udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 15 találat lapozás: 1-15
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Helymutató:

1999. május 26.

A Homoródmente egyik kicsi faluja Lokod, ahol 1995-ben megalakult a Lokodi Ifjúsági Alapítvány Helyi Ifjúsági Faluja, ami szemre valóban valamiféle falu a faluban, lényege szerint pedig a gyerekotthonból kinövő és a felnőtt társadalomba belenövő fiatalok otthona, munkahelye, megélhetése. A közösségi épületet május derekán avatták fel, kicsi faluban a még kisebbet, s a ház neve: Wenterf-ház. Egyébként az ifjúsági falu tizenkét épületből áll, és a németországi egyházi közösségek segítették. /Kicsi faluban még kisebb. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 26./

1999. május 26.

A Homoródmente egyik kicsi faluja Lokod, ahol 1995-ben megalakult a Lokodi Ifjúsági Alapítvány Helyi Ifjúsági Faluja, ami szemre valóban valamiféle falu a faluban, lényege szerint pedig a gyerekotthonból kinövő és a felnőtt társadalomba belenövő fiatalok otthona, munkahelye, megélhetése. A közösségi épületet május derekán avatták fel, kicsi faluban a még kisebbet, s a ház neve: Wenterf-ház. Egyébként az ifjúsági falu tizenkét épületből áll, és a németországi egyházi közösségek segítették. /Kicsi faluban még kisebb. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 26./

1999. július 7.

Huszonkettedik alkalommal rendezték meg idén a homoródszentmártoni alkotótábort. Az idei tábor helyszíne - az eddigiektől eltérően - Lókod. Eredetileg harminc művészt vártak a szervezők Erdélyből, Magyarországról, Szlovákiából és Németországból. /Művésztábor Lókodon. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 7./

1999. szeptember 15.

A Székelyudvarhelyhez közeli Lókodon jól haladnak az öregotthon építésével. Egy svájci házaspár /Gyarmathy György nyugdíjas professzor és felesége, Catherine Amerd / a lókodi öregotthon alapítója és támogatója. Gyarmathy György elmondta, hogy a hetvenes évek óta többé-kevésbé rendszeresen jött Erdélybe. A svájciak nagyon is szívükön viselték az erdélyi magyaroknak, főleg az erdélyi protestánsoknak a sorsát. A katolikusokét is. És gyakran ránk bíztak valami segélyt, amit aztán itt jó célra kellett fordítani. Sok segélyakció folyik, az övék a lókodi öregotthon. - Lókod kihalófélben levő falu, harminc lakója van. A fiatalok a városba költöztek. Új, huszonnégy személyes öregotthont építettek. 97-ben kezdődött az építkezés. Jelenleg már tizenöt öreg él az otthonban. /Oláh István: Mire megvénülünk. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 15./

2001. július 10.

Dr. Kardalus János Utcatér-díszítés a Homoródok mentén /Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda/ című könyve az asztalosok, famegmunkálók kézikönyvévé válhat, hiszen bemutatja az összes olyan motívumokat, amelyek ismeretesek a Kis- és a Nagyhomoród mentén, de gyakorlatilag az egész Székelyföldön is. A Kis- és Nagyhomoród mentén lévő települések: Szentegyháza, Lövéte, Homoródalmás, Karácsonyfalva, Oklánd, Homoródújfalu, Székelyzsombor, Kápolnásfalu, Abásfalva, Homoródkeményfalva, Homoródszentmárton, Homoródszentpál, Recsenyéd, Városfalva, Lókod, Remete, Kénos, Bágy, Jánosfalva építészetének jellegzetes épületei a csonka nyeregtetővel épült házak, amelyeknek utcára néző oromfalain vakolatdíszek láthatók. "Akárcsak 1995-ben Budapesten megjelent kötetében, A székely festett bútorokban, a szerző nemcsak a kijelölt tájegység anyagának összegyűjtésére, hanem a kompozíciót alkotó elemek leírására, a tájegységben való megnevezésre és a díszítés alkotta kommunikációs rendszer magyarázására is vállalkozik" - írta a könyv előszavában Mihály Zita múzeológus-építész. /Fülöp D. Dénes: Homoródmenti formaleltár. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), júl. 10./

2001. augusztus 21.

Erdélyi viszonylatban is hiánypótló vállalkozásba kezdett a Balla Zoltán által vezetett Humán Reform Alapítvány, amikor két éve beindította bábosképző tanfolyamát. A kirulyfürdői és a homoródfürdői találkozók után idén Lókodban találkoztak a résztvevők. A résztvevők a baróti Cimbora Napköziből, a székelyudvarhelyi Napsugár Napköziből, a csíkszeredai Tanulók Klubjából, Lövétéről, a marosvásárhelyi Lorántffy Zsuzsanna Közművelődési Egyesület Habakuk bábcsoportjától, a szászrégeni Művelődési Ház Csim-Bumm bábcsoportjától, valamint Sepsiszentgyörgyről és Homoródszentpéterről érkeztek. A tanfolyamon bábcsoportvezetői-képzés, darabelemzés, előadás-előkészítés, bábtervezés, díszlet- és kelléktervezés, illetve -készítés, koncepcióalakítás, előadás megszervezése és tervezése, zene alkalmazása szerepelt a programban. A tanfolyam vezetője, Nagy Kopeczky Kálmán, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház bábtagozatának vezetője-rendezője, a Romániai Bábos Céh alelnöke szerint nagy szükség van erre a tanulási formára, mert a profi bábszínjátszás jelenleg mélyponton áll, színészképzés pedig nem is létezik. A Humán Reform Alapítvány által indított kurzus az egyetlen rendszeres képzés, ezenkívül még Kolozsváron oktatnak időszakonként. Létezik ugyan Székelyföldi Bábos Egyesület, az alapítvánnyal közösen bábszíndarab-írói pályázatot is hirdetett, ám a beérkezett művek nem feleltek meg az elvárásoknak. /Forrai Tibor: Bábosok tanfolyama Lókodban. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), aug. 21./

2002. július 1.

A múzeum épülete biztosított otthont Székelykeresztúron június 23-án a Domus tízéves évfordulóját ünneplő rendezvénysorozat megnyitójának. Szőcs Pál, a Domus Egyesület elnöke ismertetőt tartott az egyesület eddigi tevékenységéről és további céljairól. A polgári egyesületekkel szervezett találkozót közös cél hozta össze: segíteni a rászorulókon. A következő szervezetek mutatkoztak be: Budvár Szociális Központ - Székelyudvarhely, Szinfo - Székelyudvarhely, Pro Kindergarten - Székelykeresztúr, Hart for Romania - Anglia, Zsebike - Székelyudvarhely, Eutikus Egyesület - Kányád, Humán Reform - Székelyudvarhely, Ház a Holnapért - Székelykeresztúr, L. I. A. - Lókod, Forrás - Marosvásárhely, Domus Egyesület - Székelykeresztúr. A találkozón megvitatták a hátrányos helyzetű, fogyatékos fiatalok problémáit; a leányanyák helyzetét; a "családi házakból" kikerülő fiatalok lakásproblémáinak megoldását; földterületek bérlését a fiatalok számára. Június 27-én a keresztúri Domus vezetősége találkozott a németországi társegyesület, valamint a társulni szándékozó angliai tömörülés képviselőivel. Este kezdődött a Pipacsok néptáncegyüttes műsora. /S. D.: Segíteni a rászorulókon! Tízéves a keresztúri Domus Egyesület. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), júl. 1./

2002. február 5.

Lokodon az ökumenikus öregotthon 1992-ben létesült, tíz rászoruló idős ember volt a lakója. Később egy erről a vidékről elszármazott, Svájcban élő lelkes ember, Gyarmathy György és felesége, Katalin közbenjárására, svájciak támogatásával megépült a korszerű öregek otthona. A kétszintes épületben azóta 24 idős ember talált otthonra. A német támogatást élvező Lokodi Ifjúsági Alapítvány (LIA) lebontásra ítélt telkes házakat vásárolt meg, s helyrehozták a házakat. Ezzel az elnéptelenedő, kiöregedő vidék fiatalítása történt. Az idetelepült ifjak az építkezésben és a gazdálkodásban igyekeznek elfoglaltságot találni maguknak. Megépült az étterem, az iroda, a felső szinten pedig szövőműhelyek kaptak helyet, ahol a hároméves időszakra itt-tartózkodó árvaházi fiatalok ismerkedhetnek meg a szakmával. Felújították a régi kultúrházat és az iskola épületét. A németek jóvoltából komoly gépparkkal rendelkeznek, állatokat tartanak, földet művelnek. /Kristó Tibor: Ha ide jut az ember... (Életképek egy öregotthonból). = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 5./

2005. február 24.

A székelykeresztúri Domus Egyesület, a szentegyházi Gellért Alapítvány, a lókodi LIA Alapítvány és a székelyudvarhelyi Wolter Alapítvány közös állásfoglalást adott ki a Hargita Népe 2005. február 12-i számában megjelent, Nem mindenki elégedett a Csibész Alapítvánnyal című cikkel kapcsolatosan. A csíkszeredai Csibész Alapítvány a gyermekotthonokból kikerült fiatalok felkarolásával szerzett széles körű elismerést. A fiatalok közül sokan nem tudnak munkát keresni, figyelmetlenek, koncentrációs képességük nagyon alacsony, pénzüket nem tudják beosztani, írás-olvasással kapcsolatos nehézségeik vannak. Mindezek ellenére mégis tény, hogy Csibész Alapítvány azokkal kezdett törődni, akikkel eddig senki sem törődött /Csibész Alapítvány – mi lenne, ha nem lenne? = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 24./

2005. október 20.

Lókodon a szeretetotthonban bemutatkozott a homoródszentmártoni Györffy Tibor Nyugdíjas Klub, valamint a klub keretében működő Sóvirág műkedvelő csoport. Az otthon lakóit Csíki Rudolf, a klub vezetője köszöntötte. Az est második felében a szeretetotthon lakói léptek a közönség elé verssel, muzsikával. Végül az otthon lakóit virággal és süteménnyel lepték meg a Sóvirág műkedvelő csoport tagjai. /Fekete B. Zoltán: Kulturális műsor az öregotthon lakóinak. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), okt. 20./

2006. július 26.

Tíz évvel ezelőtt jött létre az Unitárcoop Alapítvány, amelyet a Marosvásárhelyi Unitárius Egyházközség és három magánszemély alapított azzal céllal, bekapcsolódjanak a fogyatkozó és öregedő közösségek támogatásába. Az elmúlt években támogatást nyújtottak tanuló fiataloknak, sokgyermekes családoknak, rendezvényeknek stb. Többek között: helyi és országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet, Szabédi Napok, fehéregyházi millenniumi templom, unitárius kórustalálkozó, a szentgericei egyházközség Tiboldi Alapítványa, lokodi öregek háza, hidegvölgyi tűzkárosult cigány családok, marosszentkirályi Szent István-szobor, Szeret-Klézse Csángó Alapítvány stb. A keresztelői betétkönyv-adományozás a Maros Egyházkör keretében ma már hagyományos segélyezésnek számít. 2000. szeptember 18. nevezetes dátum az alapítvány életében: létrejött az Unitárius Gondozó Szolgálat, amely mint autonóm részleg fejti ki tevékenységét, különös tekintettel a többnyire magára maradt, kisnyugdíjból élő, otthonát ritkán elhagyó, önmagát nehezen vagy egyáltalán ellátni nem tudó idős emberek otthoni gondozására illetve segélyezésére. /Szabó László: Tízéves az UNITÁRCOOP Alapítvány. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 26./

2007. augusztus 27.

Értelmi fogyatékosoknak épült otthont avattak a Székelyudvarhely melletti Bikafalván. A tíz személy ellátását biztosító intézményt a Lókodi Ifjúsági Alapítvány (LIA) hozta létre, a 200 ezer eurós beruházás költségeinek zömét németországi és svájci adományok biztosították, a Fogyatékkal Élő Személyek Országos Hatósága (ANPH) 45 ezer euróval járult hozzá az építkezéshez. A LIA 1995 óta foglalkozik árva, szociálisan hátrányos és értelmi fogyatékos gyerekek gondozásával. Első lépésként a Homoródszentmártonhoz tartozó Lókodban hoztak létre kollégiumi rendszerben működő tanműhelyeket, ahol az árvaházi gondozásból kinőtt, 18 évesnél idősebb fiataloknak biztosítanak lehetőséget szakmák elsajátítására, segítenek a munkahelykeresésben. 1999-től épültek ki a LIA gyermekházai a Homoród menti falvakban, amelyek elemi és általános iskolás korú árva gyerekeknek biztosítanak otthont. Az ellátórendszer harmadik eleme a Bikafalván most felavatott otthon, ahol azoknak a 18 évnél idősebb, értelmi fogyatékos fiataloknak biztosítanak otthont, akik „kinőttek” már a kiskorúak házaiból, de nem képesek önmaguk eltartására. /Kovács Csaba: Kórház helyett otthont. = Krónika (Kolozsvár), aug. 27./

2008. június 18.

Június 17-én megnyílt a két hétig tartó 31. Homoródszentmártoni Képzőművészeti Tábor. A művészek idén a Homoródszentmárton községhez tartozó Lókod faluban létrehozott Lókodi Ifjúsági Alapítvány épületében lesznek elszállásolva. A táborban 15 hazai és magyarországi képzőművész vesz részt. Valamennyi képzőművész három munkát adományoz a tábornak az ott készült alkotásaiból, kettő közülük az állandó képtárat fogja gazdagítani, a harmadikat pedig a tábort támogatóknak ajándékozzák. /Bágyi Bencze Jakab: Homoródi alkotóműhely. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 18./

2008. szeptember 30.

Lókodban szeptember 27-én felavatták az unitárius templom nagyobbik harangját, amelyet Silye Jánosné Balázs Lídia készíttetett. Az 1911-ben – a Lókodi Közbirtokosság hozzájárulásával – felépített templomban dr. Szabó Árpád püspök felszentelte és megáldotta a Silye Ferenc lövétei harangöntő mester műhelyében készült emlékharangot. A tízfős helybéli gyülekezet tagjain kívül az elszármazottak is hazatértek. /Lázár Emese: Új harang Lókodban. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 30./

2008. december 12.

Egyház- és iskolaépítő püspökként tartják számon a leköszönő Szabó Árpád erdélyi unitárius püspököt. Senkinek sem szabad elkallódnia, ebből indult ki, amikor végigjárta az Egyesült Államokat, hogy az iskolákhoz, a tervek megvalósításához pénzt gyűjtsön. Szabó Árpád /sz. Homoródszentpéter, 1935. ápr. 15./ vegyészmérnök szeretett volna lenni, végül mégis a teológiára ment. 1957-ben szerzett lelkészi oklevelet. 1958–65-ig Kiss Elek püspök titkára, 1965–76-ig kolozsvári lelkész, közben 1968-tól teológiai óraadó, 1976-tól egyetemi tanár. 1977–78-ban a chicagói Meadville-Lombard Teológiai Főiskolán tanult. 1990–94-ig a kolozsvári teológiai intézet rektora. 1996 januárjától főjegyzője, 1996. július végétől megbízott, 1996. december 13-ától pedig 30. megválasztott püspöke az erdélyi unitárius egyháznak. Ő volt az első, akit az 1996-ban módosított alaptörvény szerint meghatározott időre választottak püspökké. Azelőtt életfogytiglan választottak püspököt. 1989 az újrakezdés volt az unitáriusoknak is, Székelyudvarhelyen, Sepsiszentgyörgyön, Baróton, Marosvásárhelyen, Erdőszentgyörgyön és Fehéregyházán építettek templomot, Nyárádszeredában most épül egy templom. Aztán épületeket vásároltak Nagyváradon, Csíkszeredában, Kőhalomban, ezeket átalakították templommá. Az udvarhelyszéki Lókodon ötven férőhelyes öregotthont hoztak létre. Az egyház célja, hogy iskolaépületeit úgy használja ki, ahogyan az építők eltervezték. Kolozsváron és Székelykeresztúron is tárgyaltak a világi iskolák vezetőivel, és Szabó Árpád felajánlotta: próbáljanak egyesülni. A gyermeklétszám csökken, ez komoly gondot okoz, valósággal kihúzzák egymás kezéből a gyermekeket. Az az iskola lesz életképes, amelyik minőségi oktatást tud biztosítani. Keresztúron megállapodtak, hogy a két iskola egyesülni fog, és kidolgozták az unitárius felekezeti oktatás középtávú stratégiáját, amelynek egyik fontos elve: egy épület, egy iskola. Hosszú távon a vita okafogyottá válik, mert nem lesz elég gyermek. A restitúció vontatottan valósul meg. Visszakapták az unitárius püspökség épületét, a székelykeresztúri iskolákat, és visszakapták, de még nem vehették át a régi kolozsvári kollégium épületét, amelyben ma a Victor Babes Iskolacsoport működik. – A nagyvárosi gyülekezetekből kisebb egyházközségeket hoztak létre. /Benkő Levente: Senkinek sem szabad elkallódnia. = Krónika (Kolozsvár), dec. 12./


lapozás: 1-15




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998