortodox pátriárkák közös üzenetük ugyanolyan önkritikát és bocsánatkérést tartalmazott, mint amilyet mondott nem sokkal korábban II. János Pál katolikus pápa. Az üzenetben elismerték, hogy az egyház megosztott volt, elutasították a nacionalizmust, s azt hangsúlyozták, hogy Krisztus földi életének példáját kell követni az emberiség javát szolgálva. Az ortodox csúcstalálkozón megvitatták az ökumenikus pártriárka szerepét és a katolikus egyházhoz fűződő viszonyt. Teoctist román és II. Alekszij orosz pátriárka külön is tárgyalt arról a román követelésről, hogy a besszarábiai metropolita (a moldovai ortodox egyház feje) az orosz egyház fennhatóságából kerüljön át a román egyház fennhatósága alá. /Ortodox csúcs Betlehemben. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 10./

2000. augusztus 26.

A kilencvenes évek elején fogtak hozzá Zilahon minden idők legnagyobb szilágysági ortodox katedrálisa felépítéséhez. Tíz év alatt sem készült el, de a becsült beruházási összeg több mint felét elköltötték. A katedrálist a konstantinápolyi Hagia Sophia mintájára tervezték: ötezer személy befogadására alkalmas lenne, ugyanakkor vallásos múzeumot is terveznek több mint háromezer régi egyházi könyvvel, ikonokkal és kegytárgyakkal. Azt állítják, hogy csak a hívektől és más városlakoktól "koldult″ pénzből épülget, ám költségvetési támogatást is kaptak. Ötezer négyzetméter freskó készítését tervezik, ehhez alkalmas román személyt Kanadában kutattak fel, aki a munkát elvállalná... négyzetméterenként 750 dollárért és zilahi tartózkodás idejére olyan feltételekkel, amelyeket egyelőre a megrendelők képtelenek teljesíteni. /Aja Szófia Zilahon. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 26-27./

2003. november 6.

Ujj János gyakorló történelemtanárként hívta fel a figyelmet arra, hogy a most is használt hazai tankönyvekben is vannak bántó adatok. A XII. osztályos egyik alternatív történelemkönyv szerint Erdélyben a magyarok behatolásával megkezdődött az erőszakos katolizálás, s a katolikus püspökségek elfoglalták az ortodox püspökségek helyét. (Így!) Az egyetemes történelemmel három évvel korábban megismerkedett tanulók valószínűleg rég elfelejtették, hogy a kelet-nyugati egyház szakadása 1054-ben következett be, addig legfeljebb keleti vagy nyugati rítusú egyházról beszélhetünk. Azt meg kevesen tudják, hogy a nyolc történelmi magyar püspökséget Szent István királyunk alapította még 1038-ban bekövetkezett halála előtt. Tehát az egyetlen erdélyi, a gyulafehérvári katolikus püspökség már jóval az egyházszakadás előtt működött (!). Az sem mellékes, hogy a keleti rítusú püspökségek (tehát több?) létezéséről egyetlen római, vagy konstantinápolyi dokumentum sem tesz említést. - A középiskolás tankönyv szerint az 1848-49-es erdélyi román forradalom úgy ér véget, hogy a forradalmi csapatokat a világosi csatában legyőzte az ide behatolt orosz hadsereg, s azok előtt tették le a fegyvert! A fegyvert valójában nem a román csapatok, hanem a Görgey vezette forradalmi magyar hadsereg egységei tették le. Generációk nőnek fel tévhitben, hogy a hódító magyarok elfoglalták országukat. Ilyen történelemszemlélet mellett nehéz lesz a többségi polgárt az ellenkezőjéről meggyőzni. S még nehezebb szobrot állítani a szabadság magyar mártírjainak! /Ujj János: Történelemszemlélet. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 6./

2005. szeptember 24.

Aranyosrákos unitárius falu. Aranyosszék, a régi székely székek egyik települése. Itt született 1860 augusztusában Borbély György, jómódú parasztgazda gyermekeként. Tanulmányait a kolozsvári unitárius gimnáziumban folytatta, majd Debrecenben érettségizett. Kolozsváron szerzett latin–magyar szakos tanári diplomát. Sorozatban nyerte a futó és távgyalogló versenyeket. Ezek eredményeként elsőként nyerte el az Erdély bajnoka címet. 26 vármegyén, 250 községen keresztül, 65 nap alatt 1950 km-t gyalogolt. Terjedelmes és színes beszámolókat küldött útjának állomásairól. Ekkoriban honosodottk meg Kolozsváron a biciklisport. Nagykerekű velocipéddel elkerekezett Párizsba, az 1889-es világkiállításra. Szorgalmasan tudósított kalandos útjáról. Írásai dokumentáris értékük mellett szórakoztatóak. 1893-ban az Erdélyben letelepedett Paget Olivérrel, ennek szülőhazájába, Angliába kerekeztek, majd 1895-ben tordai kollégájával, Scharscher Dániellel, Konstantinápolyba ment biciklivel. Útjáról a Kerékpáron keletre című kis könyvében közölt beszámolót. 1896-ban, a Millennium esztendejében Zalaegerszegre telepedett át. 1885-ben alapító tagja az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyletnek, melynek évkönyvét több évig ő szerkesztette. 1930. február 8-án tért örök nyugovóra. /Tatár Zoltán: Aranyosrákos szülötte – Erdély bajnoka: Borbély György. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 24./

2006. január 13.

Száz éve, 1905-ben temették el a Brassóban Koós Ferenc egykori bukaresti református lelkészt. Rá emlékezett 2005. december 10-én a Brassó-belvárosi Református Egyházközség. A református temetőben a hosszúfalusi diákok Bálint Ibolya tanárnő vezetésével megkoszorúzták a sírt, majd a belvárosi református templomban Kassay Géza lelkész szervezésében következett a megemlékező istentisztelet, melyet a Brassói Magyar Dalárda szereplése nyitott meg, Klára Mária karnagy vezetésével. Igét hirdetett Zsold Béla bukaresti lelkipásztor. Megemlékező beszédeket Koós Ferenc életéről és érdemeiről a következők tartottak: Bálint László esperes Brassó megyéből; Bántó István, a Bukaresti Művelődési Kör elnöke; Demény Lajos történész és Hochbauer Gyula tanár. Fellépett a Zajzoni Rab István Líceum furulyás csoportja és az Áprily Lajos Líceum /Brassó/ diákénekkara. Koós Ferenc 1828 körül született Magyarrégenben, ahol mellszobor hirdeti emlékét, a református templom kertjében. Közhuszárként részt vett az 1848-as szabadságharcban. A levert szabadságharc után Kossuth Lajos külföldre menekült híveiből emigrációs központok alakultak ki a nagyvilágban. Az egyik Bukarestben volt, ahol Koós Ferenc református lelkészként tevékenykedett. Lelkészi kinevezését Bukarestbe Bodola Sámuel püspöktől kapta, 1855-ben. Egy időben Koós Ferenc volt az egyetlen református lelkész Brassó és Konstantinápoly között. Ő hozta létre a bukaresti dalárdát, a magyarok olvasókörét és a Hunnia Magyar Kaszinót. Bukaresti tartózkodása alatt a havasalföldi szórványmagyarságot és a moldvai csángó-magyarságot is megkereste. Amikor 1869-ben osztrák nyomásra el kellett hagynia Bukarestet, Eötvös József miniszter Erdélybe nevezte ki tanfelügyelőnek, s a dévai tanítóképző igazgatójának, majd tanfelügyelő volt Máramarosszigeten, Besztercén, végül Brassóban. /Pitó Lajos, Brassó: Koós Ferencre emlékeztünk. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 13./

2007. március 10.

Gál Sándor honvédezredes (1817-1866) neve ma is ismerősen cseng Háromszéken, döntő szerepe volt a vidék önvédelmi harcának irányításában, lángoló szabadságharcos elkötelezettsége miatt került Bem tábornok bizalmasai közé. A bukás után Angliában, Konstantinápolyban bujdosott, majd Olaszországba került. Gál komolyan gondolkodott egy erdélyi betörésen, noha a függetlenségi harc feltételei ez időben, 1861-ben messzemenően hiányoztak. Gál Sándor megírta (vagy íratta-) olaszul megjelenő emlékiratát, amely Gál Sándor életrajza, avagy a székely ezredes, ki nem engedett a 48-ból /Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2006. Bibliotheca Transsylvanica, 49./ címmel végre száznegyvenhat év után magyarul is olvasható Egyed Ákos előszavával s Csikány Tamás tanulmányával és kronológiájával. Az eddig ismeretlen emlékirat fordításáért dicséret illeti Zágoni Zsoltot. /Bogdán László: Aki nem engedett a 48-ból. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 10./

2007. június 26.

Traian Basescu elnök június 25-én részt vesz a fekete-tengeri gazdasági együttműködésért szervezett országok Konstantinápolyban tartott csúcstalálkozóján, egyben felavatta Konstantinápolyban a Dimitrie Cantemir Múzeumot, amely abban az épületben kapott helyett, ahol a tudós lakott. Az ünnepségen szó esett arról, hogy az Európai Bizottság pénzzel támogatta az épület restaurálását, illetve a török és a román nép közötti történelmi, kulturális, politikai és gazdasági kapcsolatokról is. Basescu elmondta Cantemirről, hogy hidat képezett a két civilizáció, az európai és a keleti, illetve a román és a török nép között. /Basescu Konstantinápolyban. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 26./

2007. szeptember 5.

Mintegy 2500 hivatalos egyházi és világi küldött részvételével szeptember 4-én este megkezdődött Nagyszebenben a III. Európai Ökumenikus Nagygyűlés. A találkozó célja, hogy elősegítse az egyházak közötti párbeszédet. Ebből az alkalomból Erdélybe érkezik számos magas rangú egyházi személyiség, így I. Bartolomaiosz konstantinápolyi ökumenikus pátriárka is. A rangosabb világi vendégek sorában lesz José Manuel Durao Barroso, az Európai Bizottság elnöke, Traian Basescu államfő és Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök is. A nagyszabású eseményen – melynek először ad otthont ortodox többségű ország – az erdélyi magyar történelmi egyházak képviselői is részt vesznek. /Európai Ökumenikus Nagygyűlés Szebenben. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 5./

2007. december 8.

December 6-7-én Budapesten ülésezett az Európai Katolikus-Ortodox Fórum előkészítő bizottsága; a találkozást eredményesnek ítélték a delegációk. Erdő Péter bíboros, az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa (CCEE) elnökének vezetésével tárgyalt az előkészítő bizottság. A tanácskozást eredményesnek ítélték a Szentszék és a CCEE megbízottaiból álló katolikus, valamint az orosz, a konstantinápolyi, a szerb és a román ortodox egyházak szakértőiből álló delegációk. /Nemzetközi katolikus–ortodox megbeszélés Budapesten. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 8./

2008. május 24.

Dimitrie Cantemir (1673-1723) nem kímélte honfitársait a Moldva leírása című könyvében, oldalakon át sorolta hibáikat, gyengeségeiket. Meglepő módon kijelentette, hogy tiszta moldovai paraszt nem létezik. Akiket találunk, vagy orosz, vagy erdélyi, vagy „amint nálunk mondani szokták, magyar származásúak”. Gyakran idézett művében – egyebek közt – az olvasható, miszerint Roman vidékét az Erdélyből visszatérő római telepesek Batu kán betörése után elsőnek vették birtokukba. Leszögezte, hogy a moldovaiak egy vallást sem gyűlölnek jobban, mint a rómait, bár ehhez tartozik csaknem valamennyi magyar alattvalójuk, akiknek Bákóban van püspökségük. Eszerint érdekes módon a volt római telepesek éppen a római vallást nem fogadták el. Cantemir fenntartotta: Erdély és Magyarország, ahol őseik Moldva alapítása előtt laktak, sohasem a konstantinápolybeli szentszéknek, hanem mindig a rómaiaknak engedelmeskedtek. Ezért, mielőtt Luther és a Kálvin „szektái” ellepték volna ezeket az országokat, azok valamennyi lakosa a nyugati egyháznak volt a gyermeke – állította. /Ajtay László: Magyarországon laktak a moldovaiak ősei? = Népújság (Marosvásárhely), máj. 24.

2009. július 25.

A Magyarok Székelyföldi Társasága szervezésében június 24-29. között idén is sor került a már tízéves múltra visszatekintő Lármafa-találkozóra. A zarándokcsapat Székelyföldről indult, és kiegészült marosvásárhelyi, nyárádszeredai, cegőtelki, valamint a későbbiekben egy nyolctagú felvidéki csoporttal is. A zarándokút első állomása hagyományosan a Beszterce-Naszód megyei Cegőtelke volt. A cserhalmi emlékműnél a Szent László vezette kerlési (cserhalmi) csata legfontosabb momentumainak felidézése jelezte a zarándoklat kezdetét. A Lármafa zarándokutak legfőbb célja egyrészt a Szent László-kultusz felélesztése, ápolása, valamint olyan történelmi helyek felkeresése a Kárpát-medencében, amelyek azt bizonyítják, hogy a magyarság aktív résztvevője és alakítója volt a térség történelmének, kultúrájának. Ugyanilyen fontos a nyelv szépségének és tisztaságának megóvása. Idei a résztvevők Kárpátalján, Felvidéken és Magyarországon kerestek fel olyan helyszíneket, melyek nagy fejedelmünk, II. Rákóczi Ferenc alakjához kötődnek, vagy történelmünk olyan jeles képviselőihez, mint pl. a híres egri várkapitány, Dobó István vagy Kossuth Lajos. Kárpátalján megálltak Tiszaújlakon, a Rákóczi-szabadságharc első győztes csatájának emlékére állított Turul emlékműnél. A munkácsi vár Zrínyi Ilonának, „Európa legbátrabb asszonyának” alakját idézi, aki 1685-től három évig irányította a vár védelmét. A vár udvarán méltó helyet kapott Petőfi Sándor mellszobra is, aki 1847 júliusában felkereste a munkácsi várat is. Szolyván lerótták kegyeletünket a sztálini terror idején ártatlanul elpusztult áldozatok előtt. A lágertemető helyén ma emlékpark van, több mint 12 ezer ember lelte itt halálát. Beregszászt a Rákóczi- szabadságharc bölcsőjének is lehet nevezni. Sok szép látnivalóban, lélekemelő élményben bővelkedett felvidéki utjuk is. A felvidéki Dobóruszka, a híres egri várkapitány, Dobó István szülőhelye. Nagyszelmencen 1946-ban kettévágták a községet, szögesdrótot húzva emberi életek, lelkek közé, elszakítva szülőt, gyermeket, rokont, jó barátot. Ez a szörnyű állapot 2005-től némileg enyhült a határátkelő létesítésével. Jártak II. Rákóczi Ferenc szülőhelyén, a borsi várkastélyban. A bölcsőtől a koporsóig, azaz a borsi várból a kassai Szent Erzsébet-székesegyházhoz mentek. A nagy fejedelem itt talált végső nyughelyet, amikor Konstantinápolyból hazahozták hamvait. Kassán voltak a híres „kassai polgár”, Márai Sándor emlékházánál is. Az anyaországban Vizsolyt és Tállyát keresték fel. /Borbély Mária: Lármafa-találkozó – 2009. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 24./


lapozás: 1-12




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998