udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 23 találat lapozás: 1-23
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Helymutató:

1990. február 24.

A moldvai csángóknak a pápához írt, 1982-ben fogalmazott és kijuttatott leveléből közölt a lap részleteket. A moldvai csángó-magyarok jelene és jövője "reménytelenül kiszolgáltatott a román kommunista nacionalizmus könyörtelen elrománosítási szándékainak." "Forrófalván, Bogdánfalván, Klézsén, Nagypatakon, Onestiben, tucatnyi csángó faluban az idősebb nemzedék még ma sem érti, nem beszéli a román nyelvet." "Román tanárok és tanítók veréssel és pénzbüntetéssel büntetik a csángó gyerekeket, ha magyarul netán egy szót is ejtenek. " A "román kommunista vezetés - a világon egyedülálló módon az egyházat, a r. k. vallást, közvetlenül a Vatikánt használja fel nacionalista vágyainak tökéletes megvalósítására. A moldvai csángók ugyanis Szentséges Atyánk leghűségesebb gyermekei, ősi romlatlan hittel, csodálattal, szeretettel és rajongással keresztények. " Ma az egyház vezetői még a tanítókon is túltéve románosítanak. Kitiltják az anyanyelv használatát a templomokból. A magyart az ördög nyelvének tartják. Kérik a pápát szerezzen érvényt annak a pápai rendeletnek, ami előírja az anyanyelven történő misézést. "Mellékeljük a moldvai csángó-magyarok ezernél több aláírással ellátott könyörgő iratát..." /Levél a pápához a csángók ügyében. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 24./

1992. július 12.

Kallós Zoltán elmondtam hogy a magyar televízió Hét műsorának szerkesztőségéből Péter Benz Anikóval voltak Moldvában, érdekes műsort készítettek a csángó falvakban, de még nem vetítették az anyagot. A statisztikai hivatalban kikérték Luizikaluger népszámlálási dossziéját. Ebben a községen nyolcezer csángómagyar él. A népszámlálási adatok szerint azonban mindössze tizenhárom. Somoskán egyetlen csángó sincs, a hivatalos adatok szerint. Kallós elmondta, hogy Luizikaluger mellett sorakozank további csángómagyar falvak, Nagypatak, Bogdánfalva, Somoska, Külsőrekecsin, Gajdár, Esztufuji, Kápota, Dioszén, így lehetne még folytatni. A népszámlálás nem vette ezeket csángó falvaknak. A katolikus papok a templomban felszólították őket, hogy se csángónak, se magyarnak ne vallják magukat, hanem román katolikusnak, mert a római katolikus a román katolikusból ered. Szabófalván akadt egy bátor tanárnő, Perka Margit, aki tiltakozott az ellen, hogy a pap milyen propagandát folytat a népszámlással kapcsolatban, kérte, állítsák le mindezt. Nem adtak neki igazat, sőt a pap megfenyegette a népet: vigyázzanak, mert deportálni fogják a csángókat, ha annak vallják magukat. Kallós beszámolt arról is, hogy levelet írt néhány hónapja Bukovskynak, a romániai pápai nunciusnak. Bemutatkozott, hogy népdalgyűjtő, és még soha sem látott román-csángó népdalgyűjteményt. Nincs is ilyen, csak magyar van. A legszebb, legrégebbi magyar balladákat, magyar archaikus imádságokat a csángók körében gyűjtötték. Kallós levelében feltette a kérdést, miért nem segít a Vatikán abban, hogy a moldvai csángómagyaroknak magyarul misézzenek? /Csáky Zoltán: Hány ezer a tizenhárom csángó? = Ring (Budapest), júl. 12. ? 28. sz./

1996. március 7.

A moldvai csángók közül ma mintegy százezren beszélik vagy értik őseik nyelvét. A csángók valamennyien katolikusok. Hitüket azok is megtartották, akik nem tudtak ellenállni az erőszakos románosításnak. Moldvában, Tatros városában született meg, 1466-ban az első bibliafordítás is. Fennmaradt töredéke, a Müncheni-kódex őrizte meg a Miatyánk legrégibb szövegét. Ebben így szerepel egy mondat: "Mü testi kenyerünk felett való kenyeret adjad münékünk ma." Az anyanyelvi oktatás és vallásgyakorlás azonban évszázadok óta hiányzik a moldvai magyarok életéből. Ceausescu bukása után annyit változott a helyzet, hogy nyilvánosan nem korlátozzák a csángó falvak látogatását. A magyar nyelv oktatását azonban továbbra sem engedélyezik. Lészpeden Fazekas József nyugdíjas maga köré gyűjtött néhány iskoláskorút, hogy megtanítsa őket magyarul írni és olvasni. A falu papja a milícia segítségével zaklatja őt. Kallós Zoltán, a moldvai csángó népélet egyik legkiválóbb ismerője azt javasolta, hogy a Csángó sorskérdések címen tartott illyefalvi konferencia a magyar nyelvhasználat üldözése miatt forduljon az ENSZ kulturális szervezetéhez, az UNESCO-hoz. Ezen a Sepsiillyefalván megtartott konferencián több mint harminc előadás hangzott el. Borbáth Erzsébet csíkszeredai tanárnő, aki városában oktatja a moldvai csángó gyermekeket, kifejtette, hogy nem tekinthető végső megoldásnak az, hogy a csángó gyermekek Moldvából Csíkszeredába jöjjenek tanulni, hanem szülőfalujukban kell biztosítani számukra az anyanyelvi oktatást. Vitát váltott ki a konferencián Tánczos Vilmos néprajzos előadása /Hányan vannak a moldvai csángók?/. Köztudott, hogy a romániai nemzetiségi statisztikák nem ismerik a moldvai magyarokat. Az 1992-es népszámlálás idején Petru Gherghel iasi püspök körlevélben szólította fel papjait, hogy a szószékről parancsolják meg híveiknek: tagadják le származásukat. Tánczos Vilmos számbavételénél Szabó T. Attila nyelvész nyelvföldrajzi tagolását vett alapul, ennek alapján bejárta a csángó falvak többségét, szerinte a magyarul beszélő csángók 60 ezren lehetnek, a következő megoszlásban: északi csángók /Románvásár, Szabófalva környéke/: 9 faluban 7 ezer fő, déli csángók /Bákó környékén/ 6 faluban 8 ezer fő, székelyes-csángók 69 faluban, 45 ezer fő. Kiemelte Pusztina, Gajcsána, Bogdánfalva, Trunk, Nagypatak, Klézse, Somoska, Pokolpatak, Frumosa, Forrófalva, Külső-Rekecsin és Diószén településeket, ahol még napjainkban is szinte 100 %-ban beszélik és értik a magyar nyelvet a fiatalok is. Kallós Zoltán és mások is vitatták ezt az adatot, Kallós Zoltán továbbra is 100-120 ezres lélekszámot tartja reálisnak. Abban viszont egyetértettek, hogy az elmúlt évtizedekben közel 40 ezer csángó telepedett át Erdélybe. /Hajdú Demeter Dénes: Csángó sorskérdések. = Magyar Fórum, márc. 7./ Illyefalvi konferencia: 1996. jan. 12-13., 71. sz. jegyzet.

1999. július 14.

Legalább tizenhárom ember vesztette életét, több személy eltűnt és sokan megsebesültek júl. 12-én a Hunyad megyei Malomvíz nevű településen történt földcsuszamlás következtében: hegyoldal ráomlott a vízierőműnél dolgozó munkások lakótelepére. A Nagypatak kiáradt, a telepre vezető utat teljesen tönkretette. Emiatt a telep csaknem megközelíthetetlen volt. A Nagypatak a völgyzáró gátat is megrongálta. - Radu Vasile miniszterelnök júl. 12-én válságtanácskozást tartott a védelmi és a belügyminisztérium képviselőivel. A völgyzárógát térségét még júl. 13-án sem lehetett szárazföldön megközelíteni. Az eddig jelentések 13, illetve 15 halottról szólnak, de egyelőre azt sem tudják pontosan, hogy hány embert temethetett el a leszakadt domboldal. A hadsereg helikopterei 21 sebesültet szállítottak hétfőn a közeli kórházba. - A szakértők már több mint tíz éve figyelmeztettek a földcsuszamlás veszélyére. A gátat építő vállalat vezetése azonban titokban tartotta ezeket a vészjelzéseket, írta az Evenimentul Zilei napilap. /Több emberéletet kioltó tragédia a Retyezátban. A Nagypatak völgyét elzáró gát biztonsága is kétséges. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 14./ Az áradások következtében július 1-je óta harminckét ember vesztette életét az országban - közölte júl. 13-án Bukarestben a környezetvédelmi minisztériumi szóvivő. Eddig 58 házat rombolt le a víz, 1230 ház megrongálódott és több mint 4 ezer hektár mezőgazdasági terület került víz alá július eleje óta. Az esőzések több kilométernyi úttestet és vasútvonalat tettek járhatatlanná. /Az árvíz is ölt. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 14./

1999. december 7.

Néhány héttel ezelőtt nagy meghökkenést keltett, mikor Jean Claude Perisset bukaresti pápai nuncius Szatmárnémetiben kijelentette, Romániában nincs csángókérdés, az csak erdélyi és magyarországi értelmiségi körökben mesterségesen felnagyított ügy. A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége levelet írt a nunciusnak, kérve, látogassa meg Moldvában őket. A Vatikán romániai küldötte dec. 6-án Bákóba látogatott, s a helyi római katolikus esperességre hívta találkozóra a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének vezetőit. A találkozón tizennyolc szervezeti tag jelent meg Pusztináról, Klézséről, Lészpedről, Forrófalváról Nagypatakról, Trunkból és Szabófalváról. A nuncius fogadta Csicsó Antalt, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének elnökét és Duma Andrást, a klézsei szervezet elnökét. Duma András úgy látta, hogy a nuncius közvetíteni akar a szervezet és a iasi-i püspökség között. Csicsó Antal hangsúlyozta, nagy eredmény volt, hogy a csángó szövetség képviselői találkozhattak az apostoli nunciussal. Perisset felajánlotta, közvetítő szerepet vállal a csángó-magyar szövetség és a iasi-i püspökség közti konfliktusban. /A pápai nuncius közvetíteni kíván. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 7./

2001. április 29.

Tasnádszántó plébánosa, Jitaru-Szél Antal csángó származású. A Bákótól húsz kilométerre lévő Nagypatakon (Valea Mare) született. A falu egybeépült a községközponttal, Forrófalvával (Faraoani). A két településen legalább nyolcezer lélek él, két plébánia van, a két rendőrön és a közigazgatási személyeken kívül mindenki csángó. A katolikus pasztoráció Csángóföldön még a hagyományos alapokon nyugszik, az új irányzatok nem nagyon törtek még be, és ennek köszönhetően az emberek sokkal jobban irányíthatók. 1989 után egyre népszerűbb lett ez a vidék a nyugati szerzetesrendek körében. Megjelentek a falvakban a férfi és női szerzetesrendek, rengeteg szerzetesi házat építettek, és helyben felszippantották a hivatásokat, nagyon sok fiatal - akiknek számára nincs munkalehetőség - lépett és lép be ezekbe a rendekbe. Egyetlen faluból, a plébános szülőfalujából legalább tizenöt pap származott el különböző vidékekre, többek között Chisinau tavaly januárban felszentelt püspöke, Kósa Anti - vagy Anton. A Iasi-ból kikerült papok felkészültek, és őszintén, mélyen vallásosak, erős hivatástudattal rendelkeznek. A plébános reménytelen vállalkozásnak tartja a magyar nyelv megmentését, ugyanis a csángó kulturális értékek kiölése szisztematikusan folyt. /Fodor István: Gyermekkori álmom volt, hogy pap legyek. = Vasárnap (Kolozsvár), ápr. 29.

2002. augusztus 13.

Háromszáz házat és gazdaságot öntött el az árvíz aug. 12-én Gyergyószárhegyen, felhőszakadás következtében. Az erősen megduzzadt Nagypatak és a Csinod elsodort öt hidat és hordalékkal borított be mintegy tíz kilométernyi utat. A heves esőzések miatt Gyergyóditróban is elöntött a víz több házat, gazdaságot és községi utat. A két településen ez már a második árvíz a hónap elejétől. /Háromszáz elöntött ház. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 13./

2004. május 28.

Szalagvágással, leleplezéssel, alapkőletétellel kampányolnak a politikusok. Máj. 28-án Markó Béla RMDSZ-elnök és hivatalának igazgatója Szepessy László jelenlétében avatják fel Máramarosszigeten az RMDSZ új székházát. Szándékosan időzítették a kampány időszakára a nemrég tatarozott székház átadását. Markó Béla Kolozsváron Kelemen Hunorral, az Iskola Alapítvány elnökével együtt megtették az „első kapavágást” a 21 fiatal egyetemi oktatót befogadó majdani tanárlakás építőtelepén. Háromszéken átadták ünnepélyesen a nemrég önálló községgé vált Nagypatak új polgármesteri hivatalát. Az RMDSZ ünnepelt Sepsiszentgyörgyön, az Európai Információs Iroda avatóünnepségén. Kovásznán a felújított képtár avatóünnepsége illeszkedhet a sorba. Kézdivásárhelyen máj. 31-én avatják Márton Áron szobrát. A legnagyobb szabású avatóünnepséget Szász Jenő MPSZ-elnöknek sikerült a kampányra időzíteni. Több ezer ember jelenlétében avatta fel az Emlékezés Parkját, melyben a magyar történelem és kultúra 13 kiemelkedő alakjának a szobrát leplezte le. Megjelent Orbán Viktor, a Fidesz-MPSZ elnöke, aki beszédében kijelentette, Szász Jenőt munkatársának tekinti a nemzet egyesítésében. A vele szemben induló Ladányi László Zsolt, az RMDSZ jelöltje egy fogyatékos feljárót és egy útlevélosztályt avatott. Máj. 23-án, vasárnap Szovátán Domokos Mihály Kázmér szobrát avatták fel – amint a talapzaton áll – a püspök „születésének 400. évfordulója alkalmából”. Marosvásárhelyen a jövő héten avatják a volt politikai foglyok emlékművét. Nagy Zsolt, az RMDSZ országos kampánystábjának vezetője, Seres Dénes a szövetség megyei elnöke, és az újabb mandátumra pályázó Pop Imre polgármester Szászvárosban gróf Kun Kocsárd és Kuun Géza 1910-ben felállított, majd a kommunizmus ideje alatt templomba menekített szobrait avatták újra. /Avatások dömpingje. = Krónika (Kolozsvár), máj. 28./

2005. április 18.

„Azt hiszem, a moldvai csángók kérdésében nem lehet már megkerülni azt, ami itt elhangzott” – jelentette ki Diószegi László, a budapesti Teleki László Alapítvány igazgatója annak a csángókonferenciának a záróbeszédében, amelyet az alapítvány az Európa Tanács védnöksége alatt tartott a hét végén. A Bákó megyei származású Anton Cosa chisinaui római katolikus püspök nagypataki csángómagyar dialektusban mondott el egy édesanyjától tanult imádságot. Megvallotta, hogy a csángó megnevezéssel csak teológushallgatóként találkozott, és azt ugyanolyan megbélyegzőnek érezte, mint a magyarokra mondott „bozgor” kifejezést. Fontosnak tartotta a múlt ismeretét, és azt is, hogy mindenki legyen büszke az eredetére. Petru Ghergheli iasi-i püspök korábban azt hangoztatta: csak akkor látja indokoltnak a magyar nyelvű misék bevezetését, ha meggyőződik arról, hogy a hívek legalább öt százaléka nem érti a román nyelvű misét. A konferenciára őt is meghívták, de elfoglaltságai miatt Vladimir Peterca professzort a bukaresti katolikus teológia rektorát küldte Budapestre. Szerinte a magyar irodalmi nyelv bevezetése a csángó falvak templomaiba éppen azt a sajátosan archaikus nyelvet veszélyeztetné, amelyiket ma Európában is a csángók egyik legfőbb értékének tekintenek. Utalt arra a iasi-i igényre, hogy tartsanak román nyelvű misét is a csíksomlyói pünkösdi búcsú alkalmával. A konferencián román, magyar és német kutatók tartottak előadásokat a moldvai csángó közösségről. Hegyeli Attila javasolta, hogy Bákóban tartsák a következő konferenciát. /Gazda Árpád, Budapest: Magyarul imádkozott a moldovai püspök a budapesti csángókonferencián. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 18./ Anton Cosa chisinaui római katolikus püspök Moldvában született, csángósorban felnőtt, Iasi-ban tanult egyházi vezető. A budapesti csángó-konferencián Cosa kiállt a csángó falvakban történő magyar nyelvű misézés mellett. /Gazda Árpád: Moldovai kopogtatás. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 18./

2005. július 27.

A csángó önismeret szempontjából nézve mérföldkő Duma István-András Csángó mitológiája. Ebben a könyvben foglalja össze mindazt a tudást, melyet az őseitől örökölt. Előtte a csángók kultúráját már számtalanszor kutatták, ám mindig kívülről tették ezt. Duma István-András nem von le semmilyen explicit következtetést, de kutatásaiból kitűnik, hogy minden emlék egyfajta fény- vagy napimádat nyomait mutatja. Mindeddig senki nem foglalkozott a Moldvában mindenfelé megtalálható kerek kőtömbökkel, amelyeknek az öregek védőszerepet tulajdonítanak, és melyek elmozdításától a fiatalok is babonás félelemmel tartózkodnak. E kövek által a fény, a nap őrzi a csángó portát, sőt hosszú időn keresztül őrizte a csángó templomot, olyannyira, hogy még ma is találunk védőköveket templomok közelében. A védőkövek elkorcsosult maradványai Székelyföldön is előfordulnak, a legtöbb kapu előtt van egy kerek, ún. „vettető” kő, mely nem engedi, hogy a kapu teljesen kiforduljon. Az összes régi csángó faluban napjövetről napszentületre tartanak az utak a falun keresztül (kivéve az utolsó században épült falvakat). A falvak mind olyan völgyekben helyezkednek el, amelyek keletről nyugat felé nyúlnak. A legkeletibb ilyen falvak Magyarfalu, Lábnik, a Szerettől nyugatra pedig Pokolpatak, Klézse, Somoska, Forrófalva, Nagypatak, Bogdánfalva – mind a nap útját követik. A forrófalvi temető előtt egy nagy vaskereszt áll, amely az elfelejtetteknek van állítva, és amelyet állítólag a templom tetejére szántak először. Pusztinában a kútnál és jobboldalt álló régi sírok egy részén keresztek helyett kövek vannak. Ugyanakkor a keresztet ábrázoló régi síremlékek esetében (mind a moldvai csángóknál, mind a Székelyföldön, mind a szászföldi székelyeknél) megfigyelhetjük, hogy a kereszt felé egy tetőt állítanak. Az eredmény egy olyan építmény, amely formájában a védőköveket idézi. /b.d.: Napjövetről napszentületre. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 27./

2006. augusztus 16.

Az ortodox püspökség a nagypataki kolostort közepes ortodox rendházzá bővítette, nagyszabású építkezéseknek köszönhetően. A székely falvakat körbefogó ortodox kolostorgyűrű, a márkosfalvi apácakolostor szomszédságában újabb gyöngyszemmel gyarapodik, adta hírül a román sajtó. Az eddigi, mindössze pár fős létszámot 37 szerzetesre bővítik, s ezzel a hit igazi új bástyáját állítják fel ,,egyesek örömére és mások bánatára” – írta az újság. Nagypatak, mint ismeretes, a megye első új községe volt a kilencvenes években, melynek önállósodására a parlament rábólintott, abban is egyedülálló, hogy korábban ilyen adminisztratív különállással soha nem rendelkezett, történelmi létrejötte is Kisborosnyó határában a közelmúltra vezethető vissza. /B. Kovács András: A hit új katonái (Szösszenetek). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 16./

2007. június 18.

A hatóságok kemény ellenállásába ütközik továbbra is a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének (MCSMSZ) a csángó gyerekek magyar nyelvű oktatásának bővítésére irányuló törekvése, annak ellenére, hogy hét éve beindult a moldvai Bákó megyében rendszeres formában a csángó diákok magyar nyelvű oktatása. Csángóföldön jelenleg tizenhat településen zajlik magyar nyelvű oktatás: fakultatív jelleggel, vagyis magánházakban, illetve állami oktatási intézményekben. A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége által indított program keretében 1470 csángó gyermek részesül anyanyelvi képzésben, és közülük kilencszázan tanulnak hivatalos formában, iskolában. Hegyeli Attila, az oktatási program vezetője közölte, a legtöbb helyszínen zökkenőmentesen zajlik a magyartanítás, de problémákba ütköznek azokon a településeken, ahol hivatalos formában kívánják folytatni tevékenységüket. Lujzikalagorban például a csángó szülőket addig fenyegették a hatóságok, amíg visszavonták az iskolai magyar nyelvoktatást célzó kérvényüket, sőt a tantestületben döntés született: semmiképpen sem hagynák jóvá a magyarórákat. „Az egyik román nemzetiségű matematikatanár például azzal a gúnyos megjegyzéssel hívta feleltetni egyik diákját: lássuk, meg tudod-e oldani ezt a feladatot, ha már magyarból olyan serény vagy. Mondanom sem kell, a gyerek nem volt képes rá, ezért a legrosszabb osztályzatot, egyest kapott” – mondta el Hegyeli Attila. Gajdáron nemrég a polgármester óra közben tört rá a tanárra és diákjaira, felszólítva őket: két napon belül függesszék fel a magánházban, bérleti díj fejében zajló oktatást, különben erőszakkal kilakoltatja őket. Ugyanennek a moldvai településnek a rendőrőrsparancsnoka megfenyegette Hegyeli Attilát, hogy korrupció miatt eljárást indít ellene, szerinte ugyanis az MCSMSZ megvesztegeti a csángó szülőket a magyar állam által folyósított oktatási-nevelési támogatások kézbesítésével. Hegyeli erélyes fellépésének köszönhetően végül az elöljáró és a rendőr egyaránt elállt szándékától. Az elmúlt hetekben megcélzott új falvakon, Nagypatakon és Diószegen ugyanakkor azzal is szembesülnek a szervezők, hogy a falubeliek óvakodnak bérbe adni házukat magániskola számára, mivel az anyanyelvi oktatást ellenzők szemében mindez főbenjáró bűnnek számít. A csángóföldi településeken különben 31 pedagógus teljesít szolgálatot, közülük hárman Magyarországról érkeztek; az oktatás bővítésével az őszi tanévkezdésig még kilenc tanárra lenne szükség. Hegyeli Attila – aki a 200 ezer lelkes megyeszékhelyen, Bákóban 13 gyermek oktatását látja el – szerint előrelépést jelentene a csángó oktatás terén, ha a megyei tanfelügyelőségen lenne egy magyar ügyekért felelős szaktanfelügyelő is, az Oktatási Minisztérium magyar tisztviselői közül pedig időnként ellátogatna valaki a csángó településekre. /Rostás Szabolcs: Akadályozzák a csángó oktatás bővítését. = Krónika (Kolozsvár), jún. 18./

2007. augusztus 9.

A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége augusztus végétől tanárokat alkalmaz iskolai és iskolán kívüli magyarnyelv-oktatásra Magyarfaluba, Bákóba, Somoskára, Lábnikra, Pusztinára és Nagypatakra. Munkakönyves állást és szolgálati lakást biztosítanak, legkevesebb egy évre kell szerződést kötni. Jelentkezhet bárki, de előnyt élveznek a magyar szakos, tanítói/óvónői vagy bármilyen tanári diplomával rendelkező pedagógusok. Különösen várják haza a moldvai csángó származásúakat, akik magyarul végezték felsőfokú tanulmányaikat, egyetemet, főiskolát. Bővebb tájékoztatás a www.csango.ro honlapon olvasható. /(R.): Tanárokat keresnek Csángóföldre. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 9./

2007. augusztus 13.

Még nincs elég jelentkező az augusztus 23-án lezáruló, a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége által tanárok számára kiírt pályázatra. Hegyeli Attila, a szövetség oktatási részlegének vezetője elmondta, visszavárják tanítani azokat a csángó származású szakembereket is, akik az elmúlt évek alatt elvégeztek egy főiskolát vagy egyetemet. Ebben az évben két Csángóföldről elszármazott jelentkező is van. Bizonyos helyszíneken már szakos tanárra van szükség: egyrészt a gyerekek magasabb tudásszintje miatt, másrészt pedig, mert néhány helyen sikerült kiharcolniuk, hogy meghirdessenek államilag elismert magyar katedrákat. Pusztina és Magyarfalu esetében két-két tanárra lenne szükség, Lábnik, Somoska és Bákó esetében egyre. A már működő intézmények mellett Nagypatakon és Pokolpatakon is szeretnék beindítani az oktatást. Általában két-három éven át tanítanak itt a tanárok, mert ez fizikailag és lelkileg rendkívül kimerítő foglalkozás. Olyan környezetben kell dolgozni, szeretetet és tudást adva a gyerekeknek, hogy egyfolytában hátráltatják őket. A Bákó Megyei Tanfelügyelőség például – a szülők írásos kérése ellenére még mindig igyekszik megkurtítani a magyar nyelvet oktató kollégák óraszámát, bizonyos helyeken az iskolák igazgatói és a polgármesterek is nyíltan harcolnak törekvéseink ellen, s még a római katolikus papok sem segítenek. Segítséget jelentene, ha lenne egy magyar ügyekért felelős kisebbségi szaktanfelügyelő a Bákó Megyei Tanfelügyelőségen. Többször kérték az RMDSZ és az Oktatási Minisztérium kisebbségi ügyekért felelős államtitkárának segítségét, de eredménytelenül. Lujzikalagorban és Gajdáron különösen durván – és pedagógushoz nem illő módon – bántak a gyerekekkel és szüleikkel egyaránt: megszégyenítették, pellengérre állították őket, ráadásul – írásban – megtagadták az anyanyelv tanulásához való jogukat is. Sajnos úgy tűnik, hogy ősztől – iskolai keretek között – el sem indulat a magyar nyelv oktatása. Hegyeli Attila bízik benne, hogy a tanévkezdés előtt megérkezik a segítség Bukarestből, mert sok helyszínen egyáltalán nem, vagy csak csökkentett óraszámmal akarják elindítani a magyar nyelv oktatását. /Erdős Zsófia: Lesz elég csángó tanár? = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 13./

2007. szeptember 3.

Úgy tűnik, lesz elég tanár a csángó iskolákban, a helyi hivatalok negatív hozzáállása azonban nem változott. Az oktatás teljes mértékben való biztosítása, attól függ, hogy a bákói tanfelügyelőségen sikerül-e elfogadtatni a törvény által előírt, de általuk letagadott óraszámokat – mondta Hegyeli Attila, a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége oktatási részlegének vezetője. Sok magyarországi tanár szeretne náluk tanítani, őket azonban csak iskolán kívüli keretek között tudják foglalkoztatni. Ősztől sikerül beindítani két új helyszínen is az oktatást, először csak iskolán kívüli keretek között: így négy új kolléga fog dolgozni Nagypatakon és Diószegen. Még mindig van 25-30 olyan csángóföldi falu, ahol még nem tanítanak. A tanfelügyelőség 130 magyarórát hirdetett meg, holott a törvényes rendelkezések szerint legkevesebb 210 magyarórára számítanak a Bákó megyei román tannyelvű iskolákban. Vannak olyan falvak – Csík falu vagy Diószén –, ahol évek óta folyik a magyar nyelv oktatása, mégis eltűntek a tanfelügyelőség statisztikáiból. Máshol megvan a törvényes számú kérvény az iskolai magyarórák beindítására, az iskola azonban megtagadta a tanári állás meghirdetését. /Erdős Zsófia: Csángó tanárgondok vége? = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 3./

2008. február 29.

A Bákó megyei csángó településen, Nagypatakon Izidor Stirbu helyi vállalkozó vitát akart kezdeményezni, plakátok jelentek meg a Bákó megyei csángó településen. Ezeken többek között az a szöveg állt: „Egyesek megpróbálnak megosztani bennünket azt magyarázván, hogy kik vagyunk, és honnan jöttünk. Az vagy, aminek érzed magad. Én román vagyok. Te? Az őseink Romániáért harcoltak. ” Maczó Balázs, társával, Varga Mátéval Magyarországról költözött a csángó oktatási program keretében a településre, hogy csángó gyermekeket tanítson. Este kövekkel dobálták meg a házukat. Maczó Balázs elmondta, a faluban szinte mindenkivel meg tudják értetni magukat magyarul. Hegyeli Attila, a csángó oktatási program vezetője járt a település polgármesteri hivatalában, hogy védelmet kérjen a munkatársai számára. Koszovó függetlenségének a kikiáltása óta felerősödött a magyarellenes hangulat a megyében. A két fiatal tanár 2007 novemberétől mintegy harminc gyermekkel foglalkozott, a gyermeklétszám fokozatosan gyarapodott. Ez a folyamat az elmúlt hetekben megtört. Stirbu a magyarul tanuló gyermekekre leselkedő vélt veszélyekre figyelmeztette a szülőket. A gyerekek elmondták, a román iskolában megfenyegették a magyarul tanulókat: a román- és a történelemtanár is rossz érdemjegyeket helyezett kilátásba, ha továbbra is látogatják a magyarórákat. A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége tiltakozott ez ellen. /Gazda Árpád: Káposzta vagy gulyás? = Krónika (Kolozsvár), febr. 29./

2008. március 3.

Sógor Csaba európai parlamenti képviselő március 2-án Bákóban találkozott a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének (MCSMSZ) vezetőségével, hogy áttekintse a moldvai magyarság előtt álló kihívásokat, majd ellátogatott a magyarellenes hangulatkeltés miatt a figyelem középpontjába került Nagypatakra. Az EP-képviselőt és Róka Szilvia csángóföldi munkatársát Bákóban Solomon Adrián MCSMSZ-elnök és Hegyeli Attila, a csángóföldi gyerekek magyaroktatásáért felelős programvezető fogadta. A vendéglátók kitértek a nagypataki helyzetre, ahol két magyarországi tanár felügyeletével tavaly ősszel beindították a magyarórákat. Egy helyi tanár biztatására egy fiatal megpróbált ellenséges hangulatot kelteni a faluban, aminek következtében a múlt heti utolsó oktatási napon már csak egy tanuló jelent meg a magyarórán. A bákói megbeszélés után Sógor Csaba ellátogatott Nagypatakra, ahol a meghirdetett magyarellenes gyűlés elmaradt, az EP-képviselő a miséről kijövő hívekkel magyarul elbeszélgetett, és megtekintette a falu nevezetességeit.,,Az MCSMSZ áldozatos munkája és a magyartanárok lelkesedése ellenére mindeddig csupán ezerötszáz gyerek számára biztosított a magyar nyelv elsajátításának lehetősége Moldvában. Még legalább 7500 iskoláskorú gyerek van, akiknek ez nem adatott meg. Biztosítanunk kell az anyagi hátteret és a békés hangulatot a moldvai magyar falvakban, hiszen mindennél fontosabb, hogy a magyar gyerekeket és szülőket ne félemlítsék meg, és minél több gyermek tanulhasson magyarul Csángóföldön” ― fejtette ki Sógor Csaba. /Megfélemlítik a moldvai magyarokat. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 3./

2008. március 3.

Elmaradt az a közvitának meghirdetett rendezvény a Bákó megyei Nagypatakon, amelyen a csángók identitását szerette volna tisztázni egy helybéli vállalkozó. /Gazda Árpád: Csángó–román csend Nagypatakon. = Krónika (Kolozsvár), márc. 3./ Előzmény: Gazda Árpád: Káposzta vagy gulyás? = Krónika (Kolozsvár), 2008. febr. 29.

2008. március 6.

Olajos Péter (MDF), Gál Kinga (FIDESZ), Sógor Csaba (RMDSZ), a felvidéki Duka-Zólyomi Árpád (MKP), és Tőkés László (független) európai parlamenti képviselők sürgős, írásbeli választ igénylő kérdéssel fordultak a bizottsághoz, a romániai Nagypatakon folyó iskolán kívüli magyar nyelvoktatás ellehetetlenítése, a csángó magyar diákok megfélemlítése miatt. A képviselők beadványa szerint a településen egy bejegyzés alatt álló szervezet a magyar nyelvű oktatás megszüntetését szeretné elérni, megzsarolták és megfélemlítik az oktatásban részt vevő diákokat és szüleiket. A sorozatos fenyegetések hatására a foglalkozáson már csak egy diák vett részt és a tanítók lakhelyét ismeretlenek kővel dobálták meg. A képviselők szerint a fenti eset súlyosan sérti az EU Alapjogi Chartáját. /Magyar EP-képviselők a nagypataki csángókért. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 6./

2008. március 10.

Bákó megyében csak az örmény, a zsidó és a roma közösségeket tekintik etnikai kisebbségnek, történészek és egyházi elöljárók szerint a csángók csupán egy vallási kisebbség – derült ki a bákói Iulian Antonescu Múzeumban nemrég megnyílt, a Bákó megyében élő kisebbségeket bemutató kiállításon. A kisebbségek képviselői nélkül tartott megnyitón több felszólaló visszautasította azokat a szerintük ,,tudománytalan” és ,,hazug” megközelítéseket, amelyek a moldvai katolikusokat magyar eredetűnek neveznék. Ebben a bákói közhangulatban, amit a római katolikus egyház moldvai elöljárói, a Dumitru Martinas Egyesület és egynémely múltcsináló történész tart ébren, időnként felerősödik a magyarellenesség a csángó falvakban. Amióta a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége 2000-ben beindította magyar oktatási programját, nem telt el tanév botrány nélkül azokban a falvakban, ahol magyarórákat tartanak iskolában: hol a gyermekeket és szüleiket félemlítették meg, mint a napokban Nagypatakon és Diószegen. Arról már ötven évvel ezelőtt gondoskodott a román tanügyi rendszer, hogy a most felnövő nemzedék csak nagyanyáitól hallja az öreg nyelvet – így nevezte a csángó nyelvet egy VII. osztályos lészpedi diák a nemrég Bákóban tartott magyar nyelv és irodalmi tantárgyversenyen. A Forrófalvához tartozó Nagypatakon egy bejegyzés előtt álló helyi szervezet a magyar oktatás megszüntetésén dolgozik, annyiban különbözik ennek a csángógyűlölő csoportnak az igyekezete a többitől, hogy nyíltan felvállalják a magyar nyelv irtására vonatkozó törekvéseiket, amiről egy betelefonáló Hegyeli Attilát, a moldvai magyar oktatási program vezetőjét is tájékoztatta, amikor nemrég meghívottként volt jelen a bákói televízió Csángókérdés a koszovói helyzet kontextusában című műsorában. /Fekete Réka: Üldözik az öreg nyelvet. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 10./

2008. március 20.

Szilágyi Aladár, a hetilap munkatársa tavaly szeptemberi csángóföldi riportútján jobbára azokkal a pedagógusokkal találkozott, akik már túl vannak a magyar nyelvoktatás beindításának a nehezén. Számukra sem zavartalan ez a tevékenység, sok helyütt a megtűrtség állapotában vannak. Az utóbbi időben két csángó közösségben, előbb Nagypatakon, majd Diószegen indult hadjárat az iskolán kívüli magyarórák ellen. Nagypatakon Maczó Balázs és Varga Máté tanítók 2007 novemberében kezdtek ötszáz közül mintegy harminc gyermekkel foglalkozni. 2008 januárjában egy párt helyi képviselői aláírásgyűjtő akcióba kezdtek a magyarórák ellen, s az egyik tanárnő megfenyegette az érintett tanulókat. A magyarórák helyszínén történt kődobálásnak megvolt a hatása: hirtelen csökkent az óralátogatók száma. Az ügy eljutott Brüsszelbe, az Európai Parlamenthez, és a magyar parlamentben is interpelláció tárgya lett. Erre az ellenségesség csökkent, a magyarórák miatt fenyegetőző tanár ellen fegyelmi eljárás indult, a helybeli polgármester támogatja a magyar nyelv tanítását. Diószegen a román tanárok megfigyeltették, hogy kik merészelnek magyarórákra járni, a helybeli plébános pedig a templomban tiltotta meg a magyar iskolába járást. /Szilágyi Aladár: Az öregek szivikből beszélik. = Erdélyi Riport (Nagyvárad), márc. 20./

2008. április 8.

Hargita, Kovászna és Bákó megyébe látogat a hét második felében Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke, aki találkozik román kollégájával, Bogdan Olteanuval is. György Ervin Kovászna megyei prefektus közölte: nem hivatalos sepsiszentgyörgyi útja során Szili Katalin a Magyar Kulturális Intézet vendégeként megtekinti a Székely Nemzeti Múzeumot, a képtárat, valamint a Tamási Áron Színház egyik előadását. Szili Katalin a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége (MCSMSZ) meghívására Nagypatakra, valamint Csík faluba látogat, és felkeresi a szervezet bákói irodáját is, ugyanakkor Csíkszeredában megtekinti a csángóföldi gyermekek kollégiumát, ahol jelenleg 58 moldvai diák kap szállást, étkezést az MCSMSZ oktatási programja keretében. /Rostás Szabolcs: Szili Katalin Erdélyben. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 8./

2008. április 12.

Az embereknek joguk van saját identitásukat akár anyanyelvük alaposabb elsajátításával is megválasztani, a közszereplőknek pedig az a feladatuk, hogy támogassák őket e törekvésükben – mondta Bogdan Olteanu, a képviselőház elnöke április 11-én Bákóban a Szili Katalinnal, az Országgyűlés elnökével folytatott megbeszélése után. Szili Katalin hivatalos csángóföldi látogatása keretében tárgyalt román kollégájával, akivel a két parlament közötti együttműködés gyakorlati kérdéseit vitatták meg. Megállapodtak abban, hogy közösen tesznek lépéseket a Vatikánnál a csángóföldi magyar nyelvű misézés ügyének előmozdításában. Szili Katalin megköszönte Olteanunak, hogy támogatta Romániában a magyar nyelvű nyelvi oktatást, amely a kisebbségi identitás megőrzésének alapfeltétele. Olteanu a magyarországi románság nyelvtanulását biztosító jobb minőségű román tankönyveket tartott szükségesnek. /Olteanu: Az embereknek joguk van saját identitásukat megválasztani. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 12./ A két házelnök kezdeményezték testvérkapcsolatok kiépítését magyarországi és Bákó megyei települések között. A két házelnök együtt látogatott a lészpedi iskolába, ahol hatvanöt csángó gyermek jár a heti három magyarórára, és meghallgatták a diákok magyar és román nyelvű zenés előadását. Hegyeli Attila, a moldvai magyar oktatási program felelőse elmondta: ,,nagy jelentősége van annak, hogy ilyen magas rangú román és magyar közjogi méltóság látogatott el egy moldvai állami iskolába, ahol Bogdan Olteanu, a jelen lévő Bákó megyei főtanfelügyelő, a helyi polgármester és a népes küldöttség tagjai hallották a lészpedi gyermekeket magyarul énekelni, szembesülhettek azzal, hogy jól értekeznek a magyarországi delegáció tagjaival, nem lehet tehát ezentúl arra hivatkozni, hogy nincs szükség magyarórákra, mert úgysem értik ezt a nyelvet”. Nagypatakra, ahol februárban egy alakulóban lévő román civil szervezet akarta megakadályozni, hogy a délutáni magyarórákra engedjék a szülők gyermekeiket, illetve Csíkfaluba a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége képviselői kísérték el Szili Katalint, aki mindkét település polgármesterének parlamenti ezüstérmet adott át köszönetképpen azért, amit a magyar identitású helybeliek önazonosságának megőrzése érdekében tesznek, és mindhárom településen DVD-lejátszót és tankönyveket, illetve meséskönyveket adományozott a magyar oktatási csoportoknak. /Fekete Réka: Le kell vetkőzni a régi görcsöket (Szili Katalin Csángóföldön). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 12./


lapozás: 1-23




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998