udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 4 találat lapozás: 1-4
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Helymutató:

2004. június 11.

Legfőbb feladatának az anyanyelvi oktatás megőrzését tartotta, vallja Dali Zsigmond, a vetési iskola igazgatója. Pedagógusok és diákok köszöntötték a 60 éves Dali Zsigmond iskolaigazgatót. Dali Zsigmond /sz. Magyargéres, 1944/ a kolozsvári egyetem matematika szakán végzett. 1969–től a vetési általános iskolában tanít, ez idő alatt 23 évig volt iskolaigazgató, tíz évig kultúrotthon–igazgató. A 23 fős tanári karban nincs egyetlen szakképzetlen sem. Jelenleg az iskolának 197 tanulója van, az óvodába 66 gyerek jár. Az óvodában az utóbbi években egyre kevesebben iratkoznak magyar csoportba, jelenleg 1 magyar és 2 román csoport működik. Dali Zsigmond egyben az RMDSZ helyi szervezetének elnöke. /Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), jún. 11./

2004. december 17.

Januártól változik az általános iskolák besorolása, megszűnik az eddigi központosítás, s jogilag és gazdaságilag is önállósulnak mindazok az oktatási egységek, amelyek (az óvodásokkal együtt) legalább 200 tanulót számlálnak. Arra kérdésére, hogy vajon nem érinti-e ez az átszervezés hátrányosan a magyarnyelvű oktatást, Kónya László tanár Szatmár megyei főtanfelügyelő-helyettese azt válaszolta, hogy több magyar településen, így Szamoskrassón, Kökényesden, Óváriban és Józsefházán éppen az intézkedés nyomán önállósul a helyi iskola, akkor inkább előnyről lehet beszélni. Ugyanakkor sajnálatos, hogy a szükséges tanulólétszám hiánya miatt olyan jelentős magyar településeken, mint Tamásváralja, Dobra vagy Magyargéres nem sikerült önállósítani, a községközponttól leválasztani az iskolát. /Inkább előny, mint hátrány. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 17./

2007. január 19.

Nagy Sándor /sz. Bogdánd, 1964/ lelei lelkész, a nagykárolyi református egyházmegye esperese. Ahogyan a római katolikus egyház számára Túrterebes, úgy a református egyháznak Bogdánd számít különleges településnek, ahonnan sok lelkész került ki. Ma már nem beszélnek róla, hogy a diktatúra idején a magyar iskolák diákjait januártól kora tavaszig a Duna–csatornához vitték kényszermunkára a megyéből, emlékezett iskolás korára a lelkész. Fabarakkokban, katonákkal együtt szállásolták el őket. Kiadott norma szerint kellett sáncot ásniuk. A meghurcoltatás mellett ráadásul a nyári vakációban be kellett pótolniuk azt az anyagot, amiről lemaradtak, míg a többiek pihentek. Lele 524 lelkes gyülekezetét tavalyi mínusz két lélekkel zárták, enyhe létszámcsökkenés tapasztalható évek óta. A nagykárolyi református egyházmegye lélekszáma évente egy–egy kisgyülekezetnyivel csökken, tavaly például 286-tal lettek kevesebben. Jelenleg az egyházmegyében 18. 087 számon tartott hívük van, miközben 2005 végén 18. 373 volt a lélekszám. Három részre lehet osztani az egyházmegyét: Nagykároly és Börvely, Gencs, Tasnád nagy gyülekezetek, a Kraszna–mente – Dobra, Magyargéres, Ákos, Krasznamihályfalva, a Tövishát – Lele, Hadad, Bogdánd és Szér – nagyobbacskákból tevődik össze, az érmellékiek pedig kisebbek, itt óriási a szórványosodás. A legkisebb református közösségek az egyházmegyében: Adyfalván harmincnégy, Krasznaszentmiklóson negyvenegy, Szekerestanyán hatvannégy, Sződemeteren negyven, Érszodorón negyven, Érkáváson negyvenöt református él, de léteznek olyan szórványok is, ahol csak néhány hívük lakik. Például Krasznacégény, ahol hárman–négyen vannak, de áll a templomuk, és a krasznamihályfalvi lelkész jár ki hozzájuk. A hadadi Dégenfeld-kastélyt nemrég átvette a Királyhágómelléki Református Egyházkerület, de az egyházmegye, illetve a hamarosan létrehozandó alapítvány fogja kezelni. A Dégenfeld Egyházi, Oktatási, és Kulturális Központ elsősorban a felnőttoktatásra helyezné a hangsúlyt. Szeretnének átvenni egy erdészházat Rákosterebesen, nagyszerű lenne állandó táborhely kialakítására. Egyre több helyen igénylik az emberek, hogy elkezdődjön a diakónia, a szeretetszolgálat, amelynek szép példája az Oikodomos Alapítvány, amelyet Nagy Sándor lelkész vezet. Százhatvan fő részére meleg ételt biztosítanak. Decembertől indult be az otthoni gondozás. /Fodor István: Egy többarcú református egyházmegye, a huszonegyedik század elején. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), jan. 19./

2009. november 6.

Kivezette az egész évfolyamot Kolozsvár főterére tiltakozni T. Szabó Csaba, Kolozsvári Magyar Történészhallgatók Egyesülete elnökeként, volt köztük csíkrákosi, gyergyóremetei, szamosdarai, magyargéresi és kolozsvári magyar is. Kolozsvár emberemlékezet óta Erdély kulturális – és egy ideig politikai – fővárosa, központja volt. Ide sereglett a környék java. Ennek a városnak az utcái, száz és száz költőt, írót inspiráltak, születtek újjá itt emberek, közösségek. Ma Kolozsvár egy multikulturális város, mégis rendelkezik egy sajátos identitással. Kolozsvárnak szelleme van. A város múltja eltörölhetetlen, része marad jelenlegi identitásának is. A szatmári diák is lehet kolozsvári polgár, ahogy a csíki is. Amíg lesz egy maréknyi magyar egyetemista és olyan kolozsvári magyar, aki szívében hordozza ennek a városnak a szellemét, addig lesz múlt, jelen és jövő! /T. Szabó Csaba: Ki a kolozsvári polgár? = Szabadság (Kolozsvár), nov. 6./


lapozás: 1-4




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998