Jún. 24-én nyári missziós gyakorlatra indulnak a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet hallgatói a Kárpátokon túli területre, a volt Ókirályságba. Legfontosabb feladatuk az 1992-es népszámlálás adatai alapján felfedezzék, vallási hovatartozásuktól függetlenül, azokat a magyar családokat és személyeket, akik ott élnek. Minden ott élő magyarról nyilvántartási lapot állítanak ki, élettörténeteket rögzítenek. Kérik mindazok jelentkezését, akikhez eljutnak a magyar nyelvű lapok és igénylik a lelki támogatást, jelentkezzenek a megadott címeken. Dr. Csiha Kálmán nyílt levéllel fordult a Kárpátokon kívül élőkhöz, szeretettel üdvözölve őket, és kérve, kapcsolódjanak be az ott működő egyházközségekbe. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 25./
1997. július 30.
Csanády András budapesti filozófus, gazdaságkutató, az MTA Politikatudományi Intézetének munkatársa júl. 2-án Marosvásárhelyen elõadást tartott a romániai gazdasági átalakulásról. Elõadásnak szövegét hozta a Romániai Magyar Szó. Csanády leszögezte: egyetért az RMDSZ kormányzati szerepvállalásával õ is, mert "az RMDSZ nemzeti-radikális szárnya Tõkés László vezérlete alatt: vajon mi lesz az erdélyi magyarsággal", ha megbukik a liberális kormánykoalíció? Visszapillantással kezdte. "Románia népei mindjárt harmadik évtizede süllyednek egyre mélyebbre a nyomorúságban." Az átalakulás elakadt félúton. A diktatúra bukása után nem állt készen más társadalmi erõ. Ezek után "a liberalizmus eszközeivel fel lehet-e építeni itt egy mûködõ és növekedésre képes magántulajdoni rendszert - központi hatalom, piaci elzárkózás és ahhoz szükséges nemzetiszínû gyûlölködés nélkül?" - tette fel a kérdést. "Van-e kikbõl felépíteni ilyen államrendet Romániában?" Ez a kérdés nemcsak a többségi nemzetnek tevõdik fel, hanem a kisebbségnek is: "van-e működésre képes polgári alternatívája az ötven évvel ezelõtti úri-népi magyarságtudatnak - és az avval felszerelt elitnek? Az állhatatos erdélyi kisebbségi magyarság 'ortodoxiája' - merev hagyománykötöttsége, sajátosan mitologikus mûveltsége válhatik-e talajává olyan gazdálkodásnak, mely képes megélhetést biztosítani e nemzettöredék minden egyes rétegének a világpiac fagyos éghajlata alatt?" Csanády kifejtette: nem elég a tõkebeáramlás. Romániában igen nagy a mezõgazdaságban foglalkoztatottak aránya. Szerinte "köztudott, hogy az Ókirályságban a cigányok az elsõ világháborúig rabszolgai státusban éltek." /!/, meg kell említeni "a katonai határõrvidékek még törzsi-nemzetiségi eredetû szervezetének a véget nem érõ fennmaradását a Székelyföldön, Fogarasban, stb." Mindezek normákat, értékeket szabnak. - Csanády úgy látja, hogy hatalmas tömegek nem tudnak beilleszkedni a változásokba, azoknak közvetítõ állomást kell teremteni, ez nem lehet más, mint a megfelelõen szabályozott második gazdaság. - Csanády visszatért az RMDSZ szerepére. Azok, akik ellenzik a kormányban való részvételt, "hova tartanak igazában"? Szerinte azok azt mondják: hadd váljon csak még nehezebbé a feladatuk, mit törõdünk "mi magyarok avval, hogy Románia egészének sorsa mi lesz, hanem mi a magunk igazát csikarjuk ki tõlünk, bármibe is kerüljön az országnak. Emlékezzünk csak vissza a bõszülten türelmetlen jelszóra, amivel az átalakulás nyitányát az erdélyi magyarság hangadói 90-ben köszöntötték: »Amit nem kapunk vissza most, azt nem kapjuk vissza soha«. Amink volt a Monarchiába, a Horthy-féle kis magyar világ-ban, az Isten és emberek elõtt minket mind megillet most is. Ezt a történelem ítélõszéke elõtt ismerje el nekünk a világ, a románok pedig adják vissza. Közösen csak akkor és azután indulhatunk el bárhova is. Önkritika és fenntartás nélkül kívánnánk azonosulni történelmi múltunkkal, nemzeti önzésünk teljes mértéktelenségével." /Csanády András: Románia gazdasági átalakulásának csapdája. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 30./
Megdöbbentőek Csanády állításai. Történelemi ismeretei hiányosak, a cigányrabszolgaságot Cuza fejedelem 1865-ben szüntette meg. - Hihetetlen az 1990-es szerény követések kiforgatása. Csanády nem tudja, hogy a kommunista diktatúrában megvolt, de elvett jogokat /anyanyelvi oktatás/ követeltek.
2003. augusztus 5.
A magyarvistai kőfaragók hírneve régen átlépte már Kalotaszeg és a Nádasmente határait. Ókirályságbeli ortodox templomok pópáitól magyarországi múzeumigazgatókig mindenki elismeréssel szól a vistai kőfaragó mesterek munkáiról. A bukaresti Nép Házának faragott díszkőelemei az ő kezük munkáját dicsérik. Néhai Török István kőfaragó mesterháza előtt két katona áll, azok is kőből kifaragva. A mester életében kilenc esztendeig építette-díszítette a házát, tizenhat szobája van. A felesége lakik benne. A kétszintes ház homlokzatának, kerítésének, oldalfalának minden négyzetcentijét kőbe vésett ábrák, alakok, jelenetek borítják. Népviseletbe öltözött női alak, géppuskás katonák, vitézkötéses huszár, Ádám és Éva az Édenkertben, juhász a nyájjal, favágó fejszével, angyalok harsonákkal. Az asszony mutatta a sok szobrot: Ez itt az Úrjézus, a tizenkét tanítvánnyal. Az utolsó vacsora. Egy kőtömbből van az egész. /Salamon Márton László: Kőbe vésett sorsok Magyarvistán. = Krónika (Kolozsvár), aug. 5./
2003. október 21.
Elsöprő többségben mondtak igent az ország alkotmányát módosító törvény elfogadásáról rendezett népszavazáson a választók. A szavazati joggal rendelkezők 55,70 százaléka adta le voksát. Az Ókirálysággal szemben az erdélyi megyékben felemásra sikeredett a referendum. Az urnák elé járuló személyek 89,70 százaléka egyetértett a parlament által elfogadott alkotmánymódosító törvénytervezettel, az ellenzők száma csupán 8,81 százalékot érte el. A szavazóbiztosok a leadott voksok 1,49 százalékát nyilvánították érvénytelennek. Az erdélyi megyékben a legtöbb szavazó Szatmár megyében (59,82 százalék) járult az urnák elé, legkevesebben Temes és Kovászna megyében adták le voksukat. Kolozs megyében 47,73 százalékos volt a részvételi arány. Ismét bebizonyosodott, hogy a Szociáldemokrata Párt az Ókirályságban a nagyúr, hiszen a részvételi arány alapján elkészített táblázat első kilenc helyezésén moldvai és havasalföldi megyék találhatók. A sereghajtók szinte kivétel nélkül erdélyi megyék. Temes, Kovászna, Brassó, Kolozs, Hunyad, Fehér megyékben a szavazati joggal rendelkezők fele sem járult az urnák elé, Maros, Bihar, Arad és Beszterce-Naszód megyében csak éppen hogy meghaladták az 50 százalékot. - A romániai magyarok szavazatai nélkül nem lett volna érvényes az alkotmánymódosító referendum - vélte Markó Béla, a RMDSZ elnöke. Hargita megyében a szavazók aránya csaknem elérte az 57 százalékot, vagyis meghaladta az országos átlagot - emlékeztetett a szövetségi elnök, hozzáfűzve, hogy kisebb, mindössze 46 százalékos volt a részvételi arány Kovásznában. Ion Iliescu államelnök örömét fejezte ki a referendum eredményessége miatt. Ugyancsak kedvezően nyilatkozott a népszavazás sikeréről a jelenleg ellenzékben lévő két párt vezetője. Teodor Stolojan, a Nemzeti Liberális Párt (NLP) és Traian Basescu, a Demokrata Párt (DP) elnöke. Az ellenzék által legvitatottabb kérdés a mozgóurnák indokolatlanul sűrű használata volt. Stefan Mateescu, a Központi Választási Iroda szóvivője közölte, hogy a hét végi népszavazáson nem történt csalás, csak kisebb szabálytalanságokat állapítottak meg. Adrian Nastase miniszterelnök azzal vádolta meg a két demokratikus ellenzéki pártot, hogy arra buzdították az embereket: nemmel voksoljanak az alkotmánymódosításra. /Borbély Tamás: Kínkeservesen elfogadott alkotmánymódosítás. Indokolatlanul gyakran használták a mozgó urnákat. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 21./
1997. november 12.
A parasztpártok győzelemre segítő nacionalista tömegek ma tanácstalanul kutatnak más alternatíva után. Jól érzékelik ezt az ellenzéki pártok, amelyek mind radikálisabb propagandával igyekeznek maguk mellé állítani a hajdani parasztpárti voksolókat, írta Ara Kovács Attila. Az ellenzék akciót akaratlanul is bátorítani látszik Emil Constantinescu államelnök, aki mind gyakrabban hangoztatja kifogásait a reformlépésekkel kapcsolatban. A reformok jegyében sorra bezárnak Erdélyben olyan nagyvállalatokat is, amelyek alkalmazottait - a magyarság demográfiai összetételének megváltoztatására - hajdan az Ókirályságból telepítettek be. Az elbocsátott alkalmazottak most, évtizedek után, visszatérnek óromániai szülőföldjükre, így egyes vidékeken ismét megnő a magyar lakosok számaránya. /Ara Kovács Attila: Román elvonási tünetek. = Népszava, nov. 12./
2002. május 10.
A magyar igazolványt igénylők felkeresése alkalmat adott az Ókirályság déli tartományaiban (Munténia, Dobrudzsa, Olténia) élő magyar közösségek meglátogatására. Általában idősebbekről van szó, túlnyomó többségük vegyes házasságban él, gyermekeik, unokáik már nem tudnak vagy csak nagyon alacsony szinten tudnak magyarul. Ennek ellenére vállalják magyar identitásukat és legtöbbjük igényli a magyar igazolványt, egyes esetekben a vegyes házasságból született gyermekek és unokák is. Eddig 151-en igényeltek magyar igazolványt és ez a szám a közeljövőben legalább megkétszereződik. A találkozások alkalmával mindenütt igényelték, hogy nemzeti identitásuk megtartásához szükség lenne anyagi feltételeit megteremteni az együttlétüket biztosító helyiség működtetésének. Galacon létezik az RMDSZ-nek egy területi szervezete. A galaci református templom rendelkezik egy melléképülettel, ahol a lelkész lakásán és irodáján kívül még létezik egy szoba, itt RMDSZ-irodát lehetne működtetni, és alkalmas lenne a városban élő magyarok napi találkozóhelyének létrehozására. Konstancán jelenleg nincs RMDSZ területi szervezet. Egy, ezt megcélzó javaslatot eljuttattak a Szervezési Főosztályra, de még nem terjesztették az SZKT elé. A városban és a megyében (elsősorban Mangálián) élő magyar közösség létszáma a helyiek és a református lelkész becslése szerint lehet tízszerese is a galacinak, így egy magyar ház létesítésére még nagyobb az igény. Konstancában a református egyház megvásárolt egy ingatlant, ahol jelenleg egy imaház működik. Az épületben van egy helyiség, ahol RMDSZ iroda valamint egy kölcsönkönyvtár működhetne. Ramnicu Valceán is több száz, egyesek szerint ezren felüli magyar közösség létezik. A református egyház bérleti szerződés alapján használja az evangélikus szász templomot, melyet a bérleti díj ellentételeként felújítottak az Illyés Alapítvány támogatásával. A templom mellett létezik egy volt, kéttermes iskolaépület, ennek egyik szobáját a Német Demokrata Fórum használja, a másikat átadnák a református egyháznak. Amennyiben döntés születik az RMDSz Ramnicu Valcea-i szervezetének újraalakulására,, akkor az említett helyiség rendelkezésére állna. /Czédly József: Az ókirályság déli tartományaiban élő magyar közösségek helyzetéről. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 10./
2006. szeptember 8.
A régió, azaz a ,,föld” visszaszerzésének a ,,most, vagy soha” időszakát éljük. Nem csak azért, mert régiók kialakítását az uniós csatlakozás feltételezi, hanem belső szükségszerűség, gazdasági kényszer indokolja Székelyföld fogalmát. Az 1998-ban összeeszkábált erdélyi középrégió léte Gyulafehérvár központtal művi, erőszakolt és elfogadhatatlan. A jelenlegi régiók léte szétszabdalja az egységes Székelyföldet. Székelyföld újrateremtésében sem egységesek az utak, a magyarok között sem. A következő nagy kérdés: miként válasszuk meg képviseletünket az Európai Parlamentbe, írta Sylvester Lajos Az RMDSZ hajlik arra, hogy egységes romániai képviseleti régió legyen, holott lehetőség lenne arra, hogy Erdély és az Ókirályság – a ,,Regát”- külön régióként képviseltesse magát. Rendkívül fontos Székelyföld egységének adminisztratív és gazdasági visszaállítása, Székelyföld autonómiája. /Sylvester Lajos: Régiójátékok. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 8./
2007. augusztus 20.
Augusztus 19-én Ramnicu Valcea baptista templomában megtartották a Regáti Magyarok Szórványtalálkozóját. „Ennyi magyar élne itt lent, Olténiában?” – csodálkoztak a megjelentek. A magyarázatot a kommunista rendszer idején szülőföldjüktől messzire szakadtak szórványsorsa nyújtja. A valceai, craiovai, motrui, ploiesti-i, orsovai, szörényvári és Targu Jiu-i magyarok sokáig jóformán nem is tudtak egymásról. Egyesek tudatosan nem vállalták identitásukat, mások férjhez menésük utáni, megváltozott vezetéknevük mögött rejtőztek. Megtörtént, hogy szomszéd a szomszédról, munkatárs a munkatársról nem tudta, hogy magyar. Az ország déli részén élő magyarokat megyehatárok és százával mért kilométerek választják el, de összeköti őket újrafelfedezett identitástudatuk. A hétvégi regáti szórványtalálkozóra közel kétszáz magyar jött el az Ókirályság több településéről. Egyesek Erdélytől távol született gyerekeikkel is magyarul beszélnek, mások számára a tavaly először megszervezett találkozó az anyanyelvhez és kultúrához fűző egyetlen, hajszálvékony kötelék. A valceai román baptistáktól kölcsönkapott templomban a helyi nyugalmazott tanítónő tolmácsolásában felhangzott a Szózat. Tízéves fennállását ünneplő Ramnicu Valcea-i református gyülekezet. Az Erdélyi Református Egyházkerület és a brassói egyházmegye segítette őket. Lelkészeket küldtek Olténiába, akik talpra állították a református gyülekezeteket. A magyarok felkutatása 1996-ban kezdődött el a térségben, majd 1997-ben, Csiha Kálmán püspöksége alatt megalakult az első valceai református gyülekezet. Egy év múlva létrejött a motrui és a Targu Jiu-i, 2000-ben pedig a craiovai. Az egyház képezte az RMDSZ helyi szervezeteinek melegágyát is. Targu Jiun a héten RMDSZ-székházat avatnak. Ugyanitt román nemzetiségűek is beléptek a szövetségbe, alelnöki tisztséget is szerezve. „Kik voltunk eddig mi itt?” – tette fel a kérdést Farkas Béla dési származású, évtizedek óta Valceán élő hidrológus. „Kallódó Erdély-darabok”, ahogy egyszer volt lelkészük, Kovács István fogalmazott. „Sokan közülünk utólag ismerik be: életük nagy tévedése az volt, hogy vegyes házasságban élve, nem tanították meg gyerekeiket magyarul” – vélekedett Zsold Béla Bukarestben szolgáló lelkipásztor. „Gorj megyében például a 630 magyar nemzetiségű lakos többsége a bányavidékre telepedett férfi. Ám egy férfinak mindig nehezebb megtanítani a saját anyanyelvére a gyermeket, mint egy nőnek. Éppen ezért nyelvkurzusokat kellene szervezni” – fejtegette Serbanoaica Ilyés Klára, az RMDSZ Targu Jiu-i szervezetének elnöke. A ma is székely tájszólásban beszélő asszonyt büszkeséggel tölti el, hogy oltyán férje nemcsak megtanult magyarul, de ő is felvette párja vezetéknevét /Szucher Ervin: Megtartották a Regáti Magyarok Szórványtalálkozóját. = Krónika (Kolozsvár), aug. 20./
