udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 6 találat lapozás: 1-6
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Helymutató:

1997. június 30.

A tavaly novemberi elnökválasztás előtt egy hónappal valamiféle romániai ifjúsági keresztyén mozgalom képviselői tiszteletület tették Kolozsváron, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöki hivatalában és arra kérték a püspök hiányában ott levő Bustya Dezső főjegyzőt, hogy adja áldását az általuk kiadott Imakalendáriumra, amely egyhónapos ima- és böjtnapokat szorgalmaz a választások előtt, Románia akkori vezetőiért, Iliescu államelnökért és Vacaroiu miniszterelnökért. A nevek a szöveg mélyén rejtőztek a nevek, a figyelmetlen olvasásban valószínűleg észre sem vették, magyarázta Miklós László, így jóváhagyták az egészet, majd körlevél kíséretében eljuttatták az egyházmegyékhez, onnan az esperességekhez, majd a parókiákra. Nem mindegyik egyházmegye küldte tovább az Imakalendáriumot. Lőrincrévére azonban eljutott, ahonnan Lukács Péter november óta küldi az egyházkerület vezetőit és a Romániai Magyar Szót szidalmazó leveleit a szerkesztőségbe. A napilap nem közölte a leveleket, a kolozsvári Szabadság sem, a Partiumi Közlöny, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület lapja azonban igen, Tőkés László püspök állásfoglalásával együtt. A /Romániai Magyar Szó munkatársa, Miklós Péter megírta, hogy elbeszélgettek Csiha Kálmán kolozsvári püspökkel, úgy ítélték meg, hogy nem adják közre a levelet. Megállapították, hogy "politikai strabizmus volt körlevél kíséretében és a román demokrácia alakulása szempontjából valóban sorsdöntő időszakban az ország levitézlő vezetőit imába foglalni, de mindezt a református egyház belső ügyének tartottuk és tartjuk mai s, és nem igazán országos magyar gondnak." /Miklós László: Egy episztola margójára. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 30./

2000. július 15.

A IV. Magyar Református Világtalálkozó égisze alatt került sor július elsején Nagyenyeden, a nagyenyedi református egyházmegye szervezésében a református képzőművész lelkészek és pedagógusok munkáinak kiállítására. A bemutatott alkotások szerzői: Balázs Bálint tanító (Torockó), László László tanár (Nagyenyed) Lőrincz Zoltán lelkipásztor (Felenyed), Horhát Miklós lelkipásztor (Lőrincréve), Szabó László lelkipásztor (Bálványosváralja), Lőrincz Konrád lelkipásztor (Marosgombás), valamint Brian Johnston tanár (Kanada-Kolozsvár). Sógor Géza, a kolozsvári Protestáns Teológia könyvtárosa tartott megnyitóbeszédet. /Győrfi Dénes: Református képzőművész lelkészek és pedagógusok kiállítása. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 15./

2001. május 24.

A máj. 23-án életbe lépett 215-ös számú közigazgatási törvényt nagy érdeklődéssel fogadta a Beszterce-Naszód megyei RMDSZ, mert eddig - a kétnyelvűségre jogosult 26 településből - csak háromban (Tacs, Cegőtelke, Magyardécse) merte az önkormányzat vállalni a többnyelvű helységnévtáblák kifüggesztését. Szántó Árpád, a Beszterce-Naszód megyei tanács alelnöke elmondta: személyesen ellenőrizni fogja, hogy élnek-e a magyarlakta települések az új közigazgatási törvény által biztosított jogaikkal. Fehér megyében eddig csak Torockó és Torockószentgyörgy határában fogadta kétnyelvű tábla az utast, de az új közigazgatási törvény életbe lépésével Marosnagylak, Szépmező, Magyarlapád, Lőrincréve, és Miriszló községek területén is megjelennek a magyar helységnevek. Szilágy megyében a jogosult települések zöme csupán pénzügyi gondok miatt halasztotta el a tábla kifüggesztését. Zilah városban egyes számítások szerint 21, más kalkulációk szerint 19 százalékos a zilahi magyarság lélekszáma. /Szabó Csaba: Megnő a kétnyelvű helységnévtáblák száma. Zilah határeset - Nagyenyed reménytelen. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 24./

2002. április 10.

Horhát Miklós /sz. Nagyenyed, 1955. ápr. 21./ református lelkipásztor Lőrincrévén. Utolsó festészeti kiállítása 1978-ban volt Nagyenyeden, festményei megtalálhatók külföldi magángyűjteményekben, Magyarországon, Ausztriában, Németországban és Hollandiában. Most apa és fia egy közös tárlaton jelentkezik, ez az ifjú Horhátnak régi álma volt. /Balog István: Apa és fia egy tárlaton. Beszélgetés Horhát Miklós festőművésszel. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 10./

2005. október 24.

Önerőből éledt újjá a kommunizmusban halálra ítélt Fehér megyei Lőrincréve. A Tompaháza községhez tartozó, kétharmad részt magyarok, egyharmad részt románok lakta 270 lelkes mindenki itthon van. A falut a Ceausescu-diktatúra el akarta tüntetni a térképről. A hírhedt faluromboló program szerint nemcsak Lőrincréve, hanem a községhez tartozó Magyarkapud, Pacalka, Meggykerék és Kissolymos is eltűnt volna a föld színéről. Lakóikat a Tompaházára tervezett tömbházakba költöztették volna. Közvetlenül a rendszerváltozás után Lőrincrévén nem voltak túl fényesek a kilátások. Akkor jött a változás, amikor Bárdi János rövid vendégmunka után hazajött Magyarországról. Ő volt családjával az első nagybani zöldségtermesztő. Lőrincrévén ragadósnak bizonyult a jó példa, s ma már gyakorlatilag az egész falu megélhetése a zöldségtermesztéshez kötődik. Horhát Miklós református lelkészt 1983-ban a teológia padjaiból egyenesen Moldvába küldték missziós lelkésznek. A bákói gyülekezet kilencven százaléka Erdélyből „száműzött” magyar orvosokból állt. A Szekuritáté állandóan arra volt kíváncsi: mikor és hol találkoznak, mivel foglalkoznak. Távollétünkben a szekusok hetente dúlták fel a lakásukat. A hívek névjegyzékét akarták mindenáron megszerezni, de azt ő a kabátzsebében hordta, így soha nem jártak sikerrel. Az eredetileg képzőművésznek indult lelkész ma is festeget. Patakfalván is szolgált, ott eltanulta a székelyektől az asztalosmesterséget, bútorait maga készíti. A lelkész patakfalvi kapcsolatai azóta is élnek: a két, nagyjából egyformán 180-180 lelkes gyülekezet összejár, családi barátságok alakultak ki. Ennek hozadéka, hogy a lőrincréviek a székelyektől tanulgatják a lakberendezést, amazok pedig a zöldségtermesztés titkaiba nyernek betekintést. Lőrincrévén szolgált egykor a kolozsvári protestáns teológia rektora, Juhász Tamás. E kapcsolat alapján alakult ki az a szokás, hogy a faluban rendszeresen gyűjtenek zöldséget a teológushallgatók javára. A lőrincrévi református gyülekezet nemrég visszakapta a felekezeti iskolát. A faluban arra alapoznak, hogy a fiatal házasok otthonmaradásával a közeljövőben megáll a népességfogyás. /Benkő Levente: Ahol mindenki otthon van. = Krónika (Kolozsvár), okt. 24./

2006. január 3.

Gyulafehérváron a II. Rákóczi Ferenc közösségi házban Gudor András tiszteletes gyűjtötte egybe a város és a környék magyar lakosait szilveszteri mulatságra. A 60 személyt befogadó terem megtelt. Nagyenyeden a Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Házban meghirdetett szilveszter a jelentkezők kis száma miatt elmaradt. A városban inkább szűk körű, magán jellegű mulatságok voltak. A Svájci Házat a csombordi “rózsások” és a lőrincrévei “káposztások” bérelték ki, lőrincrévei zenészek húzták a talpalávalót. Marosújváron az RMDSZ székhelyén rendeztek szilvesztert. Torockón a kultúrotthon termében volt a mulatságo, de folyt a muri a Forrás mulatóban és a falu valamennyi télen üzemelő panziójában is. Magyarlapádon a “pirospántlikások” otthon ünnepeltek, nem szerződtek el sehova. Felvincen a református egyház gyülekezeti termét is az ifjak foglalták le. A házasok a falu két cukrászdájában rendezett mulatságokon vettek részt. /Évbúcsúztató Fehér megyében. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 3./


lapozás: 1-6




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998