udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 18 találat lapozás: 1-18
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Helymutató:

2004. május 4.

Farkas Albert 84 éves nyugdíjas tanító Székelyudvarhelyen él. Nemrég látott napvilágot Szülőföldem, Székelyszentmiklós címen visszaemlékezéseinek gyűjteménye, amelyet fia, a költő Farkas Árpád szerkesztett, és amelynek szedését Farkas Réka, tördelését pedig Farkas Kinga /az unokák/ végezték. A könyv családi kiadvány, csupán néhány példányban készült. Egy Nyikó menti kis falu életét, történelmét, néprajzát tartalmazza. /(Ferencz Imre): Szülőföldem, Székelyszentmiklós. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 4./

2005. május 11.

A Fehér-Nyikó vidékének központjában, Siménfalván megtartották a volt munkaszolgálatosok első találkozóját. A Nyikóvidék fizikailag meggyengült szülöttei 50 év után újból egymásra találtak. A csíkszeredai Volt Munkaszolgálatos Katonák Szövetsége elnöke mondott ünnepi beszédet. /Marosi Ferenc, Nagykadács: Nyikóvidéki találkozó. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 11./

2005. augusztus 17.

Kadácsban a helyi unitárius tiszteletes Kádár Attila tájékoztatása szerint a rendőrség megtiltotta a hétvégi falunapok rendezvényt. A rendőr tájékoztatta a falu lelkipásztorát, hogy nem kap engedélyt az ünnepség megszervezésére, ahol a határon átívelő, jelképes nemzetegyesítés példájaként Hódmezővásárhely önkormányzatának képviselői személyesen tiszteletbeli polgári címet adományoznak Kis- és Nagykadács lakóinak, melyet közel ötszázan kérvényeztek. Péter Zoltán siménfalvi polgármester szerint a kadácsiak későn tájékoztatták őket, a falunapokról, s mivel Nyikómentén azonos időben több nagyobb méretű rendezvényt is tartanak és a rendőrség nem rendelkezik megfelelő számú rendfenntartóval, ezért nem tudják biztosítani a falunapok biztonságos lebonyolítását. – A rendőri tiltás ellenére, a rendezvényt megtartják. /Balázs Árpád: Rendőri tiltás ellenére falunapok Kadácson. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 17./

2005. augusztus 24.

A múlt hetinél sokkal nagyobb árvíz zúdult augusztus 23-án Székelyudvarhelyre és környékére: legkevesebb három ember vesztette életét az ítéletidőt követő árhullámban. A décsfalvi hidat elvitte az ár, amely nemcsak a városban, hanem Hodgyában, Bikafalván, Galambfalván, illetve a Nyikó mentén is rombolt. A városon kívül Malomfalva, a Nyikó mente, az Oroszhegy felőli részen a Bosnyák-patak mentén volt óriási a pusztítás. Farkaslakán egy idős asszonyt elsodort az ár, Korondon a Miklós-pataka öntött ki, nyolcvan házat öntött el a víz, ugyanakkor három hidat vitt el, továbbá 40 méter aszfaltutat és 800 méter községi utat tett tönkre. A Nyikó óriási pusztítást vitt véghez a Székelykeresztúr irányában levő falvakban, Kobátfalván, Siménfalván, Székelyszentmihályon felmérhetetlen károkat okozott az ár. A falvakban állatokat, pajtákat és más gazdasági épületeket vitt el a víz. Bikafalván elpusztult állatok tetemei hevertek az úton. Farcádban óriási rombolás volt, Hodgyában két ember meghalt. Nagygalambfalván a főútnak a hídját betörte a víz, Kisgalambfalván ki kellett telepíteni néhány családot, a házakat annyira elöntötte a víz. Székelykeresztúrra este tizenegy körül ért az áradás. Fancsal, Ülke és Székelyszenttamás után a Bosnyák-pataka Kadicsfalvára érve okozott óriási pusztítást. Szombatfalva után Kadicsfalván volt a legsúlyosabb helyzet. Székelyudvarhelyen elszakadt a gázvezeték. /Emberáldozatokat is követelt a tegnapi árvíz. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), aug. 24./

2005. szeptember 3.

Jakubinyi György gyulafehérvári érsek emlékeztetett, ebben az évben már három alkalommal kértek segítséget, hogy a hívek adományokkal támogassátok az árvíz sújtotta településeket. Első alkalommal a délkelet-ázsiai szökőár szenvedői, második és harmadik alkalommal a „bánsági és moldvai testvérek” megsegítésére gyűjtöttek. Az augusztus 23-i heves esőzés következtében hatalmas árhullám zúdult Székelyudvarhelyre és a Nyikó menti településekre. A víz több ezer házat árasztott el, melyek közül számos teljesen lakhatatlanná vált. A gyulafehérvári főegyházmegye Caritas szervezetének munkatársai nyomban a helyszínen voltak, több mint 1 milliárd lej értékben osztottak szét szükségleti cikkeket. Mostani felhívásában az érsek kéri a híveket, hogy a szeptember 11-én tartott templomi gyűjtésen járuljanak hozzá adományukkal a székelyföldi árvízkárok megszüntetéséhez. /A Gyulafehérvári Érsekség felhívása. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 3./

2005. szeptember 5.

Nagyra értékelte az udvarhelyszéki árvíz sújtotta körzeteknek nyújtott magyarországi segítséget Tőkés László püspök, aki szeptember 3-án küldöttség élén látogatta meg Udvarhelyszék hat települését. Átadták az adományokat. Korábban az egyházkerület körlevelet adott ki, így indítva útjára a gyűjtést. – Ennek az útnak ökumenikus jellege volt – hangsúlyozta Tőkés László, tájékoztatva arról, hogy a katolikus és az unitárius egyház képviselőivel találkoztak. Végigjárták a Sükő-patak menti református vidéket, Bikafalván, Hodgyán jártak, majd átmentek Farkaslakára. A Nyikó mentén unitárius többségű gyülekezetet látogattak meg, az unitáriusokkal együtt tartottak istentiszteletet Siménfalván és Kobátfalván, majd Székelyudvarhelyen végződött a körút. A püspök örömmel állapította meg, hogy erős összefogás alakult ki a székely és a nem székely vidékek között. Tőkés László különleges jelentőséget tulajdonított annak, hogy a magyarországiak milyen nagy segítőkészségről tettek tanúbizonyságot. „Merem állítani, hogy december 5. lesújtó tapasztalatainak a korrekciója, a csorba kiköszörülése történik most” – mondta a püspök, akit mindez az 1989-90 fordulóján nyújtott magyarországi szolidaritásra emlékeztetett. /Erős összefogás székely és nem székely vidékek között. Tőkés László az árvíz sújtotta településeken. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 5./

2005. október 3.

A Nyikó mente az árvíz utáni újjáépülés képét mutatja. A legtöbb árvízkárosult ideiglenesen már visszaköltözött házába, azonban Siménfalván a romák még mindig sátorban laknak. Szentléleken a Ladó család új házán már gyakorlatilag az utolsó simításokat végzik. Az árvízkárosultaknak továbbra is szükségük van a segítségre. /Katona Zoltán: Árvíz után – hogyan tovább? = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), okt. 3./

2006. február 16.

Megjelent a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum két munkatársa, Demeter István restaurátor és Miklós Zoltán néprajzos Nyikó menti díszített tetőcserepek – Építészeti sajátosságok a Fehér-Nyikó völgyében című munkája. A szakirodalom sem foglalkozott tüzetesen a tetőcserepek díszítésének okával, módjával. A kiadvány a Múzeumi Füzetek sorozat huszonötödik darabja. Említésre érdemes, hogy korábban Orbán Balázs kiadatlan fényképeit vagy a Szovátáról összeállított monográfiát is megjelentették a többségében történeti tárgyú sorozatban. /P. Buzogány Árpád: Nyikó menti díszített tetőcserepek. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 16./

2006. április 8.

Régi jó szokás Erdélyben, különösen Székelyföldön, hogy egy-egy pedagógus megírja faluja monográfiáját, látleletet készít. A kis falvak esetében általában szomorú ez a leltár, mert szemlátomást pusztulnak, öregednek, fogyatkoznak az egykoron még megtartónak mondható apró falvak. Farkas Albert a Nyikó menti Székely­szentmiklósról készítette el a maga ,,látleletét”: Szülőfalum, Székely­szentmiklós. – Mára néhány tucat idős emberre csökkent a település lélekszáma. – Farkas Albert azóta maga is kiköltözött a székelyudvarhelyi unitárius temetőbe. /Magyari Lajos: Szülőfalum… = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 8./

2006. május 14.

A gyulafehérvári Caritas folytatja az Udvarhely környéki árvízkárosultak megsegítését. Folyamatban van egy mezőgazdasági program, amely keretében veteménymaggal, krumpli vetőmaggal, kerti szerszámokkal, baromfival, baromfitáppal, műtrágyával támogatják az érintett lakosságot. A támogatás a spanyol Caritas valamint a Caritas Hungarica segítségével történik. A Caritas összesen 400 családot támogat. A krumpli vetőmagot Székelyszentléleken 230 árvízkárosult családnak osztottak ki. A veteménymagcsomagból 400 család részesült a Nyikó mentén. /(Bányász József): Újabb támogatás az udvarhelyszéki árvízkárosultaknak. = Vasárnap (Kolozsvár), máj. 14./

2006. december 12.

December 10-én, vasárnap Székelyudvarhelyen bemutatták Balázsi Dénes nyugalmazott tanár negyedik, Nyikómenti hármaskönyv /Udvarhelyszék Kulturális Egyesület, Székelyudvarhely/ című kötetét. A Székelyszentléleken letelepedett hetvenéves Balázsi Dénes nyugalmazott tanár egy kétszáz oldalas, korabeli fényképekkel, térképpel ellátott dokumentum-értékű könyvet tett az olvasó asztalára. /Fekete B. Zoltán: Firtos lován felébredt a gondviselés. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), dec. 12./

2007. augusztus 17.

A székelykeresztúri Molnár István Múzeumot a múzeumalapító néhai dr. Molnár István tanár után utóda, Fülöp Lajos már harminc éve vezeti. Molnár István csak akkor ment nyugodtan nyugdíjba, amikor megtalálta azt, aki tudja folytatni megkezdett művét. Ez pedig a székelyudvarhelyi születésű Fülöp Lajos volt, aki 1971-ben magyar nyelv és irodalom szakos tanári diplomát szerzett a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetemen. 1972-ben a székelyudvarhelyi múzeumhoz került, ahol 1974–1976 között igazgató volt. 1976-tól egy évet az udvarhelyi Művelődési Házban szakirányítóként tevékenykedett, 1977-ben nevezték ki a székelykeresztúri múzeum igazgatójának. Molnár István kérte fel erre. 1978 augusztusától, immár három évtizede vezeti az intézményt. Székely Attila történelem szakos tanár segítette ebben, aki azóta is munkatársa. Folytatták a régészeti munkát dr. Székely Zoltán és – 1979-től – Benkő Elek irányításával. Benkő távozása után, ezt Székely Attila végezte, és most Körösi Zsolt fiatal kolléga folytatja. Sok régészeti anyag gyűlt össze. Az 1970-es évek végén megjelent a csempékről szóló kötet. 1997-ben látott napvilágot Benkő Elek: Középkori mezőváros a Székelyföldön című kötete, s idén ugyancsak egy általa írt könyv jelenik meg a 15 év régészeti kutatásairól. A régészeti kutatásokkal párhuzamosan folyt a néprajzi kutatás is, amelynek eredményeként 1996-ban sikerült egy 1780-ban épült nyikó-menti székely portát, az összes melléképülettel együtt beszállítani és felállítani a múzeum udvarán. 1997-ben a múzeum Molnár István nevét vette fel. 2005-ben a múzeum munkatársai munkájának eredményeként a Gyárfás-kúriában megnyitották a Petőfi-emlékszobát. Komoly segítséget nyújtottak a gyulafehérvári Márton Áron-emlékszoba elkészítéséhez is. Az eltelt időszakban a múzeum munkatársainak több szakcikke könyve jelent meg, köztük Sándor-Zsigmond Ibolya A székelykeresztúri szitásság című kötete. Jelenleg nyolc alkalmazottja van az intézménynek, s ebből öt szakember, de húsznak is lenne itt munkája. /László Miklós: Dr. Molnár István nyomdokain. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 17./

2007. augusztus 24.

A 2005. augusztus 23-án bekövetkezett udvarhelyszéki árvíz áldozataira emlékeztek augusztus 23-án Székelyszentléleken. A tizenhat emberéletet követelő tragikus események második évfordulóján istentiszteletre, megemlékező beszédekre, kulturális műsorra egyaránt sor került a Nyikó-menti településen. Székelyszentlélek és Malomfalva határában egy évvel ezelőtt emelt emlékművet az áldozatok, valamint a páratlan összefogás emlékének Hargita Megye Tanácsa. Zavaczky Walter szobrászművész impozáns alkotása előtt ismét lerótták kegyeletüket a jelenlévők. Constantin Strujan, Hargita megye prefektusa magyarul is köszöntötte az egybegyűlteket, majd részvétét fejezte ki a hozzátartozóknak. Augusztus 23-án valamennyi udvarhelyszéki árvíz sújtotta településen templomi szertartással, valamint harangszóval emlékeztek a két évvel ezelőtti tragikus eseményekre. /Szász Emese: Az árvíz áldozataira emlékeztek. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 24./

2008. február 11.

Székelyudvarhelyen, a Haáz Rezső Múzeum Képtárában mutatták be a múlt héten P. Buzogány Árpád Gyertek elé, kalákába! című riportkötetét. A múlt évben megjelent kötet írásai a Nyikó mente falvait, mindennapjait mutatják be. A Nyikó felső mentét katolikus, az alsót protestánsok lakják. A két Homoród mentét kellene dokumentálni, mondta el arra a kérdésre, milyen további munkák foglalkoztatják, de legalább Homoródszentmárton községet kellene „megírni”, tette még hozzá. /Barabás Blanka: Kötet a Nyikó mente falvairól. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), febr. 11./

2008. június 6.

A hét végén falutalálkozót tartanak a Nyikó menti Rugonfalván. Június 7-én, istentisztelettel kezdődik a program a falu műemlék templomában, meghívott lelkész Vetési László. Ezt követően a templomhoz közeli téren Bartha Miklós politikus, publicista szobrát avatják fel, készítette Blaskó János. A falu ismert szülöttjének munkásságát Ugron Gábor Gáspár méltatja. Bartha Miklós /Rugonfalva, 1848. nov. 14. – Budapest, 1905. okt. 19./ jogot végzett Budapesten, 1872-től Udvarhely vármegye jegyzője volt, és 1873-tól hosszabb ideig (megszakításokkal egészen haláláig) függetlenségi párti országgyűlési képviselő, a szabadelvű párti kormányok konzervatív ellenzékének vezére. 1880-ban indította Kolozsváron az Ellenzék című politikai napilapot. Cikksorozata hatására jött létre 1885-ben az Erdélyrészi Magyar Közművelődési Egyesület. Budapestre költözött, Ugron Gáborral pártot alapított. A Magyar Hírlap, a Magyarország állandó vezércikkírója volt. 1901-ben kilépett az Ugron-pártból, lemondva az elnöki tisztségről, majd 1904-ben belépett a Függetlenségi és 48-as Pártba. Melanie és A feleség c. drámáit bemutatta a Kolozsvári Nemzeti Színház és a Vígszínház. Olaszhonban és Franciaországban tett utazásáról színes útirajzokban számolt be, Kazár földön címmel önálló kötetet adott ki tárcáiból. Politikai cikkeket közölt. Tagja volt a Petőfi Társaságnak. Összes műveit hat kötetben adták ki. A nevét viselő társaság 1925-ben alakult meg. /(pbá): Bartha Miklós szobrot kap Rugonfalva. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jún. 6./

2008. szeptember 3.

A hódmezővásárhelyi önkormányzat és dr. Traub Alfréd budapesti plasztikai sebész adományából felújították Csehétfalva 1841-től működő, műemlék értékű templomi orgonáját. Az átadó ünnepségen jelen volt a budapesti adományozó és dr. Szabó Árpád unitárius püspök is. A hódmezővásárhelyiek felajánlották minden határon túli magyarnak a hódmezővásárhelyi tiszteletbeli polgári titulust, Csehétfalva minden lakosa élt ezzel. A hódmezővásárhelyiek az elsők között siettek az árvíz után segíteni a Nyikó menti falvakat. Az árvíz utáni összefogásról még Basescu államfő is azt mondta, hogy ilyent ő még nem látott Romániában. Moldvában is voltak árvizek, de az ottaniak várták, hogy érkezzen a segély. Itt viszont a lelkészek, a püspökükkel az élen, gumicsizmát húztak, s kézbe vették a lapátot. Dr. Grezsa István Hódmezővásárhelyről két éve szekértúrákat szervez ezen a vidéken, bejárják a kis falvakat. Ez több mint turistaút. Azt akarják, hogy az itteni székelyekkel együtt legyenek, s megéljék az itteni életet. Eszünkbe jut ezen a vidéken Tamási Áronnak az a sora, amelyet a Tüzet vegyenek! című novellájában írt: Énlaka fölött, a Firtos lova hátán, lehajtott fejjel elaludt a Gondviselés. Átvitt értelemben fogalmazza meg az elszigeteltséget, a magárahagyatottságot: erről a területről, az itt élő székelyekről még a Gondviselés is elfeledkezett. Most úgy tűnik, hogy mintha nyitogatná a Gondviselés a szemét. /Sylvester Lajos: Mintha nyitogatná szemét a Gondviselés... (Frigyre lépni a szülőfölddel). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 3./

2008. október 15.

Nagymedeséren szeptember 28-án tartották az elszármazottak napját. Az érkezők örömmel láthatták, az újonnan elkészült, faluig vezető aszfaltutat. Vasárnapokon alig pár ember látogatta a templomot, most pedig mintegy kétszáz falustárs örvendezett egymásnak. Bálint Imre, a Nyikó melléki falu lelkésze jó alkalomnak találta a hálaadás ünnepét arra, hogy összehívja a szélrózsa minden irányába szétszóródott nagymedeséri származásúakat. Az ünnepi istentiszteletet előadás követte, énekek, versek és beszédek hangzottak el. Az omladozó falú, Petőfi Sándor nevét viselő művelődési hajlékban a székelykeresztúri Mákvirág néptánccsoport lépett fel. /Szabó Károly, Székelyudvarhely: Találkozó Nagymedeséren. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 15/

2009. június 13.

Hol kezdődik a Székelyföld? Dunaszerdahelyen éppen olyan éneklő méltósággal ejtik a magánhangzókat, mint Gyergyócsomafalván vagy Kézdiszentléleken. A Pozsony melletti Egyházgelle lakói kijelentik, hogy ők bizony székelyek. Az öröm és vigalom helyét nyomban fölváltotta a szakmai érdeklődés. Révkomáromi történészek megerősítették, hogy a hat székely nem egyikének, az Adorján-nemnek Posony-ági székelyei nevezték el Csallónak a Duna-ágak közé szorult kis vidéket, Csallóközt. Burgenlandban, a Lajta mellett ma is székely mezőn kaszálnak, székely kútból isznak, ha megszomjaznak, a kocsmai pálinka neve is „székely lé”! Tréfásan „szekler” a szekér neve. A magyarországi Vas megyében a falusi építkezések hasonlítanak a sóvidéki vagy Nyikó menti falu épületeihez. Révkomáromban, a Duna Múzeumban állították ki azokat a késő avar kori leleteket, amelyeket a nyolcvanas évek végén tártak föl a Hajógyár területén. Trugly Sándor régész múzeumőr mondotta, hogy a kincseken látható gazdag mintatár minden darabja és mintája föllelhető a faragott székely kapukon: a tulipán, a rózsaszirom, a palmetta és az életfa kacskaringós indája. Akkor, hol kezdődik a székelyek földje? Balási Gábor A székelyek nyomában című, romantikával átitatott szép könyvében gyakorlatilag László Gyula kettős honfoglalásának elméletét támasztja alá. Hol végződik tehát a Székelyföld? Nem Székelykocsárdnál és nem Földvárnál, Nem Gyimesbükknél vagy Berecknél, annyi bizonyos. De Focsani-nál éppúgy, mint Pozsonynál, Bécsnél, Varsónál, Királyhelmecnél. Ez utóbbi bodrogközi kisváros lakói mind a mai napig büszkén állítják, hogy ők azon székelyek leszármazottai. A Székelyföld tehát ott kezdődik, ahol a magyar történelem! Székelyek nyomaira lehet bukkanni az Őrségben, Zalában, Tolnában, Békésben, Szolnokban, Szabolcsban, Bácskában, Muraközben és mindenütt, ahol magyarok élnek! /Bereczki Károly: Hol kezdődik a Székelyföld? = Népújság (Marosvásárhely), jún. 13./


lapozás: 1-18




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998