udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 9 találat lapozás: 1-9
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Helymutató:

2000. október 24.

Sepsiszentgyörgyön okt. 6-7-én Magyar műveltség Erdélyben - 2000 címen tartottak konferenciát hazai és magyarországi közéleti személyiségek részvételével, az erdélyi magyarság létét, értékteremtő magatartását faggató kérdésekre kerestek választ. "A konferenciának valós tétje kell legyen, az erdélyi magyar műveltség átvilágítása. Különösen fontos ez a mai, globalizálódó világban, amely hajlamos mindent kényelemes szürkében látni" - fogalmazott Demeter János, a Kovászna Megyei Tanács elnöke a konferenciát megnyitó beszédében. Egyed Ákos Történelmünk a jövőnk címmel arról beszélt, hogy az egyneműsítés térhódítását a történelem kisajátítása készíti elő. A jól megalapozott történelmi tudat biztonságot ad, a hamis állításokkal átszőtt pedig az identitás torzulásához vezethet. Csetri Elek Gyulay Lajos marosnémeti grófnak, a legnagyobb (száznegyven kötetes) magyar napló írójának a gondolatvilágát ismertette: a reformkori magyar értelmiség belátta, hogy önmagunkban kevesek vagyunk, egész Európában kell gondolkodnunk. Tamás Gáspár Miklós /Budapest/ eszmefuttatásának nem titkolt kicsengése annak a mai magyarországi közérzetnek a megvilágítása volt, mely szerint Erdély ma is visszahúzza Magyarországot: "Magyarországon ma morálisan helyeslik, ám mégis félnek a készülő státustörvénytől". Péntek János nyelvészprofesszor bemutatta, hogy elveszti fontosságát a mai erdélyi szellemi életben az érték fogalma, jelentős veszteségek érik az értelmiségi réteget a tehetségek fel nem kutatása, valamint a Nyugat elszívó hatása miatt. A legnagyobb gond a felelősségérzet hiánya - vonta le a következtetést Péntek János. Salat Levente kifogásolta, hogy az elmúlt tíz év szellemi termékének aránytalanul nagy része a történelem felé irányul. Szerinte a stratégia nélküliség, mely e téren jellemzi a kisebbségi közgondolkodást, hosszú távon megbosszulja magát. Úgy látta, hogy túl sok energia és pénz megy el a történelmi kegyhelyek ápolására, mindeközben hiányoznak a szellemi műhelyek. Horváth Andor előadása a Salat Levente által kifejtett pesszimista Erdély-képnek egy másfajta megvilágítását nyújtotta. A határok által töredezetté változtatott tér elveszti jelentőségét, delokalizálódik. A hálózat törvénye (a sűrű háló bekebelezi a ritkát) megnehezíti a dolgot, ám gyarapíthatóak azok a fizikai és szellemi javak, melyek részt vesznek benne. Bárdi Nándor /Budapest/ szerint az elmúlt nyolcvan évben a romániai magyar elit nemzetépítő folyamatának lehettünk tanúi. Bakk Miklós politológus az RMDSZ megújulási stratégiáit vette számba, Bíró Béla publicista annak okait kutatta, miért viselkedik a romániai magyarság etnokulturális társadalomként. Tény, hogy legalábbis Sepsiszentgyörgyön sem politikailag, sem kulturálisan nem alkot összefogó közösséget a magyarság, ennek alátámasztásául pedig a legjobb példa - fejtette ki Bíró Béla - a Lábas Ház körül kialakult huzavona. Történt ugyanis, hogy a minisztériumi rendelet értelmében az említett műemléképületet a Keleti Kárpátok Múzeumának a rendelkezésére bocsátották. Tiltakozásul Albert Álmos polgármester felfüggesztette a helyi román színház igazgatói állására kiírt versenyvizsgát, válsághelyzetbe sodorva így a román közösség kultúrintézményét. Az előadó elmondta, e tekintetben szerinte Sepsiszentgyörgy polgármestere semmiben sem különbözik Kolozsvár legendássá vált Funarjától. Molnár Gusztáv /Budapest/ politológus szerint a romániai demokrácia fejlődése azért akadt el, mert nem tudta beolvasztani a nyugattól átvett mintákat. Az elkövetkező tíz évben remény sincs arra, hogy Románia elérhesse az áhított EU-csatlakozást. Ebből a civilizációs katasztrófából Erdély is csak akkor lábalhatna ki, ha az itt élők elismernék, a konszociációs demokráciát kell működőképessé tenni. Ehhez pedig - zárta előadását Molnár Gusztáv - az erdélyi románság együttműködésére van szükség. Kelemen Hunor művelődési államtitkár a romániai magyar kulturális élet intézményeinek évtizedes munkáját, fejlődését tekintette át. Csíki László a megújuló irodalom másságáról beszélt, arról a nemzedékről, amely immár nem kisebbségiként, a reménytelenséggel átszőtt irodalomfilozófia hordozójaként alkot, hanem önmaga kíván lenni. Bogdán László megállapította, hogy időről időre újra kell értelmezni az erdélyi magyar irodalom lényegi kérdéseit. Kiss Jenő, a Kovászna Megyei Könyvtár igazgatója az erdélyi könyvtárak egyre rosszabb helyzetét vette számba. /Farkas Kinga: Magyar Műveltség Erdélyben - 2000. = Erdélyi юapló (Nagyvárad), okt. 24./

2000. június 7.

Megjelent a Szent Ferenc Alapítvány évkönyve, 2000 - Déva. Tartalmazza az 1993 decemberétől jogi személyként működő Szent Ferenc Alapítvány által létrehozott és fenntartott intézmények történetét, a munkatársak, a gyermekotthonok és kollégium diákjainak névsorát. Déván a korszerűsített ferences kolostor lett 1993-tól az új magániskola otthona. Hét év alatt gyermekmentő és -védő intézmények jöttek létre az alapítvány égisze alatt: a Magyarok Nagyasszonya Gyermekotthon, a Szórványkollégium, 1995-től a Magyarok Nagyasszonya Iskola, a marosnémeti cigányóvoda, a dévai óvoda. Az Erdélyi Ferences Rendtartomány felajánlotta a szászvárosi ferences kolostort a rászorult gyermekek megsegítésére, így 1999 januárjában beindult a Szent Erzsébet Gyermekvédelmi Intézet, amely jelenleg 24 gyermeknek ad otthont. Gyermekmentés folyik a ferences kolostorokban. Itt is, akárcsak Déván, szociális családokat alakítottak ki, amelyekben a családanyát pótló nevelők 8-10 gyerekről gondoskodnak. A fenti intézményekben 204 gyermeket, fiatalt nevel 52 fiatal és idősebb munkatárs, akik, akárcsak gondozottjaik, az ország minden részéről verbuválódtak. /Deák Piroska: Évkönyv. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 7./

2000. július 16.

A dévai Szent Ferenc Alapítvány évkönyve dokumentum-értékű. Böjte Csaba ferences szerzetespap érdeme, hogy megszületett 1993-ban a Szent Ferenc Alapítvány. Először szórványtáborba gyűjtötték a bányász- és munkástelepek gyermekeit, majd "állandósították" a tábort: a gyermekeket beköltöztették az alapítványok támogatásával renovált dévai kolostorba. A Szent Ferenc Alapítvány jelenleg 204 gyermeket (háromévestől 22 évesig) a következő intézményekben lát el: Déván van a Magyarok Nagyasszonya Gyermekotthon (3-7 éves gyermekek), a Magyarok Nagyasszonya Szórványkollégium (nyolcadik osztályt végzett fiatalok számára), a Magyarok Nagyasszonya Iskola (négy elemi osztállyal, folyamatosan kialakul a közép- majd felső tagozat is), az óvoda, Marosnémetiben pedig a cigányóvoda, Szászvárosban 1999 januárjától a ferences kolostorban működik a Szent Erzsébet Gyermekotthon. /A "védnök" Szent Ferenc. = Vasárnap (Kolozsvár), júl. 16./

2003. február 28.

Hunyad megye magyarsága két vidéken található, a Maros völgyében levő településeken. Ide tartoznak azok a helységek, ahol magyar nyelvű tanítás folyik: Déva, Vajdahunyad, Szászváros, Csernakeresztúr, Pusztakalán, Marosnémeti és Rákosd. A másik részt a Zsil völgyi települések magyar lakossága alkotja: Lupény, Vulkán, Petrozsény, Petrilla és Urikány. A megye magyarsága szegénységben él, elsősorban a munkanélküliség miatt. A gazdasági válság hatása a Zsil völgyében erősebb. A magyar oktatás szempontjából a két vidék között eltérő tendenciák figyelhetők meg. A Zsil völgyében leépülés történt. Megszűnt a petrozsényi líceum magyar tagozata, s ezzel a Zsil völgyi magyar nyelvű középiskolai oktatás. Erdélyszerte a szórványban megszűnnek a magyar tagozatok. Ezzel szemben Déván növekszik a magyarul tanuló diákok száma. Ez a növekedés a Déván működő Szent Ferenc Alapítvány keretén belül, a Böjte Csaba ferences szerzetes által működtetett Magyarok Nagyasszonya Kollégium és a szórványkollégium. A dévai magyar nyelvű oktatásban fontos szerepet játszik a Traian Elméleti Líceum /itt van Hunyad megye egyetlen magyar tagozata/. Az 1996/97-es tanévben 56 diákja volt a magyar tagozatnak, jelenleg pedig 154. Célszerű lenne önálló magyar középiskolát létrehozni Déván. Ezt a célt tűzte ki a helyi Geszthy Ferenc Társaság. /Kásler Izabella tanárnő: A magyar nyelvű oktatás helyzete Déván és Hunyad megyében. = Heti Új Szó (Temesvár), febr. 28./

2002. március 4.

A dévai Szent Ferenc Alapítványt mindenekelőtt az árva gyermekek gondozásáról ismerik Erdélyben és a nagyvilágban. A kilencvenes évek elején, Bőjte Csaba ferences rendi szerzetes kezdeményezésére alakult szervezet kezdetben a rend dévai kolostorába fogadta be a gyermekeket, ma már közel háromszáz árva és nehéz sorsú gyermek talált otthonra a kolostorban és a környező tömbházakban megvásárolt lakrészekben. Az alapítvány Magyarok Nagyasszonya néven magániskolát működtet Déván, a környéken pedig több helyen – Szászvároson, Marosnémetiben – szórványiskolát, cigányóvodát tart fenn. Az alapítvány a napokban megvásárolta Bethlen Gábor marosillyei szülőházát. Az 1582-ben épült házban - nyilatkozta Bőjte Csaba, az alapítvány elnöke –, az emeleten emlékszobát szeretnének berendezni, a földszinten pedig teázót, kávézót alakítanának ki. A romos állapotban levő épület megvásárlása teljesen felemésztette az alapítvány tartalékait, sőt kölcsönökhöz kellett folyamodni. Bőjte Csaba ezért Segíts a reménynek megszületni! címmel felhívást intézett mindenkihez, aki fontosnak érzi a nagy erdélyi fejedelem szülőházának rendbetételét. - Legyen Bethlen Gábor szülőháza, a többi fejedelemség korabeli emlékével együtt, Erdély visszasírt aranykorának szimbóluma - áll a közzétett felhívásban./Lukács János: Megmentik Bethlen Gábor szülőházát. = Krónika (Kolozsvár), márc. 4./

2007. január 10.

Kelet-Európa-szerte egyedülálló helyzet alakult ki Romániában a kastélyok visszaszolgáltatása kapcsán: az egykori tulajdonosok leszármazottai több épületet is visszakövetelnek, a román állam azonban hallani sem akar arról, hogy a jelentős turisztikai látványosságként üzemelő intézmények magánkézbe kerüljenek. Visszakövetelik a csucsai Goga-kastélyt, bár 1946-ban Veturia Goga, a költő özvegye nyilatkozatot írt alá, amely szerint az ingatlant a román államnak adományozza. Hasonló helyzet áll fenn a törcsvári kastély, illetve a Peles-kastély esetében is: a román állam minden követ megmozgatna, hogy megtarthassa az ingatlanokat. A törcsvári kastélyt tavaly májusban adták vissza Habsburg Domokosnak, ugyanakkor Adrian Iorgulescu művelődési és vallásügyi miniszter egyezményt írt alá a tulajdonossal, hogy a kastély három évig múzeumként működhessen tovább. Az állam vissza akarja vásárolni a kastélyt. Eckstein-Kovács Péter RMDSZ-es szenátor szerint az államnak vissza kell adnia adni a kastélyokat is, azok nem képeznek külön kategóriát. Erdélyben több jelentős épület is visszakerült az örökösök tulajdonába. Horváth-Tholdi Péter például visszakapta a marosnémeti László-kastélyt, négy és fél évig harcolt a tulajdonáért, végigmenve az összes fokozaton. A keresdi Bethlen-kastélyt 2004 novemberében a Legfelsőbb Bíróság visszaadta ugyan, azóta húzódik az átadás, Bethlen Anikó reménykedik, hogy végre megkaphatja jogos tulajdonát. A zabolai Mikes-kastélynak már mindkét épületét visszakapták. Mikes Kata és két fia Ausztriából költözött haza, most intézik a helyreállítást. /Sándor Boglárka Ágnes: Felemás helyzet a kastélyok visszaszolgáltatása körül. Eckstein-Kovács: Nem szívesen, de muszáj visszaadni. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 10./

2007. május 21.

Több mint fél ezren gyűltek össze május 20-án a Szent Ferenc Alapítvány szervezte találkozóra Marosnémetiben. Az Erdély minden csücskéből idesereglő gyermekek, fiatalok, munkatársak, támogatók mellett Magyarországról és még távolabbról is szép számban érkeztek a rendezvényre. Legmesszibbről talán maga a házigazda, Tholdy Horváth Péter, aki a hajdani erdélyi nemesi család leszármazottjaként évekig harcolt, hogy visszaszerezze marosnémeti birtokát. Az itt székelő csendőrség idén hagyta el az épületet, most önfeledt gyermekzsivaj hallatszott az udvarról. A kastély és gyönyörű kertjének visszaszerzése nem volt egyszerű, de a békesség, a kiengesztelődés és szeretet jegyében történt. És aki szeretetből cselekszik, az beteljesülni látja a reményt – mondta a szentmisén Böjte Csaba atya, a Szent Ferenc Alapítvány elnöke. Szeme láttára bontakoztak ki, teltek meg hittel és reménységgel a kicsi gyermeki lelkek, és váltak felnőtté, igaz emberré a fiatalok. És kibontakozott körülötte számtalan közösség, köztük a szórványban élő dévai magyaroké, akik immár iskola és Magyar Ház birtokában egyre bátrabban vállalják identitásukat. Mindez a szeretetből történő összefogás, szövetség eredménye – mondta Csaba atya. Ma már 700 gyermek nevelkedik az alapítvány 11 erdélyi gyermekvédelmi központjában, és még annyian járnak a hét napközibe. A világjáró Beder Tibor és a moldvai magyar nyelvű miséért kerékpározó Ferkó Zoltán is megosztotta élményeit az egybegyűltekkel. /Gáspár-Barra Réka: Szövetség az életért. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 21./

2007. május 22.

Ibrahim Müteferrika, alias Székely Ábrahám, az Oszmán Birodalom első világi nyomdájának alapítója emlékére készülnek szobrot állítani Rodostóban. Az erről szóló hírt Beder Tibor nyugalmazott földrajztanár, törökországi utazó és a török–magyar rokonság megszállott kutatója hozta el Dévára, ahol május 20-án, vasárnap részt vett a Szent Ferenc Alapítvány marosnémeti rendezvényén, majd a Téglás Gábor Iskolacsoport diákjainak mesélt törökországi élményeiről. A kolozsvári születésű Székely Ábrahám a Thököly Imre-féle felkelés nyomán menekült Törökországba, ahol iszlám hitre tért és diplomáciai munkát kapott a portán, többek közt Rákóczi tolmácsaként tevékenykedett. 1729-ben alapította meg az Oszmán Birodalom első világi könyvnyomdáját, ahol 17 év alatt huszonhárom kötet látott napvilágot, többnyire csillagászati térképek, atlaszok, természettudományos, hadászati, nyelvészeti és egyéb kiadványok. Az 500 és 1500 közötti példányszámban nyomtatott művek ma már könyvészeti ritkaságok. A nyomdász emlékét Törökországban ma is több szobor őrzi, de magyar kötődése lassan ködbe vész. Ezért szeretnénk székelyföldi fába, magyar szívvel és kézzel vésett szobrot állítani Rodostóban a hazájától messzire kényszerült Székely Ábrahámnak – mondta Beder Tibor, aki gyűjtőútra indult a terv anyagi hátterének megteremtéséhez. /Gáspár-Barra Réka: Szobrot állítanak Törökország székely nyomdászának. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 22./

2008. szeptember 30.

Szeptember 26-án Vajdahunyadon a kolozsvári Passamezzo Historikus Együttes fellépésével folytatódott a Dél-Erdélyért Kulturális Társaság által szervezett idei Reneszánsz Kastélyfesztivál. A helybeli magyarság nem képviseltette magát túl nagy számban, annál többen jöttek el Déváról és szép számban ültek a közönség soraiban fiatalok. Sokukat szoros barátság fűz a Passamezzo együttes többnyire egyetemista táncosaihoz. Másnap a marosillyei Veres bástyában latin nyelvű szentmisével kezdődött beharangozott reneszánsz nap, melyen fellépett a budapesti Musica Profana együttes. A szentmisét követően a Veres bástya történetének filmes bemutatása következett. Estefelé a társaság átvonult a közeli marosnémeti Tholdy kastélyba, ahol, szintén a visszaszolgáltatott kúria ura, Tholdy Horváth Péter fogadta az érkezőket. A közel 400 éves, klasszicista stílusban épült kastély történetét ismertetve, a házigazda elmondta, hogy e kúria, már a Gyulay család idejében a dél-erdélyi magyar kultúra egyik központja volt. Gyakran fordult meg itt Kazinczy Ferenc, Döbrentei Gábor és a kastélytulajdonosok közt megemlített Kuunok idejében is pezsgő kultúrélet folyt e kastélyban. Szeretnénk ezt a hagyományt tovább ápolni és örömmel biztosítanak teret a magyar kulturális rendezvényeknek, mondta Tholdy Horváth Péter. A nagykárolyi Collegium Régizene együttes előadása sikeres volt. /Gáspár-Barra Réka: Zenei ínyencségek a reneszánsz kastélyfesztiválon. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 30./


lapozás: 1-9




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998