udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 45 találat lapozás: 1-30 | 31-45
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Helymutató:

1993. május 18.

A keszthelyi Festetics-kastélyban minden évben májusban megrendezett Berzsenyi Helikon napokon a Kárpát-medencében élő kisebbségi magyarság helyzete kerül szóba. Három esztendeje a határon túl élő magyar közösségek képviselői számolnak be életükről. Két éve a kisebbségi magyar írott és elektronikus sajtóról folyt eszmecsere, tavaly a nagyvilág magyar írói gyűltek egybe. /Ennek a tanácskozásnak az anyaga megjelent Magyar írók I. világtalálkozója /Berzsenyi Társaság/ címen/. Az idei tanácskozás címe: Magyar egyetemi tanszékek kisebbségi létben, a társrendező az Anyanyelvi Konferencia. A találkozón a kolozsvári, pozsonyi, nyitrai, ungvári, bukaresti és újvidéki magyar tanszékek oktatói vettek részt. /Pomogáts Béla: Berzsenyi Helikon. = Magyar Nemzet, máj. 18./

1996. október 30.

Elhunyt Palotás Zoltán, aki hosszú szellemi száműzetés után az 1989-cel kezdődő korszakban publikálhatott újra. Ismert könyvén kívül száz írása jelent meg hazai és külföldi orgánumokban. Utolsó napjáig tevékenyen dolgozott, még átnézte második tanulmánykötetének kéziratát. /Magyar Nemzet, nov. 14./ Dr. Palotás Zoltán /Nyitra, 1913. febr. 13. - Budapest, 1996. nov. 5./ ismert könyve: Trianoni határok.

2000. január 29.

Kolozsváron fejezte be háromnapos romániai látogatását Csáky Pál szlovákiai miniszterelnök-helyettes, kisebbségvédelmi és régiófejlesztésügyi miniszter. A romák problémáival foglalkozó szimpózium megnyitója után Csáky Pál találkozott a romániai szlovák kisebbség képviselőivel is. A vele készült interjúban kifejtette, hogy a Magyar Koalíció Pártja előnyösebb helyzetben van a szlovák kormánykoalícióban, mint Romániában az RMDSZ, mivel arányait tekintve nagyobb erőt képvisel. Úgy látja, hogy kormányzati szerepvállalásuk óta számos pozitív lépést tettek a szlovákiai magyar közösség helyzetének javításáért. A kisebbségi oktatást illetően növelték az intézmények autonómiáját és visszahelyezték tisztségükbe azokat az iskolaigazgatókat, akiket annak idején önkényesen leváltottak. A kisebbségi nyelvek védelméről szóló törvény nem ideális, de nagy előrelépést jelent. Kassán újraépítik a magyar színházat. 50 év után végre aláírták a Párkány-Esztergom közötti híd felújításáról szóló szerződést. Csáky Pál szerint fejleszteni kellene Románia, Magyarország, illetve Szlovákia regionális együttműködését. Az RMDSZ vezetőivel megegyeztek abban, hogy vállalkozói csoportok számára szimpóziumokat rendeznek. Csáky Pál elmondta, hogy szlovákiai magyar önálló felsőoktatási intézményre ők is gondolnak, de jelenleg ez nem szerepel a kormány programjában. Lépésről lépésre kell előrehaladniuk, először egy önálló kart szeretnének létrehozni a nyitrai egyetemen a pedagógusképzés biztosítására. Csáky bonyolult kérdésnek nevezte azt, hogy a magyar kormány státustörvényben kívánja rögzíteni a határon túli magyarok magyarországi jogállását. Szlovákiában már létezik egy, a külföldi szlovákokról szóló törvény, és egy rossz törvény. Szerinte nem járható út, hogy bárki számára etnikai alapon próbáljanak különböző formális jogokat biztosítani. /Erdei Róbert: Erősíteni kell a regionális együttműködést. Interjú Csáky Pál szlovák miniszterelnök-helyettessel. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 29./

2002. október 29.

Székelyudvarhelyen október 24-27-e között a helyi pedagógusképzés 75 éves évfordulóját ünnepelték. Megkoszorúzták Benedek Elek szobrát, majd tudományos-kulturális programok következtek. Az előadások központi témája a pedagógusképzés történeti, politikai, gazdasági problémája a századelőtől napjainkig. A hallgatóság összehasonlíthatta a pedagógusképzés helyzetét Székelyudvarhely, Nagyenyed, Marosvásárhely, Sopron, Kecskemét, Nyitra, Szatmárnémeti intézményeit illetően, képet kapva a kárpát-medencei magyar pedagógusképzés helyzetéről. Ki mit tud a magyar neveléstörténetből? címmel vetélkedő is volt. A rendezvény székelyföldi kirándulással zárult. Az évforduló alkalmából emlékkönyvet is kiadtak. /Bálint Eszter: Hetvenöt generáció. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 29./

2002. december 4.

Ébert Tibor életműve elválaszthatatlan szülővárosa, Pozsony múltjától és örök jelenétől. Prózai írásainak és verseinek drámaisága és mondhatni: egész drámaírói útja az elveszített, elidegenített szülőváros létéhez kötődik. Ébert Tibor abszurd drámái először Franciaországban arattak sikert; későbbi: Bocatius Jánosról, Klapka Györgyről, Bartók Béláról és Esterházy Jánosról írt drámái (is) a Felvidékhez kapcsolják későn indult, mindenképpen szabálytalan életpályáját. (1926-ban született Pozsonyban, zenei, jogi, filozófiai tanulmányokat végzett; nyugdíjazásáig a budapesti Állami Hangversenyzenekar muzsikusa volt.) Ébert Tibor új könyve a Kaleidoszkóp /(C.E.T.) Belvárosi Könyvkiadó, Budapest, 2002./ novellák, portrék, útirajzok gyűjteménye és lírai életrajztöredék ("Önéletrajz-fantázia") is ugyanakkor. Az író a kötet első ciklusában a huszadik századi magyar történelem mártír alakjának, a vértanú és máig rehabilitálásra váró gróf Esterházy Jánosnak állít emléket. Ebből közölt részletet a lap. Pozsonyi magyar értelmiségiek 1945-ben emlékiratban fordultak a csehszlovák kormányhoz a szlovákiai magyarok érdekében, kérve a magyarellenes intézkedések leállítását. A memorandum érdekében Esterházy kihallgatást kért Gustav Husák belügyi megbízottól - a későbbi államelnöktől. Husák letartóztatta a nála megjelent Esterházyt és átadta a KGB embereinek. 1945. június 25-én a pozsonyi szovjet parancsnokság őrizetbe vette őt. Esterházy Jánost a vele letartóztatott Neumann Tiborral, Csáky Mihállyal, Teszár Bélával, Jabloniczky Jánossal, Párkány Lajossal, Böjtös Józseffel, Vircsik Károllyal, Szüllő Sándorral és Birnbaum Frigyessel Moszkvába deportálták. Koncepciós perükre a moszkvai butirszkajai börtönben került sor. Esterházy Jánost tíz évre ítélték. Közben odahaza Szlovákia első számú háborús bűnöseként akarták elítélni. Koncepciós per volt A Nemzeti Bíróság elfogatóparancsot adott ki a szökésben lévő Esterházy János ellen. /!/ Micsoda komédia! A Szlovák Nemzeti Bíróság tanácsa Karol Bedana elnökletével mintegy 15 percnyi tanácskozás után in contumaciam kimondta az ítéletet: halál. Kötél általi halál. "Azért kötél általi, mert az agyonlövetést általában becsületes halálnemnek tartják, és az eljárás során nem merültek fel olyan körülmények, amelyek a halálbüntetés végrehajtásának ilyen módját indokolnák." De elhangzik egy másfajta indoklás is Igor Daxner szájából, aki a bíróság elnöke. Dr Anton Rasla ügyész kérdésére, hogy miért kellett olyan szigorú ítéletet hozni Esterházy ügyében, Daxner azt válaszolta: "De hiszen ő magyar". Karol Bedrana, a perek hírhedt bírája, elutasította a kegyelmi kérvényt. Esterházy ott messze, a gulagon nem tud semmiről. Elhatalmasodik rajta a tuberkulózis. Barátai kegyelmi kérvényt adtak be. Végül döntöttek: nem fogják kivégezni. A halálbüntetést átváltoztatták börtönbüntetésre. A Szovjetunióból hazahozták, de börtönben maradt. Végül a morvaországi Mirov börtönében őrizték. Egyre romlott a fizikai állapota. Már csont és bőr, alig tud járni. 1955. május 9. Csehszlovákiában általános amnesztiát hirdettek. Esterházyt két szomszédja támogatta, olyan gyenge volt. A kapu kinyílt. Őrök megállították a menetet, a tántorgó Esterházynak vissza kellett jönnie.. Esterházy már annyira gyenge volt, hogy állni sem tudott, vacogott a hidegtől, vért hányt. Az őrök hordágyon vitték a beszélőbe. Testvére a börtön igazgatójától próbálta kikönyörögni, hogy a foglyot átvigyék a nyitrai kórházba. A válasz: "Nem adom ki maguknak a foglyot, sem élve, sem halva." 1957. március 8. Távirat Mirovból: "Fivére meghalt ma. Hamvasztással temetjük." Testvére kérte, hogy az urnát adják ki neki, hogy Újlakon eltemethesse édesapja sírjába. A börtönparancsnok így válaszol: "Egyszer már megmondtam, nem adom ki a foglyot sem élve, sem halva." Azóta eltűnt az urna. /Esterházy Jánosról születésének századik évfordulóján. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 4./

2003. január 9.

A Szlovákiában létrehozandó önálló magyar egyetemnek várhatóan gazdasági, teológiai és pedagógiai kara lesz - jelezte jan. 8-án a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) sajtótájékoztatóján Szigeti László, a szlovák oktatási tárca államtitkára. Mikulás Dzurinda miniszterelnök második kormánya programnyilatkozatában is rögzítette az önálló magyar egyetem létrehozásával kapcsolatos szándékát. A kormányhoz tartozó Magyar Koalíció Pártja (MKP) - amely az előző Dzurinda kormánynak is tagja volt - korábban eredménytelenül küzdött azért, hogy a Nyitrai Konstantin Egyetemen, egy önálló magyar kar keretei között ismét megteremtsék a szlovákiai magyar pedagógusképzés feltételeit. Az elképzelések szerint az önálló magyar egyetem Révkomáromban létesülne. /Milyen legyen a szlovákiai önálló magyar egyetem ? = Népújság (Marosvásárhely), jan. 9./

2003. május 2.

Felvidéken a kormány kezdeményezésére (!), természetesen a Magyar Koalíció Pártjának eredményes parlamenti tevékenysége nyomán magyar nyelvű egyetemi képzés indul. A hazai lapokban az RMDSZ sokszor elmarasztalt csúcsvezetőségének alájátszó nyilatkozat jelent meg: ,,A kompromisszumok révén sikerült elérni, hogy talán már idén megnyitja kapuit a révkomáromi magyar egyetem. Elértük, hogy a pozsonyi parlament elfogadta a magyar kisebbségnek a nyelvhasználatot megengedő nyelvi chartát." Bugár Béla nyilatkozatát Salamon Márton László a Krónikában rögzítette (Bugár: a politika kompromisszumok művészete). Beder Tibor, a Magyarok Székelyföldi Társaságának elnöke az elmúlt hetekben Felvidéken járt a Rákóczi-év jegyében is fogant IV. Lármafa-találkozó megszervezése végett. Hazatérve a június 25-30. között sorra kerülő rendezvényfüzérről, a tervezett vendégfogadásról minden jót feltételezve mesélt, egyedül a tervezett révkomáromi magyar egyetemről szólt lehangolóan. Beder Tibort rozsnyói vendéglátói, a szlovákiai magyar pedagógusok vezető emberei meghívták a városukban szervezett országos pedagógusértekezletre. A több mint háromszáz magyar (!) delegátus előtt voltak, akik afölött vitatkoztak órahosszat, hogy miért nem kell a szlovákiai magyarságnak magyar egyetem. Szóval, mintha itthon lennénk, Erdélyben, ahol némely jó magyarok körében néhány iskola egyházi tulajdonba helyezése után mostanság a főtéma, hogy miért nem valósítható meg a tervezett Székelyföld régió, írta Sylvester Lajos. A rozsnyói magyar felszólalók azt firtatták, hogy a révkomáromi (Komarno) magyar egyetem ,,elszívná" a pozsonyi magyar egyetem vonzásköréből a hallgatókat, ugyanígy járna a nyitrai magyar felsőfokú képzés is. És egyébként is Révkomáromnak ,,nincs egyetemi múltja", a felsőoktatásnak nincsenek hagyományai... A végzősök mind ,,áttelepednek majd Magyarországra..." Közben a jelenlegi szlovákiai egyetemi képzésben a magyar fiatalok részaránya a szlovák részvétel 50 százalékát éri el, és a pozsonyi ,,magyar" egyetemen csak a magyar szakosok tanulnak magyar nyelven, Nyitrán, az ilyen alkalmakkor ugyancsak ,,magyarként" aposztrofált felsőfokú oktatási intézményben magyar nyelven lehet ugyan felvételizni, de az oktatás nyelve 70 százalékban szlovák, a vizsgáztatás szlovák nyelven történik... /Sylvester Lajos: Gyepűjárás. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 2./

2003. szeptember 18.

A Magyar Állatorvosok Világszervezete szept. 12-14. között tartotta tisztújító közgyűlését Szlovákiában, Nyitra városában. A közgyűlésen több mint 360 magyar állatorvos vett részt, Erdélyből voltunk a legtöbben. A védnök Németh Imre, a magyar földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter volt. Az erdélyi régió elnökévé újraválasztották dr. Gámentzy Zoltánt, dr. Sziberti Istvánt pedig a világszervezet elnökévé választották újra. /Dr. Gál Lajos: Üléseztek az állatorvosok. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 18./

2003. december 13.

Az Apáczai Közalapítvány szervezésében dec. 12-én kezdődött Budapesten a második Apáczai Konferencia. A kétnapos rendezvényen a határon túli magyar nyelvű oktatás helyzetéről és a támogatási lehetőségekről tárgyalnak. A konferencián közel kétszáz résztvevő van jelen, akik az Apáczai Közalapítványtól 2003-ban támogatást nyert pályázatoknak a szerzői, lebonyolítói. A rendezvény fővédnökei Glatz Ferenc akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Történelemtudományi Intézetének igazgatója és Szabados Tamás, az Oktatási Minisztérium politikai államtitkára. A kuratórium döntése alapján idén az Apáczai Éremben részesült dr. Gáll Tibor, a nyitrai főiskolán tanuló magyar diákoknak szánt kollégium létrehozásáért, Vass Levente pedig a marosvásárhelyi tanári lakások és szakkollégium létrehozásának a koordinálásáért. A rendezvényen bemutatják a "Ki Kicsoda Adatbázis"-t is, amely a határon túli magyar nyelvű oktatásban tevékenykedő pedagógusok, intézményvezetők, programvezetők adatait tartalmazza. A szekcióülések témái: a határon túli magyar tannyelvű közoktatás, a középfokú szakképzés és felnőttképzés, valamint felsőoktatás fejlesztése. /P. M.: Oktatási támogatásokról tárgyalnak. Második Apáczai Konferencia Budapesten. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 13./

1998. szeptember 11.

A Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete által kezdeményezett Nyelvek és kultúrák a Kárpát-medencében című konferenciát immár tizedszer rendezték meg - Újvidék, Budapest, Szeged, Nyitra, Kolozsvár és Ungvár, illetve sok más helyszín után ezúttal Bécsben, az ottani Bornemisza Péter Társaság székházában. Romániából Péntek János nyelvészprofesszor és Pozsony Ferenc, valamint Tánczos Vilmos néprajzkutatók mellett a szatmárnémeti Bura László is részt vett, ő számolt be az eseményről a Szatmári Friss Újságnak. A nívós előadásokat hamarosan könyv formájában is megjelentetik, Gereben Ferenc és Kontra Miklós budapesti nyelvészprofesszorok szerkesztésében. Az előadások leggyakoribb tematikája szociolingvisztikai jellegű volt - ilyen megvilágításban került terítékre a Kárpátok Eurorégióban tapasztalható nyelvi egymásrahatás problémája, a cigányok nyelvhasználata és a csángók nyelvi vergődése. Ez utóbbi témájú dolgozat szerzői - a szegedi József Attila Tudományegyetem ifjú kutatói - példamutatóan tudományos, budapesti nyelvészek által bemutatott, a méhkeréki románság soraiban végzett kutatómunkára alapozott, rendkívül tanulságos előadás volt. /Nemzetközi konferencia a kisebbségi nyelvhasználatról. Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 11., a Szatmári Friss Újság nyomán/

2002. május 22.

A határon túli magyar fiatalok oktatása, képzése érdekében milliókat költ az Apáczai Közalapítvány. A határon túli magyar oktatás a magyar nyelvű szakképzés és felsőoktatás támogatására létrehozott Apáczai Közalapítvány elkészítette az elmúlt évről szóló jelentését. Több mint hétszázmillió forintos költségvetésből gazdálkodtak. Ebből 1800 Magyarországon tanuló határon túli diák ösztöndíjára 150 milliót fordítottak, a szülőföldjükön tanulók közül pedig 1605 fiatalt támogattak összesen 100 millió forinttal. Kollégiumok építésére, felújítására és 23 tanári lakás kialakítására 190 milliót adtak. Szemléltető eszközök, gépek korszerűsítésére 32 intézmény, szervezet összesen 30,8 milliót kapott az alapítványtól 2001-ben és 41,5 millió jutott 39 szervezet keretében 500 személy — főként pedagógus — továbbképzésére. Tavaly Délvidéken és az Erdélyben élő összesen 17 ezer diák kapott tanszercsomagot, összesen 42 millió forint értékben. Ifjúsági tájékoztatási irodák működtetésére, kiépítésére 15 milliót fordított az alapítvány. A szórványprogram keretében 40 millió forintot kapott 17 szórványközpont. A komáromi Selye János Kollégium működési kiadásaira 59 millió forint támogatást kapott, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége beiskolázásra 37 milliót, ingatlan építésére pedig összesen 107 milliót kapott a nyitrai református keresztény egyház, a segesvári Gaudeamus Alapítvány, a karácsfalvi katolikus egyházközösség, a Kallós Zoltán Alapítvány és az ungvári római katolikus Szent György plébánia. /(MTI): Zárszámadás a határon túli magyarokért. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 22./

2002. június 24.

A Magyar Örökség díjban részesítették a hetvenöt éves Beke György írót. 1968-ban, Orbán Balázs A Székelyföld leírása megjelenésének századik évfordulóján Beke György kezdeményezte jeles elődje hatkötetes életművének az újrakiadását. Ez ugyan elmaradt, de azt nem akadályozhatták meg, hogy társaival Orbán Balázs nyomdokain járjon, a magunk keresésére induljon, jellemezte Beke útját Cseke Péter. Beke György a Kárpátokon túli tájakra kalauzoló Magunk keresés e című könyve 1972-ben jelent meg. Szellemi földrajzának azóta is ez az iránytűje: a magunk keresése. Rokonlélekként fogadták mindenütt a legkeletibb magyarok világában — miként 1988-as budapesti kötete, a Csángó passió is tanúsítja. Beke György az enciklopédikus hungarológia ismerettárával feltöltődve vállalkozott a valóságfeltárásra. Olyan "egyszemélyes intézményt" teremtett maga is Kolozsvárt, amelyik a nemzet szellemi egységének újjáépítését is eredményesen szolgálhatta, írta róla Cseke Péter. Lászlóffy Aladár szerint Beke György "szellemi földrajz"-ot művel elsősorban. Budapestre települve sorjáztak kötetei (Magyar gondok Erdélyben, 1990; Erdély jelene és jövője, 1991; Egyetlen út: az önrendelkezés, 1993; Atlantisz harangoz, 1993; Népek nagy romlása a román uralom alatt, 1994; Hadiutak Erdélyben, 1994; A nyitrai gróf feláldozása, 1995; Peremvidékek magyarsága, 1995;Védekező anyanyelv, 1997; Magyar áfium, 1999). Beke most már valamennyi kisebbségi régióra figyelt a Kárpát-medencében. Beke György Barangolások Erdélyben címen újjászerkesztett szociográfiai sorozata hatkötetes. /Cseke Péter: Beke György öt életideje. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 24./

2004. június 9.

A szlovákiai magyar tudományos műhelyek munkatársaival tanácskozott jún. 7-én a Pozsonyhoz közeli Somorján a Magyar Tudományos Akadémia elnöki bizottsága. A bemutatkozó műhelyek, így a házigazda, a somorjai székhelyű Fórum Kisebbségkutató Intézet, a Szlovákiai Magyar Professzorok Klubja, a dunaszerdahelyi Gramma Nyelvi Iroda, a révkomáromi Selye Egyetemi Központ és a nyitrai Konstantin Egyetemen működő Közép-európai Tanulmányok Kara, a közelmúltban megalakult Selye János Egyetem, a pozsonyi Komensky Egyetem magyar tanszéke, és más felvidéki magyar tudományos társaságok fontos szerepet töltenek be a felvidéki magyar kisebbség életének alakításában. Az intézményeket ebben az igyekezetükben az MTA hosszú évek óta segíti. A tanácskozás első munkanapján az MTA Arany János Emlékérmet adományozott a somorjai tudományos kutatókönyvtár, a Bibliotheca Hungarica vezetőjének, Végh Lászlónak és – posztumusz – a közelmúltban elhunyt, Somorján élt Zalabai Zsigmond író-irodalomtörténésznek. Az MTA kihelyezett ülése jún. 8-án Révkomáromban folytatódott. /Az MTA elnöki bizottsága Szlovákiában tart kihelyezett ülést. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 9./

2004. július 27.

Ján Slota, a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) vezetője sajtóközleményben üdvözölte, hogy "a szlovák keresztény óhitű Nyitrán megemlékeznek a törökök kivonulásának 340. évfordulójáról", egyszersmind annak a reményének adott hangot, hogy "előbb vagy utóbb a Nyitra megyét uraló magyarok politikai kivonulását is megünnepelhetik". Ján Slota, Zsolna város polgármestere júl. 25-én, vasárnap, a SITA hírügynökségnél közzétett fizetett közleményében kinyilvánította: "a szlovák hazafiak célja, hogy Szlovákia vegyesen lakott területein visszafordítsák az őshonos szlovák nemzet politikai önállóságát". Alig két hónappal Magyarország és Szlovákia uniós belépését követően Slota – a maga és hívei nevében – most azt követeli, hogy a többségi rendszerre épülő önkormányzati választások rendjét Szlovákia magyarok lakta déli sávjában arányos rendszerre változtassák. Slota szerint Szlovákia nemzeti szégyene, hogy a közép- európai szlovák kereszténység és kultúra bölcsőjében, a szlovákok Nagy-morva Birodalomból eredő történelmi és politikai függetlensége ellenére kizárólag a magyaroké legyen megyei szintű döntések joga, miközben "a szlovákoknak csak a fogak csikorgatása marad" – így Slota, aki felszólítja "az úgynevezett szlovákul beszélő politikai pártokat: politikai erőinket úgy egyesítsük, hogy néhány év múlva nem csak Nyitrán, hanem más városokban is ne csak a törökök kivonulását, hanem a Magyar Koalíció Pártja (MKP) hatalmi felsőbbségének bukását is ünnepelhessük" – áll a fizetett közleményben. /Slota a magyarok "kivonulását" is ünnepelné. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 27./

2005. május 25.

Bernád Ilona Egészségünkért című 2002-ben megjelent kötetében a Kárpát-medence rengeteg helységét bejárta. Eljutott a Nyitra, a Mura vidékére, Horvátország magyarlakta területeire, az anyaországi és erdélyi városokba, előadásokat tartott az amerikai, ausztriai, németországi, franciaországi magyar közösségekben. Útjai során az előadások mellett állandóan gyűjtött, s a kapott visszajelzések során az első kötetben közreadott magyar népi gyógyító módszerek hatékonyságát is számba vehette. Bernád Ilona eredeti hivatása szerint egészségügyi asszisztens, szülésznő, szülőfalujában édesanyjától, nagyanyjától sajátította el a magyar népi egészségmegőrző módszereket. A szerző szándéka, hogy a népi egészségmegőrző és gyógymódszerekkel megismertesse az olvasót. /Bernád Ilona második könyve. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 25./

2005. szeptember 24.

Székelyföldön tájékozódtak nemrég a Félúton nevet viselő, interregionális együttműködést segítő program résztvevői. A Lépések – együtt! székelyföldi tanulmányút a Félúton Program harmadik rendezvénye. Az egy évvel ezelőtt Sepsiszentgyörgyön megszületett ötlet alapján létrejött program egymástól földrajzilag távol eső régiók, a magyarországi Közép-Dunántúl, a felvidéki Komárom, Pozsony és Nyitra megye, valamint a székelyföldi Kovászna, Hargita és Maros megye 42 ifjúsági és ifjúsági szolgáltató civil szervezeteinek együttműködését hivatott segíteni, az EU-tagállammá vált magyarországi és szlovákiai szervezetek előcsatlakozási, szervezési tapasztalataikat osztják meg a székelyföldi érdeklődőkkel. A tanulmányútra ezúttal magyarországi fiatalok érkeztek, házigazdáik Székelyföldet mutatták meg nekik. A Félúton Programhoz eddig 25 székelyföldi civil szervezet csatlakozott, a legtöbben, 15-en Háromszékről. /(-kas): Félúton – együtt! (Civil szervezetek segítik egymást). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 24./

2005. október 15.

Testvérmegyei kapcsolat létesítését ajánlotta fel a szlovákiai Nyitra megye Háromszéknek. Az első találkozásra október 14-én került sor, amikor a Nyitrai Kerületi Önkormányzat alelnöke, Fehér Miklós vezette felvidéki küldöttség Sepsiszentgyörgyön találkozott a Vajda Lajos alelnök vezette Háromszék megyei tárgyalóbizottsággal. A szálak korábbi eredetűek, hisz a Székely Nemzeti Múzeum és a révkomáromi Magyar Kultúra és Duna Mente Múzeuma jó éve testvéri kapcsolatban áll, közös rendezvényeket is szerveztek már, például a Komáromban tartott Székely Napok a Felvidéken, valamint a most, hét végén Sepsiszentgyörgyön zajló Felvidéki Napok Háromszéken. A Nyitra megyei közgyűlés tizenötezer eurót ajánlott fel a háromszéki árvízkárok enyhítésére. Ugyanakkor folyik a gyűjtés az erdélyi árvízkárosultaknak. /(sz.): Szlovákiában is lesz testvérmegyénk. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 15./

2005. október 17.

Sepsiszentgyörgyön telt ház előtt zajlott a felvidékiek bemutatkozó programja a Székely Nemzeti Múzeumban. A szétesett országot kell valahogyan összerakni, a Háromszéki Napok Felvidéken és annak viszonzása, a Felvidéki Napok Háromszéken nemes lázadások a 2004. december 5-i népszavazás ellen. Fehér Csaba, a komáromi Magyar Kultúra és Duna Mente Múzeuma igazgatója jelentette be a felvidékiek másik adományát: a Nyitra megyei közgyűlés 15 ezer eurónyi árvízsegélye mellett egy október 6-i előadáson a Komárom melletti Izsa község lakói is spontán gyűjtést szerveztek, az összegyűlt 6000 szlovák koronát – mintegy 160 eurót – a háromszéki Vöröskeresztnek hozták el. Táncosok járták a gömöri, mátyusfalvi, bodrogközi táncokat, majd a gímesi hagyományőrző csoport adott ízelítőt a zoboralji népszokásokból. /(vop): Nemes lázadás a nemzetegyesítésért (Felvidéki napok Háromszéken). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 17./

2006. február 17.

Rosszul tájékozottsággal vádolja a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) rektora, Nicolae Bocsan az önálló magyar karok létrehozását szorgalmazó erdélyi magyar egyházfőket és polgármestereket. A rektor válaszlevelében emlékeztetett, hogy az első világháború után a más államok területére kerülő egyetemek – mint például a strasbourgi, a pozsonyi és a kolozsvári – közül csak utóbbi vált multikulturálissá. Hangsúlyozta: a jelenleg létező tanulmányi vonalak döntési autonómiáját maximálisan kihasználták. Az oktatás minőségének a kérdése pedig azon magyar oktatókon is számon kérhető, akik a magyar oktatásért felelősek voltak. A levél szerint jelenleg 17 olyan kar működik, amelyen magyarul tanítanak. A rektor arra gondolhatott, hogy a jelenlegi 21 kar közül 17-en magyarul is zajlik oktatás, de megfogalmazása félrevezetheti az egyetem szerkezetét kevésbé ismerőket. Kovács Lehel, a BKB alelnöke értetlenségét fejezte ki a válasz kapcsán. A pozsonyi egyetem említése kapcsán emlékeztetett, hogy Szlovákiában létezik már a Selye János önálló magyar egyetem, emellett a nyitrai egyetemen önálló magyar kar is működik. /B. T.: Megtévesztő rektori válasz. Kertész Imre is támogatja a Bolyai Egyetem létrehozását. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 17./

2006. augusztus 28.

Augusztus 25-én Nyitrán megvertek egy magyar diáklányt, aki magyarul beszélt a mobiltelefonján. Támadói utánaeredtek, majd hátulról megfogták, és ütlegelni, rugdosni kezdték. Mindkét füléből kitépték a fülbevalóját, elvették a táskáját, a mobiltelefonját, lehúzták róla a zakóját, és a fehér blúza hátára golyóstollal szlovákul azt írták: „Magyarok a Duna mögé! Halál a parazitákra!” Vagy tizenötperces verés után otthagyták a híd alatt, ahonnan a lány sokkos állapotban vánszorgott el az egyetemre, a magyar tanszékig. Csupa vér volt. A magyar–német szakos hallgató lábszárain és a hastájékán verésre utaló horzsolásokat, kék foltokat találtak az orvosok, az arca az ütésektől feldagadt, és a homlokán felrepedt a bőr. Az incidensről a lány egyik tanára értesítette a szülőket, akik a rendőrségtől semmiféle hivatalos információt nem kaptak, még akkor sem, amikor a lányuk már kórházban volt. A rendőrség még délben is azt mondta, „egyszerű” rablótámadás történt. Ezt azonban a helyszínen posztoló rendőrök azonnal megcáfolták – mint mondták, a híd alatt megtalálták a lány táskáját, zakóját és mobiltelefonját, néhány méterrel odébb pedig a cipőit, amelyeket futás közben veszíthetett el. A lány különben le tudta írni támadóit: két húszéves, kopaszra borotvált fejű fiatalemberről volt szó, a kabátjuk ujján jelvényeket is látott. Akadályozzuk meg a gyűlöletkeltést, gátoljuk meg minden formáját, szólította fel a szlovákiai politikusokat a Magyar Koalíció Pártja (MKP). Az egyre inkább elharapózó magyarellenes megnyilvánulásokat csírájukban kell elfojtani. „Mivel a Szlovák Nemzeti Párt a kormány része, ezáltal a magyarellenesség kormányszintre emelkedett” – jelentette ki Bugár Béla, az MKP elnöke. Szaporodnak azok az esetek, hogy valakit csak azért inzultálnak, mert magyarul beszél. „Több olyan esetről tudunk, amikor majdnem verekedés tört ki a szóbeli inzultus után, sőt, egy somorjai vendéglőben össze is verekedtek – mondta az MKP elnöke. – Párkányban is történnek hasonló provokációk.” Szerinte az emberek félnek, nem jelentik az eseteket a rendőrségen, félnek tanúskodni. Bugár szerint a kormánynak vagy a miniszterelnöknek is fel kellene emelnie szavát a gyűlöletkeltés megállítása érdekében. „Eddig is volt magyargyűlölet, de háttérbe szorult, talán azért, mert az MKP is része volt a kormánynak, vagy azért, mert a kabinet határozottan elítélte az ilyen megnyilvánulásokat” – véli Bugár. /Nyitrán megvertek egy magyar diáklányt. Blúzára ezt írták: „Magyarok a Duna mögé! Halál az élősködőkre”. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 28./

2006. augusztus 28.

A szlovák kormány könyörtelenül és kemény kézzel fellép a szélsőséges faji és nemzetiségi gyűlölködés minden megnyilvánulása ellen – jelentett ki Robert Fico szlovák kormányfő a szlovákiai magyarok elleni erőszakos jelenségek kapcsán. Augusztus 25-én Nyitrán megvertek egy magyar diáklányt. Augusztus 26-án Besztercebányán a stadion lelátóján három kassai fiatalember óriástranszparensen hirdette: „Halál a magyarokra!” A nyitrai lány támadóit még keresi a rendőrség, a kassai fiatalembereket faji és nemzetiség elleni uszítás miatt már vád alá helyezték. /Erélyes fellépés a szlovákiai magyarverőkkel szemben. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 28./

2006. augusztus 30.

Megvertek egy fiatalt Szlovákiában, mert magyarul beszélt. Augusztus 26-án közölte a szlovák rendőrség, hogy a Galántához közeli Diószegen hat helyi fiatal megvert egy 19 éves, szintén diószegi fiatalembert. A kocsmai garázdálkodásként vizsgált esetről hétfőn este a TA3 szlovák hírtelevízió mutatott be képeket: a kórházban fekvő sértett azt állította, hogy azért verték meg, mert a támadók füle hallatára magyarul szólt a barátnőjéhez. A sértett fiatalember jelenleg mellkasi sérüléssel és feldagadt orral a galántai kórházban fekszik. Kezelőorvosa szerint három hétig marad kórházban. Mielőtt az egyik támadója megütötte volna, megkérdezte, vajon ismeri-e Ján Slotát (az új szlovák koalíciós kabinethez tartozó Szlovák Nemzeti Párt magyarellenes kirohanásairól ismert elnökét), és tudja-e, vajon hol lakik? ,,Ezután ütlegelni kezdtek” – mondta el a nehezen beszélő sértett. A Magyar Koalíció Pártja (MKP) postázta a szlovák parlament pártjainak azt a szövegtervezetet, amelyben kezdeményezi, hogy a törvényhozás pártjai közös nyilatkozatban ítéljék el a szélsőséges és erőszakos megnyilvánulásokat, a Szlovákiában riasztóan felerősödött magyarellenes hangulatot, és állapodjanak meg arról, a parlament elé terjesztik-e, vagy közös felhívásként nyilvánosságra hozzák, mondta el Bugár Béla, a kezdeményező magyar párt elnöke. Szlovákia két katolikus egyházi főméltósága felemelte szavát a Szlovákiában felerősödő magyarellenes hangulat és erőszak ellen. A Nyitrán lakó Ján Chryzostom Korec bíboros és Frantisek Tondra, a Szlovák Püspöki Konferencia elnöke annak kapcsán szólalt meg, hogy a szélsőséges nacionalizmus eddigi legdurvább esete, a magyar diáklány megverése éppen Nyitrán történt meg. Frantisek Tondra, a püspöki kar elnöke hangsúlyozta: minden keresztény embernek mindenkori kötelessége, hogy elítélje a nacionalizmus minden megnyilvánulását. Közös nyilatkozatban fejezte ki megdöbbenését és aggodalmát a szlovákok és magyarok közötti szaporodó helyi konfliktusok miatt több mint száz magyar értelmiségi, egyúttal felhívták mindkét ország vezetőit: haladéktalanul tegyenek meg mindent, amivel oldhatják a feszültségeket. ,,Átérezve a közös történelem jelentőségét és problémáit, tudjuk, hogy a kialakult konfliktusokat csak közösen, erős akarattal, egyenlő elszántsággal lehet orvosolni, támaszkodva mindkét országban a békességet és megnyugvást kívánó nagy többségre” – írták a dokumentumban. Szlovákiában a napokban hasonló dokumentum látott napvilágot: közös nyilatkozatban ítélte el a magyar diáklány elleni múlt heti nyitrai támadást több helyi értelmiségi és közéleti személyiség. Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának fideszes elnöke összehívja a testület rendkívüli ülését, hogy megvitassák a magyar-szlovák viszonyban bekövetkezett fejleményeket. /Újabb magyarverés Szlovákiában. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 30./

2006. szeptember 2.

A szlovák kormány betartja az európai normákat és mindent megtesz az idegengyűlölet megfékezésére – közölte Robert Fico miniszterelnök. „A szlovák köztársaság szuverén állam”, és a kormányon lévő pártok „tisztában vannak azzal, hogy mi a szélsőségesség, nacionalizmus, idegengyűlölet” – mondta a kormányfő, hozzátéve, hogy nem érzik szükségét annak, hogy e téren bárkinek is elszámoljanak. Kifejtette: szeretné, ha a magyar oldalon ugyanolyan aktívan folynának az ottani esetekkel kapcsolatos rendőri eljárások, mint Szlovákiában, ahol egyes tettesek már börtönben vannak, mások ügyét a rendőrség vizsgálja. Azt mondta, „elítéli az ilyen ügyekből való politikai haszonszerzést. Kijelentette, hogy a szlovák oldalon nem reagáltak „túlfűtötten és agresszíven” arra, hogy festékszóróval lefújták a budapesti nagykövetségük épületét, vagy hogy futballmérkőzéseken „súlyos szlovákellenes” transzparensek jelentek meg. Szlovákiának nem érdeke, hogy „folytatódjon az ellentétes vélemények csatája”. A Ján Slota vezette nemzeti párt kormányra kerülésének hatásával foglalkozó kérdésre Fico felidézte, hogy Németh Zsolt, a magyar parlament külügyi bizottságának elnöke azt mondta, hogy a szlovák kormány közel áll a fasizmushoz – nem feltétlenül pontosan idézve – „szlovák fasiszta kormányt mondott”. Mit kellett volna tenni? Háborút indítani? Nemzetközi visszhangot kelteni, panaszkodni, vagy nemzetközi eljárást kezdeményezni? – sorolta Fico a kérdéseit, majd azzal zárta le a témát, hogy a „politikusoknak különös szókincsük van” és Németh Zsolt Szlovákiához való hozzáállása különös. Kormányát szociáldemokrata kormányként minősítette, amely – tehát nem az egyes politikusok – soha nem cselekedett az európai normákkal ellentétesen. Az állampolgárok jogaival törődik és nem azzal, hogy „valakik mesterségesen szítják a belső viszályt”. Leszögezte, hogy „az MKP (Magyar Koalíció Pártja) vezetői mindennapos vendégek a magyar minisztériumokban, hivatalokban, folyamatosan egyeztetnek”, és – mint mondta – azt hiszi, hogy „a mostani helyzet elsősorban az ő érdemük”. „Azt hiszem, ez a téma egyedül csak az MKP-ról szól. Én már többször megmondtam, hogy a kialakult helyzet csak nekik felel meg. Az MKP vezetői gazdasági és szociális téren is kudarcot vallottak, hisz ma Szlovákiában épp azokon a magyarlakta területeken a legnagyobb a szegénység, ahol az elmúlt nyolc évben az ő hatalmuk dominált. Úgy tűnik, vissza akarnak kerülni a politikai hatalomba, és ezért egyes egyedi esetekből, melyek bárhol előfordulhatnak a világban, politikai hasznot akarnak húzni” – mondta a szlovák kormányfő. A nyitrai magyarverést „egyoldalúan bemutatott „one side story”-ként minősítette, amelyben a rendőrség majd kideríti, hogy mi történt. /Fico: Szlovákiának nincs szüksége elszámoltatásra. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 2./

2006. szeptember 4.

A szlovák külügyminiszter nem azonosul a szélsőségesen magyarellenes szlovák nemzeti pártelnök, Ján Slota kijelentésével, és semmiképpen sem kívánja azokat népszerűsíteni – hangzott el szeptember 3-án a szlovák közszolgálati televízióban, ahol Göncz Kinga külügyminiszter és szlovák kollégája, Ján Kubis válaszolt a magyar-szlovák viszonyban kialakult feszültség okait és a lehetséges megoldásokat vizsgáló kérdésekre. Az elhangzottakból kiderült: a felek nem szívesen folytatnák a diplomáciaijegyzék-cserét, mindent meg szeretnének tenni a hangulat lecsillapításáért. Ján Kubis szerint ehhez a magyar-szlovák alapszerződés megfelelő eszközöket kínál. Ezzel Göncz Kinga is egyetértett, de hozzátette: szlovák partnerével örömmel kész aláírni kettejük – készülő – közös nyilatkozatát. A szlovák külügyminiszter többször is hangsúlyozta: Ján Slota néhány hete nem nyilatkozik, és „ez így lesz a jövőben is”. A budapesti szlovák nagykövetség előtt a felvidéki magyarellenes megnyilvánulások miatt tartott tiltakozó demonstrációt a hétvégén a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM). A rendezvény végén a résztvevők felgyújtották a Szlovák Nemzeti Párt elnöke és annak a két férfinak a fényképét, akik feltehetően azonosak a nyitrai magyar lány támadóival. A mintegy kétszázötven demonstráló táblákon vitte az egyetemista lányt megtámadó két fiatalember fényképét, valamint a magyarellenes kirohanásai miatt ismertté vált Ján Slota szlovák pártelnök és Kotleba Marián, a soviniszta és neonáci nézetei miatt betiltott Szlovák Testvériség csoport vezérének fotóját. A képek előtt szlovák és magyar nyelven írott transzparens volt látható, amelyre az volt írva: „Ők a mi ellenségeink, nem a szlovák nép!” /Kormányszóra hallgat Ján Slota. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 4

2006. szeptember 13.

A Magyar Koalíció Pártjának (MKP) nem áll szándékában kétségbe vonni a nyitrai magyar diáklány esetével kapcsolatos nyomozati megállapításokat, de Bugár Béla pártelnök szerint az ügyben még maradtak megválaszolatlan kérdések. Szeptember 12-én Pozsonyban Robert Fico miniszterelnök és belügyminisztere, Robert Kalinák rendkívüli sajtótájékoztatón kijelentették, hogy a nyitrai magyar diáklány csak kitalálta és színlelte megveretését, a rendőrség megszüntette az ismeretlen tettes ellen indult bűnvádi eljárást. Bugár több fenntartását is kifejtve felvetette: a rendőrség két elkövető fantomképét készítette el, de nincs magyarázatot arra, vajon minek alapján készültek a fantomképek, miért nem rekonstruálták a helyszínen is a diáklány bevonásával a történteket, és az igazságügyi orvosszakértő miért csak tíz nap múlva vizsgálta meg a lányt. A diáklány édesanyja arról tájékoztatta az MKP-t, hogy nyomást próbálnak gyakorolni a lányára a rendőrségen érdekében, hogy beismerje: színlelte csupán az ellene elkövetett támadást. /Eltussolják a magyarverés-ügyet? = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 13./

2006. szeptember 14.

Robert Fico szlovák kormányfő és belügyminisztere azt állítja: a nyitrai magyar lány saját magát verette félholtra, hogy elkerüljön egy vizsgát. És mögötte húzódik a szovjet típusú rendőrségi eljárás, a lány meghurcoltatása. Feltehető a kérdést: mit old meg az Európai Unió? A nyitrai áldozatot már közvetlenül az események után zaklatták a hatóságok: a lezajlott bűncselekmény részletei helyett politikai meggyőződéséről faggatták. Nemrég újra bekísérték, és hat órán keresztül, megfélemlítéssel, kiabálással próbálták rávenni, hogy vonja vissza feljelentését. Sértegették, hazugnak nevezték. Családjának erélyes fellépésére bocsátották szabadon. Ezután Ján Slota pártvezér kijelentette, hogy Szlovákiában minden feszültségért a magyarok a felelősek. A brüsszeli és a strasbourgi bürokratikus gépezet rendkívül nehezen mozdul meg, a legtöbb ami várható, egy kis diplomáciai ejnye-bejnye. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Megmaradunk, de hogyan? = Szabadság (Kolozsvár), szept. 14./

2006. december 19.

A magyarországi belpolitikai válságában elsikkadt a magyar nemzetpolitika ügye. A szocialista-liberális kormányzat nem folytatja a nemzeti újraegyesítés politikáját, egymás után szünteti meg az ezen a területen munkálkodó intézményeket. Ez idő tájt gyakorlatilag csak Sólyom László fordít figyelmet a határon túli magyarokra. Több mint két éve nem ült össze a Magyar Állandó Értekezlet, megszűnt a Határon Túli Magyarok Hivatala és az elszakított országrészek magyar kulturális életét támogató Illyés Közalapítvány, a felsőoktatást előmozdító Apáczai Közalapítvány, valamint a tudományos-kutatási célokat segítő Teleki László Alapítvány, fölszámolták a Magyarországon tanuló határon túli magyar diákok elhelyezéséről gondoskodó Márton Áron Szakkollégiumot – úgy tűnik, a kormány határozott: felszámolja a nemzetpolitikát. Szerte a Kárpát-medencében mindmáig indulatokat vált ki a szocialisták és a liberálisok két évvel ezelőtti magyarellenes kampánya. Amelynek állításai, mint azt Gyurcsány Ferenc maga is elárulta, nem voltak igazak. Ezt a beismerést a kormányfő egyébként hírhedt balatonőszödi szónoklatában meg is erősítette („nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet”). Az intézmények felszámolása vagy beolvasztása a Szülőföld Alapba újabb bizonyíték arra, hogy a baloldal számára ez az egész kérdéskör pusztán fiskális problémát jelent. Ennek jegyében hozták létre a Szülőföld Alapot, amely nagy kommunikációs csinnadratta közepette született meg, ám valójában nem jelent egyebet, mint a már létező, de adott esetben a kormányzattól függetlenül működő források központosítását, egy kézbe vételét, vagyis a rendelkezésre álló pénzösszegekre való rátenyerelést. A Szülőföld Alap azután kiépítheti saját, politikai szempontból a szocialistáknak és a liberálisoknak megfelelő klientúráját az elszakított területeken. Ennek következményei látszanak Felvidéken, ahol számos magyarellenes atrocitás történt. A Nyitrán brutálisan összevert magyar diáklányt, Malina Hedviget immár gyanúsítottként üldözi a szlovák hatalom, mondván, bántalmazását csak kitalálta. Jellemző a budapesti külpolitika érzéketlenségére, hogy a szlovák nagykövetet egyetlenegyszer sem hívták be számot adni a felvidéki magyarságot érő támadásokról. S azután sem, hogy a pozsonyi kormány cinikusan bejelentette, a tengerszint feletti 277 méternél magasabban fekvő települések több pénzt kapnak majd, mint az alacsonyabban lévők. Mint köztudott, a Felvidék déli részén található színmagyar területek mind alatta vannak a megállapított magasságnak. A januárban az Európai Unióhoz csatlakozó Románia és Bulgária például ezekben a hetekben adja meg határain túl élő véreinek a román, illetve a bolgár állampolgárságot, s így tett korábban Szlovákia és Horvátország is. Magyarországon azonban a baloldal retteg a magyaroktól, s ezért – ahogy Orbán Viktor megállapította tavaly Tusnádfürdőn – időről időre ráront nemzetére. Jelenleg Sólyom László köztársasági elnök az egyetlen, aki rendszeresen fölemlíti a nemzetpolitika szükségességét. Az államfő immár két alkalommal találkozott az elszakított országrészek magyar civil szervezeteinek vezetőivel, közgazdászokkal, szociológusokkal, egyházi elöljárókkal. Míg Románia és Bulgária magával viszi testvéreit az unióba, addig a budapesti vezetés kirekeszti a magyarokat. Figyelemre méltó tény, hogy Délvidék minden anyaországgal rendelkező nemzetisége megkapta a neki megfelelő állampolgárságot, csak a magyarokról nem akar tudomást venni a budapesti vezetés. /Ágoston Balázs: Kivégzett nemzetpolitika. Sólyom László kimozdíthatja a holtpontról a magyar–magyar kapcsolatokat. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), dec. 19./

2007. február 1.

A hazafias hagyományokat ápoló szlovák közintézmény, a Matica Slovenská egyik nyitrai kiadványának mellékleteként újfasiszta eszméket népszerűsítő brosúra jelenik meg rendszeresen A nemzet joga (Právo národa) címen. A kiadó indoklása szerint a Matica Slovenská nyitrai helyi szervezetének művelődési háza azért vállalt közösséget az újfasiszta nosztalgiákat ápoló Szlovák Megújhodási Mozgalommal (SHO), mert a hírmondóikat közös kiadványként olcsóbban tudják megjelentetni. Közismert, hogy az SHO következetesen törekszik a második világháború alatt fennállt szlovák fasiszta bábállam háborús bűnökért kivégzett vezetője, Jozef Tiso rehabilitálására. A Pozsonyban megjelenő Új Szó az SHO internetes honlapját böngészve január 31-én arról számolt be, hogy a weblapon ,,a sovinizmus, az antiszemitizmus, a zsigeri magyarellenesség, az állami paternalizmus, sőt, a demokratikus alapértékek megkérdőjelezésének egyvelegével” találkozhat az olvasó. Félreérthetetlenül zsidóellenes értekezést tettek közzé, és megkérdezték: nem kellene-e bűnvádi eljárást indítani Malina Hedvig ellen? A nyitrai magyar egyetemistát, Malina Hedviget – állítása szerint – két ismeretlen bőrfejű tavaly nyáron azért verte meg, mert magyarul beszélt. A rendőrség szerint azonban megveretésének történetét a diáklány találta ki. Az SHO honlapjának egyik hozzászólója szerint Malina Hedviget hazaárulásért kellene bíróság elé állítani és elítélni. /Fasiszta kiadvány Szlovákiában. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 1./

2007. március 6.

Esterházy János, a két világháború közötti időszak meghatározó felvidéki magyar politikusa 50 évvel ezelőtt, 1957. március 8-án mártírhalált szenvedett Csehszlovákiában, Mirov börtönében. A Rákóczi Szövetség Esterházy-emlékévvé nyilvánította a 2007-es esztendőt, ennek jegyében szülőhelyén, a magyarokat már alig számláló Nyitraújlakon elhelyezik a magyar–szlovák megbékélési kápolna alapkövét. Esterházy János 1901. március 14-én született Nyitraújlakon. Középiskoláit Budapesten végezte. 1932. december 14-én lett a Keresztény Szocialista Párt vezetője, majd a Csehszlovák Köztársasági Magyar Népszövetségi Liga elnökévé választották. 1935-ben képviselői mandátumot szerzett a prágai nemzetgyűlésbe, ahol ellenzéki politikusként a magyarság érdekeinek védelmezője volt. 1936-ban az Egységes Magyar Párt ügyvezető elnökévé választották. Benes a magyar pártnak kormányzati szerepet, Esterházynak tárca nélküli miniszteri posztot ajánlott fel, ő azonban visszautasította azt mindaddig, amíg a kormány érdemi lépéseket nem tesz kisebbségi politikájában. 1938-ban, az első bécsi döntés után Szlovákiában maradt, a mintegy 65–70 ezer oda szakadt magyarral együtt, bár Magyarországon felsőházi bársonyszék és tárca nélküli miniszterség várta. A második világháború kirobbanásakor részt vett a lengyelországi menekültek magyarországi befogadásának szervezésében. Az önállóvá vált Szlovákia parlamentjének egyetlen magyar képviselőjeként 1942. május 15-én egyedül ő volt az, aki nem szavazta meg a zsidók deportálását elrendelő törvényt. Nyitraújlaki házában üldözött zsidókat bújtatott. Magyarország 1944-es náci megszállása ellen memorandummal tiltakozott. 1944 karácsonyán Budapesten a nyilasok letartóztatták, halálosan megfenyegették, amiért nem hajlandó pártját nyilas párttá szervezni. Háborúellenes nyilatkozatai miatt a Gestapo is üldözte. A háború után szlovákiai magyar értelmiségiekkel memorandumban kérte a csehszlovák hatóságok védelmét az üldözésnek, jogfosztottságnak kitett magyar lakosság részére. A memorandum átadása érdekében kihallgatást kér Gustáv Husák belügyi megbízottól, aki letartóztatta és átadta őt szovjet hatóságnak, az NKVD pozsonyi rezidensének. 1945 júniusában Moszkvába hurcolták, koholt vádak alapján tíz évi munkatáborra ítélték. A gulágok poklát megjáró Esterházy végzetes tüdőbetegséget kapott. Távollétében Pozsonyban 1949. szeptember 16-án a Csehszlovák Köztársaság felbomlasztásának és a fasizmus kiszolgálásának vádjával kötél általi halálra ítélték, a halálos beteget a szovjet hatóságok 1949-ben kiadták. Ügyvédje kegyelmi kérvényére Klement Gottwald államfő a halálos ítéletet életfogytiglani börtönbüntetésre változtatta. Végigjárja Csehszlovákia szinte minden börtönét. Kegyelmet, könnyítést soha nem kapott. Börtönéből érkező üzenetei arról szóltak, átadta magát Isten akaratának, szenvedéseit, életét a magyarság felszabadulásának ajánlotta fel. Életének utolsó napjaiban kérte, szállítsák a nyitrai börtönbe, hogy szülőföldjén érje a halál, de kérését megtagadták. Csehszlovákia egyik legkegyetlenebb politikai börtönének, a morvaországi Mirovnak kórházában halt meg 56 éves korában, 12 évnyi rabság után. Azonnal elhamvasztották, kiadatását sem engedélyezték. Földi maradványainak hollétéről mindmáig csupán bizonytalan információk léteznek. Rehabilitációjára csak Oroszországban került sor, Szlovákiában máig hazaárulóként, fasiszta háborús bűnösként tartják számon. /Péntek László: 50 éve szenvedett mártírhalált gróf Esterházy János. Szovjetunióban rehabilitálták, Szlovákiában még fasiszta háborús bűnös. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 6./

2007. május 15.

A szlovák rendőrség hamis tanúzás és hamis eskü gyanúja miatt vádemelést indítványozott Malina Hedvig ellen. Eközben a Tyzden című szlovák hetilap május 14-i száma oknyomozó riportban tár fel olyan összefüggéseket, amelyek a sértett igazmondását erősítik, és megkérdőjelezi a szlovák rendőrség szavahihetőségét. „Ha a rendőrség igazat mond, akkor Malina Hedvig Szlovákia újkori történetének egyedülállóan legnagyobb hazudozója. Ha azonban az ország rendőrsége és politikai vezetése nem mond igazat, akkor ez az ártatlan lány annál is siralmasabb áldozat, mint amilyen a korábbi köztársasági elnök elhurcolt fia volt. A sokkoló megállapítások szerint Malina Hedvig nem hazudik” – olvasható a lapban. A Nyitrán tanuló csallóközi egyetemista tavaly augusztusban véresen, összeverve ment be az egyetemre, és elmondta, hogy két ismeretlen bőrfejű azért támadt reá, mert magyarul beszélt. A szlovák rendőrség az ügyet azzal zárta le, hogy a lány csupán kitalálta a megveretéséről szóló történetét. Az ország legfőbb ügyésze két hete már jelezte: Malina Hedvig ellen hamis tanúzás és a nyomozó megtévesztésének címén vádat emelnek, amiért a bíróság a lányt öt évig terjedő szabadságvesztésre ítélheti. A szerzők egy pszichiátert is megszólaltattak, aki abból kiindulva vizsgálta a lányt, hogy kitalált történetet ad elő. Az orvosnak az a végső meggyőződése, hogy Malina Hedvig „nem hazudik. ” /Vádat emeltek Malina Hedvig ellen. = Krónika (Kolozsvár), máj. 15./


lapozás: 1-30 | 31-45




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998