udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 42 találat lapozás: 1-30 | 31-42
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Helymutató:

1998. július 14.

Tempfli József nagyváradi megyés püspök. a romániai római katolikus püspöki konferencia nemrég megválasztott elnöke azt tartotta volna normálisnak, hogy Radu Vasile miniszterelnök írásos meghívót vihetett volna magával a Vatikánba. A pápa romániai útját eddig is ahhoz kötötte, hogy a görög katolikusok kapják vissza az ortodoxoktól templomaikat, az állam pedig szolgálassa vissza az egyházi ingatlanokat. A kormányrendelet egyelőre csak 17 kisebbségi épületről rendelkezik, de ebből is csak nyolc magyar és csak kettők katolikus ingatlan. Ez egyelőre nagyon kevés és a rendelet végrehajtása is bizonytalan. Amennyiben ezt a kormányrendeletet nem hajtják végre, Tempfli püspök közben fog járni a Szentszéknél. - Amennyiben a pápa mégis eljönne Romániába, a püspök szerint Bukarestbe el kell mennie, ott székel Ioan Robu római katolikus érsek. Illene Gyulafehérvárat, a négy erdélyi egyházmegye központját is meglátogatnia. Programjában rendszerint egy Mária-kegyhely felkeresése is szerepel, itt Csíksomlyó vagy Máriaradna jönne számításba. A szokásos ökumenikus találkozónak pedig Nagyvárad lenne a legmegfelelőbb helyszíne. /Gazda Árpád: A pápalátogatás feltételei. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), júl. 14./

1999. július 6.

A Nyugati Jelennek nyilatkozott Roos Márton, a Temesvári Egyházmegye új római katolikus püspöke. Az egyházmegye terület meglehetősen nagy, de a hívek száma ijesztően lecsökken, alig százhúszezren vannak. Az eltelt tíz év alatt - amióta szabadon dolgozhatnak -, sikerült megteremteniük a minimális feltételeket a hitélet újjászervezéséhez. Visszakaptak néhány épületet - köztük a püspöki palotát -, elindították a római katolikus középiskolát, újjászületett néhány szerzetes- és apácarend, megszervezték a hittanoktatást az iskolában. Mostoha körülmények között dolgoznak: elég a közelmúltban - papíron! - visszakapott Piarista Főgimnázium és a Marienheim épületének siralmas állapotát említeni. A Temesvári Egyházmegyét nyolc esperesség, hetven plebánia és több mint kétszáz filiálé (leány-egyházközség) alkotja. Sok helyütt hívek nélkül maradtak a templomok. A kivándorlás, a vallásüldözés, az ateista nevelés okolható a siralmas helyzetért. Nagy feladat bejárni a feloszlatott egyházközségeket, ahol még állnak a templomok és megkeresni, összegyűjteni a szétszéledt híveket. - A nyolcvankilences fordulat után szinte valamennyi plebánián alakult ifjúsági csoport. Az egyházmegye ifjúsági vezetője Kapor János, a Gerhárdinum Katolikus Líceum igazgatója. A püspökség negyvenezer kötetet számláló könyvtárából alig három és fél ezer menekült meg a pusztulástól. A legértékesebb kéziratok, egyedi kiadványok, a könyvtár legértékesebb kincsei tűntek el. /Emitte spiritum tuum. Folytatni az építkezést - Simonyifalvától Orsováig. A Nyugati Jelennek nyilatkozik Msgr. ROOS MÁRTON, a Temesvári Egyházmegye új püspöke. = Nyugati Jelen (Arad, júl. 6./ Az új püspöknek közel harminc év Németországban szerzett tapasztalattal kell kormányoznia egy olyan egyházmegyét, melyben a németek tömeges elvándorlása után immár a magyar hívek vannak többségben. A püspök magyarul is tud. A távollét évtizedeiben folyamatosan tartotta a kapcsolatot az itteni egyházzal. Tudományos kutatásokat végzett, próbálta feldolgozni az egyházmegye történetét. 1990 júliusában hazajött Temesvárra. A püspök a csanádi egyházmegye egyik legavatottabb kutatója. Németországi szolgálata idején átkutatta, feldolgozta az egyházmegye jugoszláviai és magyarországi részének archívumait. Az elmúlt évtizedekben a három részre osztott egyházmegyét egy egységnek tekintette, és mindhárom részben meglehetősen otthonos voltam mind a papság körében, mind a megfelelő archívumokban. "Tíz éven át a szabadságomat többnyire Nagybecskereken töltöttem, és majdnem az egész archívumot lefénymásoltam, feldolgoztam. Ez elég veszélyes és bonyodalmas munka volt." Az 1867 és 1918 közötti időszakot dolgozta fel legrészletesebben, és ez könyv formájában is megjelent. Feldolgozta a máriaradnai kolostor irattárát is. Ennek az első kötete a múlt évben jelent meg, a második remélhetőleg jövőben lát napvilágot Németországban. /Új püspök Temesváron. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), júl. 6./ Roos Márton most kinevezett megyéspüspök a lépésről lépésre történő haladás elvét vallja. Püspöki jelmondata: "Emitte spiritum tuum" - Küldd el Szentlelkedet - "kérés, fohász Istenhez a magam és mindazok nevében, akiket rám bízott." Püspöki címere Szent Gellért emlékét idézi. /"Küldd el Szentlelkedet." Beszélgetés msgr. Roos Mártonnal, egyházmegyénk új püspökével. = Heti Új Szó (Temesvár), júl. 9./

1999. augusztus 24.

A mikházi kolostor falain belül támadt ferences szellemiség meghatározóan bejárta az országot, a rendháznak híre eljutott Rómáig. Volt idő, amikor fejedelmi tiltások miatt Erdélyben, a ferencesek Szent István rendtartományában mindössze a csíksomlyói és a mikházi kolostorok működhettek. A negyvenes évek végén kényszerlakhelyekre: Máriaradnára, Esztelnekre hurcolták valamennyi ferences szerzetest, jobb esetben, hiszen többen börtönben végezték. A most aranymisés P. Kádár Kálmán Páter István hűséges maradt hitéhez, rendjéhez, népéhez akkor is, amikor kényszerlakhelyre hurcolták, de hűséges maradt népéhez, amikor később a börtönből szabadult Márton Áron püspök közbenjárására a barátok a felszámolt kolostorokban újrakezdhették hivatásukat, az atya is visszatért Mikházára. /Lokodi Imre: Erdélyi franciskánusok aranyünnepe. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 24./

1999. november 26.

A kommunista hatalom Romániában 1948-ban feloszlatta a ferences szerzetesrendet. Csakhogy a Ferenc-rend nem volt hajlandó feloszlani. 1949-ben felheccelt munkások megrohanták Vajdahunyadon a ferences főiskolát, berendezését összezúzták, a tanári kart és a növendékeket elűzték. 1950. augusztus 20-án éjjel valamennyi erdélyi ferences rendházból Máriaradnára hurcolták a szerzeteseket, összesen 150 főt. . Az állam azt tervezte, hogy elszakítja a katolikusokat Rómától és békepapok segítségével a hatalmat kiszolgáló központokat szervez. Páter Gurzó Anaklét jogászprofesszor és Godó Mihály jezsuita pap összeállítottak egy olyan anyagot, amely azután szinte kézikönyve lett az ellenállásnak és megerősítette a papokat abban, hogy ki kell tartaniuk a bebörtönzött Márton Áron püspök mellett. Máriaradnáról 1952-ben három helyre, Désre, Esztelnekre és Körösbányára hurcolták a ferenceseket, internálásuk 1967-ig tartott, addig rendszeresen jelentkezniük kellett a rendőrségen. 1954 márciusában kiengedték a börtönből Márton Áron püspököt, aki semmilyen feltételt nem volt hajlandó elfogadni. Ugyanakkor viszont Gurzó Anaklétot és társait, tizenvalahány papot letartóztattak és koncepciós pert indítottak ellenük. /Balázs János: Az üldöztetés évei. = Brassói Lapok (Brassó), nov. 26./

2000. május 28.

A napokban tartotta a Szent István királyról elnevezett Erdélyi Ferences Rendtartomány káptalanját a csíksomlyói kolostorban, melyen dr. Harmath Károly páter, a jugoszláviai Szent Ciril és Metód provincia tagja elnökölt generális delegátusa minőségben. A káptalani küldöttek ismét átgondolták az erdélyi rendtartomány ferences hivatását és a társadalomban betöltött szerepét. P. Benedek Domokos leköszönő tartományfőnök ismertette a provincia általános és anyagi helyzetét. A káptalan megválasztotta a rendtartomány új vezetőségét a következő három évre. Provinciális Fr. Pál Leó OFM lett. Gyergyószárhegyen született 1962. június 17-én. Tizenegy éve szentelték pappá. A római Szent Antal Pápai Egyetemen nyert magiszteri képzést. Jelenleg dési házfőnök. Tartományfőnök-helyettesnek Fr. Bakos Damjánt /eddig dési plébános és börtönlelkész/, definitornak Fr. Böjte Csabát és Fr. Böjte Mihályt (Déva), Fr. Bakó Pált (Marosvásárhely) és Fr. Sandu Piót (Máriaradna) választották. /Fodor György: Új vezetőség a ferenceseknél. = Vasárnap (Kolozsvár), máj. 28./

2000. szeptember 24.

Szept. 8-án Székelyudvarhelyen, a Barátok templomában az erdélyi Szent István királyról nevezett Ferences Rendtartomány hat testvére letette ünnepélyes fogadalmát Pál Leó tartományfőnök kezébe. A ferencesek évszázadok óta éltek a városban, egészen 1951. aug. 20-ig, amikor a Securitate elvitte a barátokat. Az elhurcolás történetét P. Keresztes Albin, egykori házfőnök, a 90-es évek elején leírta. A templomból kijövő hívek észrevették, hogy a vármegyeháza előtt több vászonfedelű autó áll, ezekről mindenki tudta, hogy a Securitate autói. Az emberek kiáltoztak: "Nem engedjük elvinni a barátokat!" Szilágyi prefektus megígérte, hogy mindent megtesz, csak az embereket küldjék haza. A házfőnök eleget tett a kérésnek, majd kérte rendtársait, készüljenek fel mindenre, mert a kommunistáktól minden kitelik. Éjszaka valóban megjelentek a fegyveresek és felszólították a barátokat, szedjék össze a legszükségesebb dolgaikat, elhurcolták őket Máriaradnára. A rendszerváltás után a régi kolostorban a mallersdorfi ferences nővérek találtak otthonra, s ezért a visszatérő barátok a Seraficum épületébe költözhettek. Még két hónapja sincs, hogy városba visszajöttek a barátok, de már meglátszik az irántuk való tisztelet. Sok segítséget kaptak a hívektől. /Derzsy András: Ellopták a barátokat, de ők visszajöttek. Hat ferences testvér ünnepélyes fogadalmat tett Székelyudvarhelyen. = Vasárnap (Kolozsvár), szept. 24./

2001. április 8.

1951. aug. 20-án a Szent István királyról elnevezett Erdélyi Ferences Rendtartomány tagjait a kommunista diktatúra karhatalma a különböző kolostorokból elhurcolta, mindnyájukat a máriaradnai kolostorba, kényszerlakhelyre vitték. Kilenc hónap után a tábort feloszlatták, lakóit pedig Kőrösbányára, Désre és Esztelnekre szállították. Idén tervezik a megemlékezést a következő helyeken: Kaplony /jún. 13./, Csíksomlyó /aug. 9-10./, Máriaradna /aug. 20./ Kérik mindazokat, akiknek valamilyen tárgyi emlékük (fénykép, levél stb.) van, lemásolás, kiállítás céljából kölcsönözzék. /Ötven éve szedték össze a ferenceseket. = Vasárnap (Kolozsvár), ápr. 8./

2001. július 15.

Jún. 13-án a kaplonyi egyházközség búcsúnapját ülte a templom melletti szabad téren. A búcsús szentmisén megjelent tíz ferences, élükön fr. Páll Leó provinciálissal, aki köszönetet mondott Kaplony népének a ferenceseknek 1951-től 15 éven át nyújtott támogatásért. 1951. aug. 20-án, az erdélyi Szent István Rendtartomány védőszentjének napján az összes erdélyi ferencest Máriaradnára deportálták. A radnai tábor kilenc hónapig tartott, utána folytatódott a deportálás. A hatóságok három helységet: Dést, Esztelneket és Kőrösbányát jelölték meg a ferencesek kényszerlakhelyéül. Az 1951-es deportálásra a ferencesek három helyen emlékeztek: a Nagykároly melletti Kaplony községben, Máriaradnán és Csíksomlyón, azoknak az egyházmegyéknek a területén, ahol a ferencesek működnek. A ferencesek összeszedése rövid idő alatt ment végbe. Éppen a legszükségesebb ruhaneműt, ágyneműt csomagolhatták össze. Élelemről alig gondoskodhattak. 122 ember zsúfolódott össze Máriaradnán. Ekkor mozdultak meg a ferencesek ügyében az emberek. Gyűjtési akciókat szerveztek, a begyűlt élelmet elszállították Máriaradnára, majd később a másik három kényszerlakhelyül kijelölt helyre. A kaplonyi és szatmári hívek ebben a gyűjtési és szállítási akcióban külön is kitűntek. Csíksomlyón augusztus 11-én emlékeznek meg másodszor a ferencesek az elhurcoltatásról. Ide várják a rendtartomány minden tagját, hogy közösen köszönjék meg azt a nagy kegyelmet, hogy a provincia átvészelte a megpróbáltatások nehéz esztendeit. A harmadik megemlékezés Máriaradnán lesz, augusztus 20-án. Ötven év alatt megritkultak a sorok, a 122 ferencesből kevesen érték meg az 50. évi megemlékezést. /Fr. Pap Leonárd: A ferencesek deportálása 1951-ben. = Vasárnap (Kolozsvár), júl. 15./

2001. augusztus 8.

A Szent István királyról nevezett Erdélyi Ferences Rendtartomány első nagyobb megpróbáltatása, az állandó zaklatások mellett, a vajdahunyadi Ferences Teológia felszámolása volt, mely 1949. nov. 30-án éjszaka történt. A teológia felszámolásával elvágtak, megszüntettek minden szerzetesi utánpótlás-lehetőséget. A szerzetesi életre készülő fiatalokat hazaküldték, újakat nem lehetett felvenni. Ez tartott 40 éven keresztül. A második és legsúlyosabb megpróbáltatás 1951. aug. 20-án történt: egyszerre minden rendházban megjelentek a karhatalom fegyveres emberei és a barátokat fedett autókba ültetve elhurcolták. Az elhurcoltatásuk célpontja a Máriaradna volt, ezt jelölték ki kényszertábornak. Ide zsúfoltak össze 122 testvért. A nagyszámban összezárt testvérek élelmezéséről nem gondoskodtak az állam emberei, abban a reményben, hogy a testvérek nem bírva az éhséget, a zsúfoltságot, önként elmennek, feloszlatják majd a rendtartományt. De a gondviselő Isten nem hagyta magukra a barátokat. A hívek Erdély minden megindultak, élelmet vittek a batároknak. A ferencesek aug. 11-én a Csíksomlyói hálaadó szentmise keretében ünneplik meg az erdélyi ferences család történelmi eseményét. /Damján testvér: Emlékezve és hálát adva. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 8./

2001. augusztus 19.

A erdélyi ferencesek három alkalommal emlékeztek arra, hogy 50 éve elhurcolták őket, megköszönve Istennek a megpróbáltatás, a hűség és a túlélés kegyelmét: Kaplonyban jún. 13-án, Csíksomlyón aug. 11-én és Máriaradnán aug. 20-án. A Szent István királyról nevezett erdélyi ferences rendtartomány szerzeteseit 1951. aug. 20-án éjjel az állambiztonsági rendőrség teherautón a máriaradnai zárdába, kényszerlakhelyre hurcolta. Az állam 1948-ben rendeletileg feloszlatta a tanító és betegápoló rendeket, a többitől önmaga feloszlását követelte. Mivel az erdélyi ferencrend nem volt hajlandó önmagát feloszlatni, az állam erőszakhoz folyamodott, és azt remélte, hogy a testvérek az éhség, a zsúfoltság, neuraszténia miatt önként elhagyják a kényszerlakhelyet, s így a rendet is. De nem így történt! A rend feloszlatásának kísérletét súlyos próbák előzték meg. 1948-ban csak titokban tarthatták meg a káptalant, amely P. Benedek Fidélt választotta meg tartományfőnöknek. Az állam megszüntette a Szerafikumot (fiú nevelőintézet), a novíciátust, a rendtartományfőnökséget és a kolozsvári nyomdát, 1949-ben pedig a rendi teológiát Vajdahunyadon. Ingó és ingatlan javaikat államosították, a templom kivételével. A diákokat, novíciusokat, klerikusokat és laikus testvéreket szülőfalujukba szállították. Több atyát bebörtönöztek, másokat heteken, hónapokon keresztül a rendőrségen vallattak, vagy kényszermunkára vittek. 1951-ben Máriaradnán kényszertáborban volt a 122 ferences szerzetes. Elhatározzák, hogy három elv szerint fognak élni: 1. önként nem oszlatják fel a provinciát, 2. senki sem hagyja el a tábort, 3. szétszórásuk esetében a Regula és a lelkiismeretük szerint cselekszenek. A kényszertábor házfőnöke P. Pöhacher Balázs, helyettese P. Écsy János, segítőjük a négy definitor. A rendház vezetőinek emberfeletti nehézségekkel kell megküzdeniük: a testvérek elhelyezése - szörnyű zsúfoltság -, élelem beszerzése, főzés, étkezés, mosás... Sem fizetésük, sem jövedelmük. Szerzetesi életük középpontjában a lelkiélet állt: közösen imádkoztak, elmélkedtek, minden nap miséztek. Szellemi igényeiket a teológiai tanítás, "szabadegyetemi" előadás, újságírás, éneklés, lelkipásztorkodás elégítette ki. 1952 tavaszán a kolostor szomszédságában lévő laktanyába szovjet katonákat hoztak. Ezért a testvéreknek Máriaradnát el kellett hagyniuk. Számukra három új kolostort jelöltek ki: Dés, Esztelnek és Kőrösbánya. Ide a testvéreket az elöljárók osztották be. A legjelentősebb a dési ház. Itt voltak a legtöbben, itt voltak a rendi vezetők és a teológiai tanárok a klerikusokkal együtt. Intenzív lelki, szellemi és fizikai munka folyt. A klerikusok befejezik teológiai tanulmányaikat, és az állam tilalma ellenére Márton Áron megyéspüspök pappá szentelte őket. Az állami tilalom miatt új tagokat nem vettek fel. A ferencesek a kényszertábor megpróbáltatásait türelemmel viselték, ezért hamis vádak alapján letartóztatták, börtönre ítélték a rend vezetőit és a teológiai tanárokat, hogy megfélemlítsék a többieket. Házkutatásokat tartottak, rendőrségen tartották őket, lehallgatókat szerelnek be celláikba, éjjel-nappal zaklatták, besúgásra kényszerítgették őket. Végül a plébánia alkalmazottain (két atya és két testvér) kívül mindenkinek el kellett hagynia Dést. 1967-ben Fidél főatya megállapította, hogy fizikai kényszert szenvednek, idegileg tovább nem bírják a szenvedéseket. Megengedte, hogy a testvérek elhagyják Dést, és az egyházmegye szolgálatába álljanak. Márton Áron püspök befogadta őket, és az atyákat lelkipásztoroknak nevezte ki, a testvérek pedig megfelelő szolgálatot kaptak. P. Boros Fortunát exprovinciális vértanú a Duna-csatornánál éhenhalt. 37 ferences szenvedett börtönt, másokat megvertek, éheztettek, lelkileg, erkölcsileg kínoztak, megaláztak. Közülük senki nem lett besúgó, áruló. 56 testvér élte túl a negyven évi megpróbáltatást. Ma 19 él közülük. Emlékeik megszépültek. A szenvedéseket lelkileg feldolgozták. Nem éreznek haragot. A változás után a rend azonnal újjászerveződött, jelölteket vett fel, a provincia újjászületik. A jelöltek itthon készülnek a ferences életre, a novíciusok Szécsényben, a klerikusok pedig Szegeden. Ma 65 tagja van rendtartománynak. /Fr. János: Ötven éve történt. = Vasárnap (Kolozsvár), aug. 19./

2002. szeptember 2.

Szept. 1-jén Máriaradnán az Erdélyi Szent István Ferences Rendtartomány provinciálisa Pál Leó, valamint a szécsényi novícius magiszter, Gergely atya előtt először tett egy évre szóló, egyszerű fogadalmat két novícius, Tibor és Erik testvér. Utánuk további kilenc szerzetes újította meg az egyéves, egyszerű fogadalmát. Az egyéves, egyszerű fogadalmakat addig ismétlik meg, amíg örök fogadalmat nem tesznek. Az első fogadalmasok túl vannak a csíksomlyói előképzésen, illetve az egyéves noviciátuson, amelyet Szécsényben töltöttek. /Elsőfogadalmas ferencesek. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 2./

2002. október 5.

Máriaradnán kilenc ferences szerzetesjelölt tett egyéves hűségfogadalmat. Pál Leó, a Szent István Ferences Tartomány provinciálisa emlékeztetett, hogy 1949-ben 200, jelenleg pedig alig 60 ferences szerzetes működik Erdélyben. E létszámcsökkenés érthető, hiszen 40 évig új szerzeteseket nem lehetett felvenni, a rendszerváltáskor pedig a meglévők igen idősek voltak. Nehezen indult be a szerzetesképzés. A ferences jelöltképzést Csíksomlyón szervezik meg, ahol a jelöltek eltöltenek 1-2 évet, amíg alkalmasak lesznek a noviciátus elkezdésére, amit Magyarországon, Szécsényben tehetnek meg. A növendékek tanulmányaikat Szegeden folytatják, ahol egyesek teológiát tanulnak, tehát papok lesznek, mások viszont laikus testvérekként a rendi életet gyakorolják. /Balta János: Példával kell szolgálnunk hivatástudatból! = Nyugati Jelen (Arad), okt. 5./

2003. március 29.

Napvilágot látott a szegedi néprajzi tanszék kétnyelvű kiadványa: "Mária megsegített" Fogadalmi tárgyak Máriaradnán - "Maria hat geholfen" Votivgegenstände in Maria-Radna. A tudományos munka első kötete tíz szerző tanulmányával, Barna Gábor szerkesztésében jelent meg. A második kötet fényképtár a Máriaradnán föllelhető fogadalmi képekről és fogadalmi tárgyakról, illetve ezeknek a katalógusa. 272 oldalon 2249 tárgy és kép sorakozik. A képek eredetéről földrajzi, ikonográfiai mutató is van. A fogadalmi tárgyak között vannak láncok, szenteket, emberfigurákat, imádkozókat, csecsemőket, szívet, keresztet, végtagokat, emberi szerveket ábrázoló medalionok, amelyek fémből, fából, nemesfémekből, üvegből vagy csontból készültek. Akad közöttük rózsafüzér és gyöngysor is. A kegytárgyak származási helye igazolja azt, hogy a máriaradnai fogadalmi templomot csaknem ötven helyről keresték föl a bajban lévők könyörgési, illetve hálaadási céllal. Kolozsvár, Déva, Szentjobb, Marosújvár, Vajdahunyad és Kaplony is képviselteti magát. /Makay Botond: "Mária megsegített". Fogadalmi tárgyak Máriaradnán. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 29./

2003. április 25.

Ápr. 23-án Dorel Popa és Király András az RMDSZ-SZDP Arad megyei protokollumot. A megállapodás szerint szeptember 15-ig helyére kerül a Szabadság-szobor. A protokollumhoz hat, 2003-ban megvalósítandó konkrét célokat tartalmazó melléklet tartozik. Ezek kiterjednek a tanácsokban való együttműködésre, infrastruktúra-fejlesztésre a magyarok lakta helységekben, rögzítették a visszaszolgáltatásra váró Arad megyei egyházi épületek listáját. A 26 tétel között szerepel Aradon a Notre Dame Nővérek leánygimnázium, a római katolikus fiúgimnázium, a kisszentmiklósi iskola, a megyében a kisjenői, nagylaki, pankotai, radnai, borossebesi, dezsőházai, székudvari, seléndi, zimándújfalusi, gyulavarsándi, cseraljai (Alunis), komlósi, szemlaki, sági, simándi, vladimirescui, zádorlaki római katolikus (magyar vagy német) elemi iskolák épülete, a máriaradnai ferences kolostor, a gyoroki és borossebesi református elemi iskola épületeinek visszaszolgáltatása. Az egyik melléklet tartalmazza a magyar nemzetiségű személyek megtartását vagy előléptetését az állami intézményekben vezető (döntéshozatali) funkciókban./Mit tartalmaz az RMDSZ-SZDP protokollum? = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 25./

2003. május 11.

Május 5-9. között a temesvári püspökség vendége volt Huzsvár László nagybecskereki megyéspüspök a nagybecskereki egyházmegye lelkipásztorainak egy csoportjával. Az útirányban Máriaradna, Arad, Vinga, Lugos, Karánsebes, Orsova, Nagycsanád szerepelt. /Nagybecskereki vendégek a temesvári püspökségen. = Vasárnap (Kolozsvár), máj. 11./

2003. július 6.

Életének 93., szerzetességének 77. évében elhunyt dr. Bálint Albert Szálvátor /Székelyszentkirály, 1911. jan. 23. - Dés, 2003. jún. 25./ ferences lett, Vajdahunyadon elvégezte a teológiát, majd Rómában, az Antonianum Pápai Egyetemen folytatta tanulmányait. Pappá szentelése után megszerezte a doktorátust egyháztörténelemből.1949-ig a vajdahunyadi ferences rendi főiskolán tanított. Közben 1945-től 1947-ig házfőnök volt Nagyszebenben, a következő évben vajdahunyadi házfőnök lett. 1949. december 1-jén a vajdahunyadi kolostort megszállta a milícia, s a szerzetesek tíz percet kaptak a ház elhagyására. Szálvátor atyát Királybányára vitték lelkésznek. Amikor Erdélyben kommunista iranyítás alatt megalakult az úgynevezett "papi békemozgalom", a nevét szándékosan a békepapoké között tüntették fel az újságokban. Szálvátor páter a szószékről tiltakozott, ezért letartóztatták és Déván magánzárkával büntették. Miután kiengedték, megtiltották, hogy elhagyja a helységet. 1951. augusztus 20-án éjszaka rendtársaival együtt Máriaradnára hurcolták, majd 1952-1961 között kényszerlakhelyet jelöltek ki számára. Benedek Domokos OFM ex-rendtartományfőnök visszaemlékezése szerint: "P. Szálvátor rovásán mindenekelőtt tanári tevékenysége, majd boldog emlékű Márton püspök és a provincia vezetősége között összekötő kapocsként betöltött szerepe volt. Nem utolsósorban a püspöktől kapott megbízatása, azaz a békepapi mozgalomban részt vetteknek lelkigyakorlatok keretében való feloldozása fundamentális rendszerellenes cselekménynek minősült." 1961. szeptember 14-én tartóztatták le Körösbányán. A katonai törvényszék államellenes izgatás, idegen rádióadók hallgatása, hazaárulás, kémkedés, a görög katolikus hívek szentségekkel való kiszolgálása és titkos teológiai oktatás vádjával 6 évi börtönbüntetésre ítélte. Megismerte a kolozsvári, máramarosszigeti, nagyenyedi és szamosújvári börtönök poklát. Általános amnesztiával szabadult 1964-ben. Restauráltatta mind a szászsebesi, mind a medgyesi templomot. Désen helyezték örök nyugalomra. A gyászmisét dr. Jakubinyi György érsek celebrálta. /Fodor György: Elhunyt az utolsó erdélyi ferences teológiai tanár. = Vasárnap (Kolozsvár), júl. 6./

2003. július 21.

Júl. 20-án befejeződött az Irodalmi Társaságok Szövetségének (ITÁSZ) aradi vándorgyűlése. A háromnapos, tudományos konferencia jellegű rendezvénysorozat legtöbb előadója aradi vagy erdélyi tematikájú kérdésekkel foglalkozott. Az előadások mellett képzőművészeti kiállítás, három könyvbemutató, városnéző séta, illetve környékbeli kirándulás, a városi étkezdében megtartott fogadás színesítette a műsort. A programban szerepelt egy színházi előadás is: az aradi Kölcsey Színpad diákszínháza Garcia Lorca A csodálatos Vargáné c. színművét játszotta. A vándorgyűlés az aradi vértanúk obeliszkjének megkoszorúzásával ért véget, a négy országból érkezett résztvevők tegnap utaztak el. Az irodalmi társaságok következő találkozóját jövőre a magyarországi Karcagon szervezik meg. Júl. 19-én Katona Tamás történész Az aradi vértanúk és a magyar irodalom című előadásával folytatódott a júl. 18-án elkezdődött vándorgyűlés. Murádin Jenő a Szabadság-szoborról szólva emlékeztetett: Zala György aradi alkotásában már jól kivehető a későbbi művek stílusa, látásmódja. Medvigy Endre irodalomtörténész, az ITÁSZ elnöke Kós Károly életpályájáról, transzszilvanista irodalom-szemléletéről beszélt. Piroska Katalin tanár, színházkutató az aradi magyar színház történetéről tartott előadást. Délután a résztvevők meglátogatták a bizerei apátság romjait, megtekintették a máriaradnai bazilikát, hogy aztán egy hangulatos borkóstolón is részt vegyenek Ópáloson, Balla Géza pincéjében. Júl. 20-án Bertha Zoltán Sorsbeszéd című tanulmánykötetének, valamint a Medvigy Endre által szerkesztett A magyarokhoz című antológia bemutatása után a Kölcsey Egyesület legújabb, Varga Domokos emlékének ajánlott antológiáját is megismerhették a jelenlevők. A vándorgyűlést Medvigy Endre, az ITÁSZ elnöke zárta le, megköszönve a házigazda Pávai Gyulának és az aradiaknak, hogy itt lehettek egy tartalmas vándorgyűlésen. /Karácsonyi Zsolt: Egymás munkájára figyeltek. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 21./

2003. szeptember 21.

Az utóbbi hetekben országszerte azt beszélik, hogy az erdélyi ferences provincia átadta a máriaradnai pápai kis bazilikát, azaz lemondott volna a híres kegytemplomról. Páll Leó, a Szent István királyról nevezett Erdélyi Ferences Rendtartomány elöljárója a vele készített interjúban elmondta hogy jelenleg kevesen vannak ahhoz, hogy megfelelő módon el tudjanak látni két kegyhelyet. Máriaradnai templomuk lelkipásztori ellátását egy időre átvállalja tőlük a temesvári egyházmegye. Amikor majd számbelileg növekednek, hivatásunkban erősödnek, akkor szeretnének ismét közösséget küldeni Máriaradnára. /Fodor György: Káptalan után, megerősödés előtt. = Vasárnap (Kolozsvár), szept. 21./

2002. február 26.

Temesvár belvárosában a kilencvenes évek elején felújított katolikus püspöki palota egyik földszinti szárnyában működik a Temesvári Egyházmegye Múzeuma, amely 1995-ben nyitotta meg kapuit a látogatók előtt. A kiállított anyag gyűjtése és rendszerezése Roos Márton püspök munkája, aki 1990-ben a püspökség irodaigazgatójaként kezdte meg a múzeumszervező munkát. Szent Gellért életének bemutatása után iratok, rajzok, képek következnek a legrégebbi időkből. Az egyházmegyében a katolikus vallást gyakorló, hét nemzetiségű — magyar, román, német, bolgár, horvát, szlovák és cseh — hívők életében fontos szerepet töltenek be a kegyhelyek. Ezeket is történetiségükben mutatja be a múzeum, legnagyobb teret szentelve a két legnépszerűbbnek: Máriaradnának és Csiklovának. Megtekinthetők továbbá értékes szobrok, oltárképek, miseruhák, kelyhek, szentségtartók, keresztek és más kegytárgyak. /Szekernyés Irén: Egyházművészeti örökségünk múzeuma. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 26./

2002. március 5.

Aradon, a Kölcsey Egyesület rendezésében a Kölcsey-délutánon Ujj János történész Arad megye nevezetes műemlékeiről beszélt, majd levetítette azt a kultúrtörténeti filmet, amelyet pár évvel ezelőtt Csép Sándorral és dr. Kovách Gézával forgattak Arad megyében. Bemutatta a film többek között a világosi várat, Borosjenő várát, a máriaradnai búcsúhelyet, a marospetri várat, a búlcsi és a pompás kápolnási kastélyt, végül a pankotai kastélyt. /Regéczy Szabina Perle: Emlékezetes Kölcsey-délután. Arad megye nevezetes műemlékei. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 5./

2002. május 28.

Katolikus vidék Felső-Háromszék, megtartotta vallását, Szentföldnek is nevezik. Központja Esztelnek, az obszerváns Ferenc-rendi kolostorával és annak az egész vidékre kiterjedő apostoli buzgóságával. Azonban a kolostorban ma már csak két agg szerzetes él. Az utánpótlás ugyanis késik. Esztelneken a kolostor a mellette levő templommal együtt 1923 karácsonyán leégett, és értékes kéziratokat őrző könyvtára megsemmisült. 1951 Szent István napja is szomorú emlékként maradt fenn. Éjfélkor ugyanis megjelentek a milicisták, és közölték a házfőnökkel, hogy el kell hagyniuk a kolostort. Az erdélyi ferenceseket tulajdonképpen ezen a napon gyűjtötték össze, és fogolyként Máriaradnára, gyűjtőtáborba vitték. Az üresen maradt kolostorba 1951. aug. 21-én huszonegy minoritát, kapucinusokat, iskolatestvéreket és a nagyváradi egyházmegye világi papjait deportálták. A kolostor épületét szegényesen tudják fenntartani, kaszálóikat és legelőiket bérbe adják. Tarziciusz atya nem elkeseredett. Azt mondta, volt még úgy, hogy Csíksomlyón egyetlen barát élt a kolostorban, és később mégis benépesült. /Kristály Lehel: Kihalóban a Ferenc-rend Felső-Háromszéken. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), máj. 28./

2004. február 17.

Az egyik magyarországi tévéstúdió vallási műsorában Brenner János Anasztáz római katolikus kispapról készített megemlékező összeállítást, akit 1957-ben meggyilkoltak egy faluban. Vétke az volt, hogy túlzott ügybuzgalommal teljesítette hivatását. Brennert agyonverték a kommunisták, miközben egy haldoklóhoz igyekezett kiszolgálni a szentségeket. Gyilkosait, természetesen, sohasem találták meg. Ujj János, a lap munkatársa hozzátette: „mifelénk is mennyi, de mennyi Brenner Jánoshoz hasonló papról kell(ene) megemlékeznünk. A börtönbe zárt vagy munkatáborokba hurcolt katolikus és protestáns lelkészek számát megbecsülni is alig tudjuk.” Székelyföldön több faluban is emléktáblával emlékeznek a kommunista rendszerben a településről elhurcolt, bebörtönzött papjaikra. Errefelé is akad hasonló kezdeményezés: a máriaradnai római katolikus kisbazilika előcsarnokában magyar, román és német nyelvű emléktábla emlékeztet az 1951-ben elhurcolt, és kilenc hónapra kényszerlakhelyre kényszerített ferences szerzetesekre. Kisiratoson Godó Mihály jezsuita atya síremlékén helyeztek el márványtáblát egykori szatmárnémeti tanítványai. Aradon kevesen tudják, hogy az aradi minorita atyák is az elhurcoltak között voltak. Közülük a kiváló zenei adottságú Karácsonyi István szervezete nem bírta megpróbáltatásokat. Valahol a Kárpátokon túl, jeltelen sírban várja a feltámadást. Sem a minorita atyák többéves megpróbáltatásaira, sem pedig a mártír Karácsonyi István áldozatára, sem Oláh Ferenc börtönéveire egyetlen emléktábla sem emlékeztet Aradon. /Ujj János: Példaképek. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 17./

2004. február 18.

A sok jeles írástudó esztelneki ferences atya közül egyik legjelesebb volt dr. Benedek Simon, rendi nevén Pater Benedek Fidél (Kézdiszentlélek, 1907 okt. 3.- Esztelnek, 1979 máj. 25.). Történész, egyháztörténeti író és genealógus volt. 1945-ben doktorált történettudományból Kolozsváron. Tanulmányt írt a tatárok 1661-es csíki betöréséről (1945), a kolozsvári ferences templomról (1946). Munkássága, egyháztörténeti tudományos-kutatói tevékenysége és hagyatéka feldolgozatlan. Nevét – mint jeles székelyföldi egyháztörténészét – márvány emléktábla jelöli a csíksomlyói kegytemplomban. Az esztelneki rendháznak most csak három lakója van: a házfőnök Nagy István alias Pater Tarziciusz, Balázs Jenő alias P. Balázs Aba, vagyis a mindenki által ismert Aba atya, és egy még be nem öltözött jelölt, a nagyon fiatal Ambrus Zoltán. Fidél atya példájának hű követőjeként, a 82. életévébe lépő Aba atya évek óta beható egyháztörténeti kutatómunkát végez, eredményeit dolgozataiban, tanulmányaiban rögzíti. P. Balázs Aba 1998-ban fejezte be Az esztelneki hármas egyházközség kápolnái a XVI. századtól napjainkig című tanulmányát. P. Balázs Aba Gyergyóremetén született. Kényszerlakhelynek először Máriaradnát jelölték ki számára, majd Dézsen jelölték ki a kényszerlakhelyet, amely 17 évet tartott. Végül 1974-ben került Esztelnekre. /(kisgyörgy z.): Egyszemélyes műhely az esztelneki rendházban. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 18./

2005. június 5.

Daczó Árpád P. Lukács /sz. Déda, 1921. máj. 16./ ferences szerzetest 60 évvel ezelőtt szentelték pappá. Május 27-én, a dési ferences templomban tartott gyémántmiséjén visszaemlékezett életútjára. 1940-ben lett ferences novícius. Vajdahunyadon, a ferences rendi teológián folytatta tanulmányait. Elvégezte a teológiát. 1950-ben elvitte a Securitate, de hónapok múlva kiengedték. Hat év kényszerlakhely következett Máriaradnán, Esztelneken. 1957-ben feloldották a kényszerlakhelyet. Úgy érezte, meg kell írnia Csíksomlyó történetét, mindinkább foglalkoztatta a Babba Mária név. Négy évtizedes kutatómunka után megszületett könyve, a 2000-ben megjelent Csíksomlyó titka. /Schuller Mária: 60 éve hű szolga. = Vasárnap (Kolozsvár), jún. 5./

2005. szeptember 9.

Szeptember 8-án, Kisboldogasszony napján zsúfolásig megtelt Máriaradnán a kisbazilika, a környéket ellepték a búcsúsok és zarándokok. Az ünnepélyes, három nyelven celebrált templombúcsúi szentmisén magyarul Paskai László bíboros, ny. prímás-érsek, románul és németül Roos Márton temesvári megyés püspök hirdetett igét. A szentmise végén megtartott körmenet élén Heinrich József tiszteletbeli főesperes haladt a keresztet hordozó fiúkkal, utánuk az Arad kerületi, valamint a nagyváradi papság, az egyházi méltóságokkal, köztük volt Böcskei László általános helynök, Fodor József nagyváradi vikárius, Tamáskó Péter Pál marosi főesperes és Király Árpád aradi esperes. /Balta János: A természet is ünnepelt Máriaradnán. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 9./

2005. október 20.

Október 18-án Kolozsváron a Gaudeamus Könyvesházban a csíkszeredai Pallas–Akadémia Könyvkiadó újabb szellemi „termékeit” mutatták be. Páter Benedek Fidél (Székelyudvarhely, 1907 – Esztelnek, 1979) főatya Ferences kolostorok című könyve hiánypótló. P. Páll József Leó OFM, erdélyi provinciális kiemelte, hogy a tudós szerző, történetíró kimagasló ember és szerzetes volt. A válságos időkben vezette a ferences rendtartományt. Sas Péter budapesti művelődéstörténész, a könyv szerkesztője elmondta, ez már a harmadik kötet, amely Benedek Fidél kézirataiból megjelenik, és amelyben ismertette a gyergyószárhegyi, esztelneki, mikházi kolostorokat. Ezenkívül tárgyalja a rend máriaradnai és temesvári jelenlétét és olyan különlegességeket, mint a ferencesek hajdani moldvai, bákói és havasalföldi kolostora. Benedek Fidél a második világháborút követő egyházellenes időszakban írta meg kéziratait, kényszerlakhelyen, százféle nehézség és zaklatás közepette. Benedek Fidél beiratkozott a kolozsvári tudományegyetemre, majd annak elvégzése után, 1945-ben, a Tatárbetörés Csíkba, 1661-ben című szakdolgozatával doktori fokozatot szerzett. Ő még használhatta, feldolgozhatta és beépíthette tanulmányaiba a ferences rend levéltárának és könyvtárának 1951-ben elkobzott anyagát, így olyan forrásanyag szerepel munkájában, amely azóta sem áll a tudományos kutatás szolgálatában. /Fodor György: A ferences lelkiség és történelem nyomán. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 20./

2005. december 22.

Mint minden évben, a betlehemi láng idén is a cserkészszervezetek közvetítésével jutott el a vidékre. A láng repülőgéppel jutott el Betlehemből Bécsbe, ahol átvette, és Budapestre vitte a Magyar Cserkészszervezet. Tőlük a kisiratosi cserkészek hozták át a betlehemi lángot az országhatáron, majd két csapatra válva észak-erdélyi és dél-erdélyi körútra indultak vele. A dél-erdélyi csapat útba ejtette Kisiratost, Nagyiratost, Pécskát, Nagylakot, Aradot, Vingát, Temesvárt, ahol december 20-án a lángot átadták a Gerhardinum Katolikus Líceum diákjainak, majd Újszentesen megpihentek. Innen indultak tovább Lugosra, Facsádra, Marzsinára, ahol az éjszakát töltötték. Ma eljutnak Dévára, Gyulafehérvárra és visszajövet Máriaradnára, a körút végállomására. /(S.): Megjött a betlehemi láng. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 22./

2006. május 13.

Húsvétkor, a feltámadási szertartás után Tihanyból két feltámadási jelvény – zamárdi fafaragó által készített, hordozó nyéllel ellátott, magyar népi motívumokkal övezett kereszt – indult el zarándoklatra a Kárpát-medencében. Egyik az északi településeket, másik a délieket felkeresve, ketten szív alakú ívet követve közelednek Csíksomlyó felé, ahol a Szűzanya tiszteletére emelt kegytemplomban tartandó ünnepségen egyesülnek újra, jelképezve pünkösd közösségformáló erejét, a magyarság egységének akaratát. A magyarlakta településeken, országhatárokon átvonuló jelvények kísérőit mindenütt nagy pompával fogadják, stációkat tartanak, ahol minden közösség a jelre köti a saját, felirattal ellátott szalagját, majd a nemzeti színű szalaggal átkötött kenyér, egy üveg bor, a nemzeti lobogó, valamint a stációkat rögzítő napló társaságában továbbvitelre átadja a jelvényt. Május 11-én Kisiratoson Almási Vince polgármester és Zilahi András plébános társaságában a község vezetősége, magyar nemzeti viseletbe öltözött fiúk, lányok és nagy számú hívő várta a Nagyiratos felől érkező jelvényt, amelyet két autóval hoztak, Mezőkovácsházáról. A rövid köszöntést követően, a magyar ruhába öltözött fiatalok felvezetésével harangzúgás közepette, énekelve indult a tömeg a templomba, ahol a jelvényt, illetve a vele járó nemzeti lobogót, kenyeret és bort rögtönzött szertartáson adták át a mezőkovácsháziak a polgármesternek és Andó László főgondnoknak. Almási polgármester rendkívüli megtiszteltetésnek nevezte a jelvénynek Kisiratosra érkezését, és miután rákötötte a “Kisiratos katolikus közössége részéről; Magyarok Nagyasszonya, gyűjtsd össze gyermekeidet!” mottóval ellátott fehér szalagot, ismertette az útvonalat. A tervek szerint a kisiratosiak autóval viszik a keresztet Kürtös, Gyorok, Lippa, Máriaradna és Déva katolikus közösségeinek meglátogatásával. Déván a jelvényt és tartozékait a Szent Ferenc Alapítvány gyermekotthonában átadják Böjte Csaba atyának, akinek küldöttsége tovább azt viszi Gyulafehérvárra. Onnan további küldöttség hordozza Csíksomlyóra, ahova pünkösd napján érkezik meg. /(balta): Feltámadási jelvények Csíksomlyóra. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 13./

2006. szeptember 9.

Szeptember 8-án, Kisboldogasszony napján zsúfolásig megtelt Máriaradnán a bazilika, a közel 30 pap és egyházi méltóság közreműködésével megtartott, háromnyelvű templombúcsúi szentmisén Böcskei László általános helynök mondta a szentbeszédet. Arad megye szinte minden katolikus közössége képviseltette magát, Temes megyéből is jöttek. /Kisboldogasszony-nap Máriaradnán. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 9./

2007. május 5.

A Tihany melletti Zamárdiból két irányba induló, és a Kárpát-medence magyarságát felkeresve a csíksomlyói búcsúra érkező csoport déli ága május 3-án Kisiratosra érkezett. A felkeresett települések neveit tartalmazó szalagokkal ékesített jelvényt hozták magukkal. Az érkezőket a kisiratosi csárdától feldíszített hintóval ünnepi menet kísérte a templomba, ahol a vendéglátók részéről Almási Vince polgármester köszöntötte az érkezőket. Zilahi András kisiratosi plébános a csíksomlyói Szűzanya áldását kérte a közel 200 résztvevőre, mindazokra, akik fáradságot nem kímélve hordják körbe a feltámadás, a remény jelét a magyarság körében. Ünnepélyesen a jelvényre kötötték a kisiratosiak szalagját. Kisiratosról elindultak a felszalagozott jelvénnyel, hogy Kürtös, Gyorok, Máriaradna és Lippa katolikus templomainak az érintésével Dévára érkezzenek, ahol a Szent Ferenc kolostorban átadják azt a helybeli katolikus híveknek, akik azt Gyulafehérvárig viszik tovább. /A csíksomlyói feltámadási jelvény Arad megyében. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 5./


lapozás: 1-30 | 31-42




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998