udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 3 találat lapozás: 1-3
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Helymutató:

1997. április 30.

Magyar vonatkozású anyagok gyűjtésével többen foglalkoznak a nagyvilágban. Svédországban az Északi Magyar Archívum 1973 óta Skarholmenben Szöllősi Antal vezetésével gyűjti a magyar könyveket, folyóiratokat, a gyűjtemény később kibővült hang- és képtárral, valamint a kommunizmus magyarok elleni bűneinek dokumentációs osztályával. Magyarországon az állami intézmények mellett /Széchényi Könyvtár, Országos Levéltár/ mellett néhány magán, illetve alapítványi kezdeményezés, egyesület is foglalkozik magyar vonatkozású anyagok gyűjtésével. A Magyarok Világszövetsége hosszú ideje archiválja az egész világra kiterjedő levelezéseket, a magyar egyesületek rendezvényeiről készült anyagokat. Archívuma van még a Határon Túli Magyarok Hivatalának és a Magyar Távirati Irodának is. Lakiteleken működik az Emigrációs Gyűjtemény, amely a nyugati magyar közösségek sajtóját, dokumentumait gyűjti. Az Ajkán működő Magyar Archívum a szomszédos országokban élő magyar kisebbség dokumentumait gyűjti /újságok, könyvek, térképek, képeslapok, bélyegek, régi pénzek, érmek, jelvények, kitüntetések, plakátok, fényképek, video- és hangfelvételek. A Magyar Archívum magángyűjtemény. /MTI, aug. 30. - a Prágai Tükör (Kiadja a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetsége) 1996/5. száma alapján/ A bemutatás kiegészítésre szorul: Svédországban Szöllősi Antal egyedül végzi a munkát. A Teleki László Alapítványnak a határon túli magyarsággal kapcsolatos jelentős dokumentumgyűjteménye van.

2001. július 17.

A honfoglaló magyarság Kárpát-medencei letelepedésével nem értek véget keleti katonai, stratégiai és gazdasági érdekei. A településterületet széles határsáv övezte, az úgynevezett gyepű, ahol őrhelyeket állítottak fel. A nyugati gyepű már a X. század elejétől magába foglalta a Bécsi-medencét és Morvaország jelentős részét. A délkeleti gyepű vonala lenyúlt egészen az Al-Duna vidékéig. A romániai Orsováról kerültek elő nagyon korai honfoglalás kori leletek. Vitatott dolog, hogy Moldva és Havasalföld is hozzátartoznak-e a magyar szállásterülethez. Északkeleten pedig, a gyepű áthúzódott Lengyelország délnyugati részére. A mai Lengyelország területén az első honfoglalás kori sírt 1935-ben Jan Paster lembergi régész fedezte fel a Dnyeszter jobb partja közelében, Krylosz falu határában. Később a Visnya mellett, Szudova Visnya nevű falucska határában gazdag női temetkezést mentettek meg az ukrán régészek. A legfontosabb leletegyüttest a premysli temető képezi. Jelentősége e temetőnek óriási, hiszen ez az egyetlen feltárt honfoglalás kori magyar temető a Kárpát-medencén kívül, amelyet leletanyaga alapján a X. századra, annak is a második felére datálhatunk. 992 után (Bátor Boleszló trónra jutása) megszűnt a magyar fennhatóság a Kárpátoktól északra fekvő területsáv fölött. - Majdnem lehetetlen besorolni időrendi szempontból a grozesti-i, probotai (Iasi megye), frumusicai (Moldva Köztársaság) sírokat. Valószínűleg a X. századi temetkezési emlékek közé szükséges sorolnunk a Bucuresti-Tei tó melletti sírt is. Az utóbbit a leletet közlő román kutatók X. századi magyar harcosként határozták meg. /Gáll Ervin: IX-X. századi magyar jellegű sírok a Kárpátoktól keletre. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 17./

2002. december 4.

Ébert Tibor életműve elválaszthatatlan szülővárosa, Pozsony múltjától és örök jelenétől. Prózai írásainak és verseinek drámaisága és mondhatni: egész drámaírói útja az elveszített, elidegenített szülőváros létéhez kötődik. Ébert Tibor abszurd drámái először Franciaországban arattak sikert; későbbi: Bocatius Jánosról, Klapka Györgyről, Bartók Béláról és Esterházy Jánosról írt drámái (is) a Felvidékhez kapcsolják későn indult, mindenképpen szabálytalan életpályáját. (1926-ban született Pozsonyban, zenei, jogi, filozófiai tanulmányokat végzett; nyugdíjazásáig a budapesti Állami Hangversenyzenekar muzsikusa volt.) Ébert Tibor új könyve a Kaleidoszkóp /(C.E.T.) Belvárosi Könyvkiadó, Budapest, 2002./ novellák, portrék, útirajzok gyűjteménye és lírai életrajztöredék ("Önéletrajz-fantázia") is ugyanakkor. Az író a kötet első ciklusában a huszadik századi magyar történelem mártír alakjának, a vértanú és máig rehabilitálásra váró gróf Esterházy Jánosnak állít emléket. Ebből közölt részletet a lap. Pozsonyi magyar értelmiségiek 1945-ben emlékiratban fordultak a csehszlovák kormányhoz a szlovákiai magyarok érdekében, kérve a magyarellenes intézkedések leállítását. A memorandum érdekében Esterházy kihallgatást kért Gustav Husák belügyi megbízottól - a későbbi államelnöktől. Husák letartóztatta a nála megjelent Esterházyt és átadta a KGB embereinek. 1945. június 25-én a pozsonyi szovjet parancsnokság őrizetbe vette őt. Esterházy Jánost a vele letartóztatott Neumann Tiborral, Csáky Mihállyal, Teszár Bélával, Jabloniczky Jánossal, Párkány Lajossal, Böjtös Józseffel, Vircsik Károllyal, Szüllő Sándorral és Birnbaum Frigyessel Moszkvába deportálták. Koncepciós perükre a moszkvai butirszkajai börtönben került sor. Esterházy Jánost tíz évre ítélték. Közben odahaza Szlovákia első számú háborús bűnöseként akarták elítélni. Koncepciós per volt A Nemzeti Bíróság elfogatóparancsot adott ki a szökésben lévő Esterházy János ellen. /!/ Micsoda komédia! A Szlovák Nemzeti Bíróság tanácsa Karol Bedana elnökletével mintegy 15 percnyi tanácskozás után in contumaciam kimondta az ítéletet: halál. Kötél általi halál. "Azért kötél általi, mert az agyonlövetést általában becsületes halálnemnek tartják, és az eljárás során nem merültek fel olyan körülmények, amelyek a halálbüntetés végrehajtásának ilyen módját indokolnák." De elhangzik egy másfajta indoklás is Igor Daxner szájából, aki a bíróság elnöke. Dr Anton Rasla ügyész kérdésére, hogy miért kellett olyan szigorú ítéletet hozni Esterházy ügyében, Daxner azt válaszolta: "De hiszen ő magyar". Karol Bedrana, a perek hírhedt bírája, elutasította a kegyelmi kérvényt. Esterházy ott messze, a gulagon nem tud semmiről. Elhatalmasodik rajta a tuberkulózis. Barátai kegyelmi kérvényt adtak be. Végül döntöttek: nem fogják kivégezni. A halálbüntetést átváltoztatták börtönbüntetésre. A Szovjetunióból hazahozták, de börtönben maradt. Végül a morvaországi Mirov börtönében őrizték. Egyre romlott a fizikai állapota. Már csont és bőr, alig tud járni. 1955. május 9. Csehszlovákiában általános amnesztiát hirdettek. Esterházyt két szomszédja támogatta, olyan gyenge volt. A kapu kinyílt. Őrök megállították a menetet, a tántorgó Esterházynak vissza kellett jönnie.. Esterházy már annyira gyenge volt, hogy állni sem tudott, vacogott a hidegtől, vért hányt. Az őrök hordágyon vitték a beszélőbe. Testvére a börtön igazgatójától próbálta kikönyörögni, hogy a foglyot átvigyék a nyitrai kórházba. A válasz: "Nem adom ki maguknak a foglyot, sem élve, sem halva." 1957. március 8. Távirat Mirovból: "Fivére meghalt ma. Hamvasztással temetjük." Testvére kérte, hogy az urnát adják ki neki, hogy Újlakon eltemethesse édesapja sírjába. A börtönparancsnok így válaszol: "Egyszer már megmondtam, nem adom ki a foglyot sem élve, sem halva." Azóta eltűnt az urna. /Esterházy Jánosról születésének századik évfordulóján. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 4./


lapozás: 1-3




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998