Dokumentumot közölt a Romániai Magyar Szó, Király Károly Erdélyi Kálmán álnéven adott helyzetképet az elnyomott erdélyi magyarság helyzetéről 1981 márciusában. Példákkal mutatta be a nehéz helyzetet. A katonaköteles fiatalok lépten-nyomon a nemzeti diszkrimináció számtalan formájába ütköznek: nem használhatják egymás közt sem anyanyelvüket, nem írhatnak levelet magyarul, a magyar fiatalokat román vidékre viszik a katonaság idejére. A magyar végzős orvosokat, tanárokat Moldvába, Olténiába, román vidékre helyezik. A román tannyelvű osztályokba kényszerített magyar tanulók egymás között sem beszélhetnek magyarul. Nagyváradon az új igazgató megfenyítette a személyzetist: az üzemben nem lehet több magyar mint román. Sürgősen hozatni kell román munkásokat. Nagyváradra az utóbbi évtizedekben 25 ezer románt telepítettek be. Ugyanez történt Marosvásárhelyen Magyar városokban /Kolozsvár, Marosvásárhely, Arad, Nagyvárad, Sepsiszentgyörgy, Csíkszereda/ egész utcákat, főtereket, magyarlakta negyedeket bontottak le. Helyükbe tömbházakat húztak fel és románokat költöztettek be. Az 1977-es népszámlálásnál minden kérdésnek volt kódszáma, kivéve a nemzeti hovatartozás rubrikáját. Vegyes házasságok esetében nem írták magyarnak a családtagokat. Romániában a 2 milliós cigányságból 260 ezret ismertek el, a többit beírták románnak. A több mint 2 milliós magyarság a népszámlálás szerint 1,7 millió fő, hasonló a helyzet a többi nemzetiségnél is. A népszámlálás kérdőívet Bukarestbe szállították, az adatokat onnan közölték a helyi szervekkel. Nagysármáson például 1200 magyart tartanak nyilván. A református egyház nyilvántartásában 2300 magyar szerepel. Önkényesen tehát ennél a településnél 1100 magyart megfosztottak nemzetiségétől. Emiatt nincs magyar iskola Nagysármáson, de a környéken sem. 1980-ban a magyar tanulók 50 százaléka kénytelen román nyelven folytatni tanulmányait. A líceumi tanulóknak csak 30 %-a tanulhat anyanyelvén, noha például Marosvásárhely lakóinak 70 %-a magyar. A marosvásárhelyi Bolyai Líceumban az 1980/81-es tanévben 70 magyar IX. osztályba felvételizett tanulót áttettek a román osztályokba, mondván, csak két magyar osztály indulhat, noha 4 osztályra való tanuló sikeresen felvételizett. 1945 óta 1,5 millió románt hoztak be Erdélybe. Van sok megalkuvó magyar vezető, például Hajdu Győző, az Igaz Szó folyóirat főszerkesztője. A magyarság több "képviselője", mint Gere Mihai, Fazekas Ludovic, a Kovászna megyei első titkár, Nagy Ferdinand, Szász Iosif, a Hargita megyei első titkár, Cseresznyés Béla, Korondi Stefan, Coppándi Sándor, Fejes Juliu, Furó Gyula, Hegedüs Béla funkcionáriusok, akik közül egyesek magyarul sem beszélnek, de mind karrierista nemzetárulók. Velük szemben van a többség, akik vállalják magyarságukat. Sokan vállalnak meghurcoltatást, lelki tortúrát /Zsuffa Kálmán sepsiszentgyörgyi lakos, Jenei Tamás bákói református lelkész, Király Károly és mások/, egyesek életüket is áldozták /Szikszai Jenő tanár/. Céltudatos kiállással sikerült kiharcolni egy-egy osztályt, Takács Lajos és Nagy Géza professzorok, Kovács Zoltán festőművész, Gáll Ernő szerkesztő, Balogh Edgár, Kacsó Sándor, Benkő Samu, Kántor Lajos, Kányádi Sándor, Bálint Tibor írók a Központi Bizottsághoz címzett tiltakozó táviratokkal elérték, hogy a kolozsvári piarista, 400 éves múltra visszatekintő középiskolát ne számolják fel egészen. /Erdélyi Kálmán (Király Károly): Hangok és vészhangok Erdélyből. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 13., 14./
1994. augusztus 5.
Kilencedik napja tart az olténiai és erdélyi bányászok bérsztrájkja, egyrészt az olténiai szénmedence központjában, Tirgu-Jiuban és a dévai bányaközpontban. Aug. 3-án Tirgu Jiuba érkezett az iparügyi miniszter és azonnal tárgyalni kezdett. A sztrájkolók 50 %-os béremelési követelését 25 %-kal fogadták el. Aug. 4-én több tucat éhségsztrájkoló szakszervezeti vezetőt kórházba kellett vinni. /Új Magyarország, aug. 5./
1998. április 25.
Molnár Gusztáv, a Közép-Európa Intézet munkatársa adott interjút a Bihari Naplónak. Molnár Gusztáv a térség helyzetét elemezte. Kelet-Európában, a volt kommunista országokon belül belső határvonal körvonalazódott. Az egyik kategóriába tartoznak az ún. visegrádi országok - Lengyelország, Magyarország, Csehszlovákia - , ebbe a csoportba visszakerülhet Szlovákia, ha az ottani politikai helyzet megváltozik. Ezek az országok gyakorlatilag már bent vannak a NATO-ban és néhány év múlva bekerülnek az Európai Unióba. Van egy másik oldal, Molnár Gusztáv újfajta választóvonalat említett. Ettől a vonaltól keletre egyfajta "szürke zóna" keletkezett. Románia jobb helyzetben van, mint Ukrajna vagy Jugoszlávia, de nincs annyira jó helyzetben, mint ahogy azt a román politikai elit elképzeli. Irreális az a román elképzelés, hogy 1999 áprilisában meghívást kap az ország a második körbe. Romániának be kell rendezkedni öt-tíz évre a határon kívüli létre. Molnár Gusztáv szerint az erdélyi magyarságnak nincs ok a kétségbeesésre. A kettős állampolgárságot nem tartja megfelelőnek, inkább a tíz évre szóló vízum híve, ezt magyarok és románok is megkapnák. - Van egy komoly probléma, ezzel Romániában nem nagyon foglalkoznak, ez pedig egyfajta belső dezintegrálódás veszélye. A nyugati kapcsolatrendszer Erdélyben hangsúlyozott, a kelet-európai, a FÁK-országok felé Moldvában, a balkáni tájékozódás Munténia, Olténia vidékén erős. Bukarest tele van arab meg török kereskedőkkel, cégekkel. Ezt a kérdést regionális decentralizálással lehetne megoldani, mégpedig felülről jövő kezdeményezéssel. /Wagner István: Jövőfürkészés, politológiai elmélet és mindennapi gyakorlat. = Bihari Napló (Nagyvárad), ápr. 25-26./
1998. május 22.
Gál Éva Emese készített interjút dr. Garda Dezső RMDSZ-képviselővel a képviselőház állandó bürójának nemrégiben benyújtott közbirtokossági törvényről. Garda Dezsőnek oroszlánrésze volt a törvénytervezet megalkotásában. A képviselő elmondta: sokat késett a tervezet benyújtása, ugyanis - bár a törvényre égető szükség van - ennek "RMDSZ színekben nem lett volna esélye". A tervezet a közösségi földek, a közbirtokosság, az urbariális határföldek, az egyházközösségi földek, valamint a Moldvában, Olténiában, és Munténiában gyakori parasztközösségi földek jogi helyzetét szabályozza. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 22./
1999. május 7.
Az idősebb nemzedékből ma is elég szép számmal él még olyan szatmári román, aki szinte úgy beszél magyarul, mint mi. Azok a tisztviselők, akik a közhivatalokban még a köszönésre se tudnak vagy nem akarnak magyarul válaszolni, többségükben nem itteni születésűek. A Mócvidékről, Moldovából, Olténiából hozta őket ide Ceausescu iparosítása és beolvasztó politikája. Amióta az RMDSZ kormányzati tényező, amióta Szatmár megyében magyar prefektus(Riedl Rudolf), magyar megyei önkormányzati alelnök (Szabó István), magyar alpolgármester (Ilyés Gyula) van, s néhány állami intézmény élén magyar igazgató vagy aligazgató áll, mint dr. György Ágoston az egészségügy, Bartos Bertalan a munkaügy és Székely Ernő a mezőgazdaság élén, ezekben az intézményekben, hivatalokban azóta gyakoribb a magyar szó, s mintha bátrabban is beszélnénk valamivel a mi nyelvünket, mint korábban. Szatmár megyében a statisztika szerint a lakosság 37 százaléka magyar, a köztisztviselők közt még 10 százaléknyi magyar sincs! A szatmárnémeti polgármesteri hivatalnál még az átlagnál is rosszabb a helyzet. Riedl Rudolf csak egy hosszabb folyamatban látja a javulást, erőltetni nem lehet, mert az feszültségeket kelt. /Sike Lajos. Száz köztisztviselő közül jó, ha nyolc-tíz magyar! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 7./
1995. április 24.
Bogdan P. Nistor moldován politológus írásában /Hová, moldovánok?/ kifejti, hogy a román nemzet nem egységes, még nyelvében sem. A nyelvtudósok megkülönböztetik az északi, erdélyi és balkáni román nyelvjárásokat, értékelik és legközelebbinek ismerik el a macedo románokat, a megleno románokat, isuro románokat. Céltudatosan elhallgatták még létezésüket is, mert nem voltak beilleszthetők az "egységes román nemzet" képébe. A Romániában élő románok sem történelmi hagyományiak, sem vallási-lelki kultúrájuk, s nyelvük szempontjából sem annyira homogének, ahogy hivatalosan meghirdetik. A legkarakteresebb a moldován, államalkotói képességük is fejlettebb, mint a balkáni régióhoz közeli románoké. A déli /havasalföldi és olténiai/ románok a Balkánhoz hasonultak, ravaszabbak, a szó értéke jóval kisebb náluk. Az erdélyi románságot nyolcszáz éven át a magyar és szász közelség, kulturális hatások befolyásoltak. Kultúrájuk inkább nyugatos. A keményen központosított állam centruma a déliek kezén van. Nistor szerint Moldova veszített az egyesüléssel. Akarjuk Moldova egységét, szögezi le, de nem a jelenlegi hatalmi szerkezettel rendelkező Románia keretében, hanem a Moldovai Köztársaság és Moldva tartomány egyesülése révén. /Magyar Hírlap, ápr. 24./
1995. június 7.
Roland Vasilievici nyugalmazott szekus ezredes a Timisoara lapban cikksorozatban ismertette Ceausescu kisebbségfelszámoló programját. Erről nyilatkozott az Erdélyi Naplónak. 1970 után tizenkét ilyen program született a Securitate keretein belül. 1976-ban készült el a Tiszta Románia program, amely célul tűzte ki, hogy a Románia számára veszélyforrásnak vélt öt nemzetiség - a német, a magyar, a zsidó, a cigány és a török - húsz év leforgása alatt hagyja el az országot vagy olvadjon be. A program húszéves terv volt, 1977-ben hagyta jóvá Ceusescu. A tervet évekre bontották és minden évben titokban kiértékeltek, hogy mit sikerült megvalósítani. Az éves kiértékeléseken a megyei szekus parancsnokok voltak jelen, ezenkívül havonta helyi elemzést is végeztek, amikor lejött valaki Bukarestről és számon kérte az eredményeket. A program szerint a mezőgazdaságtól az igazságszolgáltatásig, minden téren nyomást kellett gyakorolni a kisebbségekre, oly módon, hogy ők maguk kérjék kitelepedésüket az országból. A terv úgy szólt, hogy a németek tíz év alatt vándoroljanak ki. Nem akartak egyszerre kiengedni egymillió németet. Különben nem tudták volna biztosítani az utánpótlást. Amikor az egyik faluból kivándorolt egy német vagy magyar család, már kijelölték azt a családot, amelyik Moldvából vagy Olténiából a helyére költözik. Ezek ingyen megkapták a házat, rögtön tagjai lehettek a kollektív gazdaságnak, kaptak családonként 30 ezer lej költőpénzt. A románok betelepítése, az etnikai arányok megváltoztatása pontos tervek szerint történt. Az egész programról csak a Securitate vezetői tudtak, ettől a szinttől lefelé mindenki csak a saját szeletét ismerte. A cigányokat igyekeztek rávenni arra, hogy legyenek pünkösdisták. Így könnyebben kaptak politikai menedékjogot Amerikában, Németországban, Franciaországban, még Ausztriában is. A Temes megyei szekun is tartottak magyar tanfolyamot. Minden területen megkapták a feladatot: a Földművelődési Minisztériumnak az volt a feladata, hogy ne segítse a német vagy magyar falvak kollektív gazdaságait, illetve hogy a betelepített románoknak többletjövedelmet juttasson. A főügyész azt az utasítást kapta, hogy a kisebbségieket példásan meg kell büntetni. A kultuszminisztérium nem engedélyezte római katolikus, református, unitárius templomok javítását, csak amikor már majdnem összedőltek. Ugyanez történt a magyar és német műemlékekkel. A magyar származású tanárokat Moldvába vagy Olténiába helyezték. A katonaságnál a kisebbségi fiatalokat bányába küldték, vagy olyan fegyvernemekhez osztották be őket, ahol a legnehezebb volt a szolgálat. Külön programot dolgoztak ki a magyarországi kémkedésre. Ez a Helga nevet viselte. Kifejezetten erre képeztek ki szekusokat a törcsvári iskolában. Akik ebbe az iskolába jártak, két-három évig csak magyarul beszélgettek, magyar irodalmat tanultak, magyar tévét néztek. Vasilievci azért szánta rá magát ennek nyilvánosságra hozására, mert úgy látja, hogy ma is folytatódik mindez, csak leplezettebben, rejtettebben. Azóta többször megfenyegették, az Amnesty International viszont a védelmébe vette. /Gazda Árpád: Húszéves terv a kisebbségek felszámolására. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jún. 7./
1995. szeptember 28.
A calugareni "ütközet" négyszázadik évfordulóján színes áltörténelmi dáridóra hívta a nemzetet a koalícióban részt vevő Nagy-Románia Párt szenátora, Adrian Paunescu, aki már Ceausescu idején is rendezett hasonló emlékező ünnepeket. Az ünnepelt győzelem valójában vereség volt, az új korban Vitéz Mihályra keresztelt olténiai vajda menekült a törökök elől, nemhogy üldözőbe vette volna őket. A felmentő seregként érkező Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem székelyeivel a Duna felé fordította a törököket. Erről az ünnepségen nem esett szó, a célzásokban magyarok inkább megtestesítői voltak az ellenségnek, mint a törökök. A párhuzamosan szervezett másik monstre rendezvény a bécsi döntés 55. évfordulója volt. Korábban is igyekeztek minél több magyarellenes könyvet kiadni, a külügyminisztérium elöntötte velük a világ könyvtárait, nagyvonalú összegek ösztönözték a nagy nyugati lapok munkatársait, hogy segítsék hozzá a szóban forgó műveket a halhatatlansághoz. Ilyen könyv a nemrég született Meghurcolva saját hazájában című, amely angolul, németül és franciául látott napvilágot. Kiadója a bukaresti polgármesteri hivatal, pénzt a magyar honvédséggel békepartnerséget vállaló hadügyminisztérium biztosított. A kötet az 1989-90-es periódust ismerteti, a székelyföldi népítéleteket és a marosvásárhelyi eseményeket, bemutatva a magyarság románellenességét, agresszivitását. 1990-ben is megjelent egy összefoglaló a magyar revizionizmus történetéről A magyar impérium fantazmagóriája és az Európa Ház címmel. A szerző, Raul Sorban közismert volt erdélyi értelmiségi körökben, nem annyira művészettörténészként, hanem besúgói minőségében. - Iliescu elnök "Románia az igazság óráján" című memoárkötete a hazai kiadás után gyorsan megjelent külföldön is, nyelvenként ötvenezer példányban, terjesztését a román diplomáciai testületek vállalták, ajándékozás formájában. Iliescu kötetében románosítani akarja az 1989-es eseményeket, a magyarokat alig említi, inkább szerepük anarchisztikus jellegét emeli ki. /Ara-Kovács Attila: Románia: új könyvek. = Magyar Narancs, szept. 28./
1997. február 7.
A Romániai Magyar Szó közli az MTI által Tokay Györggyel készített interjút. Az RMDSZ-es tárca nélküli miniszter elmondja, hogy a Nemzeti Kisebbségi Hivatal a kormány apparátusán belül működik, közvetlenül a miniszterelnöknek alárendelve. A miniszter megemlítette azt a vádat, miszerint 40 magyart akar felvenni hivatalába és elmondta, nincsenek ilyen szándékai, mert meggyőződése az, hogy jó, ha Románia 16 etnikai kisebbségi csoportjával olyan emberek foglalkoznak, akik tökéletesen ismerik ezek nyelvét, kultúráját. Ezért a hivatalban görög, ukrán, német, lengyel, roma, török és más nemzetiségű alkalmazottak is lesznek. A 46 tagú Hivatalnak a megbízott miniszteren kívül lesz egy államtitkára, mely várhatólag egy másik kisebbséghez tartozó személy lesz, s az intézmény területi munkával, közönségkapcsolatokkal, a nemzetközi és a nemkormányzati szervekkel kapcsolatot tartó, törvény-előkészítéssel és a végrehajtás figyelésével, valamint technikai és pénzügyi témákkal foglalkozó igazgatóságokkal rendelkezik, és külön hivatal munkálkodik a roma kisebbség társadalmi integrálásán. Az első igazgatóság keretében három területi kirendeltség működik majd Erdélyben, Moldovában és Dobrudzsában, Havasalföld és Olténia problémáit pedig Bukarestből próbálja majd figyelemmel követni a hivatal. Az erdélyi megbízott Kolozsváron működik. A hivatal "depolitizálni" akarja a kisebbségi tematikát abban az értelemben, hogy a nemzetiségekkel való bánásmód ne legyen függvénye annak, hogy milyen párt, milyen kormány van éppen hatalmon, hanem a törvények szabályozzák ezt. Tokay munkájában érvényesíteni kívánja azt az elvet, hogy a felmerülő kérdéseket lehetőleg a helyszínen oldják meg, vagyis a kormány, a hivatal akkor lépjen csak közbe, amikor a helyszínen nem sikerül rendezést találni. A külföldi politikusok látogatása az új intézményben nemcsak a miniszter, hanem a kormány egésze számára is jelezte, milyen fontos a kisebbségi kérdés rendezése, ezen belül a hivatal jövendő működése Románia külkapcsolatainak, biztonságának szempontjából a külvilág szemében, természetesen nem puszta léte, hanem az új kormány programjában megfogalmazott, a nemzetközi szerződésekben és egyezményekben vállalt kötelezettségek jóhiszemű betartása, emelte ki a miniszter. Tokay elmondta, ha ezeknek megfelelően jár el az új hatalom, akkor majd elmondhatjuk, hogy végre igazi változás történik a kisebbségek romániai helyzetében. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 10./
2000. november 1.
Okt. 31-én benyújtotta lemondását Mircea Chelaru hadtesttábornok, a hadsereg vezérkari főnöke. A lemondást Emil Constantinescu államfő elfogadta, és Chelaru utódává a szárazföldi erők eddigi vezérkari főnökét, Mihai Popescu hadtesttábornokot nevezte ki, egyúttal hadseregtábornokká léptette elő. Chelaru lemondása időben gyakorlatilag egybeesett azzal, hogy Bukarestben megalakult a Romániai Katonák Nemzeti Szövetsége. A szövetség létrehozását a hadsereg, a belügyminisztérium, a titkosszolgálatok és a nemzetbiztonság kérdéseivel foglalkozó szervezetek 28 aktív, illetve nyugállományú tábornoka kezdeményezte. Az alapítók között volt Mircea Chelaru tábornok is. A Romániai Katonák Nemzeti Szövetsége többek között a társadalom és a nemzet elleni támadások megelőzését tűzte ki céljaként. A katonák "nem nézhetik tétlenül a nemzeti értékek megalázását" - hangsúlyozta a szövetség alapító okirata. Mircea Chelaru tábornok a bolgár hadsereg vezérkari főnökével tartott találkozó után nyilatkozott a sajtónak arról, hogy maffia típusú szervezetek fenyegetik Románia védelmi képességét, ezért a hadseregnek speciális alakulatokat kell létrehoznia ennek elhárítására. Chelaru kijelentette: egyre többet beszélnek "az autonomizálásról és helyi kormányzatokról Dobrudzsában és Olténia déli részén, ahol állítólag már egy enklávé létrehozását is emlegetik". Hozzátette, hogy erről szó volt az ország legfelsőbb védelmi tanácsában, Chelaru beszélt róluk az államfővel és a védelmi miniszterrel. - Az államfői hivatal közleményében tagadta, hogy a román állam egységét és biztonságát veszély fenyegetné, és cáfolta azt is, hogy az ország legfelsőbb védelmi tanácsa az idén foglalkozott volna a nem szokásos típusú fenyegetésekkel, illetve az enklávék létrehozására, valamint a román állam tekintélyének lejáratására irányuló törekvésekkel. /Lemondott a hadsereg vezérkari főnöke. Chelaru Románia külső fenyegetettségével rémítgetett. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 1./ Mircea Chelaru hadtesttábornok az 1990-es marosvásárhelyi események idején főszerepet vállalt az összetűzésekben. Közvetlenül azután az új hírszerző szolgálat megalakításával bízták meg, ő hozta létre az úgynevezett antiirredenta csoportot, aminek feladata a magyarveszélyre való figyelmeztetés, az ország föderalizálása elleni védelem. 1990 végétől 1993-ig Jordániában katonai attasé volt. Visszatérése után végigjárt több katonai rendfokozatot, míg Victor Babiuc leváltását követően, idén vezérkari főnökké nevezték ki. Az esemény hátteréről Rákóczi Lajos képviselőt, az alsóház védelmi bizottságának RMDSZ-es tagja adott tájékoztatást. Amikor kinevezték vezérkari főnöknek, a képviselőház védelmi bizottsága meghallgatta Chelaru tábornokot, aki már akkor is keményen nyilatkozott a politikusok ellen, az RMDSZ-ről pedig egyszerűen elmondta: nincs keresnivalója a román politikai életben. Rákóczi Lajos ekkor tiltakozott, majd elhagyta a termet. Chelaru állította: a katonaságnak át kell alakítania a parlamentet úgy, hogy a szenátus katonatisztekből és papi méltóságokból álljon, a képviselőház pedig választott képviselőkből. Ez sokkolta a bizottság egyes tagjait, de voltak az ellenzék soraiból olyanok, akik támogatták elképzeléseit. - Chelar Sepsiszentgyörgyön járt, ahol helytelenítette, hogy Hargitában és Kovásznában a helyi tanácsok, úgymond, megakadályozzák a tiszti lakások, illetve csendőrlaktanyák és más védelmi objektumok létesítését. Ennek kapcsán mondta el, hogy információi vannak, miszerint Olténia déli részén és Dobrudzsában enklávék létesítése képzelhető el. - Mindehhez hozzá kell tenni, hogy a Romániai Katonák Nemzeti Szövetsége megnyitó ülésére hivatalos volt Mircea Chelaru és Sorin Frunzaverde védelmi miniszter is. Mindketten bejelentették részvételüket, de mégsem mentek el. Ezen az alakuló ülésen aktív tisztek is megjelentek. Iliescu pártja,az RTDP benne van ebben a szerveződésben, ezt mutatja, hogy megjelent Adrian Constantin nyugalmazott, a képviselőház ipari bizottságának szakértője. /Salamon Márton László: Az RTDP áll a katonatisztek politikai szervezkedése mögött. Interjú Rákóczi Lajos képviselővel, a védelmi bizottság tagjával. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 2./
2000. november 23.
Az RMDSZ nov. 19-én megalakította Olténiában, Motruban szervezetét. Az első olténiai RMDSZ-szervezet megválasztotta ideiglenes vezető tanácsát, amelyet Vintilescu Emese irányít. Az alakuló közgyűlésen 17-en vettek részt, az aláíró kezdeményező csoport tagjai pedig 40 főt számlálnak. A szervezet képviselőjelöltje Csontos József. /RMDSZ-szervezet Olténiában. = RMDSZ Sajtófigyelő, nov. 23. - 469. sz./
2000. november 23.
Az RMDSZ nov. 19-én megalakította Olténiában, Motruban szervezetét. Az első olténiai RMDSZ-szervezet megválasztotta ideiglenes vezető tanácsát, amelyet Vintilescu Emese irányít. Az alakuló közgyűlésen 17-en vettek részt, az aláíró kezdeményező csoport tagjai pedig 40 főt számlálnak. A szervezet képviselőjelöltje Csontos József. /RMDSZ-szervezet Olténiában. = RMDSZ Sajtófigyelő, nov. 23. - 469. sz./
2000. december 14.
A romániai sajtóban sokat szerepelt Erdély Ede felsőháromszéki vállalkozó neve. Több olténiai és dél-moldvai mezőgépészeti állomás, privatizációs botrányainak fő szereplőjeként mutatták be. Ő a kézdivásárhelyi Csavargyár többségi tulajdonosa, magánszemélyként megvásárolta a szépmezői Zoocomp Rt. 49,9 %-os részvénycsomagját. Az ország több megyéjében folyik az eljárás ellene, legutóbb a Zoocomp Rt. részvényeinek vásárlása kapcsán indított ellene nyomozást a rendőrség. Azzal gyanúsítják, hogy egyik cégének pénzét használta fel a részvények magáncélra történő megvásárlásához - ami törvénybe ütköző cselekedet. A rendőrség kihallgatásra idézte be Erdély Edét, az üzletember azonban nem tett eleget az idézésnek. Az aktacsomóban szereplő kár összege meghaladja a kétmilliárd lejt, a brassói Ügyészség parancsot bocsátott ki rendőri felügyelet mellett való előállítására. A rendőrök dec. 11-én a sepsiszentgyörgyi ügyészségre szállították Erdély Edét, ahol kihallgatták. A kihallgatáson jelen voltak védőügyvédei, egyikük a sepsiszentgyörgyi Adrian Vlad Casunean (az RTDP Kovászna megyei fiókjának elnöke, parlamenti képviselő). A kihallgatás végén az ügyész bizonyítékok hiányában nem bocsátott ki letartóztatási parancsot. /Bokor Gábor: Rohamrendőrös előállítás. = Brassói Lapok (Brassó), dec. 14./
2000. május 19.
Évente Romániában közel háromszázezer ember változtat lakhelyet - derül ki az Országos Statisztikai Hivatal adataiból. Ez 30 %-os növekedést jelent a kommunista időszak népvándorlási adataihoz képest. 1983-1989 között évente 217 ezer ember változtatta meg lakhelyét. 1990-ben ez a szám elérte a 786 ezer, ezután visszaesett (1991-ben 265.000 fő), majd enyhe növekedést mutatva napjainkra megközelítette az évi háromszázezer főt. A Transilvania Jurnal regionális napilap A moldvaiak elárasztották Erdélyt című cikkéből kiderült, hogy a régiók közti migrációt illetően /a lakhelyváltoztatások 32 %-a/ az emberek továbbra is Munténiából, Moldvából és Olténiából vágyakoznak el leginkább. A fő cél elsősorban Erdély, de jelentős vonzerővel bír a Bánság, Bukarest, illetve Dobrudzsa is. Általában a szegényebb megyékből vándorol a lakosság a gazdagabb megyék felé. - Erdélyben a legiskolázottabb (líceumi, posztlíceumi és egyetemi képzésben részesült) lakosságú Kolozs és Brassó megye, ahol a lakosság 28 %-a iskolázott. Ezt követi Hunyad és Szeben megye 25-27 %-kal, Arad, Bihar, Szatmár, Máramaros, Fehér, Maros, Hargita, Kovászna 22-24%-kal, legvégül pedig Szilágy és Beszterce-Naszód megye 19-21 %-kal. - 1991 óta jelentős mértékben (szinte a felére) esett vissza a lakosság faluról városra történő vándorlása, ennek fordítottja pedig megnőtt. A rendszerváltozás óta városról falura költözött lakosság jelen pillanatban a falusi lakosság 6%-át teszi ki. A falusi lakosság 14%-át pedig azok képezik, akik feladták városi munkahelyüket, abbahagyták az ingázást. Elsősorban a 20 és 35 év közötti korosztály adja legszívesebben fejét lakhelyváltoztatásra. /Népvándorlás Romániában. Erdély tele van moldvaiakkal. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 19./
2000. június 13.
Fél évszázada nem látott országos aszály sújtja Romániát. A szárazság miatt eddig az ország 42 megyéjéből 29-ben elpusztult a termés több mint 40 százaléka. A nagy gabonatermő vidékeken búzából és árpából a tavasz elején várt termésnek a felére sem számíthatnak a gazdák. Különösen súlyos a helyzet a moldovai és az olténiai megyékben. Aszály sújtja Bihar és Máramaros, de a Mezőség mezőgazdaságát is. A mezőgazdasági minisztériumban válságstábot hoztak létre az aszálykárok mérséklésére. /Aszály Romániában, Kelet-Európában. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 13./
2001. február 19.
Kudarcnak bizonyult Funarék kolozsvári tiltakozása, felsültek a Nagy-Románia Párt hívei, százezer ember helyett csak ötezer személyt sikerült összeverbuválnia a kolozsvári polgármesternek magyarellenes tüntetéséhez - ilyen értékelések jelentek meg másnap, febr. 17-én az országos román napilapokban a kolozsvári polgármester kezdeményezte akcióról. A Ziua szerint "körülbelül 3000 ember" , más lapok "körülbelül 5 ezer személy" volt jelen. Azok jórészét is más megyékből, nemcsak Erdélyből, hanem Dél-Moldvából, Olténiából és Bukarestből szállították Kolozsvárra, mintegy 40 autóbusszal. Tudor beszédéből a lapbeszámolók - a magyarellenes felhangok mellékes és sommás említésén kívül - főleg a Ion Iliescu államfő és Adrian Nastase miniszterelnök elleni támadásokat emelték ki. Ezek szerint Iliescu "elmeszesedett agyú", "élő hulla", "a nőies allűrökkel" megvádolt Nastase pedig "szabadkőműves máltai lovag" . /Kudarcot vallott tiltakozás: felsültek az NRP hívei. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 19./ A mostani nagygyűlésen a román himnusz közben a román tüntetők "vígan köpködték a tökmaghéjat", írta Németh Júlia helyszíni tudósításában. A legkevesebb, amit valaki megtehet, hogy tisztelje saját népét, saját himnuszát. Ehhez nem elegendő azt ordítozni, hogy ki a magyarokkal Romániából. Az egyértelműen fasiszta jellegű tüntetésen a beharangozott százezres tömeg helyett mindössze három-négyezren voltak a téren. A helyi hatóságok egymásnak ellentmondó intézkedéseikkel tették lehetővé az egyébként törvénytelennek minősített népgyűlés megrendezését. Ebben benne van a nagy-romániások és egyes társadalmi demokraták cinkos összekacsintása is. /Németh Júlia: Himnusz a tökmaghoz. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 19./
2002. augusztus 12.
Négy halálos áldozatot követeltek és hatalmas anyagi károkat okoztak a múlt héten a nagy esőzések nyomán keletkezett áradások. A heves nyári zivatarokat követő árvizek az ország területének felét kitevő 19 megyében - Olténiában, Havasalföldön, Moldvában és Dobrudzsában - különösen súlyos károkat okoztak. Az országban hatvan falu és város, hatalmas kiterjedésű termőföld került víz alá. Tetemes károkat okozott az időjárás Erdélyben is, különösen Hargita, Maros, Kolozs és Fehér megye területén. A hét végén az erdélyi területeken négyzetméterenként átlagosan 25-30 liter csapadék esett. A belügyminisztérium szombati jelentése szerint Csucsa mellett két megyei utat rongált meg az árvíz, három hektár termőföld pedig víz alá került. A hét végi esőzések nyomán több ház fél méternél magasabb vízben állt a Fehér megyei Metesden. Aranyosbányán a felhőszakadások következtében földcsuszamlás fenyegeti az egyik hidat. /Víz alatt a fél ország. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 12./
2003. július 18.
Az olténiai dinnyeárusoknak Erdély jelenti a civilizált nyugatot. Nyáron a városokat valósággal elözönlik a gyors beszédű, barna bőrű dinnyeárusok, akik teherautókról lerakott gyümölcshegyeik árnyékában, kézzel tákolt kunyhókban vagy a puszta földön alszanak júliustól szeptemberig, hogy néhány milliós nyereséggel - és sokszor egy tüdőgyulladással - gazdagabban térjenek haza délvidéki falvaikba.Egy hatvanesztendős árus először jött ide. "Erdélyben még soha nem voltam, ez olyan, mint Amerika vagy Németország... Ennyi civilizált embert egy helyen sosem láttam!" - mondta. Az oltyánok több mint négyszáz kilométert tesznek meg Marosvásárhelyig, ahol aránylag jó körülmények várnak rájuk. A tehetősebbek a piaci szállóban szállnak meg, vagy a közelben bérelnek hárman-négyen egy szobát. "Leterítünk egy kartondobozt, rá egy plédet, és alszunk - már amennyire lehet aludni. Ha esik, akkor a plédet felülre tesszük" - mondja az egyik idősebb kofa. Az eladók a magyarokat tartják a legkorrektebb vevőknek. /Szucher Ervin: Új nomádok lakják az utcák sarkait. = Krónika (Kolozsvár), júl. 18./
2003. augusztus 2.
A román és moldáv államfő aug. 1-jén Stinca Costesti-en tartott megbeszélést. Iliescu és Voronin egyetértett abban, hogy az alapszerződést felül kell vizsgálni. A találkozón szóba került a kettős állampolgárság kérdése is: az államfők úgy vélték alapos elemzésre van szükség ezzel kapcsolatban. /Újratárgyalják a moldáv-román alapszerződést? = Szabadság (Kolozsvár), aug. 2./A jövőben elsősorban a gazdasági kapcsolatok fejlesztésére kell alapulnia Románia és a Moldovai Köztársaság viszonyának - hangzott el a két elnök találkozóján.A román fél a dialógus és a konszenzus útján szeretné megoldani a két ország közt még fennálló problémákat. Iliescu szerint Romániát és a Moldovai Köztársaságot számtalan közös érdek fűzi egymáshoz: a demokrácia, a fejlődés szükségessége, az állampolgárok életszínvonalának emelése, társadalmi béke, politikai pluralizmus, kulturális értékek, valamint egy olyan történelmi örökség, amelyet "elég nehéz" megemészteni. "Nem szeretnénk újabb falakat emelni Románia és a Moldovai Köztársaság közé, még akkor sem, ha tartanunk kell majd magunkat a NATO és az EU-tagságunkból fakadó kötelezettségeinkhez" - jelentette ki Ion Iliescu. A megbeszélés végén a román államfő a sajtóval közölte, hamarosan román kereskedelmi központ nyílik Chisinauban, ami megkönnyíti a román vállalkozók üzleti tevékenységét a Moldovai Köztársaságban. Vladimir Voronin azt állította, moldovaiul beszélt, és Ion Iliescu azért értette meg őt, mert "tud moldovaiul". Hozzátette: "én is tudok románul". Iliescu ezt másként látta. Mint mondta, mindketten románul beszéltek. Ugyanakkor úgy vélekedett, hogy a román nyelvnek tájszólásai vannak többek között Olténiában, Erdélyben, a Bánságban, a Máramarosban és Moldovában. Iliescu levonta a következtetést: "közös a nyelvünk, ezért gond nélkül megértjük egymást". /Cseke Péter Tamás: Voronin: a virágok hídjának ideje lejárt. = Krónika (Kolozsvár), aug. 2./
2003. szeptember 10.
Egyenlő esélyek a rendőriskolában? Nincsenek, szögezte le hozzászólásában Bedő Béla ny. ezredes. Felidézte a múltat. Románia állampolitikai rangra emelte az antiszemitizmust az 1940. aug. 9-én kiadott 2659. számú törvényrendelettel, amely meghatározta a Romániában lakó zsidók helyzetét. Ez a rendelet a román állampolgárokat szétválasztja "vér szerinti románokra" (romani de singe) és "román állampolgárokra" (cetateni romani). A zsidó megnevezést három kategóriába sorolta: vallási, rituális és vér szerinti kritérium alapján. Ezeket eltiltotta egyes állampolgári jogok gyakorlásától. Attól függően, hogy melyik kategóriába tartoznak, nem tölthetnek be közigazgatási állásokat, nem vehetnek részt az ügyigazgató, -intéző tanácsokban, vidéken nem vásárolhatnak ingatlan javakat, nem lehetnek hivatásos katonák. Ez a gyökere az etnikai, nem román elemekkel szembeni ideológiának, mely új fejlődésnek indul az 1965. évtől, N. Ceausescu hatalomra jutásának idején. Ceausescu 1978-ban a Központi Bizottság plenáris ülésén megadta az ,,értékes utasítást", hogy a hadseregben és belügyekben szolgáló ,,jidani, banghini" és mások legyenek eltávolítva. Bedő idézte Ion Mihai Pacepa Vörös horizontok című visszaemlékezéséből a következőket: ,,Ceausescu mindig is fanatikus nacionalista volt, és ez leginkább személyi politikájában nyilvánult meg. Csak fajtiszta románok, akik származásukat két generációig vissza tudták vezetni, és a román határokon belül születtek, tölthetnek be olyan párt- és állami tisztségeket, amelyek kapcsolatban voltak a titkosszolgálattal. A DIE-ben betöltött állásomnak a feltétele a három generációra visszavezethető tiszta román vér volt. Más etnikai származású románokat, még akkor is, ha családjuk már több nemzedéken át Romániában élt, szigorúan eltiltottak attól, hogy bizonyos állásokat töltsenek be a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának nemzetvédelmi osztályán, a DIE-ben, illetve a Securitate főhadiszállásán vagy a fegyveres erők vezérkarában. Miután Ceausescu hatalomra jutott, csendben még azokat is eltávolította beosztásukból, akik nem román származásúakkal házasodtak össze. Csak néhány zsidót, magyart és németet hagyott magas pozíciókban, elsősorban propagandacélból, de hangzatos címeik ellenére nem tudhattak semmit Ceausescu igazi titkaiból. Az az erőfeszítése, hogy vértisztítást hajtson végre a román kormányban, kísértetiesen emlékeztetett Hitlernek az árja nemzet létrehozására irányuló kísérleteire. A Romániában élő magyarokat utálta N. Ceausescu a leginkább nagy számuk és összetartozásuk miatt. (...) A hatvanas évek vége felé Ceausescu elkezdte az Erdélyben tömbben élő magyarokat csendben szétszórni Romániában."A hadseregben is ez az elgondolás lett úrrá már a hatvanas évek elejétől. A magyar vagy más etnikai származású katonatiszteket kezdték kihelyezni Moldvába, Munténiába, Dobrudzsába és Olténiába. Bedő is így került Nagyszebenből Pitesti-re, ahol 25 évig mindig kérte visszahelyezését, de csak mint nyugdíjas kerülhetett haza, Sepsiszentgyörgyre. Azok a más nemzetiségű aktív katonák, akik nem voltak hajlandók átköltözni családjukkal Erdélyből a fent említett vidékekre, a századosi rangnál nem sokan vitték feljebb, vagy egyszerűen találtak okot, és leszerelték őket. Itt-ott persze maradt belőlük propagandacélból, de jobb beosztást így sem kaptak tudásukhoz méltóan. Bedőnek van román származású kollégája, aki magyar leányt vett feleségül. Irodai munkára kényszerült, mert a tábornok felettese kérdésére - mikor akarja családi dolgait elrendezni, vagyis magyar feleségétől elválni? - nem reagált. A katonaiskolákba való toborzásra a megyékbe román származású tiszteket küldtek, akik nem írott, hanem szóbeli utasításokat kaptak az e célra való felkészítőn arra, hogy találjanak valamilyen okot a nem román származású jelentkezők elutasítására. Ezen elképzelés a román hadsereg fegyveres erőinek, a belügyiek tisztikarának tisztán tartására etnikailag és ezek tisztogatása még az 1989-es fordulat után is folytatódik. Diabolikus, tekervényes fondorlatokat találtak ki, ügyelve arra, hogy adott esetben tudják bebizonyítani a közvélemény (hazai és külföldi) előtt azt, hogy ,,nincs Romániában etnikai megkülönböztetés". Ezen ideológia áldozata lett az a kisfiú is, aki a Mihai Viteazul-szobor robbantásánál halt meg. A közvélemény előtt be kellett bizonyítani, hogy a sepsiszentgyörgyi belügyiek magyar származású főnökei nem képesek megvédeni a román jellegű műemlékeket, és el kell távolítani őket. /Bedő Béla ny. ezredes: Egyenlő esélyek? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 10./
2003. szeptember 25.
A Kárpátokon túl is ének magyarok, szétszórtan. Ramnicu Valceán legutóbb közel háromszázan vallották magukat magyarnak. Ramnicu Valcea városban tavaly októberben megalakult az RMDSZ területi szervezete; mára már negyven tagot számlál. Közös bennük, hogy hazavágynak. Minden érdekli őket, ami erdélyi. Könyvek, lapok, újságok és emberek. A bukaresti RMDSZ-szervezettől bútorok is érkeztek. Egy kis könyvespolc: a Ramnicu Valcea-i magyar könyvtár. Stanescu Szabó Anna, a területi RMDSZ-szervezet elnöke mesélt arról, miként kovácsolódtak közösséggé az otthonuktól messzire szakadt magyarok. 1997-ben Ramnicu Valceára érkezett Szabó Attila református lelkész. Ő volt az, aki felkutatta a magyarokat, és istentiszteleteket tartott számukra. Támogatást főként Pataki Júliától, az RMDSZ bukaresti parlamenti képviselőjétől kapnak. Ő "patronálja" a valceai szervezetet, fogadóórákat tart a magyaroknak, újságokat küld nekik. Ramnicu Valceán március 15-ét is megünnepelték. Stanescu Szabó Annakezdeményezte a magyarórákat is. Általában nyolc-tíz gyermek jön össze. /E. Ferencz Judit: Magyar sziget Olténiában. = Erdélyi Riport (Nagyvárad), szept. 25./
2003. november 20.
Az Orbaiszéki Székely Tanács (OSZT) sajtótájékoztatót tartott Adrian Casunean-Vlad kormánypárti képviselő, az SZDP megyei elnöke nyilatkozata kapcsán. A politikus múlt heti sajtótájékoztatóján az állította, hogy "Székelyföld nem létezik". Ferencz Botond, az OSZT elnöke elmondta: az ilyen kijelentések tulajdonképpen azért hangzanak el, hogy bosszantsák a székelységet. Gazda József, az OSZT tiszteletbeli elnöke kifejtette: "Európa a régiók Európája. Casunean úr kijelentése tagadja a régiók létét. Egységes "nemzetállamról" beszél, és valótlanságokat állít. Eszerint Románia egységes, és nincsen Moldva, nincsen Munténia, nincsen Olténia, Erdély, és nincsen Székelyföld sem." "Az autonómia tagadásával árt Románia nemzeti érdekeinek - folytatta Gazda József. - Azzal, hogy tagadja a romániai magyarság jogát saját szülőföldjéhez, hazájához, tagadja a hazát, a haza fogalmát is, és azt, hogy Románia minden fiának hazája." - Az ilyen megnyilatkozások ellen alkotta meg az Európa Tanács Parlamenti Bizottsága 2003/1334-es határozatát - mondta Gazda József. - Ennek egyik cikkelye szerint a nemzetiségek alapvető jogai és szabadsága azokban az országokban, amelyek tiszteletben tartják azokat, jórészt úgy tekinthető, mint egy államon belüli megoldás, mely lehetővé teszi a kisebbség számára, hogy gyakorolja jogait, és megőrizze kulturális önazonosságát. /(faragó): Casunean árt Románia nemzeti érdekeinek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 20./
2003. december 9.
Glatz Ferenc Kádár-kori történész Nagyváradon jártában azt mondta: "Erdély az erdélyieké". Illene tudnia azt, hogy Erdély egy középkori magyar képződmény, amely akkor keletkezett, amikor Magyarország háromba tört, és hogy Erdély lakói akkoriban nagyon nagy többségben magyarok voltak. Az erdélyiek azok, akik itt születtek, akiknek ide temetkeztek őseik; nem bevándorlók. Illene ma már eldönteni, hogy ki az erdélyi, az itt született itt élők vagy a Moldvából, Munténiából és Olténiából betelepítettek? - írta Toducz Endre. Erdély ma Romániáé, Erdély ma Románia; sok román bevándorlóval és velünk, szomorú, kevés, megtévesztett magyarokkal, akik halottak napján gyertyát gyújtunk őseink még megmaradt sírjain és lelkes beletörődéssel várjuk elmúlásunkat-elmulasztásunkat. A mi sírunkon lesz, ki gyertyát gyújtson? A bevándorlók nem fogják emlékünket ápolni, beérik egykori házaink, műemlékeink, sírjaink döntögetésével is- fejezte be Toducz Endre megjegyzését. /Toducz Endre. Mikháza: Glatz Ferenc blődségeiből. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 9./
2003. december 30.
Ioan Rus belügyminiszter kijelentette: "Le kell szögeznünk, hogy többé nem fogadjuk el a román állam szuverenitásának figyelmen kívül hagyását. Biztos vagyok benne, hogy a törvény büntetni fogja ezt az alkotmánysértést". A nyolcvanéves elnyomó politika nem tud szakítani saját gyakorlatával, saját gondolkodásmódjával, beidegződéseivel s azok mechanizmusával, állapította meg írásában Gazda József. A hatalom fél egy leigázott nép nyelvétől, fél egy hazájától megfosztott nép hazaszeretetétől, hazájához, saját múltjához, saját történelméhez való ragaszkodásától, fél kultúrájától. Románia nem egységes! Románia történelme a regionalizmus történelme. Alig 150 éve, hogy van Románia, és 85 éve, hogy van Nagy-Románia, de a regionális színeket, Moldva, Havasalföld, Olténia és Erdély, a Bánság és a Partium színeit hiába mossák egybe. Félnek az emberi jogi harctól - mert mi más lenne az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, mint egy, a törvényesség keretei között megindított harcra felruházott érdekképviseleti testület. Fél a húszmillió a másfél milliótól, s félelmét azzal akarja leküzdeni, hogy uralkodik fölötte. /Gazda József: "Irredenták" reflektorfényben. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 30./
2002. május 10.
A magyar igazolványt igénylők felkeresése alkalmat adott az Ókirályság déli tartományaiban (Munténia, Dobrudzsa, Olténia) élő magyar közösségek meglátogatására. Általában idősebbekről van szó, túlnyomó többségük vegyes házasságban él, gyermekeik, unokáik már nem tudnak vagy csak nagyon alacsony szinten tudnak magyarul. Ennek ellenére vállalják magyar identitásukat és legtöbbjük igényli a magyar igazolványt, egyes esetekben a vegyes házasságból született gyermekek és unokák is. Eddig 151-en igényeltek magyar igazolványt és ez a szám a közeljövőben legalább megkétszereződik. A találkozások alkalmával mindenütt igényelték, hogy nemzeti identitásuk megtartásához szükség lenne anyagi feltételeit megteremteni az együttlétüket biztosító helyiség működtetésének. Galacon létezik az RMDSZ-nek egy területi szervezete. A galaci református templom rendelkezik egy melléképülettel, ahol a lelkész lakásán és irodáján kívül még létezik egy szoba, itt RMDSZ-irodát lehetne működtetni, és alkalmas lenne a városban élő magyarok napi találkozóhelyének létrehozására. Konstancán jelenleg nincs RMDSZ területi szervezet. Egy, ezt megcélzó javaslatot eljuttattak a Szervezési Főosztályra, de még nem terjesztették az SZKT elé. A városban és a megyében (elsősorban Mangálián) élő magyar közösség létszáma a helyiek és a református lelkész becslése szerint lehet tízszerese is a galacinak, így egy magyar ház létesítésére még nagyobb az igény. Konstancában a református egyház megvásárolt egy ingatlant, ahol jelenleg egy imaház működik. Az épületben van egy helyiség, ahol RMDSZ iroda valamint egy kölcsönkönyvtár működhetne. Ramnicu Valceán is több száz, egyesek szerint ezren felüli magyar közösség létezik. A református egyház bérleti szerződés alapján használja az evangélikus szász templomot, melyet a bérleti díj ellentételeként felújítottak az Illyés Alapítvány támogatásával. A templom mellett létezik egy volt, kéttermes iskolaépület, ennek egyik szobáját a Német Demokrata Fórum használja, a másikat átadnák a református egyháznak. Amennyiben döntés születik az RMDSz Ramnicu Valcea-i szervezetének újraalakulására,, akkor az említett helyiség rendelkezésére állna. /Czédly József: Az ókirályság déli tartományaiban élő magyar közösségek helyzetéről. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 10./
2004. december 14.
Basescu Erdélyben és Bukarestben, Nastase pedig a moldvai, a munténiai (havasalföldi) és az olténiai megyék többségében diadalmaskodott. Basescu majdnem 30 százalékos előnnyel nyert Brassó, Szeben és Temes megyében és a Bukarestben. Több mint 22 százalékos előnyre tett szert Konstanca megyében, továbbá Fehér és Arad megyében, míg 15 százaléknyival előzte meg Nastasét Bihar, Krassó-Szörény, Kolozs, Prahova és Tulcea megyében. Adrian Nastase a legnagyobb fölényre Hargita megyében tett szert Basescuval szemben, ahol több mint 54 százalékos különbséggel verte meg ellenfelét. Hargita, Kovászna és Maros megyében a magyarok a vártnál kisebb számban járultak az urnákhoz. A CURS közvélemény-kutató intézet igazgatója szerint az urnákhoz járult romániai magyar szavazók 75,3 százaléka voksolt Nastaséra, 24,7 százaléka pedig Basescura. Háromszéken Nastase kapott kevéssel több voksot. Maros megyében Adrian Nastase a szavazatok 53,67 százalékát, Traian Basescu a szavazatok 46,33 százalékát kapta. Kolozs megyében Traian Basescu 16 %-kal előzte meg ellenfelét. Bihar megyében Traian Basescu 17 %-os előnyt szerzett Nastasehoz viszonyítva. Traian Basescu 65% feletti győzelmet aratott Temes megyében. Adrian Nastase elnökjelölt kapta Szilágy megyében a szavazatok többségét a második fordulóban. /Választási körkép. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 14./
2005. szeptember 22.
Szeptember 17-én 22 órakor Marian Branzan kézdialmási lakos feleségével és gyermekeivel, Brassóból személygépkocsijával hazafelé indult. Brassóban egy Dacia figyelmetlen sofőrje egy másik sávról átvágott, és oldalból megütötte Branzan kocsiját. Időközben a Daciából kiszállt két vagy három ittas állapotban lévő fiatalember, a brassói sofőr unokatestvérei. Marian Branzan odaszólt magyarul magyar feleségéhez, hogy szálljanak ki a kocsiból, az egyik ittas pedig, amikor meghallotta, hogy Marian Branzan magyarul beszélt, elkezdte szidni, és azt mondta neki, hogy tanulja meg az állam nyelvét. Ezután nekiestek, és összerugdosták Brazant. Felesége hiába kiabálta, hogy ne üssék, hiszen olyan román, mint ők. Branzan a rendőrségre hajtott. Hamarosan a hibás sofőr is megérkezett, és a kocsi irataival együtt egy szolgálati igazolványt is átadott a rendőröknek. A jegyzőkönyvet megíró rendőrök azt írták, hogy a Dacia vezetője figyelmetlenül vezetett, és ő okozta a balesetet. A brassói nem írta alá a jegyzőkönyvet. A rendőrök azt ajánlották Branzannak, hogy menjen törvényszéki orvoshoz, de Branzan félt a következményektől, a brassói maffia megtorlásától, és ezért nem tett feljelentést bántalmazói ellen. Marian Branzan Kézdialmáson elmondta: negyvenéves, olténiai származású, tizennyolc éve él Almáson, de őt soha egy magyar sem sértette meg, nem románozta le. – Sajnos, Romániában létezik magyargyűlölet – mondotta a bántalmazott magánvállalkozó. /Iochom István: Marian, a ,,bozgor” (Brassóban történt). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 22./
2005. november 7.
Kolozsvári székhelyű új egyháztartomány létesítéséről döntött a román ortodox egyház Szent Szinódusa, vezetője az eddigi kolozsvári érsek, Bartolomeu Anania lesz. Az egyházi választótestület Laurentiu Streza karánsebesi püspököt választotta az erdélyi egyháztartomány élére. Streza fennhatósága alá csupán Nagyszeben és Brassó vidéke, valamint a Székelyföld tartozik majd, míg az új egyháztartomány a kolozsvári és gyulafehérvári érsekség, illetve a bihari és szatmár-máramarosi püspökségek területén bír joghatósággal. Romániában eddig öt egyháztartomány volt: erdélyi, bánsági, moldovai, olténiai és al-dunai. Elemzők úgy látják, az ortodox egyházon belül történt fordulat egyrészt eltolja az erdélyi egyházban a hatalmi súlypontot Nagyszebenből Kolozsvárra, másrészt pedig azt is jelenti, hogy Daniel moldovai metropolita elszenvedte első nagy vereségét Teofan olténiai metropolitával szemben. Daniel és Teofan nevét ugyanis gyakran emlegetik úgy, mint Teoctist pártiárka lehetséges utódait; előbbi a haladó, utóbbi a konzervatív vonalat képviseli. /Lukács János: Elégedetlen volt a Szent Szinódus az erdélyi metropolitaválasztás eredményével. = Krónika (Kolozsvár), nov. 7./
2006. január 25.
A Konzervatív Párt lépése, a Román Nemzeti Egységpárt bekebelezése – feltűnést keltett. Dan Voiculescu tömörülése rendhagyónak számít a pártelnök médiabirodalma miatt. Ez a fúzió veszélyes lehet, hiszen ezzel a rossz emlékezetű Román Nemzeti Egységpárt kormányzati tényezővé vált. Funar egykori tömörülése ugyan már régen nem a régi, a hír mégis aggasztó. Az Egységpárt 54 ezer taggal, 378 helyi tanácsossal és 14 községi polgármesterrel rendelkezik, élén a pojáca Funarnál körmönfontabb katona-politikus áll. Mircea Chelaru korábban a román fegyveres erők vezérkari főnöke volt, mígnem menesztették, miután Antonescu-szoboravatón vett rész. Chelaru a hadsereg közbelépésével akarta megvédeni az autonómia-törekvésektől (Erdély mellett) Olténiát és Dobrudzsát is, és alapító tagja lett a Romániai Katonák Országos Egyesületének, amely a hadsereg becsületének és méltóságának megvédését tűzte célul. Mircea Chelaru megőrizte hadseregen belüli kapcsolatait. A katonák, tisztek körében fogékony talajra talál a nacionalizmus, a hadsereg kaszárnyáiban nem is olyan régen még kötelező volt az előfizetés Tudor magyarelleness szennylapjára. Elgondolkodtató, hogy Chelaru személyében már az Egységpárt második elnökét invitáltak be a kormánykoalícióba, Valeriu Tabara után, akit a Demokrata Párt éppen a kisebbségi törvénytervezet véleményezésével bízott meg. /Bogdán Tibor: Álhumanizmus és valódi nacionalizmus. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 25./
2006. március 3.
Önkormányzatoknak és iskoláknak kellene megőrzésre és gondozásra átvenniük az egykori szobrásztáborok napjainkban közprédává vált alkotásait – javasolta Petre Strachinariu háromszéki képviselő. A Kovászna leltárán „rothadó” művektől azonban a város nem akar megválni. A rendszerváltás előtt szervezett szabadtéri kiállításoknak akkor pecsételődött meg sorsuk, amikor a táborok területét a kilencvenes években visszaszolgáltatták egykori tulajdonosaiknak. Háromszéken kívül hasonló a helyzet a Szeben megyei Szelistyén, Máramarosszigeten vagy az olténiai Hobitán. Tizenhat éve hányódnak azok a fából és kőből készült térplasztikák, melyek a nyolcvanas évekbeli szobrászati táborokban készültek a vidék három településén: Árkoson, Kovásznán és Rétyen. Az Árkosi Kulturális Központ kiadásában megjelent Kovászna megyei kortárs monumentális műalkotások című ismertető szerint a három településen megszervezett táborokban összesen 127 szobrot hagytak maguk mögött a művészek. Sepsiszentgyörgyi iskolák szívesen átvennének szobrokat. „A kovásznai szobrok a város közvagyoni leltárán vannak, a tanács átadhatná ugyan őket – nyilatkozta Zsuffa Levente kovásznai polgármester -, de turisztikai okokból nekünk is szükségünk van rájuk.” /Domokos Péter: Tűzifatermelő szobrásztáborok? = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 3./
