udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 31 találat lapozás: 1-30 | 31-31
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Helymutató:

1996. szeptember 29.

Kolozs megyében folytatódtak a választási kampánygyűlések. Szept. 29-én Bánffyhunyadon és Kőrösfőn Eckstein-Kovács Péter szenátorjelölt, Kónya-Hamar Sándor és Mátis Jenő képviselőjelölt találkozott a választókkal. Ugyanezen a napon Magyarvistán és Türén Újvári Ferenc és Papp Judit képviselőjelöltek, Tordatúron Buchwald Péter szenátor képviselőjelöltekkel vett részt választási gyűlésen. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), okt. 1., 877. sz./

1996. december 18.

A millecentenáriumi év záróeseményei közé tartozik a Magyar Cserkészszövetség Betlehemi láng elnevezésű túrája, melynek hossza 7500 kilométer, s amelyet a magyar cserkészek az osztrák cserkészekkel együtt Erdélyben szándékoznak befejezni. A küldöttség dec. 16-án érkezett Kolozsvár határába, ahol a staféta továbbvivőivel találkozott, ezt követően a Szent Mihály templomban került sor a láng átvételére, amely azután folytatja útját Tordán át Ludas, Marosvásárhely, Bács, Magyarvista, Nagypetri, Zilah, Kraszna, Szilágysomlyó irányában. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 18./

2001. március 26.

A 75 éves Kallós Zoltán 1946-ban Kolozsváron tanítói oklevelet szerzett, majd 1950-ig Magyarvistán tanított. 1951 és 1955 között a kolozsvári Zeneművészeti Főiskolán tanult, ezután Lészpeden és a Gyimes völgyében tanított. 1978-ban börtönbüntetésre ítélték, ennek letöltése után tisztviselő volt, 1969-ben szabadfoglalkozású lett. A zenefolklór és a népköltészet, különösen a ballada és a díszítőművészet kérdéseivel foglalkozik. Nagy sikert aratott gyűjteménye, a Balladák könyve, amelyben négy, néprajzilag jelentős (Mezőség, Kalotaszeg, Moldva, Gyimes) táj balladaköltészetét mentette meg a művelődés számára. A Magyar Néprajzi Társaság tiszteletbeli tagja. 1990-ben Életfadíjat, 1996-ban Kossuth-díjat kapott. /75 éve született Kallós Zoltán Kossuth-díjas néprajzkutató. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 26./

2001. május 21.

Máj. 19-én Mákófalván megszervezték az első Nádas menti Ifjúsági Találkozót. A vendégek Mérából, Magyarvistából, Türéből, Bogártelkéről, Nádasdarócról, Inaktelkéről érkeztek, de lelkipásztorukkal együtt eljöttek a fiatalok a szórványban lévő Bodonkútról is, melynek református közössége a szomszédos Magyarmacskáséval együtt alig számlál száz lelket. Énekelt a mákófalvi leánykórus, majd Vér István nyugalmazott tanító ismertette a Nádas menti települések demográfiai helyzetét. /Kerekes Edit: Nádas menti Ifjúsági Találkozó Mákófalván. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 21./

2001. augusztus 10.

Kilin Tünde kolozsvári létére az utolsó osztályfőnöki órán egyedül emelte fel kezét, mint aki faluhelyen óhajt dolgozni. Hat év után még mindig Vistán óvónő. Kifejtette, hogy falun akart tanítani, mert egy kisebb közösségben, tanítók, lelkészcsalád megfelelő együttműködésével, összefogásával nagyon sokat lehet tenni. Sikerült létrehozni az együttműködést, egyre sűrűsödtek a közös programok: kirándulások, bábszínház-előadás, botanikus kerti látogatás. A rajzkiállítás a fakapun kapott helyet. 1999-ben a hat elsősből csak három kezdte az iskolát Vistán. Annak érdekében, hogy ez ne ismétlődhessen meg, az idén összehívták a 12 nagycsoportos óvodás szüleit beszélgetésre. Ennek eredményeként 11 szülő a vistai iskola mellett döntött. - Az óvónéni, a szép fiatal lány esőben, napsütésben, jégben ingázik Kolozsvárról. A megpróbáltatások, nehézségek nem törték meg. /Kerekes Edit: A biciklis óvónéni. Szunnyadozva létezik még hivatástudat. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 10./

2001. augusztus 10.

Kilin Tünde kolozsvári létére az utolsó osztályfőnöki órán egyedül emelte fel kezét, mint aki faluhelyen óhajt dolgozni. Hat év után még mindig Vistán óvónő. Kifejtette, hogy falun akart tanítani, mert egy kisebb közösségben, tanítók, lelkészcsalád megfelelő együttműködésével, összefogásával nagyon sokat lehet tenni. Sikerült létrehozni az együttműködést, egyre sűrűsödtek a közös programok: kirándulások, bábszínház-előadás, botanikus kerti látogatás. A rajzkiállítás a fakapun kapott helyet. 1999-ben a hat elsősből csak három kezdte az iskolát Vistán. Annak érdekében, hogy ez ne ismétlődhessen meg, az idén összehívták a 12 nagycsoportos óvodás szüleit beszélgetésre. Ennek eredményeként 11 szülő a vistai iskola mellett döntött. - Az óvónéni, a szép fiatal lány esőben, napsütésben, jégben ingázik Kolozsvárról. A megpróbáltatások, nehézségek nem törték meg. /Kerekes Edit: A biciklis óvónéni. Szunnyadozva létezik még hivatástudat. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 10./

2002. szeptember 24.

Szept. 22-én Mérán a Mérai Hagyományőrző Néptáncegyüttes huszadik évfordulójának ünnepségén tájházat is avattak a falu központjában. Az eseményt az Illyés Közalapítvány, a Muharay Elemér Népművészeti Szövetség, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, illetve az Örökség Gyermek Népművészeti Egyesület támogatta. Tőkés László püspök hirdetett igét. A tájház, a múzeumnak helyet adó falusi ház 1945-ben épült. A külső helyiségben kenyérsütő kemencét, dagasztó teknőt, szövőszéket látni, a belsőben pedig kelengyés ládát, falistelázsit, lócákat, magasra vetett ágyat, a falak tele vannak falvédőkkel, tányérokkal. Gazda Klára, a Babes-Bolyai Tudományegyetem magyar-néprajz tanszékének előadótanára a tájházak fontosságát emelte ki. Pozsony Ferenc, a néprajz tanszék előadótanára néhány könyvet adott át a tájház leendő könyvtára részére. A gálaműsor a mérai hagyományőrzők legifjabb csoportjának előadásával vette kezdetét. Táncoltak a mérai ifjak, a györgyfalvi, magyarlapádi, inaktelki, magyarvistai, szucsági, türei magyar, illetve csonkatelepi román hagyományőrzők. A műsort a méraiak felnőtt csoportja zárta. Jelen volt Kallós Zoltán is. /Valkai Krisztina: Tájházavatás és népművészeti gálaműsor Mérában. "A mérai hegytetőn/integet a szeretőm..." = Szabadság (Kolozsvár), szept. 24./

2002. október 15.

A Nádas menti falvak kórustalálkozóját ezúttal Mákófalván szervezték, okt. 13-án, vasárnap. A házigazda a két éve alakult mákói vegyes- és leánykar volt. A református egyház Kós Károly Népházában volt a találkozó. A Kós Károly által tervezett művelődési házat, az állam által eltulajdonított épületet a mákóiak peres úton visszaszerezték, a hollandok anyagi támogatásával és a mákóiak áldozatos munkájával felújították. Az évente háromszor megrendezett kórustalálkozónak sorra minden Nádas menti falu házigazdája. A kórustalálkozóra eljöttek a vistaiak, a bogártelkiek és a türeiek is. A hollandoknak már tízéves a kapcsolatuk a faluval, régi ismerősként és jó barátként szoktak vissza-visszatérni. Holland segítséggel és a mákóiak áldozatos munkájával sikerült teljes mértékben felújítani a parókiát, most épül az imaház. A 700 lelkes Mákófalva lakossága rohamosan fogy. Ezelőtt húsz-harminc évvel 1700-an éltek a faluban. /Borbély Tamás: Kórustalálkozó "angyaljárással". Mákófalva élni akar. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 15./

2003. augusztus 5.

A magyarvistai kőfaragók hírneve régen átlépte már Kalotaszeg és a Nádasmente határait. Ókirályságbeli ortodox templomok pópáitól magyarországi múzeumigazgatókig mindenki elismeréssel szól a vistai kőfaragó mesterek munkáiról. A bukaresti Nép Házának faragott díszkőelemei az ő kezük munkáját dicsérik. Néhai Török István kőfaragó mesterháza előtt két katona áll, azok is kőből kifaragva. A mester életében kilenc esztendeig építette-díszítette a házát, tizenhat szobája van. A felesége lakik benne. A kétszintes ház homlokzatának, kerítésének, oldalfalának minden négyzetcentijét kőbe vésett ábrák, alakok, jelenetek borítják. Népviseletbe öltözött női alak, géppuskás katonák, vitézkötéses huszár, Ádám és Éva az Édenkertben, juhász a nyájjal, favágó fejszével, angyalok harsonákkal. Az asszony mutatta a sok szobrot: Ez itt az Úrjézus, a tizenkét tanítvánnyal. Az utolsó vacsora. Egy kőtömbből van az egész. /Salamon Márton László: Kőbe vésett sorsok Magyarvistán. = Krónika (Kolozsvár), aug. 5./

2003. augusztus 5.

A magyarvistai kőfaragók hírneve régen átlépte már Kalotaszeg és a Nádasmente határait. Ókirályságbeli ortodox templomok pópáitól magyarországi múzeumigazgatókig mindenki elismeréssel szól a vistai kőfaragó mesterek munkáiról. A bukaresti Nép Házának faragott díszkőelemei az ő kezük munkáját dicsérik. Néhai Török István kőfaragó mesterháza előtt két katona áll, azok is kőből kifaragva. A mester életében kilenc esztendeig építette-díszítette a házát, tizenhat szobája van. A felesége lakik benne. A kétszintes ház homlokzatának, kerítésének, oldalfalának minden négyzetcentijét kőbe vésett ábrák, alakok, jelenetek borítják. Népviseletbe öltözött női alak, géppuskás katonák, vitézkötéses huszár, Ádám és Éva az Édenkertben, juhász a nyájjal, favágó fejszével, angyalok harsonákkal. Az asszony mutatta a sok szobrot: Ez itt az Úrjézus, a tizenkét tanítvánnyal. Az utolsó vacsora. Egy kőtömbből van az egész. /Salamon Márton László: Kőbe vésett sorsok Magyarvistán. = Krónika (Kolozsvár), aug. 5./

1997. október 11.

Okt. 9-11. között Kolozsváron "Műemlékvédelem, településfejlesztés és környezetvédelem az önkormányzatok szintjén" címmel Romániából, Magyarországról és Jugoszláviából egybegyűlt szakemberek, polgármesterek tartottak konferenciát, továbbá tényfeltáró szakmai kirándulást /Torda, Mészkő, Torockó, Tordaszentlászló, Kőrösfő és Magyarvista/ és vitafórumot, a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság szervezésében. - A romániai magyar polgármesterek, tanácsosok és szakemberek számára megfogalmazott "Kolozsvári felhívás" kiemeli a településfejlesztés kérdéseit megvizsgáló és alakító lakossági fórumok szükségességét a rendszerváltás következményeként. - A találkozón részt vettek Kiss János Botond környezetvédelmi államtitkár, Buchwald Péter, Kolozs megye alprefektusa és Boros János, a Kolozs megyei RMDSZ elnöke is, míg a megnyitót Székely István önkormányzati alelnök és Balogh Ferenc KLMT-elnök, az RMDSZ ÜE főelőadója tartották. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), okt. 14., 1032. sz./

2002. május 8.

Áprilisban a Nádas-mente falvainak magyar kórusai Türében jöttek össze. A kórustalálkozóra hét faluból jöttek a kórusok: Kajántó, Kisbács, Szucság, Méra, Vista, Mákó és a házigazda Türe kórusai. A türei kórustalálkozó nem reklám-vásár volt, hanem a magyar lélek Istentől átszellemültsége, különössége, írta László György. /László György: Az éneklés ünnepe Türében. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 8./

2002. június 11.

Magyargorbó község vezetése vonakodik a magyarvistai református egyháznak átengedni a falu államosított kultúrházát. A helyi lelkész szerint nem kizárt, hogy szándékosan tüntettek el az ingatlanra vonatkozó dokumentumokat. /Lázár Lehel: Nem engedik felemelkedni a községet. = Krónika (Kolozsvár), jún. 11./

2002. június 24.

Jún. 23-án, vasárnap Kisbácsban tartották a Nádas menti Egyházkórusok Találkozóját. Ezen a kajántói, a szucsági, a mérai és a vistai közösség kórusai vettek részt. Az ünnepségen ugyanakkor fellépett a kolozsvári hídelvei egyházközség kórusa is, valamint rövid előadást tartottak a szintén kolozsvári Szabadkeresztény Fúvószenekar tagjai is. /(borbély): Nádas menti egyházi kórustalálkozó. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 24./

2004. július 27.

Júl. 25-én ünnepelte Magyarvista a település első írásos említésének 775. évfordulóját. Dr. Kozma Zsolt igehirdetésével, istentisztelettel kezdődött az ünnepség, majd a faluközpontban, a Kós Károly tervezte emlékműnél tisztelegtek a vistaiak a két világháborúban elesett falubeliek emléke előtt. Beszédet mondott többek között a vistai születésű András János irodalomtörténész, Kovács István polgármester és Vekov Károly parlamenti képviselő. A helyi református énekkar is fellépett. Kovács István polgármester pozitívan értékelte, hogy a színtiszta magyar faluközösség végre felébredt. A szervezők képeslapot jelentettek meg a templomról. Elhangzott a falu, valamint a templom rövid története, és ismét fellépett az énekkar. Utána lovas, hintós, szekeres díszfelvonulás kezdődött: a népviseletbe öltözötten végigvonultak a falu főutcáján. /Valkai Krisztina: 775 éves Magyarvista. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 27./

2005. augusztus 1.

Augusztus 1-án második alkalommal szerveztek falunapot a kalotaszegi Magyarvistán. „A mai naptól nemcsak papíron, hanem ténylegesen is az egyházé az ősi iskola és a művelődési ház, használják egészséggel és tartalommal” – adta át a magyarvistai református gyülekezetnek a két ingatlan visszaszolgáltatásáról szóló okmányokat Kovács István, a Kolozs megyei Magyargorbó község polgármestere. Az iskola teljesen felújított dísztermét birtokba vették a vistaiak, énekeltek, szavaltak, táncoltak a gyerekek. /Benkő Levente: Visszatért az iskola és a művelődési ház. = Krónika (Kolozsvár), aug. 1./

2005. augusztus 29.

Hetvenéves a marosvécsi várkastély ősi parkjában Kuncz Aladár tiszteletére állított emlékmű, a „múzsák kőasztala”. Kós Károly tervezte, magyarvistai mesteremberek készítették el, évente nagyon sokan felkeresik a magyarság egyik legismertebb erdélyi kultikus helyét, ahol nyaranta Kemény Jánosék vendégeként az egykori helikoni írók gyűltek össze. Augusztus 27-én az évfordulón tartottak találkozót a marosvásárhelyi Helikon – Kemény János Alapítvány és a marosvécsi önkormányzat valamint a református egyház szervezésében. Kétszáznál is többen állták körül a kőasztalt. Jelen volt a helikoni írók számos leszármazottja, hozzátartozója is. A rendezvény jelentőségét Adamovits Sándor, a Helikon – Kemény János Alapítvány elnöke méltatta. Az érdeklődők megtekinthették a most nyílt Kemény János-emlékkiállítást. A családnak visszaszolgáltatott központi ház egyik szobáját rendezték be erre a célra. A helikoni találkozók és Marosvécs történetét Adamovits Sándor foglalta össze, majd Pomogáts Béla irodalomtörténész méltatta a jubileum jelentőségét. Az Erdélyi Helikon írói a tiszta irodalmi eszme jegyében fogtak össze pártállástól, irányzatoktól függetlenül. Számukra a valódi érték, a tehetség, az etikus tartás volt a fontos, ez volt a jövő próbaköve. Ma, amikor a magyar nemzeti élet szétesett, példaként kellene fordulnunk Vécshez – mondotta Pomogáts. Nagy Miklós Kund ajánlotta a jelenlevők figyelmébe Adamovits Sándor A vécsi vár vendégei című, gazdagon illusztrált portrékötetét. /N.M.K.: Marosvécsi főhajtás. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 29./

2006. március 11.

Éles bírálatot fogalmazott meg Borbély László területrendezésért és közmunkálatokért felelős megbízott miniszter a Kolozs Megyei Tanács két magyar alelnökével, Kerekes Sándorral és Pálfi Mózes Zoltánnal szemben. A miniszter elégedetlenségét az váltotta ki, hogy a Kolozs megyei vízhálózati fejlesztésből több, magyarok lakta település is lemaradt. Ezek közé tartozik Mezőkeszü, Vista és Magyarnádas. Márton Elek kisbácsi alpolgármester is azt kifogásolta, hogy a Gyalu–Zilah ivóvízhálózat eredetileg tervezett útvonalát módosították, így abból kimaradt a forrásvízből táplálkozó Méra és Szucság. A miniszter kifogásolta, hogy Kerekes Sándor és Pálfi Mózes Zoltán, noha erre lett volna lehetőségük, nem kértek több pénzt a megyének megszabott költségvetés kiegészítésére. A polgármesterek főleg az utak rossz állapotát kifogásolták. Búzában olyan rosszak az utak, hogy a környékbeli településekről a gyerekeket szüleik inkább közelebbi román tannyelvű iskolákba íratják. Mindez a búzai magyar iskola felszámolásához vezethet. /N.-H. D., B. T.: Fejmosást kaptak a Kolozs Megyei Tanács alelnökei. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 11./

2006. március 16.

Kalotaszegen, Magyarvistán, az ötvenes években a helyi református gyülekezet tagjai emeltek egy épületet, ami azután moziként, táncházként, szolgálta a falut, addig, amíg a teteje beszakadt, használhatatlanná vált. A falu a helybéli református lelkészházaspár vezetésével, hatalmas lelkesedéssel összefogott, hogy ezt az épületet felújítják, kibővítik, és benne létrehozzák a Kalotaszegi Kulturális Központot. Ezt a kezdeményezést karolta fel Budapestről az ÉrMe (Érték Megőrző) Klub, amelyet magyarországi vállalkozók egy csoportja alapított. /Martos Gábor: Paksaméta Vistáról. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 16./

2006. március 25.

Kallós Zoltán Kossuth-díjas néprajztudós március 26-án tölti nyolcvanadik életévét. Foglalkoztatja a válaszúti kúriában létrehozott szórvány iskolaközpont helyzete. Négy éve folyik az építkezés, befejezéséhez még mintegy 30 millió forint kellene. Kallós Zoltán most készíti a dalos füzetet és a hangzóanyagot a nyári táborra. A CD-lemez címe: Hallod babám, mit fütyörész a rigó? Kallós szerint a közös éneklésnek közösségformáló ereje van. Jelenleg Válaszúton 62 gyermek tanul. Állami támogatást csak gyerekpénzt kapnak ez havi 24 lej. Magyarországról pedig ezer forintot személyenként. Vannak olyan magyarországi barátaik, akik 1–2 millió forintot is adnak évente. Az emberek jóindulatán múlik a működésük. Székesfehérváron volt nemrég egy jótékonysági előadás, ezen Mádl Dalma asszony volt a védnök, valamint a helyi katolikus püspök, egymilliónál több forint gyűlt össze. Kallós Zoltánt március 29-én Budapesten köszöntik a Budapesti Székely Kör, az Erdélyi Szövetség, a Magyar Kulturális Alapítvány, a Magyar Művészeti Akadémia és a Litea Könyvkiadó szervezésében. Ezután lesz Kolozsváron a táncház találkozó, itt is köszönteni fogják. Kallós kifejtette, a magyar néprajzi kutatás nagyon jól áll, mind népzenei, mind pedig tánc, vagy bármilyen más etnográfiai szempontból. Európai viszonylatban élen járunk. Az általa gyűjtött anyag a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonában van, mert azt vallja, hogy egy ilyen gyűjtés nem lehet öncélú, közre kell adni. A magyar társadalomban van egy olyan réteg, amely nem szereti a magyar népzenét, létezik egy kozmopolita társaság, akik azt mondják, hogy a magyar népzene idejét múlta, primitív, múzeumba való kacat. Kallós szerint azonban a magyar népzenében az élet minden mozzanatára található példa: egyformán beszél a bőségről, a szorongató szükségről, szerelemről, bánatról, és a mindenkori társadalom legőszintébb tükörképét adja. Világszerte tapasztalható egyfajta visszafordulás a népzene, a népi kultúra felé. A magyar táncházmozgalom átlépte Magyarország, de Európa határait is. Ez a mozgalom fogja össze a világ magyar ifjúságát, de más nemzetiségűeket is, hiszen rengetegen érdeklődnek és tanulják a magyar táncot világszerte. Erdélyben még vannak feltáratlan területek, olyan helységek, ahol kutató még nem járt. Kallós úgy látja, van kutatói utánpótlás. Legnagyobb eredményének szellemi szempontból a népzenei gyűjtést, tárgyi szempontból pedig a néprajzi gyűjtését tartja. Válaszúton levő gyűjteményét most veszik számba, hét szobában fogják elhelyezni. Lesz egy válaszúti szoba, egy mezőségi, egy széki, egy kalotaszegi, egy szász, egy román és egy csángó – moldvai és gyimesi – szoba. /Köllő Katalin, Tibori Szabó Zoltán: Nem kell politizálni, hanem minél többet táncolni és énekelni magyarul. Születésnapi beszélgetés Kallós Zoltán Kossuth-díjas, Corvin-lánc tulajdonos néprajztudóssal. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 25./ Kallós Zoltán Kossuth-díjas néprajzkutató Válaszút községben született 1926-ban. A kolozsvári Református Kollégiumban tanárai biztatására gyűjteni kezdte szülőfalujának népdalait, ritmusait, a helyi magyar, román és cigány népszokásokat. 1946-ban tanítói oklevelet szerzett, s mivel Moldvában nem engedték tanítani, Magyarvistára, majd Kalotaszegre került, itt folytatta a gyűjtést. Bekerült a Zeneakadémiára is, ahonnan 1950-ben kizárták, mivel szülei kuláklistára kerültek, apját hat hónapi börtönre és teljes vagyonelkobzásra ítélték. 1951 és 1955 között a kolozsvári Zeneművészeti Főiskolán tanult, végzése után a moldvai csángók közt, Lészpeden, majd a Gyimes völgyében tanított. 1957–58-ban a marosvásárhelyi Népi Alkotások Házában szakirányító volt. 1958-ban koholt vádak alapján letartóztatták és bebörtönözték, szabadulása után, 1959-től a Gyimesben faipari vállalati dolgozó lett. 1969-ben, feladva addigi állását, szabadfoglalkozású lett. A tevékenységét összegző, rendszerező publikációk sorát az 1969-ben megjelent Balladák könyve nyitotta meg, amely nagy szakmai és közönségsikert aratott. Fáradhatatlan gyűjtőmunkája során 15 ezer dallamot jegyzett le, s 26 kazettát adott ki, amelyből nyolc balladákat tartalmaz. Neve összeforrt az erdélyi és a magyarországi táncházmozgalom életre hívásával és folyamatos gondozásával is. Több hivatalos elismerést is kapott, többek között 1990-ben Életfa-, 1993-ban Magyar Művészetért-, 1996-ban Kossuth-, 2000-ben Magyar Örökség-díjat, 2001-ben Corvin-lánccal jutalmazták. 1992-ben a szellemi és tárgyi javak és értékek fenntartásáért és az ifjúság körében való népszerűsítéséért létrehozta a Kallós Zoltán Alapítványt, amelyre felajánlotta összvagyonát. Szülőházában, az egykori válaszúti kúriában kiállította az általa gyűjtött népviseletek és használati tárgyak nagy részét. Itt, Válaszúton évente rendeznek tábort a magyar tánc és zenei kultúra iránt érdeklődőknek, ahová a világ minden tájáról érkeznek résztvevők. /Kallós Zoltán 80 éves. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 25./ Megjegyzés: az életrajzi ismertetés nem tért ki arra, hogy Kallós Zoltán a moldvai csángó körében végzett gyűjtéséért, a Balladák könyve kiadásáért börtönbüntetést szenvedett. 1974. június 16-án letartóztatták, két és fél évre ítélték, azután a nemzetközi tiltakozás hatására 1975 tavaszán kiszabadult. A gyűjtést azután csak titokban folytathatta.

2006. április 8.

Magyarvistán fel akarják újítani a falu központjában a kultúrházat. Az épület a Kós Károly tervezte háborús emlékmű és az Árpád-kori református templom között áll, jelenleg romos állapotban. A tervek elkészítésére Müller Csaba építészt, Makovecz Imre tanítványát kérték fel. Az egyházközség visszakapta a felekezeti iskolaépületét is, melyet áldozatos munkájával felújítottak. /Papp Annamária: Kalotaszeg várát építik a magyarvistaiak. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 8./

2006. április 12.

Elhunyt Vistai András János /Vista, 1926. ápr. 5. – Bukarest, 2006. márc./. A vistai földműves-család gyermeke, András János elvégezte a közgazdaság szakot, utána a minisztériumba került, először csak tolmács, majd az Irodalmi Kiadó, a Tanügyi Újság szerkesztője, hét esztendőn át, 1967-től 1974-ig a Művelődés folyóirat főszerkesztője, ezután leváltották. Vistai András János 1974-től a Kriterionban szerkeszthette a néprajzi, művelődéstörténeti és történelmi munkákat, közben fordított a román irodalomból. 1991-ben nyugdíjazták, ezután a bukaresti református egyházközség presbitere, a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem román tanszékének a munkatársa lett. Egy hónapja szülőfalujában helyezték örök nyugalomra. /Krajnik-Nagy Károly: Vistai András János (1926–2006). = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 12./

2006. július 14.

Lelkész, presbiterek, egyháztagok, konzul, erdélyi és magyarországi vállalkozók – valamennyien munkaruhában. Ez a kép fogadta a Kolozs megyei Magyarvistára látogatókat: a helyi református egyházközség hozzáfogott visszakapott kántori lakának felújításához. A ma még romos állapotban levő volt kántori lakban létrehozandó Kalotavár Kulturális Központ alapkövét fogják letenni július végén. Ezzel a munkával kezdi a 820 fős gyülekezet az újraépítést. A teljes beruházást 72 millió forintra becsülik, a terveket Makovecz Imre erdélyi tanítványa, Müller Csaba készítette el. A magyarvistai gyülekezet az elmúlt évi falunapot megelőzően tatarozta visszakapott hajdani felekezeti iskoláját, amelyben az úgynevezett kicsikultúrt újra felavatták. /Benkő Levente: Kalotaszeg várát építik a reformátusok a Kolozs megyei Magyarvistán. = Krónika (Kolozsvár), júl. 14./

2006. július 31.

Július 29-én ünnepélyes keretek között a III. Vistai Falunap keretében letették Kalotavár alapkövét. A Magyarvista központjában található, jelenleg meglehetősen romos állapotban lévő kultúrház épületét a református egyházközség tavaly kapta vissza. A helyiek úgy akarják helyreállítani, hogy Kalotavár vonzó pontja legyen egész Kalotaszegnek és Erdélynek. /Letették Kalotavár alapkövét. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 31./

2006. november 10.

Egyre kevesebb pénzből és a hagyományos népzenét és néptáncot eredeti formájában őrzők egyre fogyó táborából kiválasztott meghívottak részvételével tartja meg a sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttes és a Lajtha László Alapítvány a legátfogóbb erdélyi népzene- és néptánctalálkozót. A tizenhat év alatt tizennyolcadszor megszervezett rendezvény november 10-én lemezbemutatóval kezdődik. Könczei Árpád táncos-koreográfus kezdeményezésére azzal a szándékkal szervezték meg 1990-ben az első népzene- és néptánctalálkozót Sepsiszent­györgyön, hogy az akkor alakult hivatásos táncegyüttes tagjai jó technikai körülmények között gyűjthessenek a meghívott hagyományőrzőktől. Tizenhat év alatt közel százórányi kép- és hanganyag gyűlt a találkozókon, s legkevesebb kilencszáz hagyományőrző zenész és táncos adta át tudását. Idén Kalotaszeg, a kalotaszegi tánc, zene és viselet a főszereplője a sepsiszentgyörgyi találkozónak, Mérából, Türéből, Magyarvistából és Szucságról érkeznek idős táncosok, zenészek. /Fekete Réka: Hagyománygyűjtés az utolsó órában (XVIII. Népzene- és néptánctalálkozó). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 10./

2006. december 4.

Harmadik alkalommal rendezték meg a Kolozsvári Népzene- és Néptánctalálkozót. A december 2-i esemény sikeresnek bizonyult. A szamosújvári Sóvirág zenekar nótáira táncoltak az óvodások-kisiskolások. Kerekasztal-beszélgetés zajlott arról, hogy a népzenének és a néptáncnak hogyan lehetne nagyobb teret szorítani a tévében, rádióban vagy a sajtóban. A türei, szucsági, vistai, bálványoscsabai, feketelaki, ördöngösfüzesi, válaszúti, magyarpalatkai nóták és táncok voltak műsoron. A találkozó táncházzal ért véget. /(balázs): Internettel a hagyományok megőrzéséért. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 4./

2006. december 11.

A közösségi cél érdekében önként vállaltak munkát közéleti személyiségek december 9-én Magyarvistán az építőtelepen. Ludányi Horváth Attila, kolozsvári magyar konzulja patakmedret takarított, László Attila Kolozs megyei RMDSZ-elnök gerendákat cipelt, magyarországi és erdélyi vállalkozók és újságírók segítkeztek, Makovecz Imre erdélyi tanítványa, Müller Csaba műépítész, tervező pedig méréseket végzett. Felházi Klára református lelkész a faluban szolgáló férjével, Felházi Zoltánnal és a gyülekezettel augusztusban kezdte el a Kalotavár Kulturális Központ építését. /Benkő Levente: Kolozs megye: politikusok, vállalkozók és újságírók az építőtelepen. = Krónika (Kolozsvár), dec. 11./

2007. július 26.

A harminc éve elhunyt Kós Károlyra, valamint a szintén 1977-ben meghalt híres helyi táncosra, Mátyás István Mundrucra emlékeznek július 29-én, vasárnap a kalotaszegi Magyarvistán, a negyedik alkalommal megtartandó falunapon. Beszámolnak az átépítés alatt álló Kalotavár Kulturális Központról is. /Benkő Levente: Vistai nap negyedszer. = Krónika (Kolozsvár), júl. 26./

2008. december 2.

Romániai és magyarországi szakemberek gyűltek össze a szovátai Teleki Oktatási Központban, háromnapos tudományos konferencián a legújabb kutatások eredményeit, a műemlékvédelem, illetve az ahhoz kapcsolódó tudományok megállapításait ismertették. „Igen nagy előrelépés tapasztalható a kelet-európai művelődéstörténet terén, újabb és újabb középkori falképek kerülnek felszínre, aminek következtében hamarosan újra kell értékelni és írni az egészet” – fogalmazott Csortán Ferenc műépítész. A dendrokronológia a templomokba, tornyokba, várakba beépített fák korát és származási helyét kutatja, szinte pontos választ adva egy-egy építmény koráról. Így derült fény arra például, hogy a homoróddaróci templom szentélye 1270-ban, hajója az 1400–1500-as, tornya az 1700-as években épült. Az újdonságok közé tartozik a későgótikus boltozatok vizsgálata a legmodernebb számítógépes modellezéssel. Előadás hangzott el az erdélyi középkori falfestészetről, valamint a Küküllő menti református egyházközségek ingóságainak és iratainak felméréséről, a magyarvistai templom falképeiről, a tordai református templomra vonatkozó kutatások néhány újabb eredményéről. A kétévenként megrendezésre kerülő szakmai konferencia jelentősége, hogy a legújabb felfedezéseket ismertetik egymással a szakemberek. Csortán Ferenc marosvásárhelyi szakember elmondta, az utóbbi 10–15 évben örvendetesen megnőtt a hasonló jellegű, tudományos igényű szakmai fórumok száma. /A. E. : Középkor a vakolatban. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 2./

2009. november 18.

„A hetvenes évek elején, amikor a diktatúra meghirdette ama keserű emlékű kultúrforradalmat, a kultúrarombolás pártprogramját – kolozsvári magyar zeneművész- és tanár- kiválóságok egy csoportja kivételes kultúraépítő kezdeményezéssel válaszolt a kihívásra. Elkezdtek falura járni. Megszűnt kórusokat teremtettek újra Kalotaszegen és újakat alapítottak. Kottaolvasásra kezdték tanítani a földművelő népet,” írta dr. László Ferenc zenetudós az 1993-ban megjelent Kalotaszegi népdalfeldolgozások kórusgyűjtemény előszavában. Mindennek kezdeményezője Jagamas János, a kiváló népzenetudós és népzenekutató volt, aki Mérát választotta a maga és a főiskolai tanítványai számára missziós helyül. Tanártársai: Márkos Albert a körösfői kórust, Szalay Miklós a mákófalvit támogatta. Tanítványaik: Vermesy Péter Vistára, Buzás Pál Bikalra, Orbán György Györgyfalvára jártak ki rendszeresen tanítani. Ezen hat kiváló zenész közül már csak ketten élnek és tanítanak: Buzás Pál zongoraművész Kolozsváron és Orbán György zeneszerző Budapesten. Elkezdett munkájuk eredményes volt, a kórusok ma is hallatják hangjukat az énekkari találkozókon. A Romániai Magyar Dalosszövetség meghirdette a Mérában megtartott kalotaszegi ifjak népdaléneklési versenyét. November 15-én zajlott le a verseny. /Guttman Mihály: ”Jagamas János” kalotaszegi ifjúsági népdaléneklési verseny. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 18./


lapozás: 1-30 | 31-31




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998