udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 37 találat lapozás: 1-30 | 31-37
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Helymutató:

2004. április 28.

Páskándiné Sebők Anna szerkesztő, Páskándi Géza író özvegye a Duna Televízió csapatával járja Erdélyt, volt politikai foglyokat keres föl az 1956–65-ös időszakból. A napokban meglátogatta Gyergyószárhegyen Ferencz Ervin atyát, a Szoboszlay-per volt elítéltjét, Gyergyószentmiklóson pedig Salamon László volt 56-os elítéltet, majd Csíkszereda felé vette útját. Páskándiné Sebők Anna rámutatott, nemcsak a fiatalok, de az idősek sem ismerik azt az eseménysorozatot, amely 1956 és 65 között végbement Erdélyben, a borzalmas meghurcoltatásokat és az egymást követő pereket. Több mint négy és fél éve kutatja az erdélyi 56-os eseményeket, és azt kellett tapasztalnia, hogy az embereknek az egészről fogalmuk sincs. Mostani munkájukkal tizennyolc pert dolgoznak fel, körülbelül négy és fél, ötórás film lesz, amely feldolgozza az 56 utáni temesvári pert, a Szoboszlay-féle pert, az érmihályfalvi pert, a váradi Szabadságra Vágyó Ifjak Szervezetének perét, a kolozsvári képzőművészekét, a Bolyai 1-es, 2-es és 3-as pert, mert itt három per következett egymás után 56 őszétől 58 végéig, a ferencrendi szerzetesek és Csiha Kálmán perét, a teológusok perét, a Küküllő menti röpcédulásokét, a Fekete Kéz, valamint a csíkszeredai tanárok és diákok perét, azon 56-os elítéltek pereit, akik a forradalom idején Magyarországon küzdöttek, majd itt ítélték el őket és a 65-ös „államellenes ügy" perét. Ezek a perek 11–12 ezer embert érintenek, és eddig nem készült róluk komoly felmérés, s nem tudják az összes elítélt számát sem. Megkérdezhető, mit csinálnak a fiatal történészek? Most dolgozó csapatukban az operatőr Sára Balázs, a hang Alföldi Jenő, a gyártásvezető Sarudi Gábor. Az egyik fő támogató a Duna Televízió. A filmben sok lesz a dokumentum, eddig ismeretlen dokumentumok is, mint a Szoboszlay-perben kimondott halálos ítéletek, a kivégzések jegyzőkönyvei, tehát olyan dokumentumok, amelyek eddig nem jelentek meg. /Gál Éva Emese: Filmszalag örökíti meg az emlékezetnek. Meghurcoltatások, perek Erdélyben 1956–65 között. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 28./

2004. szeptember 1.

A szamosújvári börtönből negyven évvel ezelőtt szabadult lelkészek és vallási meggyőződésük miatt üldözöttek Szamosújváron jöttek össze, hogy emlékezzenek. Az istentiszteletet követően látogatás tettek a börtönben. A találkozón részt vett Vitéz Veress Zoltán, a Küküllőmenti 56-os szervezkedés egyik főszereplője, akit bátyjával együtt tartóztattak le. /(Rostás-Péter Emese): Emlékezés ünnepi hálaadással Szamosújváron. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 1./

2005. július 8.

A Szent József Gyermekotthon működése 2003 szeptemberében indult Szovátán. 2004 nagyhetére beköltözhetővé vált az új otthon, azonban leégett az épület. A munkálatok újból elkezdődtek, az új gyermekotthon most már majdnem teljesen elkészült. Gyermekvédelmi tevékenységük többféle. Egyes családok gondjai ruhaadománnyal, élelmiszercsomaggal megoldhatóak. Napközi otthonos foglalkoztatás célja a hátrányos helyzetű, de jó képességű gyerekek segítése, naponta délután. A napközik öt helységben működtek az elmúlt tanévben: Nyárádszeredában, Vármezőn, Sóváradon, Kibéden és Illyésmezőn. Ezt a hálózatot szeretnék tovább bővíteni a jövőben Szovátán és környékén, a Nyárád és Küküllő menti falvakban, a Gyergyói- és a Csíki-medencében. /Pál Marika és Szilágyi Réka: Önkénteseket munkatársakat várnak a szovátai gyermekotthonba. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 8./

2005. augusztus 4.

A Küküllő-menti Szászszentlászló községhez tartozó Almakeréken a település fennállásának 700. évfordulóját ünneplik augusztus 3–8. között. Az öt napig tartó emlékünnepség az interkulturalitás jegyében zajlik, mert ma is szép számmal élnek itt szászok, vannak magyarok is, de a falut többségében románok lakják. Fellép a falu fúvószenekara, bemutatják a helység, valamint az Apafi család történetét, lesz utcabál, és orgonakoncertet is tartanak a Boldogasszony tiszteletére emelt gótikus templomban, amely egyike a legszebb szász vidéki erődtemplomoknak. /Fám Erika: Az Apafiakra emlékeznek Almakeréken. = Krónika (Kolozsvár), aug. 4./

2005. október 4.

Október elsején, a zene világnapján ötödik alkalommal rendezett Bonyha református közössége kórustalálkozót. A Küküllőmente falujában zsúfolásig megtelt a kazettás ősi templom. Fellépett a sáromberki Református Vegyes Kar, a gógánváraljai Református Kórus, a marosvásárhelyi Szabadság úti Ifjúsági Kórus, a marosvásárhelyi Hozsanna Kórus, a marosvásárhelyi Nagy István Ifjúsági Vegyes Kar és a helybeli kórus. A találkozó öt évvel ezelőtt Dénes Előd lelkipásztor- karnagy kezdeményezésére jött létre. /Kovács András karnagy: V. Egyházzenei Kórustalálkozó Bonyhán. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 4./

2005. október 5.

Október elsején kezdődtek a Dicsőszentmártoni Kulturális Napok, amelyet a Kis-Küküllő Alapítvány rendezett. A kuratórium elnöke, Kakassy Sándor elmondta, a rendezvények nemcsak a magyar közösségnek szólnak. A Kisvállalkozások a jövő Európájában címmel meghirdetett tanácskozáson Lázár Balázs az ITD Hungary, a magyar kormány beruházási vállalkozásfejlesztési-támogatási ügynökség tevékenységét mutatta be. Megrendezték a Kis-Küküllő menti magánbortermelők versenyét. Ezután díjakat adták át. Pro Urbe-díjat kapott dr. Sóvágó László, a testvértelepülés, Hajdúszoboszló polgármestere, a magyar közösség kapcsolatainak ápolásáért. Kitüntették dr. Vincze Ferencet, a hajdúszoboszlói önkormányzat főjegyzőjét, neki köszönhetően léphetett fel a dicsőszentmártoni Népszínház az anyaországban, továbbá 1 millió forintot juttattak a Kis-Küküllő Alapítványhoz, amiből megoldják a Közművelődési Központ téli fűtését. Sikeres volt a kolozsvári Puck bábszínház vendégjátéka. Bemutatták Csepregi András és Csepregi Henrik: Dicsőszentmárton régi képekben című kötetét. /Vajda György: Dicsőszentmártoni Kulturális Napok. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 5./

2005. november 18.

Vetési László, a Diaszpóra Alapítvány elnöke beszélt a szórványmisszióról, a szórványprogramokról és az alapítvány tevékenységéről. Rendszeres tevékenységük az algyógyi szórvány-lelkésztalálkozó és szórványtovábbképző, a szórványdíjazás, a szórványlap szerkesztése, tanácsadási munka lelkészeknek, pedagógusoknak. Emellett fontos az amerikai erdélyi szórvány-testvérkapcsolat is, a Válassz testvért mozgalom, amelyik egyedülálló a maga nemében: amerikai magyar családok rendszeresen támogatnak egy szórványgondozó egyházközséget és lelkészt. Ebben az évben szerették volna szervezni az Egyház és anyanyelv című konferenciát, mert égetővé vált a nyelvhasználat, nyelvcsere, nyelvváltás a romániai magyar történelmi egyházaknál és híveiknél. Folytatják a gyülekezetjárást az egyetemistákkal, teológusokkal, továbbá a romtemplomok takarítását, a nyári gyülekezeti missziót és a magyarságfelmérést. Emellett segítenek a rászorultakon, elsősorban nagycsaládosokon és gyermekeken. Nagyon fontos a Holt-tenger dokumentációs program. Erdély szórványterületein ugyanis gyors ütemű a tárgyi, szellemi értékvesztés, lassan alig marad utolsó tanú, emlékező egy-egy településen. Néhány éve kezdték el ezt a programot, hogy ezen a területen rögzítsenek mindent. A szórványközpontok között vannak a gyülekezeti házak, otthonok, menhelyek. Az igazán nagy feladatot az oktatási központok látják el. Ezek líceumok és elemi iskolák közé szerveződnek: falusi vagy városi bentlakások. A tudatos tervezés nyomán születhettek új oktatási intézmények, iskolák, mint a nagybányai Németh László, a máramarosszigeti Leöwey Klára Gimnázium, a dévai Téglás Gábor Iskolaközpont és a szilágysomlyói önállósuló magyar iskola. Különleges arculatot kölcsönöznek a szórványközpontoknak a teleházak, faluházak, magyarházak. További feladat a lefedetlen területek behálózása, különös tekintettel a Mezőségre, a Küküllők mente szórványvidékeire és Dél-Erdélyre. Nagy gond ezeknek az intézményeknek a fenntartása. A normatív jellegű fenntartás életbevágóan fontos. Sürgős feladat befejezni az építés alatt álló válaszúti, besztercei, felőri bentlakásokat. Anyagi okok miatt bezártak a medgyesi és hétfalusi iskolai bentlakások. A Diaszpóra Alapítvány foglalkozik a Kárpátokon kívüli misszióval is. 1996-ban jártak először a fiatalokkal Havasalföldön, a következő évben ezt Moldvában és Dobrudzsában folytatták, és azóta minden évben legalább egy kis csoport fiatal az ott élő és szolgáló lelkészekkel bejárja a Kárpátokon kívüli régiókat. Ebben az évben ellátogattak a régi Méhed, mai nevén Mehedinti megyébe, Szörényvárára (Turnu Severin). A regáti magyarság egy része rejtőzködve csendesen beolvadt, más része próbálja őrizni önazonosságát. /Dézsi Ildikó: „Szórványjárásunk célja a segítés, a szolgálat” Interjú Vetési Lászlóval, a Diaszpóra Alapítvány elnökével. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 18./

2005. december 30.

A Maros, a Nyárád és Küküllő mentén sok gazda fogott falusi vendéglátásba, vidéki turizmusba. Többen a szállásadás mellett programokat szerveznek, a Felső-Nyárád mentén például gyógynövénygyűjtésre, gyalogtúrákra, lovagolni stb. invitálják vendégeiket. A mikházi születésű Janka Béla, aki ma New Yorkban él, fogékony maradt a vidéki élet iránt. Bízik abban, hogy a szülőfaluja is kínál olyan értékeket, amelyekért érdemes oda látogatni idegeneknek. Eddig 300 ezer dollárt ruházott be: panziót épített, 800 négyzetméteres felületen zöldövezetet, sétányt, gépkocsiparkolót alakított ki. A fogadó földszintjén ízlésesen kialakított vendéglő, bár várja a vendégeket. Mikházán ezzel hét új munkahely létesült. Turistavonzó itt a mikházi búcsú, továbbá a Mikházi Napok rendezvényei és a Csűrszínház is. Janka Béla folytatja a beruházást. A jövő évben sátortáborhelyet alakítanak ki, faházat is építenek. /Kilyén Attila: Mikháza a falusi vendégfogadás útján. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 30./

2006. január 21.

Marosvásárhelyen 1906-ban 48 magyar és német nyelvű kiadvány jelent meg, amikor a város lélekszáma még nem érte el a húszezret. Száz évvel ezelőtt a hat nyomdában, a marosvásárhelyi kiadványok mellett, mezőségi, gyergyói, küküllő-menti lapokat is nyomtattak. 1906-ban Marosvásárhelyen négy napilap /Székelység, Független Székelységet, Szabadságot és Székely Ellenzék/, továbbá nyolc hetilap /Derű, Székely Hírlap, Székely Iparos, Székely Lapok, Ellenőr, Közérdek, Marosvölgy és Székely Világ/ látott napvilágot. /Csifó János: A százéves Székely Világ. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 21./

2006. január 31.

Egyelőre még csak kevesen döntöttek úgy, hogy évi 100 vagy 50 eurós életjáradék fejében megválnának földjeiktől. “A termőföld évszázadokon keresztül éltette és eltartotta a küküllő-menti embereket, s ez maradt az egyetlen lehetőség a jövőre, az uniós körülmények között is, hogy megmaradjanak ezen a földön. Bűn lenne elherdálni őseink véres verejtékével megszerzett földjeinket egy kétes és bizonytalan ügyletekkel kecsegtető életjáradék reményében” – vélekedik a küküllő-menti Hármasfalu gazdakörének elnöke, Nemes József. A társult gazdálkodás, a földek tagosítása lehetőséget nyújt arra, hogy egymást segítve az új körülmények között is kihozhassák a földből azt, amire képes. Dr. Scholcz Béla, a Szatmár Megyei Mezőgazdasági Szaktanácsadó Hivatal igazgatója szerint a szegényebb vidékek lakói válnak meg könnyebben a földjüktől életjáradék reményében. A Nagykároly környéki falvak lakói azonban nem adják el a földet. Ott a határszélen különösen nagy értéke van a jó földnek. Egy év múlva, mikor Románia az EU tagja lesz, a föld is felértékelődik. Gotthárd Béla székelyudvarhelyi ügyvéd szerint a törvényt nem ismertették kellőképpen, kevés információ jutott el a falun élő idős földtulajdonosokhoz. A közbirtokosságoknak lehetőségük lenne, hogy az eladó földeket megvásárolják. Rajtuk áll, hogy a székelyföldi termőföld ne kerüljön ebek harmincadjára. /Mi lesz veled, erdélyi föld? = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 31./

2006. május 25.

Dicsőszentmártonban május 13-án és 14-én a Kis-Küküllő Alapítvány, a helyi RMDSZ, az RMPSZ helyi szervezete és az Alsó Kis-Küküllő menti Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége /ALKISZ/ rendezésével tizenhatodik alkalommal tartották meg a Küküllő menti általános iskolások népdaléneklő- és szavalóversenyét, valamint a Küküllő menti líceumi tanulók szavalóversenyét. Az anyanyelv ápolása az elsődleges cél, emellett hagyományápoló szerepe is van e versenyeknek. /Szlovácsek Ida: Él a vers és a népdal a Küküllők mentén. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 25./

2007. február 24.

Az 1924-ben született Nagy Pál mintha örökre vállalta volna fel egy erdélyi Figyelő örökös szellemi magaslesét, ezt mutatja Napló nélkül. Élet, irodalom, egyéb apróságok /Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2007,/ című könyve. Az ő világa, vallja, a Mezőség és a Küküllők mente, Pusztakamarástól Farkaslakáig, Székelyudvarhelyig. (Középen persze Vásárhely.). Az erdélyi magyar közírás (főleg 1918 utáni) erős vonulatának sodrását követi, a Benedek Elek – Kacsó Sándor – Tamási Áron fényutat; igazmondásban, érzékletes, szép magyar stílusban is, méltatta munkásságát Bölöni Domokos. /Bölöni Domokos: Az utolsó székely mohikán. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 24./

2007. február 27.

Hagyományőrző néptánccsoport debütált február 24-én a Küküllő-menti hatszáz lelkes Haranglábon. Tőkés Lóránt unitárius lelkész a helyiekkel összefogva szervezte meg a kosaras bált. /Stanik Bence: Haranglábon fújják a nótát. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 27./

2007. március 24.

A szórványmagyarság megtartása alapos stratégiai felkészülést követel meg mindazoktól a magyarországi és kisebbségi magyar politikai, gazdasági, egyházi, kulturális és civil társadalmi intézményektől és szervezetektől, amelyeknek a diaszpórapolitikában (ilyen még nincs, de lennie kellene!) szerepe lehet. Az erdélyi szórványsors legjobb ismerője, Vetési László református lelkész az elmúlt öt év alatt legalább egyszer megfordult ezerháromszáz faluban, több tucat tanulmány mellett két önálló kötetben (Juhaimnak maradéka és Ne csüggedj el, kicsiny sereg) tette közkinccsé a terepen tapasztaltakat. A szórványkutatást gyakran emlegetik pusztuláskutatásként, állapította meg a vele készült beszélgetésben Ez magyar jellegzetesség, betegség. Hányféle erdélyi magyar szórvány van? Az egyik a maradékszórvány, erről szól a pusztulásirodalom. Ez a Mezőség jellegzetes emblémája, gyászeleme. Van migrációs szórvány, ennek jellegzetes gyűjtőhelyei a nagyvárosok. Ezek nem csak megélhetését, hanem temetőjét is jelentették a magyar népességnek. Ilyen még a teljes bányavidék Hunyad megyével, Temesvár és a Küküllő mente. Kezdetben elkezdődött az oda betelepedett népességnek az önszerveződése. Brassóban például a székely emigráció megduplázódott a húszas-harmincas évektől a hatvanas évekig, és erős közösségeket alkottak, az ezer lelkes gyülekezetekből lettek nyolc-tízezer lelkes gyülekezetek, felerősödött az oktatás, a művelődési élet, talpra álltak a lapok, olvasóközönségük volt. Az első, második, harmadik generációval nem volt probléma, de később ez az emigráció beintegrálódott a többségi környezetbe. Bukarestben, a második nemzedék kezdett többségiként viselkedni. Kezdett sodródni a többséggel. Az ott maradt közösséget általában szociális szórványnak nevezik, tehát leépülő közösség, amelyben felszámolódik a megélhetés minimális tartalékkészlete. A másik pedig egy demográfiai identitásszórvány, amely egy másik többség környezetébe kerülve megváltozik az oktatáspreferencia, az úgynevezett jobb érvényesülés érdekében a többségi iskolát választja, többségi intézményfogyasztó lesz. Az identitásszórványban tapasztalható a legtöbb vegyes házasság. Először megkezdődik az identitászavar, majd végül az identitásvesztés. Az is előfordul, hogy egy bizonyos népesség adott rétege bizonyos intézmények védelmében identitásvédetté válik, és ezeket nem nevezhetjük szórványnak. Ettől nem szórvány a gyulafehérvári római katolikus székesegyházhoz és a teológiához tartozó papi társadalom, amelynek teljes napi tevékenysége, kommunikációja a kisebbséghez kötődik. Kolozsváron hatalmas intézményrendszer árnyékában, etnikai burokban élnek a kisebbséghez tartozók, azonban sokaknak ez semmit sem jelent. A szórványban az egyház próbálja megszólítani a fiatalokat, időseket, gyermekeket, délutáni oktatást szerveznek. Rengeteg találékonyság kell ahhoz, hogy a közösségek visszanyerjék funkcionális identitásukat. Ilyenek a család, megélhetés, a szabad idő megtervezése, művelődés, az emberélet fordulóihoz kapcsolódó események. Ilyen kísérletek a falunapot rendezése, amikor egy adott településről elszármazottak találkoznak. Vannak falvak, ahol ötven évvel ezelőtt harminc vagy száz magyar élt, nyolcvan évvel ezelőtt három-négyszáz, és ennek a közösségnek kultúrája volt, tanítója, papja, építészete s temetője volt. Jelenleg folyik a leépülés, eltűnnek az utolsó emlékezők. Megpróbálják megmenteni az ott maradt utolsó fiatalok gyermekeit, ilyen a például a Kallós Zoltán-féle iskola. Minden egyes kis faluból, ahol van húsz magyar, és abból egyetlen gyermek a Válaszúton tanul. Erdélyben háromszáz olyan település van, amelynek tíz-tizenöt éve van még hátra az értékmentés szempontjából. Utána nem marad semmi. Nincsenek embereink a megfelelő helyeken, hangsúlyozta Vetési. Szükség lenne arra, hogy minden tömbmagyar önkormányzatnak legyen szórványoknak szóló cselekvési programja. A csángókérdésben még mindig nincs konszenzus ebben a kérdésben, folyik egy magyarországi csángó lobbi, egy elitista csángó lobbi, Erdélyben folyik a rendezvény-csángópolitika, van egy etnobiznisz is, az ellenben nem kap elég támogatást, ami a csángó falvakban folyik. A támogatás súlypontjának haza kell mennie Csángóföldre. /Fekete Réka: Minden magyar felelős minden magyarért (Szórványsors). Beszélgetés Vetési Lászlóval. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 24./

2007. április 30.

Sepsiszentgyörgyön a Szent György-napok vásári színpadán és a körülötte kialakított táncházas téren három nap alatt minden korosztály megfordult a néptánc-kavalkádban, többen szebbnél szebb viseletekben. A Háromszék Táncegyüttes valóságos néptánciskolát rendezett be, végigtáncolta Erdővidék, Kalotaszeg, Gyimes, Moldva, Mezőség, Szék, Felcsík, a Küküllő mente legszebb táncait. Nagy sikerrel tartotta a Folker együttes Kecsketánc című gyermektáncházas CD-jének bemutatóját. Jöttek szép számban táncosok többek között Brassóból, Kolozsvárról és magyarországi városokból. /Fekete Réka: Ezerlábú néptáncparádé (Szent György-napok). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 30./

2007. június 26.

Az álláslehetőségek hiánya jelenti a legnagyobb problémát Küküllőszéplak községben – mondta el Sándor Mihály polgármester. Komolyabb vállalkozókat nem sikerült megtelepíteni az ötfalvas községben. A községháza költségvetése szegényes, a községközpontbeli új kultúrház építése, illetve az Oláhszentlászlóra és Kisszentlászlóra vezető községi út leaszfaltozását foglalták bele. Ezt az utat meg kell emelni, mert ha a Küküllő kiönt, a két falut elzárja a külvilágtól. A küküllőmenti borok legjobbjai közé tartoznak a héderfájiak, erősített meg Simon Kálmán héderfáji borosgazda. Egykor tiszta szász falu volt Kisszentlászló, mára csak négyen-öten maradtak, a falut leginkább romák lakják. Sokszor feltörik a templomot – mondja a gondnok, mindent elvisznek. A múltkor szétrúgták a háromszáz éves orgona sípjait. Az oltárról a feszületet egy hírhedt, alvilági gyűjtő lopatta el, az angyalokkal együtt. A templom az 1770-es években épült és a rendszerváltásig használatban volt. Azóta romlik az állaga, a gondnok vigyáz rá, ahogy lehet. Havonta-kéthavonta jár ide lelkész istentiszteletet tartani. Szükség lenne Küküllőszéplakon, a községközpontban kultúrotthonra. Sándor Mihály polgármester segítséget kért a minisztériumtól, de nem érkezett válasz. A lakók megöregedtek, nincs kulturális élet. /Nagy Botond: Küküllőszéplaki vendégoldal. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 26./

2007. október 1.

Harmincéves születésnapját ünnepelte az erdélyi táncházmozgalom a hét végén Csíkszeredában. A hetvenes évekbeli indulás Kolozsvárhoz kötődik, aztán a hagyományos népzene és néptánc gyorsan elterjedt Erdély városaiban. Csíkszeredában szeptember 28-tól 30-ig, vasárnap hajnalig a programok mellett spontán táncházakban, együtténeklésekben találtak egymásra régi és újabb ismerősök, barátok. A jubileumi Barozda koncerttel a kezdetek felidézésére terelték a hangsúlyt. A táncházmozgalom Magyarországról érkező hulláma 1977-ben érte el Erdélyt, ahol városról városra terjedt, egymás után nyíltak meg a táncosklubok. Ennek hatására a népi kultúra gyűjtése és kutatása is új lendületet kapott. A Barozda együttes harmincadik születésnapi koncertjén Simó József nagybőgős múltidéző beszélgetésbe kezdett a neves meghívottakkal, köztük Kallós Zoltánnal. A mintegy tizenhatezer dallamot felgyűjtő néprajztudós a népdalok egyetemességére emlékeztetett „A népdal nem múzeumba való kacat, ma is mindenki megtalálhatja benne magát, mert az életről, a szerelemről vagy épp az elválásról szól. Kötelességünk megőrizni és átadni a következő nemzedékeknek” – mondta a Balladák könyve (1971) szerzője, Kallós Zoltán. A Román Televízió magyar adásának szerkesztője, Simonffy Katalin, a híres Kaláka műsorok egyik alapítója régi vágya szerint együtt énekelt a Barozdával, az első erdélyi táncházas zenekarral. Pávai István a Barozda alapítója elmondta, ma is van létjogosultságuk a városi táncházaknak. „Most ünnepeltük először az erdélyi táncházat, ez nem történt meg sem húszéves születésnapján, sem korábban” – mondta el Deák Gyula, a szervezés másik alapembere. „Volt táncház Kolozsváron, Temesváron, Besztercén, Csíkszeredában, de Jászvásáron és Bukarestben is. Mindegyikről próbáltunk megemlékezni most” – tette hozzá a Romániai Magyar Néptánc Egyesület elnöke. A fellépők sorát ördöngősfüzesi, visai idős táncosok nyitották meg, majd széki és Küküllő menti adatközlők következtek. A kivetítővel régi Kaláka-adásból idéztek fel, a felvételen Panek Kati színésznő leányként énekelt magyarózdi népdalokat, aki mai táncházasok szerint a találkozót megelőző szervezés motorja és lelke volt. A háromórás gálaműsor fináléjában több, mint száz székely ruhás fiú és leány özönlötte el a csarnok játékterét. Elől csíki és balánbányai gyermekek, mögöttük a hivatásos Háromszék táncegyüttes és a Hargita tagjai táncoltak. A hatóságok 1986-ban szüntették be a táncházat, a „rendszerellenes, nacionalista összejöveteleket”, ami a veszély ellenére még összetartóbbá kovácsolta az őstáncházasokat. /Horváth István, Stanik Bence: Három táncos évtized. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 1./

2007. november 9.

Tizenkilencedik alkalommal rendeznek Népzene- és Néptánctalálkozót Sepsiszentgyörgyön. A Háromszék Táncegyüttes november 9–10-e között Magas hegyről foly le a víz mottóval szervezi meg a találkozót, amelyet idén a küküllőmenti néptáncnak és folklórkincsnek szentelnek. Lesz táncoktatás, gálaműsor és táncház – ígérte Ivácson László, a Háromszék Táncegyüttes művészeti vezetője. A találkozót 1990-ben Könczei Árpád koreográfus, zeneszerző kezdeményezte. Korábban előfordult, hogy egy évben két népzenei találkozót is sikerült megszervezni, az utóbbi években azonban egyre nehezebb pénzt találni erre. A pénzhiány az oka annak, hogy míg az első találkozókra három-négy tájegység hagyományőrzőit hívták meg, néhány éve csupán egy térségből látnak vendégül adatközlőket. Ennek ellenére a sepsiszentgyörgyi az egyetlen átfogó néptánctalálkozó Erdélyben. Tavalyelőtt a mezőségi hagyományőrzőket látták vendégül, az elmúlt esztendőben a kalotaszegi táncok és dalok voltak a találkozó középpontjában, idén pedig a Küküllőmente nyolc településéről várnak adatközlőket. A Háromszék Táncegyüttes az idei évadot küküllőmenti témájú előadással. /Kovács Zsolt: Magas hegyről foly le a víz. = Krónika (Kolozsvár), nov. 9./

2007. november 26.

Lelkesedéssel üdvözölte a közönség a IV. Kolozsvári Népzene- és Néptánctalálkozó gálájának valamennyi fellépőjét. Az Ördögtérgye Néptáncegyüttes és Egyesület szervezte fesztiválra Küküllő-vidéki falvakból érkeztek hagyományőrzők. /Rostás-Péter Emese: Csávásiak, tükör által. = Krónika (Kolozsvár), nov. 26./ A rendezvény sikeresnek mondható, nyilatkozta az Ördögtérgye Egyesület és tánccsoport által a kolozsvári Diákművelődési Házban szervezett november 24-i népdal- és néptánctalálkozón Stanik Bence sajtófelelős. Remek hangulatot teremtett a Szászcsávási Cigányzenekar, este a sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttes Csávási ballada című műsorát mutatta be. /Nánó Csaba: „Városi” néphagyomány. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 26./

2007. december 4.

Az Európai Parlamenti választások után nem mondható el többé, hogy az RMDSZ az erdélyi magyarság kizárólagos legitim képviselője, és ez a legfőbb következtetés, ami levonható – jelentette ki sajtótájékoztatóján Tőkés András, a Magyar Polgári Szövetség alelnöke. Elmondta, hogy alaptalannak bizonyultak az RMDSZ választásokat megelőző riogatásai. „Az RMDSZ azt állította, hogy minden Tőkés Lászlóra adott szavazat elveszett szavazat, hogy az RMDSZ-nek vannak szakértői, Tőkés László pedig nem tud majd szakértőként tevékenykedni az Európai Parlamentben, valamint azt, hogy a református püspökre adott szavazat egységbontó, míg az RMDSZ-re adott voks az egység megtartását jelenti. Megtévesztés volt mindez” – jelentette ki. Tőkés László a legjobb eredményeket Maros megyében a Küküllő menti településeken érte el, a Nyárád mentén és végül Marosvásárhelyen. A helyi sajtó az RMDSZ-t támogatta, mint ahogy a Népújság is, amely a kampánycsend ellenére is lehozta az RMDSZ Tőkést támadó reklámját. Tőkés András, valamint Kiss István megyei alelnök kifejtették, az MPSZ továbbra is kész tárgyalni az RMDSZ-szel az erdélyi magyarság prioritásairól, amelyek a magyarság speciális, oktatási és autonómiával kapcsolatos problémái. /Antalfi Imola: Az MPSZ szerint: Más pozícióból tárgyalhatnak. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 4./

2007. december 14.

Felavatták a 7. belföldi „zöldutat”. A római korban Erdély sóbányái látták el a birodalmat az akkor igen értékes ásványi kinccsel. Orbán Balázs Székelyföld leírása című művében is említést tesz erről az útról, amely a Bekecs alatt haladt. Ennek a hozzávetőleges vonalán jelölte ki a Fókusz Öko Központ együttműködő partnereivel a só útját, amelyet december 12-én Jobbágyfalván és Mikházán avattak fel. A só útja az ország hetedik tematikus zöldútja. Az elsőt Hargita megyében jelölték ki a borvíz útja néven, ezt követte a Máramaros öröksége, a fenyő, az arany, a mészkő, a Túr folyó útja. A Zöldút (Greenway) mozgalom az Amerikai Egyesült Államokban, valamint Nyugat-Európa országaiból indult el, célja egy régió természeti és kulturális örökségének értékesítése a fenntartható fejlődés elvei szerint. A só útja Marosszentgyörgynél kezdődik, a Nyárád és Küküllő mente vízválasztó gerincein, valamint a Bekecs alatt halad Parajdig (jelzése: sárga csík). Hajdú Zoltán, az út kidolgozását kezdeményező Fókusz Öko Központ vezetője elmondta, mindamellett, hogy az út turisztikai programkínálat lehet a nyárádmentieknek, azt reméli, ennek kiaknázása az egész itt lakó közösséget megmozgatja majd. /(vajda): Séta a történelmi só útján. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 14./

2008. február 21.

Bölöni Domokos két prózakötetét, a Jézus megcibálja Pricskili Dungónak a fülét /Impress, Marosvásárhely, 2006/ és a Széles utcán jár a bánat /Juventus Kiadó, Marosvásárhely, 2007/ című könyvét mutatták be február 19-én a marosvásárhelyi Bernády-házban. A szerzővel – aki a Népújság című napilap munkatársa – szerkesztőkollégája, Nagy Miklós Kund beszélgetett. Bölöni Domokos számára számtalan dolog kínál témát: a kocsmai történetek, a televíziós híradók és show-műsorok, a rádió, az internet. A szerző élete során sok helyen megfordult. A Küküllőmente, a Marosmente különösen közel áll a szívéhez. Akárcsak Vásárhely, ahol a „bögrecsárdák” vendégeivel megismerkedett, és akiktől sok érdekes történetet hallott. „Az életem úgy alakult, hogy megismerhettem a falusi világot is, de mivel éppen a kollektivizálás idején voltam kisgyerek, a szüleim úgy látták jónak, ha taníttatnak, és nadrágos embert csinálnak belőlem” – mesélt gyerekkoráról a szerző. Túl a hatvanadik életévén a szerző újságíróként már nem vállal sok feladatot, így több ideje jut saját témáinak megírására. A városi környezetben élő népszokásokról született írásait szeretné következő kötetében megjelentetni – mondta el a Krónikának. /Antal Erika: Pricskili Dungó kalandjai. = Krónika (Kolozsvár), febr. 21./

2008. március 22.

Kolozsváron vendégszerepel március 26-án a Háromszék Táncegyüttes a Csávási ballada című előadással, mely a világhírű szászcsávási zenész-dinasztia történetét dolgozza fel. Előadásuk egyedi kísérlet arra, hogy a Küküllő-menti egymás mellett – és egymással kölcsönhatásban – élő három különböző nemzetiségnek egyszerre legyen kulturális nagykövete a nagyvilágban. Budapesten a Nemzeti Színházban a Határon Túli Kortárs Művészeti Fesztivál nyitóelőadása volt 2007 szeptemberében. Sepsiszentgyörgyön lép fel az együttes, majd turnéra indul, amelynek állomásai: Kolozsvár, Nagyvárad, Cegléd, végül Budapest. /Csávási ballada Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 22./

2008. május 2.

„Marosvásárhelyi vagyok, itt születtem, itt nőttem fel, itt él a családom, itt szeretnék maradni továbbra is. Szeretem ezt a várost!” – mondta Borbély László fejlesztési miniszter, az RMDSZ marosvásárhelyi polgármesterjelöltje az RMDSZ Maros megyei szervezetének kampányindító rendezvényén. Marosvásárhelyen a román pártok összefogtak az RMDSZ, a szövetség jelöltje ellen. „A várost vissza kell adni a marosvásárhelyieknek, az RMDSZ ennek az esélynek a letéteményese” – fogalmazott Borbély. Markó Béla RMDSZ-elnök hangsúlyozta: Meggyőződésem, hogy Borbély László meg fogja ismételni Bernády Györgyék teljesítményét, ha megadjuk neki az esélyt. Ilyen tudattal és önbizalommal kell nekünk gondolkodni, így kell útra indulni a Nyárádmentén, a Küküllőmentén, ahol a hűségesek jelentik a mércét. ” /Lokodi Imre: Markó Béla: hűségesek jelentik a mércét. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 2./

2008. június 26.

Az anyanyelv megőrzését, a kisebb-nagyobb csoportok szervezésének segítését tűzte ki célul a Művelődés című közművelődési folyóirat. A kolozsvári lapot tizenhét éve Szabó Zsolt főszerkeszti, aki elmondta, napjainkban a színjátszó csoportok és a kórusok jelentősek, utóbbiak talán szervezettebbek, mert az egyházközségekben újraalakultak a dalárdák. Marosvásárhelyen jelenleg kántorképző működik, amelynek végzősei az egyházközségekben szorgalmazzák a közös éneklést. Háromszéken és Hargita megyében is jelentős értéket képviselnek a kórusok. Fontos szerep jut a képzőművészetnek is, nyáron számos művészeti alkotótábort rendeznek. A közösség igényét jelzik a kórustalálkozók, mint például a Nyárád menti, Küküllő menti rendezvények, vagy Kalotaszegen az évek óta rendkívüli népszerűségnek örvendő tordaszentlászlói kórustalálkozó. A tanuló ifjúságot a Magyar Diákszínjátszók Szövetsége (Madipo) fogja össze. Szilágycseh lelkes csapata oroszlánrészt vállal a diákszínjátszók találkozóinak megszervezésében. A Sepsiszentgyörgyön működő Jádzó Egyesület munkája is kiemelkedő. A Művelődés folyóirat neveli a közművelődés utánpótlását. Tavaly, év végén a néprajz, helytörténet és művelődéstörténet ifjú szakemberjelöltjei számára hatodik alkalommal tartották a háromnapos Tudományos Diákkörök Erdélyi Konferenciáját (Tudek) Kolozsváron. A Művelődés februári és márciusi számának Műhely rovatában kilenc résztvevő dolgozatát közölték. Az Erdélyi Múzeum-Egyesülettel (EME) együttműködve bekapcsolódtak a Kolozsváron és Tordán szervezett konferenciák munkálataiba is, Aranyosszékről, Tordáról és Torockóról elhangzott előadásokból három lapszámnyit közölt a Művelődés. A konferencia teljes anyagából készült, Keszeg Vilmossal közösen szerkesztett Aranyos-vidék magyarsága című könyv a Kriterion Kiadónál jelent meg. Eredményesnek bizonyult a Mezőség hagyományait feltáró tavalyi konferencia is, amelynek szövegeiből remélhetőleg testes kötet lesz majd. Ugyanakkor értékes munka folyik a nagyenyedi és székelyudvarhelyi diákműhelyekben is. A Művelődés folyóirat nyáron a képzőművészeti táborokkal való együttműködésre fekteti a hangsúlyt. Csepei János, Zilahon élő mérnök szülőfalujában, a Szilágy megyei Ippen kezdeményezett alkotótábort 1996-ban, azóta szoros kapcsolat alakult ki a Művelődés és az IPPART között. Idén Sólyomkőváron augusztus 10–20. között gyűlnek össze a határon inneni és túli képzőművészek, hogy aztán Szent István napján megnyissák az új műveiket bemutató tárlatot. A tábor szakmai vezetője Szabó Vilmos zilahi festőművész. /Bajai Ernő: Eredmények és tervek. = Krónika (Kolozsvár), jún. 26./

2008. szeptember 25.

Maros megye legerősebb, magyar többségű választókörzete jött létre az RMDSZ erőfeszítései nyomán: a szövetségnek sikerült megakadályoznia, hogy a magyarok által lakott településeket más-más választókörzetekbe csoportosítsák, ezáltal elérte azt, hogy a magyar szavazatok ne szóródjanak szét. Magyar szempontból legnagyobb a Küküllő, Nyárád és Maros mentét magába foglaló szenátori választási körzet, amelyben Markó Béla, az RMDSZ elnöke indul a novemberi parlamenti választásokon. Az RMDSZ értelmezése szerint Maros megye keleti, zömében magyarlakta régiója szerves részét képezi a Székelyföldnek, amelynek a következő években hangsúlyosabb önállóságot kell biztosítani. /Nincs erős Székelyföld a Küküllő, Nyárád és Maros mente nélkül. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 25./

2008. november 10.

Intézményesített magyar nyelvű oktatás 135 éve folyik Dicsőszentmártonban, a Kis-Küküllő menti városkában: az első magyar állami iskolát 1873-ban avatták fel. A polgári iskola 1888-tól indult, az épület 1900-ra készült el teljesen, és ma is a település egyik emblematikus épülete. November 8-án az Alsó-Kis-Küküllő Menti Magyar Ifjúsági Szövetség (ALKISZ), a Traian Állami Főgimnázium és a Romániai Magyar Pedagógus Szövetség (RMPSZ) dicsőszentmártoni kerülete szervezésében tartottak ünnepi ülést a művelődési házban. Az alkalomra Évfordulónk 1888 – 2008 címmel emlékfüzetet nyomtattak. Fodor S. József, a főgimnázium igazgatóhelyettese, önkormányzati képviselő a dicsői magyar oktatásról és az iskoláról beszélt, Magó Attila, a másik középiskola, az Andrei Barseanu nevét viselő intézmény igazgatóhelyettese iskolája történetét és benne a magyar nyelvű oktatás helyzetét taglalta. Dr. Murvai László, az Oktatási és Kutatási Minisztérium kisebbségi államtitkárságának igazgatója egy, a segesvári Gaudeamuséhoz hasonló szórványkollégium létesítésének szükségességét hangsúlyozta. Burus Botond, a pedagógus-szövetség országos elnöke meghatottan emlékezett egykori oktatóira, kollegáira, pályája kezdetén maga is itt tanított. Dicsőszentmártonban magyarul két napközis és három óvodai csoport működik. Dr. Kerényi György, az Országgyűlés elnökének személyi tikára, a Kecskemét–Marosvásárhely Baráti Kör alapító elnöke felolvasta Szili Katalin elnök asszony üdvözlő levelét, és átnyújtotta ajándékát: egy nemzeti zászlót, a magyar parlament emlékérmét és az elnöki csengő kicsinyített mását. ("Ha szükség van, csengessenek!") A műsor után küküllőmenti mulatsággal zárta az estet a Kökényes Néptánccsoport. /Bölöni Domokos: Szórványkollégiumot szeretnének. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 10./

2008. november 21.

Mindenhol nagyszámú közönség várta az RMDSZ jelöltjeit, akik kétnapos kampánykörútra indultak a Küküllő mentén. Markó Béla szenátorjelölt Kerekes Károly és Kelemen Atilla képviselőjelöltekkel indult el. Markó Béla rámutatott, hogy az RMDSZ kormányzati jelenléte révén ez a vidék is jelentősen nagyobb kormányzati támogatásban részesült, szemmel látható a változás az évtizedekig mellőzött, pusztulásra ítélt magyar falvakban: utak épülnek, vizet, gázt vezetnek, iskolákat újítanak fel. Szerinte csak erős képviselettel lehet kivédeni a magyarellenes törekvéseket. Markó Béla rendkívül elítéli, hogy függetlenek és román pártok színeiben induló magyar jelöltek próbálják megosztani a magyarságot. Kelemen Atilla a „hamis prófétákra” figyelmeztetett, arra, hogy „nem engedhetjük meg magunknak a megosztottságot, amely ma a magyarországi belpolitikát is sújtja”. /Antal Erika: Markó: látható a fejlődés. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 21./

2008. november 24.

„Nagyon sokan teremtik azt a látszatot, hogy az autonómiát az elmúlt tizennyolc évben ki lehetett volna vívni, de az RMDSZ ezt valamiért nem kívánta megtenni” – jelentette ki Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke küküllő-menti kampányútján. Az Európai Unió, miként a kilencvenes években sem, most sem foglalkozik kellő súllyal ezekkel a kérdésekkel, mondta. Magyarország „abból a tekintélyéből, amivel a kilencvenes években rendelkezett, sokat veszített, ebben a pillanatban Magyarország befolyása nem elég nagy Európában ahhoz, hogy valamit is érvényesíteni tudjon. Mindezek ellenére az erdélyi magyar kisebbségvédelemnek meg kell próbálnia Magyarországra, az EU-ra, illetve az Egyesült Államokra támaszkodni, de ebben a pillanatban nagyon mérsékelt és visszafogott támogatásra számíthatunk” – tájékoztatott Markó. Szerinte egy sajátos székelyföldi entitást kell megteremteni, amelynek erős hatáskörei vannak. /Lokodi Imre: Markó: hogyan másképp? = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 24./

2008. december 2.

Romániai és magyarországi szakemberek gyűltek össze a szovátai Teleki Oktatási Központban, háromnapos tudományos konferencián a legújabb kutatások eredményeit, a műemlékvédelem, illetve az ahhoz kapcsolódó tudományok megállapításait ismertették. „Igen nagy előrelépés tapasztalható a kelet-európai művelődéstörténet terén, újabb és újabb középkori falképek kerülnek felszínre, aminek következtében hamarosan újra kell értékelni és írni az egészet” – fogalmazott Csortán Ferenc műépítész. A dendrokronológia a templomokba, tornyokba, várakba beépített fák korát és származási helyét kutatja, szinte pontos választ adva egy-egy építmény koráról. Így derült fény arra például, hogy a homoróddaróci templom szentélye 1270-ban, hajója az 1400–1500-as, tornya az 1700-as években épült. Az újdonságok közé tartozik a későgótikus boltozatok vizsgálata a legmodernebb számítógépes modellezéssel. Előadás hangzott el az erdélyi középkori falfestészetről, valamint a Küküllő menti református egyházközségek ingóságainak és iratainak felméréséről, a magyarvistai templom falképeiről, a tordai református templomra vonatkozó kutatások néhány újabb eredményéről. A kétévenként megrendezésre kerülő szakmai konferencia jelentősége, hogy a legújabb felfedezéseket ismertetik egymással a szakemberek. Csortán Ferenc marosvásárhelyi szakember elmondta, az utóbbi 10–15 évben örvendetesen megnőtt a hasonló jellegű, tudományos igényű szakmai fórumok száma. /A. E. : Középkor a vakolatban. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 2./


lapozás: 1-30 | 31-37




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998