udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 48 találat lapozás: 1-30 | 31-48
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Helymutató:

1996. február 15.

Febr.12-én a képviselőház az idegenrendészeti törvény tervezetét vitatta meg. Márton Árpád RMDSZ-képviselő kifogásolta, hogy a törvény tiltja az idegenek számára politikai jellegű rendezvények szervezését, hogy az üzleti, illetve újságírói vízumot 6 hónapra szűkíti, hogy az idegeneknek 48 órán belül be kell jelentkezniük a legközelebbi rendőrségen, hogy a vendéglátónak (természetes személynek is) be kell jelentenie 24 órán belül, ha idegent szállásol el, továbbá hogy túl széles az a kör, ami miatt a Belügyminisztérium megtilthatja az idegeneknek azt, hogy az ország bizonyos zónáiba utazzanak. Az RMDSZ képviselője a fentiek szellemében törlési és módosítási javaslatokat tett. Ezen a napon több RMDSZ-képviselő interpellált. Birtalan Ákos (Kovászna megye) a szociális segély gyakorlati alkalmazásával kapcsolatban kérte a kormány álláspontját, különös tekintettel arra, hogy némely esetben a szociális segély munkaképes állampolgároknak, illetve rá nem szorulóknak jut. Elek Barna (Maros megye) a privatizáció során Maros megyében tapasztalható törvénytelenségeket tette szóvá, Mátis Jenő (Kolozs megye) a kötelező gépjármű-biztosítás körüli törvénytelenségek megszüntetését sürgette, Nagy Benedek (Hargita megye) az egészségügyi minisztertől az AIDS-es gyermekek nagy számával kapcsolatban kért magyarázatot. Febr. 13-án a napirend előtti politikai nyilatkozatok során Borbély László és Márton Árpád képviselő szólalt fel. Borbély László a tömeges privatizáció visszásságait tette szóvá. A román-magyar megbékélés kapcsán kifogásolta, hogy a kormányzat semmiféle gesztust nem tett a magyar kisebbség felé, kitartóan hangoztatja viszont, hogy a nemzetiségi kérdés a nemzetközi szabványoknak megfelelően megoldott. Borbély László rámutatott arra, hogy egyes prefektusok rendeletére még onnan is eltávolították a kétnyelvű táblákat, ahol ezeket a helyhatósági szervek felállították. Márton Árpád a Kovászna megyei Ozsdola községhez tartozó Hilib faluban történtekre hívta fel a figyelmet. A településen ugyanis febr. 1-jén 19 tagú rendőr- és csendőrkülönítmény házról házra járva kutatott és rótt ki tetemes pénzbírságokat a portákon talált, a kaszálókról begyűjtött rőzséért is, a falu roma nemzetiségű lakosait pedig beidézte a rendőrörsre, ahol egyeseket - saját elbeszélésük szerint - bántalmazott. Hangsúlyozta, hogy a rendőrségnek nem volt házkutatási engedélye. /Képviselőházi interpellációk. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 15/

1996. július 23.

Júl. 17-én a Kovászna megyei rendőrség két tisztje - Puscas Gheorghe hadnagy és Ilie Nicolae százados az ozsdolai rendőrség épületében megverte Dobolyi Levente Attila 18 éves és Veress Csaba 22 éves kézdivásárhelyi fiatalembert. A két fiatal az előző napon Ozsdolán járt, ezért rájuk akarta fogni, hogy ők rabolták ki a kézdivásárhelyi Siculcom Kft odzsolai üzletét, ahonnan éjjel ismeretlen tettesek hárommillió lej értékű árut és pénzt loptak el. A fiatalok elmondták, hogy bevitték őket a rendőrségre, ahol hiába mondták, hogy ártatlanok, megverték őket. Mindkettőjüknél házkutatást tartottak, de nem találtak semmit. /Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 23./

1999. szeptember 18.

Fogaras és Nagyszeben társegyházközségek a Háromszék-felsőfehéri unitárius egyházkörhöz tartoznak, munkájuk az ottani szórványmagyarság életében létmentő. Fogarason az egyházközségben a hívek között fiatalok is vannak, legnagyobb gondjuk mégis az, hogy fogynak. "Hat esztendeje nem kereszteltünk ebben a templomban"- mondta Márkos Ervin lelkész, aki Babits hét esztendőre terjedő, ún. "fogarasi éveinek" ismerője és kutatója. Fogarason a helybeli római katolikus egyház kántora, az ozsdolai származású Palkó Sándor végzi el ingyenesen az énekvezéri teendőket; szórványban nincsenek felekezeti ellentétek. Nagyszebenben az unitáriusok a reformátusok templomában tartják az istentiszteleteket minden második héten. Márkos Ervin fogarasi lelkész civilben Concordia-díjas színirendező, Háromszék több városába is meghívták, hogy bemutassa Erdély bé vagyon kerítve című egyéni előadóestjét. /Élő egyház a szórványban. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 18./

1995. február 13.

Az ötvenes évek román ellenállóira emlékeznek a román ellenzéki lapok, elsősorban a 22 című. A magyar ellenállók emlékét is fel kellene kutatni, elég csak a Pusztai-Dézsi vezette, Ozsdola környéki ellenállókat említeni, akikről annyi hazugságot írtak össze bértollnokok és olyan megtévedt írók, mint Kovács György nevezetes rémregényében /Az Ozsdola leánya/. Cseres Tibor és Fodor Sándor is sürgette, hogy meg kellene írni történetüket. /Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 13./

2001. március 16.

Kézdivásárhelyen tartották az erdélyi magyarság központi ünnepségét, melyet Duna Televízió jóvoltából százezrek - milliók - láthattak. Az előző napokban megnyitották a Céhtörténeti Múzeum ünnepi tárlatát, a 48-49-es eseményeket felidéző diákvetélkedők zajlottak, megkoszorúzták Petőfi és Bem mellszobrát. A Gábor Áron nevét viselő patinás főtéren zajlott az ünnepség. A hagyományőrző díszruhás huszárokat, bandériumokat Bereck, Ozsdola, Sárfalva, Martonos, Nyujtód, Lemhény, Kézdialmás, Csomortan, Csernáton, Kővár, Szentkatolna, Torja, Bélafalva színpompás felvonulása követte. Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke mondott beszédet. A világ magyarságának együvétartozását jelképezte a testvértelepülések - Mezőhegyes, Gyöngyös, Nagyatád, Hatvan, Szentendre, Nagykanizsa - küldöttségeinek kézdivásárhelyi jelenléte. Dr. Matolcsy György, a magyar kormány gazdasági minisztere beszélt és felolvasta Orbán Viktor kormányfőnek a kárpát-medencei magyarsághoz szóló üdvözletét. A román miniszterelnök, Adrian Nastase márc. 15-i üdvözletét Tamás Sándor parlamenti képviselő, a kézdivásárhelyi városi RMDSZ elnöke olvasta fel. Megáldotta a jelenlévőket. Bodó Imre római katolikus esperes, imát mondott Szentgyörgyi Zsombor református lelkipásztor. A székely és a magyar himnusz eléneklését követően megkoszorúzták Gábor Áron főtéri emlékművét. /Flóra Gábor: "Gábor Áron rézágyúja" Kézdivásárhely márciusi ifjúsága. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 17./

2003. október 9.

Ozsdola és Gelence között van Hilib 300 lelkes színmagyar és római katolikus vallású falu. Itt született Hilibi Gaál János (1779-1891) író, jogász, közéleti személyiség, A székely gazdászat viszonyai című könyv szerzője és Fábián Sándor (1848-1912) gyulafehérvári kanonok, tanár. 1882-84 között ő szerkesztette a Közművelődés című római katolikus irodalmi közlönyt.Messzi földre eljutott a híre a hilibi asszonyok által készített rózsabogyólekvárnak. A falu erdejében van a Szarvaskő nevű sziklaformáció, a település közelében pedig a Luci-fenyves, millenniumi emlékerdő, az egykori majálisok színhelye. Mindezek az eljövendő faluturizmus értékei. /Hilib. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 9./

2003. november 11.

Bereckben létrejött a Feketeügy Egyesület, melynek célja megalakítani a magánerdészetet. A Feketeügyhöz a kézdimartonosi és ozsdolai római katolikus egyház, a hilibi, a hatolykai, az ozsdolai és a berecki közbirtokosságok társulnának, összesen ötezer hektár erdővel. Előreláthatóan Kézdivásárhely, Bereck és Lemhény önkormányzata is csatlakozni fog a magánerdészethez, ezáltal területük a kétszeresére nőhet. Tavaly Kézdivásárhely után Kézdiszéken Bereckben alkalmaztak a legtöbb, 130 munkanélkülit közhasznú munkára. A múlt évi tapasztalatból okulva idén már csak 10-20 embert alkalmaznak, mivel nagyobb létszámmal rendkívül nehéz dolgoztatni. /(Iochom): Berecki hírhalom. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 11./

2002. április 15.

Birtalan Ákos és Tamás Sándor képviselő kezdeményezésére ápr. 13-án Mikóújfaluban gyűltek össze az Olt menti közbirtokosságok képviselői. A megbeszélés tárgya a napokban hatályba lépett, a magánerdészetek megszervezését szabályozó miniszteri rendelet volt, de szó esett az erdők visszaszolgáltatásáról, illetve a közbirtokosságok gazdálkodásáról is. Bővült a közbirtokossági tagoknak visszaadható terület felső határa (10-ről 20 hektárra). Olosz Gergely alprefektus, a megyei bizottság tagja elmondta, hogy megyeszerte összesen 84 000 hektár erdőt kértek vissza, ebből 31 500 hektárt már jóváhagyott a bizottság. A gazdaságilag is életképes magánerdészet széles körű összefogással jöhet létre. Délután Kézdialmáson jöttek össze Kézdivásárhely, Bereck, Lemhény, Csernáton, Gelence, Kézdiszentkereszt, Kézdiszentlélek, Ozsdola, Szentkatolna és Torja község területén működő ötven közbirtokosság vezetői. A két honatya a magánerdészeti hivatalok megalakításának szükségességéről, hasznáról próbálta meggyőzni a jelenlevőket. /(Ferencz—Iochom): Magánerdészet. Nincs köztes út. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 15./

2004. március 6.

A múlt évben több településről jelezték: falufüzet, kismonográfia, prospektus készül róluk. Köztük szerepel Kilyén, Kökös, Hatolyka, Gelence, Málnás, Ozsdola, Páké, Bodok, Uzon, Csomakőrös. Háromszék 122 vidéki településeiből a falvak alig egyötödének van önálló nyomtatott falufüzete, kismonográfiája.  Alsó-Háromszéken és az Oltfejben nyomtatott vagy sokszorosított falufüzettel-szórólappal büszkélkedhet Árkos, Sepsikőröspatak, Zalán (egyház), Réty (iskola), Mikóújfalu (katolikus egyház), Illyefalva, Sepsimagyarós, Étfalvazoltán, Szentivánlaborfalva. Felső-Háromszéken és Orbaiszéken Zabolának, Kiskászonnak (búcsújárók háza), Bitának (a Háromszékben megjelent sorozat), Futásfalvának, Berecknek, Papolcnak, Barátosnak, Torjának van átfogóbb falufüzete. Erdővidéken és Székföldjén kiadványok vannak Uzonkafürdőről, Erdőfüléről, Vargyasról, Bölönből, Köpecről (Gáspár József-féle falutörténet), Hidvégről.     Több településről készült históriás írás, de anyagiak hiánya miatt ezeket nem adták ki. Ezek közé sorolható Bardoc (Fazakas Mihály kézirata), Nagybacon (néhai tanító kézirata), Szárazajta (Mihály Gábor ny. tanító kézirata), Magyarhermány (néhai Máthé János teljes falumonográfiája), Angyalos (néhai tiszteletes Bartha Sándor kézirata), Aldoboly (Deák József ny. lelkipásztor kézirata), Sepsiszentkirály (Kovács Sándor volt református lelkész falutörténete), Kálnok (a múlt századi Unitárius Közlönyben), Nagyborosnyó (néhai református tiszteletes Nagy Lajos falumonográfiája) és Szárazpatak (Márton Emil ny. tanító falutörténete). A sor azokkal az elfekvő kéziratokkal bővítő, amelyeket vidéki értelmiségiek, tanítók, lelkészek készítettek, de polcokon, fiókok mélyén várják, hogy a maiak kiegészítsék az azóta történt eseményekkel, irodalmi jegyzettel, térképekkel, fényképfelvételekkel, és megfogalmazzák azt is, hogy mit vár az illető település a jövőben, főleg a községgazdálkodás, falufejlesztés, közművesítés, infrastruktúra tekintetében. /(kgyz): Nyomtatványok Háromszék és Erdővidék falvairól. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 6./

2004. március 23.

Csaknem másfél ezer hektár erdő került vissza Kézdivásárhely tulajdonába. Az 1968-as megyésítés következtében ugyanis több ezer hektár föld és erdőterület került át Háromszékről a szomszédos megyékhez: Vrancea, Bákó megye birtokolja a székelyek örökségének egy részét. Ozsdola és Gelence után Kézdivásárhely is több ízben próbálta meg visszaszerezni azt az összefüggő erdőterületet, amely a Bákó megyei Szaloncfürdőt (Slanic Moldova) gazdagította, jóllehet egy 1939-es telekkönyvben található bejegyzés szerint a kérdéses terület „Kézdivásárhely város javára bekebeleztetik”. Végül a Bákó megyei tulajdonmegállapító bizottság pozitív döntést hozott a kézdivásárhelyi tanács kérését illetően, és így 1470 hektár kerül vissza a jogos tulajdonoshoz. Török Sándor polgármester szerint a város költségvetésében hozzávetőlegesen hárommilliárd lejes többletet jelent majd a zöld arannyal való gazdálkodásból származó bevétel. Török szerint a pénzen kívül erkölcsi elégtételt is jelentett a bákóiak döntése, hiszen ismét birtokukba vehetik az egykori tulajdont az ezeréves határig. A Nagy Sándor hegycsúcs keleti lábánál található erdő egyetlen tömbben van, nagyon gazdag állatállományban, és az utolsó néhány évben nem végeztek rajta tarvágást. /Bartos Lóránt: Megegyeztek a Bákó megyeiekkel. = Krónika (Kolozsvár), márc. 23./

2004. július 15.

Júl. 14-én Kézdivásárhelyen Tamás Sándor parlamenti képviselő kezdeményezésére „A közbirtokosságok és a SAPARD-pályázatok” címmel tartottak tanácskozást, melyen Kézdi-Orbaiszék településeinek polgármesterei, alpolgármesterei, a magánerdészetek vezetői, közbirtokosságok képviselői voltak jelen. Tamás Sándor elmondta, hogy Kovászna megyében hat magánerdészet jött létre, és Ozsdola a napokban ötszáz hektár erdőt kapott vissza. Mihály Csaba projektmenedzser és Tánczos Barna parlamenti tanácsos tájékoztatták a jelenlevőket a SAPARD-program által nyújtott pályázati lehetőségekről. Az előadók elmondták: erdősítés, csemetekert-létesítés, fafeldolgozás, erdei utak létesítése és erdőgazdálkodás területén lehet pályázni, de minden közbirtokosság csak egyetlen pályázatot nyújthat be a SAPARD keretén belül, és az ötvenszázalékos önrészt kell biztosítania. /(Iochom): Pályázhatnak a közbirtokosságok. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 15./

2004. szeptember 20.

Szept. 16-án tartották meg az MPSZ kézdiszéki kongresszusi küldöttjelölő gyűlését, Kézdivásárhelyen, a Magyar Polgári Szövetség főtéri székházában a széki szervezetek – Kézdivásárhely, Kézdiszentlélek, Ozsdola, Csernáton, Torja, Szentkatolna és Gelence – küldöttei jelenlétében. Az ülésen Sántha Imre ikafalvi református lelkész, a Székely Nemzeti Tanács kézdiszéki elnöke is jelen volt. Dr. Fekete Károly, az MPSZ területi szervezetének elnöke beszámolt a szövetség eddigi tevékenységéről. A küldöttek egyetértenek az MPSZ Országos Vezetőtanácsa közleményével, melynek értelmében az összmagyar előválasztásokat a két szervezetnek közösen kellene megszerveznie, oly módon, hogy ,,paritásos alapon létrehozzanak egy-egy központi, megyei, területi és helyi szervezőbizottságot, és azok feleljenek a választások tisztességes lebonyolításáért”, ami nem egyenlő az RMDSZ által ajánlottakkal, miszerint az előválasztásokon csak RMDSZ-tagok indulhatnak és szavazhatnak. /(Iochom): Küldöttgyűlés Kézdivásárhelyen. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 20./

2005. február 7.

 Február 5-én Kézdivásárhelyen ismét megszervezték az immár hagyományos lovas-szekeres farsangi kalákát, melyen idén anyagi okok miatt csupán négy falu – Ozsdola, Torja, Vargyas és a Brassó megyei Hétfalu – hagyományőrzői vonultak fel. A 2002-ben alakult vargyasi Csudálókő Együttes első alkalommal mutatkozott be a céhes város közönsége előtt. A helyi együttesek közül a hattagú ,,Úri cigányzenekar” a Vigadó előtt szórakoztatta a közönséget. A maskarás felvonulást követően a Vigadó nagytermében a Kurta Béla által vezetett sepsiszentgyörgyi Mikes Együttes zenélt. Este a Kézdivásásárhelyi Családegyesület (KÉCSA) álarcos kosarasbálja zárta az idei farsangot. /Iochom István: Lovas-szekeres farsangi felvonulás (Kézdivásárhely). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 7./

2005. március 9.

Csíkszeredában több mint fél éve havi rendszerességgel tartja összejöveteleit a Nagycsaládosok Egyesülete. Hivatalos bejegyezésük folyamatban van. Legfontosabb céljuk a nagycsaládosok társadalmi szerepének elismertetése. Dánél Sándor elnök családja is kilenc tagú. Dánél Sándor beszámolt arról, hogy Erdélyben a nyárádszeredai, üvegcsűri, marosvásárhelyi, ozsdolai, kézdivásárhelyi, bélafalvi és nagyváradi egyesületekkel alakítottak ki szorosabb kapcsolatokat. /Péter D. Erika: Tizenhárom család – ötven gyermekkel. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 9./

2005. április 13.

Tófalvi Zoltán kiegészítette Sylvester Lajosnak a Háromszék 2004. november 5-i számában megjelent írását, amelyben az Angliában élő Szalay Edda segítségével a mártírhalált halt Szalay Attila emlékét idézte fel. A Kádár János vezette magyar párt- és kormányküldöttség 1958. február 22-e és 27-e között látogatott Romániába. Kádárnak az erdélyi magyarság elárulását jelentő beszéde 1958. február 24-én hangzott el Marosvásárhelyen. Ez a beszéd a nacionalista kurzus útjára lépett román hatalomnak felkínálta a lehetőséget, hogy leszámoljon az ,,ellenforradalmár-gyanús”, a magyar nemzeti szabadságharccal őszintén együtt érző erdélyi magyarokkal. Marosvásárhelyen nemcsak azt állította Kállai Gyula, hogy Magyarországnak nincsenek területi követelései a szomszédos államokkal, hanem azt is, hogy a magyar ,,ellenforradalom” elsősorban Romániára jelentett volna óriási veszélyt, hiszen területi követeléseket fogalmaztak meg. Valójában még véletlenül sem fogalmaztak meg területi követeléseket. A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem diákjai által megfogalmazott követelések 16. pontjában szerepelt annyi, hogy a nemzetközi fórumokon Magyarország képviselje a határon túli magyarok kérdését is. Kádárék tehát hazudtak, s ugyanakkor követelték az ,,ellenforradalmárok” példás megbüntetését. A küldöttség alig hagyta el Románia területét, a Kolozsvári III. Hadtest Katonai Bírósága 1958. február 27-én a korábbi ítéletekhez viszonyítva példátlanul szigorú büntetéseket rótt ki a Fodor Pál csíkszeredai vasútépítő mérnök nevével fémjelzett perben: a fővádlottat /Fodor Imre, Marosvásárhely 1996 és 2000 közötti polgármesterének édesapját/ 25 évi szigorított börtönbüntetésre ítélte, az ötödrendű vádlottat, Csiha Kálmánt, az Erdélyi Református Egyházkerület nyugalmazott püspökét pedig tízévi börtönbüntetésre. A 2004. december 5-i népszavazás gyökerei az 1958. évi, nemzetárulásként számon tartott ,,látogatásig” is visszanyúlnak. Kádárék látogatását követően egymás után hozzák a halálos ítéleteket és az életfogytiglan tartó börtönbüntetéseket: a Szoboszlay Aladár római katolikus pap nevéhez kapcsolódó legnagyobb politikai perben tíz személyt ítéltek halálra és végeztek ki 1958. szeptember 1-jén. Háromszék két neves személyisége, Ábrahám Árpád torjai római katolikus plébános és dr. Kónya István Béla ügyvéd is a mártírok között volt. Ugyancsak a kádári ,,látogatás” után került sor az ozsdolaiak perére, amelynek során Szígyártó Domokos molnárt 1959-ben azért ítélték halálra és végezték ki, mert kétszer rálőtt a kollektív gazdaság megalakulását tűzzel-vassal erőltető helyi párttitkárra. Tófalvi most készíti mindkét per teljes levéltári dokumentációját. A Szoboszlay-per levéltári anyaga meghaladja a 30 ezer oldalt, Szígyártó Domokos és négy vádlott-társának a perirata 10 ezer oldal körüli! Külön tanulmány készül a sepsiszentgyörgyi, német származású Hubbes Márton ritkán emlegetett hőstettéről is: a magyar forradalom hatására magyar nemzeti lobogóval vonult végig a város főterén. Nagy Lászlóék a budapesti Petőfi Kör mintájára hozták létre a Kossuth Kört. Háromszék tehát óriási véráldozattal fizetett azért, mert együtt érzett a magyar forradalommal. A Kisborosnyón Damó Gyula tanító jóvoltából felállított emlékmű híven tükrözi ezt a helytállást. A kádári diktatúra első kivégzett hőse – Dudás József – erdélyi volt, Gernyeszegről, illetve Marosvásárhelyről származott. A Corvin-köz legendás hősei, a Pongrácz fivérek Szamosújváron látták meg a napvilágot. Az újabb levéltári kutatások arra is fényt derítettek, hogy sok erdélyi fegyverrel a kezében harcolt a forradalom győzelméért. Köztük van a gyimesbükki Nagy Lakatos János, aki a Miskolc környéki harcokban vett részt. A Szekuritáté itthon azonosította és ítélte el súlyos börtönévekre. Így került sor arra a perre is, amelynek mártírja Szalay Attila 28 éves technikus. A jelenleg is Sepsiszentgyörgyön élő Jancsó Csaba, Bordás Attila, Szabó Lajos jóvoltából a Háromszék olvasói sokat tudnak a Székely Ifjak Társasága nevű szervezetről, amelynek kiskorú diákjai 1957. március 15-én megkoszorúzták a Sepsiszentgyörgy központi parkjában álló 1848-as honvédemlékművet. Szalay Edda meglepődne, ha olvashatná az édesapjára vonatkozó levéltári dokumentumokat, a vádpontokat. A Szekuritáté által összeállított vádiratokat, a dokumentumait nagy-nagy fenntartással kell kezelni. A Szekuritáté megpróbált hiteles bizonyítékokat is összegyűjteni, s ezeket felnagyítva fogalmazták meg a vádakat. Az 1958/466. számú ügyirat Szalay Attilára vonatkozó dokumentumai szerint Szalay Attila lakatos ellen 1958. április 12-én indította el a nyomozást Fábián Márton marosvásárhelyi szekus főhadnagy. A vád: ,,...a magyarországi ellenforradalmi események idején Szabó Lajossal közösen kommentálták a külföldi rádióadók híreit, felnagyították a Magyar NK ellenséges elemeinek tevékenységét, ellenségesen nyilvánultak meg a népi demokratikus rendszerrel szemben. A beszélgetéseket követően Szalay Attila gyanúsított megegyezett Szabó Lajossal, hogy utóbbi létrehoz egy ellenforradalmi szervezetet, amelynek tagjai nacionalista, sovén érzelmű elemek. Szalay Attila megfogadta, hogy személyesen támogatja a szervezet felforgató tevékenységét, és mindvégig megfelelő tanácsokat ad az ellenforradalmi működésük során.” Szalay Attila egy német márkájú pisztolyt és hozzá tartozó golyókat szerzett. A Szalay Attilát és társai perében a kilenc fiatal névsora: Szalay Attila, Szabó Lajos, Bordás Attila, Gyertyánosi Csaba, Jancsó Csaba, Gyertyánosi Gábor, Jancsó Sándor, Molnár Béla és Sándor Csaba. A vádirat szerint Szalay Attila vezetésével egy nacionalista csoport létrehozta a Székely Ifjak Társasága nevű ellenforradalmi szervezetet. – Az 1956-os, kapcsolódó politikai perek azonos klisék szerint zajlottak. Igyekeztek háromnál több személyt letartóztatni, vád alá helyezni, hogy rájuk süthessék a ,,szervezet” bélyegét. A vádirat sejteti: milyen brutális, szadista módszerekkel próbáltak vallomást kicsikarni a letartóztatottakból. A vádlott-társak kihallgatásainak jegyzőkönyvei alapján állították össze a vádiratot, a vádlott-társak voltak a tanúk. A bírói testület tagjai, az egykori börtönőrök akik halálra kínozták Szalay Attilát, még élnek. A Volt Politikai Foglyok Szövetsége háromszéki szervezete elnökének, Török Józsefnek a drámája is bizonyítja, hogy 1965-ben, 1966-ban is ítéltek el erdélyi magyarokat azért, mert tíz évvel korábban együtt éreztek magyarországi sorstársaikkal. A Pongrácz fivérek kiskunmajsai kápolnájában – Tófalvi Zoltán kutatásai alapján – központi helyen látható Erdély 1956-os mártírjainak teljes név- és személyi adatsora. Tófalvi levéltári kutatásai alapján rövidesen elkészül a börtönben agyonvertek, agyonkínzottak teljes névsora is, curriculum vitae-je, köztük a Szalay Attiláé is. /Tófalvi Zoltán: Élő múlt: Kiegészítés a SZIT-perhez. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 12., folyt. ápr. 13./ Előzmény: Sylvester Lajos: Megmaradt a vadság a maga szépségében. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), 2004. nov. 5./

2005. július 25.

A negyedik alkalommal megrendezett falunapok színfoltját jelentette Odzsolán július 24-én a cserkészavatás, melyre a Millenniumi parkban került sor. Huszonegy újcserkész és Felcser Levente vezető tette le a fogadalmi esküt. Az a kézdivásárhelyi Boldog Özséb-plébánia mellett működő cserkészcsapat is jelen volt. Ozsdolán első alkalommal avattak cserkészeket. A falunapok ünnepélyes megnyitóján a térzenét a barátosi fúvószenekar biztosította. /(Iochom): Cserkészavatás (Ozsdola). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 25./

2005. október 21.

Az év elején jelent meg Stefano Bottoni olasz történész Konföderáció a cél című tanulmánya az 1956-os romániai eseményekről, nevezetesen a Szoboszlay-ügyről. Szoboszlay Aladár temesvári római-katolikus plébános annak a „kísérletnek a szellemi atyja és operatív motorja”, amelynek célja a kommunista rendszer megdöntése egy Magyarországon és Romániában egyidőben kirobbantott forradalom révén, illetve egy közös román-magyar államalakulat, az ún. Confederatio létrehozása – állította a történész a periratok és más források tanulmányozása alapján. Melyik nemzetnek az ügye, kérdezte Bottoni, tekintettel arra, hogy a román Fintinaru másodrendű vádlott, és a per során még tucatnyi román embert ítélnek el. A Szoboszlay-ügyben közel kétszáz személyt vettek őrizetbe államellenes összeesküvés vádjával. Ötvenhét személy ellen emeltek vádat, közülük tízet (Szoboszlay Aladárt is) kivégeztek, 47 személyt életfogytiglani vagy több tízéves kényszermunkára, börtönbüntetésre ítéltek. A Szoboszlay-ügyben 15 embert ítéltek el Háromszéken, köztük nyolc papot: Ábrahám Árpád (Torja), Kovács Balázs (Szentkatolna), Kovács Béla (Kovászna), Kosza József (Ozsdola), Ráduly Géza (Gelence), Páll Gyula (Futásfalva) plébánosokat, Mezei Levente Mór ojtozi és Kovács István esztelneki szerzetest. Továbbá hét „világi” személyt: Baróti Pált, Szörcsei Eleket és Lőrincz Károly Sándort Torjáról, Farkas Pál kézdivásárhelyi tanárt, Bulárka Istvánt (Csernáton), Kónya Béla-István és Vajna László kézdivásárhelyi ügyvédeket. Ábrahám Árpádot és Kónya Béla-Istvánt halálra ítélték és kivégezték. A perbefogottak közül ma már csak hárman élnek: Bulárka István, Farkas Pál és Vajna László. Lőrincz Károly Vargyason élő volt politikai fogoly a Székely Hírmondónak elmondta, Szoboszlay terve az volt, hogy 1956. augusztus 28-án Bukarestben forradalmat robbantson ki. Egy tankegység-parancsnoknak az lett volna a feladata, hogy alakulatát Bukarestbe vezérelje és elfoglalja a belügyminisztérium, a rádió stb., épületét, miközben a Székelyföldről különvonattal érkező magyarok csatlakoztak volna a katonákhoz, de ez gyermekes, igen naiv elgondolás volt, nem is lett semmi belőle. Nagy Imre Snagovra hurcolását követően kapóra jött ez a szervezkedés a román hatalomnak, jó ürügyet szolgáltatott az erdélyi magyarok üldözéséhez. Nem sokkal az interjú elkészülte után Lőrincz Károly meghalt. /Kocsis Cecília: 1956 Romániában: melyik nemzet ügye? = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), okt. 21./

2005. október 21.

„Elsősorban a római katolikus papokat ítélték nehéz börtönre: Ferencz Béla Ervin ferencrendi szerzetest és Ráduly Géza csíkmadéfalvi plébánost életfogytiglanra, Ráduly István gelencei plébánost huszonkét évi, Dénes Dávid akkoriban hátszegi plébánost húszévi, Mezei Mózes Levente ferences szerzetest ugyancsak húszévi, Müller Jenő érszegi plébánost tizenöt évi, Kosza József ozsdolai plébánost és Aurel Dan görög-katolikus főesperest tíz-tíz évi, Kovács Béla törcsvári plébánost hétévi, Kovács Balázs szentkatolnai plébánost négyévi fegyházra. Utóbbi a temesvári tárgyalás idején 73 éves volt. Azzal vádolták, hogy szentkatolnai plébánosként nem jelentette fel mindazokat, akik a „Szoboszlay-összeesküvés” tagjaiként megfordultak a parókián. A csíkmadarasi Mihálcz Andrást 1960-ban huszonöt évi börtönbüntetésre ítélték. Hasonlóan bántak az ugyancsak 73 éves Szörcsei Elek gazdaemberrel, akit magas kora ellenére tizenöt évi fegyházbüntetéssel sújtottak. Ő volt a kevesek egyike, aki a tárgyalás után találkozhatott a hozzátartozóival. Ekkor kapta azt a végzetes csomagot, amely nagyon rövid időn belül az életébe került. Ugyanis attól félt, hogy a börtönben éhen fog halni, s amikor megkapta a csomagot, az ujjairól addig nyalta a zsírt, amíg gyomorgyulladást kapott, és a galaci börtönben rövid időn belül meghalt. Életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték Baróti Pál torjai gazdaembert, Schell István és Kuun Zsigmond volt földbirtokost; huszonöt évi nehéz börtönnel sújtották a tbc-s beteg Lőrincz Károlyt, a csernátoni Bulárka Istvánt, Pataki Istvánt és a 17 éves Orbán Pétert, a halálra ítélt és kivégzett Orbán István fiát, akinek az volt a bűne, hogy ő hívta a Szoboszlay Aladárral való csíkszeredai találkozóra az ott beszervezetteket. Tizenöt évi fegyházbüntetést kapott báró Bánffy István, dr. Rend László állatorvos, a marosvásárhelyi állatkert későbbi megteremtője, Pietsch Béla aradi ügyvéd és fia, ifj. Pietsch Miklós építész, gróf Mikó László. A kivégzettek és a börtönben elhunytak emlékét ma faragott kopjafa őrzi a kézdivásárhelyi református temetőben, a torjai római katolikus temetőben és Sepsibükkszádon. Ugyancsak kopjafát állítottak a Szoboszlay-per mártírjainak Budapesten, a rákoskeresztúri temető 301-es parcellájában.” /Tófalvi Zoltán: Megbűnhődött magyarság. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), okt. 21./

2006. január 24.

Ge­lencén megalakították Kézdiszék első kistérségi egyesületét, melyhez a házigazda mellett Cser­náton, Szentkatolna, Zabola és Ozsdola társult, és lehet, hogy Bereck is csatlakozik. A találkozón részt vevő polgármesterek megvitatták a soron következő teendőket, és a legközelebbi tanácsülésen valamennyien napirendre tűzik a társulásról szóló határozatot. A munkaülésen Pálfi István magyarországi európai parlamenti képviselő három munkatársa, tanácsadója is jelen volt. Ők a pályázatok írásában ajánlottak segítséget a polgár­mestereknek. /(Iochom): Megalakult az első kistérségi egyesület. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 24./

2006. február 22.

Február 22-én Ozsdolán tartották a kézdiszéki polgármesterek havi találkozóját. A kisrégiós társulások kapcsán Kovács Géza, Ozsdola polgármestere bejelentette: ők Bereckkel és Lemhénnyel fognak össze, kilépnek a gelencei kisrégióból, mivel őket minden szál együvé köti. Török Sándor kézdivásárhelyi polgármester kifejtette: nincs értelme feldarabolódni, hiszen Kézdi-Orbaiszék évszázadok óta külön régiót alkot, és ezt a rendet fenn kellene a továbbiakban is tartani. A jelen levő polgármesterek közös beadványt fogalmaztak meg, melyben arra kérik a megye prefektusát és rendőrfőkapitányát, hogy a kézdiszéki települések rendőrőrseinek épületeire is kerüljön ki a magyar nyelvű tábla. Azt is kérik, hogy a kézdiszéki vasútállomásokra is kerüljön fel a kétnyelvű helységtábla. Utóbbi közös levelük egyik címzettje Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke, miniszterelnök-helyettes, aki az érdekvédelmi szövetség 2004-es kampánya során erre ígéretet tett. /(Iochom): Magyar nyelvű feliratot a rendőrségi épületekre és a vasútállomásokra. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 22./

2006. április 27.

Április 28-tól május el­sejéig tartják meg Orosházán a Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetsége vezetőinek a találkozóját, melyre Háromszékről Boldizsár Bélát, a Karitas Megsegítő Alapítvány, Bandi Sándort, az Őrcsillag Család- és Nagycsalád-egyesület, valamint Bögözi Attilát, az ozsdolai családegyesület vezetőjét hívták meg. Erdélyből Felső-Háromszéken kívül csíkszeredai, nyárád­szeredai és nagyváradi családegyesületek lesznek még jelen. A találkozó fő célja a júliusban megrendezendő VII. családkongresszus előkészítése, melynek idén Győr lesz a házigazdája. /(Iochom): Családkongresszus Győrött. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 27./

2006. június 8.

Akárcsak öt évvel ezelőtt, ismét összetűzéssé fajulhat a felső-háromszéki Ozsdola és Vrancea megye közötti legelővita. Az éveken át tartó pereskedés lezárult, három nappal ezelőtt a konstancai táblabíróság kimondta a megfellebbezhetetlen ítéletet: a terület a Vrancea megyeieket illeti. Tette ezt annak ellenére, hogy az ozsdolai közbirtokosság telekkönyvi kivonatokkal igazolta tulajdonjogát, és a két fél által megbízott szakértők egymástól függetlenül elismerték, a 2400 hektárból 1800 az ozsdolaiakat illeti. A tulnici-i polgármester rendőrségi felszólítást küldött az ozsdolai esztenafelügyelőknek, június 12-én reggel 9 órakor jelenjenek meg az őrsön. Az egykori ozsdolai legelőket az 1968-as megyésítéskor csatolták Vrancea megyéhez, és a község havasi legelői nélkül maradt. Még a kommunista hatalom idején is volt annyi belátás, hogy 500 hektárt használatra visszaadtak Ozsdolának, és ez 1991 után is a község leltárába került. A 2000/1-es törvény azonban lehetővé tette a magán- és közbirtokossági, községi és egyházi erdők, legelők visszaigénylését. Az ozsdolaiak kérték is a bizonyítottan nekik járó 2400 hektárt, ám a szomszéd megye helyi földosztó bizottsága elutasította igényüket. Ezért perelt a közbirtokosság éveken át, a politikai befolyás azonban a telekkönyveknél is erősebb bizonyítékká vált, és sorra veszítettek. A legeltetés körüli vita minden tavasszal megismétlődött, 2001-ben pedig verekedéssé fajult, rendőri segédlettel verték meg és üldözték át a megyehatáron az ozsdolai juhászokat. Ezt követően hallgatólagos egyezség született a két prefektúra között: amíg a bíróság végleges döntést hoz, legeltethetnek a területen az ozsdolaiak is. Azt a bizonyos 500 hektárt használták az elmúlt esztendőkben, de most innen is ki akarják szorítani őket – mondta Kovács Géza ozsdolai polgármester. ,,Nem jövünk el onnan, ha jószántunkból feladjuk, soha többé nem lesz esélyünk visszakapni, ami járna” – fejtette ki. Arról döntöttek, hogy Stras­bourgban az Emberjogi Bíróságon keresik igazukat. ,,A tulnici-iaknak körülbelül 6000 hektárra volt telekkönyvük, a visszaszolgáltatás után mégis 13 000 hektár került birtokukba. Ez egy új honfoglalás” – véli a polgármester. Az ozsdolaiak nem engednek, nem is engedhetnek, nem csak mert őseik területéről van szó, de azért sem, mert nincs, ahol legeltetniük. /Farkas Réka: Elveszítik legelőjüket az ozsdolaiak (Fenyegetőznek a Vrancea megyeiek). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 8./

2006. június 21.

Tizenhat évi viszontagságos, de sikeres pályaszakasz után felavathatta első cserkészparkját az erdélyi magyar ifjúsági mozgalom. A háromszéki Kőröspatak fölötti Vadas-tetőn álló egykori utászházat több hónapos felkészülés és tatarozás után június 17-én vették birtokukba a Romániai Magyar Cserkészszövetség nevében itt táborozó, illetve egynapos túrára kivonuló sepsiszentgyörgyi, kézdivásárhelyi, kovásznai, ozsdolai és kézdialmási cserkészcsapatok. /Felavatták az első hazai magyar cserkészparkot. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 21./

2006. július 6.

Az ozsdolai Láros Erdő- és Legelő-társtulajdonosi Egyesület úgy döntött, hogy a prefektúra elé vonulnak tiltakozásképpen a román igazságszolgáltatás döntése ellen. Az ozsdolaiak az 1968-as megyésítéskor 2400 hektár erdejüket veszítették el, ennyi került át a szomszédos Vrancea megyébe. A július 7-én tartandó tiltakozó megmozdulásra nem csak ozsdolai, hanem gelencei és berecki közbirtokossági tagok is érkeznek, hiszen ők sem kapták vissza egykori erdőjussukat. /Iochom István: Adjátok vissza az erdeinket! = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 6./

2006. július 8.

Mintegy száz felső-háromszéki közbirtokossági tag és erdőtulajdonos gyülekezett július 7-én Sepsiszentgyörgyön a prefektúra előtt, hogy évek óta tartó követeléseinek nyomatékot adjon. Az ozsdolai Láros Közbirtokosság 1690, a gelenceiek és a bereckiek több ezer hektár, megyehatáron túli erdő, legelő és kaszáló visszaszolgáltatását követelik. A prefektusnak átadott memorandum szerint a területek visszaszerzéséért indított perek sorozatos elvesztése miatt a pártatlan bíráskodás elve és gyakorlata is sérült. A memorandumban a helyzet részletes ismertetése mellett a gazdák a törvénytelenségeket elkövetők – a tulnici-i polgármestertől a Vrancea megyei tanácselnökig – felelősségre vonását követelik. György Ervin prefektus átvette a beadványokat, és megígérte, hogy eljuttatja a címzettekhez. /(Ferencz):   Felső-háromszékiek a prefektúra előtt. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 8./

2006. november 14.

Jövőre lesz tíz éve annak, hogy a Kovászna megyei ozsdolaiak sikertelenül próbálják visszaszerezni erdőségeiket a Vrancea megyei Tulnici községtől. Több mint kétezer hektárnyi erdőt veszített Háromszék az 1968-as megyésítéskor, ezt követelik vissza a volt tulajdonosok. A kárvallottak utolsó jogorvoslati reménye maradt a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága. Amennyiben a szomszédos megyétől végre visszakapnák a hivatalos iratokkal igazolható 2400 hektárnyi erdőtulajdonukat, a közeljövőben akár száz munkahelyet lehetne teremteni az alig 40 százalékban foglalkoztatott Ozsdolának. A tulniciak arra hivatkoznak, hogy az erdőket Stefan cel Mare moldvai vajdától kapták adománylevél alapján a XVI. században. /!/ Az egyesület érdekképviseletét felvállaló Tamás Sándor háromszéki parlamenti képviselő a vranceai törvénytelenségekre, valamint a konstancai törvényszék és táblabíróság elpolitizálására hívta fel a figyelmet. Nem erősítik meg a tulniciak tulajdonjogát a háromszékiek levéltárakban fellelt dokumentumai sem. Például az 1934-es keltezésű tulajdonlap és az 1931-es telekkönyvi kivonat részletesen feltünteti a jelenleg részben Tulniciban található ozsdolai birtokokat. Mi több, az 1923-as tulnici-i alapszabályzatban világosan szerepel az Osztrák- Magyar Monarchia határáig tartó birtokperem-vonal. /Domokos Péter: Strasbourghoz fordulnak az ozsdolaiak. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 14./

2007. július 7.

Felröppent a hír: megtalálták Pusztai Ferenc maradványait azon a helyen, ahol eddig is sejtették. Újabb hír: el is temették a csontokat az ozsdolai temetőben. Pusztai Ferenc az ötvenes évek elején, ahogy ez kiderül Iochom István jól dokumentált könyvéből (Pusztai, Jeges, Dézsi, Kézdivásárhely, Székely Nyomda, 2006), társaival fegyveresen szegült szembe a kommunista diktatúra helyi képviselőivel, s ezért sokan politikai ellenállóknak és a kommunizmus mártírjainak tekintették őket. Ha a maradványok Pusztai csontjai, ezeknek a családi sírhelyen történő eltemetése keresztényi kötelesség. Mivel a kommunista diktatúra mártírja, ezért nyilvános és ünnepélyes kegyeleti szertartásra tarthat igényt, amelyhez mi, a volt politikai foglyok – írta Puskás Attila – asszisztálni óhajtunk tiszteletadásunk kinyilvánításával. Pusztai megérdemli az emlékjel (kopjafa, emlékoszlop stb.) felállítását. /Puskás Attila: Az élőnek emlékezést, a halottnak örök nyugodalmat! = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 7./

2007. július 10.

Az ozsdolai 123-as Kún Kocsárd Cserkészcsapat július 5–8. között rendezte meg a 2007-es nyári csapattáborát. /Iochom István: Ozsdolai cserkészek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 10./

2007. július 23.

Ozsdolán hatodik alkalommal szervezték meg a háromnapos falunapokat, erre a magyarországi Doboz testvérfalu küldöttségét is meghívták. A falunapok minifoci-bajnoksággal kezdődtek. Július 21-én a sporttornák mellett Angie, Dancs Annamari és a Karaván együttes lépett színpadra. Július 22-én, vasárnap a szentmise után a kézdivásárhelyi fúvósok és mazsorettek egyórás előadását az ozsdolaiak vastapssal jutalmazták. Folytatódtak a minifoci-mérkőzések, este népi műsort mutattak be, majd ismét a könnyűzenekarok vették birtokukba a színpadot. /Iochom István: Ozsdolai Napok – hatodszor. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 23./

2007. augusztus 29.

Felülről irányított terv húzódik meg a Moldvába szakadt erdők eltulajdonítása, a székelység kifosztása mögött ― véli Gábor Imre, a gelencei közbirtokosság elnöke, a brassói városi tanács tagja, egyúttal az erdőtulajdonosok Orbai Egyesületének elnöke. – Amikor 2000-ben az 1-es törvény megjelent, megalakították a Nagycsoport közbirtokosságot, s benyújtották igényünket, telekkönyvi kivonatokkal alátámasztva 3488 hektárra. Gelencén négy közbirtokosság, illetve egyesület van, az övék a legnagyobb. A gelenceiek, ha mindent visszakapnának, a leggazdagabbak lennének a megyében. A visszaszolgáltatás során derült ki, hogy Vrancea megyében van a vagyon jó 2400 hektáros része, szinte háromnegyede. Letették a papírokat a tulnici-i bizottság asztalára is. Az ozsdolaiak kérelmét szintén ez a bizottság utasította el. Tamás Sándor és Garda Dezső képviselő mondta el: a választásokon azzal kampányolt a győztes jelölt, hogy ,,magyaroknak semmit vissza nem adunk”, s hogy ehhez bírták a SZDP-s megyei tanácselnök, Oprisan támogatását is. A telekkönyvet korábban csak az Osztrák―Magyar Monarchia területén használták. Nem vette figyelembe a gelenceiek telekkönyvi bizonyítékát a focsani-i bíróság sem. Azok nem érnek semmit ― mondották ―, ők azt az erdőt Stefan cel Marétól kapták. A közbirtokosság száz évre visszamenőleg minden irattal rendelkezik. Hiába, politikai döntés született. Az RMDSZ vezetősége tudott erről, többször voltak náluk, de úgy látszik, nem tudtak közbelépni. Ezt bizonyítja Tamás Sándor képviselő kudarca is. Miután a Legfelsőbb Bíróság is elutasította őket, a közbirtokosság Strasbourghoz fordult. A moldvaiak nem érték be azzal, hogy kisajátították a másét, hanem igyekeztek bebiztosítani magukat afelől is, hogy ott az erdőt semmiképpen se lehessen visszaszolgáltatni. A közbirtokosság eddig visszakapott 800 hektárt helyben, Ozsdoláról 150 hektárt. Az erdőket kiosztották ottani románoknak. A székelységnek mindenképpen veszteség, sok ezer hektár. Azért nem adják vissza, mert magyar tulajdonról van szó. Elvették egy magyar közösségtől, és odaadták egy románnak. /B. Kovács András: Kifosztott közbirtokosságok. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 29./


lapozás: 1-30 | 31-48




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998