udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 9 találat lapozás: 1-9
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Helymutató:

1996. május 8.

Ó-Romániában is lesz kataszter. Az ó-királyságban ugyanis nem volt földkataszter, nem is vezették be mostanáig, azonban a kataszterről és az ingatlanok nyilvántartásról szóló, márc. 26-án közzétett 7. számú törvény amely jún. 26-án lép életbe, előirányozza a bevezetését. Ezentúl tehát Erdélyen kívül is bevezetik ezt a nyilvántartást. /Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), máj. 9./

2000. január 15.

Molnár Gusztáv a Teleki László Intézet keretében 1995 óta folyó geopolitikai kutatások vezetője. Jelenleg a kolozsvári egyetem vendégtanára. Geopolitikai és regionális szerveződéseket szem előtt tartó megközelítése vitát váltott ki. A vitáról a Polirom Kiadó közölt válogatást Problema transilvania címmel. A kötetet Molnár Gusztáv Gabriel Andreescuval közösen szerkesztette. Molnár Gusztáv elmondta, hogy tíz évvel ezelőtt készült tanulmányában /Volt Európának egy különös tartománya/ pesszimista álláspontra helyezkedett. Ezt az írását a Szekuritate akkor elkobozta. Akkor úgy gondolta, hogy Erdély mint közép-európai tartomány teljesen megsemmisül. Mai gondolkodásában viszont a reménystratégia van jelen. Lehet tervezni, építkezni. Erdélyben már vannak csoportok, melyek a kérdés politikai oldalát felvállalják, így Sabin Gherman ligája vagy az RMDSZ-en belül a Reform Tömörülés csoport. Molnár Gusztávot a dolog ideológiája, egy lehetséges közös erdélyi nyilvánosság, közös hagyomány megteremtése foglalkozatja. - Molnár Gusztávot a területek, tartományok lázadása érdekelte, ami a század- és ezredforduló világjelensége. "Quebecktől Kelet-Timorig és Skóciától Kasmírig mindenütt megmutatkozik. Európában ez a kérdés most a nyugati civilizáció-állam keleti határvonala mentén kialakuló új Frontier problémájaként jelenik meg." Azokra a tartományokra gondol, amelyek képesek lennének a Nyugathoz való csatlakozásra, de az országok, amelyekhez tartoznak, nem. - Ösztönstratégia kezd érvényesülni ezekben a tartományokban, állapította meg: a Nyugat közelsége dezintegratív erővel hat a közvetlen környezetére. Nem véletlen Adrian Nastase hisztériája, amikor a regionalizmus szóba kerül. Molnár Gusztáv 1997-es tanulmányában, amely a Problema transilvania kötet vitaindítója, megállapította, hogy Bukarest egy angol típusú devolúciós stratégiával kezelhető szinten tudná tartani a kérdést, megőrizve az állam egységét, ugyanakkor Erdély számára bizonyos intézményi önállóságot biztosítana. Vitapartnere, Andreescu másra érzékeny. Amennyiben beindul Erdélyben az autonómia intézményesülése, akkor Ó-Románia nem-nyugati jellemvonásai élesebben kiütköznek. Andreescunak, a Bukarestben élő nyugatos értelmiséginek ez nem érdeke. A kötetben Tom Gallagher azzal érvel Molnár Gusztáv okfejtése ellen, hogy Erdélyen belül a románság és a magyarság Erdély-képe olyannyira eltérő, hogy nem egyeztethetők össze egy közös erdélyi stratégia érdekében. Igaz, felelt erre Molnár Gusztáv, hogy eltérő, de meg lehet teremteni a közös stratégiát. Tom Gallagher a román erdélyiséget a Román Nemzeti Egységpárthoz közötte. Ma már azonban egyre gyengül ez a párt. Molnár Gusztáv hisz a közös erdélyi identitás megteremtésében. Először a közös erdélyi nyilvánosságot kell megteremteni. Amennyiben nem teremtik meg, figyelmeztetett Molnár Gusztáv, akkor "végzetesen megroppan - a németeké után - a magyar közösség ereje, konzisztenciája is." Akkor megkezdődik az Erdélyből való elvándorlás. Ez nagy veszély, "ezért az erdélyi regionalizmus nem elméleti kérdés, hanem egy vállalható, élhető létstratégia kérdése, amely nem mond ellent sem a román, sem egy régiófelelősséget is érző magyar nemzetstratégiának." Erdélynek két központtal is meg kell értetnie a maga igazát. /Bakk Miklós: Beszélgetés Molnár Gusztáv erdélyi származású politológussal. Erdélynek két központtal is meg kell értetnie a maga igazát. = Krónika (Kolozsvár), jan. 15./

2003. január 7.

Két okfejtés volt a Népszabadságban a dec. 1-jei Kempinski szállóbeli román-magyar "miniszterelnöki koccintásról", Aczél Endre (dec. 3.) és Tamás Gáspár Miklós (dec. 5.) tollából. Tamás is hangsúlyozza azt, hogy Erdély sorsa nem az 1918. december 1-jei gyulafehérvári román népgyűlésen dőlt el. A Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének gondozásában kiadott Erdély rövid története (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1993) adatai szerint "a gyulafehérvári gyűlés 1228 delegátusa elfogadta az egyesülést". Tamás állításával szemben a gyűlésen csak a románok képviselői vettek részt, a szászokéi nem. Az erdélyi magyarok 1918. dec. 22-ére összehívták a kolozsvári nagygyűlést. Mosoiu tábornok, az Erdélybe bevonult román királyi csapatok parancsnoka azzal fenyegetőzött, hogy ágyúival fogja a gyűlést szétkergetni. A tragikus sorsú Apáthy professzor szervezésében "mégis nagy tömeg, mintegy 40 ezer ember gyűlt össze, köztük a román szocialisták és a bánsági svábok képviselői, mivel ők, éppúgy mint a szászok, egyelőre ugyancsak a magyar állam keretében kívántak megmaradni". Kincses vitatja TGM állítását, ugyanis Erdély elszakadásáért nem lehet a román jobbágyok magyarok általi elnyomását okolni, mivel a jobbágyrendszert már 80 évvel korábban, még 1848-ban eltörölték. A román közgondolkodás azt tartja, hogy 1918. december 1-jén egyesült Erdély Ó-Romániával. A Kempinski-beli ünnepségen való részvételével ezt a legendát támasztotta alá a magyar vezetés. Ha a területi revízióval kapcsolatos román félelmeket már nem kell eloszlatni, kérdés, a Kempinski-beli gesztussal miért kellett keserűséget okozni szinte a teljes romániai magyarságnak? Két, odahaza népszerűtlen tisztségviselő (Kelemen Atilla képviselőházi és Verestóy Attila szenátusi frakcióvezető) részvétele, nem a romániai magyarság december elsejéről vallott véleményének módosulását, hanem a romániai magyar közvéleménnyel mit sem törődő RMDSZ-vezetőség politizálását minősíti, hangsúlyozta Kincses Előd. Egyetért Aczél Endrével, az erdélyi származású Medgyessy Péter miniszterelnök átlépte a Rubicont - de a Maros partjáról e lépés vitathatónak látszik. Jó lenne már látni azt, hogy a román vezetés mikor lépi át a romániai magyarság sérelmeire gyógyírt adó Rubicont - írta Kincses. /Dr. Kincses Előd ügyvéd (Megjelent a Népszabadságban): A Rubicon és a Maros. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jan. 7./

2003. június 18.

Borbély Imre politikai szakértő Egy minőségi magyar paradigma című könyve megerősíti azt, hogy a román társadalom a húszas évek éles sovinizmusa óta, sőt visszamenőleg 1848-ig alig változott. Borbély Imre könyvében a román társadalmat három kategóriába, illetve jelleg-csoportba sorolja. Jellegét illetően nyílt, többé-kevésbé zárt, illetve strukturált populációra osztja. A strukturált populációt nyáj-, falka- és rovarösztönű társadalomnak nevezte. Hatalmi nyomás, diktatúra esetén a román társadalom (nép, nemzet) az első csoport-jellemzőt tölti ki: a nyájszellemet. Ó-Románia élősködik Erdély fölött. Szomorú, hogy az erdélyi románság éles és naiv nacionalizmusa miatt nem akarja észrevenni a számára is ordító hátrányt, ami ebből a helyzetből adódik. A román nép gyenge, mert nem rendelkezik történelmi tapasztalatokkal, nem volt olyan szintű államisága, mint a mindenkori magyar királyságnak, nem volt alkotmányossága stb. ennek folytán a mai kaotikus helyzetben nem elég hamiskártyával lavírozni. A magyarság (Erdélyben) másodrendű állampolgárként való kezelése (hogy a cigányságról ne is beszéljen) olyan problémák elé állítja a román vezetést, amely nemzetközi jogi kérdéseket vet fel. Borbély Imre megírta, hogy a falka-jelleg ott szunnyad a román társadalom kebelében. Olyan atrocitásokra képesek, amilyenre más népek álmukban sem gondolnak. Nem kell visszamenni a karóba húzás koráig, sem Avram Iancu vérengzéséig, amikor emberek kezét, lábát fűrésszel levágatta, a nők mellét tépték le, s miután megerőszakolták őket, kikötötték őket fákhoz, vagy beásták a földbe, a Maniu-gárdisták gaztetteit, vagy a kilencvenes vásárhelyi eseményeket, a vasvillás csürhét nem kell említeni. Jellemző volt a volt diktátor és neje kivégzése. Talán nem ismer a történelem (még a koncepciós pereken át sem) még ilyen véresszájú, gyáva, semmi jogalappal nem rendelkező kivégzést. Ráadásul az ortodox egyház is savanyú nacionalizmusra ösztönzi híveit. Ez a román nemzet távlati összeomlását hozhatja majd magával. Talán ha a megmaradt magyarság jó példával jár elöl, igényességre bírja, gondolkozásra, higgadtságra hívja a románságot, megtörik ez magatartás. /László György: A román társadalom ismérve a falkaszellem. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 18./

2003. augusztus 5.

Iliescu elnök magyarázkodik. Azt bizonygatja, hogy miként kell értelmezni a holokausztról általa mondottakat. Immár hosszú évek óta nemzeti buzgalommal teli politikusok szeretnék kitörölni a világ emlékezetéből a romániai zsidóüldözést, hogy az egyik nemzeti példakép, Ion Antonescu marsall háborús bűnösségét is kétségbe vonhassák. Néhány esztendővel ezelőtt elkezdték a diktátor szobrainak felállítását, valamint utcák sorát nevezték el róla, még Bukarestben is van, mind a mai napig. Pedig Ó-Romániában volt zsidóüldözés, még Hitlernél is hamarabb indították el a halálvonatokat, szervezték a pogromokat. Ezt, mint oly sok más, a román történelemre, népre, államra nézve nem hízelgő dolgot, elfelednék-feledtetnék a román nacionalisták. A kormánypárt egyik alaptagja, Adrian Paunescu szenátor, kétes múlttal a háta mögött megint feltornászta magát a hangadók egyikévé. A bukaresti tévéállomások a lábainál hevernek. Adásaiból szinte csöpög a mássággal szembeni intolerancia, de ugyanúgy a tömény hazugság, hamisítás is. A tévében egyik "vitatársa" az egyébként magyar iskolákat járt és románul tökéletesen nem is beszélő Roaul Sorban, aki egy kis nyugdíj-kiegészítésért megereszti a fantáziáját. A túlzottan nacionalista és fasiszta eszmék alkotmányellenes terjesztése ellen semmit nem tesznek az illetékesek. Az agresszív nacionalizmus még mindig hatalmas, szavazathozó és rendszerkonzerváló erő ebben az országban. Olyan szervezetekhez sem nyúlnak Romániában, mint a törvény által el nem ismert, de mégis nyilvánosan működő fasiszta Vasgárda. A legionárius mozgalom által kiadott havi folyóirat - amelynek reklámplakátjaival tele van Bukarest - terjesztője maga a Rodipet, vagyis a lapterjesztő állami mamutcég. /Román Győző: Hasbeszélők. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), aug. 5./

2007. május 5.

Az erdélyi magyar tannyelvű iskolák jó részének története több száz évre nyúlik vissza. Az első világháború után megmaradtak ugyan a felekezeti iskolák, és az erdélyi magyarságnak sikerült bizonyos mértékig megőriznie oktatási rendszerét, de a kötelező román nyelvű érettségi bevezetése, a román nyelvtudás hiánya sok erdélyi magyar fiatal értelmiségi elé állított akadályt. 1944 őszén a felekezeti iskolák alkották az erdélyi magyar oktatás gerincét: a négy felekezet – katolikus, református, unitárius és evangélikus – 1041 tanintézetet működtetett, falusi általános iskoláktól egészen a városi főgimnáziumokig. Ezt a virágzó iskolahálózatot semmisítette meg az 1948-as államosítás, amelynek során Erdély-szerte 468 katolikus, 531 református, 34 unitárius, 8 evangélikus iskola került állami fennhatóság alá. Az erdélyi magyar nyelvű oktatás aláásásának második lépése az volt, hogy az 1950-es évek közepétől kezdődően az önálló magyar tannyelvű iskolákban román tannyelvű osztályokat helyeztek el. A kommunista állam tudatosan törekedett a szakiskolai oktatást elsorvasztására: a magyar gyerekek román tannyelvű osztályokban folytatták tanulmányaikat, ez pedig a többségi nemzethez való asszimilációt hozta magával. Az 1970-es években hozott rendelkezés, miszerint egy önálló líceumi osztály beindításához legkevesebb 36 tanuló szükséges, az 1980-as években éreztette hatását: a kivándorlás, a demográfiai mélypont miatt egyre-másra szűntek meg az önálló magyar tannyelvű iskolák, de a tagozatok is. A magyar egyetemi hallgatókat kötelező módon kihelyezték Ó-Romániába, míg onnan Erdélybe „irányították” a román végzősöket. 1988-ban például 951 magyar nyelvű végzős egyetemi hallgató közül 689 került Ó-Romániába. Az 1989-es rendszerváltás után az erdélyi magyar közösség harcolt azért, hogy visszaszerezze elvett iskoláit, ingatlanjait. Ez még ma is gyakran ütközik a többségi nemzet ellenkezésébe. A magyar nyelvű szakiskolai oktatás azonban még mindig elenyésző. Jelenleg Erdélyben magyar nyelvű oktatás folyik 43 elméleti líceumban (25 önálló magyar líceum, további 18 magyar tagozatos), 51 iskolaközpontban (26 önálló magyar iskolaközpont, további 25 magyar tagozatos), 19 felekezeti iskolában (9 református, 8 római katolikus és 2 unitárius), illetve 13 tanítóképzőben és művészeti líceumban (7 önálló magyar tannyelvű, további 6 magyar tagozatos). A magyar iskolákban tanuló gyermekek létszáma Kolozs megyében hozzávetőlegesen 11 000, Beszterce-Naszód megyében 1516, Fehér megyében közel 8 000, Szilágy megyében 10 170, míg Szeben megyében 481./Nagy-Hintós Diana: Iskolahálózat Erdélyben egykor és most. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 5./

2007. augusztus 25.

A sors egy nap híján hatvan évet engedélyezett az egyik legnagyobb erdélyi magyar színésznek, Csorba Andrásnak /Braila, 1927. aug. 25. – Marosvásárhely, 1987. aug. 24./. Az 1920-as évek elején sok székely lány szegődött cselédnek Óromániába, mesterlegény keresett munkát Bukarestben, Galacon, ahol egész kolóniákat képeztek és magyar templomok épültek. Csorba István, csíkszentdomokosi cipészsegéd Brailában kapott munkát, így született Brailán Csorba András. 13 évesen, az 1940-es bécsi döntés után, szüleivel visszatelepedett Erdélybe. Csorba András Marosvásárhelyen a Kereskedelmi Reál Iskolában érettségizett Erdős Irmával és Ollender Mártával. Kemény János a marosvásárhelyi Apollóban látta őket egy műkedvelő színi előadáson. Tanácsára mindhárman Kolozsváron felvételiztek, Csorba András és Erdős Irma a Művészeti Főiskola Színművészeti Karára, míg Ollender Márta – a későbbi Csorba Márta – a Bolyai Egyetem Közgazdasági Karára. Csorba András színészi és alkati képességeit már a főiskola első évében színpadi szereppel tüntette ki Tompa Miklós rendező tanár. 1952 őszén lépett a marosvásárhelyi Állami Székely Színház közönsége elé, nagy sikert aratott. Olyan partnerekkel léphetett színre a különböző darabokban, mint Kovács György, Kőszegi Margit, Szabó Ernő, Andrási Márton, Lantos Béla, Szabó Duci, Kiss László, Lohinszky Loránd, Tamás Ferenc, Jeney Ottó és Szabó Ottó. Egymás után jöttek nagy alakításai. Csorba András filmszerepei is emlékezetesek. Gertler Viktor filmrendező Jókai Mór Aranyemberének filmre viteléhez címszereplőt keresett. Így lett Csorba Andrásból a világ szemében ma is műsoron levő Tímár Mihály. /Csifó János: 80 éves lenne Csorba András színművész. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 25./

2007. október 19.

A Diaszpóra Alapítvány díjazta a románok lakta vidéken élő magyarokért fáradozókat. Amikor három éve megkezdte működését, még csak három-négy magyar gyermeket hoztak ide a szülők, azóta már közel harmincan járnak a gyulafehérvári szórványközpontban működő magyar napközibe. A szórványközpont létrehozását kezdeményező és hívei segítségével kivitelező Gudor András gyulafehérvári református lelkész reméli, hogy nem kell majd győzködni a szülőket: írassák magyar tannyelvű osztályba a gyermekeket. A közel 80 ezres Gyulafehérváron és közvetlen körzetében mindössze 1500 magyar él, közülük közel 700 római katolikus és valamivel több mint 400 református. Meghaladja a százat azoknak a száma, akik már alig tartoznak valamelyik felekezethez. A lemorzsolódást és a lassú beolvadást szeretnék fékezni az amerikai és holland segítséggel 2001 és 2004 között felépült szórványközpont révén. Ezt az igyekezetet segíti a római katolikus felekezetű, magyar tannyelvű Gróf Majláth Gusztáv Károly Líceumi Szeminárium is, amelyben magyar tannyelvű óvoda is működik. A kicsik innen minden délben átjárnak a szórványközpontba, és pajtásaikhoz csatlakozva a közel harminc apróság napközis rendszerben tölti el a délutánt. Gyulafehérváron pillanatnyilag a Gróf Majláth Gusztáv Károly-Líceum mellett a Vasile Goldis Iskolában működnek magyar tannyelvű osztályok. Utóbbiban összevont osztályok vannak, mind az 1–4., mind az 5–8. -os tagozatonA gyulafehérvári szórványközpontban működik a Bod Péter Alapítvány és egy kisebb könyvtár is. Gudor András örömmel vette át az Erdélyi Református Egyházkerület Diaszpóra Alapítványa 15. évfordulóján, a Brassó megyei Kőhalomban megtartott ünnepségen a Czelder Márton-díjat. Hozzá hasonlóan az ünnepségen Földes Károly-díjjal jutalmazták a Fehér megyei Kiskapusról származó Szabó Endre ploiesti-i református egyházgondnokot. „Nagyon meglepett a díj, hiszen én csak azt tettem és teszem, amit magyar reformátusként tennem kell a Ploiesti-en élő magyarokért. Az ajtóm mindenkor minden magyar előtt nyitva áll, nálam a magyar szóért soha nem kellett sorba állni, és az nem került semmibe” – nyilatkozta a nyugalmazott egészségügyi asszisztens. Az alig ötvenfős ploiesti-i református gyülekezet az egyetlen a városban, ahol még magyarul imádkoznak, és magyarul szól a zsoltár. A gyülekezet 99 százaléka 70 év feletti. Czelder Márton a 19. század második felében tíz évig dolgozott Ó-Romániában református misszionárius lelkészként. Ő szervezte meg, és alapította a pitesti-i, a ploiesti-i, a galaci, a brailai, a calarasi-i, a focsani-i, a craiovai, a szászkúti és a konstancai református, illetve protestáns gyülekezeteket, amelyekben templomokat és iskolákat építtetett. A mezőújlaki születésű Földes Károly az 1900-as évek első felében több tanulmányában dokumentálta, és hívta fel a figyelmet a mezőségi szórványban élő magyarok beolvadására. /Benkő Levente: Szolgálat a szórvány szórványában. = Krónika (Kolozsvár), okt. 19./

2009. július 1.

Megkezdődött a kampány az őszi köztársasági elnökválasztásra. Meglepetésdarab kerül színre: lesz RMDSZ-es elnökjelölt! Legyünk büszkék, sőt önteltek, írta Pataki István ironikusan. Az előadás megkomponálói semmit sem változtak, változtattak a koncepción. Inkább azt kellene megmutatni, hangsúlyozta a cikkíró, mekkora értékeket adott a magyarság az egyetemes kultúrának, tudománynak; hogy Trianon előtt sokkal több román nyelvű iskola volt Erdélyben, mint Óromániában; hogy a bécsi döntést követő négy évben a magyar iskolákban is kötelező volt a román nyelv oktatása, hogy a legelső egyetemi szintű román fakultás Budapesten volt. Egyetlen változás van, a választási plakáton nem Frunda György örökös köztársasági elnökjelölt látható, hanem Kelemen Hunor, „az utánpótlás válogatott csapatkapitánya”. /Pataki István: Függöny fel. = Reggeli Újság (Nagyvárad), júl. 1./


lapozás: 1-9




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998